[99]
A PESTMEGYEI KÁNONOK
[Az idevágó jegyzetek]
ELSŐ ARTICULUS.
Miképpen hogy csak az egy igaz és örökkévaló Istent kell minden keresztyén embernek esmerni és vallani, az möly Isten mind ez világi fejedelmeknek fölötte vagyon: ezenképpen az hitnek és az idvösségnek dolgaiban semmit minekünk ez világi hatalmasokkal nem kell gondolnunk, ha ezektül minket szintén el akarnának szakasztani is.
MÁSODIK ARTICULUS.
Ezt penig az igaz Istent, ki az Szent irásban Jehovának neveztetik és kinek kívöle más Isten nincsen, hiszszük egynek lenni természetiben, avagy állatjában. De ugyan ezen egy Istent valljuk három személyben való-képpen lenni, mely az Atya, az Fiú és az Szentlélek; úgy hogy az Atya ne legyen Fiú, avagy Szentlélek személye szerint, se az Fiú ne legyen Atya és Szentlélek személye szerint, se az Szentlélek ne legyen Fiú és Atya: hanem mindenik valóságosképpen az ő személye szerint az egy Istenségben minden egyben való elegyedés nékül. Három Istent sem vallunk lenni, mert egy az, hogy az Isteneknek sokasága utálatos, más az kediglen, hogy az háromságot nem az Istenségben, hanem az személyekben helyheztetjük.
100
HARMADIK ARTICULUS.
Az fő püspök az önnön fejétül semmit se cselekedjék, hanem ha valamit akar kezdeni, az senioroknak és az kik többen arra valók lesznek, hírré tegye és azoknak egyenlő tanácsokbul és akaratjokbul legyen, ha mit akar cselekedni.
NEGYEDIK ARTICULUS.
Minden tanítóktul az anyaszentegyházban engedelmet kívánunk. Hogyha valahol az ő jelenvoltok kévántatik, minden okvetetlen jelen legyenek, hanem ha oly dolog állana előttük, az ki semmiképpen őköt oda nem eresztenéje. Továbbá miért hogy az főgondviselőknek néha az anyaszentegyháznak közönséges szükségeért ki kell távozniok: ez okáért ezt akarjuk, hogy az szomszéd faluban, avagy várasban való praedicator – ha hivattatik – bemenjen és ott mind praedicáljon, mind kereszteljen, mind esküttessen. Ezenképpen ha valamelliket az senior hívatja, avagy valahova küldi az közönséges dolognak megszerzésére, abban is engedelmes legyen.
ÖTÖDIK ARTICULUS.
De miért hogy gyakorta az tanítók közzül [némely] az sátánnak indításábul az ő előttök járóival [semmit nem gondol], hivatalára sem megyen el, ez okáért vége zésünk ez, hogy afféléket az anyaszentegyházhoz illendő büntetéssel megbüntessünk.
HATODIK ARTICULUS.
Miért hogy szent Pál nyilván parancsolja, hogy az kik az Isten anyaszentegyházában szolgálni akarnak, azok
101
először megpróbáltassanak,minek előtte az szolgálathoz kezdenének: ez okáért azt [kívánjuk, hogy senki] ne kereszteljen, se ne praedicáljon, míg az ő tudománya az anyaszentegyház előtt meg nem próbáltatik. Mindazáltal ezt hozzá teszszük, hogy az senior esküvés alatt megengedheti az praedicálást egy ideig azoknak, az kiknek tudja mind tudományokat, mind jámborságokat.
HETEDIK ARTICULUS.
Az asszonyi állatoknak is beavatásokat (miért hogy az Ó törvényhez való dolog volt) nem akarjuk az Új testamentumban megtartani; sem nem kötelezünk senkit negyven, avagy [nyolczvan] napra, mint az Ó törvényben, hanem csak intjük őköt az természet szerint való tisztaságnak megtartására. Az asszonyi állatok az éczakai lakozástul, részegeskedéstül és az egyházkelői lakodalomban való csintalanságoktul megtiltassanak. Az kik penig közzülök ez ellen rúgodoznának, az Istennek igéjébül megdorgáltassanak; annak utánna – ha megjobbulni nem akarnak – az szentséges szolgálat ő tőlük megvonyattassék. Igy az menyeközői lakodalomnak virrasztásakor sok héában való, szokatlan és éktelen vásottságok eltávoztassanak.
