SINAY MIKLÓS

7. Erdély reformációjának továbbterjedéséről

Erdélyben is, nem állván útját az, hogy Izabella hatalmában volt, aki pedig egész életében a pápista valláshoz ragaszkodott, az evangéliumi vallás a három nemzet között a legszebben terjedt és a legfényesebben virágzott ez idő alatt. Az általános okok közül, amelyek ezt elősegítették, egyebek között azt is fel lehet hozni, hogy kevéssel Izabellának Erdélybe történt bejövetele után Statileo János gyulafehérvári püspök, a páspisták legvadabb követője 1542-ben meghalt, és az ő helyére a püspökségbe mást nem állítottak, hanem Erdélyország rendjeinek határozatából a gyulafehérvári püspökség javadalmai a királyi kincstárra szálltak. Megtetszik ez Erdélynek Torda városában később 1545-ben Pál apostol bilincsekbe verésének ünnepe körül tartott országgyűlésen

243

hozott törvénycikkeiből, melyek megvannak Benkőnél a milkoviai püspökségről írt műve II. kötet 472. lapon, (1) s amelyek közül egyik így hangzik: "A püspöki és más várak jövedelmei Őfelsége akarata szerint kezeltessenek a kincstartó úr által Őfelsége szükségleteire vagy saját kezébe." Ugyanerről egy másik cikkely: "Az egyházi adományokat Őfelsége érdemesekre ruházza, akik tudjanak Isten egyházának szolgálni, és imádkozni Őfelségeért és fiáért az Istenhez, a vásárhelyi országgyűlés rendelete szerint, amikor a püspökséget Őfelségére ruháztuk." Meghalván hát Statileo, és a kincstárra szállván a püspöki javadalmak, az a hatalom, mely az evangéliumi tudomány terjedésének útját állta, s amely oly súlyosan nehezedett az ezt elfogadókra, főképpen e végzések következtében egész Erdélyben megtört és lehanyatlott.

És bár ebben az időben a váradi püspök Fráter György, a királyné helytartója a vallás ügyében Erdélyben is körülhordozta vizsgáló szemeit, és féltékenyen őrködött a pápista vallás felett, s megvannak a példák, hogy mind magánúton, mind Erdély nyilvános országgyűlésein ellene volt az evangéliumi tudománynakm s ennek haladását meggátolni törekedett, mégis mivel sokan voltak Erdélyország rendjei és előkelői közül, akik a vallás dolgát szívükön viseltékm s azt bátran védelmeztékm ellentállva ebben Fráter Györgynek, történt, hogy Fráter György Erdélyben az cvangéliumi tudomány haladását meg nem akadályozhatta. E Fráter Györgynek a vallás ellen való magán cselfogásai között elmondjuk azt, amit D. Ember Pál említ (Lampe) műve 682. lapján: "Fráter György Nagyságos Bottyáni Orbán úrnak, a kiváló vitézségű és tudományú férfiúnak, ki a magyarok legrégibb és legelőkelőbb családjából származott, s Izabella királynénál is majdnem a legfőbb helyet foglalta el, – holttestét, melyet a királyné rendeletére nagy pompával temettek el a gyula-

(1) Benkő művének címe: Milkovia sive antiqui Episcopatus Milkoviensis per terram Transsilvanicam... explanatio. Viennae. 1781.

244

fehérvári templomba, azért, hogy néhány más emberrel együtt a reformáció könyvecskéjének szilárdítását illetőleg (1) legtöbbet fáradozott, kiásatta és a mocsárba temettette, mert aljasabbul és kegyetlenebbül a királynőtől való félelem miatt mégsem mert bánni a szerencsétlen holttesttel." Az evangélium követői iránti másik cselvetése ugyanitt van említve: "A kolozsváriakat, akikre a vallásért legjobban haragudott, gyakran büntette nagy pénzbírsággal, igen bőkezű jutalmat ígérve annak, aki a tanítók fejét levágva elviszi hozzá." Kolozsváron ebben az időben Heltai Gáspár és Vizaknai Gergely voltak a papok, kik az evangéliumot mind Kolozsváron, mind azon kívül elterjesztették.

