Rhéma és Logosz

RHÉMALOGOSZELEMZÉSKÖVETKEZTETÉSÍRÁS ÉS BETŰHÁLÓSZEMLESZÓCIKK

Előzetes megjegyzés

A protestáns karizmatikus mozgalomban, főként annak a "Hit-mozgalom" nevű ágazatában ma is él az a tanítás, hogy Isten Igéje kettős tulajdonsággal rendelkezik, és ezek nyelvi eszközökkel szét is választhatók. Eszerint a "logosz" jelenti Isten egyszer kimondott és azóta egyetemes érvényűvé vált Igéjét, amely azonban nem alkalmazható közvetlenül az egyes ember életére – míg a "rhéma" az Igének az aktuális, "megelevenített," személyre szóló, most elhangzó fajtáját jelenti.

Paul Yonggi Cho ismert könyvében (Negyedik dimenzió) éppen ezzel a megkülönböztetéssel igyekszik feloldani azt a dilemmát, hogy némelyek nem nyerik el, amit könyörgéseikben kérnek. Szerinte addig kell folytatni az imádságos igeolvasást, amíg a Szent Szellem "meg nem elevenít" onnan egy-egy igeverset, lángra nem gyújtja vele a szívünket, és bizonyságot nem ad, hogy ez a kijelentés immár közvetlenül is alkalmazható az életünkre. Ezt a jelenséget a Bethesda tavának angyal által történt felkavarásához hasonítja. Ugyanezzel az alapfeltevéssel dolgozik John Arnott is (Az Atya áldása), aki a torontói új hullámot védelmezve tárgyalja az Ige és a Szentlélek kapcsolatát.

Véleményem szerint ez a szemlélet tág tért nyit a szubjektivizmusnak, és különféle belemagyarázásokat tesz lehetővé azon az alapon, hogy a teológusok csak a "logoszt" birtokolják, a "megelevenített ige," a "rhéma" azonban magán hordozza a Szentlélek tekintélyét, így nincs szükség annak mérlegelésére, hogy mennyire helyes az általunk elmélkedő bibliaolvasáskor "megkapott" ige "kijelentés" által elnyert "szellemi" értelmezése. Ebből aztán sok sértődés származhat, mert aki komolyan elhiszi, hogy a Szentlélek egy holt igetömegből elevenít meg bizonyos szakaszokat, az nem lesz fogékony az értelmezése ellen felhozott esetleges bibliai kritikára. Elvégre ő megkapta a "rhémát," míg bírálói csak "logosszal" rendelkeznek.

Két példa az internetről (a szerzők HGY-sek, az aláhúzások az én kiemeléseim):

CiluHS **** 2000-05-18 00:15:15 (316)

Igehirdető pásztor és Isten üzenete: visszakanyarodunk arra, amitől pünkösdi egy pünkösdi gyülekezet: Isten Szelleme. Mózes annak idején nagyon nehéz helyzetben volt, mert a kijelentés csak neki adatott meg, és a néped neki kellett meggyőznie. Neki csak a vágya volt akkor, hogy milyen jó lenne, ha az egész nép megkapná a kijelentést, és nem háborogna itt, stb. Ma ez másképp van. A Szent Szellem mindenkire kitöltetik, aki igényt tart Rá. Ez az utolsó idők egyik fő jele. Ezt már Joel próféta is megmondta. Isten a pásztoron keresztül (is) Szól a népéhez. A kimondott szavak, igék nem üres szavak (logosz), hanem rhéma (Isten erejével, Szellemével rendelkező beszéd). Az ógörög eredetiben az újszövetségben lehet is látni, hogy melyik "beszéd" és "szól" szavak mit jelentettek pontosan. Tehát Isten a prédikáción keresztül az emberekhez szól. Van, amikor ugyanaz az üzenet mindenki számára, de van, amikor ugyanazon tanításon keresztül más-más emberek más-más kijelentést kapnak az életükre, és ezekkel nem romlanak, hanem látványosan javulnak az adott területen.

citrom2011 *** 2013-03-31 07:35:36 (151759)

[...]

A Szentszellemet kell hívni, aki tiszta helyre beköltözik. A bűnöktől meg kell tisztitani magunkat a Szentszellem tiszta helyre jön! A Szentszellem Igét mutat ez a réma, az ami ér valamit az életünkben. Nem hiába mondja Pál apostol a betű öl a szellem megelevenít!

Ezért néhány terjedelmes (pld. vfo) elemzés nem sokat ér, mert csak üres logosz.

* * *

Az alábbiakban szeretném felvonultatni azokat az újszövetségi előfordulásokat, amelyek véleményem szerint szerepet kaphatnak annak eldöntésében, hogy vajon megalapozott-e a logosz-rhéma a különbségtétel. A módszerem egyszerű volt: fogtam egy Schmoller-féle görög konkordanciát, kikerestem a "rhéma" és a "logosz" szavakat, és eltekintettem az ismétlések közlésétől. Kihagytam azokat az előfordulásokat is, amelyek pusztán emberi beszédre vonakoztak, vagy amelyekben a "logosz" nem szót jelentett, hanem számadást, okot, valaminek az értelmét; illetve ahol a "rhéma" nem beszédet, hanem dolgot jelentett stb. Így is tekintélyes anyag gyűlt össze, amely már alkalmas a rendszerezésre, összehasonlításra, következtetések levonására. E feladatot alább teljesítem.

