Ima a HGY-ben az ellenség romlásáért

Az alábbi szöveg Németh Sándor, a HGY vezető lelkésze egyik, kazettán hallható tanításának szóról szóra leírt, csak stilisztikailag megfésült változata. A prédikáció 1999-ben hangzott el, pontosabbat nem tudok. A szögletes zárójelek közt lévő részek nehezen érthető szavak pótlásai. A kipontozott részek szünetet jelölnek.

Amikor a szöveget idéztem az Index fórumon, igyekeztem N.S. akcentusát minél hívebben lekottázni, és a háttérben elhangzó nevetéseket is közöltem. Ez azonban sértődést okozott, és a tárgytól való eltérésre adott ürügyet, ezért a prédikációt a "vazsmegyei tájszólás" szempontjából megfésültem. A fórumra beküldött éles hangú kommentárjaimat ebből az idézetből kivágom. A hanghatások leutánzása helyett itt csak utalok rájuk.. A topikban ez a beszéd a 1. és 147. számú hozzászólásban olvasható, de az elsőben még benne van a NS-féle beszédhibák és a nevetések betűhű átírása.

Idézet kezdete

...állandóan mintha jönne a levegőben egy nagy nyomás rám, hogy féljek, féljek, féljek, féljek, féljek. Mitől? Tapasztaltatok ilyet? Hányan tapasztaltatok? Ez azt jelentette, testvérek, hogy akkor az ellenség belépett a lövészárokba, és tüzelt rátok. És nem a levegőből, hanem kiválasztott valakit a környezetetekben - egy régi barátot vagy akárkit, aki kinyitotta száját, és átvette az ördögnek a száját, és mondta rá[d], amit mondott. Tehát gyalázott tégedet, szidalmazott, rágalmazott. S ezt megérzi az ember, és ettől lehet szenvedni. Higgyétek el, ez legalább olyan szenvedést tud okozni, a nyelv, mintha megbotoznának tégedet, mintha deresre húznának. Hát mondja is, hogy olyan a nyelv, mint az ostornak a csapása. Tehát régen deresre húzták az embert, ostorral megverték, az körülbelül olyan, amikor tégedet hátad mögött szidnak, gyaláznak - hogy ostorral ütnek. És ezt érzed szellemedben. De nagyon sokan a keresztények tudatlanok. És úgy közömbösen tudomásul veszik ezek[et] a hangulatokat, nem csinálnak semmit, hogy ebből kiszabaduljanak. És ha közömbös vagy, akkor ez a légkör, a borzadály, a félelem, a reszketés, a keserű bolyongás, jajgatás teljesen leural. A menekülési [kényszer]. Nincs kedved az emberek közé menni. Úgy érzed, hogy elmész a pusztába, vagy a tenger másik végére, elrepüln[él] legszívesebben. Azt csak azt sajnálod, hogy a kezeid nem szárnyak. De kirepülnél az egészből. Látjátok, a könyörgésben helye van annak, hogy el kell mondani az állapotot, helyzetet, amiben vagy. Dávid is mondja, hogy "elmennék" - de nem ezt csinálta, hanem rájött, hogy ez nem megoldás. Úgyse vagyok madár, nem tollas a hátam, (Nevetés) - tehát ez bármennyire szép óhaj, vágy, nagyon költői, de ez megoldást nem hoz számomra. Hanem mi a megoldás? Kinyitom a számat. És az ellenségeim ellen szólok egy-két szót Istennek. (Nagy nevetés). Értitek? (Nevetés). Utána egyből látta Dávid, abba kell hagyni ezt a sok panaszt: elsorolni, hogy ő milyen állapotban van, a diagnózis-elmondást - a tizedik versszakban: "Rontsd meg, Uram!" (Nevetés). "Oszlasd meg az ő nyelvüket" - mert olyan egységesen ellenem támadnak. Olyan egységesek a hazugságban. A rágalmazásban. Oszlasd meg őket. Ne rám irányuljon, hanem egymás felé...

Tehát látjuk, [én] ezzel fel akartam hívni a figyelmeteket, egyrészt, hogy a nyelv, [hát] ne becsüljétek le, nagyon nagy hatása van. Hogy mit mondanak rólad a hátad mögött. Mer itt mondja Dávid, igen, igen, azt mondja, huszonkettedik [vers]: "Sima az ő szája, még a vajnál is simább." Olyan szépen lehet kenni, mint egy vajaskenyér, olyan a beszéde. De azt mondja, "szívében háborúság van." Tehát felém nincs benne szeretet. Hanem gyűlölet, harag van benne, "lágyabbak a beszédei az olajnál", de ott van az olaj mögött az éles szablya, hogy fölkoncolna, ha tudna. Tehát Dávidot ez a látszat nem tévesztette meg, hanem nagyon jól tudta, hogy ilyen. Hogy [míg] szemben nagyon szépen beszél, lágyan beszél, de aztán a hátam mögött leveszi rólam a keresztvizet. Nem kímél, hanem egyből a szablya alá von, a szablyája alá, és ott szablyáznak. (Nevetés) Darabokra. Akkor hagyják abba, ha már látják, hogy minden porcikájába szúrtak-vágtak. S néha az ember így érzi. Hogy az emberek elővették a nyelvüket, kardjukat, és az embert fölfektették, ugye, "titkon lövik az ártatlant," ahogy mondja Dávid, először jól lenyilazták az embert, megsebesítették - az ember csak érzi, hogy ott kókad. Szóval érzitek, hogy nem áll a talpán. Nem kezdeményező az ember, nem tud örülni a kereszténységének, nem tud a megváltásnak örülni, nem reménységgel várja a holnapot, nem tud örülni a viruló feleségének, gyermekeinek, és így tovább, hanem olyan, min[den dö-dö-dö]. (Nagy nevetés)...

