KEPLER

I. Kepler élete.
II. Kepler asztronómiája.
III. Kepler fizikai vizsgálatai. – A messzelátók története.
IV. Kepler világnézlete.

GALILEI után alig találunk természettudóst, a ki nem csak tudományos érdemei, hanem személyisége iránt is annyi érdeket kelt, mint KEPLER.

Korszakalkotó törvényeivel a KOPERNIKUS tanára ő tette föl a koronát, az ég mechanikája pedig ő nála kezdődik. S míg tehetségeinek évszázadokra kiható termékei szellemünket ragadják el, addig lelkületének költői gazdagsága s néha túlmerész fantáziája, ott a hol rendszerint csak a hidegen számító észnek volna tere a tevékenységre, egyszersmind magasztos érzelmeket gerjeszt.

A KEPLER alkotta asztronómiai híres törvények nem az egyedüli szolgálat, melyet e kiváló ember a tudománynak tett, mert lángeszének és ernyedetlen szorgalmának a helyes módszer segítségével létrehozott egyéb termékei számos más téren is maradandó nyomokat hagytak hátra. Viszontagságos élete mozgalmas korának hű tüköre, s egyúttal fényes példája annak, hogy miként diadalmaskodik a nemes jellemmel párosúlt lángész az eléje gördített akadályokon.


I.
Kepler élete.

JOHANN KEPLER (tulajdonképen KEPPLER) 1571. decz. 27-én a würtembergi Magstadtban, Weil birodalmi város közelében


142

született. * Régi nemes, de viszontagságok folytán nagyon aláhanyatlott családból származott; atyja korcsmáros, nyugtalan, veszekedő természetű és könnyelmű ember volt. Atyját Henriknek, anyját Guldenmann Katalinnak hívták. Az utóbbinak nagyon csekély műveltsége volt; írni és olvasni sem tudott. A szülék 1571-től kezdve Weilban tartózkodtak.

KEPLER, mint maga mondá, gyenge testalkatú és sok betegséggel bajlódó hét hónapos gyermek volt. Családi viszonyai nagyon szomorúak valának. Atyja a még meglevő vagyonát eladván, mint katona próbált szerencsét s Belgiumba ment, hogy ott az Alba herczeg seregével a hollandiak ellen harczoljon, s mivel nejét is magával vitte, a gyermeket nagyanyja gondjára bízta.

A szülék egy pár év után visszatérvén, gyermeküket himlőben veszélyesen megbetegedve találták. Weilból a közeli Leonbergbe költöztek (a honnét KEPLER néha LEONTINUS-nak is neveztetik), de a köztük kiütött viszály s egyéb sorscsapások folytán a családapa övéit ismét odahagyta, és többé nem is tért vissza. Az osztrákok szolgálatába lépett s a törökök ellen harczolva esett el.

Könnyű belátni, hogy ilyen családi viszonyok között KEPLER csak nagyon hiányos nevelésben részesülhetett. Hat éves korától kezdve a leonbergi iskokába járt, de Hollandból visszatérő atyja Elmendingenben korcsmát nyitván, a fiut az iskolából kivette és az üzletben alkalmazta. Midőn atyja az osztrák seregbe vonult, a családnak még 4000 forint értékű vagyona volt, de anyja rövid idő alatt ezt is könnyelműen elpazarolta.

KEPLER-nek két fitestvére közül az egyik rézöntő, a másik katona volt. Mind a ketten anyjokra ütöttek: igazi semmire-

* Mások szerint Weilban. Az asztrológusok még a KEPLER fogantatása idejét is kiszámították, de a születési helyével, mely biztosan máig sem vált ismeretessé, nem törődtek. (KÄSTNER i. m. IV. pp. 314, 315.)


143

kellők valának. Az ifjú KEPLER csak a nővérében, egy protestáns pap nejében, lelhetett örömöt.