A logosznak megfelelő magyar szavakat kékkel, a "rhéma" eredetit visszaadókat pirossal jelöltem. Azok számára, akik szövegformátumban akarják olvasni a gyűjteményt, az előbbieket *-gal, az utóbbiakat #-tel ezen felül is megjelöltem. Teljesen fölöslegesnek vélem azonban a különbségtételt a határozott névelős és az anélküli alakok között, mert az újszövetségi görög hajlamos elhagyni ezt, még akkor is, ha logikai érzékünk feltétlenül odavalónak tartja. Néhány igehely besorolása önkényesnek tűnhet: ezért elnézést kérek, minden indokom az volt rá, hogy nem akartam a szempontokat egy-egy példa kedvéért szaporítani. Kétes esetekben általában a karizmatikus mozgalomban elfogadott értelmezés alapján soroltam be az adott igeverset. Hangsúlyosan rá kell mutatnom, hogy ez a gyűjtemény nem teljes. De így is biztosan eléri célját, hogy példákat adjon minden kategóriában a logosz és a rhéma újszövetségi szerepeltetésére.


Rhéma

Mt 4.4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, amely Istennek szájából származik.

Lk 3.2 Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,

Lk 20.26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Jn 3.34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.

Jn 5.47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

Jn 6.63 A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.

Jn 6.68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

Jn 8.47 Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit ; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.

Jn 12.47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

Jn 14.10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.

Jn 15.7 Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.

Jn 17.8 Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Apcs 5.20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!

Apcs 13.42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.

Apcs 26.25 Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

Rom 10.8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.

Rom 10.17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.

Rom 10.18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.

2Kor 12.4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

Ef 5.25-26 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,

Ef 6.17 Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde:

Zsid 1.3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Zsid 6.4-6 Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.

Zsid 11.3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.

Zsid 12.18-19 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;

1Pt 1.25 De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett.

2Pt 3.2 Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:

Jud 17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.

Logosz, mint az Úr Jézus

Jn 1.1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

1Jn 1.1 Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.

Jel 19.13 És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.

Logosz, mint Isten szava

Mt 7.24 Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:

Mt 13.19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Mt 24.35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

Mk 8.38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Luk 1.2 Amint nékünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

Luk 4.22 És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

Luk 4.32 És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.

Luk 24.19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek {esének} a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

Jn 4.50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment.

Jn 5.38 Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

Jn 6.60 Sokan azért, akik hallák {ezeket} az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

Jn 8.31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;

Jn 8.43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.

Jn 12.48 Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

Jn 15.3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.

Jn 15.25 De {azért lőn így,} hogy beteljesedjék a mondás, amely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.

Jn 17.6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.

Jn 17.14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Jn 17.17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Jn 18.9 Hogy beteljesüljön a beszéd, amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.

ApCs 4.29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,

ApCs 6.2 Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.

ApCs 6.7 És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.

ApCs 8.14 Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;

ApCs 10.36 Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).

ApCs 10.44 Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.

ApCs 13.48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és akik csak örök életre választattak vala, hivének.

ApCs 14.3 Azért sok időt töltöttek {ott}, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.

ApCs 14.25 És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;

ApCs 15.7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott {engem} mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.

ApCs 19.20 Ekképen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.

ApCs 20.32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

Rom 3.4 Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.

Rom 9.6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;

Rom 9.28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.

1Kor 1.18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Ef 1.13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,

Fil 2.16 Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.

Kol 1.5 A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet {már} előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom:

Kol 3.16 A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

Kol 4.3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok;

1Th 1.8 Mert nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.

Tim1 4.4-6 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által. Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél;

2Tim 2.9 Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.

Zsid 2.2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

Zsid 4.12 Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

Zsid 6.1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,

Zsid 7.28 Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.

Zsid 13.7 Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.

Jak 1.18 Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

Jak 1.21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Jak 1.22 Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

1Pt 1.23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké.

1Pt 2.8 Akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is.

2Pt 1.19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd {is}, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;

2Pt 3.5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

2Pt 3.7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

1Jn 1.10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.

1Jn 2.5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;

1Jn 2.7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.

1Jn 2.14 Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.

Jel 1.2-3 Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.

Jel 1.9 Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.

Jel 3.8 Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

Jel 6.9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.


Elemzés

Az Ige mint megelevenítő erő:

Jn 6.63
A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a #beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.

Apcs 5.20
Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden #beszédit!

Ef 5.25-26
Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az #ige által,

Jn 15.3
Ti már tiszták vagytok ama *beszéd által, amelyet szóltam néktek.

Jn 17.17
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te *igéd igazság.

Fil 2.16
Életnek *beszédét tartván elébük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.