És akkor itt még ilyenkor imádkozni sincs kedve: "Minek? Majd kipihenem ezt a nyomasztást, [meg így, úgy, amúgy.] (Nevetés). Ilyenkor fáradt is az ember, satöbbi. Ezekben jobban el lehet fáradní, mintha valaki tíz órát dolgozna egyfolytában; egy jó kiadós szitkozódási nyílzápor, az jobban szétveri az embernek az erejét, mintha dolgozna... A munkától nem fárad el az ember. Dolgozik, utána van egy jó elégedettség, utána a természete megújul, még nagyobb erővel tud utána dolgozni, de amikor így össze van verve az ember, meg van botozva, ostorcsapás volt, nyílvessző volt, szablya volt, minden volt ott. akkor az ember úgy érzi, hogy nincs egy ép tagja sem. A lelke nem ép. Az elméje nem ép. Tele van az embernek a gondolata mint egy forgataggal, itt mondja is, a szélviharhoz haso[nlítja]: "Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, a forgószélből," az ember csak azt érzi, hogy benne van valamilyen kavarodásban, és az ember olyan, mintha valami betegség volna, egy ilyen hengerben, és ilyen centrifugális erő feszítené az embert köröskörül, és nincs valami szilárd talaj, amire az ember meg tudna állni. Tapasztaltatok ilyet? Hát ez azt jelenti, hogy gyaláztak benneteket. Szidtak benneteket...

Ne gondoljátok, hogy az ördög jött le, nem kell az ördögnek csinálni: van annyi napszámosa. (Nevetés). Anyós-após... (Nevetés), barátok, mindenkit össze[], [azt mondja,] "Egybegyűlnek, összegyűlnek." Azt gondolják: ťNa, szabdaljuk széjjel ma estére.Ť Jó program! (Nevetés). ťNeki, Anyu!Ť Anyu nekivág, (Nevetés), egyből az élével, és utána kalapács, balta - pirított pásztor lesz belölle, kisütve, kicsontozva, vér kifolyatva, ugye hogy betöltik, hogy "ne egyék vérrel a húst" (Nevetés)A vért kifolyatják belőlük, és teljesen jól megszárítják, ők szeretik száraz, ropogósan, mintha kacsasült lenne, (Nevetés) és hát szegény embernek - ez tényleg olyan szegény ilyenkor, mint Dávid. Keseregve bolyong, és csak jajgat. (Nevetés). Mondja, hogy, Dávid, azt mondja, hogy "Este, reggel, délbe panaszkodom, meg sóhajtozom." Állandóan ez jön.

De! van egy jó hir, hogy "Meghallja az én szómat." Tehát ha ilyen helyzetben vagy, tehát amikor tudod, hogy nem a bűneid miatt szenvedsz, hanem gyaláznak tégedet, szidalmaznak tégedet, vádolnak tégedet, akkor mi a megoldás? Mit kell csinálni? Könyörögni. S a könyörgés a következő: A legelső dolog a könyörgésnél, hogy a szíved teljes módon Isten felé forduljon Hogy Isten felé úgy forduljál, hogy várd Istentől a támogatást, segítést. Belekapaszkodjál Istenbe. Ez a legelső dolog a könyörgésben. Amikor úgy mész oda, hogy ťki vagyok szolgáltatva. Hát nem tehetek ezellen semmit.Ť Nem is tudod megakadályozni. Úgy te lemondtál a hadakozásról, nem keresed föl és nem vered szájba, orrba (Nevetés), tehát ilyen eszközökkel nem élsz, de ugyanakkor az ember nem tud megnyugodni, hogy csak úgy, ez a beszéd ütés után kiált. Én nem üthetek, hát valakinek ütni kell. (Nevetés). És mit csinál egy jó hívő, aki Istent szereti? Rábízza magát Istenre. Tehát könyörög neki. De legrosszabb az, amikor nem csinál az ember semmit. Még jobb annál a passzivitásnál, hogy legalább kézzel üssön vissza. Az se jó dolog, nem keresztényi dolog, de inkább [gyorsabban beszél] - Isten megtanította két igazságra az ő népét: "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kővel."Ne kenyérrel. Szemet szemért, fogat fogért. Ez volt az első tanítás. De erre megtanította legelőször, szóval ez volt a minimális: "Ha megsértenek, sérts vissza. Ha megdobnak, dobd vissza." Tehát ez volt az első tanítása. A második tanítása pedig az volt, hogy "Szemet szemért, fogat fogad helyett," hogy ha megdobnak tégedet kenyérrel [nevetve mondja], vagy kővel, dobd vissza kenyérrel, valahogy így hangzik, de hát mindenképpen akkor is reagálnod kell valahogyan, de nem úgy, hogy "Szemet szemért, fogat fogért," hanem akkor is kell csinálnod valamit. Tehát Istenhez fordulnod, és Istenre bíznod a dolgokat. De a legrosszabb az, amikor... nem csinálsz te se magad érdekébe semmit, és Istenhez sem fordulsz. Az Ószövetségben tehát Isten azt mondta a népének, hogy [ti] [vagy: mit] csináljatok meg? "Védd meg magadat, és az Isten is megsegít" jelszóval, tehát szemet szemért, ha kivájták a szemedet, te is vájd ki az ő szemét. Ha egy embert megölnek közületek, Izraelnek a mai napig is ez a katonai stratégiája. "Szemet szemért, fogat fogért" - persze ők azt mondják, hogy ha egyet megölnek közülünk, azért tizet megölni, hogy az erőt demonstráljuk. (Nagy nevetés.)Nem rossz taktika, mit [ne mondjak.] (Nevetés)Nézzétek, akiknek ez a taktikájuk, boldogok. Tudjátok. (Nagy nevetés.) Mit érnek ezek a nagy humanista demokráciák, mindent eltűrnek. Az ő diplomatájukkal mindent csinálhatnak, meggyilkolhatják őket a terroristák, legfeljebb egy kis bátortalan nyilatkozat, elutasítás, fölháborodás - de a terroristákat érdekli ez? Nevetnek rajta. Továbbra is tervezik a... De bezzeg a másik félnél! Egynek a haja szála is meggörbül. Na majd akkor megyünk! (Nagy nevetés). Az erő! Kimutatják egyből az erőt. Mert ha nem mutatják ki az erőt, nem lehet megállítani [ezt]. Nem lehet megállítani. És borzalmas világ jönne létre. Tehát igenis meg kell mutatni az erőt, az erőt demonstrálni kell, ha ilyen gonosz dolgok történnek. Tehát nem hiszem, hogy ez igeellenes. De mint keresztényeknek, nekünk az Isten erejét kell bemutatni ilyen helyzetben is. Tehát hogy Isten erejéhez kell menekülni, nem nekünk visszavágni, nem nekünk visszaütni, hanem odamenni Istenhez, és Istenbe belekapaszkodni. Könyörögni. Hatni Istenre. A következő módon. Az első legfontosabb dolog az Isten felé való fordulás, a segítségének a megragadása. A következő dolog, amit nagyon fontos dolog csinálni, elmondani az állapotodat, helyzetedet, hogy miben vagy. Elmondod: "Uram, én annyira le vagyok törve, hogy mindennek érzem magamat. Ez fáj, az fáj, csontjaim, lábaim, ez, az, amaz, ehhez nincs kedvem, ahhoz nincs kedvem. Legszívesebben ezt csinálnék, azt csinálnék" - tehát Istennek meg lehet így nyílni! El lehet mondani a helyzetedet. Nem fog ő ezért megvetni. De nem szabad itt abbahagyni a könyörgést. (Nagy nevetés)...

