[145]

A RECZES-FÉLE KÁNONOK.

[Az idevágó jegyzetek]

CANONES ECCLESIASTICI.

1. Miképpen hogy csak az egy igaz és örökké való Istent kell minden keresztyén embernek esmerni és vallani, a mely Isten mind ez világi fejedelmeknek fölötte vagyon: ezenképpen az hütnek és az idvösségnek dolgaiban semmit minekünk ez világi hatalmasokkal nem kell gondolnunk, ha ettül minket el akarnának szakasztani.

2. Ezt penig hogy az egy igaz Istent, ki az szentírásban Jehovának neveztetik és kinek kívüle más Isten nincsen, hiszszek egynek lenni természetiben avagy állatjában, de ugyan ezen egy Istent valljuk három személben valóképpen lenni, mely az Atya, az Fiú és az Szentlélek; úgy hogy az Atya ne legyen Fiú vagy Szentlélek személye szerént, se az Fiú ne legyen Atya és Szentlélek, se az Szentlélek ne legyen Atya és Fiú személye szerént, hanem mindenik az ő személye szerént valóságos képpen legyen az egy Istenségben minden egyben való egyelétés nékül. Három Istent nem vallunk lenni: mert egy az, hogy az Isteneknek sokasága utálatos, más az penig, hogy az sokaságot nem az Istenségben, hanem a személyekben helheztetjük.

3. Az superintendens semmit az önön fejétől ne cselekedjék, hanem ha valamit akar cselekedni, az senioroknak tudásokra adja, és azoknak egyenlő tanácsokbul és akaratjokbul legyen, az mit akar cselekedni. Az seniorok

146

is, ha mit akarnak cselekedni, az kik arra valók lesznek ő kívülek, azoknak hirré tegyék.

4. Minden tanétóktul az ecclesiának dolgaiban engedelmet kivánunk; hogy ha valahol az ő jelen való voltok kévántatik, minden okvetetlen jelen legyenek, hanem ha oly dolog állana előttök, a ki őket semmiképpen oda nem eresztené. Továbbá miért hogy az fő gondviselőknek néha az ecclesiának közönséges szükségeért helekbül ki kell távozniok ez okáért azt akarjok, hogy az szomszéd faluban avagy városban való praedicator – ha hivattatik – be menjen és ott mind praedicálásban, mind keresztelésben, mind communicáltatásban, mind eskütésben, mind be[ava]tásban – ha szükséges leszen – szolgáljon.

5. Az tanétók közzül ha valamelliket az seniorok hivatják, vagy valahova küldik a közönsiges dolognak megszerzésire, annak is engedelmes legyen.

6. De miért hogy gyakorta az tanétók közül valamely az ördögnek indétásábul az ő előttök járóival semmit nem gondol, hivataljára el sem megyen: ezokáért végezésünk ez, hogy afféléket az ecclesiához illendő büntetéssel megbüntessünk.

7. Az seniorok tartozzanak az szegén atyafiaknak szükséges igyekben az ő erejek szerént segétséggel és ótalommal lenni; – nem úgy mint azelőtt némelyek közülök csak az ő házoknak ajtajának küszöbén sem léptek ki; ha mikor kimentek is, hasok, torkok töltéseért mentek ki, veszedelmes igyekben elhatták őket, semmi segétséggel nem voltanak nekik, mert nem lehetett az lakás úgy mint annakelőtte.

8. Miért hogy az szent Pál nyilván parancsolja, hogy a kik az Isten ecclesiájában akarnak szolgálni, azok először megpróbáltattassanak, minek előtte az szolgálathoz kezde-

147

nének: ezokáért azt akarjok, hogy senki se ne praedicáljon se ne kereszteljen se ne communicáltasson, míg az ő tudománya az ecclesia előtt meg nem próbáltatik. Mind az által azt hozzá teszszük, hogy a gondviselő fő seniorok esküvés alatt az ő fogadások szerént egy ideig az egyházi szolgálatot megengedhetik azoknak, a kiknek tudják mind tudományokat mind emberségöket és az ő egyenes erkölcsöket.

9. Az gyermekszülő asszonyoknak beavatásokat az templomba megtartjok és engettek propter bonum ordinem et decorum et propter sanitatem recuperandam.

