7. Megtért a Sátán?
Michael Brown azzal vádolja a kritikusokat, hogy "saját összejöveteleiken nem tudják bemutatni az igazi erőt (vagyis a Szent Szellemet)" (260), így bizonyára tőlem sem veszi rossz néven, ha megvizsgálom az új hullám gyümölcseit. Eszerint "több tízezer ember tud bizonyságot tenni arról, hogy kézrátétel általi imán keresztül csodálatos szellemi érintésben részesült (nem is beszélve a gyógyulásokról)" (256), továbbá "hitetlen látogatók jönnek, és azt kérdezik, mit kell tenniük az üdvösségért ... Lehet, hogy néhány kedves kritikus nem hiszi el ezeket, és megpróbál természetes, racionális válasz-t találni Isten természetfeletti cselekedeteire." - Ez bizony hiábavaló fáradság, hiszen a szél ott fúj, ahol akar. De honnan fúj a brownsville-i szél?
A gyümölcsök, mondja Brown, nem származhatnak a Sátántól, hacsak az meg nem tért. "Az ördög nem hozza létre az emberekben az igazság szeretetét és az Ige tiszteletét... A test nem inti a homoszexuálisokat arra, hogy perverz életmódjukat elhagyva tisztán éljenek, nem kéri az Isten-gyűlölőket, hogy Istent szeressék, és nem hívja megtérésre és az Egyházhoz való csatlakozásra a különféle kultuszok tagjait." (129) - Ez kétségtelenül így van, csakhogy az új hullám bejövetele előtt ugyanezt cselekedte Isten manifesztációk nélkül: az evangéliumi és a karizmatikus kereszténység robbanásszerűen növekszik vala Rodney Howard-Browne előtt is. Az újhullámosok dolga, hogy bebizonyítsák, miért volt szükséges ez a nagy felfordulás.
Először kerítsünk sort a megtérésekre. A kritikusok gyakran kétségbe vonják ezek valódiságát és tartósságát. Brown könyvének több helyén kénytelen olyan kifacsart ellenvetéseket cáfolni, mint a következő: "Ha valóságos ébredés lenne a gyülekezetetekben, akkor sokan térnének meg. - Akkor, a te szavaiddal élve, valóságos ébredés van a gyülekezetünkben, mert ezrek és ezrek térnek meg. - Ezzel kapcsolatban komoly kétségeim vannak. Az az igazság, hogy ha egy gyülekezet azt mondja, sok megtérője van, [ezek] a legjobb esetben is felületesek, de lehet, hogy hazudnak." (47) Az ehhez hasonló következetlen érvelés, ha nem is ilyen rövid szövegekben, de gyakran előfordul az internetes bírálóknál. Jómagam nem kívánok abba a hibába esni, hogy messziről leszólom a brownsville-i megtéréseket, hiszen Pál is örült annak, hogy mások Krisztust prédikálták, még ha ezzel az ő apostolságát akarták is kisebbíteni (Fil 1,14-18). Mélyen elítélem az olyasfajta ledorongoló kritikát, amely egy álom hatására megtért mohamedánról hallva rögtön azt kérdi: "És egyáltalán, mi bizonyítja, hogy ez a muzulmán megtért? Majd megnézem, hol lesz tíz év múlva!" (57) Ezek a módszerek laposak és rosszhiszeműek: nem tanúskodnak másról, mint bizonyos (hipotetikus) kritikusok abbéli igyekezetéről, hogy mindenképpen övék legyen az utolsó szó - még az önellentmondás árán is.
De nem arról folyik most a vita, hogy vannak-e igazi és tartós megtérések az új hullámban, hanem hogy igazolják-e ezek az újhullámos gyakorlatot: a tömeges káoszt, a szellemek meg nem ítélését, a dühös és hamis prófétálgatásokat. [1] Most az a kérdés: vajon a Biblia mellé oda kell-e állítani a tapasztalat álruhás karizmatikus tradícióját? A közös épülést vajon a Szent Szellem tolta-e félre az egyéni kielégülés kedvéért? Talán véletlen, hogy igeietlen, de a pogányságban honos manifesztációk sosem látott töménységben áramlanak be az Egyházba?
Az új hullám bizonyságtételeinél cseppet sem kevésbé mély és alapos megtérések tapasztalhatók a Biblia Krisztusához a katolikus karizmatikus mozgalomban (ezt elég közelről ismerem), de ugyanott azt is hirdetik, hogy az ostya a pap átváltoztató szavai nyomán Jézus Krisztus testévé lényegül át, amelyben elválaszthatatlanul ott van az Ő teljes embersége és istensége is. Ugyanott tanítják, hogy Mária az eredendő bűntől mentesen fogantatott, hogy a pápa Krisztus helytartója, és hogy a jócselekedetek isteni "kegyelmeket" érdemelnek ki. Ezeket a tévelygéseket nem fogadjuk el, de azt nagy merészség volna kijelenteni, hogy a római katolikus felekezetben senki sem üdvözülhet. Krisztus Egyháza ott is jelen van, csakhogy - reformátori kifejezéssel - félig romokban, emberi hagyományok tömegével betemetve. Amikor én az új hullám ellen írok, egy pillanatig nem vonom kétségbe az érintettek őszinteségét és istengyermekségét, de amellett kitartok, hogy Isten az Írást az Egyháznak útmutatóul és nem mintagyűjteményül adta. Szilárdan állítom, hogy az Írás brownsville-i megközelítése ellentmond önmagának, amikor kitart amellett, hogy az új gyakorlat nem állhat ellentétben a Bibliával, és mégis megtagadja az 1Kor 14-től a manifesztációkra való érvényességet (204). Ez a hozzáállás individualizmusba és élménykultuszba dönti az Egyházat, amit a megtérők mégoly nagy száma sem tud igazolni.