Tehát először elmondja a helyzetet, a jelenséget. Utána elmondja Dávid, még azt is, hogy az ő látása szerint ez[t] mi eredményezte. Dávidnak volt egy látása, hogy az ellenségnek a beszéde okozta ezt, hogy állandóan tátognak, csácsognak, nem tudják befogni a szájukat, állandóan beszélnek rólam, hazugságokat, rágalmakat, szidalmakat. S ez a második: hogy elmondja, hogy mi az oka. Ha véletlenül bűn az oka, akkor a bűnt kell elmondani, és a bűnt kell megvallani. De ha az ellenségnek a beszéde, akkor ezt kell elmondani. Na és jön a következő. Ami viszont nagyon nehéz kérdés a keresztények számára. A kérés, kívánság, az ellenség ellen. Úgy érzik a keresztények, körülbelül úgy imádkoznak: ťUram, áldd meg őket, hogy utána még jobban tudjon szidni engemet, még tehetségesebb legyen a gyalázkodásában, szitkozódásában, még több hazugságot találjon ki ellenem.Ť "Szeresd ellenségeidet!" - De hogyan tudod te az ellenségeidet szeretni? Nem pszichikai szeretettel, mondja Jézus, hanem az "ágápé"-val. Isteni szeretettel. Ahogy Isten szereti őt, neked is úgy kell az ellenségeidet szeretni. És Isten hogyan szereti az ilyen embereket? Haragját mutatja meg nekik. Csapásokat mér, hogy elmondta az én testvérem, hogy jött a szivinfarktus, jött a migrén. Míg föleszmélt, hogy valamit nem jól csinált, magába szállt. Hát ha te azt imádkozod: az ellenségnek még sikeresebb legyen, még nagyobb karriert csináljon, még magabiztosabb lesz, azt mondja: "hát ennél jobb üzlet nincs, mint keresztényeket szidni." (Nevetés) "Megéri! Hát ettől csak emelkedik az ázsióm" - megy a karierje, szekere fölfelé! Ezt csinálhatja büntetés nélkül! És ha ő így megy, és hagyjuk ezt, mi szeretjük őt? Nem szeretjük. Mer akkor szeretjük, ha azt az embert valamilyen módon az Úrhoz vezetjük. Ha nem hallgat [szép] szóval? Tehát a bizonyságtevés szavával? Akkor kell, kérnünk kell Istent, hogy ő avatkozzon be természetfölötti módon, hogy valahogyan nyomja oda a megtéréshez. (Nevetés) De a keresztények sokszor, "jaj, hát ez gonosz dolog," - nem gonosz dolog! Az lenne gonosz dolog, ha nem csinálnád. Mert akkor érdektelen vagy, közömbös vagy a sorsa felől. És el fog veszni. El fog kárhozni. De Dávid azt mondta, hogy "Rontsd meg, Uram, őket!" Mert ha jön a fizikai betegség, fejfájás, ha jön egy szájbetegség a szájukra! Akkor abbahagyják a bűnt, és hátha elkezdenek gondolkodni, hogy valamit nem jól csinál[tak]. Nem? És ha rájönnek, fölismerik, hogy mí a baj, hiszen orvosolja, mint a testvéremét, elvette a problémáját. De nem szabad ilyentől félni, hogy nem szabad ilyent imádkozni. Dávid még azt is mondta, hogy "engemet körülvett a félelem, a borzadály, rettegés - hát őt meg vegye körül a halál!" (Falrengető nevetés) Tizenhatodik versszakban. (Nagy nevetés ) Tehát ez azt jelentette [nevetve mondja], hogy Dávid itt azt kérte, hogy állandóan ilyen [hápog a nevetéstől] agonizáló állapotban legyen. Szóval állandóan a halál állapotában legyen. Nézzétek, sok ember nem tér észhez, csak akkor, ha úgy érzi, ha megmondja az orvos neki, hogy "nézze, a maga betegségén nem tudok segíteni, pár napja van vissza, pár hete, hónapja." És dicsőség az Úrnak. Ilyenkor tud Úr szólni a szivéhez. Vagy ha nem, akkor azt mondja Dávid, "Szálljon elevenen a Seolba." (Falrengető nevetés )...