Az evangélikusok ellen való felszólalását Fráter Györgynek az 1545-ben Szent György napján tartott tordai országgyűlés cikkelyei mutatják, melyek így hangzanak: "Barcsay Farkas, György és Miklós azzal vádoltatnak, hogy a szíjra kötött kereszt képét egy gyermek által a földön húzatták egész a folyóig, s itt, miután vízbemerítették, visszahozták s ételfőzésre a tűzbe vetették. A határozat tehát az lett, hogy szorgalmas nyomozás rendeltetvén, ha a dolog csakugyan úgy lenne, tisztelendő helytartó úr (2) közbenjáró jogánál fogva a vétek nagyságához képest büntesse meg a Barcsayakat." Egy másik cikkely pedig így hangzik: "Szintén határoztatott a vallás dolgában, hogy ezentúl senki semmit újítani ne merészeljen; se életével, se erkölcseivel, vagy életmódjával a városon kívül másokat ne botránkoztasson, hanem ki-ki szabja magát felabarátja építéséhez, a szerzeteseket pedig vagy más egyházi személyeket senki semmiféle akadállyal ne háborgasson, hanem hogy azok vallásos kötelességeiket szokott módon gyakorolhassák."

Azonban Fráter emez aknamunkái nem akadályoz-

(1) Itt a Honter-féle Libellus Reformationisról van szó, melyet különösen a szászok fogadtak el. Erről később bővebben szól Sinay. (Ford.)
(2) Ti. Martinuzzi. (Ford.)

245

hatták meg, hogy az evangélium 1546-ra már be ne vegye magát Erdélybe, s minden erdélyitől tárt karokkal ne fogadtassék. Bizonyítja ezt az erdélyi Gyalui Torda Zsigmond, egy magyar a Katzagós (1) családból, abban a levélben, melyet Melanchtonhoz küldött Eperjesről Sáros megyéből, éppen Krisztus születésének napján, mert ebben a levélben a következőket írja az evangéliumi tudománynak Erdélyben lett sikeréről: "Ami nekem igen nagy vigaszt okoz, az, hogy egész Erdélyben ismerik Krisztust, és tisztelik és hirdetik az égi tudományt, kivéve a Székelyföld kis részét és Gyulafehérvárt, hol káptalan van, s ahol Izabella királynő tartózkodik." A következőkben pedig valami kiváló dolgot említ, midőn ezt mondja: "Ajánlották nekem a minap az atyák és rokonok a szász Koperger Dánielt, egy szebeni ifjút, akinek atyja Koperger Farkas, s aki mindenek között először fogadta el és védelmezte az evangéliumi vallást. Nagyon kérlek téged, óh igen kiváló tanító, hogy jóságodhoz képest intézkedj, állíts mellé valami magántanítót, kinek segítségével a grammatika szabályait és alapelemeit megtanulja!"

Egyébiránt Gyalui Torda Zsigmond e szavainak megvilágítására nem lesz haszontalan megvizsgálni, hogy Erdély három különböző nemzetiségeiben, nevezetesen a magyar, székely és szász nemzeteknél hogy haladt előre az evangéhium hirdetése, míg végre itt is meghódította a főbb részeket.

(1) Torda Zs. nevének Gelous praedicatumát érdekesen magyarázta Sinay, amint azt Budai Esaias említi. (I. m. 137. o.) "Nem látván – úgymond – egyéb módot annak megvilágosítására, a görög nyelvet vette fel, és ebből igyekezett megmagyarázni ezen szavaiban: Sigismundus Torda Gelous et ipse Transylvanus fuit et genere ut videtur Hungarus Tordensis, ex Familia quae denotet Nevetős, kacagós a voce graeca γελοιος, γελαω = rideo." A debreceni csonkapéldányban azonban már Sinay a margóra jegyezte Torda Zsigmond neve mellé ezt, hogy de Gyalu. Budai Esaiás azonban helyes megfejtését adja a praedicatumnak, hogy ti. a Gelous név hazáját jelenti Torda Zsigmondnak, s röviden ehelyett mondták: "de Gyalu" stb.