Végül Brown, noha sokszor hivatkozik elsöprő erejű bizonyítékként a megtért emberek nagy tömegére, kénytelen elismerni, hogy ezek számát sokáig félrevezetően tüntették fel a gyülekezeti ház bejáratánál. (Amerikában nem számít kirívó üzletiességnek ez az önreklámozás, amelyet némely sötétlelkű kritikusok mégis képesek voltak a McDonald's "Egymilliárd eladott hamburger" feliratához hasonlítgatni.) Egy vitafórumon (1997. V.6. 08:12PM EDT) ezt mondta:
|
As for the question of why we are now speaking about numbers of people responding to the altar calls as opposed to numbers of people being "saved," the reasoning is simple. In point of fact, all of us HATE exaggeration and hype, and from the start, conservative figures were being used. Actually, between 250,000-300,000 people have responded to the altar calls, not the 103,000 figure you may see. But we know that not all of these people were actually being saved or coming back to the Lord, therefore we used a very low number for people "saved." However, since we cannot follow-up on every individual, and since we don't want to exaggerate anything in the slightest, we speak now of those coming to the Lord or responding to the altars calls, also avoiding unnecessary controversy. Of course -- and this is the good news! -- we can point to multiplied thousands of radical converts, and really, hundreds of thousands around the country through the revival. |
Igen egyszerű a válasz arra a kérdésre, hogy miért cseréltük ki a "103 ezer ember tért meg" feliratú táblát arra, hogy "103 ezer ember jött előre." Az a helyzet, hogy UTÁLJUK a felnagyított és eltúlzott híreket, és kezdettől fogva visszafogottabb számokat közöltünk. Valójában 250-300 ezren jöttek előre az összejöveteleken, nem százezren. Viszont tudjuk, hogy nem mind tértek meg vagy jutottak vissza az Úrhoz, ezért mérsékelt számot tettünk közzé. Emellett, mivel nincs lehetőségünk arra, hogy mindenkit nyomon kövessünk, és semmiképp nem akartunk túlzásba esni, most már inkább "előrejött" vagy "az Úrhoz jött" embereket emlegetünk, hogy ezzel is elkerüljük a szükségtelen vitát. [Ezt azonban csak a bírálatok elhangzása után tették meg, hogy kisebb támadási felületet nyújtsanak.] Persze - és ez a jó hír! - sok ezer radikális megtérőt tudunk mutatni, és ténylegesen százezreket az egész országban. |
A magam magyarországi szemszögéből nem bátorkodom belekötni az amerikai adatokba ("az ébredésben részt vevő gyülekezetekbe a megtértek 90 százaléka beépül" - szemben a szokásos 3-10 százalékkal - 133), ezért inkább arra szeretnék emlékeztetni, hogy a Hit Gyülekezete jelentős lemorzsolódással reagált a torontói nevetés és később az állathangok bejövetelére. Éppen a régi, "igei hívők" távoztak tömegesen, [2] ahogy látták, hogy az istentiszteletek programja a jelenségek gerjesztésére és megideologizálására korlátozódik. Vigaszul az szolgált a vezetőknek, hogy "sokan elmentek, de jöttek helyükre mások" (1995. XII. 3). Később, amikor az új hullám a választások közeledtével érezhetően csitulni kezdett, majd bekövetkezett a szakadás, a tanítás újból erősebb lett, jelesül a "szolgálati ajándék" (értsd: Németh Sándor) iránti teljes hűséget és engedelmességet kezdték sulykolni mint az ébredés folytatódásának feltételét (1998. VIII. 28), és az "első szeretetet" Rodney Howard-Browne tanítása nyomán azon mérték, hogy adakozunk-e a csarnok miatti adósság törlesztésére, és hogy adunk-e pénzt Németh Sándornak, hogy Amerikában töltse szabadságát (1998. X. 14). [3] Hogy ebből mit hallottak ki az új megtértek, az nem világos. Akit az új hullám sodort a Gyülekezetbe, az bizonyára nem lesz megértő azok iránt, akiket ugyanez a hullám mosott ki onnan - sem pedig azok iránt, akik szembeszegülnek a fő-fő hullámlovassal. Ami tehát a Hit Gyülekezetét illeti, az új hullám csak hisztériává fokozta a vezető lelkész idült üldöztetési mániáját, és rajta keresztül keserű gyümölcsök tömkelegét teremte a hívők számára. És ha sokan felüdültek is a nevetéstől vagy a hempergéstől, közvetlen környezetünkből származó tapasztalatok szólnak levertségről, kiégettségről és kiábrándulásról is. Lehet, hogy ebben a Hit Gyülekezete közmondásos felületessége, kizárólagossága és tekintélyelvűsége a ludas, de miféle áldás az, ami megszünteti az evangélium hirdetését, a hívőknek Krisztusban való megalapozását, és csőlátóvá teszi azokat, akik benne részesülnek?