Szóval [vedd fel] a Szellemnek a kardját, de ha nem vagy támadó, ez igazán támadó igé[k] [vagy "igény"]. [De ha] nem vagy támadó, semmit nem érsz el az ellenséggel. Semmit nem érsz el. Semmit nem fogsz elérni. Ezért nem szabad abbahagyni a könyörgést, igenis... Lehet... majd mutatok egy még keményebb zsoltárt. S Jézus nem azt mondta, hogy "ezt tépjük ki a Zsoltárok 55, 56-odik zsoltárt, 35-ödik, hát el fogom tölteni [talán: "törölni"]. Ez most már nem igaz." - "Ha gyaláztatol, könyörögj." És a Biblia megmutatja, hogy mi egy könyörgés. Ez. Ami az 55-ödik zsoltárban és az 56-odik zsoltárban van. És mindez szeretetből fakad. Ez szeretet. És inkább legyen legyen szerencsétlen, kudarcos ember, és ébredjen fel az ő problémájára. Hogy az a problémája, hogy Isten ellen hadakozik, az Isten népét gyalázza. De ha ő továbbra is egészséges, sikeres, és gyalázza Istennek a népét, az Urat, hát ez soha nem fog fölébredni, és besétál a kárhozatba. Észre se veszi. És szeretjük ezt az embert? Nem. Tehát nekünk kicsit mélyebben kell látni a dolgokat. Nem humanista szemmel, hanem Isten szemével kell nézni az embereket. És vannak, nézzétek, csak magatokba szálljatok be, ha bizonyos csapások nem jöttek volna az életünkbe, nem tértünk volna meg. Ahogy elhangzott is, az ember ilyen, hogy bajban, meg a nyomorúságban fordul Istenhez. De ha te állandóan az ellenségeidnek azt kívánod, hogy sikeresek legyenek, szerencsések legyenek, akkor te azt kéred őket, hogy ne jöjjenek soha olyan helyzetbe, hogy Istenhez forduljanak. És ez szeretet? Nem. Egyáltalán nem. Az a szeretet, hogy olyan helyzetbe jöjjön a te ellenséged, hogy ő is kibéküljön Istennel. És ha nem megy ez egy belső megvilágosodás által, hát akkor menjen csonttöréssel, betegséggel, rombolással, menjen úgy, ahogyan... az a lényeg, hogy Istenhez, Istent megismerje. Tehát kicsit lehet, hogy sokatoknak szokatlan, kemény, de higgyétek el, hogy ezek a Bibliában, szerepelnek. Ez nem véletlenül, ez is Isten beszéde. És a Dávidban ezt a Krisztus szelleme mondotta ezeket az igéket. Nem a bosszúállásnak a szelleme volt [ez]. Én nem gondolnám,hogy Dávidban nem volt Szentlélek. De egyszerűen az ellenséget így lehet legyőzni. Luther is azt mondta: "Az ellenség, amilyen erős kifejezést használ, én annál erősebbet." [Kár, hogy ezzel saját vaskos hitvitai modorát védte, nem pedig az imakommandó általi átkozódást próbálta megideologizálni.] (Nevetés). Tehát ha az ellenség, mert valami ilyesmit kívánhattak, ugye Dávid nem tudhatta pontosan, csak azt látta, hogy őt körülveszi a halálfélelem. Hát ha engemet, a halálomat akarják, akkor vegye körül őt a halál! Nekem még van is hatalmam rá, hogy odamenjen hozzá. És leüljön hozzá, és mindennap simogassa. (Nevetés ) és dédelgesse. (Falrengető nevetés ) Ez így van!

Ne felejtsük el az 55. és az 56. zsoltárt, míg visszalapozunk, most egy keményebb zsoltárt mutatok, a 35. zsoltárt.

