HARMADIK FEJEZET.
A közbenső nedvkeringésről.
1. §. A közbenső nedvkeringés fogalma.
A hajszál-, nemkülönben az átmeneti edények, s az igen kicsiny ütérkék és visszerecskék falai az átszivárgást (1) megengedik, mely a vérfolyadék és a szövetek nedvei között való ömlési cserehatást lehetővé teszi. Az üterekből a hajszáledényekbe mindenfelé egyféle vér löketik, s igen valószinű, hogy a felsorolt edények falai mindenhol ugyanazon vegyi összetételűek és azonos természettani sajátságuak; mindamellett a szövetekbe átszivárgott folyadéknak a szövetek anyagának és így nedveinek különbfélesége szerint különbözőnek kell lennie. Az izomelemek nedve más, mint a májsejteké, miért ottan vagy más anyagok lépnek a vérfolyadékkal cserehatásba mint itten, vagy ha mindakét helyen ugyanazon anyagok vannak is, ezeknek mennyiségi viszonya különböző, minélfogva már csak azért is más más ömlési viszonyoknak kell felmerülniök.
A véredényekből a szövetekbe átszivárgott folyadék nem terjed szét irány nélkül mindenfelé, hanem bizonyos meghatározott utai vannak, melyeken az egyes alakelemek és ezeknek részeihez eljut. Ezen utak a kötszöveti sejtek (Bindegewebskörperchen) által létesülnek, melyek burokkal és maggal ellátvák és több, szétágazó nyulványaik által egymással összenyílnak.
(1) Ha két egymásba átömölhető anyag (Előzmények, 1. § vége felé) általuk keresztül hatolható hártya által van elválasztva, előáll az átszivárgás (osmosis), melynél azok egymást bizonyos viszonyok szerint kicserélik. Legyen például lepárolt vízzel telt veder, melybe hosszú szárú töltsér tétetik aláfelé forditott és állati hártya által, milyen a szívburok, bekötött alappal. A töltsérben konyhasó van. A vederből a töltsérbe az állati hártyán át víz fog menni, míg a töltsérből a vederbe konyhasó megy át. A szám pedig, mely jelenti, hogy valamely anyag helyébe mennyiszer több súlyrész megy, szivárgási mértékszámnak (endosmotisches Aequivalent) neveztetik. A konyhasó szivárgási mértékszáma - 4,3.
Bizonytalan, vajjon a kötszöveti sejtek üre a hajszáledények ürével összenyílik-e, noha Führer nedvedényrendszerénél (plasmatisches Gefässsystem), mi nem más, mint a kötszöveti sejtek ürrendszere, érvényre emelni iparkodik, hogy azon összenyilás valóban létez. Ekkorig azonban valószinűbb, hogy a hajszáledények ürei a kötszöveti sejtekével nem közlekednek, hanem ezen utóbiak szivárgás utján veszik magukba a véredényekből a szövetekbe átömlött nedveket. A sejtek bennéke és a szövetek nedvei között tehát szakadatlan cserehatás van, mi a táplálkozás folyamatával sokszorosan összevág.
A kötszöveti sejtekben meggyült nedvek a nyirkedényekbe, melyek amazok folytatásai, vitetnek, s több nyirkmirigyen áthaladva, végtére a visszéri rendszer ürébe jutnak. A nedveknek ezen irányban való mozgása, egybekötve a szövetekben való szétterjedéssel, közbenső nedvkeringésnek (intermediärer Kreislauf) neveztetik.
2.§. A nyirk.
A szövetekben szétterjedő nedv: tápnedv, a kötszöveti sejtek és a nyirkedényrendszerben tovahaladó pedig nyirk (Lymphe) nevet visel.
A tápnedvnek a szöveti elemek vegyi összetétele és életi munkássága szerint folyton és legkülönbözőbben változnia kell, miért a nyirk, mely a tápnedvből veszi eredetét, különböző összetételű a szervek szerint, honnét jön. A többitől leginkáb eltér azon nyirk, mely a bélcsőtől jövő edényekben foglaltatik, miután az nem csak oly anyagokból áll, melyek a szövettáplálásnál szerepeltek, hanem ezeken kivül a bélcső üréből felvett, s így a táplálásra addig nem szolgáltakat is tartalmaz, miért a többitől külön név által választatik el, tápnyának (chylus) mondatván. S azért a nagy mellvezetékből tisztán a szövettáplálkozásból eredő nyirkot nem is kaphatni.
