Németh Ferenc
"... a csúfolódók székében nem ül..." (Zsolt 1,1)
Bírálat a Hit Gyülekezete által kiadott nyilatkozatra
1998. november 14.
1998 nyarán a Hit Gyülekezete "új reformáció" mozgalmának nevében Piszter
Ervin, Takács Ferenc, Görbicz Tamás és mások leveleket küldtek a Gyülekezet
vezető lelkészének. Erre a kezdeményezésre válaszul Németh Sándor és mások
aláírásával egy nyilatkozat született. A nyilatkozatra felelő, 1998.
augusztus 24-ei "bocsánatkérő és állásfoglaló levélre" a Hit Gyülekezetének
vezetői minősíthetetlen hangnemben, a világban is ritka pökhendiséggel
reagáltak. Ezt a nyílt levelet itt teljes terjedelmében idézem, mert a
széles körben terjesztett "fehér füzetbe" annak lezárása miatt már nem
került be, és az alábbi kritika megértéséhez nélkülözhetetlen.
------------------------------------------------------------------------------
HIT GYÜLEKEZETE
Nyílt levél
Piszter Ervin, Takács Ferenc,
Görbicz Tamás, Borvendégh Norbert,
Montvai Zoltán részére
Tisztelt Címzettek!
Kézhez véve az Országos Vezetőségnek és Németh Sándornak címzett,
1998 augusztusi dátummal kelt (fügefa)leveleteket valóban fontosnak látjuk
válaszolni legfontosabb felvetéseitekre, javaslataitokra.
Nem akarunk azonban "tintával és tollal írni" Nektek (3Jn 14),
ezért a kérdések rendezését az alábbi versenyszámokban tudnánk elképzelni:
kötélhúzás, csocsó, gombfoci.
De lehet nevezni (ellen)súlyemelésben (nyomás, szakítás), (új)hullám-
lovaglásban, kispályás fociban, horgászversenyben (vödörből), sulyok(el)-
vetésben, ámokfutóversenyben vagy nyolcszáz méter gát(lástalan) futásban is.
Pihenésképpen néhány kultúrprogramot is javasolunk, úgymint: Fele sem
igaz, illetve Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedők (mi a különbség Noé
bárkája és az Auróra cirkáló között?), Szófacsaró, Veremásó és Stresszgyártó
verseny, esetleg Adj király katonát (ha nem adsz, szakítok) játék.
Végezetül este tábortűz melletti szeretetvendégségre invitálunk
Benneteket:
Menü A): Rablóhús (bárányból), savanyú szőlőmártásban
Menü B): "Kóré kedvence" (vezető pásztor nyárson vagy újságban sütve),
óborral.
Találkozás: hajnalban a Vérmezőn.
Őszintén bízunk benne, hogy egy ilyen együtt töltött naptól visszatér majd
régi humorérzéketek, és megújultok az Úr örömében. Drága lelketek számára
a józanság szellemét kívánva:
Németh Sándor, Petrőcz Levente, Petrőcz László, Soós Pál, Soós István,
Hack Péter, Mészáros István, Szekeres György, Nagy József, Pajor Tamás,
Tóth Géza, Lőrincz Péter, Grósz István, Hársfalvai Attila, Nasinszky Péter,
Surjányi Csaba, Szabó László, Horváth András, Ruff Tibor és a többiek.
Kelt Camp Davidben, 1998. augusztus 25-én.
1037. Budapest, Nagybátonyi u. 8. Telefon: 250-0895, 250-3418 Fax: 250-1568
------------------------------------------------------------------------------
Ez a levél olyan krisztustalanul arrogáns, hogy többet árt annak, aki írta,
mint annak, aki kapta. Vérlázító és Isten ügyéhez méltatlan bohóckodásával
és a felvetett téma iránti fatuskóra valló érzéketlenségével kétségtelenné
teszi, hogy szerzői nem hisznek sem az ítélő Istenben, sem pedig a javaslat-
tevők emberi mivoltát nem tisztelik. Tartalma kétségtelenül arra utal, hogy
Istentől és embertől egyaránt elrugaszkodott gonosz farkasok bocsátották ki
ezt a gyalázatos és arcátlan förmedvényt. Kezdetben magam is azt hittem,
hogy hamisítvány, és Németh Sándort akarják vele lejáratni az ellenségei.
A levél azonban valódi, amiből az is látszik, hogy a Hit Gyülekezetének
legveszedelmesebb rosszakarója a tulajdon vezetősége.