Higgyétek el, hogy ha bátrak lesztek és ha tiszta szellemből megértitek, én biztos vagyok benne, hogy beteljesedik, amit Izaiás próféta mondott, hogy "nem áll meg szembe egy ellenség se, mert legyőztök mindenkit." ... 35. zsoltár. "Más baján örvendezők ellen való könyörgés." - Első versszak. Dávidé. Dávid szájából jött ki. Isten embere szájából. Már annyira elege volt az egészből, hogy az egyből felszólította az Urat, hogy "Perelj, Uram, a velem perlőkkel. Harcolj a velem harcolókkal. Ragadj paizst, vértet. Kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát, rekeszd el üldözőim útját. Mondd lelkemnek: ťÉn vagyok segítséged!Ť Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik. Vettessenek hátra, és piruljanak, kik vesztemet koholják! Legyenek olyanok, mint a pelyva a szél előtt. Az Úrnak angyala verdesse őket. Legyen útjuk sötét, csuszamlós; az Úrnak angyala kergesse őket." (Nevetés) "Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójukat, s ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett. Essék bele a veszedelembe. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. Minden tetemem ezt mondja majd: ťKicsoda olyan, mint Te, Uram? Aki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt, a szűkölködőt az ő megrablójától.Ť Erőszakos tanúk állnak elő, azt kérdezik tőlem, amiről nem tudok. Jóért rosszal fizetnek nékem. Megrabolják lelkemet. Pedig én az ő betegségükben gyászba öltöztem. Böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom keblemre vissza-visszaszállt. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte. Mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva. Ők pedig örültek az én bukásomon, és összegyűltek. Összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak. Ingyenélők, léha csúfkodásaik közt fogaikat vicsorgatva rám. Ó, Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet! Én dícsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim. Méltatlan gyülölőim se hunyorgassanak rám. Mert nem beszélnek békességet, hanem akik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. Föltátották rám szájukat, azt mondták: ťHaha! Haha! Látta a szemünk!Ť Láttad, ó, Uram? Ne hallgass, ó, Uram, ne légy távol tőlem! Serkenj föl, ébredj ítéletemre, ó, Uram, Istenem, az én ügyemért! Ítélj meg engem a te igazságod szerint, ő Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! Ne mondhassák szívükben: ťÖrülj, mi lelkünk!Ť Ne mondhassák: ťElnyeltük őt!Ť Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, akik bajomnak örülnek. Szégyen és gyalázat borítsa be őket, kik fölfuvalkodtak ellenem. Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat. Hadd mondják mindenkor: ťNagy az Úr, aki kívánja az ő szolgájának békességét!Ť Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat és a te dicsőségedet mindenkor."

Tehát itt már Dávid fölszólítja az Urat mint szövetségesét, hogy "Uram, perelj és harcolj a velem harcolókkal, és a perlőkkel!" És ad utasítást az Úrnak: "Ragadj paizst, vértet. Kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát, rekeszd el üldözőim útját." Tehát akkoriban ezek a fegyverek voltak, és az Úrnak azt mondta, hogy "hát Uram, neked is van vérted, neked is van pajzsod, neked is van dárdád; csináld meg, Uram! Te ragadd meg a pajzsodat, a dárdádat, vértedet, és menj az én ellenségeim ellen. Szállj hadba!" [Így, pulva (Valamit mutat)] (Nagy nevetés) Egy interkontinentális [nevet] rakétát neki! [Kazetta vége miatti másolási vágás, két szó megismétlődik] Egy atombombát sújts rájuk! Ragadj atombombát! Ragadj (Nagy nevetés) egy géppisztolyt! És így tovább. Szó szerint ezt kell venni, tehát Dávid fölszólította Istent, hogy fogja meg a fegyvereket. Hát ne gondoljátok, hogy ott a mennyben nincs ilyen fegyver!... Az emberek csak azt tudják megalkotni, az igazinak az árnyékát. Tehát ami van itt, anak az igazija megvan fönn a mennyben. Tehát ha van itt atombomba, akkor ez csak az igazinak az árnyéka. Ha van itt pajzs, vért, akkor csak az igazinak az árnyéka. Hát nem tart semeddig se az angyaloknak csinálni egyet. Hát ne gondoljátok, hogy a menny szegényebb, mint a föld! Hogy az emberek többet tudnak produkálni, mint az angyalok! És a mennyei seregek! Ez nagy tévedés.....

Isten adta a megvilágosodást a föltalálásokban is. És figyeljétek meg: az ilyen nagy találmányoknál mind kimutatható Istennek a vezetése. Hogy ilyen ötletszerűen, intuitív módon jöttek rá nagy dolgokra. Mert az mennyből adatott, hogy rájöjjenek. Tehát nem probléma angyalnak egy autót létrehozni. Őneki nem is kell két hét vagy egy hónap, hogy egy Mercédeszt létrehozzon. Szóval a technika fölött is Úr Isten. [Egy ember: Halleluja.)] Tehát a fegyver fölött is Úr Isten. Tehát ő igenis tud fegyvereket ragadni. Ott fönn van a fegyvertár, megragadja, fölfegyverkezik, és megy érted harcolni. Golyószóróval, géppisztollyal - amivel kell, akarod, hogy menjen harcolni. S Dávid megmondta: "Vigyél, Uram, pajzsot, vértet magaddal, dárdát magaddal" (Nagy nevetés) Mert ezek szükségesek. Tudni[illik] először is "rekeszd el." Adott neki utána hadászati utasítást, (Nevetés) hogy hogy csinálja. A dárdát, Uram, jól szegezd elé, tehát az ellenségnek szegezd neki a dárdát, (Nevetés), pont a szívének, (Nevetés) és rekeszd el az üldözőim utját. Hogy amikor jönnének még közelebb, egy lépést tennének felém, akkor már a te dárdádba lépjenek bele, s a te dárdád fúródjon bele az ő szívükbe. De tovább most már ne lépjenek.