Tiszta nyirkot legkönnyebben az emlősök nagy nyaki vezetékéből vehetni; s közönségesen kutya használtatik. Az innét nyert nyirk átlátszékony, kisebb tömegben szintelen, nagyobban pedig sárgás. Kémhatása ali. Állás után 10-12 óra mulva, vagy néha előb is, a vérnél előadott okoknál fogva
megalszik, s nyirklepénynyé (aludt fehérnye és a nyirk alak-elemei) és nyirksavóvá oszol. Górcső alatt tekintvén, az úgynevezett nyirksejteket tartalmazza, melyek a szintelen vérsejtekhez mindenben hasonlók.
Schmidt legközelebb a ló jobb oldali nagy nyaki vezetékéből vett nyirket vegyelemezvén, talált:
1000 rész nyirk | ||
savóban |
lepényben |
|
Vízből | 957,61 | 907,32 |
Szilárd anyagokból | 42,39 | 92,68 |
Aludt fehérnyéből (rostonya) | - | 48,66 |
Fehérnyéből, oldva | 32,02 | 34,66 |
Zsírokból | 1,23 | |
Kivonatanyagokból | 1,78 | |
Ásványsókból | 7,36 | 9,66 |
Szíkhalvany (NaCl) | 5,65 | 6,07 |
Szikéleny (NaO) | 1,30 | 0,60 |
Haméleny (KO) | 0,11 | 1,07 |
Kénsav (SO3 ) | 0,08 | 0,18 |
Luganyokhoz kötött vilanysav | 0,02 | 0,15 |
Vilanysavas földek | 0,20 | 1,59 |
3. §. A nyirkedények és a nyirkmirigyek alaki sajátságai és szöveti szerkezete.
A nyirkedények vékony falú átlátszékony csövek, melyek billentyűkkel ellátvák. A billentyűk csekély távolokban következnek egymásután, s egymással szemközt mindig két billentyű áll, hol az edény meg van duzzadva. A billentyűk úgy levén elhelyezve, hogy szabad szélük a szövetektől eltekint, bennük a nyirkfolyás csak a véredények felé történhetik, míg ellenkező irányban soha. 24. ábránál felmetszett nyirkedény billentyűivel együtt csekély nagyitás mellett van lerajzolva.
Az egészen kicsiny nyirkedények falzata a környező szövettől meg nem különböztethető; a 0,02 millim. átmérőjűeknél azonban a billentyűkkel egyetemben, melyek a fal
|
24. ábra. |
belrétegeinek kettőzetei, úgy a rostos külburok, mint a hámréteg elötün. A középnagyságú nyirkedények már három rétegből állanak: bel, közép és külburokból.
A belburok finom ruganyos rostokból képződött, hosszant kinyúlt hálózatból van szerkeződve és hámsejtek egyszeri rétege által fedetik. A hámsejtek hosszasak és két végükön megvékonyulvák.
A középburok alakelemei haránt irányban futnak le, s kötszöveti rostok, ruganyos szöveti hálózat és sejtszerű izomelemekből (glatte Muskelfasern) állanak. A melli nagy nyirkvezetéknél a középburoknak két: külső és belső rétege van. A belső hosszanti irányban lefutó kötszöveti rostokból van szövődve, míg a külső olyan, mint bármelyik nyirkedény egész középburka.
A külburok alakelemei hosszanti irányban fekvő kötszöveti rostok, melyekben ruganyos szöveti elemek csak gyéren találtatnak, s ezeken kivül közéjük a nagyobb edényeknél ferdén vagy hosszant lefutó, vékony izomkötegek vannak szőve. A nyirkedények vagy olyanok, melyek nyirkmirgyekhez mennek, vagy pedig olyanok, melyek nyirkmirigyektől jönnek. Amazok hozó edények (vasa afferentia), emezek pedig vivő edények (vasa efferentia), s mindig kevesebb számmal vannak, mint az előbiek; azon vivőedények pedig, melyek mirigyhez többé nem mennek, tágabb csövekbe, a nyirkvezetékekké (ductus thoracici) olvadnak egybe, melyek aztán a visszerekbe szájadzanak.
A nyirkmirigyek, vagy helyesebben mondva tüszőhalmazok (Lymphknoten, Follikelhaufen) buroktól körülvett domború képletek, melyek azon helye, hol a vívőedény és a véredények gyöködzenek köldöknek (hilus) neveztetik. Két állományt mutatnak, melyek egyike a másikat borítja; amaz, a világosabb, sárgafehér kéreg-, emez pedig a sötétebb, szürkés velőállomány.