Jak 1.18
Az ő akarata szült minket az igazságnak *igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

1Pt 1.23
Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek *igéje által, amely él és megmarad örökké.

Tehát a rhéma megelevenít, mert maga is élet; megszentel és megtisztít. A logosz megtisztít, megszentel, életnek beszéde és újjászül.

Az Ige mint éltető erő:

Mt 4.4
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden #igével, amely Istennek szájából származik.

Jn 6.68
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad. [az eredetiben: "beszédei"]

Jn 15.7
Ha énbennem maradtok, és az én #beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.

Kol 3.16
A Krisztusnak *beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

Tim1 4.4-6
Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; mert megszenteltetik Istennek *igéje és könyörgés által. Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak *beszédeivel, amelyet követtél;

Jak 1.21
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott *igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Tehát a rhéma táplál, élet beszéde és bennünk marad. A logosz bennünk (köztünk) lakozik, megszentel, táplál és megtartja lelkünket.

Az Ige mint amelyhez hatalom társul:

Ef 6.17
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten #beszéde:

Zsid 1.3
Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma #szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Zsid 6.4-6
Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó #beszédét és a jövendő világnak erőit, és elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.

Zsid 11.3
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten #beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.

Luk 4.32
És csodálkozának az ő tudományán, mert *beszéde hatalmas vala.

Jn 12.48
Aki megvet engem és nem veszi be az én #beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a *beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

ApCs 14.3
Azért sok időt töltöttek {ott}, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének *beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.

ApCs 19.20
Ekképpen az Úrnak *igéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.

Rom 3.4
Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te *beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged.

Rom 9.6
Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten *beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;

1Kor 1.18
Mert a keresztről való *beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

2Tim 2.9
Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek *beszéde nincs bilincsbe verve.

Zsid 4.12
Mert az Istennek *beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

2Pt 3.5
Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten *szavára;

1Jn 2.14
Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten *igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.

Tehát a rhéma fegyver, ítélet eszköze, létrehozta és fenntartja a mindenséget, továbbá a jövendő világ erőit érezteti. A logosz hatalmas, ítélet eszköze, mellette az Isten csodákkal bizonyságot tesz, nem hiúsul meg, Isten ereje az üdvösségre, élő és ható, létrehozta a világot és megmarad bennünk (a gonosz legyőzésére).

Az Ige mint általános kijelentés:

Rom 10.17
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten #igéje által.

1Pt 1.25
De az Úr #beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a #beszéd, amely néktek hirdettetett.

Mt 24.35
Az ég és a föld elmúlnak, de az én *beszédeim semmiképpen el nem múlnak.

Tehát mind a rhéma, mind a logosz jelölheti az általános kijelentést, amely mindenkinek szól. A Rm 10,17-hez érdemes elolvasni az előzményt is, mely szerint az evangéliumhirdetésről van szó, s nem valami külön odahallgatással elnyerhető prófétai kijelentésről.

Az Ige mint személyes kijelentés:

Lk 3.2
Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak #szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,

2Kor 12.4
Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan #beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

Zsid 12.18-19
Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, És trombita harsogásához, és a #mondásoknak szavához (fóné), melyet akik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok *szó;

Jn 4.50
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a *szónak, amit Jézus mondott néki, és elment.

ApCs 10.44
Mikor még szólá Péter ez #igéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e *beszédet.

Ef 1.13
Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak *beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,

2Pt 1.19
És igen biztos nálunk a prófétai *beszéd {is}, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;

Jel 1.2-3
Aki bizonyságot tett az Isten *beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak *beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.

Tehát mind a rhéma, mind a logosz szerepel "konkrét helyzetben elhangzó (divatos szakszóval: aktualizált) isteni szó" értelmében.


Következtetés

Nem áll hát meg az a vélekedés az Újszövetség alapján, hogy a rhéma hatékonyabb, aktuálisabb vagy élőbb, mint a logosz. Főként az a vélekedés megalapozatlan, mely szerint a Szentlélek "megeleveníti" az Igét (vagy csak a Logoszt), és így hoz létre belőle rhémát. Azok a felekezetek, amelyek ilyen kijelentéseket tesznek, s főleg ha még tanítást is alapoznak rá, jogtalanul támaszkodnak az Úr és apostolai nevére.


Írás és betű

Ha a logosz nem tartható is "holt igének," még mindig fenntartják némelyek azt az állítást, hogy a Biblia mint könyv nem rhéma és még csak nem is logosz, tehát ugyanúgy megelevenítésre szorul, különben nem más, mint megölő betű. Alább következik egy újabb, részletesebb kifejtés, szintén egy HGY-s gyaloghívőtől. Az aláhúzások az én kiemeléseim.

:)) *** 2004.10.04 03:00:47 (1972)

[...]

