XXII.
Az óczeáni szelek.2. Időszakos szelek: monzunok.
210. A passzátszelek járásának módosulása felmelegedett partok közelében. Láttuk az előző fejezet végén, hogy azok az okok, a melyek a hőmaximum elhelyezkedését módosítják, egyszersmind a déli és északi passzátok határát is eltolják. Feltehető, hogy minden ok, mely valamely túlhevített középpontot hoz létre azon a vidéken, a hol a passzátok fújnak, megzavarja rendes járásukat és helyi változást teremt, minek következtében a szelek más irányt vesznek.
Ez az ok feltalálható a szárazföldek mentén nyáron. A Föld valóban jobban fölmelegszik, mint a tenger. Nyáron a part melegebb, mint a szomszédos óczeán. Tehát a légköri tömegek túlmelegszenek a szárazföld felett, a nyomás csökken és ennek következtében a szárazföldi melegebb vidékek magukhoz szívják a levegőt a tenger felől, a partra merőleges irányban.
A fölmelegedett part és a kevésbé meleg óczeán érintkezése folytán keletkező szeleket monzun névvel jelölik.
211. Az Indiai-óczeán monzunjai. Főként az Indiai óczeán északi részén fejlődnek ki jellegzetes alakban e változások.
A hideg időszakban, októbertől áprilisig a Nap az egyenlítő alatt van. Ekkor semmi sem zavarja az óczeáni szelek szabályos járását és az Indiai-óczeán úgy viselkedik, mint a többi óczeán; az egyenlítőtől északra É.K.-i passzátok, délre D.K.-i passzátok fújnak; közös határuk a szélcsend öve.
De áprilistól kezdve, midőn a Nap az egyenlítő fölé jön vissza és az északi földgömbre tér, Hindosztán, Tibet, Közép-Ázsia fensíkjai gyorsan és erősen fölmelegednek; itt tehát kisnyomású középpont keletkezik; majd az évszak még melegebb lesz és az indiai félsziget a szomszédos tengerhez képest roppant hőkészletet mutat.
Akkor az É.K.-i passzátok rendszere teljesen megzavarodik, az egyenlítői öv az Indiai-óczeán felett kevésbé meleg, mint az ázsiai szárazföld belseje. A szelek tehát a melegebb rész felé fújnak, a passzátok iránya gyökeresen megváltozik; a szelek szembe fordulnak, a mint a hajósok mondják és a helyett, hogy É.K.-ről D.Ny. felé fújnának, éppen ellenkező irányban D.Ny.-ról É.K. felé fújnak úgy, hogy az egyenlítőtől délre eső passzátok meghosszabbodásának látszanak, melyek átmennek az egyenlítői vonalon és jobbra hajlanak, mihelyt az északi félgömbre vonulnak.
Ezek a nyári, vagy D.Ny.-i monzunok.
Látjuk tehát, hogy az Indiai-óczeánnak az egyenlítőtől északra eső részén, váltakozva két ellentétes járású szél fúj: télen, októbertől áprilisig a szabályos É.K.-i passzátok és nyáron, áprilistól októberig a D.Ny.-i monzunok. Ezt mutatja a július-augusztus hónapról szóló széltérkép (VII. térképlap); a monzunok tehát évszaki szelek.
A nyári monzunoknak téli monzunokká való átcsapásának idején a légkörben, egy időben, két ellentétes áramlat mozog majd egymás alatt, majd egymás mellett, majd összekeveredve; ekkor törnek ki a légáramlatok összeütközésének eredményeként azok az éjnapegyenlőségi borzasztó viharok, a melyek oly rémítővé teszik a hajósoknak ezeket a partokat.
De szerencsére ez átmeneti időszakok rövidek és ha egyszer az időjárás megállapodott, akkor a nyári monzun teljes szabályossággal fúj, a mit régóta jól ismernek. A portugál hajósok, kik legelőször kötöttek ki Indiában, gyorsan felismerték őket és hasznukat vették kereskedelmük részére. Megjegyzendő, hogy az első hajósok felfedező útjai az új világrészekig meghozták a meteorológiai nagy jelenségek fölfedezését is.