Bizonyos dolog, hogy az új hullám mind itt., mind Amerikában igen vegyes eredményekkel járt, amelyek közül mindenki a maga álláspontjának megfelelőt emeli ki. A védelmezők a megnövekedett lelkesedést, a bírálók a fokozódó türelmetlenséget. Egy torontóista válaszgyűjtemény igyekszik kisebbíteni a szakadás és más "gyümölcsök" keserűségét, mondván: Jézus szolgálata is szakadást okozott. Ez a szemtelen párhuzam azt sugallja, hogy aki szembeszáll az új hullámmal, az annyira gonosz, mintha Jézust vetné el. Szerzője, Bill Jackson még Kóréra hivatkozik e helyen, és a pogánykeresztények kérdésére, amely szintén megoszlást okozott. Bizonyára nem azt akarta mondani, hogy idővel az összes kritikust el fogja nyelni a föld, noha a Hit Gyülekezete a maga "szent dühében" ettől sem riadt vissza.
A magyarországihoz hasonló rossz gyümölcsök csak azt bizonyítják, hogy ha valahol a vezetők igeellenesen látják el feladatukat (politikásodás, tévtanítások), akkor az új hullám csak még gonoszabbá teszi őket. Semmiképpen nem akarom megfigyeléseimet a világ összes újhullámos kereszténye ellen felhasználni, mégis fennáll az a visszás helyzet, hogy egy gyülekezet áldásként importálta a torontói jelenségeket, és ettől teljes szörnyűségében kibontakozott az összes, eddig csírájában meglévő torzulás (Stresszgyár, I/3). Amerikában az egyházi közélet jóval színesebb, mint nálunk, így ott nem támadhat egy karizmatikus pápa - és nem is hozhatta felszínre az új hullám a torzulásokat olyan drasztikusan, mint itt. De a türelmetlenség és sekélyes igemagyarázat, amely nálunk két éven át (1995-6) tombolt, megfigyelhető az új hullám minden védelmezőjénél. John Arnott szétkapkodott könyve (Az Atya áldása) annyira felszínes érvelést tartalmaz, hogy még nekem sem volt nehéz megcáfolnom. Ennek az írásnak egy későbbi részében megtalálható a Bill Jackson-féle előregyártott válaszok rövid kritikája - a fordítással párhuzamosan közölt eredeti szöveg alapján mindenki meggyőződhet arról, hogy milyen színvonalon védelmezi jelenségeit az új hullám.
A gyümölcsök másik részét a fizikai csodák, és ezen belül is leginkább a gyógyulások alkotják. Jómagam nem utasítok el kapásból minden bizonyságtételt, de úgy tartom, hogy alaposan meg kell vizsgálni mindet, mert oda jutunk, ahová a római felekezet: ott csodának számított, ha néhányan pillogni láttak egy Mária-képet vagy egy szenthez intézett ima után valaki megtalálta élete párját. A karizmatikus mozgalom valóságos melegágya a babonának, a felfújt szenzációknak és a primitív álcsodáknak. Nem akarok itt válogatást rendezni az olajat izzadó tenyerekből, megszűnt fülzúgásokból, eltűnt bibircsókokból és egyenlő hosszúra nyújtott lábakból, amelyeket halálos komolysággal regisztrálnak, és amiken még Reinhard Bonnke is felháborodik.[4] Ezt a válogatást sajnos igen részletesen elvégezték már a karizmatikus mozgalom ellenfelei: Hank Hanegraaff, John MacArthur és mások. Az orvosok által is dokumentált feltámadás olyan ritka, mint a fehér holló. Bárcsak adna nekünk Isten a sok csoda mellé elegendő számú hitetlen szemtanút is, akik ettől hívőként távoznának! Hogy ez mégis ritkaság, annak az az oka, hogy a mai csodák rendszerint utólag erősítik meg az illető személy hitét. Ebben persze semmi rossz nincs, hacsak az nem, hogy a tények összefolynak az értelmezésekkel, és ez a keverék lesz a "bizonyság." A Jézus és az apostolok által tett csodák rendszerint nem afféle zugokban történtek, és mindig volt elegendő számú kívülálló, akit jelenléte feljogosított a csoda (kénytelen) hitelesítésére. Ma azonban nem hallunk kórházak kiürítéséről (bár némelyek erre is számítanak[5]), ehelyett a csodák többsége belterjes közegben esik meg. Nem is a csodákról lett híres az új hullám, hanem először a nevetésről, aztán a különféle állathangokról és vonaglásokról. Még a gyógyulásokat is háttérbe szorították a "belső gyógyulásnak" nevezett közérzetjavító élmények.
