A
PROTESTÁNS POLEMIKA
KÉZIKÖNYVE

Írta:
DR. HASE KÁROLY
jénai teológiai tanár

A harmadik német kiadásból fordította: HEGEDÜS JÁNOS nagyenyedi teológiai tanár

Revideálta MAKKAI DOMOKOS nagyenyedi tanár

Tömörítve: 813K

Az elektronikus kiadás (2002) szöveggondozásáért felel:
Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com, www.tar.hu/nemo)

A szerzőről és művéről

Karl Hase (1800-1890) jénai professzorról a következőt írja Karl Heussi (Az egyháztörténet kézikönyve, Osiris, Bp., 2000. 119. §): "Haséban a romantika, Schleiermacher, Schelling és mások hatása érlelte meg a múlt hitének történeti megértését. A racionalizmustól nem túl messze álló dogmatikai művén (1826) és a legkevésbé sem ortodox Das leben Jesu (1829) című könyvén kívül megjelentette a Hutterus redivivust (1828), amely egy szellemes kísérlet az óprotestáns skolasztikusok 19. századi adaptációjára." [Leonhard Hutter ortodox wittenbergi teológus, 1563–1616] "Amikor Johann Friedrich Röhr (1777–1848, nevét a Briefe über den Rationalismus tette ismertté 1813-ban) fölelemelte szavát az ortodoxia vélt felújítása ellen, kénytelen volt meghátrálni Hase fölényével szemben (Anti-Röhr, 1834).". Valamivel később: "Németországban a szabad, nem tübingeni teológia legünnepeltebb képviselője Karl Hase volt, aki a Kirchengeschichte megjelentetése óta (1834) elsősorban egyháztörténészként tevékenykedett. Önmagát egyébként nem tartotta a közvetítő teológia képviselőjének." Egyháztörténetéről szintén Heussi írja (1. §): "Színpompás történelmi képet rajzol Karl Hase, a finom jellemzések mestere." Hasonlóan jellemzi őt a r.k. Karl Bihlmeyer professzor (Kirchengeschichte, Paderborn, 1969¹⁸, III. 210.§ 2.): "Eine Mittelstellung zwischen den Forderungen des biblisches Offenbarungs-glaubens und der Kritik suchte die sogenannte Vermittlungstheologie einzunehmen. Sie ist eine eklektische Richtung, die von konservativen und modernen Strömungen zugleich beeinflußt wird; namentlich ist eine starke Einwirkung Schleiermachers auf sie festzustellen. Zu ihr gehören [...] Karl Hase, Kirchenhistoriker in Jena († 1890), und andere."

Noha a Protestáns Szemle ismertetője egy mellékes megjegyzésében (1909. 556. o.) úgy jellemezte a szerzőt, hogy "a tárgyilag és alakilag is elegáns és gavalléros polemikát Hase, a nagy egyháztörténetíró honosította meg," ugyanerről a könyvről a ferences P. Kőnig Kelemen (A keresztény egyházak egysége, Gyöngyös, 1942², 103. o.) így panaszkodott: "1862-ben v. Hase módszeresen foglalta össze a katolikus egyház ellen szórt összes kifogásokat, rágalmakat, előítéleteket, s adta ki nagyobb munkában: "Handbuch der protestantischen Polemik gegen die römischkatolischen Kirche." A "kézikönyv" 1910-ben (helyesen: 1900-ban) már a hetedik kiadásban jelent meg."

