A fehér füzet

[Címlap]

"...Mert minden, a mi napvilágra jő, világosság" (Ef 5,13)

Hit Gyülekezete

[Belső lap]

Talán szokatlannak tűnik egy olyan kiadvány, ami egy keresztény közösségen belül zajló vita dokumentumait gyűjti össze. Erre az összeállításra mégis vállalkoznunk kellett, mivel hiteles információk hiányában éppen azok nem értesülnek az eseményekről, akiket a legközelebbről érint: a hívők közössége. A hiteles források és a korrekt információk hiánya táptalajt nyújt az alaptalan vádaskodásoknak, rágalmaknak és félremagyarázásoknak. Ezért e dokumentumok közreadása hozzájárulhat ahhoz, hogy ki-ki tájékozódhasson és kialakíthassa saját álláspontját. A tényekhez tartozik az is, hogy az 1998. május 21. óta kialakult és egyre éleződő helyzetben a változásokat szorgalmazók nem kaptak lehetőséget arra, hogy a gyülekezet előtt ismertethessék álláspontjukat. Az átlagos emberi tisztesség is megkívánná, hogy olyan emberek munkáját, véleményét és észrevételeit ne söpörjék le egyetlen mozdulattal az asztalról, akik évekig, sőt évtizedekig hűséggel szolgálták Isten ügyét. A különböző sanda gyanúsítgatásokkal szemben az az igazság, hogy ezek az emberek saját egzisztenciájukat, gyülekezeti "karrierjüket" tették kockára illetve hagyták ott azért, hogy tegyenek még egy - talán kissé kétségbeesett - kísérletet arra, hogy az Úr munkáját, az ébredés ügyét előbbre vigyék. Amit megfogalmaztak, abban éppen a gyülekezet egységének, épségének a féltése motiválta őket. Meggyőződésünk, hogy a problémák felvetőinek megbélyegzése és kirekesztése magukat a problémákat nem oldja meg. "Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?" (Jn 7,51)

Végezetül szeretnék néhány személyes megjegyzést tenni.

23 éve vagyok keresztény, ez idő alatt soha nem tértem el Isten Igéjétől a szerint a világosság szerint, amit kaptam. 18 éve szolgálok a Hit Gyülekezetében, azt hiszem, van elegendő rálátásom a gyülekezet belső életére, hogy szóvá tegyek olyan dolgokat, hibákat, torzulásokat, amelyek - meggyőződésem - Isten előtt sem kedvesek. A múltban is voltak próbálkozásaink a már elköltözött Uzoni Péter presbitertársammal együtt, amikor a gyülekezet életét érintő kérdésekben szerettük volna megfogalmazni az észrevételeinket, esetleges ellenvetéseinket. Azonban minden esetben a merev elutasítás, az együttműködési készség teljes hiánya megakadályozta, hogy érdemi változásokat lehessen elérni. Nagyon nehéz egy olyan "ajándékkal" tárgyszerűen vitatkozni, aki deklarálja, hogy úgysem fogad el korrekciót. Istennél nincs személyválogatás. Az igazság tökéletes törvénye mindegyikünk felett áll, bármit is tartsunk magunkról. Az igazság ellen semmit nem tehetünk. Azt gondolom, hogy sem én, sem az itt közreadott dokumentumok szerzői nem akartak semmi olyat, ami ellenkezne Isten Igéjével és akaratával.

Kedves Olvasó!

E füzetkének egyetlen szerkesztési elve az időrend volt. Figyelembe kell venni, hogy ezeket a leveleket különböző hátterű és vérmérsékletű szerzők, egy bizonyos helyzetben és időszakban írták, esetleg némely ponton már meghaladta őket az idő. Ezzel együtt hisszük, hogy a világosságot szolgálják és dokumentumai egy olya folyamatnak, amelynek a végén szabad emberként, Isten igéje alapján egységre juthatunk a Krisztusban.

Testvéri szeretettel
Piszter Ervin

Nagy Iván felmondó levele
1998. június 11-én

Nagy Iván
Budapest

Megköszönve mindazt, amit eddig kaptunk a gyülekezetben, ezúton szeretném tudatni, hogy én és feleségem nem tekintjük magunkat a továbbikaban a Hit Gyülekezete tagjainak.

Emiatt, sajnálattal bár, de lemondok a Bornemisza Péter iskolában betöltött igazgatói állásomról, illetve jelenlegi szerződésemet 1998. augusztus 31-i hatállyal nem kívánom meghosszabbítani. Szintén lemondok a Szent Pál Akadémián betöltött tanári állásomról.

Kérem döntésem és szabad egyházválasztási jogom tiszteletben tartását.

Köszönettel:
Nagy Iván

Budapest, 1988. június 11.

Elhangzott a Hit Gyülekezete Országos Vezetői Értekezletén, 1998. július 16-án.

Mielőtt lemondásom okairól szólnék, szereném ismertetni kinevezésem körülményeit, melyeket az itt ülők közül némelyek ismernek ugyan, a többség azonban nem.

Uzoni Péter halálát követően az Országos Vezetőség 1997. március 11-i ülésén történt, hogy az elnöki jogkör részleges gyakorlására, ügyvezető elnökként a vezető lelkész úr engem kért fel, míg a titkári teendők ellátásával Borvendégh Norbertet bízta meg.

Kifejezett kérdésemre válaszként - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - a gyülekezet társadalmi képviselete és szervezetének korszerűsítése volt az ügyvezetés fő feladata.

A gyülekezet Alapszabálya azonban sok más kérdést is - mint például a munkáltatói jogok gyakorlását, a pénzügyi terv készítését és ellenőrzését - az elnökség hatáskörébe utal. Az idő előrehaladtával egyre több ilyen feladatot kellett elvállalni, melyek közül a legnagyobb volumenű egy közel egymilliárd forintos fizetési kötelezettség vállalása volt egy kereskedelmi bank felé, melyet a vezető lelkész úr tanúk előtt elhangzott, kifejezett szóbeli utasítására a Hit Gyülekezete képviseletében én írtam alá.

Egy bizonyos időszak eltelte után úgy éreztem, hogy olyasmiért kellene felelősséget vállalnom, amelyre sem rálátásom, sem befolyásom nincsen, sőt a döntések befolyásolása számomra ellenőrizhetetlen külső barátok és tanácsosok kezébe került át. Úgy éreztem, hogy az a bibliai helyzet állt elő, hogy kezesnek kell lennem olyan dolgokért, melyekben az információ és a ténylegesdöntés mások kezében van.

Ez lemondásom fő oka.

Nem akarom azonban elhallgatni azt sem, hogy az elmúlt több mint egy évben olyan strukturális és erkölcsi válság kibontakozásának voltam szemtanúja, amely a mai napig is nyugtalansággal tölt el.

E válság jeleként értékelem azt, hogy rajtam kívül számos más, fontos munkatárs lemondott posztjáról vagy fontolgatja a lemondását. Többségük személyes barátom vagy jó ismerősöm, akiknek az emberi tisztessége, őszinte hite, elkötelezettsége egy évvel ezelőtt még senki számára volt kétséges, s akik a maguk helyén sokat tettek Krisztus Egyházáért. Nem csak az egykori felelős szerkesztőkre, az iskolaigazgatóra vagy a gazdasági igazgatóra gondolok, hanem presbiterekre, régi munkatársakra, olyan kipróbált és tevékeny emberekre, akiknek a lojalitásához eddig semmilyen kétség nem férhetett, s akik most komolyan vívódnak azzal a kérdéssel, hogy ennek a közösségnek a jelenlegi struktúra és működési mechanizmusok mellett van-e hosszú távon jövője.

Úgy érzem, ezt a kérdést nem lehet egyszerűen azzal letudni, hogy ezeket az embereket rövid úton lázadónak vagy istentelen zúgolóónak bélyegezzük. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy ezek az emberek miért veszítették el a perspektívájukat ebben a közösségben.

Jelzés volt számomra az is, hogy a gyülekezet működése egyre inkább informálissá vált, nem működtek a formális döntéshozói fórumok, nem lehetett az információkat átadni vagy kicserélni. Nem hallgathatom el azt sem, hogy a "cséplőhenger" [értsd: Németh Sándor (saját szóhasználata és az Ésa 41,15 alapján) - NF] az utóbbi időben egyaránt ütött barátot és ellenséget. Sokáig úgy éreztem, hogy a békesség megőrzése érdekében jobb, ha feladom vagy nem hangoztatom a véleményemet. Nem akarok azonban képmutató emberré válni.

A kialakult helyzet kezelésének alapelveiről - a vezető lelkész úr buzdítására - egy négy oldalas javaslatot készítettem, melyet szeretnék most átadni, illetve rendelkezésére bocsátani mindazoknak, akiket a jelenlevők közül érdekel.