Az augusztus óta eltelt hónapok során még eljártam mindkét gyülekezetbe,
minden kilátás ellenében remélvén, hogy a vezető lelkész jobb belátásra tér.
Ez azonban még akkor sem következett be, amikor a fehér füzetből mindenki
megtudhatta az igazságot. Németh Sándor megkeményítette a szívét és a
gyülekezetet.
Bár sok drága testvért hagyok ott, akiket nem fogok soha megtagadni, és soha
nem feledkezem az ott kapott javakról, mégsem helyeselhetem jelenlétemmel azt
az irányzatot, amely ott uralkodik. Jelen írásom azt is szolgálja, hogy a Hit
Gyülekezetéből való távozásomat bejelentsem. Kérem, hogy töröljenek a nyilván-
tartásból. Elég nekem az, hogy megtérésem és bemerítkezésem (1992. február)
alkalmából az Atya felírta nevemet az élet könyvébe. E döntésemmel egyidejű-
leg belépek a Budapesti Autonóm Gyülekezetbe, amely felől az a meggyőződésem,
hogy sokkal őszintébben, hatékonyabban és igeibb módon képviseli Isten ügyét,
mint a Hit Gyülekezete.
Mivel a szakadás óta a helyzet (finoman szólva) elmérgesedett a két csoport
között, immár újonnan választott hitfelekezetem védelmében döntöttem úgy,
hogy testvéri véleményadás helyett bíráló értékelést írok e nyilatkozatról,
amely olyan pápás hangvételű, hogy magában hordozza önnön cáfolatát.
Hivatkozásaim nem szó szerintiek, de csak a tömörítés végett.
Jelmagyarázat:
- Hivatkozás
> Megjegyzés
------------------------------------------------------------------------------
- A Gyülekezet dinamikus növekedésének fő oka az volt, hogy a Szent Szellem
- személye lett a közösségi élet középpontjába állítva, ezért nincs szükség
- ennek a hangsúlynak szervezeti eszközökkel való csökkentésére.
> A szervezet elsőbbsége szintén igazolható Jehova Tanúinak világméretű
> növekedése alapján - ugyanezen haszonelvű érveléssel. Az sem igaz viszont,
> hogy a Szentlélek >személye< kapott középponti helyet a hitéletben, mivel
> a "megnyilvánulások" épp azt sugallják, hogy egy személytelen erő (becenevén:
> "kenet") száll az emberekre, s attól viháncolnak, rázkódnak és esnek transzba.
> Senki nem dicsőíti Krisztust, mindenki a maga állapotával van elfoglalva,
> leépül az ige hirdetése és hallgatása. Ezek semmiképpen nem egészséges
> gyümölcsök - és más fonákságok is vannak.
1.
- A presbitérium alatti irányítás bizonyos evangéliumi és fundamentalista
- kisegyházak sajátsága, amelyek a gyülekezetet paragrafusokkal irányítják,
- és a Szentlélek csak hivatkozási alap náluk.
> A gyülekezet legeltetésébe (ApCsel 20,28) az irányítás is beletartozik
> (1Kor 12,28 - "kormányok;" Zsid 13,17 - "engedelmeskedjetek elöljáróitoknak;"
> Róma 12,8 - "az elöljáró szorgalmatossággal"). A felvigyázó (püspök) egyik
> szükséges erénye, hogy családját jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben
> neveli, máskülönben nem tud gondot viselni az Isten egyházára (1Tim 3,4-5).
> Vannak olyan presbiterek, akik nem igehirdetéssel foglalkoznak (1Tim 5,17).
> A presbiteri hivatal irányítással is jár, máskülönben nem állhatna fenn az
> a veszély, hogy a presbiterek uralkodni kezdenek a nyáj felett (1Pt 5,3).
> Mindez szintén a Bibliában olvasható, még ha a nyilatkozat csupán arról
> beszél is, hogy a presbiterek elsősorban szellemi és erkölcsi téren
> tevékenykednek (2Tim 2,24-26; Tit 1,9; ApCsel 6,4).
> Egyszóval, a vezetés emberi oldala a Biblia szerint nem oltja ki a Szent
> Szellem vezető szerepét, sokkal inkább azt célozza, hogy a vezetési
> adományokkal megáldott emberek tényleg betölthessék a presbiter felelősség-
> teljes hivatalát.
