XXIV.
Légköri zavarok.
1. A térítői vidékek zavarai. Cziklónok és tájfunok.
233. Az általános körzés rendes folyamata. A zavarok általános okai. Az előző fejezetben láttuk, hogy a tengeri áramlatok szülte légi körzés rendes állapota az, hogy a hidegebb levegőpartok között szakadatlanul és szabályos módon folyjék.
|
Midőn a dolog így történik, az izobárgörbék jellegző szabályosságot mutatnak, melynek a 101. rajz meglepő példáját adja; itt valóban azt látjuk, hogy az északi Atlanti-óczeán körzésének felső ágát a térképen szabályos, majdnem teljesen párhuzamos vonalak ábrázolják. Középeurópán nagy légnyomású, vagyis szélcsöndes öv terül el, melyet a légi folyó, szabályosan folytatva útját, megkerül. A légáramlatot a térképen az izobárok párhuzamossága jelzi; a párhuzamosság kisebb-nagyobb mértéke egyszersmind magának a szélnek is kisebb-nagyobb szabályosságát mutatja. |
101. rajz. |
De megesik, hogy ha a körzés sebessége növekedik, akkor a homorú parton (a felső ág balpartján) a hidegebb és mozdulatlan levegőhöz való súrlódás, a levegőtömegekben örvénylő mozgásokat idéz elő (222). Ugyanaz történik, midőn – mint az Antilláknál – a légáramlat fordulóinál ellenkező irányú áramlathoz súrlódik.
Első esetben a mérsékelt égöv levegőforgatagai, viharai származnak, második esetben a forgó mozgás hevesebb: ezek a
cziklónok, tájfunok, melyeknek borzasztó hatását mindenki ismeri és a melyek a térítői vidékeken születnek.
Ez utóbbiak tanulmányozásával kezdjük meg fejtegetéseinket.
234. Cziklónok, tájfunok. A cziklónok, melyeket a Khínai-tengeren tájfunoknak neveznek, a legborzasztóbb megnyilvánulásai a légköri mozgásnak.
Lényegükben két összetartozó körülmény kapcsolatából állanak: valamely ponton nagy barométeres sülyedésből és e pont körül a levegő igen heves, a középpont felé irányuló mozgásából, mely az északi félgömbön az óramutató járásával ellenkező, a déli féltekén pedig vele egyező irányban fordul. A középponti depresszió körül az izobárok nagyjában köralakúak és egyközepűek.
Továbbá az egész jelenség haladó mozgást végez. A cziklónok valóban utaznak és bármely félgömbön keletkeznek is, útjuknak mindig parabolás alakja van, és mindkét félgömbön az egyenlítőtől a sark felé futnak.
A cziklón közepén szélcsendes vidék van, a középponti szélcsend vagy a cziklón szeme, mely felett a levegő felfelé áramlik, míg nyomás ott igen kicsiny.
Gyakran észleltek a cziklón közepén 715 milliméternél is kisebb nyomást. A középponti szélcsend átmérője 20 és 40, sőt több kilométer között is változhatik.
A szél sebessége a forgó mozgásban néha eléri, sőt meghaladja az 50–60 métert is másodperczenként; a haladás sebessége átlagban 28–30 kilométer óránként.
235. A cziklónok törvényei a megfigyelések alapján. Nagyszámú cziklónnak a tengeren és a szárazföldön való megfigyelése alapján a következő tapasztalati törvényeket sikerült levezetni.
Első törvény. A cziklónok csak bizonyos vidékeken jelentkeznek. A cziklónok nem keletkeznek minden tengeren egyaránt, hanem csak bizonyos vidékeken és magán az egyenlítőn sohasem. E vidékek az északi féltekén az Antillák, Khína és Japán partjai, a Szunda-szigetek, míg a déli féltekén egyrészről Madagaszkár és Réunion, másrészről pedig a Szamoa-, Pomotu- és a Társaság-szigetek. Az Indiai-óczeán északi részén, a Bengáliai öbölben szintén borzasztó viharok dühöngenek.
Második törvény. A cziklónok időszakosak, az említett vidékeken mindig a legmagasabb hőmérséklet alkalmával törnek ki, a Bengáliai öbölben pedig a monzun-szelek változása idején.
Harmadik törvény. A cziklónok örvénylő mozgások, mint már nevök is mondja.
Negyedik törvény. A cziklónok forgása a két félgömbön ellenkező értelmű, mi nem lephet meg, mert a Föld forgása szabja meg az örvény forgásának irányát.
Ötödik törvény. A barométer gyorsan alászáll a cziklónban a szélétől a középpontjáig, a mi szintén a cziklónos mozgás egyik következménye.
Hatodik törvény. A cziklón utazik; az észlelet valóban kimutatta, hogy egyetlen cziklón sem marad egy helyben; mindig
parabolaszerű utat fut meg, melynek csúcsa a két félgömbön a 22. és 30. szélességi fok közt van.
Hetedik törvény. A cziklón kiszélesedik és hevessége abban a mértékben csökken, a mint útjában előre halad; eme tapasztalati törvény alól eddig egyetlen észlelt eset sem vonta ki magát. Nagyon messziről érkezve a cziklón elveszti rendkívül heves jellegét és közönséges viharrá válik.
Valamely M pontra, a középpont útjától balra, két erő hat: az egyik MT erő a forgást idézi elő és a második, kisebb az MT' haladó mozgást. E két erő ellenkező értelemben hat; a másodiknak a hatása az, hogy megcsökkenti az eredő nagyságát, mely csak a két erő különbsége lesz.