1. Olvasod a Bibliát, és egyszercsak Isten szelleme is bekapcsolódik: elkezdi kijelenti számodra, hogy mit is írt le oda. Ő használja fel az írást arra, hogy szóljon hozzád, Ő maga értelmezi számodra, amit olvasol. Miközben Isten szól hozzád, nem csak intellektuális információt kapsz az értelmed számára, hanem közben a szaván keresztül a szellemedbe beárad Isten szelleme és örökkévaló élete. Így később már olyan üzenetet mondasz el másoknak, amit kijelentésből kaptál Istentől. Amit továbbadsz, az is több lesz, mint gondolat és információ. Aki hallgat téged, azzal ugyanaz történik, mint veled történt. A szellemébe átárad belőled az a Szellem, ami a te szívedet megtöltötte. És ő is megkapja azt a kijelentést, amit te kaptál, és őt is betölti ugyanaz a szellem, ami téged betöltött. És ha az, aki téged hallgatott elmondja egy harmadiknak, vele is ugyanez történhet újra. Hozzá is eljut Isten üzente, őt is betölti Isten élete és szelleme. És ez ismétlődhet akár majdnem a végtelenségig, amíg olyan embernek adja tovább valaki az élő kijelentést, aki azt képes fogadni, és az üzenet neki is szól.

Az evangélium hirdetése közben is pontosan ez történik. "Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe ..."

Ez teljesen világos: ahhoz hogy valaki képes legyen tovább adni az Evangéliumot először neki kell, hogy Isten személyesen kijelentse azt. És miután ő már a szívével meghallotta és ELHITTE, hogy isten szól hozzá, és AZ IGAZAT mondja neki, akkor képessé válik arra, hogy ne üres intellektuális szavakat adjon tovább a másik embernek, hanem az Isten ÉLŐ és HATÓ beszédét, amiben benne van Isten élete, kenete, szabadító ereje és hatalma, ami a másik emberben is ugyanolyan kijelentéssé válik, mint ő benne. Így válik képessé arra az ember, hogy Isten természetfeletti ereje és hatalma legyen a beszédében.

Az, amit addig a pontig olvastál, amikor bekapcsolódott a Szent Szellem és elkezdte megeleveníteni a szavakat, mondatokat, az mind betű maradt számodra. De az, amit már ő értelmezett és elevenített meg számodra, az már Isten ÉLŐ beszéde.

2. A másik tipikus megközelítés, hogy olvasod a Bibliát, mint bármely egyéb könyvet és amit megértesz belőle az értelmi képességeid és a háttérismereteid segítségével, azt mondod vagy írod le másoknak. Így olyasmit adsz tovább, ami nem hordozza és közvetíti Isten szellemét és életét, csupán intellektuális információt. Így csak a Biblia betűjét és amit gondolsz róla, azt adod tovább. Isten szelleme és élete nélkül. Erre viszont Isten azt mondta, hogy öl.

[...]

Az igaz, hogy az írott Ige egészét az Újszövetség sehol nem nevezi sem logosznak, sem rhémának. Ez igaz: csupán részeit illeti ilyen szavakkal:

ApCs 15,15: "a próféták mondásai (logoi), mint meg van írva";
Jel 21,5: "Írd meg, mert e beszédek (logoi) hívek és igazak";
Jn 10,35 egy zsoltárról szólva: "azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde (logosz) lőn (és az írás fel nem bontható)";
Jn 12,38: "Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde (logosz), amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?"
2Pt 3,2: "Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelőtt mondott beszédekről (rhémata)..."

Ez talán azzal magyarázható, hogy az Ószövetséget általában írásnak (grafé) nevezi vagy a "törvény és próféták" néven említi. Részeit mégis mindkét szóval illeti, tehát nem lehet az Írást értékben a "logosz" és a "rhéma" alá helyezni. Az Újszövetség iratai még nem voltak összegyűjtve, így egyáltalán nem lehetett rájuk mint egészre hivatkozni, így nem meglepő, hogy sem logosznak, sem rhémának nem mondják őket.

Előkerülhet azonban néhány igehely, amely olyasmit sugallhat felületes olvasás nyomán, hogy az Írás megelevenítésre szorul, például a következő:

Lk 24.32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

Az eredetiben a "magyaráz" szó szerepében a "megnyit, feltár" ige (dianoigó) szerepel. Elmondható tehát, hogy az Írás sokak számára csukva marad – ha tudniillik azok "balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak," amint a 25. versben áll. Keresztény hívők aligha fogják ezt magukra vonatkoztatni. De a 45. vers is megerősíti azt az értelmezést, hogy itt a befogadók elméje (núsz) szorult megnyilatkoztatásra (ugyanazzal a "dianoigó" igével).

Vagy elővehető az Írás tárgyában a Jn 5,39:

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;

Az "azt hiszitek" szavakkal Jézus eléggé lekicsinylően nyilatkozott a farizeusok örökélet-kereséséről – de nem azért, mert rossz helyen keresték, hanem mert olvasták és mégsem értették az Írást, amely abban az értelemben igenis bizonyságot tett az örök élet útjáról, hogy Jézusról beszélt. Sőt, a folytatásban (46-47. v.) az Úr kimondja: ők nem hisznek Mózesnek, mert különben neki is hinnének. Keresztény ember tehát ennek alapján sem mondhatja, hogy az Írás őt nem Jézus felé vezérli.

