XIV.
Az óczeán vizének áramlása.
Tengeri áramlatok.
143. A tengeri áramlatok. Az óczeán vize soha sincs nyugalomban. Éppen most tárgyaltuk azokat a ringó mozgásokat, a melyek szünet nélkül változtatják szintjét és hullámzásban tartják felszinét. Most tárgyalni fogjuk a haladó mozgásokat, melyek a vizet roppant területeken viszik át, vagyis az áramlatokat.
Az áramlatokról az észleletekkel szerezhetünk meggyőződést. Egyrészről vannak árapályi áramlatok, melyek helyi körülményektől függenek és melyeket mindazok, a kik kikötőket láttak, észlelhettek; másrészt vannak általános áramlatok, valóságos folyók az óczeánban, melyeknek útját az úszó tárgyak mutatják, melyeket nagy távolságokra elvisznek.
144. Árapályi áramlatok. – Folyamtorkolati dagály és apály. Észlelhető a kikötőkben s főként azokban, a melyek valamely folyó torkolati öblében feküsznek, hogy mihelyt a dagály emelkedni kezd, áramlat fut be az öbölbe, visszaszorítva ily módon a folyó víztömegét: ez a torkolati dagály. Midőn a tenger eléri maximumát, rövid ideig nem észlelhető áramlás, mihelyt megapad, újabb aramlas indul meg a dagályéval ellentétes irányban: ez az apályáramlat.
Ezeknek az áramlatoknak nagy a hasznuk a vitorlás hajók elindulása és a kikötőkbe futása tekintetében; a halászbárkák különösen az apálylyal indulnak és a dagálylyal térnek vissza. Ez árapályi áramlatok, a melyeket breton szóval "raz"-nak neveznek, a szűk szorulatokban néha roppant hevességet érnek el; a Blanchard-raz a Hague-fok közelében és a Sein-raz megérdemlik hírüket.
145. Örvények, tölcsérek. Midőn két ellenkező irányú dagályáramlat valamely szorosban találkozik, melynek feneke egyenetlen szikla, duzzadás keletkezik, mely tovább fokozza azt a veszedelmet, a melyet a heves áramlat különben is a szűk szorulatban okozna.
A Hebrida-szigetcsoportban a Jura- és Scarba-szigetek közt Skóczia nyugati partja mentén híres raz-t találunk, a Corryvrekan-t;
e szűk szorulatban az árapály minden változásakor áramlat keletkezik, mely majd a száraz felé, majd a tenger felé irányul. Ennek az áramlatnak sebessége 8 csomó vagyis 15 kilométer óránként; ez valóságos rohanó ár, mely ha hasonló áramlással találkozik, vagy a partba ütközik, örvények keletkeznek. Az ily veszedelmes partok megközelítését büntetlenül semmiféle vizi járómű nem koczkáztathatja meg.
A Lofoti-szigetek déli szélén a skandináv legendákban híressé vált örvényt találjuk: a Maëlstrom-ot. Ezt két különböző szintű dagályáram találkozása okozza, mi roppant hevességű mozgást szül, mely majd egyik, majd másik irányban halad és 2–3 m. mély tölcsérmélyedéseket okoz, a mely a kis hajókra, minők e tájék halászbárkái, roppant veszedelmesek. A Földközi-tenger kis árapálya szüli, a különben kevésbé veszedelmes két forgatagot a Messinai-szoros bejáratánál, melyek az ókorban Scilla és Charibdis néven váltak híressé.
146. Maszkaré. Midőn az átapály-áramlat az erős folyású folyamtorkolatban áll elő, különös tünemény keletkezik, mely özönár (mascaret) néven ismeretes.
Midőn a dagály főként az éj-napegyenlőség nagy árapálya idejen a nyilt tenger felől megérkezik, mozgását a fenék felemelkedése és a folyam áramlata késlelteti, mely vele ellenkező irányú. Az első, haladásában így visszatartott hullám mögött más víztömegek gyűlnek össze, melyeknek egyesülését a késleltető hatás mozdítja elő; ekkor mind ez a víztömeg hevesen előretörtet a folyam medrébe, melynek vizét visszanyomja. Valóságos vízfal emelkedik fel 3–4 m. magasságot érve el, melyet a hajóknak óvatosan el kell kerülniök.
A maszkaré minden nagy folyó torkolatánál megvan; Európában a Szajnán észlelhető legszebben és rajta tanulmányozták leginkább.
147. Óczeáni áramlatok. – Golf-áramlat. A tengerek áramlatait sokféle ok szüli: a légkör mozgása, a sűrűség, a hőmérséklet és a sótartalom különbsége különböző vidékek vizében és végre a víz párolgása a melegebb tájakon.
