Régi magyar szavak magyarázata
a tudományos könyvekhez

Az itt közölt jegyzék úgy keletkezett, hogy az általam digitalizált tudományos és egyéb művekből összegyűjtöttem a nyelvileg figyelemreméltó, régies magyar szavakat és jelenségeket. Közzétételével e könyvek olvasásához szeretnék segítséget nyújtani. A lista nem teljes: a honlap tudományos részlegének feldolgozását e szempontból csak 2006 elején kezdtem el.

A vastag betűs kifejezések közül ! jellel emeltem ki azokat, amelyeket véleményem szerint érdemes volna visszahozni a nyelvbe. Ha az általam említett jelentés a XIX. században sem volt kizárólagos, hanem együtt élt a ma uralkodó jelentéssel, azt + jellel illettem – kivéve ha ezt mindenki tudja.

Az alábbi megállapítások mögött nem áll szakember hitelesítő tekintélye, csupán egy természettudományos képzettségű, s a nyelvtörténet iránt érdeklődő laikusnak olvasmányaiból leszűrt tudása. Az adatolást nem tekintettem elsődleges feladatomnak, így a mutatott példák csak illusztrációk, semmiképp nem a legrégibb előfordulás helyei.

Egészükben feldolgozott munkák:
- Czógler Alajos: A fizika története életrajzokban. KMTT, 1882.
- Amédée Guillemin: A mágnesség és elektromosság. Ford. Bartoniek Géza és Czógler Alajos. KMTT, 1885.

A

  • a ki, a mi, a mely, a hol stb.: kb. 1920-ig kötelező volt különírni. Arany János maga is szorgalmazta ezt, mert így látta kellően hangsúlyosnak a mutatószói eredetű első szótagot. Érzésem szerint a XIX. század végén bizonyos tudományos írók és fordítók szándékosan kerülték, s egyszerűen "ki, mi, mely, hol"-t írtak helyette.

  • alattság = (hajó)kötél. Török eredetű szóból torzította érthetővé a nyelv. "Ezek a lámpák a világító tornyok lencséihez hasonló lépcsős lencsékkel felszerelt lámpák, melyeket a hajó legmagasabb pontján egy vagy két alattságra vonnak fel." (Guillemin-Czógler: Elektr. 784.)

  • alít = vél, gondol, remél. Igeként régen elavult, mikor a nyelvújítók föltámogatták: "Braun tanár [...] azon következtetésre jut végre, hogy nézetem a gyermekágyi láz származásáról semmi által be nem bizonyított alajtás (Hypothese)" (Semmelweis: Kóroktan, Összes művei 56., ezt ő magyarul írta.) Ma néhány nyelvjárásban él még.

  • alj = bázis, lúg (az első szó tükörfordítása). "Két oldat, az egyik lúgos s a másik savanyú ... elektromosságot fejleszt, mely a savképen szereplő testen positiv, az aljképen szereplőn pedig negativ." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 250.) A "bázisos"-t nem "aljas"-nak mondták, hanem "alas"-nak (Balogh: Emberélettan, I. 18.) vagy "ali"-nak. (Uo. I. 20.)

  • alkalmatlan = + kényelmetlen, kellemetlen. "...a legtöbb rovar [...] különösen csápjaira fordít nagy gondot, a melyeken – úgy látszik – legkisebb porszem is alkalmatlan neki." (Graber: Állatok, 399.) "...podgyászunk kimondhatatlanúl alkalmatlan és egy egész napba kerülő rendőri vizsgálat alá esett volna." (Herman: Madárhegyek 526.) "Az alkalmatlan jégtömegeket egy-egy törött evezővel igyekeztünk kitéríteni útunkból." (Shackleton-Halász: Dél 86.) Ma az "alkalmatlankodás" és az "alkalmatlan időben" kifejezések őrzik ezt a jelentést.

  • ama, eme: magánhangzóval kezdődő szavak előtt kötelezően "amaz, emez" alakban kell őket használni, ahogyan a régiek is tették – hasonlóan a közelre mutató "e" ("ez") szócskához. Tehát így: "amaz asszony, emez ember, ez úton, ez évben."