10. Az nevezetes evangeliomos szentek napját megtartjuk propter historiam.

11. Miképpen az köz napok kézi munkára és életünknek keresésére rendeltettenek, ekképen az innepnapok arra valók, hogy az Istennek népei azon minden kézi munkától magokat megvonyván, az Úrnak szent igiének halgatásában és az sacramentomoknak gyakollásában legyenek foglalatossak. De miért hogy mast az innepnapokon inkább görjesztik az emberek az Isten haragját, hogy nem mint engesztelnék, – holott csak az nagy hivalkodásban, kevélségben, felfuvalkodásban, részegségben, kereskedésben és kolmárkodásban, feddőzésben, pörlésben, lakásban, tánczolásban, visszavonásban, haszontalan játékokban és egyéb sok gonoszságokban mulatják el az innepnapokat: ezokáért végeztük ezt, hogy az keresztyének mind ezeket hátra hagyván, magokat az Istennek szolgálatjára szenteljék az mennyei és lölki jóknak elvételire, és az innepnapokat nagy szentségben, józanságban, az atyafiúi szeretetnek gyakollásában szenteljék meg akkor az Istennek igéjét figyelmetes halgatással, imádsággal, hálaadással mind templomban s mind templom kívül. Erre penig az tanétók az ő halgatójokat szorgalmatossan intsék és sörkögessék.

148

12. Hogy pedig ezekre az szent dolgokra az keresztyének inkább reá szokhassanak és az igaz tudományban naponként öregbülhessenek: azt akarjok, hogy minden tanétó nem csak praedicáljon, hanem az gyermecskéket is az keresztyénségnek fondámentomára tanétsák, miképpen az régi szent atyák cselekettenek az ecclesiában.

13. Minden praedicator az ő tisztiben híven el járjon: dictis, factis, moribus, pietate, patientia, humilitate, sobrietate, beneficentia Christum referat. Azonközben meglássa, hogy az más tanétónak megyéjében ne hágjon, annak híre és akaratja nékül ne praedicáljon, ne communicáltasson, se ne esküssön, hanem ha az vagy beteg volna, avagy hon nem volna és az kösség az ő szolgálatját kévánnája, akkor meg lehet az szolgálat; de úgy hogy a mit szolgálatjáért adnak, el ne vegye, hanem az ott való tanétónak hagyja. Ezt is akarjok, hogy senki más paedicator helyére ne menjen, míg az előbbit az kösség meg nem elégétti.

14. Minden praedicator csak annyi terhet vegyen fel, az mennyi terhet látja hogy elviselhet: ez okáért hogyha őket egy város vagy egy falu eltarthatja, többhöz magokat ne kötelezzék nagyobb jutalomnak okáért; mind az által az hol az tanétók szűkön vannak, ott szabad egynek két avagy három falunak is szolgálni, csakhogy az Istennek igéjével ne kereskedjenek – mint ennek előtte, mast is vannak affélék, – hanem az Christus ecclesiáját épétse: folyjon az Istennek igie, épüljenek az keresztyének az igaz hitben és az Istennek igéretiben.

15. Ezeknek fölötte minden tanétóknak az Christus nevével parancsoljuk, hogy senki nagyobb jövedelemnek okáért helyét meg ne változtassa – ha szüntén hévattatnék is valahova – hanem az Istennek ecclesiájának épü-

149

letire igyeközzék inkább, hogy nem mint az nagy jövedelömre maga hasznáért. Az Istenét az magok hasznáért el ne negligálják, – miképpen is hogy voltanak, mast is vannak effélék.

16. Az kösség az ő pásztorát vagy reá való haragjában és ok nékül való boszonkodásban az önnön fejétül az seniorok hire nékül el ne küldje és mást ne fogadjon: [mert] gyakorta esik, hogy az kösség az hizelkedőkben és csélcsapokban inkább gyönyörködik, hogy nem mint az igaz tanétókban; a kik nem követik az okosságnak bölcsesigét és így az ő kedvek szerént való doctorokat válogatnak magoknak.

17. Az részegeskedéstül kcrcsomán és kösség között való italtol tiltjok az tanétókat, hogy magokat megóják botránkozásnak és szidalomnak eltávoztatásáért. Hogyha penig nem akarják megcselekedni, az egyházi törvénynyel akarunk afféléket megbüntetni.

18. Hogy pedig ezek az keresztyén tanétóknak végezési állandók legyenek és hogy a jó rendtartás közöttünk megmaradhasson minden tévelygők ellen: akaratunk az, hogy minden esztendőben kétszer az atyafiak öszvö gyüljenek, közönsiges sinatot tegyenek, a kiben minden dolgok felől szorgalmatosan tudakozzanak és mindeneket jó módon jó renddel elvégezzenek. Valaki pedig az közönsiges gyűlést elmulatnája és reá nem menne, ha magát tisztessiges és elegendő okokkal nem mentheti, azt köz akaratbul tisztitől megfosztjuk. Azonközben míg az gyülés leszen, ha valami háborúság az tanétók között indulna, az seniorok előtt az elvégezedjék és lecsendesedjék, ne verbum Dei male audiat.

19. Az dologban penig azt kell mindennek jól eszében venni, hogy senki gyűlöségbül vagy valami gonosz akarat-

150

bul az ő tanétó társát az seniorok előtt be ne vádolja; hanem szeretetbül cselekedjék ő vele: hogy az lölkét Istennek nyerhesse meg. Az kösségtül is ugyanazont kévánjok: hogy így az egymásnak az seniorok előtt való bevádolása inkább a léleknek orvossága legyen, hogynem mint az rajtok tett bosszúállásnak megállása.