NYOLCZADIK ARTICULUS.
Az szentek napja[i]t is (miért hogy sem az Krisztus nem szerzette, sem az ő apostoli nem parancsolták) ez okáért illeni nem akarjuk, mint az pápisták, hanem csak az Úrnak napját, kit vasárnapnak nevezünk köznévvel, szenteljük az ő parancsolatja szerint. Mindazáltal az kívöl az Krisztus születésének, környülmetélkedésének, halálának, feltámadásának, menybemenésének, az Szentlélek
102
elbocsáttatásának napját megszenteljük és megüljük; mert egy az, hogy nagy részbül hitünknek ágazatit tartják, más penig, hogy az mi idvösségünknek és vallásunknak minden dolga[i] ezekbe vannak befoglaltatva.
KILENCZEDIK ARTICULUS.
Miképpen hogy az köznapok kézimunkára és életünknek keresésére rendeltettenek: azonképpen az innepnapok arra valók, hogy az Istennek népei [azokon] minden kézi munkától magukat megvonván, az ő szent igéjének hallgatásában és az szentségeknek gyakorlásában legyenek foglalatosak. De miért hogy mostan az innepnapokon inkább görjesztjük az Isten haragját, hogy sem mint engesztelnénk – mert csak az nagy hivalkodásban, kevélységben, részegségben, feddésben, pörlésben, [tánczo]lásban, visszavonyásban, éktelen játékokban és egyéb sok gonoszságokban mulatjuk el az innepnapokat: ez okáért végezésünk ez, hogy az keresztyének mindazokat hátrahagyván, magokat csak az Istennek szenteljék és az ő napját nagy szentségben, józanságban, az atyafiúi szeretetnek gyakorlásában szenteljék meg; akkor ugyancsak az Isten igéjét hallgassák, imátkozzanak mind templumban, mind templum kívöl. Erre kedig az tanítók az ő hallgatójokat szorgalmatosan intsék és sörkengessék.
TIZEDIK ARTICULUS.
Hogy penig ezekre az szent dolgokra az keresztyének inkább reá szokhassanak és az igaz tudományban naponkint öregbülhessenek: azt akarjuk, hogy minden tanító ne csak praedicáljon, hanem az gyermekeket is az keresztyénségnek fundámentomára és az hitnek ágazatjára
103
tanítsa, az mint az régi anyaszentegyházban való tanítók is cselekedtenek.
TIZENEGYEDIK ARTICULUS.
Minden praedicator az ő tisztiben híven eljárjon, de azonközben meglássa, hogy más tanítónak megyéjébe ne hágjon annak híre és akaratja nékül, se ne praedicaljon, se ne kereszteljen, se ne esküssön, hanem ha az avagy beteg volna, vagy otthon nem volna és az község az ő szolgálatját kévánja, akkor meglehet az szolgálat, de úgy hogy az mit szolgálatjáért adnak, el ne vegye, hanem az ott való tanítónak [h]adja. Akarjuk ezt is, hogy senki más praedicator helyébe ne menjen, míg az előbbit az község meg nem elégíti.
TIZENKETTŐDIK ARTICULUS.
Minden praedicator csak annyi terhet vegyen föl, az mennyit látja, hogy elviselhet: ez okáért ha őket egy váras, avagy falu eltarthatja, többhöz magokat ne kötelezzék nagyobb jutalomnak okáért. Mindazáltal az hol az tanítók szűkön vadnak, ott szabad kettő, avagy három falunak szolgálni, – csak hogy az Isten igéjével ne kereskedjék az tanító, hanem az Krisztus anyaszentegyházát építse, hogy folyjon az Istennek igéje és az keresztyének mindenütt épüljenek az hitben.
TIZENHARMADIK ARTICULUS.
Ezeknek fölötte minden tanítónak parancsoljuk az Krisztus nevével, hogy senki nagyobb jövedelemnek okáért helyét meg ne váltóztassa, ha szintén hivattatnék is és
104
inkább igyekezzék az Isten egyházának épületire, hogy nem mint az nagy jövedelemre. Az község is penig az ő pásztorát vagy reá való haragjában, vagy az önnön fejétel az fő gondviselőknek hírek nékül el ne küldje és mást ne fogadjon. Mert gyakorta esik, hogy az község az hízelködőkben és az csélcsapokban inkább gyönyörködik, hogy nem mint az igaz tanítókban és így kedvek szerint való doctorokat válogatnak magoknak.
