Előadás a Föld Napjára, diákoknak
2000. április 13. 1. Bevezetés. Mi a természettudomány? -- A természet fogalmát nehéz meghatározni (objektív külső világ? ésszel vizsgálható dolgok halmaza?), ezért célszerűbb a mai fogalomból kiindulni: mérhető és megismételhető tapasztalatok gyűjtése, rendszerezése; elvek és elméletek felállítása; ezek ütköztetése az újabb megfigyelésekkel; módosításuk vagy elvetésük stb. Ez a természettudomány-fogalom nagyjából Galilei óta egyeduralkodó, és igen termékeny megközelítés. Hasznosságát nem kell részletezni.
2. Mi a Biblia? A jelen előadás keretein belül vallásos célra szánt könyvgyűjteményt fogok érteni rajta, bár a vallás fogalmát is nehéz körülhatárolni. (Az illetékességi körök a történelem folyamán erősen változtak.)
3. Alapprobléma: a mai ember a Biblia olvasása vagy egy prédikáció végighallgatása közben olyan világképpel találkozik, amely nagy mértékben elüt a magáétól. Ez intellektuális tudathasadást okozhat, vagy a Biblia megvetéséhez vezethet. Néhány példa:
Hatnapos teremtés Évmilliárdos időtartamú törzsfejlődés Földközéppontú szemlélet Napközéppontú vagy még tágasabb szemlélet Csodás események Tudományos magyarázatra való törekvés Démonok Sorscsapások, betegségek A tekintély elvének elfogadása Az állítások ellenőrzése A dolgok lényegi állandósága A dolgok történelmi változandósága 4. Az előadás lényegi kérdésfelvetése: Van-e a Bibliában természettudományos világkép, és ha igen, milyen céllal, és az üzenetnek milyen súlyú részét alkotja?
Lehetséges válaszok:
- A Biblia igaz vagy hamis volta azon fordul meg, hogy az élet teremtés vagy evolúció által jött létre, esetleg azon, hogy csak a Földön van élet vagy lehetséges más bolygókon is. - A Biblia üzenete független az effajta vitakérdésektől, mert ez az üzenet lényegében vallási és nem tudományos jellegű. - A fenti két válasz nem teljes, mert valamit mégis kezdeni kell a régi világképpel. Ez a kérdés megérdemel egy kis kitérőt: 5. Módszerek az elavultnak ható tartalom (vagy forma) korszerűsítésére
a) Allegorizálás: a későbbi kor, amely durvának tartott némely részletet, az írásműben következetesen valamilyen átvitt, képes értelmet keresett. (Pl. Énekek éneke, Iliász, ezeket gyakran igen misztikus vagy filozofikus tartalommal látták el.) Úgy vélték, hogy ezt az értelmet maga a szerző rejtette el a műben. b) Tipologizálás: a régi írásoknak úgy feleltettek meg új tartalmat, hogy bevallották: az eredeti szerző szándéka nem ez az értelmezés volt, de az utókornak joga van az ő gondolatainak mintájára újakat alkotni. (Pl. "Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az Úr támogat engem." - a feltámadásra vonatkoztatták a zsoltáros bizalommal kimondott imádságát.) c) Betű szerinti értelmezés: szolgailag követték a szöveget, illetve megpróbálták azt az értelmet rekonstruálni, amit a szöveg a maga korában, kortárs olvasói számára tartalmazhatott. (Pl. a rituális törvények a nemzeti és vallási identitás megőrzésének eszközei.) d) Egzisztenciális értelmezés: az előző törekvésen túlmenően megkísérelték beleélni magukat a kortársak helyzetébe, és a tanulságot úgy levonni, hogy a konkrét szöveghelyzettől egészen elszakadtak. (Pl. Ábrahám kész volt feláldozni Izsákot, de te ne a fiadat áldozd fel, hanem munkád és tehetséged legjavát.) e) Kritikus értelmezés: teljesen elvetették a szövegben található magatartásmintát vagy üzenetet, és azt egy letűnt kor barbár gondolkodásmódjának számlájára írták. (Pl. Izraelnek ki kellett irtani az összes kánaáni népet a honfoglaláskor.) f) Korrigáló értelmezés: az előző szándék mellett igyekeztek a sötéten hagyott háttér elé valamilyen felvilágosultabb tényt állítani. (Pl. Dávid átkozódó zsoltárai mellé a keresztény megbocsátás eszményét.) Ezek a törekvések már magán a Biblián belül is megfigyelhetők:
a) Pál allegóriája a Galata levélben: Hágár = zsidóság, Sára = kereszténység, b) ugyancsak Páltól a "nyomtató ökörnek..." elv, c) Jézustól az "istenek vagytok" zsoltáridézet, bizonyító céllal d) A Zsidókhoz írt levélben a pusztában kihalt hitetlen nemzedék elrettentő példája, e) Jézustól: "Mózes azért engedte meg a válást, mert tudta, hogy a szívetek kemény, és ez volt a kisebbik rossz." f) Jézustól: "Megmondatott a régieknek:... Én azonban azt mondom:..." 6. Konkrétan a természettudományos területen mit lehet tenni a Biblia és a mai világkép közti feszültség feloldására?