Az én lelkemhez pedig beszélj, Uram! Ez az, felszólította. Mondd az én lelkemnek, hogy ťén vagyok a segítőd.Ť Vigasztald az én lelkemet, (Nagy nevetés) mert elcsüggedt bennem. Bágyadt, azt hiszi, hgy nincs segítsége! Nincs szabadítója, szóval bátran beszélj a lelkemhez, mondd a lelkemnek, hogy van segítője, van támasza. Ha engedem, hogy a lelkemet vigasztald, átadja Dávid a lelkét, hogy Isten vigasztalja. Istent meg fölszólítja, hogy "vigasztald a lelkemet, mert nem tudok vele csinálni semmit." (Nagy nevetés) Keserű, bolyong, fohászkodik, panaszkodik, szólj neki egy szót, egy szódra meggyógyul. Itt a negyedik versszakban hamar elkezdi a kivánságait Dávid, mondja: "Szégyen és gyalázat érje őket!" - Tehát ne a siker, hanem a szégyen és a gyalázat, "Vettessenek hátra, piruljanak, és azért, mert vesztemet koholják," 5-ös: "Legyenek olyanok, mint a pelyva a szél előtt," tovább: "az Úr angyala verdesse őket." Ők akartak verekedni nagyon, hát Uram, küldd ki az angyalaidat, és hadd verjék őket. (Nevetés) Mondják, hogy nincsenek démonok - hát Uram, küldj rájuk egy sereggel. (Nevetés) Üljön az ágyukra, egy a fejénél, üljön a lábánál, (Nevetés) és éjjel foglalkozzanak vele. (Nagy nevetés) Sokan mondják, nincsenek démonok. Hát nem, nem kell vele vitatkozni, satöbbi, ez Isten igéjének való ellenszegülés. Akkor ha ennyire, keresztény létére ellent áll, akkor kell szólni az Úrnak, hogy adjon neki bizonyságot. (Nevetés) Küldjön be a lakásába egy hadosztályt. (Nevetés) Ő azt biztosan nem fogja kibírni. És be is küld Isten egy hadosztályt. S ha valakit egy angyal verdes, az tényleg verés. Azellen nem tud védekezni. Gondoljatok Saulra. Hogy az akármit is tudott csinálni, hát csak akkor volt neki megoldása, amikor Isten szolgájához fordult. Ha nem ment Dávidhoz, utána [akkor] nem volt megoldás, a démon állandóan gyötörte és kínozta.

De nem kell attól félni, 6. versszak: "Legyen az útjuk sötét, csuszamlós, " tudjátok, tél van, tehát jeges. Hogy rálépnek, egyből hátraessenek. Akarnak jönni, futni, s egyből csússzon meg a lábuk, és essenek el. Hogy ne vigyék végbe a rosszat. Mert rosszat akarnak, bűnt akarnak végrehajtani, és a könyörgésben lehet olyant kérni, hogy megelőzésért, hogy Isten hozza őket egy olyan helyzetbe, hogy ne tudják végrehajtani azt a gonosz dolgot, bűnt. Tehát nem lehetünk ezzel közömbösek, ha tudjuk, hogy az ellenség elhatározta, hogy most még nagyobb bűnt fog csinálni, akkor kell imádkozni, hogy az Úr csináljon meg mindent, törje őket, tegye az útjukat sötétté, csuszamlóssá, kergesse őket az Úr angyala. Ne ők kergessék az Isten szolgáit. Hanem az Úr angyala kergesse őket. Az [olyan, hogy] meghajkurássza őket. (Nagy nevetés).

Ne mondja, hogy "én nem hiszem, hogy van Úr angyala." Sokszor [mondják] keresztények: "jó hát neked megadom a jogot, hogy ne higgy, és tudomásul veszik, de ez nem így van! Hád nekünk nagyon fontos, hogy munkáljuk, hogy minden ember eljusson az ismeretre. Hát ha nem ismeri, nem fogadja el hallás által, akkor győződjön meg tapasztalat által, akkor kell neked imádkoznod, hogy az Úr adjon neki bizonyságot. S nem mindig úgy adja az Úr a bizonyságot, hogy egy csodálatos látomás, elragadtatás, fölmegy a harmadik égbe, csodálatos beszédeket hallgat a mennyben, hanem úgy, hogy rájön az életére egy sötét kérdés, az állandóan hajtja, veri. Van ilyen. S ez nagyon jó, fölfedezi, hogy valami baj van. Mert föl tudja így fedezni, és meg tudja becsülni ezek után, Istent. Tudjátok, hogy meg tudják azok az emberek becsülni, aki nagy nyomorúságból jönnek? Istennek a jelenlétét? Nagyon...

Dávid meg elmondja, hogy az ő lelke pedig vigadni fog, az Úrban örvendezni a szabadításában, mert ő tele van igazsággal. S így tovább, nem akarom az egészet felolvasni. Tehát igenis a könyörgés ez a szellemi fegyver, tehát itt kifejezésektől szabadul fel a Szentlélek, és kezd el működni a Szentlélek. De nem, nem kell ezt elvallásoskodni a dolgokat, tehát hogy én "jaj, nem akarok rosszat az ellenségemnek," - hát ha nem akarsz rosszat az ellenségnek, az azt jelenti, hogy nem akarod a megtérését. Ez a legnagyobb rossz. Én azért szeretem az ellenségeimet, tehát akarom, hogy megtérjenek az Úrhoz. És ezért kérem, hogy Isten avatkozzon bele az ő életükbe, változtassa meg őket. Hogy mit fog Isten csinálni ővelük? - az akadályokat félreteszi bennük. Ha kevélyek, a kevélységet fogja megtörni bennük, ha büszkék a testükre, akkor a testüket fogja először tönkretenni Isten, és így tovább. Hogy fölismerjék, hogy Isten az Úr. És ettől nem kell egyáltalán megijedni. Ez egy csodálatos, nagyon jó dolog. Nagyon örülök, hogy ma ilyen bizonyságot hallottatok, hogy Isten a bajokon keresztül odapofozza az embert a megtéréshez. És ez nagyon jó dolog. Ne gondoljátok, hogy egy ilyen ligeti séta után jut az ember egyenes úttal a keskeny kapuhoz. Nagyon sok görbe úton jár az ember. És nem is tudja, hogy hová akar kijutni. Hanem Isten erőszakolja ki az életnek a folyását. Hogy hová menjen. És az öröm, hogyha, ha végül Isten oda tuszkolja, az angyal oda veri, kergeti az "Egyenes utcába," mint Sault. Hát a Saul is egész más célból ment Damaszkuszba, de az Úr angyala megcsapdosta egy kicsit, (Nevetés), és leesett a nagy lóról...