KEPLER-nek földmíveléssel kellett foglalkoznia. Gyenge testalkata a nehéz munkát nem sokáig bírhatta volna el. Szerencse, hogy nagyatyja, a weili polgármester, tehetségeit fölismerte, s őt a papi pályára szánván, neki először a hirschaui, később pedig a maulbronni szerzetes iskolában ingyenes fölvételt eszközölt ki. Az ifjú KEPLER mind a két intézetben tehetség, szorgalom és jó erkölcsök által tűnt ki; 18 éves korában a tübingai szeminariumba lépett, hol a baccalaureatusi vizsgálaton annyira jeleskedett, hogy 25 pályázó közül ő lett a második.

KEPLER protestáns pappá akarta magát kiképezni, de két barátja és pártfogója, nevezetésen GERLACH szuperintendens és még inkább MÄSTLIN, akkoriban nagyhírű csillagász, ki Olaszországban tartott beszédeivel állítólag GALILEI-t is megnyerte a KOPERNIKUS tanának, kiképzését egészen más irányba terelték. MÄSTLIN, ki Tübingában 1584 óta tanított, KEPLER-ben az asztronómia és mathematika iránt nagy érdeklődést keltett, s neki később jó és balsorsban barátja és pártfogója maradt. KEPLER ez időtájban ismerkedett meg KOPERNIKUS könyvével.

Mindamellett hogy KEPLER a theológiától elfordúlt, mindvégig vallásos érzületű maradt, s a miszticzismus iránti hajlamokról, melyeket az első nevelés oltott belé, megszabadulni később sem tudott. Azonban tanárainak orthodox és dogmatikai merevsége ellen nagyon sokszor nyiltan föllépett, minélfogva tudományos képzettsége, szónoki tehetsége és protestáns papok hiánya daczára sem kaphatott állomást. Várakoztatással akarták megpuhítani.

De épen ez a körülmény vezette őt arra a pályára, melyen nevét megörökítendő vala. "Mióta a filozófia ingerével megismerkedtem, mondja KEPLER, annak minden egyes részét hévvel karoltam föl; de az asztronómia iránt valami különös figyelemmel még sem voltam, bár mindazt, a mit arról az isko-


144

lában tanítottak, könnyen megérthettem. Engem a würtembergi herczeg költségein neveltek föl, s a mikor láttam, hogy tanuló társaim a herczeg szolgálatában oly hivatalokat fogadnak el, a melyekre valami különös tehetségök nem volt, arra határoztam el magamat, hogy az első kinálkozó állomást elfogadom." *

Az alkalom nem sokáig váratott magára. A stájer rendek a gráczi egyetemhez a mathematika és ethika tanszékére professzort kerestek. MÄSTLIN KEPLER-t ajánlotta. De KEPLER eleintén vonakodott, hogy ezt az állást elfoglalja, mert arra magát eléggé képzettnek nem tartotta, s csak a MÄSTLIN rábeszélésére utazott el 1593-ban Gráczba.

Itt legelőször is a babona és az asztrológia által elcsúfított naptárt javította. A naptárban az időjárást tapasztalati elvek alapján jósolta ugyan, de a népeknek a bekövetkezendő jó és balsorsáról komolyan nem nyilatkozott; egyúttal a juliánus naptár helyett behozta a gregoriánust, mely szerint október havából 10 napot ki kellett vetni. A katholikusoknak nagyon tetszett, hogy egy protestáns theológus ily részrehajlatlanúl itél XIII. Gergely pápának 1582-ben elrendelt naptárjavításáról, s a fölvilágosult protestáns papok KEPLER-nek azt a bátorságát méltatták, melylyel a balvélemény ellen kikelni mert. Csak hazájának lutheránus papsága vette rossz néven tőle, hogy a pápista kalendáriumot fogadta el, és őt kriptokatholiczizmussal, azaz titkolt katholiczizmussal is vádolták.

