Kutatási terv
[Néhány adatot töröltem.]
Készítette: Németh Ferenc ([telefonszám], nemo44@hotmail.com)
Matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár vagyok. Amatőr történelmi kutatáshoz, s ennek honlapomon való publikálásához keresek anyagot a Magyar Nemzeti Levéltárban. Eddigi munkám irányait és eredményeit honlapomnak folyamatosan frissülő https://leporollak.hu/irodalom/tuzzel/TUZZEL.HTM oldalán közlöm. Ennek egy szűkebb témába vágó kivonatát adom az alábbiakban.
A kutatás apropója:
Henryk Sienkiewicz Tűzzel-vassal című regényének 1960-ban az Európa Könyvkiadónál megjelent, Mészáros István készítette remek magyar fordítását a benne megjelölt lengyel eredetivel (Państwowy Instytut Wydawniczy, 1954) tüzetesen összevetve megállapítottam, hogy a „rövidített kiadásként” közzétett fordítást valójában irányzatosan rövidítették le, azaz cenzúrázták. A fordítás megjelenésekor ez érthető módon azt jelentette, hogy külön jelölés nélkül kiollózták belőle az ukrán népre, a kozákokra és vezetőikre sérelmes, a lengyel nemesi történetszemléletet tükröző, továbbá a hangsúlyosan vallásos tárgyú szakaszok igen jelentős részét. Ez a felismerés nem jelent újdonságot (tulajdonképpen az 1990 előtti polonisztika nyílt titkának számított, amiről idehaza minden szakember tudott, de egyikük sem mert beszélni). Az ezutáni szakirodalom tudtommal csak általánosságban említi e regény hazai cenzúráját, részletekkel nem szolgál. Sőt alkalmanként még maguk a téma ismerői is szembekerülnek az e téren végzett rendszeres kutatások hiányával. Így pl. Iványi Márton Pál Térség, trón, Tokaj, tények és toposzok – Magyar utalások a modern lengyel szép- és esszéirodalomban című tanulmányában (Hitel, 2023. január, 99–112. o.) a 3. lábjegyzetben ezt írja: „Elképzelhető, hogy egyes explicit magyar utalások (mindenekelőtt például Sienkiewicz Trilógiája vagy Komornicki: Varsó barikádjain) nem szerepelnek a lengyel eredeti szövegekben. Utóbbiak esetében e nagyobb vonalú, sematikus áttekintés mellett mélyebb vizsgálódások szükségesek.”
A regényből kiollózott részek a legtöbb esetben néhány mondatosak, de némelyikük több bekezdésre rúg, és némelyik fejezet esetén a terjedelem felét is eléri. A hazai cenzorok keze nyomán a lengyelség egyik újkori hőseposzának fordításaként a magyar olvasó elé egy fordulatos történelmi kalandregény került, melyből azonban a szerző gondolatainak, s egyben a lengyelek közös kulturális kincsének több jelentős vonulata is kimaradt. Az általam vállalt munka nyelvi-irodalmi oldalát, ideértve a hiányzó vagy megmásított értelmű szakaszok tételes azonosítását az elmúlt hónapokban elvégeztem, és lengyel nyelven, a megfelelő szövegkiemelésekkel honlapomon közöltem.
A hiányzó részeket is tartalmazó, általam (ideális esetre nézve) feltételezett fordítói őspéldánynak megpróbáltam nyomára akadni az Európa Könyvkiadónál, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az OSZK kézirattárában, sőt a fordító és Bába Mihály (a nyelvi lektor) örököseinél is – eredménytelenül. Ennek megtalálását tehát feladtam, és immár a kihagyott részek újrafordításával és stilizálásával foglalkozom. Távlati célom a regény helyreállított változatának magyar kiadásra való előkészítése, előreláthatólag az [általam megkeresett kiadó] érdemi munkáját segítve saját, olykor igen terjedelmes fordításjavaslataimmal. Ők ezt az ötletet jóindulattal fogadták. A fordítással járó feladatokat magam is el tudom végezni, míg az alábbi kérdésekben levéltári utánajárásra van szükség.
A kutatás célja:
A cenzúrázás technikai megvalósítását sejtésem szerint az 1960-as kiadás impresszumában „felelős szerkesztőként” szereplő Dékán István végezte. Ő 1919-ben született, egyszerű sorból származott, a világháborúban szovjet fogságba esett, s ott kommunista partizán lett. A Rákosi-korszakban jelentős beosztásokat töltött be állami szerveknél: ÁVH-s tiszt és a belügyminiszter államvédelmi helyettese is volt. Az általam vizsgálandó időszak után pedig a vendéglátóiparban alkalmazták vezetőként. 1975-ban halt meg Moszkvában. Életútja tipikusnak mondható kommunista káderkarrier. Engem most ennek csak egy rövid szakasza érdekel: az 1957 (1958?) és 1960 közötti időszak, amikor az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként és fordítójaként dolgozott.