Szeretném azonban elmondani, hogy az elmúlt 8 év során, mióta az adminisztrációban dolgozom, számtalan ilyen javaslat készült, csak sajnos egy sem valósult meg. Most megítélésem szerint elérkeztünk a gyülekezet életének egy olyan pontjához, amikor a változtatások elodázása az egyház további növekedését és fejlődését veszélyezteti.

Nem rakhatunk az elavult posztóra több foltot, alapvető szemléletváltásra van szükség, melyhez természetesen idő és türelem kell.

Lemondásomat tehát - egy számomra beláthatatlan felelősség vállalásából való szabaduláson túl - jelzésnek is szánom, amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a változások szükségességére.

Kérem a tisztelt Értekezletet, hogy lemondó nyilatkozatomat, melyet szóban 1998. május 21-én már megtettem és ezúttal megerősítek, tudomásul venni szíveskedjenek.

Szeretném megköszönni a bizalmat, amit eddigi munkám során élveztem, és remélem, hogy a tisztelt jelenlevők megértik és méltányolják a motívumaimat.

Budapest, 1998. július 16.
Görbicz Tamás

Az alábbiakban igyekeztem azokat az alapelveket összegyűjteni, amelyek betartása (és nem puszta deklarálása) megítélésem szerint a gyülekezet működését olyan keretek közé helyezné, melyek között jó lelkiismerettel tudnánk tovább végezni a munkánkat.

Ez az irat nem cselekvési program, a gyakorlati megvalósításához tárgyalásokra és egyeztetésekre lenne szükség. Különösen annak tisztázására, hogy kikből is állna a budapesti presbitérium.

Az alább felsorolt alapelvek döntő többségét a hivatalos Alapszabály tartalmazza is, csak a gyakorlatban is érvényt kell ezeknek szerezni.

• Valóságos jogosíványokkal rendelkező presbitériumok irányítsák a helyi gyülekezetek életét, így a budapesti anyagyülekezetét is.
• A döntéshozatalok történjenek formális fórumokon, jegyzőkönyvvel.
• A döntéseket a vezető lelkész a presbitériummal egyetértésben hozza, és azokat mindenki tartsa tiszteletben.
• Szakmai kérdésekben a szakemberek véleménynyilvánítása után hozzon a presbitérium döntést.
• A presbitérium döntéseiről az érintettek hivatalosan kapjanak tájékoztatást.
• Fontos, hogy a gyülekezet világos, igei alapokon nyugvó és áttekinthető értékrend alapján működjön, amelynek megteremtése a presbitérium feladata.

A presbitérium hatáskörébe tartozzanak különösen:

• a gyülekezet pénzügyei és azok ellenőrzése, beleértve a tizedet is
• a gyülekezet vagyona feletti mindenfajta ellenőrzési jog (tulajdonosi jogok)
• a munkáltatói jogok gyakorlása (bérek, munkaviszony megszüntetése és létesítése, alkalmazotti létszám)
• a gyülekezet közéleti szerepvállalása
• intézmények létrehozása, működésének felügyelete, vezetők kinevezése
• kapcsolattartás más (nemzetközi és hazai) egyházakkal, szervezetekkel.

• Legyen ügyrendje az adminisztrációnak.
• Lehessen tudni, hogy milyen ügyet milyen fórum elé kell vinni; ki milyen kompetenciával rendelkezik, és azt tartsák tiszteletben.
• Legyen pénzügyi rendje a gyülekezetnek.
• Lehessen tudni, hogy ki, mikor és milyen alapon dönthet pénzek felhasználásáról.
• Az alkalmazottakkal kössenek szerződéseket, amelyek tartalmazzák a munkakörüket.
• Az intézmények (főiskola, csarnok, iskola stb.) élvezzenek szakmai autonómiát.
• Szűnjön meg a kézi vezérlés az ügyek kezelésében.
• Ne nyúljanak át az intézményvezető feje felett.

• Az "újhullám" által okozott torzulásokat orvosolni kell.
• Szervilizmus, infantilizmus, megfelelési kényszer miatti meghasonlások alól fel kell szabadítani a tagokat, és akik emiatt megbotránkoztak és elmentek, azok helyreállításáért tenni kell.
• Igei értékrendet kell kialakítani a gyülekezetben, hangsúlyozni kell, hogy a legfőbb Kenetosztó Jézus Krisztus.
• A Szentlélek valóságos ajándékainak és gyümölcseinek helyét nem foglalhatják el a megnyilvánulások.
• Meg kell állítani a szubkultúra kialakulásának folyamatát; vonzóvá és elérhetővé kell tenni a gyülekezetet minden társadalmi réteg számára (fajra, háttérre, vallásra, szociális helyzetre, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül.)
• A gyanakvás és a bizalmatlanság beépítése helyett erősíteni kell a szolidaritást a tagok között.
• Meg kell oldani a pásztorlás kérdését, különösen Budapesten.
• Tisztázni kell a házicsoportok szerepét és helyét.
• Biztosítani kell, hogy az új megtérők minél hamarabb és méltó körülmények között megkapják az alapvető szolgálatokat: vízkeresztség, bűnvallás, Szentlélek-keresztség; biztosítani kell, hogy beépülhessenek a gyülekezetbe.
• Be kell kapcsolni a gyülekezetet újra a nemzetközi vérkeringésbe.
• Ne kerüljenek túlsúlyba a rögtönzések az igehirdetésben.
• Ne legyen személyeskedő üzengetés a pulpitusról.
• Kapjanak lehetőséget régi, kipróbált és új, tehetséges igehirdetők is.
• A dicséretben is legyenek újra egyéni dalok, tehetséges szerzők fordításai és szerzeményei is kerüljenek bele a repertoárba.

• A vezető pásztor legyen elérhető a munkatársai számára.
• Ne a személyes szolgálatára rendelt embereken keresztül kommunikáljon.
• Legyen hivatalos fogadóórája, ahol a munkatársai elmondhatják az információikat és előterjeszthetik a kéréseiket.
• Rendszeresen ülésezzen a presbitérium.
• Személyek elleni ügyeket bizottságok vizsgáljanak ki, megállapításaikat foglalják írásba.
• Az érintettet tájékoztassák, fegyelmezés esetén a Szervezeti és Működési Szabályzat idevágó része alapján járjanak el.
• Érvényesüljön az az elv, hogy két vagy három hiteles tanú bizonysága alapján lehessen csak vádat elfogadni a vezetők ellen, ne bemondásra.
• A presbiterek is legyenek elérhetők a hívők számára, illetve mindazok, akik pásztorlással foglalkoznak.
• A gyülekezet béreljen vagy vásároljon jól elérhető helyen alkalmas épületet kifejezetten erre a célra.
• A gyülekezet vezetését és belső ügyeit, különösen a személyek hitelét érintő kérdéseket ne tárgyalják az érintettek háta mögött, a vádakat senki ne vigye ki avatatlan személyek elé mindaddig, amíg bizonyítást nem nyertek.
• A bűnvallásokkal és a hátterekkel való visszaélések szűnjenek meg.

(Takács Ferenc)
Stresszgyár

Kísérlet a Hit Gyülekezetében tapasztalható helyzet elemzésére, az okok megkeresésére és következtetések levonására

Az írás elején néhány alapelvet kívánok rögzíten elsősorban a magam számára, valamint az esetleges félreértések elkerülése végett.

A Hit Gyülekezetén belül megalakult úgynevezett "új reformáció mozgalom" létrejöttének alapvető oka Isten Magyarországon végzett munkája iránt érzett féltő szeretet, felelősségérzet, valamint az a tény, hogy egymástól szinte teljesen függetlenül ugyanaz a szellemi és fizikai tapasztalat fogalmazódott meg több - a gyülekezet életében fontos szerepet betöltő - vezetőben. Nem motivált sem engem, sem társaimat semmiféle versengés, bosszúvágy vagy más alantas indulat; jelen "mozgalom" nem irányul sem Németh Sándor személye, sem szolgálata, sem családja ellen. Célunk kizárólag az, hogy - amennyiben ez lehetséges - segítsünk a súlyos válságot átélő gyülekezeten. Nem vonom kétségbe, tisztelem és elfogadom a Németh Sándor életében működő ajándékokat mint szolgálati ajándékot, de meggyőződésem: éppen az ő és a gyülekezet további fejlődése, növekedése érdekében nem szabad tovább szőnyeg alá söpörni a torzulásokat.

Csak akkor látok esélyt a Hit Gyülekezete megújulására, ha kendőzetlenül, a valóságos gyümölcsök számbavételével és az Ige tükrén keresztül szembe tudunk nézni azokkal a torzulásokkal, melyek megjelentek a gyülekezet szellemi életében, vezetési rendszerében, társadalmi szerepvállalásában, valamint belső emberi és külső társadalmi kapcsolataiben is.