I. Konkordizmus (Megfeleltetés) Ez a törekvés a Bibliát képes nyelvezetű, de a korszerű tudományos eredményeket hitelesen tartalmazó műként fogja fel. Vezérelve az az aggályos igyekezet, hogy a Bibliát nem szabad természettudományos tévedés vétkében elmarasztalni. Módszerei tiszteletreméltóak, bár kissé kétségbeesettek:
a) Allegória: a teremtés napjai hosszú korszakokat jelölnek, a "Legyen világosság" az ősrobbanás, a leírt cselekedetek az evolúciónak felelnek meg, a Föld az eredeti héber szöveg szerint nem "kerek," hanem "gömbölyű," és így tovább. Akik ezt a megoldást választják, a tudományban lényegében a hit szövetségesét látják. b) Polémia: a földtörténet, a kozmológia és az őslénytan illetéktelen hipotézisekbe bocsátkozik, módszerei önkényesek, materialista összeesküvés tartja fogva a tudósokat. A kormeghatározás radiokarbon-módszere megbízhatatlan, a vezérkövületekre épülő kronológia ördögi körben forog, sok a "hiányzó láncszem," van néhány hamisított lelet, általában kevés a lelet, a félig átváltozott fajok életképtelenek, a véletlen nem elég gazdag evolúciós hajtóerő, Darwin is látott hiányokat saját elméletében, stb. Nagy súlyt helyez ez az irányzat az özönvíz-történetre, mert ezáltal akar megmagyarázni némely geológiai jelenséget (pl. tengeri kagylók a hegyekben, kipusztult fajok, a kőolaj keletkezése). Ez azonban sokkal több problémát vet fel, mint amennyit megold. (Hogy fért el az összes állat a bárkában? Mit ettek az özönvíz alatt és utána? Hogy terjedtek újra el a teljesen lecsupaszított Földön? Mi lett a növényvilággal, az édesvízi halakkal és a föld alatti lényekkel?)
II. A Biblia tudományos tévedéseinek elismerése A Biblia által leírt világegyetem földközéppontú. A Föld lapos korong, amely a világóceánon úszik. A hegyek talapzata belenyúlik a mélységbe, ahol a (nehezen meghatározható, mitikus) ősvíz fekszik. (Néhány zsoltár szerint ezt az őstengert, Ráhábot Isten a teremtéskor legyőzte; ez bizonyára Babilonból átvett mitikus költői elem.) A földkontinenst és a tengert szilárd égboltozat fedi, amely fölött nagy mennyiségű víz található. Az özönvíz úgy történt, hogy mindkét helyről víz áradt ill. hullott (a megfelelő ablakok és nyílások útján) a földre.
Az eget oszlopok tartják, amelyekre az mintegy sátorként van kifeszítve. Az idők végén Isten össze fogja göngyölni az égboltot, és a földet tűznek adja. A Nap, a Hold és a csillagok az égbolton mozognak, szabott pályán. Eziránt a zsidók soha nem érdeklődtek a mérések szintjén, talán mert a babiloniak a maguk nagyobb csillagászati tudományát asztrológiai hiedelmekkel vegyítették. A hajózáshoz sem volt szükségük a csillagok járásának ismeretére, mert a tengeri kereskedés a föníciai városok kezében volt.
Jellegzetes eset volt, amikor Józsué "megállította a Napot," hogy a már legyőzött ellenséget teljesen lekaszabolhassák a zsidók. Egy másik alkalommal a beteg Ezékiás királynak azt a jelt adta a próféta gyógyulása bizonyságául, hogy "az árnyék tíz fokkal vissza fog térni a napórán." Belegondolni is rémisztő, mi történne, ha ez az esemény valóban bekövetkeznék, és a Föld forgása néhány perc alatt megállna. (Hegyomlások, gigászi szökőár, tömegek pusztulása - mindez egy zsidó király buzdítására.)
