A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI
XIX-ik KÖTETPROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR
SZERKESZTI
KOVÁCS ALBERT
XV. KÖTETA XVI. SZÁZADBAN
TARTOTT
MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK
VÉGZÉSEI.ÖSSZESZEDTE,
A LATIN SZÖVEGÜEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA
ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE
KISS ÁRON
PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERESBUDAPEST
KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET.
Elektronikus kiadás: Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com), 2008.
Tömörítve: 664K
ELŐSZÓ.
1875-ben Geleji Katona István egyházi kánonait s azzal kapcsolatban a Szatmár-Németiben 1646-dik évben tartott nemzeti zsinat végzéseit adtam ki az eredeti latin szövegből magyarra forditva. 1877-ben a Szatmármegyében tartott négy első protestáns zsinat végzéseivel tettem ugyanezt. Láttam, mily sok a teendő prot. egyháztörténelmi irodalmunk terén s hanyatló erőmmel igyekeztem én is pótolni elődeink és saját magunk mulasztásait.
Talán épen ezen jóakaratu törekvéseim figyelembe vétele folytán történt hogy midőn a Protestans Egylet intéző férfiai az egyháztörténelmi monográfiák kiadását elhatározták, nekem is részt kivántak adni a munkában. Szivesen ajánlkoztam, hogy a nekem szánt XVI. századbeli zsinati végzéseket s kánonokat összeszedjem, illetőleg magyar nyelvre leforditsam. Ismertem vállalatom nehézségét, tudtam, hogy ezek a zsinati végzések még sehol, sem eredeti szövegükben, sem forditásban, összegyüjtve nem voltak. Egy részük megjelent ugyan nyomtatásban, de ezeknek is példányai megritkultak, s még a kinél az eredeti latin szöveg nem képezett volna is akadályt, az sem férhetett volna könnyen hozzájok. Más részük kéziratban lappangott a könyvtárak polcain. Tudtam, hogy nekem gyüjtővé, forditóvá s magyarázóvá kell lennem. S ha e nehézségeket a református zsinatokra nézve legyőzhettem is, a testvér evangelikus hitrokonok zsinataira nézve e nehézségek nekem legyőzhetetlenek voltak s maradtak.
Ép ezért e művembe befoglaltam ugyan a két felekezet különválásáig hitbeli őseink összes közös zsinatait, de a testvér felekezetek megválásától fogva szoritkoztam csupán a ref. egyház zsinataira. Ezeknek a végzéseit aztán lehetőleg összeszedtem mind, s adom itten idősorozati rendben.
Forditásaim nem szépek; nem is a szépségre, hanem a hűségre kellett törekednem. Különben rosz irályu, homályos, megrongált és kijavithatatlan összefüggésü mondatokkal telt szövegből ki fordithatna szépet; háromszáz éves, toll- és sajtóhibákkal rakott kéziratokból és nyomtatványokból ki adhatna hibátlant? (*)
Vegyed jámbor olvasó, bár ki légy, jó szivvel tőlem e csekély munkát, s ne várj benne sokat, hanem csak nehány durván faragott követ, melyeket egy öreg ember szedegetett össze, már hanyatló erejével, a magyar protestans egyház történetének emléképületéhez, melyeket majd egyszer az utókor odahányhat, ha jónak látja, az alap gödrébe.
Irtam Porcsalmán, 1881. október 6-án.
Kiss Áron.
(*) A nyilvánvaló elírásokat jelölés nélkül javítottam, a kevésbé nyilvánvalókat (pl. a latin, görög szavakban) piros betűkkel. Zöldddel beszúrtam néhány szómagyarázatot a szövegbe, a 100. oldalon pedig egy terjedelmesebb tárgyi felvilágosítást is. A ritkított szedéssel álló címeket aláhúzással adtam vissza. A hibásnak látszó szavakban a lila betűk sic!-szerű kiemelést jelentenek, melyeket nem akartam vagy nem tudtam kijavítani. A bibliai és patrisztikus hivatkozások közül csak a biztosan hibásakat írtam át. A szerző a XIX. század végi magyarországi liberális protestantizmus divatja szerint következetesen kisbetűvel írja az Isten, Úr neveket; ezeket és a hasonlókat nem változtattam meg. [NF]