212. Az ausztráliai monzunok. A terjedelmes ausztráliai földrész a déli nyár idején, vagyis deczember, januárius és februárius hónapokban roppant kiterjedésű, kevésbé meleg tenger közepén szintén túlmelegedett vidékként szerepel. Tehát kisnyomás terül
el Ausztrália felett és légszívás történik a tengerek felől a partokra merőleges irányban. Ezt tapasztalják a hajósok és a meteorológusok észleleteikkel megerősítik. A hajósok tudják, hogy a három említett hónapban, hátsó vagy tenger felől fújó széllel kötnek ki; a meteorológusok meg ez időszaki szélstatisztikát jegyezték fel és az elmélettel megegyezőnek találták. Ezt mutatja a januárius-februárius havi széltérkép (VI. térképlap).
Július-augusztusban (l. a VII. térképlapot) ellenben a déli féltekén tél van; az ausztráliai földrésznek nincs túlmelegedése; ekkor a környező széljárást mi sem zavarja és a szelek szabályos irányukat követik.
213. A guineai partok és Venezuela monzunjai. Az egyenlítői Atlanti-óczeánon két, az egyenlítővel közel párvonalas fölötte meleg partot találunk; ezek a guineai partok Afrikában és a venezuelai partok Délamerikában.
Az elsőnek akkora a fölmelegedése, hogy egész éven át, minden nap a tenger felől a partokra merőleges szél fúj. Csakis deczember és januárius hónapban gyengül egy kissé és rövid ideig helyet enged az É.K.-i passzátnak; ennek az az oka, hogy e hónapokban a Nap legtávolabbra hajlik el a déli félgömbön és hogy a helyi fölmelegedés ilyenkor kevésbé jelentékeny. De a többi hónapokban a déli monzun szabályosan fúj.
A venezuelai parton, mely az Antillák tengerétől délre van, a monzun éppen ellenkezőleg, mint északi szél jelentkezik némi csekély elhajlással kelet felé, mi a bolygó forgó mozgásának következménye; kivétel a deczember-áprilisi időszak, minthogy ekkor a Nap az északi félgömbön van és ekkor a szabályos passzát érezhető.
214. Étéziás szelek. – Szárazföldi és tengeri szellők. A Földközi-tengeren nagyon gyakran fúj északi szél, mely Afrika északi partjait merőlegesen éri. E szeleket már a régiek is jól ismerték és étéziás szeleknek nevezték. Annyira gyakoriak, hogy az olasz, franczia és spanyol parti hajósok számítanak rájuk és úgy becsülik, hogy az átkelés Európából Afrikába átlag 1/5-résznyi idővel rövidebb, mint az Afrikából Európába való átkelés.
Általában mindannyiszor, valahányszor a tenger és a part között hőmérsékleti különbség van, a partra merőleges irányban szellő fúj, még pedig a hidegebb helyről a melegebb felé.
Naponként időszakos szellő észlelhető a tenger partján, váltakozva a tenger, vagy a száraz felől.
Nappal a Föld a Nap sugaraitól gyorsabban fölmelegszik, mint a tenger; szellő támad, mely a tenger felől a part felé fúj; ez a tengeri szellő; ez mindenek előtt a tengeren észlelhető, mert a parton nyugvó levegő fölmelegedésének első hatása a kiterjedésben nyilvánul, mely vízszintesen előrehaladva, meggátolja, hogy a tenger friss levegője a szárazig érkezzék; de e kiterjedés helyet enged később a meleg levegőoszlop felszállásának; ezt követi a légköri tömegeknek a tengerről a szárazföld felé áramlása.
Este pedig a Föld az ég felé kisugározza melegét, gyorsabban lehül, mint a tenger, melynek fajmelege nagyobb; következőleg a meleg tömeg a tengeren lesz és a szél a száraz felől fúj; ez a szárazföldi szellő.
