SINAY MIKLÓS

A XVI. század egyháztörténelme a magyarországi és erdélyi egyházak reformációjáról az 1564. esztendőig, amikor teljesen megállapodott és befejeződött.

1. Bevezetés Magyar- és Erdélyország reformációjának történetébe.

Már föntebb az egyetemes egyháztörténelemben világosan kimutattuk, (1) hogy a római katolikus egyház a XVI. század elején a legnagyobb mértékben meg volt romolva. Ugyanis a tanban igen súlyos téveiygéseket, a kultuszban igen sok babonás, istentelen cselekményeket, végül a kormányzásban és fegyelemben valóságos uralmat és tűrhetetlen zsarnokságot hozott be és honosított meg. Minthogy pedig ennek az egyháznak nem éppen utolsó részét képezé a magyar katolikus egyház, mely öt-hatszáz éven keresztül szoros közösséget tartott fenn a római székkel, ezért hát a valódi igazsághoz képest méltán állíthatni, hogy azok a tévelygések és igen mély szennyfoltok a magyar katolikus egyházba is becsúsztak már a XVI. század elején, s így ezt a magyar egyházat is meg kellett tisztítani mindama romlottságoktól.

De nehogy csak puszta szavakat hangoztassunk, felemlítünk egy pár jellemzőbb dolgot az akkori magyar katolikus egyház állapotáról, hogy ti. milyen értelemben volt megsértve és beszennyezve az igaz keresztyén vallás a XVI. század elején, ahogy azt a hazai egyháztör-

(1) Ld. idevonatkozólag e mű előszavát.

140

ténelem mutatja, s ahogy az őseink egyháztisztító munkájából minél igazabban és a tényeknek megfelelőbb módon megismerhető.

1. Ha az apostoli tudományt vesszük tekintetbe, ahhoz képest, ahogy azt a régi egyház symbolumaiban összefoglalták, azt látjuk, hogy az említett öt-hat századon keresztül előadták ugyan azt a magyaroknak, de úgy, hogy a szentírásban járatlan tanítók a pápai tévtanokat is belekeverték, s így azokkal a keresztyén hit eredeti hitcikkeit elhomályosították, s azok erejét és hatályát teljesen elvették. És így azok, amiket a földön látható egyház fejéről, a szentek és Mária közbenjárásáról, a miseáldozat hatásáról – hogy többet ne említsünk – tanítottak, nagyon is alkalmasak voltak arra, hogy a Jézus Krisztus szellemi országáról, az egyedül ő általa szerzett és közölt üdvösségről való tiszta tudományt elhomályosítsák, sőt egészen ki is öljék az emberek lelkében.

2. Ez a nép végül aztán oda jutott, hogy a teremtményeket, meghalt embereket, a szentek maradványait és képeit részesítette vallásos tiszteletben, megcsorbítván s elhanyagolván ezzel magának a teremtő egy igaz Istennek es a Megváltó Úr Jézus Krisztusnak tiszteletét. Tisztelte különösen Szűz Máriát, és az ő oltalmába ajánlá magát az egész országgal együtt. E kitüntetés folytán elnevezte Nagyasszonynak, Boldogasszonynak, s őt hívta segítségül jó és balsorsában egyaránt; óhajtása teljesülése esetén oltárokkal és nagyértékű szobrokkal tisztelte meg lelke hálájának jeléül. Még a XVII. század elején megvolt az a márványszobor a celli nagytemnplomban, melyet I. Lajos király emelt ezzel a felírással: "Lajos, Magyarország királya a Könyörületesség Anyja által dicsőségesen vett győzelmet a törökön." Ugyanebben az időben a lauretumi szentélyben is Itáliában volt látható az isteni Máriának egy tiszta ezüstből öntött szobra, melyen egy imádkozó páncélos lovag is volt, és ez a felírás: "Báthori nagyvezér, Erdély vajdája, a székelyek kapitánya stb. az istenanya Mária tiszteletére szentelte 1485. az ő dicsőséges közben-

141

járása folytán nagy veszedelemből lett megszabadulásáért." (Lásd Molnár Albert "Scultetus Ábrahám" c. munkája előszavában.) (1)