- A szolgálati ajándékok tekintélye alatt jött létre az újszövetségi helyi
- gyülekezetek többsége, ezért az egyházvezetésnek nem szabad adminisztratívnak
- lennie, mert az gyakran vezetett már hibákhoz. Az apostolok "első az
- egyenlők között" alapon vettek részt a presbitérium munkájában, és ez
- lényeges különbséget jelentett közöttük.
> Az apostoli tisztség azonban nem zárta ki, hogy éppen ők rendeljenek
> városonként presbitereket (Tit 1,5), feltehetőleg nem a szolgálati ajándékok
> elnyomására, hanem azok gyakorlására. Pál, amikor Efézusban megjósolta
> a vének soraiból jövő eltévelyítést (Csel 20,30), nem tette le hivataláról
> az egész presbitériumot, hanem kitartásra buzdította őket, tudván, hogy az
> igazság képviselete is nehezebb lesz, ha kívülről egy atyáskodó tekintély
> (apostol, pápa) árgus szemmel lesi minden botlásukat. Pál még valós veszély
> tudatában sem vonta kétségbe a presbitérium mint pásztori testület alkalmas-
> ságát a feladatra. Ha valakinek a "presbitérium" szóról nem a kegyelmi
> ajándékok jutnak eszébe (1Tim 4,14), hanem a bürokrácia, az csak saját
> felfogásának bibliaellenes voltát árulja el.
> Az apostoli hivatal a maga tekintélyével (szemtanúk; szavuk egyenlő a
> Szentírással) ma már a múlté. Hogy a Gyülekezet vezető lelkésze mégis
> igyekszik magának apostoli hatalmat kicsikarni, s ezáltal elerőtleníteni
> az apostolok által jóváhagyott presbiteri intézményt, az nagyfokú pápás
> hajlamra vall.
- A testület abszolutizálása oligarchikus diktatúrához, a szolgálati
- ajándékok elutasításához, a Szentlélek kirekesztéséhez vezet.
> No persze! De ha valaki önmagát egyszemélyű szolgálati ajándéknak
> tartja, maga alá teperve mások ajándékát, akkor nem követ el hibát,
> mert definíció szerint ő lesz a Szentlélek kibocsátója, azaz a pápa.
- Az egyházvezetés célja nem adminisztratív jellegű, hanem szellemi és
- erkölcsi...
> Annál furcsább, hogy az adminisztratív feladatokat Németh Sándor, aki magát
> vezetőnek tartja, nem hajlandó rábízni másokra, hanem dróton ráncigálja
> az összes intézményt vezetőivel és dolgozóival együtt. A pápáról szólva
> fogalmazta meg Karl Hase múlt századi német teológus a Protestáns polemika
> c. könyvében a következő értékes gondolatot: "Adjon nekünk Isten sok, egy-
> mással egyesült szorgos kezet - de mentsen meg bennünket az EGY kéztől,
> amely mindent irányítani akar."
- A döntések meghozatalában a Szentléleké a főszerep, aki pl. körülmények
- által, látomásokon, álmokon, az Igéből vett kijelentéseken keresztül is
- vezetheti Isten népét.
> Az a feltételezés, hogy éppen a nyáj legeltetésére rendelt emberektől
> vonná meg Isten ezt a vezetést, és egyetlen ember kénye-kedvére hagyná,
> pápai gőgről árulkodik.
- Már a korai egyházban is nagy háborúságot okozott, hogy a diakónusok
- hatáskörét presbiterek foglalták el (ApCsel 6,2).
> A presbiteri hivatalnak az az engesztelhetetlen gyűlölete, ami Németh
> Sándorból árad, időnként mulatságos elszólásokban nyilatkozik meg. Amikor
> rúgni akar egyet rajtuk, akkor keres egy olyan esetet, ahol az apostolok
> gyakorlata kiigazításra szorult, és az apostolokat presbiterekként emlegeti.
> Amikor meg a maga pozícióját akarja feljebb tornászni, az apostolokat rendre
> "szolgálati ajándékokként" szerepelteti ("A pogánykeresztények körüli vitát
> nem testület döntötte el, hanem szolgálati ajándékok mondták el látásukat").
> Úgy látszik, a hibákat mindig a presbiterek követik el, a hivatás dicsőségében
> pedig egyedül a vezető lelkész részesedhet. A pápa is azt hiszi, hogy ő ma
> az egyetlen apostol.
2.