  • átszögellő = átló

    B

  • búvár = kutató

  • bűvészet = + varázslat. Mikor a nyelvújítók megalkották, a "bűvölés, bűbáj" szavakból indultak ki, és ezt az árnyalatot az írott nyelv egészen a XIX. század végéig megőrizte a "bűvészet" szóban is. Lehmann "Babona és varázslat" c. művét az előzetes beharangozáskor még "Babona és bűvészet"-ként említették a TTKV sorozat szerkesztői, aztán valószínűleg a cirkuszi szemfényvesztéssel való képzettársítások miatt döntött a fordító a "varázslat" szó mellett.

    C

  • cz kettős betű használata: Az akadémiai írásmódban kb. 1920-ig kötelező volt a magyar szavakban szereplő c hang leírására, pl. aczél, piczi, lócza. Az akkor idegennek számító szavakban azonban nem; ezek közül néhányat (pl. a centimétert, diffrakciót, sőt a Cephalopodákat (polipokat) is) hellyel-közzel elkezdték cz-vel írni, mikor úgy látták: a nyelv befogadta őket. Centiméterre és czentiméterre egyaránt van példa Guilleminnél, ugyanattól a fordítótól.

    D

  • déllő = délkör, azaz földrajzi hosszúsági kör

    E

  • Egész = + "tól-ig", a latin usque mintájára. "Hopkins és Fairbairn nyomás által 20 egész 30 F. fokkal is emelték némely anyagok olvadáspontját" (Tyndall-Szily: A hő, 103.) "Egy fehér anyag keverődik vele össze, mely nyolcz, egész tiz lábnyira fuvatik a levegőn keresztül" (uo. 147.) "Ugyanily módon 1/2 egész 1 milliméter vastagságú üveglapot is [...] át lehet fúrni." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 211.)

  • egy-egy: A ma is jól ismert ikerszót elszigetelten más alakokban is használták. "Annál nagyobb szöget képeznek egy-egymással, mennél jelentékenyebb a testnek elektromos töltése." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 217.) A XX. század közepi iskolai matematikai tankönyvek még széltében használták az "egy-egyértelmű hozzárendelés" szakkifejezést, amit később felváltott a "kölcsönösen egyértelmű".

  • egyenközű = párhuzamos. Egyenköz(ény) = paralelogramma. Nyelvújítási szó.

  • egyes = különálló, egymagában álló. "Ha a régi szerzők műveiből egyes helyeket szakítunk ki, könnyen rátalálhatunk oly nézetekre, melyek a modern felfogásnak egészen megfelelnek; ha azonban nem csupán az egyes helyekből, hanem az egész munkán átvonuló felfogásból ítélünk, akkor csakhamar meggyőződhetünk, hogy a régi szerzők korántsem előlegeztek a modern tanoknak annyit, mint a mennyit egyes elmés megjegyzéseikből következtetni lehetne. Az elvek fejlődése nem egyes megjegyzésekből, hanem a szellem összes tevékenységének jelleméből ítélendő meg." (Czógler: Fiztört II. 78-79.)

  • egynevű = egyenlő előjelű vagy polaritású (pl. töltések, mágnessarkok)

  • előtüntet = ábrázol, mutat

  • (el)enyész(ik) = ált.: eltűnik; + megszűnik, érvényét veszti. Költői hangulatú szó. Az ellenérvek "elenyésztetése" azok cáfolatát jelentette.

  • érdekel = + érint. "Legfontosabb kísérletei, melyek tárgyunkat is legközelebb érdeklik, a fémfonalak rugalmasságára vonatkoztak." (Czógler: Fiztört I. 530.) "A narkózis ilyetén hatásában [...] az ember azt hiszi, hogy rövid pár percz alatt egész örökkévalóságot élt át, az őt érdeklő események mind összetorlódnak s mindnyájan óriási arányokat öltve, zaklatják az embert." (Szutórisz: Növényvilág 201.)

  • érdek = + érdeklődés. "Ez a munka nem egyéb, mint Alhazen homályos kivonata, s mindössze is csak amaz érdekről tanuskodik, melylyel szerzője az optika iránt viseltetett." (Czógler: Fiztört. I. 30.)

  • erély = energia

  • esékeny = labilis, instabil (egyensúly)

    F

  • felvesz = feltételez; felvétel = feltevés

  • feltételez = igényel. Hasonlóan: vmi által van feltételezve = vmitől függ. Németes (?)

  • félreismer = + "tagad, más színben állít be." Németes (?)