Ez okok közül kétségtelenül legfontosabb a forró övi tájakon, az óczeánokon fúvó állandó szél. Mintául az Atlanti-óczeánon végbemenő jelenségeket vesszük.
Látni fogjuk később, hogy az Atlanti-óczeánon az egyenlítőtől
északra északkeleti, míg délre délkeleti szabályos szelek (passzátszelek) fújnak. E hatalmas erejű szelek, folytonos surlódásuk következtében, a felszíni vizeket haladásuk irányában magukkal ragadják. E két légmozgás eredője tehát az, hogy a víz keletről nyugat felé mozog a fekete F nyíl irányában (lásd a 65. rajzot). Az így keletkező áramlatot egyenlítői áramlatnak nevezik; ez óránként 1 km. sebességgel halad előre, míg eléri Brazilia keleti partján a Szent Rókus-fokot, a hol két részre válik; a víz egy része Guyana partjai mellett északra tér, míg a másik Brazilia partjainál dél felé száll.
65. rajz.
Vizsgáljuk az északi ágat; a mögéje kerülő víztorlódástól nyomva, bejut a Mexikói-öbölbe, mely majdnem zárt tenger; ott összegyüjti víztömegét, melynek nincs más kimenő útja, mint a Kuba és Florida közötti szoros.
A víz ebben az öbölben, melynek partjait a földgömb igen meleg vidéke alkotja, 10–12 fokkal nagyobb hőmérsékletet kap, mint mikor oda belépett.
Midőn tehát a Floridai-szoroson át rohanva kimegy, magas a hőmérséklete. A nagy sebessége miatt nem keveredik a környező hidegebb vízzel; valóságos meleg vizű folyót alkot, mely az Atlanti-óczeán felé rohan, és a melynek tulajdonságait a Mexikói-öbölből való eltávozása után, részletesen látni fogjuk. Ettől az
az öböltől kapta az áramlat a nevét is: Golf-stream azaz "öböl" áramlat" nevet.
A passzátszelek tehát a főokai e tengeri áramlatok keletkezésének.
|
A párolgás másodrendű ok, mely ugyanabban az irányban hat, mint a főok. A párolgás eltávolítja egy részét az egyenlítői öv víztömegének, mely mindig melegebb. A környező vidékek vizei északról és délről az egyenlítő felé sietnek tehát, hogy pótolják ezt a vízszínsülyedést, melyet az egyenlítői párolgás okoz; ennek következtében az északi félgömbön északról jövő n, n', n'', a déli félgömbről délről jövő s, s', s'' áramlatok keletkeznének (l. a 66. rajzot). De közbelép a Föld forgása. Láttuk, hogy e mozgás következtében minden test, mely a földgömb felszinén halad, az északi féltekén jobbra, a délin balra hajlik el. Az n, n', n'' áramlatok mozgásuktól jobbra térnek el és a, a', a'' irányúakká válnak; éppen így az s, s', s'' áramlatok balra hajolnak és irányvonaluk b, b', b'' lesz. Az egyenlítő két oldaláról jövő áramlatoknak tehát irányuk olyan, mint ezeken a helyeken a passzát-szeleknek. |
66. rajz. |
Ez az ok, a mely eleinte fontosnak látszik, valójában másodrendű; az elpárolgás csakugyan vízszínsülyedést okoz, de ezt némiképpen ellensulyozza a vízszintnek az a felemelkedése, melyet a melegebb tenger csekélyebb sűrűsége okoz. Hozzá kell még tennünk, hogy mihelyt a tenger felmelegszik és párolog, sótartalma növekedik. Tehát több egymásellen működő ok nyilvánul itt; bármint van is a dolog, a felmelegedés eredő hatása hozzájárul a passzátok állandó, előrehajtó hatásához és vele egyesülve állítja elő e tengeri áramlatokat.
148. A Golf-áramlat útja és jellemző tulajdonságai. A Mexikói-öbölből való kijövetelekor a Golf-áramlat meleg vize 60 km. szélességben rohan az Atlanti-óczeánba; a meleg áramlat mélysége kb. 400 m. A kiömlő pontnál sebessége jelentékeny: 8 km. óránként; valóságos folyam az óczeánban, mondja festői szavakkal MAURY, ki a Physical Geography of the Sea czímű örökbecsű
művében új utat nyit a meteorológia mezején és egyszersmind megalapozza az óczeánográfja tudományát.
A Golf-áramlat szállította vízmennyiség óriási; az előző adatok alapján több, mint 33 millió köbméterre becsülhető másodperczenként. Vagyis 2000-szerte nagyobb a Missziszipi átlagos vízhozományánál.