- Az építkezések, más gyülekezeti feladatok ellátásával együtt mindannyiunk
- számára szinte emberfeletti terheket jelentettek. Nem túlzás, ha a Gyülekeze-
- tet most egy szülési fájdalmakkal vajúdó asszonyhoz hasonlítjuk, akivel szem-
- ben azt felhánytorgatni, hogy miért nem tud ilyen állapotban konszolidált
- formában funkcionálni, több mint részvétlenség és nagyfokú méltánytalanság.
> A "hánytorgatók" egyik fő kívánsága, hogy ne egyedül "Mózes" viseljen min-
> den terhet - annál is inkább, mert immár nem csak egy emberen nyugszik Isten
> Szelleme. A "hetven vén" alighanem megkönnyítené a fent említett "szülést."
> Hogy ezt Németh Sándor nem így érzi, akkor számára a "vajúdás" bizonyára csak
> ürügy arra, hogy mindenki mást kizavarjon a "szülőszobából."
3.
- Egy gyülekezet annál közelebb van Istenhez és a bibliai egyházeszményhez,
- minél többet birtokol az Isten Országának kincseiből (a Szellem ereje,
- igazság, békesség, öröm). A Szentlélekkel való betöltekezést és személyével
- való közösséget továbbra is a szellemi élet fókuszában kívánjuk tartani.
- Ez kedvezően befolyásolja az Igével való közöséget is, hiszen a szellemi
- táplálékot a gyülekezet számára a Szentlélek által megelevenített ige
- (rhéma) tudja biztosítani.
> A "Szellem ereje" önkényesen lett a lista elejére biggyesztve, amellett
> igen személytelen is: nálunk csak a megnyilvánulásokra ragasztott címke.
> A Gyülekezet gyakorlata nemhogy középpontba állítaná a Szellem személyét,
> hanem ellenkezőleg: háttérbe szorítja (folyóban lubickolni, olajjal fel-
> kenetni, sebesen zúgó szél által vitetni, tüzet érezni testünkben stb).
> Arról pedig, hogy a Szentlélek "megeleveníti" az Igét, sehol nem olvasunk
> a Szentírásban: a dolgot a Hit Gyülekezete Paul Yonggi Cho tanításából
> vette át. Ez a szubjektív hiedelem meggyalázza az Igét (logosz), amely
> "él és megmarad örökké" (1Pt 1,23).
- Nyitottnak kell lenni a kijelentés és bölcsesség szellemére, még ha
- az üzenet konkrét személyek számára tartalmaz is dicséretet vagy feddést.
> Ez egyenesen megcsúfolása a levélírók panaszának: "Ne legyen személyeskedő
> üzengetés a pulpitusról." Ezek szerint Németh Sándor minden kirohanása mögött
> a Szent Szellem tekintélye áll - ez a felelet tűrhetetlenül fennhéjázó.
- A prédikátor az igehirdetés alatt is a Szentlélek inspirációja alá kerülhet,
- és ez kívánatos is. Ez pedig "spontaneitással," "rögtönzéssel" jár.
> A Szentlélek bizonyára nem idétlen poénkodásra és üres fecsegésre szokta
> "inspirálni" az Isten emberét. Ha ilyet látunk (márpedig a Hit Gyülekeze-
> tében ez nem ritka), tudhatjuk, hogy az illető a pulpituson találja ki a
> mondanivalóját.
- Az új hullám szélsőségeit nem szabad általánosítani, mert torzulások
- minden karizmatikus igazsággal kapcsolatban jelentkeznek (pl. nyelveken
- szólás, szabadulás, gyógyulás, megvallás, prófétálás).
> Ezek a dolgok nem tiszta bibliai formájukban vannak előttünk, hanem a
> Hit Gyülekezetének ferdítő értelmezésében. Pl. a nyelveken szólás mellől
> hiányzik a magyarázat, a szabadulás gyakran tömeges és így tökéletlen, a
> gyógyulás nem észlelhető (becenevén "fokozatos"), a megvallás nem Istenre
> irányul, hanem az anyagi jólétre, és a prófétálás se nem intés, se nem
> vigasztalás, hanem ügyetlen pózolás. Az új hullámnak pedig nem egyszerűen
> "szélsőségei vannak," hanem ő maga a szélsőség - és annak is igen kártékony
> fajtája.
- Sajnáljuk, hogy némelyek a Szentlélek öröme miatt megbotránkoztak, de ez
- némelyeknél elkerülhetetlen pl. a nyelveken szólás esetében is. De mégis
- inkább kell engedni Istennek, mint embereknek.