  • félszeg = egyoldalú (pl. felfogás). Mai jelentése: esetlen, ügyetlen (mozgású, tartású).

  • feszítő erő vagy feszerő = nyomás (gázoké)

  • függélyes = függőleges, és olykor: merőleges.

    H

  • ha: latin hatásra használták "hogy" helyett kötőszóként is. "Valahányszor csak Kopernikusnak valamelyik párthivével találkoztam, megkérdezém őt, ha vajjon mindig ily véleményben volt-e." (Czógler: Fiztört. I. 86.)

  • -hatni, -hetni: két értelemben használták. 1. "Pisztolyait nem fogja ellened használhatni" = nem tudja majd használni (Jókai: Szegény gazdagok), "kimutathatni vélte" = azt hitte, hogy ki tudta mutatni; 2. "megmaradt birtokában ama köztiszteletnek, melyet csak [...] a tudományos érdemekkel szerezhetni meg" = csak így lehet megszerezni. (Czógler: Fiztört II. 296.) Ma szinte csak a "mondhatni" szóban használjuk, ott is módosítószóvá halványítva: "Az út itt folyamatosan és mondhatni (=úgyszólván, majdnem) egyenletesen emelkedett".

  • híg = folyékony

  • holott = + míg (hasonlítószóként). "Newton a gravitáczió tanát befejezte, holott Huyghens a hullámelméletnek csak alapjait vetette." (Czógler: Fiztört. I. 336.)

  • hőmérsék = hőmérséklet

  • idétlen = koraszülött

  • igekötők hátravetése: gyakran előfordul ok nélkül, németes (?) Pl. "Első kísérleténél a terpentinolaj gőzeit használta s némi sajátszerű változást csakugyan vett észre." (Czógler: Fiztört. II. 264.) "A holland Snellius ugyan már előbb fedezte fel [a fénytörés törvényét], azonban felfedezését a tudományos világgal nem közölte." (Mikola: Fiz. gond. 59.) "...arról tanúskodnak, hogy Kepler a lehető lencse-kombinácziókat nagyon alaposan vizsgálta meg." (Czógler: Fiztört. I. 163.)

    I

  • ikes igék szabályos (régi) ragozása: alszom, alszol, alszik; aludjam, aludjál, aludjék; aludnám, aludnál, aludnék; végül: én al(u)vám, te al(u)vál, ő al(u)vék. Különféle tövű igékre nézve e ragozási sor változatos mértékben felbomlott már, de egyik-másik alak használata ma is hozzátartozik a műveltséghez. Ha valaki hitelesen akar régies szöveget fogalmazni, akkor különösen a félmúltban kötelező az ikes ragozást megtartania (gondolkodám, vmi történék, ő evék), és általában a hatóképző után is (alhatom, alhassam, alhatnám, alhatám). A XIX. század elején, mikor már erősen visszaszorulóban volt e ragozási rendszer, az Akadémia hivatalos normává tette, és legnagyobb íróink, költőink szinte a század végéig húzták is az "ikes igát" (hajlol, bánom, kérkedhetel).

    J

  • jelzők idegenszerű sorrendje: "Boyle fizikai egyéb találmányai" (Czógler: Fiztört. I. 251.), "Arago-nak optikai első vizsgálatai" (Uo. II. 251.) "Eredményei újabb bizonyítékai fizikai kitűnő érzékének" (Uo. II. 349.), "Nevelése, mely vallásos szigorú elvekre volt fektetve..." (Uo. II. 411.), "Itáliának ... politikai szerencsétlen helyzete" (Uo. II. 444.), "munkája őt egy fizikai általános törvénynek felállítására vezette" (Uo. II. 497.) "... meggyőződhettek az e fajta gépek elektrostatikai nagy hatásáról" (Guillemin-Czógler: Elektr. 701.)

    K

  • kedély = lelkivilág, érzelmi alkat. Ma inkább csak a humoros emberre mondjuk, hogy "kedélyes," de régebben akadt "komor kedélyű" is. A "kedv" szóból készítették a nyelvújítók.