Tehát fontos, hogy a könyörgés tartalmazza, hogy szellemi módon kimondd azokat a szellemi gondolatokat, az lényeg, hogy ne a gyűlölet mondassa ki veled, hanem a Szentlélek, hogy mit akar a Szentlélek azzal az emberrel. És van ilyen, hogy a Szentlélek azt akarja, hogy imádkozz azért, hogy az Úr verje meg őt, vagy valami ilyesmi. Tehát negatív üzenet. De itt nagyon lényeges, hogy itt is a Szellemnek a gondolatára kell figyelni, tehát ilyent is mondhat a Szellem gondolata, mint Dávidnál mondott, hogy "a halál vegye körül őt," tehát haldokoljon, de ne haljon meg még, hanem hallja a megtérésnek az evangéliumát, tehát ha ez a Szentlélek benned, tehát nem egy testi. bosszúállás, gyűlölet, harag, hanem a Szellemnek a gondolata, és ezt bátran kimondod, akkor ez fölszabadul, és megcselekszi. És lemegy rólad a nyomás, és ő kerül nyomás alá. És bedugatik a szája. Nem lesz kedve beszélni. Mer olyan nagy a migrénje, vagy a gyomorgörcsei, vagy a vesebetegsége, vagy annyi problémája van a magánéletben, hogy nincs ideje, hogy veled foglalkozzon. Hogy kidugja a nyelvét rád. És eljön az az idő, hogy még az eb se nyitja ki a száját, ölti ki a nyelvét rád, ahogy megígérte az Úr a prófétáinak. S ez a cél, hogy úgy bedugjuk az ebeknek és az oroszlánkölyköknek a szájukat.

Tehát a könyörgésben el kell mondani, hogy mit kívánsz az ellenségeidnek. Mit kérsz az Úrtól. Mondom, nem szabad ez előtt megállni a könyörgésben, mert akkor hatástalan az egész. Utánna pedig, miután elmondtad, nagyon fontos, hogy a könyörgés tartalmazza a személyes hitednek a megvallását, ahogy viszont neked nem kell attól félni, hogy amit kívánsz vagy kérsz, rosszat, hogy az végül vissza fog szállni rád, mert ő nem lesz rá méltó. Hehe, a rosszra, és rád fog visszaszállni, neked meg kell erősítened magadat abban, hogy igenis terád az öröm vár, a békesség,a szabadulás, és meg kell vallanod azt a reménységedet, hitedet, hogy igenis az Úr meg fog szabadíttani téged, és [tehát] a következő összejövetelen el is fogod mondani az Úr gyermekeinek a bizonyságodat, hogy hogyan szabadított meg az Úr. Amikor már az ember erre az elhatározásra jut, higgyétek el, fölszabadul rengeteg nyomás alól, rengeteg beszéd alól. De az a fontos, hogy el kell kezdeni könyörögni. És a végül pedig, meg kell adni az Úrnak a hálaadást, a tartozást. Tehát a megvallás, hálaadás. A könyörgések által tudjuk, tudtok megszabadulni a szidalmakból, amik nagyon veszélyesek, a rágalmakból, nagyon veszélyesek, és a gyalázástól, frontból. Ez egy kihívás számodra, hogy gyaláznak tégedet, vállalni kell ezt a kihívást, el kell menni a frontvonalba, és föl kell venni a harcot. És ha fölveszed, meg fogod látni, hogy semmi nem fog megakadályozni, tégedet az előbbrejutásban, viszont az ellenségeid meg fognak szégyenülni, te meg az Úrban előbbrejutsz. (Halleluja.)

Én nagyon személyesen sokszor megtapasztaltam azt, mikor elég volt sokszor egy ilyen zsoltárt elmondanom, azonosulni vele, elmondani a zsoltárt, nem pontosan ezt, de hasonlót, és átgondoltam a mondatoknak a tartalmát, értelmét, s már azt tapasztaltam, hogy fölszabadultam a nyomás alól. [Egy ember: (Halleluja.)] Elment a félelem, borzadály, a rettegés, a reszketés, s nyugalom és békesség lett.

Tehát ezt kívánom, hogy a Szentlélek megtanítson beneteket a harcra, tehát a könyörgésre, hogy ne hagyjátok magatokat legyőzni, kétvállra fektetni az ellenségtől. És kifosztani. Mert kifoszt benneteket az ellenség.

Nagyon lényeges a menekülés, ilyenkor mondom mindig, a menekülési kényszer, hogy ennek is ellene állni, mert ha menekülsz, elszakadsz az igazságtól. Tehát ilyenkor szemtől szembe kell fordulni az ellenséggel. Ki kell nyitni a szájad, és mondani kell az Isten beszédét. Az igazságot ki kell mondani. És meg fog változni minden. Halleluja.