Már jóval Galilei előtt felmerült az a probléma, hogy a Föld lapos-e vagy gömbölyű. A hellenisztikus műveltségű egyházatyák ismerték az i.e. III. században élt Eratoszthenész eredményét, amely véglegesen bizonyította az utóbbit (Sziéné-Alexandria, lépések számlálása, a Nap "belelát" a kútba), ezért hallgatólagosan elfogadták. A részleteket illetően azonban bizonytalanságban voltak: bár Lactantius, a III. század egyik kisebb egyháztanítója feltételezte, hogy a Föld túloldalán is élhetnek emberek, ezt a többség elutasította, mert az ilyeneknek fejjel lefelé kellene járniuk ("ellenlábasok"). Ágoston még azt is hozzátette: az Egyenlítőn akkora a forróság, hogy azon élő ember át nem juthat.
Ezzel a megoldással a kereszténység elszakadt az ószövetségi "sátorvilág"-tól, és a ptolemaioszi világképet fogadta el. Ez azonban már nem tartozik a jelen előadás tárgykörébe. A lényeg a mi szempontunkból az, hogy neves egyházatyák vallották azt az elvet, amelyet Galilei hasztalan hozott fel az inkvizíció előtt: "A Bibliát azért adta Isten, hogy a mennybe vezető utat megmutassa, nem pedig azért, hogy a csillagok pályáját megtanítsa nekünk."
Mit veszít a hit azáltal, hogy a Bibliáról kiderül, hogy nem alkalmas a világ keletkezésének és működésének tudományos igényű leírására?
a) A leegyszerűsítő materialista értelmezés szerint nagyon sokat, mert az az Isten, aki nem tudja a fizikát, ne papoljon az erkölcsről se. Hasonló lendületességgel vetik a Biblia szemére azt is, hogy szerzői időnként nyelvtani hibákat ejtettek, vagy történelmi adataik néha hibásak voltak. -- Ez az arrogáns kritika abból indul ki, hogy a jelenlegi tudományos ismeretek soha nem avulnak el. De saját logikája fordítható ellene: akinek a fizikája nem tévedhetetlen, az ne kérje számon a fizikát olyan embereken, akik más világképet örököltek őseiktől. b) Ehhez hozzátehető, hogy a Bibliában sehol nem található tudományos okfejtés a világ keletkezéséről vagy működéséről, így ezeket a kívánalmakat nem is szabad rajta számonkérni. A továbbiakban néhány bibliai szöveg elemzésével igyekszem ezt az állítást igazolni. Ha azonban a Biblia nem tart igényt természettudományos tekintélyre, akkor a benne lévő tanítás súlypontja máshol kell, hogy legyen.
* * *
A Biblia nem-természettudományos világképe szövegek elemzése alapján 1. Mózes első könyve, 1. fejezet.
A szöveg figyelemreméltó irodalmi formát mutat:
1. nap (világosság) 4. nap (világító égitestek) 2. nap (boltozat a vizek közt) 5. nap (madarak, halak) 3. nap (szárazföld, növények) 6. nap (barmok, ember) 7. nap (pihenés) Az első három napot a "szétválasztás," a második hármat a "díszítés" vagy "benépesítés" gyűjtőfogalma kapcsolja össze. Ezt a ritmikus elrendezést már a középkori magyarázók is észrevették. Ezt a szerkezetet zárja le a hetedik, legszentebb nap, amelyen Isten is abbahagyja a teremtő munkát. A szövegrész ennélfogva több, mint világkeletkezési elmélet: a szombati nyugodalom teológiai indoklása.
A szöveg másik súlypontja nem érthető meg a párhuzamos babiloni és egyéb teremtésmítoszok valamelyes ismerete nélkül. Annál is fontosabb ez az összehasonlítás, mert a múlt század végétől kezdve a bibliai teremtést alsóbbrendűnek, plágiumnak kezdték tekinteni a babiloni, ugariti mítoszokhoz képest. Itt általában minden őselemnek megvan a maga istene, és ezek misztikus nászából születnek az újabb istenek - és őselemek. Ezek az istenek időnként egymással is szembekerülnek, olyannyira, hogy az "Enúma elis" ("Akkor a magasban") kezdetű babiloni teremtéstörténet (amelyet szintén templomi felolvasásra szántak) az anyagi világot Marduk isten Tiámatnak, az általa elpusztított tenger-istenanyának a széthasított testéből teremti meg. Ezáltal a fizikai világba már a teremtéskor bekerült a Rossz.