Egészen másként van a dolog az út jobboldalán M'-ben; a két M'V és VV' erők összegeződnek, az eredő az összegükkel egyenlő és a szél hevessége megnövekedik.
Az északi félgömbön azt a helyet, mely az út jobboldalán van, a hajósok a veszedelmes félnek nevezik, míg a másik részt kezes félnek. A déli félgömbön, miként a 102. rajz mutatja, a veszedelmes félkör az útvonaltól balra, a kezelhető félkör jobbra van.
231
237. A cziklónok előjelei. A hajósoknak nagy szükségük
van, hogy kellő időben felismerjék a cziklón közeledtét. Több jel adhat intést reá. 1. A czirruszok feltünése és a barométer gyors és állandó sülyedése. Egy-két milliméter barométeres sülyedés óránként a rossz idő előjele; ha egyébként tudjuk, hogy cziklónba jutottunk, ez a sülyedés ezenkívül jelzi, hogy a középpontja közeledik. Ha ellenkezőleg a barométer emelkedik, eltávozunk a középponttól. 2. A keletkező és gyorsan hevesedő szél majdnem mindig a vihart jelzi, főként, ha a forgóviharok helyén és idejében vagyunk. 3. Rendkívüli hullámzás is jelzi a cziklón közeledtét (139). 238. Azok a jelek, a melyek egyrészt felismertetik, hogy melyik félkörben vagyunk és másrészt meghatározzák a középpont helyének irányát. Az előbbiekből látható, mennyire szükséges, hogy a hajó ne legyen a veszedelmes félkörben, a hol a szél hevesebb. Nem kevésbé elengedhetetlen, hogy a hajó a levegőörvény középpontjának útját elkerülje.
|
Valóban a középpont útjában elhelyezkedő A hajó (l. a 103. rajzot), a mely pl. AV déli szélnek van kitéve, egy pillanatra rövid szélcsendbe jut, melyet a középponti szélcsenden való átvonulása okoz és egy pillanattal később azonban B-be jut, a hol a szélirány rögtön 180°-ot fordul és BV' lesz. A heves szélnek ez a hirtelen ugrása veszedelembe dönti a hajót. Ezenkívül a cziklón középpontja oly hely, a hol mindenféle hullámjárás fellelhető, a mit a forgószél – mely minden elképzelhető irányú – csak előidézhet; ezek a hullámok egymásba ütődnek és találkozva, hol erősítik, hol gyengítik egymást; a tengert rövid és magas hullámok emelik, a melyek szabály nélkül következnek egymás után, szóval a tenger itt megbolondult. |
103. rajz. |
A hajónak sohasem szabad hátsó széllel haladnia a cziklónban, mert tegyük fel, hogy a hajó M pontban van és hátsó
szél mozgatja; a szél forgó mozgása gyorsan M'-be viszi, vagyis éppen a középpont átvonulásának útjába.
Fontos tehát a középpont elhelyezkedésének ismerete.
A rajz egyszerű megtekintése megmutatja, hogy az északi félgömbön az a szemlélő, a ki szemben fordul a széllel, a középpontot jobb keze felől találja, a déli félgömbön pedig balkeze felől.
Ezt az alapvető tételt BUYS-BALLOT szabályának nevezik.
|
104. rajz. |
Hogy megtudjuk, vajjon a hajós melyik félkörön van, elég ha útját lehetőleg egyenesen folytatva, megfigyeli a szél fordulását. Tegyük fel, hogy az N hajó útja AB irányú (l. a 104. rajzot), oly módon, hogy a veszélyes félkört szeli át; először M-be érkezik, a hol az MV szelet találja, majd M'-be, a hol a szél erősebb és iránya M'V, majd később, midőn M''-be ér, M''V'' lesz a szél. A hajó szélzászlója tehát sorjában az OG, OG', OG'' helyzetet veszi fel, vagyis az óramutató járásával egyező irányban forog. Ha tehát a hajós az északi féltekén a szeleknek az óramutatóval egyező fordulását látja, akkor a veszedelmes félkörön van; ha a forgás ellenkező, akkor a kezes félkörön. |
239. A hajó kezelése cziklón esetén. Az egyetlen, a mire a hajóskapitánynak ügyelnie kell, az, hogy a középponttól távol tartsa magát. Mindenekelőtt, mint fentebb mondottuk, a hátsó szelet el kell kerülnie, mert ilyen körülmények között a hajó kétségtelenül a középpont útjába jut.
Tehát oly módon kell hajózni, a mely megengedi, hogy a lehető legtöbb utat megtehessük a nélkül, hogy a hajót nagyon megerőltetnők.
E végből, ha az északi félgömbön vagyunk, akkor a vitorlaszélek jobboldali kötelét a hajó orra felé húzzuk, vagyis ferdén
kötött vitorlákkal haladunk úgy, hogy a szelet jobboldalról kapjuk.
A hajó oly helyzetben van, mint a 105. rajz mutatja, melynek megtekintéséből látjuk, hogy bármely félkörön van a hajó, a kezelésének van foganatja.
A déli félgömbön ellenkezőleg a vitorlaszélek baloldali kötelét húzzuk a hajó orra felé (l. a 106. rajzot); a rajz megmutatja ebben az esetben is a menet sikeres voltát.