TIZENNEGYEDIK ARTICULUS.
Miért hogy az szent Pál nyilván parancsolja, hogy az tanító részeges ne legyen: ez okáért minden praedicator részegségtül magát megoltalmazza. Ha penig valaki részegségben találtatik és mind hivatalát, mind személyét részegségével megrótítja, azt tisztitül meg akarjuk fosztani. Azt sem engedjük senkinek, hogy az parasztokkal igyék az korcsomán.
TIZENÖTÖDIK ARTICULUS.
Hogy penig [ezek] az keresztyéneknek végezési állandók legyenek és hogy az jó rendtartás közöttünk megmaradhasson: akaratunk ez, hogy minden esztendőben egyszer – ha módja leszen – az tanítók összegyűljenek, közönséges zsinatot tegyenek, az kiben minden dolgok felől szabadon és szorgalmatosan tudakozzanak és mindeneket jó módon és jó renddel elvégezzenek. Valaki penig az közönséges gyűlést elmulatja és reá nem menne, – ha magát tisztességes és elegendő okkal meg nem mentheti, – azt közakarattal tisztitül megfosztjuk. Azonközben még az gyűlés leszen, ha valami háboróság az tanítók között indulna, az fő gondviselők előtt azt elvégezhetik.
105
TIZENHATODIK ARTICULUS.
Ez dologban penig mindennek eszébe kell venni, hogy senki gyűlöségbül, vagy gonosz akaratbul az tanító-társát az senior előtt be ne vádolja, hanem szeretetbül cselekedjék ő vele, hogy az ő lelkét Istennek megnyerhesse; az községtül is ugyanazont kévánjuk: hogy így egymásnak az gondviselők előtt való bevádolása inkább az léleknek orvossága legyen, hogy nem mint az rajtunk tett bosszuságnak megállása.
TIZENHETEDIK ARTICULUS.
Az tanítóknak egymással való visszavonyásokat, feddéseket, egymás rútítását, szidalmazását, árulását, egymás ellen való sugurlásokat semmiképen el nem tűrjük. Ez okáért ha valamely praedicator vagy kevélységben, vagy maga-föltartásában háboróságot indít, azt az anyaszentegyházhoz illendő büntetéssel meg akarjuk büntetni.
TIZENNYOLCZADIK ARTICULUS.
Az tunya és hivalkodó praedicatort, az ki csak vasárnap veszen könyvet kezébe, az több napon penig vagy részegeskedik, vagy széllyel kuruttyol, – ha egyszer-kétszer megintetvén jobbá nem leszen – tisztitül megfosztjuk. Azt akarjuk azért, hogy minden héten, mikor az községnek több üressége vagyon az dologtul, kétszer praedicáljon; úrnapján penig mindenkor kétszer: így őmaga is az ő tudományában épülhet, az község is az praedicatiora inkább reá szokik.
TIZENKILENCZEDIK ARTICULUS.
Senki esztendejének előtte az ő ecclesiáját el ne hagyja, hanem ha másuá akar menni, esztendejét kitöltse,
106
akkor is kedig az seniornak hírré tegye. Ezt is erősen parancsoljuk az Úrnak nevével, hogy senki magát valahova úgy ne igérje, hogy osztán őköt megcsalná, hanem először meglássa, ha lehet, vagy nem; mert az hazugság [jóllehet] minden emberben rút, de főképpen azokban, az kik sokaknak tűköri mind életekkel, mind tudományokkal. Meglássák azért, hogy hazugsággal tiszteket és személyeket meg ne rútítsák.
HUSZADIK ARTICULUS.
Miért hogy az anyaszentegyháznak közönséges szüksége gyakorta való költséget kéván: az okáért valami afféle költségben valamely tanítóra esik, azt minden zúgolódás nékül megadja.
HUSZONEGYEDIK ARTICULUS.
Miért hogy az sátán az ő tagjai által mindenkor azon forgódik, mi módon az ő csacsogásával az igaz tanítókat veszedelembe ejthesse – az mint immár sokszor megkésérttettek –: ez okáért azt akarjuk, hogy senki az tanítók közzül az meggyőzettetett eretnekekkel ne disputáljon, se együtt velek ne nyájaskodjék, hogy az Istennek neve őmiattok ne szidalmaztassék és hogy az tanítókat is valami veszedelembe ne hozzák; mert azért mondja az Krisztus is: "Hagyjátok el – úgy mond – őköt, mert megvakultanak;" az szent Pál is azt mondja: "Az eretnek embert – úgy mond – egy vagy két intésnek utánna, ha meg nem tér, eltávoztassad;" az szent János is ezent parancsolja: "Valaki – úgy mond – ez tudományt nem veszi közitekben, annak se ne köszönjetek, se házatokba be ne fogadjátok."