Az első és a legaggasztóbb jel és tünet, amelyet hosszú ideig nem mertem bevallani, még kevésbé megfogalmazni: a gyülekezetben hosszabb ideje nem működik az az élő, friss kenet, amely kihozta a gyülekezetet a kisegyházi mocsárból, és megőrizte az úgynevezett történelmiességben rejlő csapdáktól. Nem működik, vagy csak igen ritkán, a kijelentés szelleme. Helyette bejött az úgynevezett új hullám sok negatív következménye, Heródes kovásza (a hatalom és a pénz előtérbe kerülése), sok rutin, erőlködés, bizonyítási kényszer stb.

Sajnálatos jelenségnek tartom, hogy a gyülekezetben az utóbbi időben a vádlással ill. kárhoztatással való uralkodás, a megfélemlítés meghatározó elemmé vált a prédikációkben és a személyes kommunikációban egyaránt.

A dicséret szakmailag ugyan professzionális, de sokszor nem szabadságból és örömből fakad, hanem sokkal inkább engedelmesség, kötelességtudás motiválja. A korábbiakban szinte már megszokott csodálatos közösség az Úrral a dicséret által olyan lett, mint a búvó patak, amely néha-néha még a felszínre bukkan.

Sokan elidegenedtek az Igétől, az imádkozástól; a gyülekezeti közösségi élet sokszor terhessé, kötelességszerűvé vált olyan hívők számára is, akikre nem a testi bűnök, hanem sokkal inkább az Isten iránt érzett buzgó szeretet a jellemző.

Az alábbiakban szeretném fenti állításaimat részletesebben is alátámasztani.

1. Emlékezzünk vissza arra, amikor Derek Prince 1994-ben a budapesti városházán az "Egyszemélyi vezetés és pluralizmus az egyházban" témakörről tanított. Még az előadások előtt fel lettünk világosítva, hogy ez egy veszélyes tanítás, ezért álljunk ellene. Ezután került sor arra, hogy Derek megintette Sándort: "Megfélemlíted a vezetőket, az embereket!" Majd Ruth Prince a Budapest Sportcsarnokban ezt mondta: "Szomorú látni, amikor a kenet eltávozik egy gyülekezetből."

Ezt az intést egyedül Uzoni Péter fogadta el. Németh Sándor és a gyülekezet vezetése - köztük én is (és ezt bűnbánattal mondom) - elutasítottuk, holott mára már világossá vált számomra, hogy a tőlük hallott kijelentés az Úrtól volt.

2. Az 1994-es választási kampányba saját jelöltjeivel teljes erővel beszállt a gyülekezet, de a várt eredmény elmaradt: jelöltjeink 1-2%-ot teljesítettek. Viszont a gyülekezet a Szabad Demokraták Szövetségével együtt bejutott a hatalomba, hiszen minisztrek lettek egykori ellenzéki barátaink, megnyílt sok eddig zárt párnázott ajtó, de mögötte Heródes kovászával is színről színre találkozhattunk. Ez azonban - ma már látható - nem tett túl jót nekünk.

3. Jött az úgynevezett "új hullám." Hiszem, hogy ennek egy része az Úrtól volt (pl. a Szentlélek öröme), de ezzel együtt súlyos torzulások is megjelentek, illetve a csírájukban már meglevők teljes rémségükben bontakoztak ki.

4. Az 1996 januárjában megrendezett jeruzsálemi konferencia növelte ugyan a gyülekezet nemzetközi tekintélyét, országos ismertségét és státuszát, egyúttal azonban elmélyítette az "új hullám" negatívumait is. Ennek eredményeképpen a gyülekezet támadások kereszttüzébe került.

5. Az 1996 decemberében elköltözött Uzoni Péter - utólag több forrásból tudtam meg - szintén az általam fentebb felsorolt problémákkal küszködött, meghasonlott, sőt a gyülekezet elhagyását is fontogatta. Az ő halála, úgy vélem, felkiáltójel a gyülekezet történetében.

6. Az Ige szerint rendkívül fontos presbitérium gyakorlatilag megszűnt működni a gyülekezetben. A vezetői megbeszélések vagy nem is voltak, vagy a vezető lelkész hangos gondolkodásává, monológjává egyszerűsödtek le - a presbiterek bólogató kórusától kísérve. Az egyszemélyi vezetés teljes legalitást nyert, kézi vezérléssel kezdett működni a gyülekezet, a presbiterek helyére beléptek a sofőrök, személyi titkárok és a gyülekezeten kívüli "barátok," akik nagyobb befolyást gyakorolnak a döntésekre, mint a kipróbált, bár az idők folyamán egyre inkább infantilizálódott presbiterek.

A pásztorlás összekeveredett a nyomás alá helyezés, a gyomrozás, a kiszorítás, kirekesztés, elszigetelés, a manipulálás vagy idomítás más eszközeivel. Ezek közül is kiemelendő a tűz-víz terápia, a sokk- vagy stresszhatások által való meggyőzés. Jézus Krisztus követése mellett vagy helyett a gyülekezeti mérőzsinórrá a vezető lelkész személyéhez való viszonyulás vált. A tévedhetetlenség és a csalhatatlanság dogmája - verbálisan ugyan tagadva - a gyakorlatban érvénybe lépett. Az "azt mondta a Sándor" sok hívő életében a mai napig nagyobb tekintéllyel bír, mint a "meg van írva."

8. Ma már minden döntést a vezető lelkész hoz meg a gyülekezetben; a többiek deklaráltan és többször is tudatosítva őbelőle, általa, reá nézve és érte lettek. Ebből adóóan fokozatosan megszűntek még a formális vezetési fórumok is. Csak azzal és akkor lehetett és kellett foglalkozni, amit éppen aktuálisan Németh Sándor elővett. Minden kampányszerűvé vált, és az egész mechanizmus hisztérikusan, sokszor 180 fokot fordulva rázta a gyülekezetet, az emberi jellemeket, személyiséget. Mindez történt a Szent Lélek vezetésére és a szolgálati ajándéknak való feltétlen engedelmességre hivatkozva. Így bizonyos ügyek egy-két éves elmaradásba kerültek, másokat pedig egyik percről a másikra kellett megoldani.

9. A pletykaság, susárlás, egymás háta mögötti kibeszélés a rendszer mozgató erejévé nőtte ki magát. Mindenki megfigyelés alá került, és a Tanú c. filmet kezdtük egyenesben előadni, kicsit összekeverve a Keresztapa c. másik híres filmmel.

Így a vezetésben résztvevők szellemi, lelki és anyagi létbizonytalanságba, a félelem uralma alá kerültek. Ugyanaz a vezető, munkatárs egy napon, sőt órán belül lehetett a mennybe vagy a pokolba menesztve, attól függően, hogy a jó vagy a rossz nyuszit húzzuk-e elő a kalapból.

10. Mivel eltávozott a friss, élő kenet a gyülekezetből - ezzel nem a hitet, Isten köztünk levő jelenlétét, az üdvösséget kérdőjelezem meg -, a Szent Szellem és Jézus könnyű és gyönyörűséges igája helyére emberi uralom lépett, amely szükségszerűen igényli a folyamatos ellenségképgyártást, bűnbakképzést. Állandósult a vészhelyzet: katolikus, KGB, Moszad, III/III-as és más belső és külső vallásos és ellenséges ügynökök veszélyeztetik a gyülekezetet. Olyannyira, hogy már a teákat is testőr őrzi az istentiszteleteken.

11. A kockacukor-korbács stresszterápia a jellembeli deformációk mellett súlyos egészségi károkat okozott. A gyülekezet vezetőinek nagy része pszichoszomatikus betegségekben szenved hosszú idő óta. Ezek okai nem a külső nyomások - bár ezeknek is biztosan megvan a maguk jelentősége -, hanem a belül levő igeellenes működés, a stresszgyár.

• Dr. Tóth Gábor, a gyülekezet és Németh Sándor egykori titkára, akit szolgálata közben egyszer a Szabadság-híd tetejéről kellett az egyik, azóta már gyomorfekéllyel küzdő presbiternek visszahozni; jelenleg cukorbetegséggel és alkoholizmussal küzd.
• Uzoni Péter, a gyülekezet egykori elnöke, ainek tragikus elköltözését máig sem tudjuk megmagyarázni.
• Bartus László, a Hetek egykori szerkesztője, aki orvosi bizonyítványt kapott arról, hogy a személyiségét összezúzták. Hónapokra szív-, tüdő- és idegosztályok kezelése alá került.

  Gyomorhurut, gyomorfekély, magas vérnyomás, agyvérzés, vesekő: rövid válogatás a vezetőket kínzó betegségekből.

