PORTA
A TUDOMÁNYOK ujjászületési korszakában egy sajátságos szellemi irányzattal találkozunk, mely irányzat ép oly alkalmas arra, hogy a búvárt a helyes útról eltérítse, mint az, mely a természet törvényeit csakis spekulácziókból, vagy pedig a spekuláczió teljes kizárásával, csakis a tapasztalásból akarja meríteni. A titokszerűt, a csodálatost a természetfölöttit a tudomány körébe vonni: ez volt az az irányzat, mely az egész középkoron át annyi kiváló szellemet abszorbeált.
Emez irányzatnak a legkiválóbb képviselője PORTA volt, ki ama nagy, bár mulékony hatásnál fogva, melyet korára gyakorolt, a fizika történetében figyelemre méltó szerepet játszik. Midőn látjuk, hogy még a LEONARDO és KOPERNIKUS működése által inaugurált [itt: megjobbított] korszak után is akadnak egyesek, kik a búvárlat helyes útjáról eltérítő működésökkel rendkívüli hatásokat tudnak elérni: akkor annál inkább szembetűnővé válik az az ellentét, mely a GALILEI képviselte irányzat és a fizikának addigi módszere között fenállott. Egy tudománynak sem kellett annyi akadályt legyőzni, míg a fejlődés rendes medrébe térhetett, mint a fizikának, s ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy miért kell az igazi fizikát a legújabb tudománynak tekintenünk.
GIAMBATTISTA DELLA PORTA, egy nápolyi tekintélyes család sarjadéka, 1538-ban Nápolyban született. Nevelője a nagybátyja volt, a ki, mint kiváló művelt ember, kiképeztetése érde-
kében mindent elkövetett. PORTÁ-nak tanulótársa a bátyja, a lelkes és törekvő GIAN-VINCENZO DELLA PORTA volt. Az átható szellemű és élénk képzelődő tehetségű ifjú az ókori nyelvek tanulmányozásában igen gyorsan haladt, s már 10 vagy 12 éves korában latin és olasz beszédeket szerkesztett, mely beszédek tanítójának bámulatát vonták magukra. Az ókori művek tanulmányozása a PORTA szellemét csakhamar a tudományos irányba terelte, s PORTA kiváló érdeklődéssel kutatta az ókoriak természettudományi iratait. Midőn már mindazokat a forrásokat, melyeket Nápoly neki nyujthatott vala, kimerítette, ismereteinek kibővítése czéljából utazásokra indult, s meglátogatta Olasz-, Franczia- és Spanyolországnak mindazon városait, melyek akkoriban a tudományok fészkei valának. Mindenütt átvizsgálta a könyvtárakat s érintkezésbe tette magát a legjelesebb tudósokkal, de nem mulasztotta el, hogy mindazt, a mit érdekesnek talált, magának följegyezze. PORTA bizonyára csodája a nevelésnek, ha való az, hogy a híres Magia naturalis három első könyvét már 15 éves korában írta, mit azonban a tények nem erősítnek meg. *
PORTA nagy mértékben volt alávetve százada előítéleteinek. Neki csak úgy voltak asztrologiai rögeszméi, mint igen sok jeles kortársának, csakhogy neki még rendkívüli hajlama volt a bizarr és a csodálatos dolgokhoz, melyekkel műveiben is különös szeretettel foglalkozott.
Kiváló érdemeket szerzett magának az által, hogy a közös irányban működő kortársait egyesült munkálkodásra ösztönözte. Külföldi útjából Nápolyba visszatérve, az Accademia degli oziosi (a tétlenek (!) akadémiája) egyik alapítójává lett. Később a saját házában is alapított egy akadémiát, melynek Accademia dei segreti (a titkok akadémiája) nevet adott. Ez az akadémia egyike a legrégibb olasz tudományos társulatoknak, s abba csak olyan olaszok vétettek föl, kik már valamely természettudományi vagy
* LIBRI, i. m. IV, p. 119.
orvosi találmányt bírtak fölmutatni. Mindazonáltal a PORTA kivételével egyik akadémikus sem örökítette meg a nevét valamely kiváló dologgal.
A PORTA alapította akadémiának már a sajátszerű czíme is fölkeltette a római szentszéknek, különösen pedig III. Pál pápának azt a gyanúját, hogy abban az akadémiában bűvészettel foglalkoznak. Ehez járult még az a súlyosbító körülmény, hogy PORTA jövendölései véletlenül oly pontosan teljesedtek be, hogy azokat "a jövendölés mestersége apologiájának lehetett tartani."