Széljegyzet: Non esse disputandum cum plebanis.
107
HUSZONKETTŐDIK ARTICULUS.
Ha valami nehéz dolog támadna valamibül az keresztyének között, abban semmit az tanító önnön magátul ne cselekedjék, hanem mindjárást az Isten igéjére és az régi keresztyéneknek Isten igéje szerint való canonira, vagy regulájára tekintsen és az szerint tegyen minden dolog felöl itéletet.
HUSZONHARMADIK ARTICULUS.
Senki, se praedicator, se schola-mester egy püspökség alól más pispekség alá ne menjen, hanem attul, az möly pispek alatt lakott, levelet kérjen jámborsága mellett. Ezt penig akarjuk az sok hamis tanítókért, az kik alattomban közinkbe bemásznak, mint Krisztus ő felőlök megmondotta. Igy az község is oly tanítót ne fogadjon, az kinek mind tudományáról, mind életiről bizonyságtevő levele nem lejend.
HUSZONNEGYEDIK ARTICULUS.
Jóllehet az keresztyének között sok gonosz, szitkos-átkos emberek vadnak, az kik senkinek nem kedveznek, hanem az tanítót is gonosz beszéddel illetik: mindazáltal minden tanítót intünk az szelidségre és az alázatosságra, hogy az ő hallgatójokat, ki[k]nek kenyereket eszik, ne szidalmazzák, ha szintén ő tűlök szidalmaztatnának is, mert az Krisztus ezenképpen cselekedett. Ha penig valamöly tanító szitkos-átkos lejend és abban találtatik, egy avagy két intés után – ha meg nem jobbul – az Úrnak nevében tisztitül megfosztjuk.
Széljegyzet: Vince malum bono.
108
HUSZONÖTÖDIK ARTICULUS.
Az scholamesterek az ő pásztoroknak tisztességgel és engedelemmel legyenek, és az ő pásztorokat vagy ugyanott az község között, vagy másutt alattomban ne gyalázzák, se ne árulják. Ha penig valamely scholamester az ő pásztora ellen ok nékül valami háborúságot indít és annak igaz okát nem adhatja, megbüntettetik. Ezt is kévánjuk ő tűlök, hogy mind scholájokban, mind az várasban tisztességesen viseljék magokat: scholájokban ne részegeskedjenek; ha menyegzőbe hívattatnak, ott éjfélig ne igyanak, se ne tánczoljanak; éjjel az várasba részegeskedni ne menjenek. Ha penig közülök valaki találtatik, hogy ezek ellen vétkezik, két vagy három intés után – ha nem jobbul – elűzettessék.
Széljegyzet: Rectores suos ministros ne prostituant.
HUSZONHATODIK ARTICULUS.
Azt is tűlök megkévánjuk, hogy az ő tisztekben hiven eljárjanak; az ifjaknak és gyermekeknek tanításában megkévánjuk ő tűlök, hogy ha oly ifjak lesznek, kiknek tudományok megkévánja, görög és deák nyelvet tanítsanak és hogyha az ifjaknak elméjek engedi, dialecticára is oktassák őket.
HUSZONHETEDIK ARTICULUS.
Miért hogy az közönséges igazság azt mutatja, hogy minden az ő zsoldjábul éljen: azért mi is azt rendeljük, hogy az scholamesterek az ő maguk jövedelmébül éljenek; sohul praedicator ne kényszeríttessék jövedelméből asztalt neki[k] tartani. Ha penig valamöly praedicator az nagyobb
109
jövedelemért ezt fölbontja, tisztitül megfosztatik. Hozzá teszszük ezt is, hogy az tisztben két esztendőnél tovább ne maradjanak, mert az hosszú idővel megröstülnek és az ecclesia jövedelmét in abusum convertálják.
HUSZONNYOLCZADIK ARTICULUS.
