Kedves Hozzászólók!
Ma, XII.12-én reggel fél kilenc tájban valamely műsor vezetője az előző számban elhangzottakra reagáló olvasói leveleket ismertetett. Kb. tíz idézet hangzott el, ezek közül az elsőket nem volt alkalmam magnóra venni. Az idézetek határait a műsorvezető kiejtése alapján próbáltam meghatározni.
...Ezt most nem tudom elolvasni, bocsánatot kérek.
Sipos Andor a szektákról: "Vissza kell fordítani a folyamatot: szét akarják forgácsolni ezt a magyar társadalmat."
Dr. Kósa Csabáné: "Riasztó, hogy olyan képviselőkre van bízva az ország sorsa, akik rángatóznak a HIT-esek között. Aki ilyen módon befolyásolható, az nem alkalmas önálló, hiteles cselekedetre. Az ilyen képviselőnek nincs helye a Parlamentben."
"A képviselőknek egységesen kellene fellépniük a szekták ellen," - írja egy másik hallgatónk - "mert tönkreteszik a jövő generációját."
"Ha felemeli ellenük valaki a szavát, azonnal életveszélyes fenyegetést kap. Hozzanak ellenük nagyon, de nagyon szigorú törvényeket."
"Fogjanak össze a történelmi egyházak végre a szekták ellen, mert az ifjúság nevelése a szülőkön kívül az ő kezükben van."
"Ezek a szekták csak a pénzre utaznak, lelki terror jellemző rájuk. Sok fiatalt már öngyilkosságba kergettek, de erről több esetben nem beszél a televízió és a rádió."
Szerintem ezek a beszólások túloznak, általánosítanak és igazságtalanok: a HGY elsősorben teológiai kritikát érdemel.
Nehéz belátni, hogy a HGY miként "forgácsolná szét" a társadalmat. A HGY-sek fizetnek adót, elmennek szavazni, lyukasztanak jegyet a buszon, és becsületesen dolgoznak. Az, hogy a prédikációk négyévente pártpropagandától hangosak, nem veszélyes a társadalomra, csak a tagok hitéletét torzíthatja el - amennyiben azok a politikai állásfoglalásokat Isten Igéjével egyenrangúnak fogják tekinteni. De az egyházak politizálását az állam eddig sem tiltotta.
Az istentisztelet rángatózásos formáját össze lehet egyeztetni a parlamenti mandátummal - csakúgy, mint ahogy a szombat este bulikra járó diák is lehet jó tanuló, vagy az időnként berúgó ember is lehet jó iparos. Szándékosan említek ilyen párhuzamokat, mert szerintem az új hullám manifesztációi jórészt pszichikusak, és ez esetben rendszerint valamilyen elfojtott szeretetigényt elégítenek ki. Fő, hogy a képviselők a parlamentben ne rángatózzanak; és ha amúgy jó munkát végeznek, akkor még azt sem lehet mondani, hogy az új hullám eltorzította a személyiségüket.
Az igaz, hogy sok HGY-s fiatalember értékrendje kétpólusúvá válik, s ez gyakran taszítja a kívülállókat. De a keresztény érettségre és a kiegyensúlyozott igei látásmódra még a HGY-ben is el lehet jutni, bár ez néha nehezen megy, az élettől kapott pofonok által, amelyek megingatják a "fekete-fehér, igen-nem" világlátás működőképességét. Ezen én is végigmentem. A más egyházak tagjaivel való emberi hangú párbeszéd során pedig a kevésbé "idomított" HGY-sek képesek akár azt is elismerni, hogy nemcsak ők az igezság birtokosai.
Ez rosszindulatú vádaskodás: az idézett prédikáció nemhogy nem tartalmaz "életveszélyes fenyegetést" annak köznyelvi és krimikben megszokott értelme szerint, hanem kimondottan Istenre hagyja a bosszút. Az egyetlen (keresztény szempontból) kifogásolható dolog az illető üzenet ellen az, hogy az Ószövetség szintjére süllyed vissza, és az Újszövetség adta többletet és tanítási hangsúlyokat elbagatellizálja. És mivel a világi erkölcsöt a HGY az igei erkölcs alá sorolja mint követendő magatartásmintát, elvileg előfordulhatna törvényellenes visszaélés - noha szinte biztos, hogy nem fog. Németh Sándor is tisztában van saját lehetőségeivel.
A "történelmi egyházaknak" semmi joguk, hogy (akármiféle ürügyre hivatkozva) karhatalmilag fellépjenek a HGY ellen. Már 1967-ben kimutatta a református Fekete Péter, hogy a szekták az egyház lázmérői, és ellenük egyedül teológiai eszközökkel szabad küzdeni. Az "ifjúság nevelése" pedig állami feladat, amiből az egyházak csak kivehetik a részüket - azokra vonatkozólag, akik ezt akarják. De az ifjúság egészének érdekeit nem a történelmi egyházaknak kell a kezükbe ragadniuk és képviselniük, akármit mond a miniszterelnök. Ebből eddig még csak baj származott mindkét félre nézve: az egyház elsekélyesedett, népegyházzá vált; az állam pedig szakralizálódott, antidemokratikus felhangokat kapott.