12. A Bornemisza Péter iskola igazgatójának, a gyülekezet ügyvezető elnökének, az összes profi újságírónak a Hetektől, valamint a gyülekezet gazdasági igazgatójának eltávozása illetve lemondása jelzi, hogy a helyzet veszélyes stádiumba lépett. Ennek sajnálatos, de logikus következményeképpen a bizalmatlanság, a gyanakvás, az elmagányosodás, az emberi kapcsolatok leépülése vált jellemzővé, elfogadottá, sőt természetessé. Olyannyira, hogy a barátságok, a "pszichikai szintű" kapcsolatok a tűrt, sőt néha a tiltott kategóriába kerültek.

Voltak, vannak, és ha nem vigyázunk, lesznek is szellemileg fertőzőnek nyilvánított keresztények, akikkel nemhogy beszélni, de még találkozni is veszélyes.

13. Kivétel nélkül valamennyi tekintélyes külföldi szolgálótestvér - és akkor a hazaiakról ne is beszéljünk - hosszabb vagy rövidebb időre indexre került: Derek Prince és Benny Hinn, Kenneth Hagin és Rodney Howard-Browne egyaránt szét lett szedve, esetükben nem tisztelve a szolgálati ajándék "sérthetetlenségét."

Így aztán nemzetközileg is elszigeteltek minket az "ügynökök" - akik egyébként biztos vannak és tevékenykednek is - és a lelki imák, amelyek "irigységből és versengésből fakadnak."

A gyülekezet 1998-ban az országgyűlési választásokkal foglalkozott, hónapokon át az istentiszteletek helyett választási gyűlések voltak, a házicsoportok kopogtatócédula-gyűjtő csoportokká alakultak át. A vezető lelkész tizenkétezer ember előtt prédikálta, hogy Orbán Viktor - az ország jelenlegi miniszterelnöke - Nabukodonozor, ő és a gyülekezet pedig a Bálám szamara, akiket Isten rendelt a pusztító megfékezésére. Így a kampányolás üdvösségi, engedelmességi kérdéssé lett. A gyülekezet mint az SZDSZ fiókegyháza lett hírhedtté, és mesterségesen elszigetelte magát a más politikai gondolkodású embercsoportoktól.

Az eredmény ismert: akiket átkoztunk, ott ülnek a törvényhozásban; akiket ötezer hites kopogtatócédula-gyűjtő élén Németh Sándor áldott, akikért az "aktivisták" kopogtattak, teljes vereséget szenvedtek.

Nem akarok igazságtalan lenni, és nem tagadom személyes felelősségemet sem. Saját környezetemben megvallottam és megbántam ezzel kapcsolatos bűneimet. Úgy vélem, kell politizálnunk, fontos a társadalmi jelenlét, de nem így és nem ilyen motívumokból. Krisztus egyházának nem szabad pártoskodnia. Nekünk hirdetnünk kell az evangéliumot zsidónak és görögnek, MIÉP-esnek és kommunistának egyaránt.

15. Sajnálatosnak tartom, hogy a Hetek c. újság a kampány ideje alatt szélsőséges, magyarfórumos szintre süllyedt le. Volt olyan időszak, amikor három teljes kolumnát megtöltöttek - a mesterségesen felduzzasztott újságban - Németh Sándornak, feleségének és gyermekeinek írásai.

16. A tized sorsáról még a presbiterek sem tudnak. Ez a gazdasági vezetők óvatos becslése szerint a költségek, fizetések rendezése után is kb. évi százhúszmillió forintot tesz ki, amelyről egyedül a vezető lelkész rendelkezik. Ezzel nem kívánok gyanúsítani senkit, de a gyülekezetben terjedő mendemondákat (pl. Hack Péter háza mennyibe került? Németh Sándor alsótekeresi nyaralója kinek a telkén és milyen pénzből épült a Gyömrői úti csarnokkal párhuzamosan?) csak a világosságban való járás képes kioltani. Félreértés ne essék, ezekkel a kérdésekkel soha nem foglalkoztam. Gyülekezeti tagok fogalmazták meg őket, és nekem kellett volna válaszolnom.

17. A gyülekezet szolgálói nem az evangéliumból - az oltárból - tartják el családjaikat, hanem a teljesidejű szolgálat mellett mindenfelé seftelni kénytelenek, tiszta vagy éppen kevésbé tiszta gazdasági ügyekbe keveredve. Ez az állapot is méltatlan és igeellenes, hiszen meg van írva: akik az evangéliumban szolgálnak, az evangéliumból éljenek.

Most néhány gondolat erejéig arról szólnék, hogy milyen válaszok, reakciók érkeztek felvetéseinkre.

1. 1998. július 14-én, kedden Németh Sándor alsótekeresi nyaralójában titkos tanácskozás zajlott - jellemző módon több forrásból is kiszivárgott, a szokásos "senkinek ne mondd, hogy tőlem tudod" megjegyzéssel kísérve -, melyre csak a vezetőség száz százalékosan "megbízható" tagjai kaptak meghívást. Hogy mi történt ott, milyen forgatókönyv készült, az Isten tudja. Mi csak az utána következett eseményekből tudunk következtetni.

2. Július 16-án rendkívüli Országos Vezetői Értekezletre került sor, amelyet - eddig erre sosem volt példa - Hack Péter országgyűlési képviselő, diakónus vezetett - feltehetően azért, mivel neki az ilyesfajta gyűlések vezetésében már nagyobb gyakorlata van. Az idő rövidsége és a gyorsabb ügyintézés miatt a gyülekezetek vezetői tizenöt nap helyett tizenöt órával az értekezlet előtt lettek meghíva, a napirendről pedig csak a helyszínen értesültek, szóban.

Oláh Sándor beszámolt a Hit Csarnok készültségi állapotáról, Németh Sándor és Montvai Zoltán a csarnok pénzügyi helyzetéről adott tájékoztatást, majd Hack Péter a H & H Project szervezeti koncepcióját ismertette szóban, melyet az értekezlet bizalmi alapon egyhangúlag elfogadott.

Ezután a vezető lelkész ajánlására szinte egyhangúlag választotta meg az értekezlet tulajdonosi képviselőnek Szekeres Györgyöt és Kötő Istvánt.

Ezután - ugyancsak Németh Sándor ajánlására - Horváth Andrást választotta meg az értekezlet a Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnázium igazgatói tisztébe.

Mindkét személyi változtatás úgy történt, hogy sem Görbicz Tamás ügyvezető elnök, sem Nagy Iván iskolaigazgató, sem Montvai Zoltán gazdasági igazgató lemondásáról és annak okairól egy szó sem esett.

Hack Péter elnök ezután bejelentette, hogy szeptember 30-ig új szervezeti és működési szabályzat fog elkészülni, ehhez négy tagú jogász bizottságot szavaztunk meg.

Ezután kért szót Görbicz Tamás, és felolvasta lemondó nyilatkozatát, ismertetve lemondása okait: valóságos kompetenciák hiánya, strukturális és erkölcsi válság, több vezető lemondása ill. vívódása, a "cséplőhenger" rendellenes működése. Kifejezte, hogy sem nem istentelen, sem nem zúgolódó, sem nem lázadó, hanem lemondása jelzés arra, hogy a változtatás - véleménye szerint - a gyülekezet további fejlődése szempontjából elkerülhetetlen. Bejelentette, hogy több vezető "Négy pont"-os javaslatot készített, amellyel ezt a folyamatot kívánják segíteni.

Ezután Németh Sándor vezető lelkész kijelentette: nem akar vitát nyitni; valóban vannak problémák, de a gyülekezet energikus, sikeres, életképes. Visszautasította a személye elleni támadásokat és kijelentette: "Nem kérek senkinek a változtatásából, pszichikai terrorjából. Se ember, se testület nem változtat engem meg, hanem - ha kell -, majd az Úr." Görbicz Tamást - véleménye szerint - a zavar- és a pánikkeltés szándéka vezette, és mondandójának nincs valóságos alapja.

Ezután Szekeres György kapott szót, aki úgy vélte, az egyház és a szolgálati ajándék lett megtámadva, és ezt visszautasította.

Ezt követőan Piszter Ervin presbiter, a gyülekezet "második embere" jelentkezett szólásra. A levezető elnök azonban szavazásra tette fel a kérdést, legyen-e vita a kérdésben, hoszen "több fontos témát kell még megtárgyalnunk." Az értekezlet többsége a vita ellen döntött. Piszter Ervin újból kifejezte: nem vitatkozni akar, hanem a véleményét elmondani. Az újabb szavazáskor Hack Péter elnök a véleménynyilvánítást is leszavaztatta, majd az értekezletet befejezettnek nyilvánította.

