[245]
A BARSMEGYEI KÁNONOK.
[Az idevágó jegyzetek]
1. Egy az igaz és örökké való Isten, kit minden keresztyén embernek igazán kell ismerni és vallani; semmit ez világi hatalmasokkal nem kell gondolnunk, ha ő tőle minket el akarnának szakasztani és más idegen Istent tiszteltetni.
2. Ezt kedig ez igaz Istent, kinek kivöle más Isten nincsen, hisszük egynek lenni természetiben avagy állatjában; de ugyanezen egy Istent az szent irás szerint valljuk és imádjuk három személyben, mely az Atya, az Fiú és az Szentlélek.
3. Az fő pispek semmit az önnön fejétül ne cselekedjék, hanem minden dolgot az seniorokkal és az több arra valókkal közöljön; azonképpen az seniorok is az ő diecesiájokban való atyafiak tanácsából és akaratjából cselekedjenek és végezzenek.
4. Tartoznak az anyaszentegyházban minden közönséges tanítók az senioroknak engedelmességgel, és valamikor az ő jelen voltok kívántatik, minden ok vetetlen legyenek jelen, hanemha oly dolog állana előttök, a ki semmiképpen őket oda nem eresztené.
5. Senki se prédikáljon se az szentségeket ne szolgáltassa más megyében az [ott] való tanitónak híre és akaratja nélkül.
6. Próbálás nélkül senki az anyaszentegyházi szolgálathoz ne nyuljon; ezokáért azt kévánjuk, hogy senki
246
se prédikáljon se kereszteljen, míg az ő tudománya és erkölcse meg nem próbáltatik.
7. Az gyermekszülő asszonyállatoknak beavatásokat és az apostolok emlékezeti napjait, noha erre kötelesek nem volnánk az Istennek törvényéből, mind az által botránkozásnak eltávoztatásáért – a hol gyenge község vagyon – megtartjuk és az igét hirdetjük; kézi munkátul senkit nem tiltunk.
8. Esztendő által az Úr napját, az Krisztus születésének, halálának, feltámadásának, mennybemenésének és az Szentléleknek elbocsátásának napjait megszenteljük és megiljük, mivelhogy hitünknek ágazatinak és idvösségünk emlékezetit tartják.
9. Az Úr napján senkit meg nem esketünk, miért az szent nap szent életet kíván, az emberek kegyig az házasságnak lakodalmiban sok hévságos dolgokat cselekednek: részegeskednek, kajabajálnak, éktelenül szöknek, az igét elmulatják, kiket Isten igen bán és tilt; azért mi is tiltjuk az úrnapján való házasulást.
10. Minden prédikátor az ő tisztiben hívséggel járjon, úrnapján kétszer prédikáljon, az Úrnak vacsoráját vagy minden holdnapban, vagy minden kántorban – mennél gyakrabban lehet – szolgáltassák az községnek.
11. Senki az tanítók közzül nagyobb terhet fel ne vegyen, hanem az [mennyit] ismer magában hogy elviselhet; azért senki nagyobb jövedelemnek okáért helyét ne váltóztassa, még hogyha hivatalja volna is. Az község is kegyig az ő pásztorát vagy reá való haragjában az önnön fejétül az fő gondviselőknek hirek nélkül el ne küldje és mást ne fogadjon, mert ez gyakorta esik, hogy az község az hizelkedőkben és csélcsapokban inkább gyönyörködik, hogynem mint az igaz és hív tanítókban és
247
így leszen, hogy az ő kedvek szerint doktorokat válogatnak magoknak.
12. Az szent Pál kévánja és parancsolja az tanítóknak az józan életet; ez okáért [minden prédikátor] megoltalmazza magát részegségtül, mert ha valaki az szent hivatalát és önnön személyét részegségével megrútítja, tisztitül megfosztatik és csépre kapára hajtatik; – azért nem engedjük senkinek, hogy az parasztokkal az korcsomán együtt dősöljön.
13. Minden esztendőben kétszer az fő pispek synodot tegyen, az seniorok kegyig mennél gyakrabban lehet – ha lehetséges – el is menjenek és visitálják az eklesiákat mind az tanítóknak és az községnek jobbulásáért.
14. Senki az ő tanító társát alattomban ne rágalmazza, se nyilván avagy titkon gonosz akaratból az senior előtt ne vádolja, hanem atyafiúi szeretetből cselekedjék ővele, hogy az ő lelkét Istennek [mentse]. Az községtül is azont kévánjuk, hogy az ő tanítóját ok nélkül be ne vádolja az gondviselőknek, hanem inkább tegyen ő felőle mind tisztességes emlékezetet.
15. Az prédikátor hívalkodó ne legyen, hanem foglalatos az isteni szolgálatban, prédikálásban, imádkozásban hálaadásokban, az szent életnek követésében, hogy legyen így példaadó az ő alatta való községnek és építsen mind tanításával mind kegyig erkölcsével.