  • kéneső = higany. A nyelvújítók sokszor nyelvrontó szóalkotásai (a "könhalvag," a "kemnye" és hasonlók) arra ösztökélték az akadémiai tudósokat a XIX. század végén, hogy részben visszatérjenek az idegen szakkifejezésekhez, részben a régibb és helyesebbnek ítélt magyaros neveket, szavakat használják. Ilyen volt a "kéneső" is, amely a nyelvészek szerint a török keneszu szóból származik, és semmi köze a kénhez meg az esőhöz – de a nyelvszokás hamar hozzáidomította az átvett szót a hozzá hasonló alakú értelmes magyar szavakhoz. A "higany" azonban nem tartozott a legtorzabb nyelvújítási szavak közé, így mégis megmaradt. Párját ma már csak a virgonc gyerekre szokták alkalmazni egy szólásban: "Eleven, mint a kéneső."

  • vmihez képest = + vminek megfelelően, vmi szerint. Régen nem csak ellentétes viszonyok jelölésére használták, azaz így is: "Utolsó kívánságához képest minden pompa nélkül temettetett el" (Czógler: Fiztört. II. 147.)

  • kimagyaráz = megmagyaráz

  • kiváló = + különleges, legjellemzőbb. Ugyanígy "kiválólag" = különösképpen, főleg.

  • kizsákmányol = kiaknáz, kihasznál. Sokáig a mai kellemetlen mellékzönge nélkül használták.

  • köpü = dugattyú

  • közel fekvő = kézenfekvő. Mindkettő németes (?)

  • közlekedik vmivel = érintkezik, össze van kötve vmivel. Innen ered a mai is használt "közlekedőedény" szavunk: több edény vagy függőleges cső, egymással alul összekötve. "A lemezt a sűrítő elektroskóp alsó tányérával közlekedésbe hozzuk, a folyadékot pedig s a felső tányért a földdel engedjük közlekedni." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 249.) – "[A] városok tömegében a telefon jelenleg már szükségessé vált közlekedő eszköz." (Guillemin-Czógler: Elektr. 633.)

  • ! kútfő = forrás (inkább átvitt értelemben). Ma is használják az igényes történettudományi stílusban.

  • közönséges = általános, közös. Régebben nem jelentett "alantas"-t.

  • különnevű = ellentétes előjelű vagy polaritású (pl. töltések, mágnessarkok)

    L

  • legközelebb = + közvetlenül, elsősorban, legutóbb. "A legközelebbi öt évszázadban" (Lehmann-Ranschburg: Babona I. 96.), "Legközelebb a "Prager Vierteljahrschrift" 1861. évi 2-dik kötetében Breysig tudor ismerteti és bírálja S[emmelweis] tanát" (Markusovszky: Semm. 293.), "Eszerint az, mit a püspökiek szabadsághiánynak neveztek, legközelebbről a zsinat összetételében rejlett" (Hase-Hegedüs: Polemika I. 32.), "A keleti egyháznak a nyugatitól való különszakadása legközelebbről a pápák monarchikus követeléseinek eredménye" (Uo. I. 187.) Németes?

  • létére: már régen is használták "lévén" helyett: [Kepler] "protestáns létére elvesztette hivatalát" (Czógler: Fiztört. I. 151.) Ma csak ellentétes viszony jelölésére való.

  • ! lett légyen = múlt idejű felszólító mód. Pl. "Az a halász, a ki hét közben ott hagyja a hálót, elveszti egész heti-bérét, bármennyi tanyavetésnél lett légyen különben jelen." (Herman: MHK 454.) "De mivel ezek az időközök a kezdőpontokul használt csillagok helyzetétől függtek, lehetetlen hogy egymással pontosan egyenlők voltak légyen." (Houzeau-Czógler: Csill. tört. 139.) Latin hatás nyomán, de nem a magyar nyelv logikája ellenére fejlődött ki. Módjelzésében a "lett volna" segédigés szerkezethez hasonlít, helyes használatát onnan sajátíthatjuk el. Nem azonos a "legyen"-nel, jelen idejű használata ennélfogva kerülendő.

  • lobor = gúla. Subic Simon fordítói használják gyakran (matematikai értelemben), valamint Balogh Kálmán (élettani szövegben). Nyelvújítási szó.

    M

  • magánrajz = monográfia (egy tárgykört igen részletesen feldolgozó tudományos munka). Tükörfordítás.

  • majd ez, majd az = hol ez, hol az; egyszer ez, másszor az. Használták így is: "most ez, majd az." Kölcsey is használta a Hymnusban: "Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk / Majd töröktől rabigát vállainkra vettünk."