Uram, te vagy a mindenható Isten, minden erő és minden hatalom neked adatott a mennyben és a földön. Uram, én hiszek tebenned. És tebenned bízom. És tudom, Uram, hogy meghallgatod az én kiáltásomat, és mindazok kiáltását, akik hit által kiáltanak tehozzád. Mert te azt ígérted, hogy aki az Úr nevét segítségül hívja, azokat megszabadítod. Köszöjük, Uram, meghallgatsz bennünket. És megszabadítasz bennünket a mi ellenségeinktől. Az ellenségeink nyelvétől. Akik szidalmaztak és gyalázták a te népedet. És becsmérelték a te Szellemednek a munkáját. Uram, én kérlek, hogy ezeknek az embereknek a nyelvét dugd be! (Ámen, ámen!) És te, Uram, a te angyalaidat rendeld ki számukra, és zavard össze az ő gondolataikat, az ő elképzeléseiket, az ő terveiket! És a titkon szőtt hálóikba ők essenek bele! (Ámen, ámen!) S a te néped pedig vezesd tágas térre! Hogy tudjanak téged dicsőíteni, tudjanak téged szolgálni, hogy beteljenek a te örömöddel, a Szentlélek jelenlétével, hatalmával! Uram, kérlek, hogy te adjál egy fölállást a te népednek, hogy még a beteg is mondja, hogy "Hős vagyok!" (Ámen!) Hogy mindenki, Uram, nyissa ki az ő szívét a te beszédedre! És megerősödjön a te beszéded által! Az ő karjai, Uram, a hadakozásra! Kérlek, hogy egyenesítsd ki, Uram, a lankadó kezeket, görnyedt lábakat, Uram! És vedd el a népedről, Uram, a félelmeket! A rettegéseket, a borzadályt! A halál félelmeit! És vedd körül halál, azokat, Uram, akik akarják a te népednek a veszteségét! Akik meg akarják semmisíteni a te népedet, Uram! Akik száműzni akarják a te népedet! Kérlek, Uram, ahogy bocsásd el a te angyalodat! Hogy kergesse őket! Üldözze őket! És száműzze őket! A Jézus dicsőséges nevében! Ámen!

A könyörgést nagyon hatástalanná teszi, ha csak hálát adsz, "Köszönöm ezt, köszönöm azt, köszönöm, hogy győzelmet adsz." A győzelem a beszéd által jön. Amikor kimondod a dolgokat, akkor működik a győzelem. Ha csak állandóan nézegeted magad előtt, az olyan, hogy "köszönöm, köszönöm, hogy van autóm," de soha nem ülsz be, soha nem indítod be, sohanem mész vele. Tehát így is lehetsz autótulajdonos, hogy mindig kívülről nézed, és mindig köszöngeted az autódat, de úgy is lehetsz autótulajdonos, hogy beülsz, beindítod a gépezetet, és jársz vele. A könyörgésnél tehát ami erőt ad, mert ez egy támadó fegyver, éppen az a része szabadítja föl a Szentlelket, amikor Szellem szerint imádkozol az ellenségeidért, kívánsz nekik olyan dolgokat, amit a Szentlélek akar. Ez szabadítja föl a Szentlelket, másképp erőtlen az egész könyörgés. És rossz vallásos démonok szabadulnak föl, és terajtad se segít. Tehát itt konkrétan, a könyörgésben ki kell mondani a dolgokat, amire az Úr vezet. Ki kell mondani, nem akarok példát mondani, hogy miket; de valóban látjátok, nem volt egyetlenegy mondat felesleges Dávidnál, ő kimondta a dolgokat. (Ámen!) Tehát ne köszöngessétek, hogy "hála ezért, köszönöm, hogy győzelem lesz, meg ez, az" - nem lesz győzelem. Ettől nem lesz győzelem. Ez az ima nem ima. Ssak hatástalan mint könyörgés. Akkor lesz győzelmed, ha a Szellemnek a fegyvere felszabadul, kimondod a dolgokat, az igazságokat, és ez fölszabadítja a Szentlélek erejét, és működik azokban az erőkben, támaszpontokban, ahol annak működnie kell. Mert máskébb nem jut el ez az ima odáig. Tehát az kell igen megmondani hogy mit akarsz, mit kérsz, mit kívánsz. Az ellenségeid számára. A könyörgésben ez adja a támadást. Legjobb védekezés a támadás. Te csak mindig ismételgeted, hogy neked mit adott az Úr, ez nagyon jó mondom, de csak akkor jó, ha ez az erőgyűjtés arra, hogy csapást mérsz az ellenségre. De a csapás az ellenségre az, amikor te kívánsz, és imádkozol ellene. Az ellenség ellen, mert ezt a Szentlélek végrehajtja, ugyanis együttműködik az Úr az igazsággal. Amikor te ezeket a dolgokat kimondod, az Úr azonnal harcba száll, a te oldaladon, és harcol őellene. De amíg nem mondod ki, addig nem harcol.

Tehát ezért fontos kimondani, tehát gyakoroljátok, de tényleg az ellenségeitek ellen, hogy ne olyan katonák legyetek, akik a saját táborukba lövöldöznek [nevetve mondja], az egy másik dolog, hogyha (Nevetés) Tudni kell, hogy ki a te testvéred, és ki a te ellenséged. Tehát meg kell különböztetni, hogy nehogy a te barátaidat, testvéreidet lődd, mer akkor nem lesz jó. Tehát tudni kell, célokat, kívánságokat, kéréseket, amit a Szentlélek ad beléd, azokat bátran kimondani, ezek szabadítják föl a Szentlelket. Így tudod csak elérni őt ima által, másképp nem.

Legközelebb vasárnap lesz összejövetelünk...

Idézet vége