A bűvészettel és méregkeveréssel vádolt PORTA Rómába idéztetett, a hol magát teljesen igazolta. A római tudósok, kik hírből már ismerték, őt kitüntetéssel fogadták; ottani tartózkodása idejében a CESI által alapított Accademia dei Lincei (hiúzok akadémiája!) tagjává választatott. Eme nagyhírű akadémiának czíme czélzás volt a hiúz éles látására, melyről úgy látszik, hogy az a tudományos kutatásoknál az akadémikusok legfőbb vágya volt.
PORTA, mindamellett hogy a pápának meg kellett igérnie, hogy ezentúl a "tiltott mesterségekbe" avatkozni nem fog, mégis, alig hogy visszatért Nápolyba, újra hozzálátott a fizikai tudományok műveléséhez. A bátyja támogatásával saját házában gazdag gyűjteményeket rendezett be, mely gyűjteményről az idegen tudósok, kik őt meglátogatták, a legnagyobb elismeréssel szólottak; Nápoly közelében levő nyaralójában pedig különféle bokrokat és idegen növényeket plántált. A tudományok iránti hajlamai őt a szép irodalomtól elvonták ugyan, de öregségében ahhoz ismét visszatért. Drámai költeményeit prózában írta; összesen 17 darabot, legnagyobbrészt vígjátékokat írt, melyek a mai kor izlésének meg nem felelnének ugyan, de az ő korában rendkívüli sikerrel adattak elő. Drámai művei 1726-ban Nápolyban (4 kötet) adattak ki.
PORTA-nak érdekes jellemvonása az, hogy ellenségeinek irigységével s méltatlan támadásaival mit sem törődött; a maga
védelmét barátaira és tanítványaira bízta. Megnősülni semmi áron sem akart, mert attól tartott, hogy új családja közepette bátyja iránti szeretete meg találna fogyatkozni.
PORTA 1615-ben Nápolyban halt meg. Eltemettetett a St. LORENZO templom egyik márvány kápolnájában, melyet ő maga építtetett.
PORTA-nak főmunkája a Magia naturalis libri XX, Neapolis, 1589. Az 1558-iki első kiadás, mely csak a négy első könyvet tartalmazza, igen ritka, bár 1564-ben Antwerpenben ujra lenyomatott.
Az első kiadást a PORTA kortársai, kik a titokszerűt, a természetfölöttit és a csodálatost ép úgy szerették mint maga PORTA, mohón olvasták, s a könyv oly híressé vált, hogy azt olasz, franczia, spanyol, sőt még az arab nyelvre is lefordították. Ez a rendkívül kedvező fogadtatás arra késztette PORTA-t, hogy 1589-ben közzé tegye az idő közben tett tapasztalataival tetemesen bővített második kiadást.
PORTA a művet II. Fülöp spanyol királynak ajánlotta; a dedikáczió tiszta fogalmat nyujt a mű szelleméről. "Gyermekkorom óta kutatom, mondja PORTA, hogy melyik a legjelesebb, királyi, és hozzám méltó tudomány; végre meggyőződtem, hogy mi sem nagyobb, mint csodálatos dolgokat csinálni, mely dolgok nem csak hogy a szellemet táplálják, hanem még az érzékeket is gyönyörködtetik. Ez a magasztos tudomány az okokat és a hatásokat kutatja, s a természet titkaiba akarván hatolni, nemcsak közönséges hatásokra vezet, hanem még, s minden babona nélkül, csodákat és rendkívüli dolgokat eredményez, s minden tudománynak fölötte áll."
Könnyű már most elképzelni, hogy a műnek nagyon is vegyes a tartalma. Vannak benne metafizikai vizsgálatok és különféle operácziók [eljárások] leírása; így például le van írva egy lámpa, melynek az a tulajdonsága van, hogy az általa megvilágított személy lófejűnek látszik; le van írva az is, hogy miként lehet a mágnessel valamely nőnek az erkölcsösségét
fölismerni! Egy másik fejezet pedig alchimiai reczipéket tartalmaz.
A tudományra nézve a legfontosabb az optikát tárgyaló rész.