  • melléknévi igenevek személyjeles, jelzői használata: "a kvarcz mondottuk tulajdonságával más testek is [...] szintén bírnak." (Czógler: Fiztört. II. 264.)

  • mérséklet = hőmérséklet

  • mértékegységek:
    – grán = "szemer." Ballagi szótára szerint a "nehezék" (pond?) hatvanadrésze, Szily Kálmán nyelvújítási szótára szerint egy árpaszem súlyának megfelelő egység. Bakos Ferenc szerint 0,0729 gramm.
    – lieu(e) = francia mérföld.
    – az SI-egységekre (m, cm, mm) néha külön nyomdai ligatúrákat (összekötött betűmintákat) használtak. Czógler: Fiztört. II. 135.
    – toise = francia öl. (Berget-Bogdánfy: Föld és légkör, 56.)
    – vonal. Ballaginál a hüvelyk tizenkettedrésze.

  • mindenesetre = + mindenképpen, bizonyára, legalábbis. "Mariotte e törvényt 16 évvel később, de mindenesetre Boyle-tól függetlenül találta föl." (Czógler: Fiztört I. 251.) "Hisz' e társaság tagjai [...] kik nem dicsekedhetnek függetlenséggel s kik mindenesetre a kormány helybenhagyásával bocsátkozhatnak hivatalukon kívüli munkásságba." (KMTT Emlékkönyve 1892. 4.) "Ezen gyűlés [...] a megnyitó beszédben azon remény kifejezését hallá, hogy a Szentlélek, ha a szíveket nem is, de a nyelveket mindenesetre vezetni fogja." (Hase-Hegedüs: Polemika, I. 27.) "Ezek tehát a maguk összességükben mindenesetre ősrégészeti jelentőséggel is birnak." (Herman: MHK 160.)

  • mindenha = mindenkor, minden időben. Ez a végződés ma is használatos: néha, soha, valaha.

  • mindössze = összesen.

  • miszerint = + hogy. Ha a mondatban már szerepelt egy "hogy," a szóismétlés elkerülése végett alkalmazták, ilyenformán: "Galilei megelégedett avval, hogy kimutatta, miszerint a Capra körzője az ő körzőjének csak hibás másolata" (Czógler: Fiztört I. 86.), és ennél még rosszabbul hangzó példák is vannak. "Capito azt mondá, miképen a láz el van nyomva, s a veszély tova hárítva." - "Remélem, Kalvin mester, hogy két dolgot sikerült bebizonyitnom. Először, miszerint a reform már most is hűtlen lőn alapelveihez..." (König Tivadar - Rajkai F. I.: Kalvin. Történeti regény. Pest, 1863. III. 80. és 98." Ma inkább kettősponttal szoktuk megtörni a mondatot, ha túl sok lenne a "hogy."

  • mit sem (ér) = semmit sem (ér). Ezt ma még értjük, de régebben volt "mi haszna sincs", "mivel sem jobb", "mitől sem kell tartania," "miben sem emlékeztet rá." Nehézkes, de szép tömör fordulat.

  • ! -nók, -nők = -nánk, -nénk, de kizárólag tárgyas ragozásban. Tehát: "látnánk egy példát," és "belátnók a terepet." Alanyi ragozású párja mára teljesen kiszorította, de az igényes irodalmi stílusban (esszében, beszédekben stb.) még használják, s aki ilyenkor nevet, csak műveletlenségét árulja el. A régies félmúlt igeidőben megvolt ennek is a párja: "Mi riasztók (= riasztánk, azaz riasztottuk) fel zajunkkal / nagy álmából a hazát" (Petőfi: A márciusi ifjak.) A tudományos stílusban egy-két igével kapcsolatban használták csak: "A kisülés pillanatában, mint már említők, három szikra ugrik át a három csoport golyói között." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 388.); "a földmágnesség erősségének vízszintes alkotója, miként ezt az imént mondók, nagyjában véve állandó marad" (Guillemin-Czógler: Elektr. 467.)

    N

  • nagy felületre = párhuzamosan. "Ennek felső részén CC' készülék látható, melynek segélyével az elemeket nagy felületre vagy nagy feszültségre lehet összekötni." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 268.) Az utóbbi kifejezés jelenti a soros kapcsolást.