Brown "helyettese," Scott Volk a következőképpen érvelt egy vitaesten (III.3. 08:53PM EST) a gyógyulások kapcsán:
|
JTB/mcgyver - regarding healings. MANY healings have occured in Brownsville. We don't 'parade' those because this revival is not about healing, but about getting your life right. I believe that signs and wonders will accompany the preaching of His word and they do here. What exactly are you looking for??? What can be more miraculous than a person with a 22 year drug habit being instantaneously set free and delivered who is continuing to walk with the Lord. I don't think that we should focus on healings more than healing of the heart, if you know what I mean. |
SOK gyógyulás történt Brownsville- ben. Ezeket azért nem verjük nagydobra, mert ez az ébredés nem a gyógyulás körül forog, hanem az életed megváltozásáról szól. Hiszem, hogy az Ige hirdetését jelek és csodák fogják kísérni, és itt ez történik. De mi az, amire ti kíváncsiak vagytok??? Mi lehet csodaszerűbb, mint ha egy 22 éve drogfüggő ember azonnal megszabadul és tartósan az Úrban marad? Nem kell nagyobb súlyt helyezni a gyógyulásokra, mint a szív gyógyulására - ha értitek, ami mondani akarok. |
Mindez nem indokolja azt a brownsville-i dicsekvést, hogy ott Isten Szellem erővel mozog. Vagy a gyógyulások nem az isteni erő jelei? Egy merész kritikus ("marksman") észrevette ezt, és tovább boncolgatta a kérdést (III.3. 09:11PM EST):
If people are being healed of terminal cancer and lung diseases, why not get the doctor's report and broadcast the news abroad? Apparently Jesus thought physical healing was important, and the Holy Spirit thought that broadcasting Jesus ministry of physical healing was important. Why would you be afraid of a physician's report? You might have some physicians become believers! |
Ha vannak, akik halálos rák- vagy tüdőbetegségből gyógyulnak meg, akkor miért nem szerzik meg az ezt tanúsító orvosi jelentést és miért nem teszik közhírré? Jézus nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a gyógyulás fontos, és a Szent Szellem is meg volt győződve, hogy fontos dolog Jézus fizikai gyógyító szolgálatát ismertté tenni. Miért féltek az orvosi jelentéstől? Orvosok térhetnének meg, ha látnák! |
Ugyanezt meg lehetne kérdezni az egész karizmatikus mozgalomtól. Erre több hozzászólás után a következő válasz (III.3. 09:11PM EST) érkezett Scott Volktól (megjegyzendő, hogy az interneten a csupa nagybetű egyezményesen üvöltözést jelent):
marksman - YES PEOPLE ARE BEING HEALED!!! DO YOU BELIEVE ME OR NOT??? Regardless of that, as I've said before, healing is not the marks of a revival. The marks of a revival is when people come back into a right relationship with the Lord and then they effect those around them. That is what is happening here and that is what we are grateful for PERIOD! If the Lord chooses to heal the blind and raise the dead, GREAT! We will believe that He will do that in His time. By the way, out of curiousity, are people being healed in your church? |
IGEN, EMBEREK GYÓGYULNAK MEG!!! ELHISZED EZT NEKEM VAGY NEM??? Ettől függetlenül, amint már mondtam, a gyógyulás nem jele az ébredésnek. Az ébredés jele az, amikor embereknek az Úrral való kapcsolata újra megjavul, és amikor ezek hatást gyakorolnak a környezetükre. Ez történik itt, és ezért vagyunk hálásak. PUNKTUM! Ha az Úr úgy dönt, hogy megnyitja a vakok szemeit és feltámasztja a halottakat, NAGYSZERŰ! Hisszük, hogy a Neki tetsző időben ezt meg fogja tenni. Mellesleg, ha szabad kérdeznem, a te gyülekezetedben vannak gyógyulások? |
A sorok közül kiolvasható, hogy Brownsville- ben kevés gyógyulás történik.
Máskor Brown így zárt le egy gyógyulással kapcsolatos eszmecserét (III.17. 09:26PM EST):
One last note about healing: It's interesting that very few past revivals have been marked by miraculous healings. However, I believe as God restores His people to Himself more and more, we'll see even more healings of note. Still, our focus will always be repentance and salvation, holiness and harvest, lifting up Jesus for the world to see! |
Még egy szó a gyógyulásról. Érdekes, nagyon kevés múltbeli ébredést jellemeztek a csodás gyógyulások. Ezzel együtt hiszem: ahogy Isten mind jobban magához vonja az Ő népét, még több figyelemreméltó gyógyulást fogunk látni. Mégis elsősorban a megtérésre, az üdvösségre, a szentségre és az aratásra fogunk összpontosítani, és fölemeljük Jézust, hogy lássa Őt a világ! |
Ezek semmiképp nem Jézus szavai, aki azt felelte a börtönből üzenő Keresztelő János tanítványainak: "Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: a vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a süketek hallanak; a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangélium hirdettetik" (Mt 11,4-5). Talán ugyan Jézus és az apostolok szolgálata nem volt "ébredés" a szó újhullámos értelmében? Emellett ellentmondás tapasztalható Brown érvelésében: ha a régi ébredésekben sem volt sok gyógyulás, akkor miért kell "remélni," hogy most meg lesz?
