Kedves Asztaltársak!

A tisztánlátás érdekében ideiktatom Rodney Howard-Browne-nak a Gyömrői úti csarnokban 1998. október 14-én elmondott prédikációját. Természetesen vázlatos formában. Megjegyzéseimet a margón közlöm, a tárgyi magyarázatokat a szövegben helyezem el [szögletes zárójellel, zölddel].

Ez a tanítás a HGY honlapján nem szerepel, csak videókazettán kapható.

Az anyagi dolgok nem gonoszak. Isten embereinek áldottaknak kell lenniük, mert Isten velük van.

1Kor 9,1-3
Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban? Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. Ez az én védelmem azok ellenében, akik vádolnak engem. [Egy magyarázó, körülíró fordítást használ. A tolmács a Károliból olvassa.]

Régen is kritizálták az Isten embereit. Minket is sokat kritizálnak. Ezek hazugságok, de Isten majd elbánik velük. Nekem más dolgom van: az új bort kell felszolgálnom. [RHB magát a "Szentlélek csaposának" (Holy Spirit bartender) nevezi.] Dupla adagot [Rodney-ra jellemző karizmatikus szólam] kérek abból, amit ez a földön fekvő atyámfia bevett. (Egy hempergő emberre mutat.)



[a Biblia szerzői nem használják ezt a hasonlatot, csak a "csúfolódók" az ApCsel 2-ben]
Ha megrészegedsz az új bortól,





akkor
{Micsoda mély megfigyelés: aki a földön vonaglik, az nem tud a világról.}
nem törődsz azzal, amit mondanak.



Új-Zélandon megvádoltak: gyűjtöttünk és egymillió dollárt kivittünk az országból. De ez nem volt igaz,
{Csodálatos érv.}]
mert mi négymilliót vittünk ki. A kutya ugat, a karaván halad. (Angolul szó szerint ugyanezt mondta.) Vau-vau-vau! Vau-vau-vau! [Belehergeli magát a hangulatba.]

Miért támadták meg Pált? Mert azt mondta: "jogunk van, hogy együnk és igyunk." Nem akarták őt eltartani. Ma is így van. A keresztények elemes prédikátort akarnak, akit nem kell etetni. De már az Ószövetségben sem vettek fel depressziós vagy szegény embert a papságba.
{Inkább azt kellett volna kérdeznie: "Ha te áldott maradsz, hogy lesz a prédikátorod áldott?"}
Ha a prédikátorod nem áldott, akkor te hogy lehetsz az?

1Kor 9,4-9
Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? Vajon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?

Már hallom is: "Rodney, te Sándort leökrözted!" Nem, csupán arra akarok rámutatni, hogy sok helyen felkötik a pásztor száját.
{Aha! Tehát a tömérdek adomány a Németh család hangulatának javítására fordítódott. Így már minden érthető.}
Ezért van, hogy sok lelkészgyermek megutálja a kereszténységet. Engem nem érdekelnek a vallásos emberek szidalmai, amikor azt mondják: "De ekkor sok ember csak azért lesz lelkész, hogy pénzt szerezzen!" Erre azt felelem: "Ha szerinted ez olyan könnyű, gyere el prédikátornak, nagyon várunk. De ha tényleg gazdag akarsz lenni, tudok jobb módszereket is, mint a keresztény szolgálat."

[Egy kamerás embert keres, aki 1996-ban a jeruzsálemi konferencián lefilmezte Rodney grimaszait.] Szeretném rátenni a kezemet. Minden meg van bocsátva! [Azt hiszem, az illető meglett, és Rodney kézrátétele nyomán elnyúlt a földön. Nagy nevetés.]

Ha az Úr megragadott, nekem is tennem kell az evangéliumért. Meg kell érintenünk másokat. Nem mindenki tud prédikálni, de mindenki tud segíteni.

1Kor 9,10-14 Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert miérettünk íratott meg, hogy aki szánt, reménység alatt kell szántania, és aki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt. Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.

Ez az Isten Igéje. És ha nem értesz vele egyet, akkor Istennel nem értesz egyet. Nekünk is sok kiadásunk volt feleségemmel, Adonicával, amikor Isten felemelt bennünket a szolgálatra. Engedelmeskedtünk Istennek. [Ez a karizmatikus beszédmód szerint a tized hűséges befizetését jelenti.] És ő megígérte, hogy rajtunk keresztül megrázza a nemzeteket.