Hogy az anyaszentegyház mindenütt keresztyéni fenyétékban legyen és jó rendtartásban maradhasson, végezésünk ez, hogy minden esztendőben egyszer az ecclesiák meglátogattassanak és mind az tanítóknak s mind az hallgatóknak tudományokról és erkölcsökről való tudakozás legyen, de úgy, hogy az látogató embereknek eledelt * adjanak azok, az kikhez menendnek.
* Toldás: és kocsit.
HUSZONKILENCZEDIK ARTICULUS.
Az keresztyéni gyülekezetbül való kitiltást (miképhogy eleitől fogva megtartatott az Isten népe között) most is meg akarjuk tartani. Annak okáért az Istennek igéjének tanítása szerint kitiltunk minden nyilván való és czégéres bűnben heverő embereket, az kik életeket soha meg nem akarnak jobbítani, min[t] az részegeseket, hamisan esküvőköt, szitkos-átkozódókat, lopókat, paráznákat és az kik usurával kereskednek, kik az anyaszentegyházban botránkozást tesznek: hogy az kik megjobbulhatók, megjobbuljanak, az kik penig jobbulni nem akarnak, több gonoszságba és veszedelembe essenek. Ezt is hozzá teszszük, hogy az kik kitiltatnak, addig be ne bocsáttassanak, míg az Istent, az körösztyéneket meg nem követik.
110
HARMICZADIK ARTICULUS.
Valakik az pásztorságnak tisztit föl akarják venni, azok étellel és itallal tartoznak azoknak, az kik ő érettek ott munkálkodnak.
HARMICZEGYEDIK ARTICULUS.
De az táncz miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik, ezenképpen senkinek szabadon nem hagyjuk, hanem inkább azt akarjuk, hogy minden tanítók közönségesképpen tiltsák. Az tanítóknak penig ha valamelyik vagy ő maga, vagy háza népe tánczoland, tisztitül megfosztatik.
Széljegyzet : 54. canon Classis III. videatur.
HARMICZKETTŐDIK ARTICULUS.
Az menyegző lakodalmat, avagy az kézfogást nem engedjük lenni szombaton és vasárnap, sem penig hetfőn, mert ezt az napot Isten magának választotta, hogy az ő igéjét hallgassuk és tanuljuk rajta.
Széljegyzet: Tilalmas a kézfogás szombaton, vasárnap, hetfőn.
HARMICZHARMADIK ARTICULUS.
Senki az házasulandókat különben össze ne esküttesse, hanem ha elébb mind az két félnek szabadsága felől bizonyos leend: azért vasárnap praedicatiokor meghirdettessenek.
HARMICZNEGYEDIK ARTICULUS.
Senki egyenetlen személyeket idővel – még fejedelemtül való féltében is – össze ne esküttessen; tizen-
111
négy esztendőnek előtte az leánzót az ifjúval se esküttesse meg, az férfiút penig, ki valamennyire idős, tizenhat esztendőnél kisebb leánzóval ismét meg ne esküttesse. Ha penig külömben cselekedik, tisztit elveszti. Továbbá azt akarjuk, hogy az tanítók az Isten könyvébül tegyenek itéletet az házasságnak dolgairol, nem az pápa decretumábul.
HARMICZÖTÖDIK ARTICULUS.
Miért hogy az titkon és alattomban való menyegzőszerzésbül és kézfogásbul gonoszságok és visszavonások, gyakorta vérontások is támadnak: ez okáért azt akarjuk, hogy senki titkon menyegzőt ne szerezzen, avagy kezet ne fogjon, hanem ezek tisztességbeli emberek előtt legyenek, ha mindenkor az tanító ott nem lehetne is. Az menyegzőszerzők is jól meglássák, kiket szereznek össze, és ha valami kétséges dolog volna benne, addig meg ne szerezzék, míg az tanítónak hirré nem adják; az asszony népeknek is az menyegzőszerzést meg nöm engedjük.
HARMICZHATODIK ARTICULUS.
Az möly személyek immár kezet fogtanak, ha azután egyik az másikat megutálnája, addig őket senki össze ne esküttesse, míg meg nem békélnek; ha penig egymástul való elszakadásoknak igaz oka leend, mint hogyha szintén megesküttenek volna is, egymástul elválhatnak. Igy az, ki el akar ok nélkül jegyesétül válni és semmiképpen szót nem fogad, sem penig békességet nem akar, kötelben marad, az másik penig szabad ember leszen.
Széljegyzet: De infide desertorum.