Ez éles ellentétben áll a Biblia teremtéstörténetével, amely többször is hangsúlyozza, hogy amit Isten teremtett, az "igen jó." Hasonlóan: az emberben is csupán az a "nem jó," hogy egyedül van, s ez az asszony létrehozásával azonnal meg is szűnik. A babiloni történet azonban sokkal pesszimistább itt is: az emberi nem a lázadása miatt szintén feláldozott Kingu isten véréből és a földből lett gyúrva, ilyenformán a benne található Gonosz annyira kivédhetetlen, hogy megszüntetése magának a teremtésnek a megsemmisítését jelentené. ebben a vallásban a megváltás csakis az emberi természet és az anyagiság megtagadásával lehetséges, és a test eredendően bűnös. Ezt a felfogást a vallástörténet a "dualizmus" és későbbi formájában a "manicheizmus" névvel illeti.
Látható, hogy a teremtéstörténet összeállítója nem csupán átveszi, hanem a maga szempontja szerint át is dolgozza a történetet. Mai szóval élve: "mitológiátlanít," azaz a világot nem az istenség részének (kiáradásának), hanem teremtett valóságnak ábrázolja, amelyet ezek szerint nem is szabad imádni. A zsidók egyistenhite és "világigenlő" felfogása jelenik meg a Biblia első fejezetében. (Megjegyzendő, hogy a legtöbb tudós ennek összeállítását már a babiloni fogság utánra, az i.e. VI-V. századra teszi.)
Ezen kívül van még egy gondolat, amit a szerző nem láthatott, de a későbbi filozófiai vitákban a középpontba került: az ti., hogy öröktől fogva fennáll-e a világ, vagy esetleg kezdete volt az időben. A görög filozófusok általában elvetették az időbeli teremtést, és amikor Aquinói Tamás átvette Arisztotelész metafizikáját, ezen a ponton ellentmondott neki. A mai tudomány az ősrobbanás elméletével inkább az időbeli kezdet mellett voksol, de ez természettudományos állásfoglalás, míg a bibliai teremtéshit a mai ember számára inkább csak azt fejezi ki, hogy van valami vagy valaki a világon "túl," ami után az ember nem hiába vágyódik. Ez pedig inkább metafizikai üzenet, mint természettudományos tanítás.
A mai olvasó számára bizonyára ezek a meggondolások maradnak felszínen, amikor a keleti világképet a tudomány előrehaladása végleg a süllyesztőbe küldte. A hatnapos teremtés azonban még metafizikailag értelmezve ("Isten a világ létének oka") is ellentmondani látszik az evolúció modern elméletének. Amit a Biblia maradandó üzenete szerint Isten teremtett, arról nem lehet másfelől azt állítani, hogy magától alakult ki. Ha az evolúció minden "természetfölötti" beavatkozástól megszabadítja az élet keletkezésének folyamatát, akkor valóban fölöslegesnek tűnik Isten létét bizonygatni. Éppen ezért az evolúciót természettudományos tényként elfogadó hívő tudósok manapság leginkább azon igyekeznek, hogy bebizonyítsák: matematikailag a nullához közeli a valószínűsége annak, hogy ez az élővilág a véletlen mutációk hatására alakult ki olyannak, amilyen. Isten eszerint nem hat nap alatt teremtette meg a világot, hanem állandóan teremti, mégpedig "másodlagos okok," azaz természetes tényezők igénybevételével. A "csodák" a mai korban az "istenileg irányított mutációk" nevet veszik fel, és a csodákban hívő emberek egy nagy csoportját úgy hívják: teista (istenhívő) evolucionisták.
Velük szemben az istentagadó evolucionisták azt igyekeznek kimutatni, hogy az élettelen és élő természet egyrészt nélkülöz minden célrairányulást, másrészt jól megvan egy, a háttérből titokban "intézkedő" Isten nélkül. Ez a meggondolás máris átvezet a következő vizsgált szövegrészhez.
2. Jób könyve, 36,26 és a következők.
Itt Isten szájába erősen természettudományos, vagy legalábbis annak látszó kijelentéseket ad a szerző. Közelebbről vizsgálva azonban kiderül, hogy ezek a mondatok sem meteorológiára, fizikára vagy biológiára akarják tanítani az olvasót - ellenkezőleg: arra akarják ráébreszteni, hogy soha nem fog annyit tudni ezekről, mint Isten, aki mindent teremtett. A tudományosnak látszó részek itt is hitbeli pedagógia szolgálatában állnak: a vakmerően lázadó Jób (és a lét nagy kérdéseire kíváncsi olvasó) azt tanulhatja meg innen, hogy nem az ő kezében van a bölcs válasz minden kérdésre, hanem mindenkor rá fog szorulni Istenre, aki előtt ennélfogva meg kell aláznia magát. A szerző által felhozott példák (állatok fialása, csapadékképződés, stb.) ma már nem akkora rejtélyek, de itt sem a természettudományos szemléltetés a fontos, hanem a szemléltetett tartalom.