Mindent én tettem, rengeteg dolgom volt. Én voltam, aki az emberekért imádkozott, aztán gyorsan meg kellett kerülnöm, és estükben elkapnom őket. [Utalás a "Szellemtől való letaglózás", vagyis a kézrátételes hanyattdöntés karizmatikus gyakorlatára.] Egyszer elszakadt a nadrágom, és mivel nem volt több, úgy húztam ki az összejövetel végéig, hogy derekamra csavartam az öltönyömet.

De ebben a szűk időszakban kitartottunk [értsd: a rendszeres adakozásban]. És ha ott Dél-Afrikában tudott minket használni Isten, akkor itt is tud.

Meg kell változnia a hozzáállásunknak a pénzhez és a szolgálókhoz. Mi most egyszerre több keresztény szolgálót támogatunkk [pénzzel].
{Tartalmas elhívás: talán van olyan igei, mint a búcsúcédulák árulása. Vajon másutt is a helyiek pénzéből jótékonykodik?]
Azt mondtam Istennek, hogy ha [már] nem prédikálhatok többet, akkor hadd utazzuk be a világot, és áldjuk az Úr szolgáit.

1Kor 9,15-19
De én ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki [ama] szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél. Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.

[a "dúloó" ige éppen azt jelenti, hogy "rabszolgálni."]
Mindenki szolgája, de nem mindenki rabszolgája.





Ő csak Korinthusban tett így. Ez egy
{És ilyen lesz a HGY is, ha ti nem fizettek.}
bűnnel terhelt gyülekezet volt. Nem akarta, hogy lekötelezzék, ezért ingyen prédikált. Azt gondolta, hogy ha fizetnek, akkor cserébe bele akarnak szólni az igehirdetés menetébe is.

{Ó, a Szentlélek csodálatos vezetése, melynek folytán RHB azonnal a kérdés idegére tapintott!}
Ha nem tetszik a prédikáció, akkor elkezdik rágalmazni a pásztort, szakadást okoznak.





Erre
{NS pedig éppen ellenkezőleg: "Csak annyit kérek, amiből jó élhetek, és akkor békénhagyom a lelkiismereteteket."}
azt felelte Pál, hogy "nincs annyi pénzetek, amellyel engem lekötelezhettek."





{RHB ugyanattól a szellemtől kapja e prédikációjának témáját, mint amely szellem Németh Sándornak a BAGY elleni kirohanásait ihleti.}
Jó, ha lehetőségünk van arra, hogy kertelés nélkül megmutassuk az embereknek a kijáratot. A szakadások mögött mindig a pénzirigység húzódik meg. Júdás is a pénzért lett áruló. Ne engedjétek be a Sátán hazugságait.

[Jegyzetemben itt egy elválasztóvonal van, ami valószínűleg azt jelenti, hogy RHB a padlóra küldött néhány embert.]

Be tudom bizonyítani, hogy Pálnak nem ez volt az általános gyakorlata.

2Kor 11,6-9 Ha pedig avatatlan [vagyok] is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképpen nyilvánvalókká lettünk előttetek. Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

Mások pénzén szolgáltam, mert ti zsugoriak voltatok.

2Kor 12,12-13 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!

Dél-Afrikában meglátogattam egy gyülekezetet. A gyülekezeti ház csodálatos volt, de a pásztor kocsija majd' szétesett. Azt mondta: "Úgy építettük fel a házat, hogy sokat szolgáltunk. Aztán odajöttek, vettek nekem egy Mercédeszt. De egy év múlva ugyanazok az emberek azzal jöttek hozzám, hogy
{Ez a szándék az itt közölt előzményekből nem adódik természetesen. A Mercédesz mellett bizonyára volt az elégedetleneknek más kifogásuk is. }
"rossz vért szül ez a drága autó, az emberek nem fognak adakozni." Elvették a kocsit, megpróbáltak kirúgatni, szakadást okozni, majd ők szakadtak el: elvittek 500 embert, és felépítettek egy gyülekezeti házat az utca másik végén.

Amikor ezt végighallgattam, nagyon mérges lettem. Nem azért mentem oda, hogy embereknek igyekezzem tetszeni. Szabad vagyok arra, hogy tegyem a Szellem parancsát. Gyűjtést akartam hirdetni, hogy legyen a pásztornak jó kocsija.
{RHB belelátott a vesémbe}
Teljes csend volt. A szakadást okozók közül is ott figyeltek néhányan, de tehetetlenek voltak.