A burok kötszöveti rostok kötegeiből áll, melyek között gyér számmal kötszöveti testek foglalnak helyet. Az egyes kötegek a kéregállomány felé tömörebb szövetet képeznek, míg a
szabad felület felé lazábban állanak együtt, s sokszor zsírsejteket is foglalnak magukban. A burokban vér és hozó nyirkedények elágazásai szemlélhetők, s ezeken kivül az ébrenynél idegeket, egyes állatoknál pedig sejtszerű izomelemeket lehet ottan találni.
A buroktól, hasonszövetű és hasonló alakelemekből álló nyujtványok hatolnak a kéregállományba, melyek továb egészen a velőállomány határos részébe is beérnek. Ezen sokszorosan szétágazó nyujtványok által közfalak (25, a) képződnek, melyek által a kéregállomány és a velőállománynak azzal határos részlete szakürekre (Alveolen, a) osztatik, melyek egymástól tökéletesen elzárva nincsenek, hanem a rostkötegek közötti hézagokon át egymással közlekednek. A szakürek
25. ábra.
mindegyikében tüsző (Follikel, b) található, melynek felülete a közfalaktól többé kevésbé keskeny tér: burkoló tér (Umhüllungsraum) által van elválasztva (c). A közfal aktól a tüszőfalakhoz a burkoló téren keresztül szilárd rostok, valószínűleg ruganyos elemek haladván, a burkoló tér kitágított helyzetben tartatik, mi által a tüsző az összeeséstől megóvatik.
A tüszőkben igen finom sejtek, nyujtványaik által összenyílva, hálózatot képeznek (h). Ezen hálózat a tüsző közepében tágközű és laza, a körület felé azonban a közök mindinkáb kisebbülnek, míg végtére a burkoló tér határában tömöttebb rostszövet fejlődik ki, melyben vékony hézagocskák vannak, minélfogva a tüszők üre és a burkoló tér között közlekedés lehető, a nélkül azonban, hogy amannak sűrű bennéke az utóbi helyre átnyomulhatna, hanem inkáb az ellenkező történik meg, t. i. a burkoló terek hígabb tartalma hatol át a tüszőkbe.
Két, három vagy több tüsző egymással csatornák által közlekedik, mely utóbiakat Frey nyirkcsatornáknak (d, e, e') nevez. A tüszőkből mindig több nyirkcsatorna veszi eredetét, melyek azután egygyé nyílnak (e'-e'), valamint az is megtörténik, hogy különböző tüszők nyirkcsatornái (e', e) egygyéolvadnak (d). A nyirkcsatornák kezdeti részleteikkel a kéregállományban vagy a velőállomány határán veszik eredetüket, míg törzsük a velőállomány főtömegét teszi, hol egymással sokszorosan összenyílva, tágközü, laza hálórendszert alkotnak. Ily formán pedig a velőállomány nyirkcsatornáinak hálózati közeiből ürrendszer támad, mely a velőállomány szivacsszerű mivoltát okozza, s nagy kötszöveti sejtek (i) töltik ki, melyek számos szétágazó nyujtványaik által nemcsak egymás között, hanem a nyirkcsatornákkal is összenyílnak. Eme kötszövetsejt hálózat-ürbeni sejthálózat (intracavernöses Zellennetz) nevet visel, s tőle veszik eredetüket a nyirkedénykék, melyek azután a vivő nyirkedényekké folynak össze.
A tüszőbeni sejthálózat a tüszők ürével, a nyirkcsatornák vagy az ürbeni sejthálózattal sehol össze nem nyílik, hanem magában zárt egészet képez.
A vázolt szerkezetnél fogva a nyirkmirigyekben a nyirk folyása következő. A hozó nyirkedények ágcsái a közfalak-
ban haladva, tartalmukat a burkoló terekbe ömlesztik, honnét az a leírt hézagokon át a tüszőkbe, ezekből pedig a nyirkcsatornákba és az ürbeni sejthálózatba jut, melyekből végtére a vivő nyirkedényekbe megy.
A tüszők ürében, a sejthálózat közeiben, nemkülönben a nyirkcsatornák, az ürbeni hálózat sejtei és nyujtványaiban nagy mennyiségű, míg a burkoló terekben kevesebb nyirksejt található. A tüszőbeni sejthálózatban nyirksejtek nincsenek.