Brown hosszú szakaszokon át igyekszik nevetségessé tenni a bírálatot azzal, hogy "a Sátán nem szabadítja meg az embereket... hacsak menet közben bandájával együtt meg nem tért" (139). Százezrek vannak, akik "szeretete megújul Jézus, az Ige olvasása, az ima és a bizonyságtevés iránt. Bizonyságok ezrei szólnak jelentős fizikai illetve érzelmi gyógyulásokról. Vannak gyülekezeti házak, ahonnan az emberek nem akarnak hazamenni, hanem órákon át dicsőítik Istent. A dicséret alatt az emberek a szeretet és öröm soha nem tapasztalt mélységeibe léphetnek. A mostani kiáradás során a teljes önátadásról, szentségről, Isten szeretetéről és az ébredés utáni vágyról szóló dalok születnek." De ha a bírálók "a történteket ennyire erőteljesen, határozottan az ördögnek tulajdonítják, tulajdonképpen a Sátánt istenítik."[6] Ismét tömény idealizálást kapunk válasz helyett; mert amit egy átlagos újhullámos istentiszteletre betévedve a kívülálló megtapasztal, az nem ez, hanem leginkább a furcsa és bizarr megnyilvánulások.
"Ha valaki hónapokig az ördög hatása alatt áll, akkor az elmebaj, a testiség és az eretnekség jelei mutatkoznak meg rajta. De nem látjuk ezeket a jeleket!"[7] - Nem?! Hát akkor hová nézett a káosz védelmezője, amikor ezrek és ezrek távoztak az új hullámot elfogadó amerikai gyülekezetekből, látván, hogy citromlében megkeresztelt és leblokkolt farizeusoknak minősítik őket? Hová nézett, amikor a "buliból kimaradt" karizmatikusok ("a tékozló fiú bátyjai" - Arnott, 80) kétségbeesetten keresték magukban a hibát, majd megkeményedve távoztak? Miért nem magyarázta el a torontói-pensacolai szellem a maga működését a Bibliát kutató jóhiszemű keresztényeknek, amilyennek magamat is tartom? Miért nem engedett ez a szellem a prófétáknak, amikor megrázta őket, mint egy zsákot, és a bordafájásig nevettette őket? Ha Istentől van az új hullám, akkor Ő újabban nem törődik az egész közösség épülésével, csak a pszichésen fogékony embereken "mozog," háttérbe szorítja az Igét, és a zűrzavar Istene lett. E feltevés véleményem szerint van olyan megbotránkoztató, mint az ördög megtérésének hangzatos érve. És ha szabad nekem is Morphew-hoz hasonlóan lajstromoznom az érveimet: Isten nem vágja földhöz a tulajdon gyermekeit, nem takarja fel a nők szemérmét, nem beszélteti állatnyelven az embereket, nem köti őket az élményfüggőség béklyóiba, nem teszi tönkre a prédikációt, nem tolja félre a szellemek megítélését, nem ad okot a világnak arra, hogy őrjöngő fanatikusoknak nevezze a keresztényeket, nem változik személy mivoltát megcsúfolva egy értelem és akarat nélküli kéjfolyóvá, nem intéz semmitmondó és banális üzeneteket a hívőkhöz, nem ad hamis próféciát ellenségeinek vesztéről, és így tovább. Lehet sűrítve tálalni a pozitív bizonyságokat, de a negatívokat is - és szó sincs arról, hogy csak néhány "kissé sérült" gyümölcs állna szemben "több száz kifogástalannal" (134): én is karizmatikus vagyok, én is a Hit Gyülekezetébe jártam 1998-ig! Tudom, mit beszélek. Ha az amerikai új hullám ugyanaz, mint a magyarországi, akkor védhetetlen.
Brown ugyan hivatkozik a vakon született ember meggyógyítására (135; Jn 9,16; 10,19-21), mondván: "Ebben a pár igeversben megtaláható az a három leggyakoribb válasz, amit a kritikusok adtak és adnak Jézus csodálatos munkájára: 1. Valójában nem történt semmi (vagyis a János 9-ben a vak ember nem is gyógyult meg, s mivel a mostani ébredés megtérései nem valóságosak, nem is lesznek hosszú életűek), 2. Lehet, hogy mégiscsak történt valami, de az nem Istentől származik, hiszen eltér a mi jól bevált módszereinktől. 3. Tényleg nagy dolog történt, de démonikus erő hatására!" - Ehhez pontonként egy- egy megjegyzést fűznék.