112
HARMICZHETEDIK ARTICULUS.
Az keresztelés jóllehet bizonyos helyhez nincsen köteleztetvén, mindazáltal az Isten szerzésének böcsületes voltáért azt akarjuk, hogy az reggeli tanítás, avagy könyörgés után legyen vagy az templomban, avagy az praedicator házánál, vagy egyéb helyen is, ahol az szükség kévánja; de nem akarjuk, hogy korcsomán, avagy menyegzőháznál, vagy egyéb böcsületlen helyen legyen.
HARMICZNYOLCZADIK ARTICULUS.
Az szent Pál nem engedi az asszonyi állatoknak az templumban jelen való tanítását: annak okáért az keresztölést is őnekik meg nem engedjük, ha szintén az gyermek kereszteletlen meghalna is. Az Krisztus penig az tanitást összeköti az kereszteléssel; ha azért tanítani nem szabad nekik, keresztelniek sem szabad. Hogyha penig az bába az más ember tisztibe hágván keresztelne is, az keresztség heában való leszen és az felől az egyházi szolga újonnan megkeresztelheti.
HARMICZKILENCZEDIK ARTICULUS.
Kévánjuk továbbá az Úrnak nevével mind férfiaktul, mind asszonyi állatoktul, valakik arra valók lesznek, hogy az Úrnak vacsorájához gyakorta jároljanak és azt el ne mulassák. Az tanitók penig először azt az népnek megjelentsék, hogy minden magát hozzá készítse.
NEGYVENEDIK ARTICULUS.
Miért hogy az egymással való haragtartás és gyűlölség igen ellene vagyon mind az Istennek, mind az
113
szerzésinek, az szent vacsorájának: ez okáért az haragusokat és az egymással gyűlölködőköt az praedicator az Úr vacsorájához ne bocsássa mind addig is, míg egymással meg nem békélnek. Erre penig az tanítónak gondjának kell lenni.
NEGYVENEGYEDIK ARTICULUS.
Mivel hogy az evangelisták, mind kedig az sz. Pál azt mondják, hogy az Krisztus az vég vacsorán kenyeret vett kezébe és adta az ő tanítványinak mind az borral egyetemben: ennek okáért mi is az Úr vacsoráját nem az pápa ostyájával, hanem az kenyérrel és borral akarjuk kiszolgáltatni. Az betegeknek penig egyedül adni tiltjuk, hanem míg egészségek vagyon, addig éljenek vele.
NEGYVENKETTŐDIK ARTICULUS.
Ezt is az tanítóktul megkívánjuk, hogy az Úr vacsorájának osztogatásakoron az keresztyének előtt szent intéseket és tanításokat tegyenek, még pedig mennél nyilvábban lehet, hogy az Úr vacsorájárol való tudományt sok kerengő és homályos beszédekkel meg ne homályosítsák. Erre is gondot viseljenek, hogy meglássák, kiket kelljen oda bocsátani; mert ha olyakat bocsátanak, az kiket méltán elűzhetnének, nem külömben vétkeznek, mint ha az Úrnak testét az ebeknek és disznóknak hánynák.
NEGYVENHARMADIK ARTICULUS.
Az kik semmiképpen nem akarnak élni az Úrnak vacsorájával, azokat először az tanitó megintse és ha
114
meg nem jobbulnak, az keresztyének közzül kitiltassanak.
NEGYVENNEGYEDIK ARTICULUS.
Az apró gyermekeket, kik sem meg nem tudják magokat próbálni, sem az Úrnak teste között és egyéb külső étel között választást nem tudnak tenni, az Úr asztalához nem bocsátjuk.
NEGYVENÖTÖDIK ARTICULUS.
Az súgó gyónást és az bűnöknek előszámlálását, melyet az pápa papjai kévánnak az emberektül, nem javaljuk; mindazáltal az megrettent lelkű emberek praedicatorokhoz elmehetnek és tőlük vigasztalást vehetnek.
NEGYVENHATODIK ARTICULUS.
Azt is tiltjuk, hogy az Isten igéjével senki ne komplárkodjék, hogy azzal fizetésért testi betegségbül akarna valakit meggyógyítani, mely semmiképpen nem lehet. Senki beteg emberre se ne olvasson, se penig czédulára írván nyakára kösse, se vele meg ne etesse, mert az az Isten igéjének csak megcsúfolása. Ha ki ez ellen cselekedik, tisztitől fosztatik meg.