A Golf-áramlat a mint a Floridai-szorosból kijön, megváltoztatja irányát. Mozgó víztömege nem kerülheti el azt az elhajlást, a melyet a Föld forgása a felszinén mozgó minden testre gyakorol, vagyis az északi féltekén a jobbra való elhajlást. A Golf-áramlat tehát gyorsan délnyugati, majd az északi szélesség 42-ik fokánál nyugati áramlattá lesz. Itt két ágra szakad. Az egyik folytatja útját kelet felé, leszáll Portugália és Afrika partjai mentén, hogy hatalmas körfolyamot alkosson, mely csatlakozik az eredeti egyenlítői áramlathoz, melynek középpontja az Azorok-szigete (l. az I. mellékletlapot); benne a víz az óramutató irányában kering. A másik északnak tart és felmelegíti északi Európa partjait, megolvasztja Izland-sziget közelében a sarki tenger jegét és mint a meteorológiában látni fogjuk, tetemesen mérsékli Irland és Norvégia nyugati partjainak éghajlatát.
Abban a mértékben, a mint az áramlat előrehalad az Atlanti-óczeánban, szélessége megnövekedik, mélysége megcsökken; a Hatteras-foknál való áthaladásakor mélysége 220 m.-re, sebessége óránkénti 5 km.-re csökken, vagyis a gyalog ember sebességére; de szélessége már 125 km.-t ér el, vagyis kétszer akkora, mint az öbölből való kiindulásakor.
A Hatteras-fokot elhagyva (35 északi szélességi fok), az áramlat eltávozik az amerikai partoktól; az eltávozás oka fizikai és földrajzi.
Fizikai, mert a Föld forgása – mint említettük – az áramlatot kelet felé viszi és földrajzi, mert Georgia és a Karolinák földjeinek fölötte csekély lejtése folytatódik az Atlanti-tenger vize alatt, körülbelül 80 m. mélységig; ekkor a tenger feneke hirtelen lemélyed, hosszu tengeralatti völgyet alkotva, párvonalosan az Egyesült-Államok partjával. Ebben a völgyben, melytől nyugatra van az Apalache-hegyláncz töve, találja meg a Golf-áramlat a vizeinek folyásához szükséges medret.
A Golf-áramlat ez a melegvizű folyó, két hideg vízpart között folyik. Melegebb vize sokkal sósabb és ennek következtében
kékebb; a környező víztől sötétebb színe miatt jól meg lehet különböztetni.
A mily mértékben előrehalad az áramlat az északi Atlanti-óczeánban, két ága közül az, mely a sarki tengerben vész el, kiszélesedik és mélysége megcsökken. Természetes, hogy a mint hidegebb és hidegebb tengereken halad át, vize kihül, bár hőmérséklete nagyobb marad a környező tengerekénél. A Golf-áramlat hőmérséklete az öbölből való kijövetelekor meghaladja a 30 fokot, New-Foundlandnál való áthaladásakor is még nagyobb 12, 13 fokkal a környező tengerénél. Ezért néha a tengert gőzölögni látjuk a meleg áramlat átvonulása mentén.
Ez az áramlat, a mely jelentékeny hőmennyiséget tart magában, érezhető a Spitzbergákig; egyik ága áthaladva a Baffin-tengerbe, lakhatóvá teszi Grönland nyugati partját és úszó mahagoni-fadarabokat találtak még Diskó-szigetnél is, a mi nyilvánvaló bizonyítéka a forróövi vidékekről az egész Atlanti-óczeánon való átszállításuknak. A Golf-áramlat tereli észak felé az izotermákat Európa nyugati partjain.
Az áramlat átlagos sebessége a zárt körfolyamon, a melyet az Atlanti-óczeánon fut meg, akkora, hogy körülbelül két és fél év alatt teszi meg útját.
149. A Szargasszó-tenger. A hullámok Amerika partjairól a Szargasszó néven összefoglalt növényeket szaggatják ki. E növényeket a Golf-áramlat magával ragadja és roppant kiterjedésű rétegben gyűjti össze a tenger felszinén annak az óriási gyűrűnek a közepén, a melyet az északi Atlanti-óczeánban az áramlat körüljár.
Ez a Szargasszó-tenger, a mely a körző mozgás közepén, csöndes tér; és pedig kétszeresen csöndes, mert itt nemcsak a tenger nem áramlik, hanem a levegő is nagynyomású, mivel ez az Atlanti-óczeán ama vidéke, a hol – mint a meteorológiában látni fogjuk – állandóan nagy légnyomás középpontja székel.
150. Visszatérő hideg áramlatok. A meleg vizet, melyet a Golf-áramlat a sarki vidékekre visz, az óczeáni körmozgás teljessé tételére a sarkoktól az egyenlítő felé nyomuló hideg víznek kell helyettesítenie; valóban ez történik és hideg áramlatok egészítik ki az Atlanti-óczeán vizeinek körzését. Pl. az Egyesült-Államok keleti partjain a Golf-áramlat és partok közötti szabad téren a Baffin-tenger felől leszálló hideg
áramlat mozog; ez a Labrador-áramlat, mely az egész amerikai partok mentén végigvonul a Hatteras-fokig. Itt látszólag lesülyed és a Golf-áramlat alatt tovább folyik, hogy az Atlanti-óczeán közepén elveszszen.