16. Senki az eklézsiáját el ne hagyja esztendejének előtte; akkor is az seniornak az ő elmenését és annak okát megjelentse. Azt is akarjuk, hogy senki magát úgy valahová ne kötelezze, hogy osztán őket megcsalja, hanem előszer meglássa, ha lehet vagy nem; mert az hazugság jóllehet mindenekben rút erkölcs, de főképpen azok-
248
ban, az kik sokaknak tiköri, azért meglássák, hogy hazugsággal tiszteket és személyeket meg ne rutítsák.
17. Senki az ő tanító társát titkon való hízekedésével helyéből ki ne ássa, mert ezzel az eklézsia nem épül, hanem romol és az gyarló község innét [kész leszen] minden csalárdságra és felebarátjának romlására.
18. Az eklézsiáknak igyét, jámbor tanítóknak sok töreködésök által szerzett jövedelmét, ha nem öregbíthetik, el ne veszessék, mert az község igen örül az ingyen szolgának, bátor alávaló legyen is.
19. Ha valami nehéz dolog támadna az keresztyének között, semmit az tanító önnön fejétül ne cselekedjék, hanem mindjárást az Isten igéjére és az régi keresztyéneknek Isten igéje szerint rendelt kánonira tekintsen és minden dolog felől itéletet az szerint tegyen.
20. Senki az házasulókat különben össze ne esküsse, hanem ha elébb mind két félnek szabadsága felől bizonyos leend; egyenetlen személyeket is, azaz aggal ifjat, össze ne esküssön fejedelmektől való féltében.
21. Senki, se prédikátor se mester egy pispekség alól más pispekség alá ne menjen, hanem attól, az kinek pispeksége alatt lakott, levelet kérjen jámborsága mellett.
22. Az skola-mesterek az ő prédikátoroknak tisztességgel és engedelemmel legyenek; alattomban őket ne árulják se rágalmazzák avagy az község között avagy mások előtt. Az pásztorok ismét az ő mestereknek, kik jó erkölcsben viselik magukat, tisztességgel legyenek.
23. Minden nyilván való czégéres bűnben élő heverő embereket, az kik életöket jobbítani soha nem akarják, mint az részegeket, hamis-esküvőket, szitkos-átkozókat, lopókat, paráznákat, uzsorával kereskedőket és egyébféle botránkoztatókat kitiltunk az keresztyén gyülekezetből,
249
hogy az kik megtérendők, megtérjenek, az kik kegyig jobbulni nem akarnak, nyilván legyenek; miképpen hogy eleitül fogva ez ez szokás az Istennek népe között megtartatott. Addig kegyig az kitiltottak be ne vétessenek, míg az Istent és az keresztyéneket meg nem követik.
24. Az pásztorságnak tisztit az kik fel akarják venni, azoknak, kik érettek oda munkálódnak, étellel és itallal tartoznak.
25. Az tánczot mind menyegző lakodalrnában, mind kegyig egyéb közönséges helyen az prédikátoroktul és azoknak házas-társoktul is tiltjuk erősen.
26. Az szentségeknek szolgáltatása jóllehet bizonyos helyhez nincsen köteleztetvén, mindazáltal az Isten szerzésének böcsületes voltáért azt akarjuk, hogy templomban legyen; az hol kegyig templom nem leend, más közönséges helyen is meglehet. Az keresztségben kedig az gyermekeknek atyjok jelen legyenek.
27. Szent Pál nem engedi az tanításnak tisztit az templomban az asszonyállatnak, azért az szentségnek szolgáltatását sem engedi, mert az szentségek az igével együtt járnak. Ha kedig bába anyánk kézközön – mint ők nevezik – megkeresztelik is az gyermeket, az hiában való leszen, és az egyházi szolga az felül ugyan megkeresztelbeti.
28. Az sugó gyónást, mit az pápa papjai kévánnak az emberektül, nem javaljuk; mindazáltal az megrettent lelkű emberek elmehetnek az prédikátorhoz és ő tőle vigasztalást vehetnek.
29. Az kik nem akarnak semmiképpen élni az Úrnak vacsorájával, azokat előszer az tanító intse és ha meg nem jobbulnak, az keresztyének közzül kitiltsa; gyermeköket, esztelen bolondokat, kik meg nem tudják
250
próbálni magukat és böcsülni az Úrnak szent testét és vérét, az Úrnak asztalátul tiltunk.
30. Mivelhogy az ördög az beteg ember körül igen forgolódik, hogy őtet kétségbe ejthesse az Istennek irgalmassága és bűnének bocsánatja felül: az prédikátor tartozik elmenni és az Istennek szent igéjével biztatni, bátorítani és erősíteni minden ördögi késértetek ellen.
31. Senki az prédikátorok közzül tiszti kívül ne hágjon, az mint szent Pál is Timotheusnak parancsolja, – azaz ha pásztor hát udvarbíró, dézmás, rationista és egyéb eféle rendtartásnak ellene mondjon; – sok dologban magát ne avassa.
32. Minden tanító ez articulusoknak az kivánja engedelmességet, az ő tulajdon nevét, aláírni tartozik.