Mindezek azonban alig jöhetnek számba azokhoz képest, amiket a szerzetesek hirdettek szent beszédeikben a Szűz Máriát illető imádásra vonatkozólag. Ízelítőül nézzen meg – akinek kedve van hozzá, – csak egyet Pelbartus (2) és Osvald (3) szentbeszédeinek gyűjteményéből, mely még ma is megvan. Ez a temesvári születésű, minorita szerzetes a XV. század végén s a XVI. elején egész Magyarországon híres népszónok volt, és IV. Sixtusnak ajánlott beszédei azt mutatják, hogy a beszédeiben hirdetett tudomány az egész római katolikus egyház közös értelmét fejezte ki.

Pelbartus beszédeiben nemcsak azt mondja, hogy az ember üdvösségének alapfeltételét a boldogságos Szűz imádása képezi, hogy ő az, aki a bűnös ember szívét megfordítja a gyötrődésnek és a bűn iránt való gyűlöletnek beleöntésével, hanem számtalan példa felsorolásával azt igyekszik kimutatni, hogy azok, akik a boldogságos Szűz tiszteletére vagy Ave Máriá-k mondásával, vagy kánoni órák tartásával magokat elkötelezték, még ha paráznaság vagy szentségtörés elkövetésében halnának is meg, mégsem kerülnek az ördög hatalmába, hanem a boldogságos Szűz szabadító közbenjárása folytán üdvösségre fognak jutni. (Lásd műve 12. könyv, 8. fejezet; 2. csoda.) Ugyancsak e Pelbartus és Osvald beszédei közül az, melyet Szent Fábián és Sebestyén életéről magyar nyelven tartott, a homíliában azt a kérdést feszegetve, hogy micsoda jelekből tudhatja meg valaki, hogy üdvösségre van választva; tizedik jegynek hozzáteszi, ha valaki magát a boldogságos

(1) Szenci Molnár Albert által magyarra fordított Postilla Scultetica. Megvan a debreceni kollégium könyvtárában.

(2) Temesvári Pelbárt Sermones Pomerii Perbalti de Temesvár divi ordinis S. Francisci etc. Hagenau. 1500. Sokféle kiadást ért, Megvan a 8. és 9. kiadás a debreceni könyvtárban.

(3) Osvaldus de Laskó: Sermones Domonicales. Hagenau. 1516. Nagyon sokféle kiadás. Megvan a debreceni könyvtárban.

142

Szűz tiszteletére elkötelezi; ezt magyarul e szavakkal fejezi ki: "Jegy az üdvösségre a boldogságos Máriához való áhítatosság is, mert úgymond Szent Orosius: "Akiket az Istennek igazsága nem idvezíthet, a Máriának irgalmassága idvezíti azokat, mint azt az édes Isten számtalan lett dolgokkal megmutatta és csodatételekkel a mi reménységünknek bizodalmára." (Megvan a debreceni anyakönyvtárban.) (1)

Aki ezekel megfontolja, meg kell vallania, hogy Magyarországon ezekben az időkben a Jézus Krisztus által szerzett vallással éppen ellenkező s őhozzá teljesen méltatlan és jogtalan vallást tartottak.

3. Teljesen félrevezették a népet az Istennel való kiengesztelődés és a bűnbocsánat megnyerhetésének lényegét és módját illetőleg is. Mert evégre nem a Jézus Krisztus elégtételét tanították, sem pedig az élő hit és komoly megjobbulásra való elhatározás alapján az általa szerzett üdvjavakat, mert hiszen a bűnbocsánat és isteni kegyelem csak így nyerhető, hanem a szerzetesek érdemei s a pápák bűnbocsátó levelei voltak a szerző okai és rendes eszközei az üdvösség elnyerésének. Aki azután ezeket pénzért megvásárolta, vagy pedig a keresztet fölvevén, elment a török ellen harcolni: az egyszer s mindenkorra biztosítva volt örök üdvösségéről.

