Szeretnénk a vallásügyi törvény tervezett módosítása és a Hit Gyülekezete körül újra és újra fellángoló viták kapcsán a Budapesti Autonóm Gyülekezet álláspontját kifejteni.

A Budapesti Autonóm Gyülekezet jelenlegi vezetősége és tagságának jelentős része a Hit Gyülekezetében 1998 nyarán kirobbant morális válság kapcsán döntött úgy, hogy elhagyja korábbi felekezetét és él azzal a Magyar Állam által biztosított törvényes jogával, hogy hitét egy újonnan alapított egyházi szervezet keretein belül gyakorolja. A fentebb említett válság fő okát mi akkor is és most is Németh Sándor vezető lelkész úrnak az önkényes és diktatórikus vezetői módszereiben és teológiai elhajlásaiban láttuk. Úgy ítéltük meg, hogy a vezető lelkész úr visszaél a hívők Isten iránti tiszteletével és bizalmával, a bibliai hitvallással össze nem egyeztethető gyakorlatot folytat, az alapvető emberi normákat, sőt emberi jogokat sértő magatartást tanúsít.

Miután egyházunkon belül nem láttunk több lehetőséget arra, hogy az említett anomáliákat megszüntessük, - a kialakult gyakotlattal pedig többet közösséget vállalni nem tudtunk és nem akartunk -, úgy döntöttünk, hogy hitünket más egyházi szervezet keretei között kívánjuk gyakorolni. A kilépési hullám becslésünk szerint országosan két-három ezer embert érintett, akik tíz különböző városban hoztak létre önálló gyülekezetet, melyek közül - információink szerint - a mai napig összesen hét került bírósági bejegyzésre. Ezek közül az egyik legnagyobb létszámú a Budapesti Autonóm Gyülekezet.

A Hit Gyülekezete belső anomáliái elsősorban Bartus László újságírő "Fesz van" c. könyvének és az annak kapcsán kialakult társadalmi vitának köszönhetően széles nyilvánosságot kaptak, sőt mára már részben politikai csatározások részeivé is váltak. Mi a magunk részéről szimpátiával figyeltük Bartus László úr polgárjogi küzdelmeit, aki a nyilvánosság fegyverét használva akarja szembesíteni Németh Sándort és közvetlen környezetét saját tetteikkel és mentalitásukkal.

Úgy gondoljuk, hogy mivel Németh úr nyíltan politikai befolyásra is tör, el kell szenvednie a nyilvánosság ellenőrzését, hiszen a választópolgároknak jogukban áll informálódni a különböző pártok környezetében működő csoportokról és azok tevékenységéről. A közvéleménynek továbbá jogában áll tudnia azt is, hogy a negyedik legnépesebb magyarországi egyház valójában milyen elveket és gyakorlatot követ, és jogában áll - ha teheti - a kulisszák mögé is bepillantani, oda, ahová adott esetben egy átlag hívő nem vethet egyetlen pillantást sem, ami - megítélésünk szerint - önmagában is helytelen egy társadalmi elismertségre és befolyásra törő egyház esetében. Ezért fontosnak és helyesnek tartottuk Bartus úrnak arra irányuló erőfeszítéseit, hogy részben saját keserű tapasztalatain is okulva, feltárja a vallásszabadsággal való visszaéléseket és figyelmeztesse a közvéleményt arra, hogy a Hit Gyülekezete rendelkezik egy "másik arccal" is.

Mindezek ellenére szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy Bartus úr szabad magyar állampolgárként fejti ki tevékenységét, nem jár el a Budapesti Autonóm Gyülekezet nevében vagy megbízásából, és annak nem is tagja. A visszaélések feltárását mindaddig építőnek tartjuk, amíg az az egyházak megtisztulásához járul hozzá. Nem szeretnénk azonban, hogy ez a kérdés pártpolitikai érdekeke és csatározások szolgálatába legyen állítva.

Szeretnénk továbbá a t. Bizottság és az igen tisztelt képviselők tudomására hozni azt is, hogy a jelenlegi jogi szabályozást mi teljesen kielégítőnek tartjuk. A jelenlegi vallásügyi törvény (1990. évi IV. törv.) számunkra biztosította a szabad vallásgyakorláshoz szükséges jogi keretet, és megvédett Németh Sándornak a máig megújuló támadásaitól. Úgy gondoljuk, hogy a Ptk-ban jelenleg található jogi szabályozás is elegendő lenne ahhoz, hogy feltárja és orvosolja azokat a visszaéléseket, amelyek az egyes felekezetekben előfordulnak. Mi magun is élhettünk volna ezekkel a jogokkal, melyek gyakorlásáról nem azért mondtunk le, mert nem lett volna paragrafus és lehetőség az igazunk bizonyítására vagy érvényesítésére, hanem azért, mert megbocsátottuk az ellenünk elkövetett vétkeket, és nem kívánunk peres úton érvényt szerezni a jogainknak.

Másik oldalról azt sem hallgathatjuk el, hogy Németh Sándornak a lelkiismereti és vallásszabadság megvédelmezése ürügyén folytatott kampányát képmutatónak és megtévesztőnek tartjuk. Ez a jog ugyanis nem arra való, hogy egy nyilvánosságot kizárni akaró egyházi vezető önkényeskedéseinek és visszaéléseinek az elleplezését szolgálja. Németh úr nem menekülhet el tetteinek követkzményei elől a vallásszabadság eszméje mögé bujdokolva. Németh Sándor nem szabad vallásgyakorlásában vagy lelkiismereti szabadságában van megtámadva, hanem azok miatt a jogsértések és visszaélések miatt, melyeknek részben mi is szenvedő alanyai voltunk és vagyunk mind a mai napig, és amelyek mellesleg a Hit Gyülekezete Egyház hivatalos Alapszabályával és Hitvallásával is ellenkeznek.

Németh Sándor vezetői felfogásának részét képezi, hogy a hívőket elzárja és ha kell, eltiltsa azoktól az információktól, amelyek fontosak volnának a tájékozódásukhoz, ennek eredményeképpen a hívők jelentős része teljesen jóhiszeműen és őszinte meggyőződéssel jár tévúton. Semmiképpen nem volna helyes, ha őket kollektívan sújtanák egy ember és szűk köre vétkei miatt. Szintén nem volna helyes, ha az ún. kisegyházakat kollektíve vonnák felelősségre vagy korlátoznák jóhiszeműen szerzett jogaikban a Hit Gyülekezetében tapasztalható anomáliák miatt.

Tisztelt Bizottság! Tisztelt Parlamenti Képviselők!

Álláspontunk szerint tehát a vallásszabadsággal való visszaélések és konkrétan Németh Sándor és a Hit Gyülekezete esetében a megoldást a nyilvánosságban és a civil kurázsiban látjuk, és nem a jogi szabályozás olyan szigorításában, melynek a lényege a felekezetek közötti különbségtétel. Úgy gondoljuk, hogy az állam nem védheti meg a polgárait a vallási tévedésektől, de segítheti, hogy a visszaélések nyilvánosságra kerülve a világosság erejével leplezzék le és rettentsék el azokat az embereket, akik a hívők lelkiismeretén akarnak uralkodni.

Budapest, 1999. december 3.

A Budapesti Autonóm Gyülekezet presbiterei