1. Brown kioktatólag a bírálók fejéhez vágja a vakon született ember válaszát is (136, Jn 9,31-33). Erre csak azt tudom felelni, hogy majd ha náluk történik ilyesmi, gondosan hitelesítsék, és röpítsék világgá a hírt. A mai világban a szakképzett orvosok tanúságtétele az egyetlen, ami meggyőzheti a gyógyulásokban kételkedőket. Egy nagy hangon erősítgetett "csoda" máris rövid életűnek bizonyult. A 314-5. oldalon arrogánsan Hanegraaff arcába vágott gyógyulás (Sarah Lilliman esete, amely John Arnott szerint "az eddigi legsikeresebb" volt) Ruthven- féle "ellenőrzése" telefonon történt, és Brown az erről készült hangfelvételre támaszkodik. (És azt veti Hanegraaff szemére, hogy az meg egyáltalán nem támaszkodik semmire!) Azóta dr. Ruthven személyesen is utánajárt a dolognak, és helyreigazítást közölt: "Hank Hanegraaff helyesen számol be Sarah Lilliman esetéről a könyvében." Forrás: Contenders, 1998. december. (Erős újhullám-kritikájú fundamentalisták.) És mit mondott volt Hanegraaff, amin Brown itt lovagol? Hogy "Sarah nem volt cselekvésképtelen, béna és vak," hogy "Jézus nem gyógyította meg Lillimant" és hogy "Sarah Lilliman még mindig, mint azelőtt is, vaknak számít."
2. A "jól bevált módszer" a farizeusok esetében a szombattörvény egy önkényes emberi értelmezése volt. Figyelemreméltó, hogy Jézus szándékosan gyalogoltatta el az embert a tóig, és ő maga is szinte provokatív módon gyúrt sarat szombaton (9,14). A mai kritikusok csak az sürgetik, hogy az istentiszteleteken ne legyen káosz, ami - mint az 1Kor 12-14-ből részletesen kiderül - nem holmi emberi értelmezés, hanem az Úr parancsolata.
3. A farizeusok bizonyára komolyan gondolták a "Belzebub-vádat," de én nem tulajdonítom az új hullámot az ördögnek. Szerintem nagyrészt testi és pszichikus erők működnek ott, és ezt fenntartom minden, más vallásokban használatos gyakorlatokkal való hasonlóság ellenére. Nem osztom némely fundamentalista internetes kritikus álláspontját, akik minden nemkeresztény gyakorlatban közvetlen démoni hatást látnak. [7a] Szerintem még a Kundalini-jelenségek sem démonikusak, csak testiek. Megjegyzem, hogy nemcsak a kritikusok ítélete szigorúbb ebben a dologban, mint az enyém, hanem a legtöbb karizmatikus keresztényé is.
A Kundalini-kapcsolat című részt elolvasva látunk egy nem keresztény gyakorlatot, ahol a bevallott cél (felfrissítés, a szellemi élet elmélyítése, találkozás szellemi erővel), az eszközök (élmény általi beavatás), a külső megnyilvánulások (rángatózás stb) és a hitelesség próbája (gyümölcsök) ugyanaz, mint az új hullámban. Ellenpróbaként elég Jézus és az ősegyház tanítására és gyakorlatára utalni: ott a célok között szerepelt ugyan a személyes megújítás, de a megtérés sokkal hangsúlyosabb volt (míg az új hullám bizonyos helyein nem); ott az eszköz elsősorban az igehirdetés volt (amit az új hullám a maga lényegéből adódóan félretolt); ott a bizarr külső megnyilvánulásokat szabadulás címén az ördögnek tulajdonították (míg az új hullám rendszerint Istennek). Csak a gyümölcsökre való hivatkozás tekintetében nincs különbség, de maguk a gyümölcsök kevéssé hasonlítanak.
Brown egy eléggé bágyadt érvet hoz fel a kritikusok lehengerlő mennyiségű bizonyítéka ellen (157):
Ha azért vetünk el egy bizonyos szellemi jelenséget, mert vannak pogány hasonmásai vagy démonikus utánzatai, akkor elvethetjük az újjászületés megtapasztalását is, mivel számtalan kultusz és szekta állítja, hogy ez az élmény náluk is létezik. El kellene utasítanunk a Szent Szellem bizonyságát, mert például a mormonok is azt állítják, hogy van belső bizonyságuk. Ki kellene dobnunk a nyelveken szólást, mert különböző démonoktól inspirált csoportok is szólnak nyelveken. Megszűnne a kézrátevés, mivel afrikai sámánok is alkalmazzák ezt...