Az utókor szemszögéből

A XIX. századi liberális protestantizmus sajátos, ma már kissé nehezen elképzelhető világ volt. A hegeli filozófia alapjára helyezkedett, saját magát a reformátori és az ortodox protestantizmusnál fejlettebbnek vélte, és igen nagyvonalúan bánt az örökségükkel. Más szóhasználata volt az egyházias és más a tudományos kérdések tárgyalására. Hajlamos volt olykor mérték nélkül alkalmazni a szabad kutatás nyújtotta hipotéziseket, és gyakran magán a Biblián is felül helyezte magát. Fő eszméje a fejlődés volt, amely az egész századot áthatotta, s amelynek az I. világháború utáni katasztrofális megtörése őt magát is végzetes válságba sodorta. A szerző e tekintetben mérsékelt kultúrprotestáns felfogáshoz tartozott, ezért nézőpontja sokkal kevésbé avult el mára, mint pl. Baurnak és iskolájának koncepciója. Hase egyházpolitikailag a két nagy protestáns felekezet uniójának híve volt, amely Poroszországban már akkor részlegesen megvalósult. Igyekezett a legkevésbé felekezeties módon megfogalmazni álláspontját, mindazonáltal az ő szóhasználatán és módszerein is meglátszik az a kor, amiben élt.

E könyv olvasásakor tehát nem szabad szem elől téveszteni a keletkezésének idejét. Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy az itt tárgyalt kérdéseket a II. Vatikáni Zsinat és a római egyházban ezután kivirágzott új szemlélet figyelembevételével olvassa. Egyszersmind attól is szeretnék óvni mindenkit, hogy a Zsinat ürügyén okafogyottnak minősítse az itt írottakat. A helyes nézőpont bizonyára az, ha az ember először gondolatban eltekint a II. Vatikáni Zsinattól, és kizárólag az az előtti r.k. teológia keretébe ágyazva olvassa Hase Polemikáját, majd minden fejezet végén gondolatban megpróbálja áttekinteni, mi változott azóta, és a szerzőnek mely kifogásai azok, amelyek továbbra is érvényesek.

E korszerűtlenség mellett további problémát okoz a régies nyelvezet. A helyesírást nagymértékben modernizáltam ("a ki" helyett "aki," "katholicismus" helyett "katolicizmus," stb.), az idegenül maradt szavakat és alakokat magyar megfelelőkkel pótoltam ("bankerott" helyett "tönkrement," "Flórenc" helyett "Firenze" stb). Különös gonddal igyekeztem kigyomlálni a nagyszámú germanizmust ("súlyt fektet valamire, dönt valami fölött, jónak tartja valamit tenni" stb). Ahol szükséges volt, az egész mondatszerkezetet átigazítottam, illetve az értelmezés megkönnyítése végett zárójeleket toldottam be. A fordító által valamilyen okból kisbetűsen írt "úr, isten, atya, fiú, sz. lélek" neveket az Istennek járó tisztelet okából nagybetűsre változtattam. (Ez az írásmód a Protestáns Egylet által megjelentetett más könyvekben is megtalálható.)

Mindezeket figyelembevéve elsősorban a vallásos tekintetben művelt és teherbíró közönség figyelmébe ajánlom ezt a könyvet. A római katolikusok számára azt a hasznot remélem a közzétételével, hogy az itt cáfolt ultramontán tridentista állásponttól elrugaszkodva teljes szívvel a reformkatolikus irányzathoz szegődnek. A protestánsok pedig reményeim szerint érveket meríthetnek belőle hitük védelmére, tekintve, hogy az eltelt idő alatt az ő egyházaik hite és gyakorlata jóval kisebb mértékben változott, mint Rómáé. S nem utolsósorban szeretnék hozzájárulni a nagyközönség látókörének kiszélesüléséhez, ami hazánkban is elengedhetetlen ahhoz, hogy a felekezetek közti értelmes párbeszéd (és kulturált vita) a közkeresztények soraiban is színvonalasabb legyen.

Néhány, *-gal jelölt megjegyzést fűztem Hase érveihez, ahol megítélésem szerint okvetlenül szükség volt némi magyarázatra az azóta felmerült ellenérvek miatt. Ahol pedig valamilyen szempontból nem értek teljesen egyet a szerzővel, nem jelöltem: úgy gondolom, aki akarja, ezen a néhány helyen saját maga is vitába bocsátkozhat vele.

---

Haséról itt egy jellemzés, amit egy kortársa írt még az ő életében (1868),
és nekrológja a Protestáns Szemlében (1890).