A gyűjtésből 60 ezer rand jött össze, és ezen kívül 50 ezer randot ajánlott fel valaki a pásztornak. A kocsi 180 ezer lett volna.
{Íme, Yonggi Cho tanítása újrakeverve. A frusztráció melegágya.}
(Amikor a kocsik között válogattam egy újságban, majdnem leestem a székről az árak láttán.) De az Úr nem azt mondta: "Gyűjtsél neki kocsira," hanem azt: "Vegyél neki kocsit."

{Hallottátok, üzletemberek? Hozzátok beszélek! }
Az eset úgy zárult, hogy az autóügynökségen egy másik pásztor és egy üzletember kipótolta a hiányzó összeget.

Vasárnap reggel a pásztor leparkolt új kocsijával a bejárathoz, hogy mindenki lássa. És látták, hogy Isten megtörte
{Konkrétan: a mercédesztelenség démonát.}
a szegénység szellemét. A szakadást okozók végleg elmentek. Egy újabb gyűjtésen 2 millió dollár jött össze, és minden [adósságot] ki tudtak fizetni. Halleluja! Halleluja! Halleluja! [Behergeli magát, a hallgatóság követi.]

{Ő persze nem szegény ember képében szokott jönni, hanem dúsgazdag bővölködési prédikátor álarcában.}
Sokaknak ez nem tetszik, de ekkor meg kell térned. De gondold el, hogyan bánnál Jézussal, ha meglátogatna.





{Ezt mondta a pápa is a középkorban.}
Ha Isten küld egy szolgát, ugyanígy bánjunk vele.

[Szakaszhatár, ugyanabból az okból, mint az előbb. Jó a hangulat.]

Ez a gyülekezet nem lenne itt, ha Istennek ez a házaspárja nem fizette volna meg az árát, amikor ez [a feladat] népszerűtlen volt.

[Vastaps, percekig.]

[Sándort és feleségét két székre leülteti a színpadra. Azok nagyon jámbor arcot vágnak.]

[Szakaszhatár.]

Isteni parancsra cselekszem.
{Ohó.}



Megtörjük
{És még NS kacsingatott cinkosan a hívekre, hogy RHB előtt nem teregetjük ki a szakadás tényét: "Sok minden történt itt, de hagyjuk." Holott RHB "a Szentlélektől" már mindent tudott. Paff.}
ezt a szellemet, amely megpróbálta megtörni az Isten munkáját.

Mt 26,6-13 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, méne ő hozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala. Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
{Még ha beszédem többi része pozdorja, akkor is. Másrészt rossz a következtetés: "Minden macska négylábú, ezért az asztal macska."}

Ez az igehely bizonyítja, hogy én most az evangéliumot hirdetem. Az a kenet egy évi fizetésbe került. Júdás ezen kiakadt, és elárulta Jézust 26 dollárért.

Hány embernek jelentett áldást Sándornak és feleségének szolgálata? [Kezek erdeje a levegőben. Én is föltettem, kereszténységem első évére való tekintettel.]

Szeretnék valamit kérni. Senki nem mondta, hogy ezt tegyem. Hozzátok a kosarakat. Olajat akarunk tölteni Sándor és Judit fejére. Ha valaki megtámadja őket, meg fogjuk dorgálni azokat az embereket.

[Vastaps.]

Kéthetes amerikai vakációval áldjuk meg Sándort és feleségét, az Úr sugallatára. [Sajnos nem jegyeztem fel az angol szót.]
{Pontosabban: a temetésükre - Mt 26,12}
A mai gyűjtés az övék lesz, személyes szükségletükre.

Imádkozzunk. Ma máshogy csináljuk. Szeretném, ha előrejönnétek, és adományaitokat betennétek a kosarakba. Isten annyira meg van elégedve veletek, hűségetekért. Az Úr ezt mondta nekem: "Jel lesz ez számotokra, hogy hiába támadnak titeket némelyek. Isten és a Gyülekezet veletek van."

Jézus azt mondta: aki nagy akar lenni, legyen a legkisebb. [NS a széken úgy összehúzza magát, ahogy csak bírja.]
{"Temetni jöttem Sándort, nem dicsérni..."}
És ha megtetted a legkisebbel, Jézussal tetted meg. Ha most adsz, akkor olajat töltesz Jézus fejért.

[Fergeteges, hosszú vastaps.]

[RHB imádkozik a gyülekezet egységéért. Hálát ad Sándor hűségéért. Kézrátétellel megáldja őket. NS nem esik hanyatt a székkel együtt - talán érzéketlen volt a kenetre. Szolid háttérzene szól, a sor lassan araszol. Felcihelődöm.]