A "grafé" (írás) szóval rokon "gramma" (betű) viszont elég rossz hírben áll igen sok keresztény előtt, már csak az írástudók (grammateisz) miatt is. Sok olyan igehely van, amely a betűt a Szellemmel állítja ellentétbe:

Rm 2,29
a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]

Rm 2,27
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.

Rm 7,6
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.

2Kor 3,6-8.
Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arcának elmúló dicsősége miatt: hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

Ezek a helyek azonban nem az Írást mint olyat tekintik a Szellem által meghaladottnak és helyéből kiszorítottnak, hanem mindig kimondottan Mózes törvényét. Ez az a megölő betű, amely a megelevenítő Szellemmel ellentétben áll. Erről az ellentétről bővebben is ír Pál más helyeken:

Gal 3,10
Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Gal 3,21-22.
A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.

Kol 2,14
Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;

Az ilyen "betű" valóban megöl, és ennek emlegetésében nincs semmi kivetnivaló. Viszont azellen fel kell emelnem a szavam, ha bárki az egész Írásra vonatkoztatja ezt a negatív képet. Az Írás, ahol a törvényen (mint a megigazulás eszközén) túlmenően az egész ószövetségi kijelentést (mint okulás forrását) jelöli, sok helyen éppen magasztalásokban részesül vagy a a keresztények előtti hasznosságát dicsérik. Ilyenek a következő helyek:

2Tim 3,15-17
...gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat (grammata), melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás (grafé) Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

2Pt 1,19-21
És igen biztos nálunk a prófétai beszéd (profétikosz logosz) [is], amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; tudván először azt, hogy az írásban (grafé) egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Az Úr és pünkösd után az apostolok is úgy ismerték az Írást, ahogy közönséges úton nem is tanulhatták meg (Jn 7,14, ApCs 4,13). Pál, a farizeusi képzettségű apostol, oly vitézül forgatta az Ószövetséget, hogy zavarában Agrippa király gúnyolni is kezdte (ApCs 26,22-29). Bizony, az Írás még az apostol szájában sem vált "megölő betűvé," hanem alkalmas fegyver lett belőle a gondolatok Isten számára való foglyulejtésére. Még kevésbé mondhatja azt bárki, hogy az Írás csak akkor ér valamit a keresztény számára, ha a Szentlélek "megeleveníti."


Hálószemle

Hogy az európai olvasó nehézkes és múlthoz ragadt szemléletéhez igazodó (s ezért a rhéma-logosz kérdést alig tárgyaló) könyvek helyett valami izgalmasabbat hozhassak, gyorsan ráküldtem a keresőt a "rhema logos different meaning study" (rhéma, logosz, különböző, jelentés, tanulmányozás) szavakra a világhálón. (Azért ilyen részletesen, hogy kiszűrjem a hígabbját.) A több lépcsőben százegynéhány darabosra szűkített mintában statisztikailag és nyelvileg többé-kevésbé alátámasztott elemzést szinte csak azon álláspont mellett találtam, amely az enyémmel egyezik, vagy legalábbis azt nem zárja ki. (Volt egy szerző, aki pl. azt bizonyította statisztikával, hogy mind a logosz, mind a rhéma elsősorban szóbeli kijelentésre vonatkozik – és én ezt nem is tagadtam.) A logosz-rhéma kettősséget fenntartó honlapok szinte mind egy szálig bizonyítás nélküli, esetleg egy-két igehelyből következtető, legtöbbször szétfolyó és amerikaias kegyességű értekezéseket tartalmaztak. Magyarul: a tapasztalatkereszténység oldaláról származtak, szilárd igei alap nélkül. Némelyikük egészen gyermeteg, sőt felháborító szöveget tartalmazott. Itt van belőlük egy kis szemlézés a szerző feltüntetése nélkül (mert itt nem egyenként őket támadom, hanem a logosz-rhéma-különböztetők általános érvelési színvonalát jellemzem):

"It is only the Rhema word of the gospel which is the power of God unto initial and progressive salvation to everyone that is believing – Ro.1:16. The Logos word must be divinely quickened by Christ before there can be true Rhema substance." – Csakis az evangélium rhéma-igéje nevezhető az Isten erejének a hívők üdvösségére – annak elindítására és továbbvitelére. A logosz rászorul arra, hogy Krisztus istenileg megelevenítse, hogy igazi rhéma-anyag váljon belőle. (A hivatkozott igehely mellément.)

"Rhema isn't given arbitrarily. Rhema is received by the one willing to incubate the logos and wait upon the Holy Spirit until the dead water is made living by a stirring." – A rhéma nem fog csak úgy jönni. Elnyeréséhez szükséges, hogy az ember hajlandó legyen keltetni a logoszt, és megvárni, hogy a Szentlélek felkavarja és megelevenítse a holt vizet.