Midőn e szellők irány és nagyság szerint valamely uralkodó szélhez hozzáadódnak, nagy hevességű levegőáramlatok keletkezhetnek. Ez tapasztalható Chili déli részén; itt az uralkodó szelek D.Ny.-iak; és midőn a tengeri szellő fúj, melynek energiája hozzájuk adódik, bizonyos napokon lehetetlen támasz nélkül megállani a tenger partján.
Ezek a szabályos jellegű szelek.
Más szelekkel, mint a misztrál, számum, harmattan, sirokkó, bóra, főn, szintén foglalkozunk, de később, mert ezek nem szabályosak és nem is időszakosak és esetleges légnyomássülyedések következményei.
215. Az óczeáni szelek térképei. A kapott felvilágosítások után elkészíthetjük az óczeánok felett körző légáramlatok általános térképét; hogy pontos és teljes képei állítsunk elő, legalább két térképet kell szerkesztenünk; egyet januárius-februáriusról (VI. térképlap), egyet pedig július-augusztusról. (VII. lap)
A januárius-februáriusi térképen tisztán látható az öt tengeri anticziklón. A grönlandi cziklón szintén tisztán látszik éppen úgy, mint az északi Csöndes-óczeán cziklónja a Behring-szoros közelében.
Az évnek ebben az időszakában nagynyomású középpont terül el Keletázsiában, a hol a szárazföld elég kiterjedésű, hogy az elméletnek megfelelően a közbenső maximum itt szabályosan elhelyezkedhessék; mindazáltal a Himalaya-hegyláncztól kissé északra tolódik. Hasonlóképpen Észak-Amerikában is van egy nagynyomású középpont. Az Indiai-óczeánon, az egyenlítőtől
északra a téli monzun iránya az É.K.-i passzát irányáb esik; minden óczeánon az egyenlítői szélcsend öve a lehető legmélyebben van délfelé tolva, jelezve ily módon az északi és déli passzátok elkülönülését; végül Ausztráliában ekkor meleg évszak lévén, a szél mindenfelől a szomszéd tengerekről a partokra merőleges irányban fúj.
A VII. térképlapon (júliusban és augusztusban) a dolgok másként jelentkeznek; a túlmelegedett ázsiai szárazföldön már nincs nagynyomású középpont; kisnyomások foglalják el helyüket és a cziklónos középpont elmozdul a Behring-szorostól, a hol télen tartózkodott és Ázsia belsejében helyezkedik el. Ez a középpont egyik oka az indiai tengerek D.Ny.-ról fúvó monzun szeleinek, melyek délen és nyugaton csatlakoznak Közép-Ázsia cziklónos áramlatához. Az északi Csöndes-óczeán anticziklónos középpontja ellenben megerősödik.
Végül Észak-Amerikában éppen úgy, mint Ázsiában (bár kisebb mértékben) kisnyomású középpont helyezkedik el, mi könnyen érthető, mert a vidék jelentékenyen túlmelegszik. E körülmény különös figyelmet érdemel, mivel később megmagyarázzuk belőle az Antillák cziklónjainak eredetét, melyek a meleg évszakban tombolnak.
Az öt tengeri anticziklónt, melyeket a nagynyomású állandó középpontok hoznak létre, nagyon jól lehet látni a júliusi széltérképen, valamint a nyugati szelek vidékét a déli tengereken.
A térképeken a hosszabb nyilak a szabályos szeleket (passzát, monzun); a rövid nyilak a változó szeleket jelzik. A nyilak vastagsága arányos a szél erősségével.
216. A változó szelek vidéke. Minden óczeánon a 45. szélességi fok közelében azt látjuk, hogy a szél járását jelző nyilak elvesztik párvonalasságukat, mely az egyenlítőnél megvan és rövidekké, egyenetlenekké lesznek.
E vidékeken valóban a szelek kevésbé szabályosak; a grönlandi cziklón széle (ha az északi Atlanti óczeánt tekintjük) és az Azorok anticziklónjának széle itt érintkezik. Ezen kívül a Golf-áramlat felett melegebb levegőtömegek húzódnak, melyek e vidéket ugyanakkor szelik át, midőn az ellenpasszát, mely már a Föld felé sülyedt, belekeveredik e különféle szelek sorozatába.