Az értekezlet másnapján családommal szabadságra utaztam el Erdélybe. Mikor tíz nap múlva visszajöttem, tudomásomra jutott, hogy az azóta eltelt időben több aktivista terjeszti a változtatás javaslatokat megfogalmazó vezetőkről és "követőikről," hogy "lázadók, Kóré, Dátán sorsára jutnak, sőt maga az ördög beszél belőlük." Elhangzott az is Szekeres György, a Hit Gyülekezete tulajdonosi képviselője szájából, hogy a H & H Projekt Kft. két ügyvezető igazgatója - Montvai Zoltán és Nagy István (jászberényi pásztor) - "az ébredés, a gyülekezet és a csarnok ellenségei." Alig tudtam elhinni, hogy Petrőcz László szerint Görbicz Tamás maga a Júdás, a "Négy pont" pedig egy júdás levele. Nagy József szerint még beszélgetni is veszélyes a "lázadókkal."

Július 29-én pedig - a szabadságom utáni első istentiszteleten - Nagy József a szolgálati ajándék iránti feltétlen lojalitásról prédikált, mint a kenetben való növekedés és az egyház alapjáról, szembeállítva a lázadókkal, akiknek a keserűsége úgy terjed, mint az AIDS. Hack Péter pedig prédikációjában megfenyegette a gyülekezetet Ananiás és Safira esetével, mondván, ha a kenet ilyen mértéke elérkezne a gyülekezetre, akkor a Folyondár utcánál nem a taxik, hanem a halottas kocsik állnának sorba. Isten - mondta Hack Péter - tegnap, ma és mindörökké ugyanaz: ahogy a főpapot holtan húzták ki a szentek szentjéből, ha szentségtelenül ment oda be, és ahogy átokhozó vizet itattak a hűtlenségi gyanú alá került asszonnyal, így járnak azok is a gyülekezetben, akik meghallgatnak, esetleg másokkal megbeszélni merészelnek olyan eretnek dolgokat, mint a gyülekezet néhány vezetőjének változtatási javaslatai.

Másnap kora reggeltől éjszakába nyúlóan hívtak fel testvérek telefonon, hogy kifejezzék felháborodásukat, megütközésüket.

A vezető lelkész ugyan szabadságon volt, de tapasztalatból tudom, hogy hallgatólagos hozzájárulása nélkül senki nem merné ilyen szélsőséges megnyilvánulásokra ragadtatni magát úgy, hogy az érintett és a vitatott kérdésekről még csak véleményt sem formálnak, mondván: "maga a kérdések, problémák felvetése is már ördögi." Ezek után úgy döntöttem: addig, amíg ez a rágalmazó hadjárat meg nem szűnik, és az érintettek nyilvánosan is nem korrigálják magukat, nem kívánom jelenlétemmel legalizálni a gyülekezet szétverését.

4. Többször elhangzott: keressük a békességet, a megegyezést; ne a múltat hánytorgassuk fel. Németh Sándor többször bocsánatot kért ugyan, de a fákat a gyümölcsük alapján lehet megítélni. Nem tudom addig igazán komolyan venni a békenyilatkozatokat, ameddig az elmúlt időszakok súlyos sebei nincsenek feltárva és orvosolva, sőt a stresszgyár mechanizmusa tovább működik. Amíg a problémák felvetői - gyakran tervszerűnek tűnő - üldöztetést, kirekesztést élnek át.

Teljes bizonyossággal állíthatom: sem Piszter Ervin, sem Takács Ferenc, sem Görbicz Tamás, sem Borvendégh Norbert, sem Montvai Zoltán - hogy csak a "Négy pont" aláíróit említsem - nem istentelen, ördögi emberek, sem nem lázadók. Sokkal inkább olyan, több éve az Urat, Isten népét szolgáló hűséges emberek, akik - hiszem, hogy a Szent Lélek inspirációjára - bátorságukat összeszedve elgondolták, majd elmondták azt, ami Isten Igéje alapján igazságnak gondolnak. Azt, amely mélkül nem tud létrejönni a valóságos egység, békesség, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ne csak egy új épületbe költözzünk be, hanem a gyülekezet valóságosan megújulva tudjon megfelelni Isten Igéjének, hogy aztán a magyar társadalom különféle rétegei, csoportjai számára is hitelesen demonstrálhassa Isten Országát.

Ameddig nincs őszinte világosságban járó párbeszéd, hanem a csarnokra és az adósságra való hivatkozással a felszíni változások mellett tovább működik a stresszgyár, addig kevés esélyt látok a valóságos megtisztulásra, megújulásra. Marad - és ez egyáltalán nem kevés -, hogy az Egyház fejében és megtartójában, Jézus Krisztusban bízhatunk. Abban, hogy Ő a Szent Szellem által bizonyságot tesz a hívők lelkiismerete előtt az igazságról.

1. A gyülekezet egész vezetése tartson bűnbánatot az Úr előtt az Ige, egymás és a hívők ellen elkövetett bűnök miatt. Legyen tanítás, prédikáció vezetésről, pásztor és juh kapcsolatáról, kapcsolatokról. Az új hullám és a keresztapa-rendszer okozta károkat Igével kell orvosolni. Jöjjenek világosságra az elkövetett bűnök, hibák, és határolódjunk el tőlük nyilvánosan. Csak az őszinte, nyílt kommunikáció lehet biztosíték arra, hogy ezek a jelenségek megszűnjenek és ne is ismétlődjenek meg többé.

2. Szűnjön meg az a jelenlegi állapot, hogy Németh Sándorból - ez lehet, hogy nem tudatos -, iszonyatos megfélemlítő, gyomorösszeugrató, gondolatot, akaratot, kreativitást bénító erő árad ki, mi pedig pavlovi reflexek szintjén vagyunk megkötözve - ki mennyire - a szolgalelkűséggel, félelemmel és még rengeteg más démonikus kötelékkel.

3. Álljon fel igei presbitérium, jogosítványokkal felruházva. A döntések itt szülessenek úgy a szellemi, mint az anyagi kérdésekről. Tizedről, fizetésekről is. Kezdődjön el a változtatásokat javasló, szorgalmazó személyek bevonásával a gyülekezet szervezeti, működési mechanizmusának újragondolása. Ez nem pusztán jogi kérdés, hanem elsősorban elvi, szellemi, erkölcsi.

4. Németh Sándor mint vezető lelkész a szellemi kérdésekre, az Ige hirdetésére és az ima szolgálatára koncentrálja erejét, figyelmét. Így visszatérhet - és ezt szívből kívánom, hiszen az ő szolgálata alapvető a gyülekezet életében - eredeti elhívásához. Vegyen részt, mint legtekintélyesebb, a presbitérium munkájában, a döntések meghozatalában.

5. Az egyes szakterületek beszámolási kötelezettséggel élvezzenek önállóságot, az operatív ügyek intézésére jöjjön létre igazgatói tanács, szakdöntési testületek, melyeket a presbitérium irányítson és ellenőrizzen. Legyenek pontos hatásköri, munkaköri leírások, szerződések.

6. Az evangelizálás és pásztorlás szolgálata kerüljön újra a gyülekezet tevékenységének fókuszába.

Végezetül kérek mindenkit, aki ezt az írásomat elolvasta, vegye figyelembe, hogy ezt egy olyan ember írta, aki több mint tíz éven át vezetőként része volt ennek a rendszernek, aki részesült a gyülekezeten levő áldásokból éppúgy, mint a stresszgyár gyümölcseiből. Megtértem: elismerem és bűnbánattal írom le, hogy én is részese voltam ennek a mechanizmusnak. Működtetője és áldozata egyaránt. Nem akarok többé félelemben, a szolgalelkűségtől megnyomorítottan, infantilizált emberként élni. Hiszem, hogy Iste országa igazság, amely szabaddá tesz, békesség, amely megőrzi a szellem egységét, és öröm a Szentlélekben.

Nem pedig stresszgyár.

Takács Ferenc

A Hit Gyülekezete néhány vezetőjének nyilatkozata.
1998. augusztus (?)
[Valószínűleg aug. 6., a 2. fehér füzet egyik utalása alapján. - NF]

A Hit Gyülekezete fennállásának 20. éve felé közeledik. Indokolt áttekinteni a megtett utat. Közismert tény, hogy rövid időn belül a Hit Csarnok építésének első, döntő szakasza reménységünk szerint befejeződik, és közösségünk e nagy jelentőségű vállalkozásának, e régi vágyának beteljesedése is azt jelzi, hogy lényeges és örömteli fordulat és új korszak előtt áll a Hit Gyülekezete. Történelme folyamán először nyílik lehetőség arra. hogy saját tulajdonába lépve szabadon élje meg szellemi életét, és szervezze meg működését.