20. Senki az szent gyöleközetbül, ne lehessen oly nagy dolga, hogy el merjen menni, míg mindenek el nem végeződnek.

21. Az tanétóknak egymással való visszavonyásokat feddőzésöket, egymásnak rutétását, mód és ok nékül való szidalmazását, árolását, egymás ellen való suttogásokat, – kiket cselekettenek nyelvek és irások által némelyeknek szörnyű halálokra az ő gonosz tanácsadásokkal. – semmiképpen meg nem engedhetjek, hanem mind az egyházi s mind ez világi törvénnek büntetésivel meg akarunk afféléket büntetni.

22. Az tunya és hivalkodó praedicatort, a ki csak vasárnap veszen könyvet kezében, az több napokon pedig haszontalanul semmi fejében imitt-amott curittol, ha egyszer-kétszer megintetvén jobbá nem leszen, tisztitől megfosztjuk. Azt akarjok, minden úrnapján minden tanétó kétszer praedicáljon, az evangeliomos innepeken délelőtt egyszer, délest az catechismust praedicálja, kihez az ő halgatóit hozzá szoktassa és édesítse. Igy ő maga is az ő tudományában épülhet, az kösség is az praedicatiora inkább reá szokik.

23. Senki esztendejének előtte az ő ecclesiáját el ne hagyja – mint némelyek cselekettenek, mast is cselekeszik, – hanem ha el akar menni másuá, esztendejét kitöltse, akkor is penig az fő senioroknak elmenését hírré tegye. Ezt is erőssen hagyjok, parancsoljok az Úrnak

151

nevével, hogy senki magát valahová úgy ne igérje, hogy osztán őket megcsalja, – mint hogy voltanak az elmult esztendőben affélék, melylyel az ministeriumok szidalmára nagy okot attanak, – hanem előbb meglássa, ha mehet avagy nem: mert az hazugság jóllehet minden emberben rút, de főképpen azokban, az kik sokaknak tüköri mind életekkel mind tudományokkal; meglássák azért, hogy hazugsággal tiszteket meg ne undokétsák.

24. Miért hogy az ecclesiának szüksége gyakorta való költséget kéván: ezokáért valami efféle költségben valami tanétóra esik, azt minden szugolódás nékül megadja.

25. Miért hogy az ördög az ő tagjai által mindenkor azon forgódik, mi módon az ő csalárdságival az igaz és együgyő tanétókat veszedelemben ejthesse – a mint immár sokszor megkésértettek – ezokáért azt akarjok, hogy senki az tanétók közül az sokszor megintetett és meggyőzettetett vakmerő eretnekekkel disputatiot ne kezdjen, se egyött velek ne egyék, ne igyék, se ne nyájaskodjék, hogy az Istennek szent neve miattok ne káromlattassék és az igaz tanétókat is valami kisebbségben ne hozzák. Azért mondja Christus: Hagyjátok el őket, mert vakok és vakoknak vezéri. Az szent Pál is azt mondja: Az eretnek embert egy avagy két intésnek utánna, ha meg nem tér, eltávoztasd. Az szent János is ugyanezent parancsolja: Valaki – ugy mond – ezt az tudománt ti közitökben nem viszi, annak se köszönjetek se házatokban be ne fogadjátok.

26. Ha valami nehéz dolog támadna valamibül az keresztyének között, abban az tanétó semmit ő magától ne cselekedjék, hanem mindjárást az Isten igéjére és az régi keresztyénöknek Isten igéje szerént való canonira tekentsen, és az szerént tegyen minden dolog felől ítéletet.

152

27. Továbbá azt kévánjok, hogy minden tanétónak bibliája legyen, azt szorgalmatosan olvassa és repetálja; a mellé régi szent doctorok irásokat vegye, kik autenticusok, azoknak is irásokat cum iudicio olvassa: az Isten beszédét, az szentirást azoknak az ő igaz értelmek szerént magyarázza, nem az cerebromábol, kiből sok fogyatkozás avagy változás lenne jövendőre.

28. Senki se praedicator se schola-mester egy superintendens alol másik superintendens alá ne menjen, hanem attol, a mely superintendens alatt lakott, levelet vigyen. Ezt penig akarjok az sok hamis tanétókért, az kik alattomban becsúsznak-másznak, mint az Christus ő felőlök megmondotta. Ne járjunk úgy, mint az ürge a borzzal.

29. Így hagyjok és parancsoljok az községnek: gondok legyen, oly tanétót be ne fogadjon – bár ugyan tudós legyen is – az kinek mind tudományárol, mind életiről, vallásáról bizonyságtevő levele nem leend; meggondolják az Isten szavát, a kiről irt az próféta: Ego non mittebam et ipsi currebant.