"[...] two ways to know God in the Bible: By "Logos" and by "Rhema": By "Logos" is an intellectual "knowledge", like when you study the properties of an apple, the color, chemical composition, external and internal structure... but you still have not tasted the apple!... when you taste the apple, that's "Rhema", "Wisdom"." – Logosz útján ismerni Istent: ez értelmi ismeret, mintha egy almának a fizikai sajátosságait tanulmányoznánk. Ha meg is kóstoljuk, az a rhéma, a bölcsesség.

"The logos is what I tell you about what God told me, which becomes second hand or third hand or forth hand. That is logos, not the rhema of God, the life giving word of God, the light giving word of God." – A logosz az, mikor elmesélem, mit mondott nekem Isten, s ez másod-, harmad- és negyedkézből származóvá válik. Ez nem Isten rhémája, az életet és világosságot adó Ige.

"The logos is more of a shadow of things to come, whereas the rhema is the pure light from God." – A logosz sokkal inkább az eljövendő dolgok árnyéka, míg a rhéma az Istentől jövő tiszta világosság.

Egy pünkösdista beütésű tantervszerűség (forrása: Harvestime International Institute) így spekulálgat bele a Bibliába: "There are two Greek words translated as "word" in the Bible. The Greek words are "logos" and "rhema." "Logos" refers to the written Word of God. "Rhema" refers to the living or life-giving Word of God. It was said of believers in the city of Berea: These were more noble than those in Thessalonica, in that they received the word (rhema) with all readiness of mind, and searched the Scriptures (logos) daily, whether those things were so. (Acts 17:11)" – Két szót fordítanak "Igének" a Bibliában: a logoszt (Isten írott szava) és a rhémát (Isten élő vagy életadó szava). A folytatásban a szerző az apostoli prédikációt rhémának nevezi, és a béreaiak által tudakozott Írást logosznak. Ehhez képest a görög így szól: "outoi de hsan eugenesteroi twn en qessalonikh, oitines edecanto ton logon meta pashs proqumias, kaq' hmeran anakrinontes tas grafas ei exoi tauta outws." Vagyis a befogadott prédikációt mondja logosznak, a tudakozott írást meg grafénak. Ezek az elmés emberek pedig úgy teszik oda az ott nem lévő görög szót, ahogy kedvük szottyan rá. Látszik: itt már nem nyelvi elemzés folyik, hanem alantas tudati befolyásolás teológiai hívószavak odabiggyesztésével, az eredeti szöveg ellenében.

Egy másik így ír: "every scribe which is instructed [taught] unto the kingdom of heaven is like unto a man that is an householder [head of a family, master of the house], which bringeth forth out of his treasure things new [rhema – revelations] and old [logos – seed]." – Minden írástudó, aki megtaníttatott a mennyek országára, hasonlatos a gazdához, aki raktárából újat (rhémát – kijelentést) és régit (logoszt – magot) hoz elő. Természetesen az eredetiben itt sincs sem logosz, sem rhéma, csak a rettenthetetlen (karizmatikus) szerző tette oda őket, ismét felelőtlenül játszadozva a görög szavakkal a maga tákolmányának kikerekítése végett.

"The logos needs to be converted into rhema in your life before it is applicable. So it's a step before rhema. The logos needs to be converted into rhema before it can produce faith. For faith comes by rhema." – A logoszt rhémává kell átalakítani, hogy alkalmazható legyen. Csak így hozhat létre hitet. A hit ugyanis a rhéma által jön. (hivatkozva a Rm 10,17-re) – Egyetlen igehelyből kiindulva máris milyen széles csapást taposott ki! De pl. az Ef 1,13 ugyanilyen hitadó szerepben logoszt mond: "Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével."

"The Logos is knowledge in the lower soulish ream. Rhema is spiritual knowledge and revelation in the spirit realm." – A logosz az alacsonyabb, lelkies szinten való ismeret. A rhéma szellemi ismeret és kijelentés.

"Logos denotes the natural expression of thought and word concerning a concept, idea or even belief. It alone, and apart from the Rhema, is totally devoid of any true life generating power of the spirit. It exists as the letter of the word in both the spoken and the written word of the gospel. One could liken it to the one edge of "God's powerful two edged sword -Heb.4:12. It is the Logos word that only brings general, mental-soulish head knowledge, and if used improperly can easily produce a natural, meta-physical faith and belief." – A logosz egy fogalom, eszme vagy hit természetes gondolati vagy szóbeli kifejezője. Egymagában, a rhéma nélkül nincs benne semmi valódi életadó szellemi erő. A logosz az evangélium írott vagy kimondott szavának a betűje. Olyan, mint Isten erős kétélű kardjának egyik éle. Csak elmebeli, lelkies ismeretet közvetít, és hibásan alkalmazva könnyen természeti, metafizikus hitet hoz létre.

Itt abbahagyom a szemezgetést, ki-ki folytassa kedvére. Ezek az emberek hirdetik a logosz-rhéma kettősséget; némely alaposabb honlapok azt vallják, hogy teológiai különbség nincs a két szó között, szinte fölcserélhetőek. Igaz, mások megállapítják, hogy ezek a szerzők a (kálvinista) evangéliumi irányzathoz tartoznak. Itt célhoz is értünk, mindenki be lett skatulyázva, a Wilkes-spektrum két szélén állók (az észvallásúak és a szellemmániások) kezdhetik csépelni egymást.