  • nagyszerű: eredeti jelentése "nagyléptékű," "nagyszabású" volt, és ebből fokozatosan fejlődött ki a ma közhasználatú elismerő jelentésárnyalata. Emiatt aztán jócskán meg is kopott, és furcsán hat, ha negatív szövegkörnyezetben jelenik meg. Pl. "Vagy jőni fog, ha jőni kell / a nagyszerű halál" (Szózat), vagy "ez az egész katolikus képzet a külső segélyről, melyet a hatalmas istenanya az ő kedvenceinek nyújt, minő zátonyra jut, mihelyt a szerencsétlenség a maga tragikus nagyszerűségében beköszönt!" (Hase-Hegedüs: Polemika, II. 107.) Minden XIX. századi előfordulásnál szem előtt kell tartani a régi alapjelentést. Jellemző példa erre a következő mondat: "Fölfedezte azt, [...] hogy a gyönge szikra és az azt kísérő száraz serczegés a mennykő, a villám és a mennydörgés nagyszerű jelenségeivel azonos." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 350.)

    O

  • oda = abban az értelemben (általánosít, nyilatkozik stb). Az igénytelen sajtónyelv szerint az ellentáborhoz tartozó politikus szokott "odanyilatkozni," azaz kurtán vagy gőgösen véleményt nyilvánítani. De régebben mégsem volt ilyen közönséges stílusértékű ez a szó, csak németes. (?)

  • ! öregbít = növel. Az "öreg" a régi nyelvben egyszerűen nagyot jelentett: a hüvelykujjat hívták öregujjnak, de volt Öreg Isten, Öreg-hegy, öregbetű, sőt öreg hiba is. (Az előrehaladott korút "aggnak" vagy "vénnek" nevezték.) "Egy likacsos edény barnakő- s ugyanoly mennyiségű, öreg szemekre zúzott retorta-szén keverékével van megtöltve." (Guillemin-Bartoniek: Elektr. 247.) "Öregszemű háló" (Herman: MHK, sok helyütt).

  • összeesik = + egybeesik, megegyezik

    P

  • part = + erős emelkedő, hegyoldal vagy meredek vízpart. Észak-Magyarországon ma is használt tájszó, sőt a köznyelv is megőrizte az "üssön meg a part", "ahol a part szakad" szólásokban. "Midőn partnak kell menni és nagyobb erőt kell kifejteni, a sebesség mindaddig fogy..." (Guillemin-Czógler: Elektr. 697.)

  • próba = + minta. Kőzetpróba (Houben-Juhász), szövegből vett próba (Tyndall-Szily).

    S

  • sűrűdik = lecsapódik. Latinból fordították így, a "kondenzálódik" szó szerint ezt jelenti.

    Sz

  • Száztóli = százalék. "Ezt nem érém el Bécsben, miután ott 1-100-tólinál valamivel több halt meg; a pesti egyetemnél 2-ik évben valamivel több 2-100-tólinál; 3-ik évben közel 3-100-tóli." (Semmelweis: Kóroktan, Összes művei: 46.) "...a tényleges munka-siker 100-tól 26-ot tesz"; "...a visszaadott munka 100-tól 61-re rúg." (Guillemin-Czógler: Elektr. 700.) Más szerkezetben is használták: "Az erő kihasználása tehát 100 után 50-et tesz, de a távolsággal kisebbedik s 5 vagy 6 kilométernél 100 után már csak 40-re megy." (Uo. 692.) Valószínűleg németes.

  • szénsav = szén-dioxid (gáz)

  • szénoxid = szén-monoxid

  • szövétnek = fáklya. Szláv eredetű szó (szvetnik). Ma is használják néha ünnepi beszédekben.

  • találkozik = + akad, kerül valahonnan. Már az ünneprontókról szóló reneszánszkori költeményben is ezt mondják az ördögi zenészekről: "Muzsikásokért küldöttek, hogy vígan vonnák nekiek. Muzsikások találkoztak: senki nem tudja, kik voltak." Újabban is: "kristályok, melyek vas-, réz-, ólom-vegyületekből állanak, szintén találkoznak a szétszórt dirib-darabok közt" (Reclus-Geőcze: Hegyek 27.)

    T

  • tanár = professzor

  • teke = (nagy) gömb, golyóbis. Földtekéről, magdeburgi féltekékről és szemteke-rezgésről ma is beszélünk, nem is szólva az így nevezett játékról.