Télen a két áramlat hőmérséklete között a legnagyobb a különbség. Ekkor a newyorki part mellett a Labrador-áramlatba tett hőmérő csak +6 fokot mutat, míg néhány mérfölddel arrább a Golf-áramlat medrében több, mint 18°-ot jelez. Innen érthető meg az a vastag köd, a mely a meleg víz állandó páráiból összegyűl New-Foundland és Izland hideg partjain.
151. A déli Atlanti-óczeán áramlatai. Említettük, hogy az egyenlítői áramlat Brazilia partjának keleti szélén, a Szent-Rókus foknál kettéválik; láttuk, hogy az az ág, a mely északnak tart, adja a Golf-áramlatot. Most azzal az ággal foglalkozunk, a mely dél felé tart.
Ez a még mindig meleg ág Brazilia partjain fut végig és mivel a déli féltekén van, a Föld forgása mozgásától balra téríti el; a déli Atlanti-óczeánon ily formán zárt gyűrűt alkot, melyben az óramutató járásával ellenkező irányban történik a körzés, részarányosan az északi Atlanti-óczeán gyűrűjével.
Miként az északi Atlanti-óczeánban, úgy itt is a déli sarki Jeges-tengertől jövő hideg víz helyettesíti azt a meleg vizet, a mely a gyűrűtől elválván, elvész a déli jég közt, melyet dél felé visszaszorít. Az I. térképmelléklet minden magyarázatnál jobban megmutatja mind az áramlatokat.
152. Csöndes-óczeáni áramlatok. – A Kuro-Szivó. A Csöndes-óczeánnak is megvan a maga kettős körzése az egyenlítőtől északra és délre ugyanabból az okból, a melyet az Atlanti-óczeánnál kifejtettünk.
Az egyenlítőtől északra óriási melegáramlatot látunk itt, a Kuro-Szivót, a japánok "fekete folyóját", a melyet kétségtelenül vizének sötét szine miatt neveznek így, a mely a nagy hőmérséklete következtében előálló nagyobb sótartalmának tulajdonithaíó. Ez az áramlat nem találhat utat, mint a Golf-áramlat, a sarki tenger felé, hanem észak felé fölemelkedve visszaszáll megint Alaszka partjai mentén, hogy a kaliforniai part éghajlatát mérsékelje. Az így leírt óriási körzés közepén szintén találunk egy Szargasszó-tengert.
Az egyenlítőtől délre a Csöndes-óczeánon az óramutató járásával ellenkező irányban körző áramlatot látunk, mint a déli
Atlanti-óczeánon. A sarktól kiinduló hideg áramlat, a Humboldt-áramlat, Chili partjai mentén száll fel, hogy felmelegedjék a forró-övi tájon és beleolvadjon a Csöndes-tenger egyenlítői áramlatába.
153. Az Indiai-óczeán áramlatai. – Déli áramlatok . Az Indiai-óczeán északi részén csak évszaki áramlatokat találunk, melyeknek járása a később részletesen tárgyalandó, monzun-nak nevezett időszaki szelek járásával változik, de az egyenlítőtől délre eső Indiai-óczeánon az atlanti- és csöndes-tengeri déli áramlatok mintájára óriási körzést látunk, a mely az óramutató járásával ellenkező irányban mozog.
Az I. térképmelléklet mutatja az áramlatok részleteit.
De egy dolgot meg kell jegyeznünk: a déli félgömb három áramlati ága az óriási déli tengeren nyugatról keletre irányuló általános áramlatot igyekszik megindítani; látni fogjuk, hogy e roppant óczeánban, a hol semmi föld nem akadályozza a hullámok mozgását, állandó nyugati szél van. Jól érthető tehát, hogy e déli tengereken minden folyadék, levegő és víz, ugyanoly hatástól elragadva, folytonos körzésben van a Föld körül, mindig nyugatról kelet felé forogva.
154. Óczeánográfia. Az előadottakból látható, mily fontos érdek az óczeán természettanának tanulmányozása. De a tengerről szóló tudomány nem állapodik itt meg. Még egyéb czélja is van: tanulmányozza a vizek mélyén levő állati és növényi élet jelenségeit és változásait, a mélységek és a különféle óczeánok szerint.
E vizsgálódások összessége alkotja az óczeánográfia szép tudományát, mely alig néhány éves; AIMÉ és MAURY vetették meg alapját és ALBERT monákói fejedelem jóformán kizáróan e tudomány művelésére szenteli az életét.