Ebben van leírva a sötét kamara, melyet rendszerint a PORTA találmányának tartanak, ámbár LEONARDO, mint említettük, ismerte a lencse nélküli sötét kamarát és ezt a látás elméletére alkalmazta. E találmány eredete különben is kétséges, mert azt LEONARDO sem mondja az övének, tehát valószínű, hogy a sötét kamara még régibb eredetű. *
PORTA sötét kamarája eleintén csak sötét szoba volt, s az ablaktáblák egyik nyílásán eresztette be a fényt, s csak később alkalmazott lencséket, miáltal élesen körvonalozott képeket kapott. Az e készülékkel végrehajtott mutatványai közbámulatot keltettek. Miután PORTA a sötét kamarával átlátszó tárgyak képeit is állította elő, némelyek a bűvös lámpa föltalálását is neki tulajdonították; valósággal azonban nem lehet eldönteni, hogy ki e készüléknek – a milyennek jelenleg ismerjük – a föltalálója.
A Magia naturalis-on kívül PORTA az optikát még egy külön munkában tárgyalta. E munka czíme: De refractione optices parte libri IX, Neap. 1593.
Ha e munkának tartalmát a Magia naturalis optikai részeivel egybevetjük, el kell ismernünk, hogy PORTA-nak korához képest eléggé kiterjedt optikai ismeretei valának. Az utóbb említett művében azt állította, hogy a homorú tükör gyujtópontja a tükörtől az átmérő negyedrészére áll el, ámbár a Magia naturalis-ban elveti CARDANO[-nak] azt a tervét, mely szerint egy oly homorú tükör volna készítendő, mely 1000 lábnyi távolságra gyujt, mert PORTA szerint a tükör átmérőjének ez esetben 2000 lábnyinak kellene lenni, mivel pedig a tükörnek kellő görbületet kell adni, az egész tükörnek rendkívül nagynak kellene lenni. Ebből kitünik, hogy PORTA a gyujtópontot a tükör
* POGGENDORFF, i. m. p. 135.
középpontjába helyezte, tehát a gyujtópont helyzetével nem volt tisztában. Akkoriban sokat foglalkoztak a gyujtó tükrök készítésével, s valószínüleg az ARCHIMEDES gyujtó tükreiről fönmaradt monda alapján a gyujtó hatásoktól nagy eredményeket vártak. Tudva volt, hogy a parabolás tükrök a sugarakat egy pontba gyüjtik, de tekintettel azokra a nehézségekre, melyekkel az ilyen tükrök készítése jár, épen nem valószínű, hogy valaki már akkoriban ilyen tükröt készített volna. ROGER BACO az ilyen tükrök hatásait oly veszedelmeseknek tartotta, hogy azok használatát csak az Antikrisztustól várta! *
Az optikai tudományban PORTA-t megelőzte a messzinai MAUROLYCUS (1494–1575). Emez a mathematika történetében kiváló jelentőségű férfiú, kit honfitársai a második ARCHIMEDES-nek neveztek, első sorban az ókoriak mathematikájának terjesztése által szerzett kiváló érdemeket, bár egyes eredeti vizsgálatai által is kitűnt. Így például kimutatta, hogy a gnomontól vont görbe vonalak [a napóra árnyékának pályái] kúpszeletek, melyek ama sík természete szerint változnak, melyen elterülnek. Az optikát egy külön műben (De luce et umbra, Lugduni, 1613.) tárgyalta, mely mű azonban csak halála után jelent meg. A szivárvány keletkezését ő is a vízcseppek okozta sugártörésnek tulajdonította, de később ezt a magyarázatot elvetette s a törés helyett a visszaverődést alkalmazta. Szerencsésebb volt a látás elméletében, a mennyiben a képek keletkezését a kristálynedv törő hatásainak tulajdonította, de mivel arra az eredményre jutott, hogy e képeknek fordítottaknak kell lenniök, az elméletet tovább folytatni nem merte! A MAUROLYCUS elmélete mégis nagy haladást jelez, mert megmutatta, hogy a látás a szemlencse okozta törés segítségével s nem magával a szemlencsével történik, mint ezt akkoriban általánosan hitték.