Ezt a vidéket a hajósok jól ismerik és a változó szelek vidékének nevezik. Az uralkodó szél itt a nyugati és délnyugati,
de ez sem fúj sohasem a passzát, vagy monzun szabályosságával. Ez a szabálytalanság a szelek járásában egyébként e vidéken a felhőészlelésekben is megnyilvánul, mert a felhőket elég gyakran ugyanabban a pillanatban, magasságuk szerint különféle irányokból látjuk jönni; a felhők tehát útjuknak különféleségével jelzik a különböző szeleket, melyek őket szállítják.
217. Alkalmazás a hajózásra. – Maury térképei. Már az olyan térképek is, a melyekről szólottunk, a hajósoknak nagy segítségére vannak, de MAURY amerikai hadnagy kezdeményezésére a földgömb fizikája továbbfejlődött; hónapról hónapra megszerkeszthetjük a széltérképeket az óczeánok minden pontjáról, a hajóskapitányokn ak útközben összeállított hajókönyveik türelmes és lelkiismeretes elemzése alapján.
MAURY térképeinek egy darabját mutatjuk itt be (l. a VIII. térképlapot) az Atlanti-óczeán északi részéről, július hónapról. Ezek a térképek, a melyek a kalauz-térkép nevet valóban megérdemlik, megmutatják az uralkodó szeleket, a szélcsend valószínűségét az óczeán 5° hosszúságú és 5° szélességű területeire vonatkozóan. A Hydrographic Office (Vízrajzi Hivatal) kiadásában jelennek meg, melyet manapság SIGSBEE C. D. tudós amerikai hidrográfus igazgat.
A térkép minden négyszögében négy kis kört látunk, melyekbe nyilak szögellenek és a melyekbe számok vannak beírva. A térkép négyszögeinek oldalai 10° hosszúak és 10° szélesek; úgy kell őket tekintenünk, mintha 4 drb 5° terjedelmű négyszögre oszolnának; minden kis kör ekkor a kis négyszög közepére jut.
Vizsgáljuk például azt a négyszöget, melyben a Kanári-szigetek vannak. Kört látunk e szigetvilágban és e körbe két nyíl szögellik.
Ez azt mondja:
1. Hogy az uralkodó szelek É.-1/4É.K. és É.K.-iek, mivel a térképen a két nyílnak ilyen iránya van.
2. Hogy a szélcsend valószínűsége zérus, mert a kék kör belsejében írt szám zérus.
3. Hogy a hónap napjainak száma, melyen mindenik szél fúj, 15, mert mindkét nyíl hossza 15 osztásrésznek felel meg azon a mértéken, a melyet az eredeti térkép egyik oldalán találunk (ez a mérték nincsen rajta azon a térképlapon, melyet bemutatunk).
4. Hogy a szél a BEAUFORT-féle skála szerint 4° fok erősségű, mivel a nyílnak 4 szárnyvonása van.Ha a Kanári-szigetektől balra eső négyszöget vizsgáljuk, kis kört látunk, a melyben 3-as szám van írva és bele két nyíl szögellik.
A kör közepére írt szám azt jelenti, hogy a szélcsend valószínűsége 3 százalék.
A nagyobb nyíl É.K. irányból jön. Tehát az uralkodó szél É.K.-i, még pedig 4 BEAUFORT-féle fok erősséggel, minthogy a nyílnak 4 szárnyvonása van. Vigyük e nyíl hosszát körző segítségével az eredeti térkép vízszintes szélén levő beosztásokra. Akkor 19-et kapunk értékül. Tehát az É.K.-i szél 19 napig fúj. De ezenkívül van még egy második nyíl, mely keleti szélt jelez; ennek a nyílnak hossza 8 beosztás; tehát 8 napon át találhatunk keleti szelet és ennek a szélnek az erőssége 3°, mivel a nyílnak 3 szárnyvonása van.