Dékán István politikai-államhatalmi beosztásaival és működésével kapcsolatban már számos tanulmány közölt adatokat, viszont egyikben sem találtam nyomát az ő államilag ellenőrzött könyvkiadásban betöltött irányító szerepének. A Kádár-kori könyvkiadás és -cenzúrázás folyamatának homályosságát és bonyolultságát ismerve egyáltalán nem vehetem biztosra, hogy ő mondta ki a végső döntést a Tűzzel-vassal magyar fordításának szövegbeli terjedelméről és tartalmáról. De mivel az impresszumban ő szerepel felelős szerkesztőként, első közelítésben őt gondolom a cenzúra technikai megvalósítójának. Persze a pártállami cenzúragépezet ennél sokkal összetettebben működött. Ezzel kapcsolatban az alábbi kérdéseket szeretném tisztázni:
1. Vajon a fordító, a lektor(ok), a kiadó (ideértve Dékán Istvánt is) és az államhatalom (érdemben a Kiadói Főigazgatóság) milyen kölcsönhatásai nyomán alakult ki a kiadásra engedélyezett végső szöveg? Milyen vélemények, lektori jelentések, utasítások születtek a szöveg csonkítása során, és kiktől származtak?
2. Milyen esetleges minősítéssel, óvással ellátva engedélyezték nyomtatásra az illetékesek a regénynek végül megjelent fordítását? E tekintetben érdekes lehet Kovács Endrének, a fordításhoz utószót író irodalomtörténésznek a szerepe is. Vajon ő felszólításra írt-e bele ebbe terjedelmes bíráló részeket, vagy saját indíttatásból?
3. Kapott-e valamilyen szerepet a szöveggel kapcsolatos végső döntésekben a fordító, Mészáros István? Egyáltalán visszakapta-e átírás végett az általa készített fordítást, vagy a kihagyások körüli simításokat, illetve a rövid szövegváltoztatásokat tisztán a cenzorok készítették? Felszólalt-e (illetve felszólalhatott-e) a fordító a munkájába való belenyúlás miatt? Esetleg tevőleges részt vállalt ebben?
4. Milyen sors jutott a cenzorok keze között Sienkiewicz további regényeinek? Itt elsősorban a Trilógia további részeire gondolok (Özönvíz, A kislovag), illetve a Sivatagon és vadonban című művére. Ez utóbbiról Szesztay Anna Lenke már írt egy úttörő jelentőségű cikket (https://real.mtak.hu/197158/); ehhez is szeretnék a cenzúrázási folyamat részleteinek megvilágításával hozzájárulni. Tudtommal Sienkiewicz más regényének hazai cenzúrázását részleteiben feldolgozó írás mindmáig nem született.
Kutatási módszertan:
Az itt föltett kérdések tisztázása, vagyis a konkrét művek cenzúrázási körülményeinek és dokumentumainak megismerése céljából szeretnék a Magyar Nemzeti Levéltár – Országos Levéltár Daróczi út 3. alatti kutatótermében engedélyhez kötött kutatómunkát végezni, terveim szerint először 2026. július 2-án. Ugyan történészi végzettségem nincs, de az érdeklődésem messze túlmutat tanári szakmám keretein, ezért remélem, e kutatással sikerül eddig ismeretlen adatoknak nyomára akadnom. Ezeket összevetem az általam talált szövegeltérések jellegzetességeivel, és megpróbálom a cenzúrát két oldalról (folyamatában és eredményében) is jellemezni.
Mivel a magyar olvasók mostanáig e cenzúrázott szöveget olvassák, mely (az első köteten elvégzett betűszámlálásom alapján) mintegy ötödével rövidebb az eredetinél, e kutatás eredményeinek bizonyára helyük lesz a regény – reményeim szerint a bizonytalan jövőben napvilágra jövő – teljes magyar kiadásának előszavában is. Addig is honlapom már említett részlegén kívánom elhelyezni az összegyűjtött adatokat, dokumentumrészleteket, valamint a róluk írt elemzéseimet és következtetéseimet.
Kutatásom az egykori Kiadói Főigazgatóságnak a Levéltárban található dokumentumaiból az 1957 és 1964 közt keletkezett iratanyagra terjedne ki. A talált anyag terjedelmétől függően részleges vagy teljes közlésre törekszem, de elemzésemben mindenképpen törekedni fogok a teljes anyag áttekintésére.
2026. május 18.
Németh Ferenc
E kutatási tervet leadtam az ELTE Humán Tudományi Kutatóközpontjánál, s ők ezt elfogadva kibocsátottak egy támogató állásfoglalást. Ezen állásfoglalás birtokában látogathatok el 2026. július 2-án a fent említett levéltári kutatóterembe, ahol előreláthatólag megtudhatom a választ az itt feltett kérdéseimre. Ennek folyásáról (a Kutatási Szabályzat által meghatározott keretek között) szeretnék honlapomon beszámolni.