199. Az egyenlítői vidék melegfölöslege. Láttuk a napsugárzás tanulmányozásakor, hogy a földfelszín minden négyzetczentimétere évenkint átlag 250 000 kalória hőmennyiséget kap, feltéve, hogy a levegő átlátszósági együtthatója 0.7, mi a tapasztalati adatokkal megegyezik. A legnagyobb hőmérsékletemelkedés mindazonáltal az egyenlítői övre jut.

Ha kiszámítjuk, hogy ez a hőmennyiség mekkora víztömeget tud elpárologtatni, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Napból az egyenlítői övre évenkint kisugárzó meleg összege elegendő több, mint 4 m. vastag vízréteg teljes elpárologtatására.

Már pedig az egyenlítői övre hulló eső átlagos magassága körülbelül 2 m., tehát az esőmennyiség teljes elpárologtatása után még jelentékeny melegfölösleg áll rendelkezésre.

Ez a fölösleg az egyenlítői vidékek fölött a légkör fölmelegítésére szolgál abban az egész övben, ahol a napsugarakat merőleges irányúaknak gondolhatjuk, vagyis körülbelül 1000 km. széles szalagban, mely a Földet az egyenlítőnél körülburkolja oly módon, hogy az egyenlítő e szalag közepére essék.

A légkör, mint láttuk, közel egy harmadat nyeli el a Nap melegének és ennek az elnyelésnek a vízpára a főokozója. De a pára a légkör alsó rétegeiben helyezkedik el és 7–8000 méter magasságon felül már majdnem semmi sincs belőle.

Tehát az egyenlítőn a légkör az alsó rétegeiben melegszik föl, még pedig mindenekelőtt a légköri elnyelés miatt.

De ezenfelül az egyenlítőnél túlhevült földfelszín csakis a légkör alsó részeivel érintkezik, tehát belőle egy második ok keletkezik, mely miatt a minket körülvevő gáztömeg alsó része fölhevül.

200. Körzés egynemű és mozdulatlan földtekén. Ebből következik, hogy az egyenlítői öv, ba a Nap az egyenlítő síkjában volna, az egymás mellé helyezkedő melegközéppontok folytonos sorozata lenne.

Tehát ez az öv kisnyomású öv is lenne, maga felé szívná a két félteke levegőtömegét.

201. A valódi állapotnak megfelelő körzés. – A légkör mozgása az óczeánok fölött; passzátszelek. Azonban azok a valódi körülmények, a melyek a mi bolygónk felszinén találhatók, nem olyan egyszerűek, mint az előző §-ban föltettük.

Ez a felszín nem egyenletes: óczeánok és szárazföldek szabálytalan és az egyenlítőhöz viszonyítva részaránytalan módon oszlanak el rajta.

De a tengerek a földgömb felszinének háromnegyedrészét borítják be; itt tehát megtaláljuk a követelt egyformaságot. Ezért ebben a fejezetben csak az óczeánok felett való légkörzésnek tanulmányozására szorítkozunk.

202. Az egyenlítői szélcsend öve. Minden egyenlítői tengeren az egyenlítőtől északra északkeleti, délre délkeleti paszszátszél fúj.

E két passzátvidék között a meleg levegő a kis nyomás és az így előálló kisebb sűrűség következtében függőlegesen felfelé száll. A két passzátrendszer között tehát oly tájék van, a melyen a levegőrészecskéknek nincs vízszintes irányú mozgásuk; itt tehát állandó szélcsend van; ez az egyenlítői szélcsend öve, melyet a hajósok jól ismernek. A hajók gonddal elkerülik ezt a helyet, mert itt a vitorlás hajók napokig, néha hetekig mozdulatlanul állanak. A szél hiánya akkora, hogy a hajó oldalánál megtalálható másnap az a parafadugó, melyet az előző nap estéjén dobtak a tengerbe.

A vízpára lecsapódása ily helyeken bőséges; a meleg, párával telített levegő szüntelenül a légkör magasabb, hidegebb rétegeibe emelkedvén, ott megsűrűsödik és esőáradatban csapódik le, a melyet terhes, sötét fellegek jeleznek előre. Innen van, hogy a hajósok, a maguk festői nyelvén, e folytonos szélcsend vidékét kormosfazék-nak (pot au noir) nevezik. Látni fogjuk később, hogy a szélcsend öve áthelyeződik és követi a Nap mozgását az ekliptikán. Távolsága az egyenlítőtől tehát évszakonként változik.