E példából látható, mennyire becses az a szolgálat, melyet az így készült térképek a hajósoknak tehetnek.
A térképen, melyet itt közlünk, két vonal van; egyik a "Sailing route to equator", az az út, a melyet a vitorlásoknak a Manche torkolatából kiindulva követniök kell, hogy legrövidebb idő alatt átszeljék az egyenlítőt; a másik a "Sailing route from equator" ama vitorlások útját jelöli, a melyek Európa felé igyekszenek az egyenlítő felől. Ez utak éppen nem esnek egybe. Hasonló térképeket, ugyanily útmutatásokat ad ki manapság Francziaországban a tengerészeti miniszterium; Németországban a hamburgi tengerészeti obszervatórium.
218. Eredmények. Minő gyakorlati eredmények származnak a hajózásra ebből a tanulmányból? Ezt kell még jeleznünk.
Ezek az eredmények majdnem hihetetlenek. MAURY tevékenysége következtében, a ki keresztülvitte, hogy nemzetközi kongresszust hívtak össze 1853-ban Brüsszelben, minden hajósnemzet közreműködött, hogy azokkal az adatokkal, a melyeket tengerészetük gyűjtött, a hajózás-utasítások és hajóvezető-térképek elkészülhessenek. Csakhamar észrevették, hogy a hírneves amerikai tengerész terve mily helyes alapokon nyugodott. Néhány példa szolgáljon bizonyítékul.
MAURY első tanulmánya az Egyesült-Államokból az egyenlítő felé vezető útra irányult; ez az út annál fontosabb, mert minden hajó közös útvonala, a mely az Egyesült-Államokból a déli félgömbre megy. Ez az út mindig 40–42 napig tartott; MAURY 24, majd 19 napra csökkentette az utazás idejét. Ez 50%-nyi megtakarítás.
New-Yorkból San-Franciscoba az út a Horn-fok megkerülésével MAURY munkálatai előtt átlag 180 napig tartott. A hajóvezetőtérkép segélyével a nagy, háromárbóczos vitorlások ma 100 nap alatt teszik meg az utat, sőt a "Flying-Fish" amerikai klipper utazása csak 92 napig tartott; ez is 50%-nyi megtakarítás.
De MAURY tervezete legfényesebben diadalmaskodott az Angolországból Ausztráliába vezető úton. Liverpoolból Sidneybe a vitorlás átlag 125 nap alatt jutott el és éppen annyi időbe került a visszatérés; tehát az út oda-vissza 250 napig tartott; MAURY megmutatta, hogy az oda-visszautazáskor mily nagy haszon származik, ha a Földet körülhajózva felhasználják a déli tengerek nagy nyugati szellőit. Ez azt jelenti, hogy menetkor meg kell kerülni a Jóreménység-fokát és visszajövetkor a Horn-fokot. MAURY jelezte, hogy az így megtett út csak 130 napig tart; reményét felülmulták és némely vitorlás ezt az utat oda-vissza 125 nap alatt teszi meg, mi szintén 50% megtakarítás a teljes időtartamban.
50 éve, hogy ezeket az elveket a két világ hajósai alkalmazzák; a pénzbeli megtakarítás, melylyel az időben való megtakarítás jár, több milliárdra rúg. Joggal mondhatjuk tehát, hogy "MAURY felével megcsökkentette az óczeánok hosszát és a népeket egymáshoz közelítette".
Ez egyszersmind a tudománynak is szép diadala, midőn a földgömb fizikájának egyik szép elmélete ily fényes igazolásra talál. Ez mutatja egyszersmind azt is, hogy bár a helyi meteorológia igen kevéssé haladt előre, az általános meteorológia annál szebben fejlődött.
Ezt érezni fogiuk a következő fejezetben is, melyben egy másik, ez alkalommal franczia tudósnak, DE TASTES-nak a légkör általános körzésére vonatkozó elméletét ismertetjük, mely már nemcsak a tengerekre, hanem az egész földgömbre kiterjed.