Az Isten Gyülekezetei azonban így tisztázta álláspontját a "pozitív megvallás" tana ellenében (1980-ban):

"There are two major problems with this distinction. First, the distinction is not justified by usage either in the Greek New Testament or in the Septuagint (Greek version of the Old Testament). The words are used synonymously in both.

In the case of the Septuagint both rhema and logos are used to translate the one Hebrew word dabar which is used in various ways relative to communication. For instance, the word dabar (translated, word of God) is used in both Jeremiah 1:1 and 2. Yet in the Septuagint it is translated rhema in verse 1 and logos in verse 2.

In the New Testament the words rhema and logos are also used interchangeably. This can be seen in passages such as 1 Peter 1:23 and 25. In verse 23, it is "the logos of God which . . . abideth for ever." In verse 25, "the rhema of the Lord endureth for ever." Again in Ephesians 5:26 believers are cleansed "with the washing of water by the rhema." In John 15:3 believers are "clean through the logos."

The distinctions between logos and rhema cannot be sustained by Biblical evidence. The Word of God, whether referred to as logos or rhema, is inspired, eternal, dynamic, and miraculous. Whether the Word is written or spoken does not alter its essential character. "All Scripture is given by inspiration of God, and is profitable for doctrine, for reproof, for correction, for instruction in righteousness: that the man of God may be perfect, thoroughly furnished unto all good works" (2 Timothy 3:16, 17)."

Röviden: a logosz-rhéma megkülönböztetésnek nincs alapja sem az Ó-, sem az Újszövetség szóhasználatában, ezeket szinonimákként használják. A Septuaginta váltakozva fordítja velük a "dabár" héber szót. Az Isten Igéje, jelölje akár logosz, akár rhéma, legyen bár írott vagy szóbeli: egyaránt ihletett, örökkévaló, erőteljes és csodás.

* * *

(Van egy csodabogár is a neten, aki a rhémát a betűvel azonosítja, és ilyeneket mond: "... for the letter (Rhema) killeth, but the Spirit giveth Life" (II Corinthians 3:6.)" – A betű (rhéma) öl, de a Szellem megelevenít. Az ilyenekkel nem fogok egyetérteni, még ha a logosz nagyra tartásában egy vágányon haladunk is.)


Szócikk

Egy fórumos beszélgetésben az általam írottak ellen felhozták érvként a Vine-féle bibliai szótár egy szócikkét, amely sok hivatkozással alig mond valamit a témáról. Így szól:

Heb 12:19
19 and the sound of a trumpet and the voice of words, so that those who heard it begged that the word should not be spoken to them anymore.
(NKJ)

WORD

1. logos ^3056^ denotes (I) "the expression of thought"-- not the mere name of an object-- (a) as embodying a conception or idea, e. g., [Luke 7:7; 1 Cor. 14:9,19]; (b) a saying or statement, (1) by God, e. g., [John 15:25; Rom. 9:9; 9:28], RV, "word" (KJV, "work"); [Gal. 5:14; Heb. 4:12]; (2) by Christ, e. g., [Matt. 24:35] (plur.); [John 2:22; 4:41; 14:23] (plur.); [15:20]. In connection with (1) and (2) the phrase "the word of the Lord," i. e., the revealed will of God (very frequent in the OT), is used of a direct revelation given by Christ, [1 Thes. 4:15]; of the gospel, [Acts 8:25; 13:49; 15:35,36; 16:32; 19:10; 1 Thes. 1:8; 2 Thes. 3:1]; in this respect it is the message from the Lord, delivered with His authority and made effective by His power (cf. [Acts 10:36]); for other instances relating to the gospel see [Acts 13:26; 14:3; 15:7; 1 Cor. 1:18], RV; [2 Cor. 2:17; 4:2; 5:19; 6:7; Gal. 6:6; Eph. 1:13; Phil. 2:16; Col. 1:5; Heb. 5:13]; sometimes it is used as the sum of God's utterances, e. g., [Mark 7:13; John 10:35; Rev. 1:2,9]; (c) discourse, speech, of instruction, etc., e. g., [Acts 2:40; 1 Cor. 2:13; 12:8; 2 Cor. 1:18; 1 Thes. 1:5; 2 Thes. 2:15; Heb. 6:1], RV, marg.; doctrine, e. g., [Matt. 13:20; Col. 3:16; 1 Tim. 4:6; 2 Tim. 1:13; Titus 1:9; 1 John 2:7];