30. Jóllehet az keresztyének között sok gonosz istentelen szitkozódó és átkozódó emberek vannak, az kik senkinek nem kedveznek, hanem még az Istennek hát, vele egyetemben az ő tanétóját is, gyakorta gonosz rágalmazó, káromkodó beszédekkel illetik: mind az által minden tanétót intünk az szelédségre, engedelmességre, együgyőségre és az alázatosságra, hogy az ő halgatójokat, kiknek kenyereket eszik, se az ő szolgatársokat, kikkel egy Úrnak szolgálatjában vannak, ne szidalmazzák, ha szüntén ő tőle szidalmaztatnának is ők. Mert az Christus is ezenképpen cseleködett. Ha penig valamely tanétó szitkozódó-átkozódó, rágalmazó és káromkodó leend, egy avagy két intés után ha meg

153

nem tér, az Úrnak irása szerént az Christus nevében azt bizvást excommunicáljuk.

31. Ahol scholák és schola-mesterek vannak, azoknak hagyjok, hogy az ő pásztoroknak tisztességgel és engedelmességgel legyenek; se az ő pásztorokat vagy ugyan ottan az község között, vagy másutt alattomban ne gyalázzák, se el ne árulják, adják. Ha pedig valamely schola-mester az ő pásztora ellen ok nékül való háborúságot indétand és annak igaz okát nem adhatja: akarjok törvén szerént, hogy megbüntettessék. Ezt is ő tűlök megkévánjok, hogy az ő tisztekben hiven eljárjanak az ifjaknak és gyermecskéknek tanétásában, mind penig az templomhoz [való] ceremoniáknak kiszolgáltatásában. Utraque pars sua sorte sit contenta. Az pásztorok hire nékül semmit se cselekedjenek.

32. Az tanuló deákok, kik az végre tanulnak, hogy az ecclesiában az Úr Istennek akarnak szolgálni, azok éljenek a régiektül rendelt alamisnábul. De ha szófogadatlanok lesznek, röstök és henyélők, idestova való vándorlók: effélék a scholákbul kiűzessenek. Meglássák az schola-mesterek, kiket [kelljen] scholájokban befogadni; az kiket befogadnak, esztendeig az scholábul ki ne menjenek, hanem megmaradjanak.

(Az utolsó mondat tévedésből a 45. art. után van írva.)

33. Hogy az ecclesia mindenütt keresztyéni félelömben és jó rendtartásban legyen és maradjon: végezésünk ez, hogy minden esztendőben egyszer az ecclesiák meglátogattassanak, [mely meglátogatásban mind az tanétóknak s mind az halgatóknak] tudományokrul, vallásokrul és erkölcsökrül való tudakozás legyen. Mert most sokan vannak olyanok, hogy az mit hisznek, nem vallják, a mit vallonak, nem hiszik; ez féléket nem akarunk közöttünk tartani, mert

154

igen veszedelmesnek látjok. Kévánjok ezt is, hogy a látogató embereknek mindenütt eledelt adjanak azok, az kikhez mennek.

34. Az keresztyéni gyülekezetbűl való kitiltást – miképpen eleitül fogva megtartatott az Isten népe között – most is meg akarjok tartani: annak okáért az Isten igiének tanétása szerént kitiltunk minden nilván való czégéres és szarvas bűnben heverő embereket, a kik soha életöket nem igyekezik és akarják megjobbítani – mint az részegeseket, fösvényeket, telhetetleneket, hamis esküvőket, szitkozódókat, átkozódókat, lopókat, paráznákat, és akik usorával kereskednek, kik az ecclesiában botránkozást tesznek, – hogy a kik jobbulhatósok megjobbuljanak, az kik pedig jobbulni nem akarnak, több gonoszságban és veszödelömben ne essenek. Ezt is hozzá teszszük, hogy a kik kitiltatnak, addig be ne bocsáttassanak, míg az Istent és az ecclesiát meg nem követik. Itt az tanétókat is befoglaljok.

35. Az kik ministerré akarnak lenni, minek előtte felszentöltettessenek, annak elötte kévánjok, hogy az scholabeli mesterektűl megexamináltattassanak igazán és úgy jőjenek az felszentelésnek helyére.

36. Miért hogy sok az aratás, kevés az arató, nem mindnyájan lehetnek jó deákok, és félelmes helek is vannak: ha erkölcsében, magaviselésében jó, s tudja az magyar irást, értse az keresztyénségnek fondamentomát, olvassa az magyar bibliát, bátorságosan felszentelhetik, mert látjok szükségét az keresztyénöknek.

37. Az keresztyénöket tisztességes lakodalmakban mértékletes vigasságtul és örömtül nem titjuk, mint az anabaptisták, jesuiták, barátok cselekösznek, az kik az mi nem bűn, azt tartják halálos bűnnek, az mi halálos bűn, azt tartják viszontak üdvösségesnek.