A véredények a nyirkmirigyekben következőleg oszolnak szét: a mirigyburokból jövő és a közfalakban haladó ütérkék a tüszőkbe menvén át, itten hajszáledényhálózattá (25. áb. g) szétoszolva, a tüszőbeni sejthálózattal fonódnak egybe. Ama hajszáledényhálózatból keletkeznek azután a visszerek, melyek a közfalakba veszik útjokat, s az üterek mellett haladnak tova. A tüszői hajszáledényhálózatból továbá vastagabb ágak (f') a nyirkcsatornákba mennek, hol ezek tengelyében foglalnak helyet (f), s más tüszők hajszáledényeivel is összenyílnak. Minden nyirkcsatorna (d) tengelyében véredény (f) található.
A leírt elterjedésnél fogva a véredények bennéke és a nyirk között ömlés útján a legbensőbb cserehatásnak kell véghez mennie, melynél hogy a tüszőbeni kötszöveti sejtek jelentékeny szerepet játszanak, igen valószínű, ha tekintetbe veszszük, hogy amaz alakelemek a szövetek táplálkozásánál mily fontos közrehatással vannak.
A nyirkmirigyek életi működése a nyirk, vagyis a színtelen vérsejtek képzése, mint ez onnét kitün, hogy a nyirk annál több sejteket tartalmaz, minél több nyirkmirigyen haladott keresztül; továbá pedig midőn a nyirkmirigyek túlfejlődnek (hypertrophisiren), a szintelen vérsejtek szerfelett megszaporodnak. S alig marad fel kétség az iránt, hogy a nyirkmirigyek szerkezetének mivolta oda megy ki, miszerint a nyirk a vérrel benső cserehatásba jövén, ekként a nyirksejtképződés valószinüleg sejtüri szaporodás (endogene Zellenbildung) által lehetővé váljon.
4. §. A közbenső nedvkeríngés és a nyirkfolyás tényezői.
A közbenső nedvkeringés véghezmenetelénél közrehatnak a szürődés (filtratio), az ömlés (diffusio) és a villamosság, melynek kifejlesztői az idegek.
A szürődést a szövetek likacsossága, melyekben a tápnedv szétoszol, feltételezi.
Ömlésnek történnie kell, minthogy a hajszáledények közvetlen szomszédságában a szövetek nedvének összetétele különböző, mint az edényektől távolabb levő helyeken; továbá pedig a kötszöveti sejtek bennékének szinte el kell térnie a szövetnedvek összetételétől, minthogy a beléjük jutott tápfolyadék a sajátságos sejtműködés szerint módosul, mi szinte folytonos ömlési folyamatra vezet.
Hogy a villamosság a folyadékáramlást nemcsak előmozdítja, hanem közvetlenül elő is idézi, kísérletileg bebizonyitható, midőn észlelhetni, hogy a folyás + jelű sarktól a - jelű felé történ, egyszersmind pedig ezen utóbi helyen a folyadék meg is gyülemlik. Ez így levén, a figyelemnek rögtön az idegek felé kell fordúlni, melyekről tudva van, hogy villamosságot fejlesztenek ki, mely tőlük elvezethető. S hogy a közbenső nedvkeringésnél ideghatás tényezőként valóban működik, mutatja Krause kisérlete, ki kutyánál a nyak nagy nyirkedényeiből ingerlés nélkül 1/4 óra lefolyása alatt 6,510 gramme nyirknél többet nem nyert, míg, ha a háromosztatú ideg nyelvi ága ingereltetett, ugyanazon idő lefolyása alatt 18,315 gramme-ot kapott. A fej üterek le lévén kötve, a vérfeszülés befolyása teljesen kizáratott. Minthogy pedig nagyobb idegtevékenység mellett a tápnedv nagyobb mennyiségben gyülemlik meg, a nyirkedények bennékének gyorsabban kell előbre tolatnia, miből ismét következtetni lehet, hogy a nyirkfolyás a felfejtett oknál fogva idegbefolyás alatt áll; s hogy itten a vérfeszülés közre nem működik, Krause emhitett kisérletei után, hol az illető üterek le voltak kötve, fölvehető.
Az idegeken kívül a nyirkfolyásra előmozdítólag hatnak még: 1) az izomműködések, minthogy összehuzódásuk alkalmakor a nyirkedények összenyomatván, bennéküknek a
billentyű-szerkezetnél fogva a visszerek üre felé kell haladnia; 2) a mellkas kitágulása a belégzés alatt, midőn a mellüri légnyomás csökkenvén, úgy a vér, mint a nyirk, a nagyobb levegőnyomás helyéről oda áramlanak.
5. § A nyirkmennyiség.
Krause vizsgálatai után 24 óra lefolyása alatt 1 kilogr. kutyafej 406 gramme nyirket fejleszt ki.