A lencsék és a homorú tükrök hatásait alaposan tanúlmányozta, s megmagyarázta a közel- és messzelátók által használt
* KÄSTNER , i. m. II, p. 241.
szemüvegek hatásait. Nevezett munkája még a fotométriára, a sugárzó hőre és a gyujtóvonalakra vonatkozó vizsgálatokról szól. Az utóbbi vonalak fölfedezését rendesen TSCHIRNHAUSEN-nek tulajdonítják, bár azokat már LEONARDO is ismerte. *
MAUROLYCUS a törés törvényeit is kereste, a nélkül, hogy elfogadható eredményre jutott volna. PTOLEMAEUS azt hitte, hogy a beesési és a megfelelő törési szögek állandó viszonyban [egyenes arányban] vannak, s ez az ókori tan sem ALHAZEN, sem VITELLO által nem czáfoltatott meg. ALHAZEN csak azt mutatta ki, hogy a PTOLEMAEUS törvénye az egész körnegyedre nézve nem érvényes; a törési szögek mérésére külön módszert talált föl. ** MAUROLYCUS a nagyszámú kísérleteiből csak arra az eredményre jutott, hogy a törési szögek arányosak a beesési szögekkel.
PORTA szintén sokat foglalkozott a sugártöréssel; megvizsgálta a gyüjtő és a szóró lencsék hatásait, egyszersmind leírta, hogy miként kell a lencséket köszörülni. A törés valódi törvényét ő sem ismerte, de a törés természetéröl helyes fogalmai voltak, mit az általa leírt optikai eszközök bizonyítanak. PORTA tudta a többi között, hogy a gömbi lencsék nem gyűjtik a sugarakat egy pontba, minélfogva a parabolás lencsék használatát ajánlotta. E mellett azt hitte, hogy a törött sugarak gyujtó hatásai nagyobbak, mint a visszaverteké, sőt úgy vélekedett, hogy a törés segítségével a végtelen távolságban levő tárgyakat is meg lehet gyujtani.
PORTA a színszórást körülményesebben ismerte mint MAUROLYCUS; ismerte továbbá az optikai csalódásból származó esetleges, azaz subjectiv színeket. A Magia naturalis XVII-ik könyvében olyan készüléket ír le, melyet hollandi messzelátónak lehetne tartani. A készülék két lencséből, egy gyüjtő és egy szóró lencséből állott, s PORTA azt mondotta róla, hogy az a rosszúl látó barátainak kitünő szolgálatokat tett. Ha azonban PORTA,
* LIBRI, i. m. III. p. 118.
** L. VERDET, Cours de physique, Paris, 1859, II, p. 151.ki fölfedezéseinek mindig nagy fontosságot tulajdonított, a messzelátót valóban föltalálta volna, bizonyára el nem mulasztotta volna, hogy a föltalálást magának vindikálja. Azonban az 1593-ban kiadott De refractione czímű művében a messzelátókról nem is szól, s csak a későbbiek, köztük a híres KEPLER is, tulajdoníták neki e fontos fölfedezést. * MONTUCLA a PORTA készülékét oly szemüvegnek tartja, melynek gyujtó távolsága változtatható lévén, különféle egyének szeméhez alkalmazható. **
PORTA a mágnesség tanát is néhány fontos észlelettel gyarapította. Tudta, hogy a deklinácziós tű Olaszországban a csillagászati déllőtől [hosszúsági vonaltól] 9°-al keletre tér el; a mi aztán arra a téves föltevésre adott alkalmat, hogy a deklináczióból, a földrajzi hosszúság meghatározható volna; ismerte a mágnestű órai változásait, s a mágnesek azt a tulajdonságát, mely szerint a vas-darabokra más anyagból készített tárgyakon át is gyakorol vonzást. Tudta továbbá, hogy a mágnes összetörve, apróbb mágneseket ad, hogy a mágnes a fegyverzet által erősödik, végre, hogy a mágnes a vasból többet bír el, mint más teherből. Ez utóbbi három tételt CABEO (szül. 1585) szerint már GAZZONI jezsuita is ismerte. PORTA előtt ismeretes volt még a mágneses taszítás is; továbbá tudta azt, hogy valamely mágnessark a vele meghúzott vasban és aczélban ellenkező sarkot hoz létre. Azonban a föltalálás dicsősége ez utóbbi két észleletre nézve is kétes, mert némelyek szerint azokat már HARTMANN (1489–1564) is ismerte. Mivel pedig PORTA maga mondá, hogy az általa közzétett dolgokat számtalan helyről hordta össze, továbbá, mivel a forrásokat, az ókoriak kivételével, megnevezni nem szokta, nem lehet tudni, hogy sokféle észleleteiből eredetileg mi az övé.