155

38. Az menyegző lakodalmat, avagy penig az kézfogást nem engedjük lenni sem vasárnap, mert azt az Úristen magának választotta és az ő igiének halgatására és tanulására rendelte, nem az testnek ételében és italában való bujálkodásra, sem szombato[n] sem hétfő[n]: mert az emberek az ő mértékletlen ételekkel italokkal az Istennek napjának megszentelésére magokat igy alkalmatlanná tennék; ugyanitten azt is kévánjuk mindentül, hogy éhóra józanon esküssenek és esküdjenek.

39. Senki az házasulandókat külömben öszvö ne esküssö, hanem előbb mind az két félnek szabadsága felől és állapotjok felől bizonyos legyen. Az atyja ne vegye leányát, az leánya ne menjen atyjához; az anya ne menjen fiához, az fiú ne vegye az anyját.

40. Senki egyenetlen személyt idővel még fejedelemtül való féltében is öszvö ne esküssön: tizennégy esztendőnek alatta az leánzót ifjúval meg ne esküttesse, az férfiat penig, ki valamennyire üdős, tizenhat esztendőnél kisebb leánzóval meg ne esküttesse. Ha pedig külömben cselekeszik az tanétó, tisztit veszti el. Továbbá azt is akarjok, hogy az tanétók Isten könyvébül és a természet törvényéből tegyenek ítéletet az házasságnak dolgairól; az dologhoz penig minden tanétó ordine szóljon, barátságért, kedvért, ajándékért senki hamisat ne pronunciáljon, – mint annak előtte történtenek az ministeriumok gyalázatjára az elöljáró tanétóktul.

41. Miért hogy titkon és alattomban való menyegző szerzésbül és kézfogásbul sok gonoszságok, visszavonyások, hamis esküvések, gyakorta vérontások is támattanak: ezokáért azt akarjuk, hogy titkon senki menyegzőt ne szerezzen, avagy kezet ne fogjon, hanem hogy ezek tisztességbeli személyek előtt legyenek, ha az tanétó mindenkor

156

ott nem lehetne is. Az menyegzőszerzők is penig jól meglássák, kiket szereznek öszvö; és ha valami kétséges dolog volna benne, addig meg ne szerezzék, míg az tanétóknak hirré nem adják. Az menyegző-szörzést penig meg nem engedjek az asszon-népeknek, miért hogy az asszon-népeknek hosszú az hajok s rövid az elméjek.

42. Az mely személyek immár kezet fogtanak, ha azután egyik az másikat megutálnája, addig öszvö őket senki ne esküttesse, míg meg nem békélnek; ha pedig egymástól elszakadásoknak igaz oka leend, mint hogyha szüntén megesküttenek volna is, elválhatnak. De a ki ok nékül az ő jegyesétől el akar válni, semmiképpen szót nem fogad, békességet nem akar, ez kötélben marad, másik szabad ember leszen magával.

43. Az keresztelés jóllehet [nincs] bizonyos helhez helheztetvén avagy köteleztetvén: mind az által az Úristen szerzésének böcsületes voltáért azt akarjok, hogy templomban legyen, a hol az keresztyének az Isten igiének halgatására öszvögyülnek. Az keresztatyákat és anyákat kévánjok, hogy meg legyenek bizonságol contra sectas anabaptistarum. Propter sacramenti dignitatem kivánjok azt is, hogy mind az edények s mind az víz tiszták legyenek; az edén ugyancsak arra tartassék, abbul se ne mosódjanak se igyanak. Ha pedig valamely faluban templom nem leend, ott egyéb helen is meg lehet az keresztelés, csak korcsomán avagy valami éktelen helyen ne legyen. Az keresztelő vizet pediglen az tanétó tiszta helyre töltesse.

44. Kévánjuk továbbá az Úrnak nevével mind férfiaktul s mind asszonyállatoktul, valakik arra valók lesznek hogy az úrvacsorájának vételéhez gyakorta járuljanak és azt el ne mulassák; az tanétók penig azt egy avagy két

157

héttel annak előtte az halgatóknak megjelentsék, hogy minden ember idején magát hozzá készíthesse.

45. Miérthogy az egymással való haragtartás és győlőség igen ellene vagyon mind az Istennek, mind az ő szerzésének és az szent vacsorának: ezokáért az haragosokat és az egymással való gyűlölködőket az tanétó megértvén, az Úr oltárához ne bocsásson mindaddig, míg egymással meg nem békélnek; erre pedig az tanétóknak gondjok legyen.

46. Az úrvacsorájának sacramentomát azt akarjok, hogy tiszta és közönséges helyen administrálják tulajdon hozzá rendelt eszközökkel, tudnia illik oltárral, abroszszal, pohárral, tányérral. Az közönséges kovászos kenyérrel tiltjok, hogy ne administráltassék, hanem az szokott kovász nékül való kenyérrel adattassék. Azt is kévánjok, hogy az megáldott kenyér és bor annyi legyen, mennyi az communicans; ha mi elmaradna benne, az tanétók vegyék magokhoz.