A szerző nagyvonalúan elhallgatja, hogy az újjászületés nem "megtapasztalás," hanem hitbeli tény; hogy a Szent Szellem bizonyságtétele a Bibliával ellenőrizhető; hogy a nyelveken szólás megmagyarázható; hogy a kézrátételt Jézus neve hitelesíti - egyszóval: ha az illető dologról a Biblia útmutatást ad, akkor az annak megfelelő használat esetén fölösleges az ördögi hamisítványok miatt aggódni. Másfelől ha egy, a pogányságban elterjedt jelenségről a Biblia semmit nem tanít, sőt példát sem tartalmaz rá vonatkozóan, akkor óvakodni kell az átvételétől. Ezt érezve Brown a közvetlen folytatásban megkísérli a kritikusok által vitatott gyakorlatokat magához a keresztény hithez hozzáfércelni:
El kellene vetnünk a teremtésről és az özönvízről szóló bibliai beszámolókat is, mivel párhuzamot lehet felfedezni bennük a mezopotámiai teremtés- és özönvíz-történetekkel. Mózes születésének bibliai leírása sem lenne hiteles, mivel hasonlít Sargon akkád király születésének történetéhez. Az Újtestamentum azon tanítása, amely Isten Fiáról szól, aki meghalt és feltámadt, többé nem lenne elfogadható, mivel az egyiptomiak úgy hitték, hogy Ozirisz is meghalt és feltámadt, a kánaániták pedig hasonlót hittek Baálról...
Nemcsak az Brown hibája, hogy a liberális bibliakritika álláspontjával fenyegeti az új hullám ellenfeleit, hanem az is, hogy a Bibliának nem tulajdonít semmi önhitelességet, ami megvédhetné a benne foglaltakat a pogány párhuzamok általi beszennyezéstől. Ezzel elárulja, hogy számára a Biblia nem az isteni kijelentés jogán rendelkezik tekintéllyel (ez volna Barth Károly "Deus dixit - Isten szólt" elve), hanem mert jobb gyümölcsöket terem, mint a párhuzamos pogány elképzelések (ez pedig nem más, mint a századelőn megbukott liberális kultúrprotestantizmus). Mint teológusnak az volna a dolga, hogy az összehasonlító vallástörténet minden fenomenológiai (felszíni) párhuzama dacára ragaszkodjon ahhoz, hogy a Szentírás mindenképpen Isten szava, ha a környező népek hitvilágából mégoly sok átvételt tartalmaz is.[8] Ehelyett azt mondja: "Ha a szemétre veted a rángatózást és a hanyattesést, akkor utánahajítom a Bibliát!" Akinek egy ilyen ötlet egyáltalán eszébe jut (még ha a vita hevében is), az elárulja, hogy számára a Biblia semmivel nem hitelesebb, mint a manifesztációk. [9]
Az újhullámos tanítók és csodatevők a démoni hamisítványokkal való riogatás hallatán szinte gépiesen nyúlnak kedvenc bizonyító szövegük, a Mt 7,7-11 és a Lk 11,9-13 után:
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-é néki? [Lukács hozzáteszi: Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki?] Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat [Lukács: Szent Lelket] azoknak, akik kérnek tőle?!
Brown így vezeti be az idézetet: "Jézus arra buzdít minket, hogy bátran és bizalommal járuljunk a mennyei Atyához, tudva azt, hogy Ő semmi ártalmasat vagy helytelent nem ad a gyermekeinek." Később nagy hangon így gúnyolja a kritikusokat: "A fenti igék kritikusok által kiforgatott, elferdített értelmezése szerint tehát, ha bizalommal fordulsz a kegyelmes, kedves, hűséges mennyei Atyához, és csak benne bízva arra kéred, hogy hogy az Ő ígérete szerint árassza rád az áldásait, és Ő egy csodálatos, az életedet megváltoztató érintéssel válaszol, ám ez az élmény nem áll összhangban a kritikusok ízlésével, akkor biztos, hogy az ördög volt, aki meghallgatta és megválaszolta az imádat!" (141) - Nem csupán "a kritikusok ízlése," hanem a Pálé is tiltakozik az olyan szellem ellen, amely káoszt és leépülést eredményez. Másrészt vegyük észre, hogy az egész igeszakasz nem az ártalmas ajándékoktól való félelem ellen szól, hanem arról, hogy Isten képes és hajlandó meghallgatni az imádságunkat. Éppen a Brown által levont következtetés ("Isten nem követ ad") hiányzik a szövegből. Természetesen Isten jellemével ellenkezne, ha mégis azt adna, de más a teológiai általánosság és más az Ige. Lukács a szöveget a Miatyánk után hozza, és még eléteszi a következő tanítást:
És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: "Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert az én barátom énhozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie," az pedig onnét bentről felelvén, ezt mondaná: "Ne bánts engem; immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel és nem adhatok neked"? - Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkel, és ad néki, amennyi kell. Én is mondom néktek: kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Itt is az a fő mondanivaló, hogy Isten meghallgatja az imádságot - és az Úr által felidézett emberi magatartás nem húzható rá Istenre: milyen visszatetsző lenne, ha Ő csak a tolakodásunk miatt hallgatna meg, s nem azért, mert a gyermekei vagyunk! Ugyanilyen sekélyes következtetés az újhullámosoké is: kérjünk bizalommal, és ne féljünk, hogy Isten valami ártalmasat ad! Mintha ugyan Jézus a félelem ellen s nem az állhatatosság mellett hozta volna fel a hasonlatot! Természetesen Isten tényleg nem követ ad, mint ahogy meghallgatja a türelmetlen imát is - de ez a következtetés merő általánosság, nem az idézett igerész üzenete. Az új hullám önkényesen megváltoztatja a hangsúlyt, és olyan teológiát olvas ki a sorok közül, ami ott nem szerepel. Jellemző, hogy Pál nem hagyta magát meggyőzni az effajta logikával, és a dicsekvő szuperapostolokról a következő véleményt mondta (2Kor 11,3-4):
Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk; vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek; vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok - szépen eltűrnétek.