246

A magyarok között kétségkívül voltak olyan főemberek, kik lélekkel csatlakoztak az evangéliumi valláshoz. Ilyenek voltak a királynő világi tanácsosai közül név szerint Petrovics Péter, János Zsigmond egyik gyámja, a másik pedig Bottyáni Orbán, s ilyenek voltak a tordai országgyűlés cikkeiben említett Barcsay bárók. Az egyháziak közül ilyenek voltak Kálmáncsehi Márton gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató, Csáky János, kiről Istvánfy mondja kora történetének 365. lapján, hogy Izabella őt kivéve a kollégiumból titkárává és leveleinek írójává tette. Az erdélyi magyar egyházak között pedig első volt Kolozsvár, mely jó példával járt mások előtt az evangéliumi vallás befogadása tekintetében. Ezt követték más egyházak, mint Torda, Enyed, Alvinc és mások.

A szász nemzetnél első helyet foglal el Brassó városa, mert benne 1540 körül a tanács a vallás gondjaival Hontér Jánost, e tudós férfiút bízta meg, aki ifjúságában Krakkóban és Bázelben végzé iskoláit. Ő aztán Wagner Bálinttal és Glatz Mátyással együtt hozzáfogott az egyházak és iskolák reformálásához. Majd Lutherrel tanácsot tartva, megírta a reformálás könyvecskéjét, amelyben az igaz és megtisztított tudomány alapjait vonta meg, és a fegyelemnek, meg a szorosabb értelemben vett egyházias vallásosságnak alapvonalait adta elő, s e könyvet saját nyomdáján kinyomatta. Mivel ezt a brassóiak mindannyian mohón olvasták, az lett az eredmény, hogy e könyv olvasása folytán nemcsak a brassói egyház, hanem az egész Barcaságnak nevezett vidék reformálódott, és Luther tanításait elfogadta. Majd e könyv elfogadása után történt, hogy a brassói egyház októberben a magánmisét elvetette, s az úrvacsorát két szín alatt kezdték kiszolgáltatni. Ez az eredete Brassó város reformációjának. A brassóiak aztán a reformációnak e könyvecskéjét kiküldték olvasás és megvizsgálás végett Luthernek és Melanchtonnak Wittembergába, kik e könyvet mindenben helyeselték, és helyeslésük bizonyságául Melanchton előszavával 1543-ban kiadták ily cím

247

alatt: "Brassó és az egész barcasági vidék reformációja. (1)"

Ugyanezen a módon ment végbe a szászoknál a szebeni egyház reformációja is, mert midőn Ramási Mátyás szebeni plébánus, majd reformátora az egyháznak, levelet írt Luthernek arról, hogy a tisztább tudomány hirdetésében neki minden szerencsésen sikerült a szebeni egyházban, s most tőle kér tanácsot, hogy továbbra mit csináljon, s hogy az egyházban milyen szertartás szerint állapítsa meg az istentiszteletet, a kormányzást és a fegyelmet; Luther azt válaszolta, hogy olvassa el a brassói egyház reformátorai által a reformálásról írt könyvet, és lépjen érintkezésbe azokkal a lelkészekkel, mert azok a wittembergi egyház mintáját pontosan és szerencsésen követték. A következő évre tehát, ti. 1544-re, mert e levél 1543-ban kelt, a szebeni egyház annak rendje-módja szerint megtisztíttatott és teljesen megállapodott a kormányzatra és fegyelemre nézve is, főképpen Ramási Mátyás fáradozása folytán; ide látszanak mutatni Gyalui Torda Zsigmondnak ama szavai is, amelyek a Melanchtonhoz 1546-ban írt levélben vannak Koperger Farkasról, a szebeniek első evangéliumi pásztoráról és védelmezőjéről, aki a szebeniek közül először vallotta és védelmezte az evangéliumot. (Lásd Ember Pálnál (Lampe) 691. lapon.) Ugyanitt említést tesz Ember Pál Medgyes város reformációjáról is, mivel pedig Media, magyarosan Medgyes híres város volt, ezúttal mondanunk kell valamit reformációjáról.

Medgyesen, közönségesen Szász-Medgyesen Altemburgi Bertalan úr merészelte először kiirtani és kidobálni a bálványképeket és oltárokat. Így van ez Ember Pálnál a 683. lapon, amiből következik, hogy Bertalan pásztor reformálta az egyházat. Minthogy pedig tudjuk, hogy ugyanez a Bertalan Szebenben, a szászoknál is gondjába vette a vallást, nyilvánvalónak látszik, hogy már a szebeni

(1) Reformatio Ecclesiae Coronensis et Totius Barcensis Provinciae cum praefatione Philippi Melanchtonis. Wittemberg, 1543.