47. Ezt is az tanétóktul megkévánjok, hogy az úrvacsorája osztogatásokoron az keresztyének előtt szép intéseket és tanétásokat tegyenek, még penig mennél nyilvábban lehet; hogy az Úr parancsolatjárul való tudománt sok kerengő és homályos beszédekkel meg ne homályosétsák; valamint az Christustol mondattanak az igék, az tanétó abban viselje, senki kedvéért, barátságáért, szitkáért, átkozódásáért, fenyegetéséért másképpen ne formálja, folyásábul ki ne tekerje. Erre is gondot viseljenek az tanétók, hogy meglássák, kiket kelljen oda bocsátania mert ha ollyakat bocsátnak oda, az kiket méltán elűzhetnének onnajd, nemkülömben vétkeznek, mintha Úrnak testét az ebeknek és disznóknak hánnák.

48. Az kik semmiképpen nem akarnak élni az úrvacso-

158

rájával, hanem előbb-előbb hallogatják és vontatják, azokat először az tanétók feddjék és intsék, és ha nem fogadják, hanem azon keménségben és vakmerőségben maradnak és mennek el, az keresztyének közül affélék kitiltassanak bátorsággal. A kinek nehéz, tegyen róla.

49. Az apró gyermecskéket, kik nem tudják magokat megpróbálni, sem az Úrnak teste között és egyéb külső étel között külömbséget nem tudnak tenni, az Úrnak oltárához nem akarjok, hogy bocsáttassanak. Méltó azért, hogy annak előtte megtanulják az keresztyénségnek öt fondamentomát.

50. Az confessiot megtartjok hat okáért az mi gyülekezetünkben keresztyéni módon, nem az rómaiaknak módjok szerént.

51. Miért hogy az beteg ember környül az ördög igen forgolódik, hogy mivel őtet kétségben ejthesse az Istennek irgalmassága felől és a bűnnek bocsánatja felől: ezokáért minden tanétótul megkévánjok, hogy mikor az beteg ember az ő vigasztalásokat kévánja, és őket hivatja, elmenjenek és az Isten igiének orvosságával gyógyétsák az ő lölköket, erösétsék és bátorétsák őket az ördögnek késérteti ellen, hogy kétségbe ne essenek, és az ördögnek praedái ne legyenek, hanem nagy bátran és vigan muljanak ki ez világbul és mehessenek be Ábrahámnak kebelében.

52. Kévánjok ezt is bizonyos okokért, hogy az tanétóknak legyen bizonyos tisztessiges öltözetek, köntösök az ő személyekhez és tisztekhez, hogy még abbul is megesmertessenek Christusnak szolgáinak lenni; hajdúkat, haramiákat, katonákat, drabontokat, mészárosokat, prokátorokat, nemeseket, polgárokat, urakat, fejedelmeket, kalamárokat, tőséreket, török katonákat, jancsárokat, szpaiakat, kadiakat és hocsákat egyátaljában nem akarjok hogy kö-

159

vessenek, hanem minden öltözetiben, magaviselésében, magatartásában minden ember azt akarjok, hogy csak az Christust kövessék.

Ezt is kévánjok, hogy az tanétóknak feleségeknek öltözetek felyöl ne halladja az ő uroknak személyeknek tiszteknek méltóságoknak öltözetit, hogy ugyan megtessék: Imez az Istennek igaz szolgája, amaz az Istennek igaz szolgáló-leánya.

53. Azt is kévánjok, hogy az schola-mesterek az scholához hasonló öltözetben járjanak az deákoknak az scholában való beédesgetésiért. Az deákok is az scholához való habitusra viseljenek gondot; több gondok legyen az könyvek szerzésére és abbul való tanulásokra, hogynem mint az külső köntös szerzésre.

54. Ha az úrvacsorájával beteg emberek akarnak élni, azt akarjok, hogy nekik adassék, kiváltképpen azoknak, az kik annakelőtte is gyakorta éltek vele.

55. Minekutánna az canonok és az szent ecclesiának jó rendtartásiról való regulák az szentirásbul igazaknak találtattanak és minden keresztyén praedicatoroknak tetszendenek, azt akarjok, hogy minden ember azaz minden praedicator nevét alája írja és azzal minden engedelmességét igérje, hogy ez regulák és parancsolatok ellen nem akarnak járni vakmerőképpen. Ha pedig ez regulákat megutalván sem ő maga ezek szerént nem él, sem az ő pásztorsága alatt valókat így nem tanétja és igazgatja: ezt – mint az igaz hütnek ellenségét és minden jó rendtartásnak megháborétóját – az Isten igéjének fegyverével elsőben és az Istentől, annakutánna az fejedelmektül engettetett büntetéssel egy akaratbul megbüntetjük.

---

[160]

ARTICULI QUIDAM PRO VISITANDIS ECCLESIIS CONSCRIPTI.