A "hamis apostolok" talán zsidó törvénykezők voltak (11,22), de az apostol jellemzően inkább dicsekvésük és gőgjük miatt ítéli el őket ("magukat ajánlják," "mértéktelenül dicsekszenek mások munkájával," "túlfeszítik magukat," - 10,12-17), mint valami konkrét eretnekség miatt. (Sok magyarázó éppen e polémia hiánya miatt gnosztikusokat lát bennük, mások az előző levélre okot adó szuperszellemi karizmatikusokat.) Valószínűleg őket nevezi Pál, mégpedig gúnyosan, "fő- fő apostoloknak" (11,5), tanításukat (bár nem részletezi) "más evangéliumnak," az általuk prédikált személyt "más Jézusnak" és az általuk kiárasztott szellemet "más léleknek." Én nem kívánom az újhullámos vezetőket hozzájuk hasonlítgatni, de arra felhívnám a figyelmet, hogy a Lukács 11-re való hivatkozás itt csődöt mondott volna. Az álapostolok Jézust emlegették, üzenetüket evangéliumnak nevezték, és valószínűleg szentnek hívták azt a szellemet is, amit osztogattak. Hogy mimódon kell ma nekünk kiszűrni az efféle hamis tanítókat, arra nézve nincs általános recept - még a Jánosé (1Jn 1,22: tagadja az Atyát és a Fiút; 4,3: Jézust nem vallja testben megjelent Krisztusnak) sem az. Egyedül a teljes Írás összefüggése alapján lehet őket leleplezni - éppen ebből állították össze az apostolok után már igen hamar az ún. hitszabályt, ami a "Hiszekegy" őse - de ezt is folyamatosan bővíteni kellett a sokasodó eretnekségek miatt. Ennélfogva a Lukács 11 nem lehet útmutató a szellemi ítélettétel dolgában - mint látni fogjuk, Bill Jackson így igyekszik beállítani -, mert nem arra van szánva. Másrészt Kilpatrick pásztor prédikációját olvasva találkozunk majd a Lk 11 egy olyan téves értelmezésével, amely semmivé teszi Brown itteni érvelését.
Ami pedig az idézett figyelmeztetést illeti, Brown magabiztosan áll a vizsgálat elébe (92):
Kérem azokat, akik más Jézusra és hamis Krisztusra hivatkoznak, hogy tárják elő bizonyítékaikat. Mutassák meg nekem az Ige alapján, hogy a prédikáció hangsúlya hol tért el az evangélium alapvető igazságainak egyszerű hirdetésétől.
Az 5. fejezet 11. jegyzetéből nyilvánvaló, hogy Brown itt csupán saját helyi gyülekezetét illetően ilyen biztos a dolgában. Én nem merészkedem a távolból ítéletet mondani egy általam nem ismert gyülekezet hitélete fölött - ezért a függelékben csakis a Hit Gyülekezete tévelygéseit sorolom fel. Brown könyvében kevés igazi eretnekség van, és azok is inkább rossz helyen idézett igék vagy belemagyarázások. De Isten valódi Szelleme van annyira igényes, hogy ha tévelygők közé megy, legalább megpróbálja őket jó útra téríteni. Nálunk azonban ennek az ellentéte történt: akik eddig viszonylag kevés ferde tanítást hirdettek, s azt is inkább papagáj módjára ismételgették, azok egyszerre dühös eretnekekké váltak, mihelyst az új hullám eltalálta őket. Itt tehát elég legyen annyit felelnem, hogy a maga helyén megnevezem majd a követelt hamis Krisztust.
Brown így folytatja a kritikusok leckéztetését: "Akik ellen ez a kritikus felszólal, Istent nem arra kérték, hogy kokainnal és whiskyvel "áldja meg" őket. A Szent Szellem friss áradását kérték Tőle! És amit kaptak, az nem kábítószer és alkohol volt, hanem öröm és megújulás. Hogyan lehetne ez sátáni válasz egy igeellenes imára?" (141) - A bírálat leszerelésének legegyszerűbb újhullámos módszere az, hogy általánosítják és tényként tálalják saját értelmezésüket. A katolikus karizmatikusok is Istentől kérik a Szent Szellemet - és amit kapnak, az Mária buzgó "tiszteletére" és a szent ostya imádására készteti őket. Ők is feltehetik a kérdést: "Hogyan lehetne ez sátáni válasz egy igeellenes imára?"
Jegyzetek