A bűnök kiengesztelésének ez a módja csodálatosképpen virágzott Magyarországon még a Luther fellépésével megkezdődött reformáció három első évében is, mert Bakócz Tamás bíbornok és esztergomi érsek közbenjárására éppen ebben az időtájban küldte a pápa ajánló levele kíséretében a legbőkezűbb bűnbocsátó leveleket, melyekben mindazoknak, kik fegyvert fognak a török ellen, teljes bűnbocsánatot adott; azoknak pedig, kik a háborúban elesnének, örök életet biztosított. (Megvan ez a dip-

(1) Temesvári Pelbárt élete és munkái. Bpest. 1880. Írta: Szilády Áron; Temesvári Pelbárt beszédei. Bpest. 1887. Dr. Horváth Cyrill.

143

loma Reinald: Annales Ecclesiastici II. kötetében.) Az ilyen ajánló levelekhez aztán azt a formulát is csatolták, hogy az így vásárolt kegyelem még a halál óráján is érvényes és üdvszerző hatású, de amiből mindenki beláthatja, hogy ezzel csak még nagyobb szabadságot adtak a népnek a tetszés szerinti és a büntetés félelme nélkül való vétkezésre.

A bűnbocsátó leveleknek ebből a tanából vették Magyarországon a keresztes háborúra felzúdított parasztok azt a merészséget, hogy oly nagy bűnre vetemedjenek, mint amilyen volt az, amikor az ország előkelőit és püspökeit – egynek kivételével – komolyan szándékoztak kiirtani, mert hiszen kész volt számukra az üdvözítő kegyelem még a halál órájára is.

4. Igen nagy volt ezen a területen a szerzetesek száma, magának az országnak nagy terhére. Szentiványi Márton (1) számítása szerint 404 kolostoruk volt Magyarországon. (Lásd Dissertationes Paralipomenicae 102. oldal.) Ebből a számból 283 nem kolduló jellegű volt, melyek nagy birtokokkal és igen gazdag alapítványokkal rendelkeztek; a többi 181 kolostor pedig kolduló szerzeteseknek szolgált lakóhelyül, kiknek a pápa az egész föld kerekségén való prédikáltatásra engedélyt adott. Ezek azonban nem a tiszta keresztyén tudományt, hanem meséket, koholmányokat és őrültségeket, némelykor ami nekik tetszett, különösen pedig a római kúria rendeleteit tukmálták rá a népre, s kézzel-lábbal dolgoztak a pápai uralom megszilárdításán és terjesztésén. Ezeknek a szerzeteseknek celláiból került elő a "felesleges jócselekedetek tárházáról" és a "pápai bűnbocsátó levelek által szerezhető kegyelemről" való tan, azután a sokféle eretnekség és babona mind őáltaluk csúszott be a keresztyén vallásba, amelyeket hosszas volna elszámlálni. Ezek aztán nemcsak fenntartot-

(1) Szentiványi M. Dissertatio Paralipomenica rerum memorabilium Hungariae. Nagyszombat. 1669. Megvan a debreceni könyvtárban.

144

ták, sőt terjesztették a pápai uralmat, hanem azokat, akik a pápa placetumaival ellenkező nézetet hangoztattak, az eretnekség kiirtására és kinyomozására rendelt rettenetes és kegyetlen törvényszék segélyével, melynek élén ők állottak, kiirtották és tönkretették.

Volt-e hát valaha ártalmasabb ragálya az igaz keresztyén egyháznak, mint a kolduló szerzeteseknek eme csordája?!

De bizony a másfajta szerzetesrendek sem a vallásosság emelésére használták fel a királyok és jóltevők kegyes adományaiból gyűlt vagyonukat, hanem a hasuk hizlalására és a dobzódásra. Hogy ezek a szerzetesek micsoda borzasztó dolgokat vittek véghez zárkáikban, azt azoknak romjai a következő nemzedék előtt sokáig nagyon is hangosan kiáltozták. Hallgassuk csak meg, mit mond a szemtanú, Beregszászi Péter, a váradi egyház lelkipásztora, ki a XVI. század vége felé élt, a reformáció érdekében írt Apologiája 147. lapján: (1) "Alig akad olyan kolostor e hazában, melynek Isten igazságos ítélete következtében felforgatott fundamentomaiban borzalmas holttesteket ne látnánk ma; sőt némely kolostornak voltak földalatti vagy titkos és falai között elrejtett helyei, hová a tétlen és kényük-kedvük szerint élő szerzetesek paráználkodásának zabolátlan szabadságából eredt csecsemők holttesteit rejtették el."