[Az idevágó jegyzetek]

Art. 1. Visitationem ecclesiarum non esse novam probat antiquissima sanctorum regum et apostolorum consvetudo, ut Josaphati 2. Par. 17. v. 7., ubi haec leguntur verba: "Tertio autem regni sui anno misit de principibus Benhail et Obdiam et Zachariam et Nathanael et Michaeam, ut docerent in civitatibus Juda, habentes librum legis Domini, et cunctas urbes regis Juda circumibant atque erudiebant populum;" ut et apostolorum, sicuti patet ex libro Actor. cap. 6. v. 5; cap. 8. v. 14; cap. 11. v. 23; cap. 15. v. 36.

Art. 2. Secundum hanc consvetudinem antiquissimam ecclesiae supremus visitator ecclesiarum omnium ex officio sibi commisso erit ipse superintendens cum seniore. Si vero majoribus occuparetur negotiis ecclesiasticis, vicarium emittat. Quos teneantur auditores debita reverentia et honore excipere, quod svadet in Deum et homines pietas et charitas.

Art. 3. Ad visitationem majori cum utilitate et authoritate perficiendam seculare brachium utpote supremi magistratus, sicuti in nostris ecclesiis illustrissirm comitis domini patroni gratiosissimi necessario requiritur, ut et illustrissima sua magnificentia certum ex primariis familiaribus emissarium lateri domini superintendentis adjungat, desideratur.

161

Art. 4. Visitator tempestive intimabit omnibus ecclesiis sub cuiusvis domini senioris districtu existentibus suum egressum.

Art. 5. Visitatio incipi debebit a divini nominis invocatione et precibus in templo peragendis, quo ipso mane pervenerit.

Art. 6. Visitationem peragendi locus, in quavis ecclesia erit vel templum, vel parochia, vel domus aeditui, vel judicis.

Art. 7. Faciet initium dominus visitator inquisitionis primum et ante omnia de doctrina ministri: num videlicet doctrinam vere christianam libro Concordiae comprehensam legitime doceat; et an ordinaria evangelia dominicalia pariter et festivalia ordine et conformiter aliis ecclesiis praedicet; item an sacramenta rite et juxta inviolatam Confessionem Augustanam et formam in libro Agendorum praescriptam administret, reliquasque ceremonias privatas et publicas conformiter celebret. Fieri enim potuit, quod aliquis in synodo aut ex timore aut ex malitia veram doctrinam approbaverit et confessus fuerit, interim tamen cogitare potuerit: "Quodsi domum rediero, nugas pristinas et occultas cantabo."

Art. 8. Investigandum erit diligenter, an Biblia sacra habeat; quales vicissim authores in concionibus faciendis imitetur: ne minus eruditiores adversariorum postillis propter negligentiam innixi, scandala in concionibus perpetrent.

Art. 9. Quia vero post Deum ipsum magistratus supremi tanquam Dei seculares – Psal. 82. v. 6. – sunt honorandi et attendendi: adhortandi sunt ministri ecclesiarum sedulo, ut et canonibus ecclesiarum et mandatis supremorum magistratuum cum omni subjectione sese

162

submittant et cum pietate obtemperent tum in vita privata tum etiam publica, ne alios docendo ipsi fiant reprobi. 1. Cor. 9. v. 27. De qua vitae suae institutione canones abunde docebunt.

Art. 10. De bonis ecclesiasticis visitator diligenter inquiret; quae duplicia sunt. Quaedam templum ipsum de jure spectantia ut sunt calices, patellae, clenodiaque alia templum exornantia item vineae, terrae arabiles, prata, aliaque bona, quae communitas quidem auditorum possidet et excolit, sed fructus eorundem ad templi aedificationem spectant. Alia sunt ipsam parochiam concernentia, quae parochus possidet et eorundem fructus percipit. Talia vero sive sint vineae, sive terrae arabiles, sive prata, sive alia quocunque nomine vocata, diligenter et sedulo inquirenda sunt et conscribenda; et si sub aliquo praetextu essent abalienata, comperta rei veritate, restituantur, et per parochum diligenter curentur, ne desolentur cum detrimento parochi et totius cuiusvis ecclesiae. Mandante hoc ipsum Deo exercitium. Agg. cap. 1. v. 4.

Art. 11. In omnibus locis visitator admoneat ministros verbi divini, ut illi ex officio singularem habeant de puritate et ornamento templorum rationem.

Art. 12. Inquiratur diligenter qualenam salarium annuale pendatur ministro, et illud fideliter conscribatur.

Art. 13. De proventibus accidentariis, utpote de administratione baptismi, coenae dominicae, concione supra funera etc. sicubi abusus irrepsisset, rectificetur; antiquus vero usus legitime observatus confirmetur et diligenter annotetur.

Art. 14. Quia scholae sunt seminaria ecclesiae, visitator rectores scholarum pariter examinabit et sui officii

163

admonebit secundum vigorem canonum ecclesiarum utpote 64., 65., 66., 67.