Mindamellett hogy PORTA nagyon kedvelte a csodálatost és a titokszerűt, mégis némely babonás nézetet megdöntött.
* LIBRI, i. m. IV, pp. 128–131.; KÄSTNER, i. m. II, p. 299.
** MONTUCLA, i. m. I, p. 699.Így például PLUTARCH-nak és PLINIUS-nak a mágnesekre vonatkozó meseszerű állításait kisérleti úton megczáfolta.
A PORTA tehetségeit és ismereteinek sokoldalúságát bizonyítják még a többi művei, melyek a következők:
De furtivis litterarum notis vulgo de ziferis, Neap. 1563. Ebben a titkos irással s avval foglalkozik, hogy miképen lehet a gondolatokat számokba rejteni;
Phytognomica, Neap. 1583; botanikai mű, mely a növényeknek az állatokhoz való viszonyát fejtegeti;
De humana physiognomica libri VI, Sorrento, 1586. Ez a mű, melyet LAVATER is fölhasznált; az értelemnek a test külsejére gyakorolt befolyását és azt tárgyalja, hogy miképen lehet a test külsejéről a lélekre következtetni;
Villae libri XII, Francof. 1592; botanikai-gazdaságtani mű, nagyon helyes észrevételekkel;
Pneumaticorum libri III, cum duobus libris curvilineorum, Neap. 1601; hydraulikai gépek leírását s különféle mértani föladatok megfejtését, a többi között a kör négyszögesítésnek egy a szerző által föltalált módját tartalmazza. E műnek 1605-ben megjelent olasz fordításában egy hőmérő-forma készülék is le van írva, de nagyon valószínű, hogy PORTA nem a maga találmányát, hanem a GALILEI hőmérőjét, melylyel időközben megismerkedhetett, írta le; * a forrásokat pedig, mint már említettük, megnevezni nem szokta;
De coelesti physiognomica libri VII, Neap. 1601. E műben az asztrologia ellen kelt ki, de azért maga is nagy befolyást tulajdonított az égi testeknek; az
Ars reminiscendi, Neap. 1602. arról szól, hogy miképen kell az emlékező tehetséget erősíteni;
De distillatione, Romae, 1608, (Strassburg 1609); furcsa tartalmú könyv, mely azonban fogalmat nyújt a 16-ik század chémiájáról;
* LIBRI, i. m. IV, 195.
De munitione libri III., Neap. 1608.; helyek megerősítéséről szóló katonai mű;
De aeris transmutationibus libri IV., Neap. 1609.; ez a mű a meteorologiára vonatkozó helyes észrevételeket tartalmaz.
Az a nagy hatás, melyet PORTA a Magia naturalis-ával és az imént fölsorolt műveivel a kortársakra gyakorolt, némelyeket arra indított, hogy őt a legnagyobb tudósok közé számítsák, sőt GALILEI-vel egy rangra helyezzék! PORTA kétségen kívül rendkívüli tehetség volt, de a helyett, hogy a kísérlet és a spekuláczió kellő egyesítésével a fizika megújításához erélyesen hozzá járult volna, inkább századának ferdeségeihez hajolt, s a csodálatos és rendkívüli dolgok iránti hajlamában minden kritikai érzék nélkül ezerféle tárgyat halmozott össze s összekeverte a jót és helyeset a badarsággal és képtelenséggel. Biztos tudás és helyes itélet tekintetében nem csak hogy GALILEI mögött marad, hanem még a mathematikát és a mechanikai tudományokat művelő egykorú híres honfitársaival is csak nehezen vetekedhetik. Ha mindenáron valami magasabbhoz akarnók hasonlítani, akkor őt rövid ideig tündöklő üstökösnek nevezhetnők; szellemének fénye az utókort nem kápráztatja többé, de az ő korában rendkívüli föltünést keltett; ez a föltünés, s az általa gyakorolt bár mulékony, de rendkívüli hatás a fizika történetében neki kiváló helyet biztosít.
Irodalom
G. H. DUCHESNE, Notice sur la vie et les ouvrages de J. B. Porta, Paris, 1801.
COLANGELO, Vita di G. B. Porta, Napoli, 1818.
LIBRI, i. m. III.
Biographie universelle, nouv. édit. Paris, 1843–62.