5. Az érsekekkel, presbiterekkel és diakonusokkal egyetértő világi papság, a római pápával, mint fővel, a legszorosabb összeköttetésben, világi hatalmat gyakorolt, mellyel magát a királyt s az országot is a legszomorúbb szolgaságba igázta. Ugyancsak ez a klérus, ha hitetlenek megnyeréséről volt szó avagy a más nézetűek visszavezérléséről: többé nem a Megváltó és az apostolok által rendelt szelíd, kegyes tanítási és meggyőzési módot alkalmazta, hanem zsarnokságához képest szokott módszerével, fegyverrel és erőszakkal támadt reájuk, s akiket így vissza-

(1) A mű teljes címe: Apologia pro ecclesis Reformatis. 1585.

145

hódított, azokat sem a Jézus Krisztushoz vagy az ő megismerésére vezette el, hanem a pápa birodalmának és hatalmának alattvalójává tette. Sokat lehetne itt aztán beszélni a püspökök fényűzéséről, kegyetlenségéről, kapzsiságáról és a papi hatalomnak a királyi udvarban való fitogtatásáról, s egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy ezek miatt a bűnök miatt gyűlöletesekké váltak a legbölcsebb királyok előtt, mint Korvin Mátyás és Ulászló előtt, és hogy mennyire komolyan gondolkoztak reformálásukról ezek a királyok az ország rendjeivel együtt, tessék megnézni legalább Galeotti Martius: (1) "Korvin Mátyás bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről" c. könyve II. fejezetét; Wolf: "Memorabiles Lectiones" II. fejezet, 933. lap, és Révai Péter "De Monarchia Regni Hungariae" c. műve 697. lapját. (2)

6. Ha már a kegyes életre különösen hivatott egyháziaknak ilyenek valának erkölcsei, mit tartsunk akkor a köznép erkölcseiről és szokásairól, mely azokkal egyetemben a legundokabb bűnöktől beszennyezett életet élte. Megvallja ezt Istvánfy (3) is, és kesereg rajta Historiája (kölni kiadás) 8. fejezet 114. lapján: "Mindenki – úgymond – még azokat sem véve ki, kiknek papi tisztükre nézve különbeknek kellene lenni másoknál, szabadon és bátran paráználkodik, egyenetlenségeket indít, magán kívül mással nem törődik, a legistentelenebb beszédet hallgatja, csak a henyélést és a gyönyöröket keresi, és a munkát megveti."

7. A szerencsétlenség halmazához még az is hozzájárult, hogy ebben az annyira hatalmas országban alig volt valamilyen nevű iskola, melyben a magasabb tudományok tárgyalása és előadása által még a cimmeriek sötétségénél nagyobb tudatlanság elűzetett volna. Mátyás

(1) Salamon Hungaricus vel de Matthiae Corvini... dictis et factis libellus. Kassa. 1611.
(2) Révai műve: De Monarchia et Sacra corona Regni Hungariae. Augsburg 1613., Frankfurt, 1659.
(3) Historiarum de rebus Hungaricis Libri XXXIV. Köln. 1622.

146

király ugyan alapított Budán az előbbi században egy iskolát szép könyvtárral együtt, melybe főleg ő maga gyűjtögetett össze kitűnő válogatott könyveket a tudomány minden ágából, hogy azok egyik vagy másik tudós ember búvárkodására szolgáljanak, de ebben az iskolában gyűlöletnek voltak kitéve a tudósok, és gyakran súlyos üldöztetéseket kellett szenvedniök, amint majd e történetnek tartalmából kitűnik.

Ezekből tehát világos, hogy Magyarország sötétségben és a halál árnyékában ült, várván a világosságot, ha az valahonnan előtörne. Az a kérdés tehát, hogy a Jézus Krisztus igaz vallása, az emberi találmányok elvetése után hogyan és kik által kezdett előtűnni és eredeti állapotára visszahelyeztetni Magyarországon?