A pénzhajhászat sajnos elég alapos vád, de semmiképpen nem ez a HGY fő tevékenységi területe. Régebben legalábbis az Ige még előbbrevaló volt, s valószínűnek tartom, hogy újabban az APEH-ellenőrzés hatására nőtt az átláthatóság, és reformok következtek be a pénzügyekben is. Az öngyilkosságokról pedig - bár Bartus is említ néhányat - előbb összesítést kellene készíteni. Az állam csak akkor avatkozhat be, ha ez a ráta jelentősen meghaladja az országos átlagot. Egyedül az egyházon belül van helye az egyes esetek bíráló felmutatásának, mert a társadalom nem követelheti meg, hogy senki ne legyen öngyilkos.
Összefoglalva tehát az eddigieket: az a véleményem, hogy a HGY-t érintő vita illetéktelenek kezébe került. A Bartus-könyv elfogadható képet rajzolt a HGY "másik arcáról," és nem hanyagolta el a jó oldalát sem. Némely politikusok azonban annyira képtelenek a gondolkodásra (vagy annyira elkötelezi őket a HGY és az SZDSZ megsemmisítésének szándéka), hogy képesek összefüggésükből kiemelt idézetekkel annak ellenkezőjét bebizonyítani, amit az elhallgatott prédikációrészletek explicit módon kifejtenek.
Az alábbiakban kivonatosan idézem az állami TV1-en csütörtök (XII.9) délelőtt a HGY-ről folytatott vita második részét. (Az első részről lemaradtam.) A vitapartnerek: Molnár Róbert kisgazda képviselő és Mészáros István László SZDSZ-es képviselő, aki egyben a HGY egyik diakónusa is. Egy rekedt hangú, őszes hajú újságíró igyekezett a vitát mederben tartani.
M.R. "...Engem is megillet a bíróság előtti egyenlő elbánás."
M.I. "Ugyanezt kellene önnek a HGY elleni feltételeznie. A feljelentés alapjai közül ön kifelejtette a magyar futball helyzetét, az árvízhelyzetet és a whiskys rablót. Úgy látszik, minden a mi számlánkon van."
Újs: "A perekkel mindenki rosszul jár. Ezek elterelik a figyelmet. A bíróság a rágalmazás tényét fogja vizsgálni, nem az állítások igazságtartalmát. Lehet, hogy örökre bebizonyítják, hogy Molnár úr [rágalmazást követett el]..."
M.I. "Nem a megrágalmazottnak kell bizonyítania, hogy ártatlan." [De nem is a rágalmazással vádolt félnek kell bebizonyítania, hogy állításai igazak.] "A bíróság előtt befejeződik majd a szövegelés."
M.R. "Úgy van, és a kazetták súlyosak. »A katolikus egyházat Mussolini alapította,...«
M. I. "A Vatikánról volt szó."
M. R. "A katolikus egyházról volt szó. [Ez igaz.] »Európai nemzeteket fasisztázott le: Spanyolország, Portugália.« Aki embereket leköp, az nem az emberi méltóság tisztelete."
M.I. "A kazetták göbbelsi módszerek"[ről árulkodnak.] "Bizonyítékkreálás. Nem válik minden igazsággá, ha sokat ismétlik. Manipuláció."
Újs: "Azt mondja, hogy az idézetek hamisítványok?"
M. I. " A részletek kiragadottak, manipulált mondatok."
M. R. "No persze, a Mitterrand - hitlerjugend párhuzam, a lefasisztázás. Magyarország hitelét rontja. A HGY destruktív egyház."
M. I. "Ön túlértékeli a HGY jelentőségét."
Újs: "Elképzelem, amint az olasz államelnök a HGY ügyében nyilatkozik."
M. R. "Önök nevezik magukat a negyedik legnagyobb magyarországi egyháznak." [Ez kivételesen talált. Egyébként nem ritka az ilyen kis dolgokon való nemzetközi felháborodás.]
M. I. "Ragaszkodunk a nyilvános tárgyaláshoz. Nincs félnivalója a HGY-nek. A vallásügyi törvényt nem a kisegyházak korlátozásának irányába kell módosítani."
Véleményem szerint Molnár Róbert olyan korlátolt ember, hogy még egy jó ügyet is képes zátonyra futtatni. A HGY-ellenes polémia kilépett a teológiai mederből, és politikai térre csapott át - a politikusok vitakultúráját pedig már jól ismerjük. Kár, hogy Bartus László az Országgyűléshez fordult. Szerintem a közvélemény ítéletével (amely egyértelműen mellette szólt) meg kellett volna elégednie. Most már az ügy menete ki lett ragadva a kezéből, és ennek, amit az újságíró mondta, mindenki csak vesztese lehet.
Egy személyes megjegyzés: Mostanáig én majdnem teljes mellszélességgel a HGy ellen hadakoztam, mert Bartus nem keverte bele a politikát a dologba. Most azonban olyan érdekcsoportok jöttek be a vitába, amelyeket könnyű átlátni, de nehéz meggyőzni. Éppen azok vetették rá magukat a HGY-re, akik a legkevesebbet tudnak róla - és ezt a jelen fórumon én is elleneztem. Most tehát kérek minden keresztény asztaltársat, hogy HGY-ellenes kritikáját tartsa az általa is ismert tények szintjén.