248

egyházat is kezdte reformálni, de törekvése megelőzte e város reformációját, ami 1542 és 43-ban történt.

Bevégződvén a szász egyháznak reformációja, ezeknek papjai 1545-ben Medgyes városába egyházi gyűlésre gyűltek össze, és azon közös megegyezéssel az ágostai hitvallástételt fogadták el egyházaikban a keresztyén tudomány és vallás zsinórmértékéül. Emellett a szertartásokat, ahogy a szászok megtartották, úgy határozták el ők is megtartandóknak. A felesleges oltárokban bővölködő egyházakban csak egy oltár megtartását s a többiek eltávolítását határozták, végül a laikusoktól az egyháznak felajánlott és a királyoktól és Erdély fejedelmeitől rendelt tizedeket továbbra is folyósították, és elrendeltek, hogy a szász egyházak együttesen egy püspöktől függjenek. Azonban mégsem kell azt gondolni, hogy 1545-re az összes szász egyház reformációja keresztülment volna, mert vannak bizonyos jelek, hogy némely szász egyházakat később reformáltak, 1545 után, így például a besztercei kerület vidékein fekvő egyházak reformációja 1547-re esik, mert ez évben, február 5-én ezen egyházak nevében Kolozsvári Péter ugocsai archidiakonus és gyulafehérvári kanonok és Therpen plébános nyilvános tanúságot tett a gyulafehérvári káptalan előtt afelől, hogy mikor némely egyházi szolgák tévelygő tudománya által bizonyos visszaélések, főként egy és más ceremóniák megtartásában becsúsztak az egyházba, ő azokat a visszaéléseket megváltoztatta, és elég, jobb szertartásokkal az Isten igéje és az őskeresztyén egyház szokása szerint azokat megjavította. Ebből a Kolozsvári Péter által a fejérvári káptalan előtt tartott protestációból kitűnik, hogy ekkor, ti. 1547-ben történt a szász egyházakban Beszterce székben a pápista szertartások és szokások elvetése.

Ennyit a szász nemzet reformációjáról.

A székely nemzet reformációjáról alig tudunk egyebet, amit tulajdonképpen előadhatnánk, csak azt, amit Torda Gelói Zsigmond Melanchtonhoz írt leveléből tudunk, hogy még 1546-ban a székelyek egy kis része a pápaság mellett

249

állott, a nagyobb része pedig ebben az időben már megismerte Krisztust és az Ő evangéliumát, s hogy az a kis rész továbbra is megmaradt a pápista vallásban, mint Kézdi és Orba szék.

Mikor tehát Izabella királyné látta, hogy az összes erdélyiek lelke oly nagy hajlandósággal van az evangélium iránt, gondolkozni kezdett e tudomány nyilvános tanítására adandó és engedendő szabadságról, s ehhez képest az 1546. és 1548-ban tartott országgyűlések határozatai szerint az evangéliumi tudomány nyilvános tanítására szabadságot adtak a szónokoknak bizonyos helyeken, csakhogy ez a szabadság erősen meg volt szorítva és szűk határok közé korlátolva.

Ezekből a határozatokból elég nekünk megemlíteni az 1548. június 6-án hozott végzést, amely szerint: "A vallás dolgában megvárva a keresztyén fejedelmek határozatait, röviden abban állapodunk meg, hogy addig semmit nem szabad újítani, hanem most is abban az állapotban maradjon a vallás ügye, ahogyan két évvel ezelőtt megállapítottuk, a szónokoknak pedig a szónoklatok tartása végett a nekik kijelölt helyről másikra átmenni nem szabad."

Hasonló sorsa volt a reformációnak azokban a megyékben is, amelyek Izabella királynő alatt voltak, mint Mármaros, Bereg, Ugocsa, Abaújvár és Zemplén. Elég csak a főbb pásztorokat is megemlítenünk, akik voltak Batizi András tokaji, Horváth János tállyai, Szántó Sámuel tarcali lelkipásztorok.