  • tekintet = + meggondolás, érdek. Németes (?)

  • test = + anyag(fajta), pl. folyékony testek, légnemű testek.

  • tetem = + csont (a régi nyelv szava); a Károli-féle bibliafordítás ezért írhat "elefánttetemből csinált torony"-ról (Énekek éneke 7,4). Többes számú alakja még akkor is élt, amikor a szó már csak "holttest"-et jelentett. Ezt találjuk Petőfinél is: "Ha előbb halok el, tetemimre / könnyezve borítasz-e szemfödelet?" (Szeptember végén)

  • törékenység = törésmutató

  • -tt helyrag: ma már csak az "itt, másutt, e helyütt, Vácott, Győrött" és ilyesféle alakokban él, de régen elterjedtebb volt. Némelyik szóhoz kapcsolva három irány jelzésére használták: másunnan, másutt, másuvá.

  • tünemény = jelenség. A görög "phainomenon" tükörfordítása volt, ma inkább elismerő és kedveskedő értelemben használjuk.

    U

  • ugyanis = + tudniillik, éspedig. Pl. "Még valami kell a megfigyelés megbízhatóságához: ugyanis jó óra." Pinzger: Hell I., 93. "Eme [...] tűk mindegyike a középpontja körül nyolczféle állásba jöhet, ugyanis két vízszintes, két függélyes és két 45° alatt hajló állásba." Guillemin-Czógler: Elektr. 495. "De a feladatot más módon talán még jobban lehetne megoldani, ugyanis a vezetők ellenállásának csökkentése helyett inkább a gépek drótjának ellenállását kellene növelni." Uo. 698. Elszigetelt szóhasználat.

  • ! úgymond: kizárólag azt jelenti: "(azt) mondja" vagy "így szól." "Ezek a hatások, – úgymond Planté – lehetővé teszik azoknak a növény-kinézésű lenyomatoknak megmagyarázását..." (Guillemin–Bartoniek: Elektr. 379.) Teljesen hibás az "állítólag," az "ahogy mondani szokás" és az "úgynevezett" szavakkal egyenértékűként használni, ahogy ma nemritkán hallhatjuk.

  • utal = + rákényszerít. "De ez meglehetős költséges s azonkívül kényelmetlen eszközök készítésére utalna." Guillemin-Czógler: Elektr. 838. Ritka szóhasználat; a "rá van utalva" vagy a "ráutaltság" a mai nyelvben is használatos.

  • ! üszök = parázs. (A sebek üszkösödése a fertőzés miatti rothadást jelenti.) Tájnyelvi szó. Nem tévesztendő össze az "üszög"-gel, amely egy növényeket károsító gomba.

    V

  • vajjon: eredetileg a "van" ige felszólító módú alakja lehetett, melyet a "val-" tőből képeztek, és "vallyon"-nak vagy "valljon"-nak írtak. Ezt az értelmét elvesztve módosítószóvá kopott, és helyesírása is leegyszerűsödött.

  • valamint = amint, ahogy. A "vala-" előtag fő jelentése a régi nyelvben "minden-" volt. Tehát a "valaki" azt jelentette: mindenki, aki csak; a "valahol" ezt: mindenhol, ahol csak. Ma a számos ilyen értelmű névmás-összetétel közül a "valamennyien" (mindannyian) és a "valahányszor" (amikor csak) él még, de mindenki ismerhet további példákat olvasmányaiból: "Valahány csepp esik rája / Annyi áldás szálljon rája," "Valaki a magyar változó ég alatt / még a szabadságnak híve s ember maradt..." (Batsányi: A látó), s a Prédikátor könyvében (6,10) a ma is közkézen forgó 1908-as Károli-fordítás ezt írja: "Valami van, régen ráadatott nevezete," azaz: mindennek, ami létezik, régtől fogva megvan a neve.

  • vállalat = vállalkozás

  • végre = végül

  • viszont = másrészt, másfelől, megfordítva. Így a régi könyvekben a "de viszont" nem stílushiba, mint ma, hanem ezt jelenti: "másfelől pedig."

  • visszavonás = viszály, ellentét. Így is használták: "a városbeliek visszát vonnak".

  • vitat = állít, bizonygat, vitában képvisel. Ma éppen az ellenkezőjét jelenti.

  • vizsgálat = vizsga