(II) "The Personal Word," a title of the Son of God; this identification is substantiated by the statements of doctrine in [John 1:1-18], declaring in verses 1 and 2 (1) His distinct and superfinite Personality, (2) His relation in the Godhead (pros, "with," not mere company, but the most intimate communion), (3) His deity; in [v. 3] His creative power; in [v. 14] His incarnation ("became flesh," expressing His voluntary act; not as KJV, "was made"), the reality and totality of His human nature, and His glory "as of the only begotten from the Father," RV (marg., "an only begotten from a father"), the absence of the article in each place lending stress to the nature and character of the relationship; His was the shekinah glory in open manifestation; [v. 18] consummates the identification: "the only-begotten Son (RV marg., many ancient authorities read "God only begotten,"), which is in the bosom of the Father, He hath declared Him," thus fulfilling the significance of the title "Logos," the "Word," the personal manifestation, not of a part of the divine nature, but of the whole deity (see IMAGE). The title is used also in [1 John 1], "the Word of life" combining the two declarations in [John 1:1] and [4] and [Rev. 19:13] (for [1 John 5:7] see THREE).

2. rhema ^4487^ denotes "that which is spoken, what is uttered in speech or writing"; in the singular, "a word," e. g., [Matt. 12:36; 27:14; 2 Cor. 12:4; 13:1; Heb. 12:19]; in the plural, speech, discourse, e. g., [John 3:34; 8:20; Acts 2:14; 6:11,13; 11:14; 13:42; 26:25; Rom. 10:18; 2 Pet. 3:2; Jude 17]; it is used of the gospel in [Rom. 10:8] (twice), [17], RV, "the word of Christ" (i. e., the "word" which preaches Christ); [10:18; 1 Pet. 1:25] (twice); of a statement, command, instruction, e. g., [Matt. 26:75; Luke 1:37], RV, "(no) word (from God shall be void of power)", [v. 38; Acts 11:16; Heb. 11:3].

The significance of rhema (as distinct from logos) is exemplified in the injunction to take "the sword of the Spirit, which is the word of God," [Eph. 6:17]; here the reference is not to the whole Bible as such, but to the individual scripture which the Spirit brings to our remembrance for use in time of need, a prerequisite being the regular storing of the mind with Scripture.

Notes: (1) Epos, "a word," is used in a phrase in [Heb. 7:9], lit., "(as to say) a word," RV, "(so to) say," KJV, "(as I may so) say"; logos is reasoned speech, rhema, an utterance, epos, "the articulated expression of a thought" (AbbottSmith). (2) In [Rom. 16:18], KJV, chrestologia, "useful discourse" (chrestos, "beneficial"), is rendered "good words" [RV, "smooth... (speech)"].# (3) For logikos, [1 Pet. 2:2] (RV, "spiritual"), rendered "of the word," KJV, see MILK. (4) For the verb apangello, rendered "to bring word," see BRING, No. 36. (5) In [Matt. 2:13], KJV, eipon, "to tell" (RV), is rendered "bring... word." (6) For "enticing words," [Col. 2:4], see ENTICE and PERSUASIVENESS. (7) For "strifes of words," [1 Tim. 6:4], KJV, and "strive... about words," [2 Tim. 2:14], see STRIFE, STRIVE. (8) For suntomos, [Acts 24:4], "a few words," see FEW, B.# For the same phrase see FEW, A, Nos. 1 and 2.

(from Vine's Expository Dictionary of Biblical Words)
(Copyright (C) 1985, Thomas Nelson Publishers)

A kékkel kiemelt bekezdés így fordítható:

"A rhéma (mint a logosztól különböző dolog) jelentőségét az a felhívás szemlélteti, hogy vegyük fel "a Szellem kardját, amely az Isten beszéde" (Ef 6,17). Itt nem az egész Bibliáról mint olyanról van szó, hanem arról az egyes bibliai igehelyről, amelyet a Szellem felhoz bennünk haszonra (használatra) a szükség idején. Ennek előfeltétele, hogy elménket rendszeresen feltöltsük az Írással."

A Vine-féle szótár alapos, jó munka (igaz, elsősorban az angol szavakhoz van igazítva), de ez a megjegyzés többet mond a szerző nézeteiről, mint az Ef 6,17-ről. Ott semmi ilyesmi nem olvasható, és az ott szereplő szókép sok mindent jelenthet a Szellem által bennünk felidézett bibliaverseken kívül is. (Véleményem szerint még az igeversek memorizálását is inkább lehetne igazolni vele, mint ezt.) Ettől persze a szótáríró értelmezése még igaz lehet, no de ő sem mondja, hogy a Szentlélek valami holt igetömegből "elevenítene meg" részeket, és azokat nagyobb tekintéllyel vagy erővel ruházná fel.

Én a magam sokkal kisebb lexikai rálátásával és könyveim alapján úgy vélem: a logosz rendszerint a kimondott vagy leírt szó tartalmát hangsúlyozza, míg a rhéma a (hang)alakját. Emellett a rhéma kevesebb mellékjelentéssel rendelkezik, mint a logosz, ritkábban használják a bibliai szerzők, ezért tűnik a felületes olvasó előtt "elevenebbnek," mint amaz. A "gyalogol" is ugyanígy erősebben töltött szó, mint a "megy." De az efféle stilisztikai megérzések semmit nem nyomnak a teológiai vitában.