Art. 15. De studiosis diligentem habebit admonitionem juxta praefatorum canonum seriem.

Art. 16. Si qui proventus pro scholis, rectoribus earundem et scholasticae juventuti alendae ab antiquo quavis in parochia fuit constitutus, diligenter inquiratur et usitato etiam modo ut administrentur, curandum, necnon protocollo ecclesiae inscribendi.

Art. 17. De moribus et officio auditorum punctatim sollicitus esse debebit dominus visitator.

1. Et primum quidem, ut verbum diligenter audiant, quantum in eodem profecerint.
2. Ut sacramentis cum pietate utantur.
3. Ut animarum pastoribus omnem exhibeant reverentiam.
4. Ut debitam eis persolvant mercedem.
5. Et si proventus ministrorum antiquitus numeratus non sufficit ad alendos eos propter vicissitudinem temporum, tum defectus iste compensari debet conjunctione plurium parochiarum.
6. Ut aratura aliquot jugerum per auditores in partem ministrorum perficienda, item falcatura foeni sine omni solutione pecuniaria victusque administratione per ministrum ecclesiae peragatur.
7. Ut nihil ex injuria adversus suos pastores proferant, sed conscientiose de ipsis testimonium ferant.
8. Ne in ipsos crudeliter saeviant vel tyrannidem exerceant, ut hucusque factitatum est.

Art. 18. Admonendi sunt auditores serio et illis imponendum sub poena ecclesiastica, ut quaelibet parochia suos constituat aedituos, quorum officium erit:

164

1. In templi ceremoniis praecipue in administratione coenae dominicae pastoribus adesse, vinumque ex communi proventu suppeditare.
2. Proventus ministri ab auditoribus exigere et administrare.
3. Proventuum ecclesiasticorum curam diligentem habere, utpote quibus et ratio de iis reddenda erit quotannis.
4. Templi, parochiae, scholae et aliarum ad ea spectantium necessitatem peragendarum gratia communitatem plebis sollicitare tanquam officiales gloriae divinae.

Art. 19. Ab his vero ratio exigenda erit de omnibus ecclesiae proventibus, illique, apud quos bona ecclesiae comperta fuerint, mox et de facto ad restitutionem et satisfactionem adigantur. Et hic processus annuatim observetur per ministrum illius districtus promissorem vel ejus vicarium et judicem locorum, rationeque exacta regesto congerantur, cujus par per ministrum asservetur.

Art. 20. Quia et animarum pastores sunt homines et non angeli, si quae controversiae inter ipsos et auditores eorundem ortae fuerint, quae sine scandalo componi possunt, visitator componat; quae vero componi non possent, ad generalem synodum transferantur.

Art. 21. Auferat sua admonitione simultates, dissidia, rancores et discuciat singularum parochiarum gravamina.

Art. 22. Admonendi sunt diligenter auditores, ne suos pastores onerent pecorum et pecudum aliorumque jumentorum communi vel ordinaria inter ipsos custodia et solutione pastoribus jumentorum debita. Ministri enim sunt constituti non pecorum pastores, sed animarum praecioso sanguine Filii Dei redemptarum.

Art. 23. Et hoc cavendum, ne colonis ministri eccle-

165

siarum inter laborandum ipsis victualia administrent: dignum enim est et justum, ut et coloni praestent absque solutione suas operas iis, sub quorum tutela et dominio vivunt.

Art. 24. Et hoc cavendum, ne communitas auditorum ad aedificandas et restaurandas parochias aliasque necessitates ministri ipsi duntaxat, vel eorundem coloni urgeantur et sollicitentur: sed universa communitas, sive sint nobiles sive ignobiles, tenentur de jure extra suorum colonorum servitia, tales necessitates peragere, quia minister ecclesiae indiscriminatim omnibus inservit.

Art. 25. In tam oneroso vero visitatoris labore dignum et justum, ut cum sibi adjunctis honesta hospitalitas a cujuslibet parochiae auditoribus administretur.

Art. 26. Cautum et hoc est cum antiquorum et sanctorum regum, tum vero moderni temporis piorum magistratuum authoritate, ut visitatori ecclesiarum a qualibet cathedra census solvatur summa unius floreni hungarici. Admonendi itaque erunt cujusvis parochiae aeditui, ut juxta hanc piam et sanctam consvetudinem bovi trituanti os non obligent, – 1. Cor. 9. v. 9. – sed cum omni pietate juxta regulam Christi – Luc. 10. – mercedem persolvant laboranti.

Art. 27. Finitis autem in bono Deo omnibus finiendis, familiaris illustrissimi domini comitis consignata et res gestas visitationis ad suam illustrissimam magnificentiam reportabit; et dominus visitator ad generalem synodum omnia referet et discuti curabit ad nominis divini gloriam et aedificationem ecclesiae.