NEGYVENHETEDIK ARTICULUS.
Minthogy az beteg ember környül az sátán igen forgódik, hogy mivel őtet kétségbe ejthesse az Istennek irgalmassága felől és bűnének bocsánatja felől: ez okáért minden tanítótul megkévánjuk ezt, hogy mikor az beteg
115
ember az vigasztalást kévánja és őket hivatja, elmenjenek és az Istennek igéjének orvosságával gyógyitsák az ő lelkeket, erősítsék és bátorítsák őket az ördögnek késérteti ellen, hogy kétségbe ne essenek és az sátánnak praedái ne legyenek, hanem nagy bátran és vígan muljanak ki ez árnyék világból.
NEGYVENNYOLCZADIK ARTICULUS.
Azt hagyjuk és parancsoljuk, hogy minden praedicator tisztihez illendő ruhát viseljen, katona, kalmár és paraszt ruhában senki ne járjon, mert az ki tisztihez illendő ruhát nem visel, két avagy három intés után mind ruhájával egyetemben tisztitül megfosztatik.
Széljegyzet: De vestitu pastorum.
NEGYVENKILENCZEDIK ARTICULUS.
Minek utánna ez articulusok és az keresztyén anyaszentegyháznak rendtartásiról való regulák az szent irásbul igazaknak találtatnak és minden keresztyén praedicatoroknak rendelésibül azt akarjuk, hogy minden praedicator nevét alája írja és azzal minden engedelmességét igérje, hogy ez regulák és parancsolatok ellen nem akar járni vakmerőképpen. Ha penig valaki ez regulákat megutálván sem ő maga ezek szerint nem él, sem az ő pásztorsága alatt valókat így nem tanítja és nem igazgatja: mint az igaz hitnek ellenségét és minden jó rendtartásnak megháborítój[á]t az Isten igéjének fegyverével, annak utánna az fejedelmektül engedtetett büntetéssel egy akaratbul megbüntetjük.
[116]
ADMONITIONES QUAEDAM PUBLICAE.
[Az idevágó jegyzetek]
Prima.
Minden faluról és várasról minden gyűléskor az pásztorokkal ember legyen falu vagy váras költségén, az tanítónak fizetése nékül. Mikor visitatio vagyon, az holott az visitatorok járnak, az az ecclesia tartozzék kocsival, étellel és itallal azoknak, és nem az tanító. Ha így nem enged az község, tanító nékül maradjon.
Secunda.
Más püspekség alól jött atyafiat pispeknek vagy competens seniornak levele nékül ne recipiáljon se pispek urunk se senior uraink.
Tertia.
Ha valamöly ecclesia az visitatoroknak nem gazdálkodik és kocsit nem adánd, annak az ecclesiának igyét egyik senior is el ne végezze közönséges sinat nékül, hanemha tisztitül megfosztatik.
Quarta.
Minden senior az reája bizattatott ecclesiákat kétszer esztendőben megvisitálja, ha egészsége leszen; és ha
117
magátul nem lehet, proseniorára bízza és fide salvifica mindeneket in scriptis az gyűlésre hozzon, az mit el nem végezhet: mert úgy tanít az Apostol is: Ut omnia decenter et ordine fiant in ecclesia.
Quinta.
Minden tanító tiszti szerint köteles legyen, hogy az visitatorok mellett híven szolgáljon, és a kiket velek együtt el akarnak vinni, elmenjen – ha elmulhatatlan dolga nincsen – minden versenség nékül, ha tiszti nékül nem akar lenni.
Sexta.
Minden seniorok és visitatoroktul megkévánjuk, hogy az mit titkon sőt nyilván elvégeznek, azt sohul ne hirdessék, hogy mi általunk az Isten neve gonoszul ne halljon.
Septima.
Az visitatoroktul megkévánjuk, hogy egymást értsék, tiszteljék és böcsüljék és az előttök járótul hallgassanak; az mit felelnek communi consensu azelőtt elvégezvén, hogy minden szavok helyesben lehessen; ha penig kivántatik szóllaniok, ugyanazont szóllják uno spiritu et uno ore.
Octava.
Minden násznagyok az házasság dolgában sohul az tanítók híre nékül az leánykérésben meg ne induljanak; ha hír nékül járnak, az mi azután esik az házasok között, senkire ne vessenek.