Az eddig megtett utat nemcsak szubjektíve, hanem objektív mércét figyelembe véve is sikeresnek és áldottnak lehet minősíteni. Néhány főből álló kis imaközösségből egy erős karizmatikus - neopünkösdi, nemzeti méretű, sőt a nemzet határait túllépő mozgalom jött létre. A közösség sikerének egyik titka a Szentlélek személyére való nyitottság, és az, hogy a közösségi élet minden területének középpontjába tudatosan a Szentlélek személye lett állítva, hasonlóan más, dinamikusan növekedő pünkösdi-karizmatikus mozgalmakhoz. Számos hiteles felmérés igazolta. hagy e mozgalom növekedése szinte példa nélkül álló századunkban, s ez nem kis zavart okozott a rituális és a fundamentalista, evangéliumi keresztény körökben, amelyeknek növekedési üteme messze elmaradt a pünkösdi-karizmatikus mozgalométól. Ezért semmi okunk nincs arra, hogy a Szentlélek személyének jelentőségét csökkentsük, illetve pótoljuk "szervezeti megoldásokkal". Sőt meggyőződésünk, hogy az Egyház legfőbb vezetője kollektíve és egyénileg is az a személy, aki minden hívőt elvezet az igazságra. Tehát a Hit Gyülekezete abszolút tekintélyű vezetőjének Isten Igéje mellett a jövőben is a Szent Szellemet tekinti. Meggyőződésünk, hogy ez a sikeres jövő záloga. Minden változtatást - vagy ha úgy tetszik, "reformot" -, személyi és gazdasági jellegű döntéseket, ennek az alapigazságnak alárendelve kívánunk meghozni. Álláspontunk szerint az Egyházban nem történhet olyan döntés, változtatás, amely a Szentlélek szuverenitását sérti és korlátozza.

Az elmúlt időkben a Hit Gyülekezete a teljes Szentírást és a Szent Szellemet tekintette elsődleges alapszabályának, és csak jogi és szociológiai jelentőséget tulajdonított az egyház képviselői által készített alapszabálynak, melynek társadalmi korlátok között van csak funkciója, de a közösség belső életének a bibliai erkölcsi és szellemi értékek (hit, bizalom, szeretet, igazság) alapján kell megvalósulnia. Megjegyezzük, hogy pontosan ez különbözteti meg az Istent szellemben és igazságban imádó Egyházat más társadalmi szervezetektől, így pl. pártoktól, egyesületektől. Közismert, hogy az állami törvények is messzemenőkig figyelembe veszik az előbb felvázolt tényt, és ezért biztosítanak minden polgári szervezetnél nagyobb belső autonómiát az egyház, mint szellemi közösség szervezeti életének kialakítására. A Hit Gyülekezete alapítói mindeddig következetesen figyelembe vették és megtartották ezt az irányvonalat. Az Egyház olyan szellemi közösség, melynek tagjai úton vannak az Atyához és ebben a "menetelésben" a hívők fő vezetője a Szent Szellem ("mert általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához," Ef 2.18).

Az egyházvezetés fő funkciója a Szentírás alapján a gyülekezet építése, nem az irányítás. A közösségi élet presbitérium általi irányítása bizonyos evangéliumi és fundamentalista kisegyházak tipikus sajátossága, amelyek a gyűlekezetek életét testületek által jóváhagyott határozatok, doktrínák, paragrafusok és jegyzőkönyvek alapján irányítják, s a Szentlelket a legjobb esetben is csak hivatkozási alapnak használják.

Az Egyház építésében a fő szerep Isten Igéje szerint azoké az embereké, akiket Jézus Krisztus adott a gyülekezet számára ("Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangelistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul", Ef 4,11), vagyis a szolgálati ajándékoké, akik az egyház építésében - ha tetszik, vezetésében - az Újszövetség tanítása szerint elsőbbséget élveznek minden testülettel szemben. Ugyanis az Újszövetségben szolgálati ajándékok tevékenységéből vagy tekintélye alatt jött létre a helyi gyülekezetek többsége, valamint a presbiteri testületeket is ők állították fel ("avégett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én néked meghagytam", Tit 1,5). Ezek a testületek az ő vezetésük alatt tevékenykedtek, úgy, hogy az "első az egyenlők között" alapon egyben presbitertársak is voltak, csakhogy más kompetenciával és hatáskörrel, és ez lényeges különbséget jelentett közöttük.

Isten lgéje nem egy testülettől (a presbitériumtól) várja azt, hogy Krisztus testét tökéletességre vezesse, azt pedig végképpen nem várja el, hogy a presbitéríum a szolgálati ajándékokat irányítsa. A testület abszolutizálása oligarchikus diktatúrához, valamint a szolgálati ajándékok elutusításához, és a Szentlélek kirekesztéséhez vezet a közösség életében. Az Egyház bölcs építőmestere, Pál apostol a Szentlélek által a következőkben határozza meg a szolgálati ajándékkal felruházott emberek tevékenységének feladatait: "A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab, és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által: hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedünk Abban, aki a fej, a Krisztusban..." (Ef 4,12-15 ). Tehát az egyházvezetés célja nem adminisztratív jellegű, hanem szellemi és erkölcsi: a szentek tökéletesítése, a gyülekezet építése, érett férfiúságra való vezetés, az igazság követése szeretetben. Ezt a fő feladatot kell betöltenie a szolgálati ajándéknak, és ezeknek a céloknak a megvalósulásához kell segítséget nyújtania a presbitériumnak. Ennek alapján kell azután a presbiterek jogosítványát elhívásuk, ajándékuk, szolgálati érdemük, valamint az általuk elvégzett tényleges munka értéke szerint meghatározni, amellyel hozzájárultak és hozzájárulnak egy adott gyülekezetben a fenti célok megvalósulásához.

A döntések meghozatalában is a Szentléleknek kell játszania a központi szerepet. Aki sokféleképpen - mint például körülményeken, Isten Igéjéből vett kijelentéseken, látomásokon stb. keresztül is - vezetheti Isten népét és szolgáit. Számos igei példával lehet illusztrálni, hogy bizonyos testületi döntések nem minden esetben egyeztek meg Isten tökéletes akaratával a Bibliában. Az általános tapasztalat, hogy az Úr azért támaszt szolgálati ajándékokat, hogy azokon keresztül a Szentlélek kijelentése által vezetést is adjon az Egyház számára, amikor ez szükséges (pl. Péter a joppéí házban. Pál álma a macedon férfiról stb.), sőt az Apostolok cselekedetei alapján azt lehet mondani. hogy a Szentlélek nagy jelentőségű döntéseket nem testületekkel, hanem egyénekkel osztott meg. Ezeket sok esetben a közösség is csak hosszas vita után tudta magáévá tenni. A pogány háttérből megtért keresztényekkel kapcsolatos vitát sem testület döntötte el, hanem szolgálati ajándékok mondták el látásukat, amit Jakab véglegesített, és az utána emelkedett testületi döntéssé, de nem szavazás útján. A diakónusok kiválasztásában szintén a szolgálati ajándékok adták meg az alapkövetelményeket (hit, Szentlélekkel való beteljesedettség, bölcsesség), és ezek után született csak kollektív döntés.

Tanulságul: a Hit Gyülekezetének hitünk és meggyőződésünk szerint a jövőben sem egy elbürokratizáládott világi egyesület útját kell járnia, hanem az apostolok "szakmai" és egészséges tudományát kell követnie. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is tanácskozás alapján kell majd megszületniük a határozatoknak adminisztratív, jogi és más kérdések kapcsán.

Ami a Gyülekezet szellemi és igei értékrendjét illeti, annak kialakításában, fenntartásában és építésében minden hívőnek feladata van. Az értékeket a szintén minden újjászületett és Szentlélekkel betöltött hívőben jelenlévő Szentlélek hozza létre, amint átváltozunk Krisztus hasonlatosságára és dicsőségére ("minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga felépítésére szeretetben", (Ef 4,16b). A szolgálati ajándékoknak, presbitereknek ezt a folyamatot kell ösztönözniük, új és új látással buzdítaniuk, bátorítaniuk: tehát a presbiterek feladatai elsősorban szellemi és erkölcsi kérdésekre irányulnak ("Az Úr szolgájánnk pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülöket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára", 2Tim 2,24-26) A Titushoz írt levélben pedig a presbiterek feladatául jelöli meg Pál, hogy a tudomány szerint való igaz beszédhez tartsák magukat, hogy inthessenek az egészséges tudománnyal, és meggyőzhessék az ellenszegülőket (Tit 1,9). Ezen kívül feladatuk még az Isten népének legeltetése. a gondviselés, a példamutatás stb. (lPét 5,2-3). Már a korai Egyházban is nagy háborúságot okozott, hogy a díakónusok hatáskörét presbiterek foglalták e1. Ezzel kapcsolatban Péter nyilvános önkritikát gyakorolt: "Nem helyes, hogy mi az Isten Igéjét elhagyjuk és asztalok körül szolgáljunk" (Csel 6,2). A presbitereknek elsősorban a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában kell foglalatosnak maradniuk (Csel 6,4). Az egyháztörténelem tanulsága szerint azoknak az ébredéseknek, amelyekben végül alapszabályok és okmányok foglalták el a Szentlélek munkájának helyét, befellegzett, mert erre is vonatkozik, hogy "a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít" (2Kor 3,6b).