> Senki nem a "Szentlélek" öröme miatt botránkozott meg - inkább az emberek
> bizarr viselkedése és ennek további gerjesztése miatt. "Istennek engedni" a
> prédikálás jogán lehet az emberekkel szemben. Az 1Kor 14 pedig még a nyelveken
> szólást is korlátozza bizonyos emberekre való tekintettel, pedig az az Isten
> valódi ajándéka, ellentétben a mai gyanús újdonságokkal.
- Aki nem lesz olyan, mint egy kisgyermek, nem megy be az Isten Országába.
- Sokan ezt felismerve nyitották meg megukat a Szentlélek mozgása előtt. Ez
- nem infantilizmus, mert az Úr az ilyenekre is gondolva adott hálát (Lk 10,21).
> rtelemben és az egymás építésében éretteknek kell lennünk. A gyermeki
> magatartás az önmagunk megalázására és a Jézus Krisztusban való hitre
> vonatkozik, amint a következő Lukács-versekből kiderül.
- A kormányzási tekintély a szolgálati ajándékokra Krisztustól közvetlenül
- származik, nem testületeken keresztül.
> A kormányzás karizmája igen, de a tekintélynek valakire való ráruházásában
> nem szabad figyelmen kívül hagyni még az ő viselkedésének kívülvalók általi
> megítélését sem (1Tim 3,7). Hát még mennyire szükséges, hogy a gyülekezet
> először próbára tegye a szolgálók magatartását (1Tim 3,10)!
4.
- A gyülekezet és a pásztor közötti kapcsolatban a presbitérium nem
- intézményesítheti a bizalmatlanságon alapuló kontrollt és az ennek nyomán
- létrejövő viszályt.
> Ehhez a pásztornak olyannak kell lennie a gyülekezethez, mint a gyerme-
> két dajkáló anya (1Tessz 2,7); nem szabad még a nyerészkedés gyanúját sem
> megengedni (ApCsel 20,33); jó lelkiismerettel kell szolgálnia (2Tim 1,3).
> A jó lelkiismeret pedig nem szokott a világosságtól (Ef 5,13) úgy rettegni,
> hogy azt "bizalmatlanságon alapuló kontrollnak" bélyegezze, hanem képes a
> presbiterekkel együttműködni (1Pt 5,1).
- Leginkább a presbitereknek és szolgáló keresztényeknek kell tudniuk azt,
- hogy a "hit nemes harcát" Pál apostol az egyik legtöbb stresszet okozó
- foglalkozáshoz, a katonáskodáshoz hasonlítja.
> Annál szánalmasabb, hogy a Hit Gyülekezetében a "katonatiszteknek" a
> legtöbb görcsöt maga a "tábornok" szerzi, afféle beépített ellenségként.
- A jelen írás szerzői ízléstelennek, etikátlannak és zavarkeltőnek tartják
- a minden valóságos alapot nélkülöző mendemondáknak szóban és írásban történő
- terjesztését.
> Ezt a nagyhangú formulát annyira begyakorolta már a Hit Gyülekezetének
> vezetősége, hogy valószínűleg be sem gépelték, hanem már régen makrót hoztak
> létre a Wordben, hogy minden tekintélyelvű nyilatkozathoz egy gombnyomással
> odabiggyeszthessék. Ha megengedik, én mégis javasolnék egy jobb szöveget:
VIII. Bonifác pápa, "Clericis Laicos" bulla, 1296.
Aki szembe merészel szegülni ezzel a rendelettel, az tudja meg, hogy
a Mindenható Istennek és áldott apostolainak, Péternek és Pálnak a
haragját vonja magára.
IX. Pius pápa, "Ineffabilis Deus" enciklika, 1854.
Aki másként gondolkodik, mint ahogy fent leszögeztük, az tudja meg,
hogy saját felfogása kárhoztatja, elszakadt az Egyház egységétől;
és ha szóban vagy írásban hirdeti is tévelygését, akkor a törvény
által megszabott büntetésnek teszi ki magát.
------------------------------------------------------------------------------
A Hit Gyülekezete a pápisták nyomdokain jár. Isten pedig nem rendelt pápát
az Egyházba. Akik tehát a Szent Szellemet azonosítják Németh Sándorral és
követőivel, továbbá az általuk gerjesztett pszichikus élményekkel, nem
járnak jó úton.