A másik tényező, amely rögtön szembetűnik, az a fesztelenség, amellyel a szerző közvetlenül Istennek tulajdonítja a mennydörgést, az esőt, a szelet, de még a vadállatoknak élelemmel való ellátását is. Más helyeken, főként a zsoltárokban és a prófétáknál költői szépségű szövegek találhatók arról, hogy ha Isten úgy határozna, hogy éltető leheletét visszavonja a Földről, akkor minden növény és állat elpusztulna. Abban a korban nem ismerték a "másodlagos okok" vagy a "természetből vett isteni eszközök" fogalmát. Ezért hiábavaló munka egy olyasfajta világleírást keresni a Bibliában, amely Newton vagy Descartes módján csak a "kezdő lökést" tulajdonítja Istennek, aztán pedig egy csodálatosan megtervezett gépezetben akarja a Teremtő bölcsességét szemlélni. Ez a hozzáállás egy jóval kifinomultabb, természettudományosnak nevezhető érdeklődést igényel.
(Ugyanilyen jellegű szövegrész a 104. zsoltár.)
3. 119. zsoltár, 89-91.144.152.160. versek Jeremiás 33,20-26. és 31,35-36. versek 72. zsoltár, 5.7.17. versek Itt a természetből kiolvasott harmónia, ritmus, előreláthatóság, stabilitás, megbízhatóság tanúskodik Isten hűségéről, amellyel megtartja ígéreteit. Szintén nem tudományra tanít, hanem a korabeli ismeretek szintjén álló embereknek ad vallásos útmutatást.
4. Római levél 1,18-21 Ap. Cselekedetei 14,15-17 Isten nem hagyta az embereket tanúbizonyság nélkül önmaga létét és mivoltát illetően. A természetben ott van a keze nyoma, csak észre kell venni. Ezek a bizonyítékok is a kor tudományos szintjén állnak, egyébként a korabeli görög költők ugyanezt hirdették. (Aratosz imája Zeuszhoz, homéroszi himnusz a Földanyához.)
5. Prédikátor könyve 1,1-11. Ez a szövegrész különálló gondolatokat fogalmaz meg az Ószövetségen belül. A könyv szerzője nem a történelmi Salamon, keletkezési idejét a babiloni fogság utánra teszik. Olyan légkörben keletkezett, amelyet a görög műveltség és gondolatvilág már átjárt. Szerzője nem fogadja el a hagyományos zsidó bölcsesség útmutatását: "Tartsd meg a törvényt, és jól lesz dolgod." Ehelyett sorra veszi a világban található összes igazságtalanságot, bűnt, hiábavalóságot - és végül arra való tekintettel nyugszik meg Isten akaratában és végső ítéletében, hogy Ő mindent lát, amit a töredékes emberi felfogás nem képes megmagyarázni. A természetből vett képek itt csak afféle aláfestésként szolgálnak. Ami a régebben keletkezett szent könyvek tanúsága szerint áhítatot és bizalmat keltett az emberben, az most, egy nyugtalanabb és valamiképpen modernnek nevezhető gondolkodóban a fárasztó ismétlődés képzetét kelti fel.
------------
Felhasznált, illetve ajánlott irodalom:
Jáki Szaniszló: Genesis I. through the ages. Thomas More Press, 1992. Jáki Szaniszló: Biblia és tudomány. Lexica Kft., 1997. Henri Blocher: Kezdetben (Teremtés-kommentár). Harmat, 1998. H. E. Fosdick: A Biblia a modern ember kezében. Ref. sajtóosztály, 1980. Dr. Bolyki János: Hit és tudomány. Ref. sajtóosztály, 1989. Dr. Szigeti Jenő: Letűnt korok, régi titkok. Esély Mozaik Kiadó, 1999. Kókay-Magyar: Elmosta-e az evolúciót az özönvíz? Christianus OMC, kb. 1994. Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris, 1998. Prohászka Ottokár: Föld és ég. Több kiadásban. Jubileumi kommentár. A Magyar Ref. Egyház Kálvin János Kiadója, 1995.