Az egyház és az általa alapított intézmények összekeverése és azonosítása számos félreértés forrása. Az egyház újjászületett emberek összessége, akiknek feladata az Isten tisztelete, Isten Igéjének a szolgálata, a szellemben való járás és a testvérí közösség építése és gyakorlása. Ezek jegyében gyűlnek össze hivatalos és magánházakban. Az egyház által alapított intézményekben a jogszabályok által szabályozott munkaviszonyok alapján konkrét, természetes tevékenységek (pl. adminisztráció, oktatás, kommunikáció stb.) zajlanak. Az utóbbinak a megszervezése, az intézményesülés az elmúlt években fokozottabb hangsúlyt nyert a gyülekezetben, a gyülekezet növekedéséből eredő szükségszerűségként. Az intézményekkel kapcsolatosan viszont inkább irányításról lehet beszélni, mint építésről. A kérdéskörre vonatkozóan vannak útmutatások a Bibliában ís. A jövőben a Gyülekezet még hangsúlyozottabban akar megfelelni a szakmai követelményeknek is. Az egyházszervezetre vonatkozó elképzelések (mint pl. az adminisztráció ügyrendjének megalkotása, intézmények szakmai autonómiájának körülírása, hatáskörök meghatározása stb.) már régóta szerepelnek a Gyülekezet vezetésének céljai között. Ennek a tervezetnek a kidolgozása az alapszabály szerint éppen az adminisztráció vezetésére hivatott országos elnökség feladata lett volna. Ennek a testületnek az elnöke azonban minden igei alap nélkül, elsősorban országos szellemi és nem adminisztratív tekintélyként tevékenykedett. A Hit Gyülekezetében országos szinten szellemi tekintélyt csak fölszentelt, szolgálati ajándékokkal felruházott hívők gyakorolhatnak. Az adminisztratív feladatok ellátására létrehozott országos elnökség intézménye azért nem maradhat fenn. mert a gyülekezetek bibliai értékrendjében zavart okoz. Az intézményhálózat bővülése és a Hit Csarnok felépülése halaszthatatlanná tette a szervezeti kérdések újragondolását. Az utóbbi időben már elindultak a tisztázások, s ez egyesekben egzisztenciális bizonytalanságot és érdeksérelmet okozott. A legutolsó országos értekezleten a Gyülekezet elfogadta a Hit Csarnokot működtető H & H Projekt Kft. működési alapelveit és szervezeti felépítésére vonatkozó javaslatokat, valamint felállított egy olyan, jogászokból álló kodifikációs bizottságot, amelynek éppen az a feladata, hogy javaslatot tegyen a Gyülekezet intézményeinek működésével kapcsolatos kérdésekben. A több éve nagy erőfeszitésekkel zajló csarnoképítés eredményeképpen a különböző szolgálatok számára tisztességes és polgári körülményeket fog biztosítani a Gyülekezet. Az építkezések, más gyülekezeti feladatok ellátásával együtt mindannyiunk számára szinte emberfeletti terheket jelentettek. Nem túlzás, ha a Gyülekezetet most egy szülési fájdalmakkal vajúdó asszonyhoz hasonlítjuk. akivel szemben azt felhánytorgatni, hogy miért nem tud ilyen állapotban konszolidált formában funkcionálni, több, mint részvétlenség és nagyfokú méltánytalanság.

A Hit Gyülekezete szellemi életét a jövőben sem irányíthatja bürokratikus tekintély. Ugyanakkor pusztán a szellemi tekintély sem jogosít fel senkit sem arra, hogy a Gyülekezet által alapított intézmények vezetésébe, működtetésébe beavatkozzon, illetve azok felett fennhatóságot gyakoroljon. Az erre jogosultak körét intézményenként már rögzítettük, illetve rögzíteni fogjuk a vonatkozó dokumentumokban.

A Gyülekezet szellemi életének célja az Isten Királyságának uralmából való minél teljesebb részesedés. Az Egyház és az Isten Országa ugyan kapcsolódik egymáshoz, de két különböző realitásról van szó. Az apostolok tanítása szerint egy gyülekezet annál közelebb van Istenhez és annál szembetűnőbb módon hordozza magán a valóságos Egyház bibliai ismertetőjegyeit, minél többet birtokol az Isten Országának a kincseiből (a Szent Szellem erejéből, igazságból, békességből, örömből). A Szentlélekkel való betöltekezést és személyével való közösséget továbbra is a szellemi élet fókuszában kívánjuk tartani. Ez kedvezően befolyásolja az Igével való közösséget is, hiszen a szellemi táplálékot a gyülekezet számára a Szentlélek által megelevenített Ige (rhéma) tudja biztosítani. Ezért a Szentlélek által inspirált szisztematikus tanítások mellett továbbra is nyitottnak kell lenni a kijelentés és a bölcsesség szellemére, még abban az esetben is, ha konkrét személyek számára dicséretet, intést, feddést, buzdítást tartalmaz. Az ilyen tartalmú kijelentések az apostolok beszédeiben és leveleiben is nagy számban fellelhetőek. Az igehirdetés intézménye számunkra szent, amely által az Úr a hívők megtartása érdekében a kegyelmét megosztja ("az igehirdetés bolondsága által tartja meg a hívőket", lKor 1,21b). A Szentlélek inspirációjának befolyása alá kerülhet a prédikáló az igehirdetés alatt is, sőt ez a kívánatos. Ez pedig "spontaneitássai", "rögtönzéssel" jár. Meggyőződésünk. hogy a Gyülekezet növekedésének és sikerének az egyik fő oka az volt, hogy az igehirdetés a Szentlélek kenete alatt történt, sőt ez a kenet most erősebben van jelen, mint korábban, és egységben és békességben még hatékonyabbban tudna munkálkodni a hívőkben.

A szellemi életben szerzett tapasztalataink alapján álláspontunk az, hogy nem szabad a némely hívó életét jellemző szélsőséges jelenségeket, torzulásokat általánosítani, ugyanis nemcsak az ún. "új hullámmal" kapcsolatosan, hanem minden karizmatikus igazsággal összefüggésben fellelhetőek ilyen jelenségek. (Például a nyelveken szólással és magyarázással. szabadulással, gyógyulásokkal, megvallásokkal, prófétálással stb. kapcsolatban is.) Egészséges pünkösdi-karizmatikus közösségekben ez nem tiltáshoz és meghasonláshoz vezet, hanem a türelem gyakorlásához és szelíd korrekcióhoz. A Hit Gyülekezetének továbbra is ezt az alapelvet kell követnie, és a megnyilvánulásokkal kapcsolatos esetleges torzulások semmiképpen nem homályosíthatják el előttünk azt az örvendetes tényt, hogy a Szentléleknek nagyobb öröme érkezett el az egyházba a 90-es években. Hálásak vagyunk Istennek. hogy ennek a Hit Gyülekezete is része. Sajnáljuk, hogy némelyek a Szentlélek öröme miatt megbotránkoztak. A nyelveken szóláshoz és más szellemi karizmák működéséhez hasonlóan a Szentlélek örömének megnyilvánulásairn is, bizonyos emberek merevséggel és ellenérzéssel rengálhatnak. Ez semmit nem von le a szellemi ajándékoknak és gyümölcsöknek az értékéből ("Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek", Csel 5,29b).

Az igei tekintélyi láncolat prioritását a Hit Gyülekezete a jövőben is tiszteletben kívánja tartani. Isten Igéje szerint a kormányzási tekintély a férjekre és a szolgálati ajándékokra Jézus Krisztustól közvetlenül származik, nem pedig testületeken keresztül. A presbitérium nem alakíthat ki más értékrendet, hanem a meglévő bibliai értékrendet jeleníti meg, azt stabilizálja és védelmezi a közösségben.

Jézus szerint "ha olyanok nem lesztek. mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába" (Mt l8,3b). Ezt az igazságot sokan felismerve nyitották meg magukat hit által, önként és örömmel, gyermeki módon a Szentlélek kiáradása és mozgása előtt. Ez azonban senkit nem jogosíthat fel arra, hogy szervilizmussal és infantilizmussal vádoljon olyanokat, akik igyekeznek teljes személyiségüket a Szent Szellem uralma alá helyezni, és az alatt tartani. Jézus Krisztus ilyen emberekért is hálát adott: "Hálákat adok néked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves Teelőtted" (Lk 10,21).