203. Visszatérő felsőbb áramlatok. – Ellenpasszátok. De az egyenlítőn fölemelkedő levegőtömegeknek valamerre szét kell áradniok; a szétáradás a légkör magasabb rétegeiben történik és a légkör felső tömegeinek mozgását hozza létre az egyenlítőtől a sarkok felé.

Ez a mozgás a forgó gömbön engedelmeskedik a dinamika

*) Karavella, kis, vitorlás portugál hajó. A régi, vitorlás török hadihajóknak is ez volt a nevük.      Fordító.

204. Nyomásminimum a sarkokon. A megelőzőkből látható, hogy ha nem játszanék itt közre más szülőok, mint az egyenlítői öv felmelegedése, mindkét féltekén az egész légmozgás csak a passzát- és ellenpasszátáramlatokra szorítkoznék és két szélcsendes övre, a melyek közül az egyik az egyenlítőnél gyűrűalakú, felfelé áramló levegőmozgással, másik a sarkoknál köralakú, leszálló levegőáramlattal. Az egyenlítőn kis, a sarkokon pedig nagy nyomást találnánk.

De a jelenséget közelebbről és a Föld forgásának szerepét nagyobb figyelemmel kell vizsgálnunk. Nézzük, mi megy végbe az északi félgömbön.

205. A közepes földrajzi szélességek nagynyomású középpontjai. A sarkok közelében e szerint kicsiny nyomás van és e minimumnak az oka egyedül a czentrifugális erő; ez mechánikai minimum, míg az egyenlítői, hőokozta minimum.

De a légköri nyomás folytonosan változó mennyiség; mihelyt minimuma van az egyenlítőn és a sarkokon, szükségképpen maximumának kell lennie valamely közbeneső szélességű helyen. Mindkét féltekén tehát az óczeánok fölött az egyenlítő és a sarkok között nagy légnyomású vidékek vannak. FERREL számításai szerint, MAURY észleleteinek megfelelően, e maximumok mindkét féltekén a 30. szélességi fok közelébe esnek.

206. Az előző következtetések igazolása. – Évi izobárok. Most már kérdezhetjük, hogy vajjon a tapasztalat igazolja-e az éppen előadott elméleti fejtegetéseket? A választ közvetetlenül megkapjuk ama térképek vizsgálatából, a melyeket a meteorológusok az egész évi átlagos nyomásoknak a Föld felszinén való eloszlásáról készítettek. Ezek az évi izobárok térképei, melyek nagyon számos barométerészlelésnek rajzban való ábrázolásai.

207. A passzátszelek határának ingadozása. Ha a passzátszelekről adott elmélet helyes, az őket szülő okok változásai alapján előre megmondhatjuk, hogy e szelek járása miként változik.

E szelek eredő okát az egyenlítői öv felmelegedésében kerestük. Ha tehát ez az öv az év folyamán ingadozik, ennek az ingadozásnak a passzátszelekre is hatnia kell.

208. Az óczeáni szelek általános rendszere. Így hát ama vidékeket kivéve, melyeken a tenger bizonyos időben, kivételesen fölmelegedő partok közzé szorul, elkészíthetjük az óczeáni szelek általános térképét.

209. A déli tengerek nyugati szele. Végül megjegyzendő, hogy a déli félgömb három anticziklónja déli részén megnyúlik azokon a roppant óczeáni tereken, hol semmi szárazföld nem szakítja meg a levegőmozgás szabályosságát. Ez anticziklónok örvényei, melyek a déli tengerekre érnek, keleti irányban mozgatják a levegőtömeget.

E tengereken tehát erős és szabályos nyugati széljárást kell találnunk és e szelek egész éven át megszakítás nélkül fújnak; az izobárok itt majdnem párhuzamosak.

Ezeken az akadály nélküli tengereken e szabályos szelek okozzák a folyadékhullámok leghevesebb mozgását; valóban ezért van, hogy a legmagasabb és a leghosszabb hullámokat itt figyelték meg. E szelek erősek, mert azon a sebességen kívül, a melyet a három anticziklón alsó részétől kapnak, mely úgy hajítja őket kelet felé, mint a forgó hajtóhenger a nagyárúházak mozgójáróját, még az