A Hit Gyülekezete tanításaiban mindig is nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy az Úrral való személyes közösség mellett a testvéri kapcsolatok is épüljenek szeretetben és igazságban. Különösen a mostani időszakban nagyon is aktuális mindannyiunk számára a Szentlélek[nek] János apostolon keresztül adott kijelentése, aki szerint onnét tudjuk meg, hogy újjászülettünk. hogy "általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkftait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjaftát, mind embergyilkos az" (1Jn 3,14-15). A Gyülekezetben eddig is voltak hibák, de ezekkel kapcsolatosan a megoldásokat mindig is Istennél kerestük.

A gyülekezet és a pásztor közötti kapcsolatban a presbitérium nem intézményesítheti a bizalmatlanságon alapuló kontrollt és az ennek nyomán létrejövő viszályt. Az Isten Igéje szerint a gyülekezet és a szolgálati ajándékok kapcsolatát a megkülönböztetett szeretetnek kell jellemeznie: "Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket; és az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel" (lThess 5,12-13). A Hit Gyülekezetében továbbra is igazságban és szellemben kell épülnie a hívők egymással való kapcsolatainak is. A problémákat nem a kritikai realizmus, hanem az Isten Igéjébe vetett hit tudja megoldani. Ami pedig a kapcsolatok helyreállítását illeti: a megbocsátás üzenetének nincs alternatívája.

A megbocsátás szelleme nem a vádaskodtst, a kárhoztatást és a hibakeresést helyezi a közösségi élet központjába, hanem azt az irgalmat és elengedést, amellyel Jézus is viszonyul mindannyiunk felé.

A jelen írás szerzői ízléstelennek, etikátlannak és zavarkeltőnek tartják a minden valóságos alapot nélkülöző mendemondáknak, hazugságoknak szóban és írásban történő terjesztését.

Az Úrtól kapott elhívásunkat mindannyian a diakónusok számára is előírt egyik követelmény alapján, a hit titkának megőrzése által vagyunk képesek győztesen betölteni. Leginkább a presbitereknek és szolgáló keresztényeknek kell tudniuk azt, hogy a "hit nemes harcát" Pál apostol az egyik legtöbb stresszet okozó foglalkozáshoz, a katonáskodáshoz hasonlítja. A szolgálat nyomán szerzett ártalmakat, sérelmeket csak azok képesek leküzdeni, akik mindvégig erős hittel és kitartással harcolnak a bűn, a saját óemberük, a sátáni erők és a kor szelleme ellen, és az Úr vigasztalásában járnak minden nap.

Németh Sándor vezető pásztor, presbiter	Németh S. Judit presbiter
Petrőcz Levente pásztor, presbiter	Soós Pál pásztor, presbiter
Petrőcz László diakónus	Szekeres György pásztor, diakónus
Mészáros István diakónus	Hack Péter diakónus

Kötő István
pásztor, diakónus

Az elmúlt időben sokatok által ismert konfliktusos helyzetről a következő nyilatkozatot kívánjuk megtenni.

Szeretnénk kifejezni sajnálkozásunkat azok miatt a sértések, sérelmek miatt, amelyek az elmúlt időszakban mindkét fél részéről kölcsönösen történtek a Hit Gyülekezetében.

Véleményünk szerint a jelenlegi válságos helyzetet nem a problémák felvetése, világosságra hozása okozta, hanem maguk a problémák, a már régóta meglevő, mindannyiunkat súlyosan érintő kérdések, amelyek - néha talán nem a legmegfelelőbben artikulálva - törtek a felszínre. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy az ezzel szemben tanúsított kirekesztő, kiközösítő magatartás összeegyeztethetetlen a szeretet törvényével.

Az általunk benyújtott, javaslatainkban és más írásokban megfogalmazott tartalmi állításainkat fenntartva, kérünk Benneteket, hogy az esetlegesen előfordult szélsőséges megfogalmazásokat, indulatokat, sarkos kijelentéseket, túlzásokat bocsássátok meg. Ugyanígy mi is kíjelentjük, hogy megbocsátunk mindazoknak akik akár szóval, akár másként vétkeztek ellenünk.

Mivel a gyülekezetben nyilvános fórumot, ahol véleményünket kifejthettük volna, mindez idáig nem kaptunk, ezért ezt a nyilatkozatot kérjük, tekintsétek nyilvánosság előtti állásfoglalásunknak

Álljanak itt legfontosabb felvetéseink, javaslataink:

1. Az Egyház mint Isten Országának része, egyetlen abszolút tekintélyt ismerhet el maga felett, a názáreti Jézus Krisztust. Ha a presbitérium abszolutizálása oligarchikus, úgy a szolgálati ajándéké abszolutisztikus, egyszemélyes diktatúrához vezethet. A biblia alapján meggyőződésünk, hogy még a legnagyobb szolgálati ajándék sem gyakorolhat korlátlan uralmat az egyházban.

2. Isten Igéje szerint szükségesek és fontosak a valódi jogosítványokkal felruházott igei testületek, döntéshozó fórumok, amelyek biztosíthatják a szükséges egyensúlyt az egyház vezetésében. Sajnáljuk, hogy az elmúlt időszakban ezen testületek formálissá váltak, a megfélemlítés, a félelem légköre és az ezzel együtt járó stressz jellemezte a kapcsolatokat. A bizalmatlanság légkörét az a szemlélet is mutatja, mely szerint a presbitérium adott esetben elfojtaná a Szent Lélek működését. Helyesebb volna abból kiindulni, hogy a presbiterek hittel és Szent Lélekkel teljes istenfélő emberek, akik - ha ellenvetéseket is fogalmaznak meg - az igazsággal meggyőzhetőek, ha mégis tévednének. Ezzel ellentétes, bár az egyháztörténelemben nem példátlan a javaslattevők megbélyegzése, üldözése.

• 15,6 "Egybegyűlének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek."
• 15,22 " Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki..."
• 15,28 "Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk..."

3. A gyülekezet ügyeit, beleértve a személyi- és pénzügyeket is, világosságban kellene kezelni úgy, hogy arról minden presbiter, vezető, ha akar, kaphasson hiteles információkat. Ezekben a kérdésekben a testületi döntés elengedhetetlen a bizalom légkörének fenntartásához, és ez mindannyiunk érdeke. Csak a világosság tudja elejét venni az esetleges vísszaéléseknek, vagy az ezzel való gyanúsításoknak.

4. A gyülekezetben a döntéshozó fórumok, világos kompetenciákkal, ügyrenddel tudnának jól működni, ez semmiképpen sem jelent bürokráciát, hanem az igei testületek normális működését az abszolutizáció igénye nélkül. A különböző szakmai testületek, intézmények működésképtelenek, ha nem kapnak autonómiát, mivel enélkül ki vannak téve esetlegesen az önkényes beavatkozásoknak is.

Tisztelt Országos Vezetőség!

Az elmúlt együtt eltöltött időszakért hálásak vagyunk, Istennek és Nektek is. Pál apostollal együtt úgy hisszük, hogy "teljes jó lelkiismerettel szolgáltunk az Istennek mind e mai napig", és szeretnénk a jövőben is.

Életetekre, szolgálatotokra Isten gazdag áldását kívánjuk.
Szeretettel és tisztelettel!

Budapest, 1998. augusztus 24.

E kiadvány írásainak néhány szerzőjéről

Függelék
(átemelve a második fehér füzetből - NF)

HIT GYÜLEKEZETE

Nyílt levél
Piszter Ervin, Takács Ferenc, Görbicz Tamás, Borvendégh Norbert, Montvai Zoltán részére

Tisztelt Címzettek!

Kézhez véve az Országos Vezetőségnek és Németh Sándornak címzett, 1998. augusztusi dátummal kelt (fügefa)leveleteket valóban fontosnak látjuk válaszolni legfontosabb felvetéseitekre, javaslataitokra.

Nem akarunk azonban "tintával és tollal írni" Nektek (3Jn 14), ezért a kérdések rendezését az alábbi versenyszámokban tudnánk elképzelni: kötélhúzás, csocsó, gombfoci.

De lehet nevezni (ellen)súlyemelésben (nyomás, szakítás), (új)hullámlovaglásban, kispályás fociban, horgászversenyben (vödörből), sulyok(el)vetésben, ámokfutóversenyben (vagy nyolcszáz méter gát(lástalan)futásban) is.

Pihenésképpen néhány kultúrprogramot is javasolunk, úgymint: Fele sem igaz, illetve Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedők (mi különbség Noé bárkája és az Aurora cirkáló között?), Szófacsaró, Veremásó és Stresszgyártó verseny, esetleg Adj király katonát (ha nem adsz, szakítok) játék.

Végezetül este tábortűz melletti szeretetvendégségre invitálunk Benneteket:

Találkozás: hajnalban a Vérmezőn.

Őszintén bízunk benne, hogy egy ilyen együtt töltött naptól visszatér majd régi humorérzéketek és megújultok az Úr örömében. Drága lelketek számára a józanság szellemét kívánva:

Kelt Camp Davidben, 1998. augusztus 25-én