KEPLER-t már állomása is kényszerítette, hogy az asztronómiával tüzetesebben foglalkozzék. Első munkája, a Prodromus dissertationum cosmographicarum continens mysterium cosmographicum. Tubing. 1596. (Frankf. 1621), melyben a KOPERNIKUS rendszere alapján a bolygók pályájáról elmélkedik, általános föltűnést keltett, de a papság részéről sok ellenséget is szerzett neki. Az utóbbiak nem is mulasztották el, hogy őt atheizmussal vádolják. De a legjelesebb csillagászok annál na-

* ARAGO, Not. Biogr. III. p. 203.


145

gyobb örömmel fogadták a KEPLER munkáját. "Szerencsésnek vallom magamat; hogy az igazság kikutatásában benned elvtársra találtam," * ezt írta KEPLER-nek GALILEI már az előszó elolvasása után; sőt a nem kopernikánus TYCHO is szintén levélben fejezte ki örömét KEPLER-nek, s 1597-ben magához hívta Kopenhágába.

KEPLER szívesen engedett volna a nagyhírű csillagász meghívásának, de ugyancsak 1597-ben nőül vette Müller Borbálát, egy nemesi családból származó fiatal (23 éves) és gazdag özvegyet, kinek különben KEPLER már a harmadik férje volt, ** de neje a messze külföldre való utazásról mit sem akart tudni.

KEPLER családi örömei nem tartottak sokáig. 1598-ban Ferdinánd főherczeg személyesen átvette az addig gyámilag kormányzott Stájerországot. Ez a jezsuiták nevelte fejedelem, ki Lorettóban a szent szűzre megesküdött, hogy a protestantizmust országából gyökeresen kiirtja, alig hogy megérkezett, a protestánsok üldözéséhez azonnal hozzá is fogott.

KEPLER parancsot kapott, hogy az országot 24 óra alatt halál-büntetés terhe alatt hagyja el. KEPLER 1598-ban Magyarországba menekült, hol a vallási zaklatások elől magát biztosítottnak érezte. ZEHENTMAIER 1598 nov. 15-én ezeket irta KEPLER-nek: "Azelőtt szándékom volt, hogy néhány egyházi férfiúval Magyarországban meglátogassalak... Örvendek, hogy te Magyarországból menedéklevél alapján mint gráczi ember mentél vissza, különben a főherczeg véleménye szerint is, téged soha sem számítottak a kiűzöttek közé. †

KEPLER-nek magyarországi tartózkodásáról csak annyit tudhattam meg, hogy egy alkalommal nagy veszélyben forgott. Ugyanis RHUMELIUS KONRÁD JÁNOS 1604. okt. 23-án (midőn

* J. KEPLERI, Opera, I. p. 40.
** Ez alkalommal KEPLER-nek, a nemesi származását igazolandó, az okiratokért Würtembergbe kellett útaznia. (KÄSTNER, i. m. IV. p. 317.)
† KÄSTNER, i. m. IV. p. 317; J. KEPLERI, Opera, VIII. (2), p. 703.


146

tehát KEPLER már Prágában volt) SZENCZI MOLNÁR ALBERT-hez intézett levelében a következőket írta: – "Örülök, hogy a weili KEPLER János császári mathematikusnak hajlékát veszed igénybe. Üdvözöld nevemben a szeretett férfiút, kivel Tübingában a doktorátusom ünnepélyes vendégségén baráti örök hűséget fogadtam. Már elveszettnek hivém. Nem tudom honnét vettem hírét, hogy midőn Gráczból ellenségei elől menekült, a Dunában a halak martalékává lett. Nagyon sajnáltam a lángeszű költő és mathematikus elvesztét, sőt meg is könnyeztem. Most hallván, hogy él, ujra föléledek." *

Az az állítás, hogy KEPLER a SZENCZI MOLNÁR ALBERT házában tartózkodott volna, ** téves, mert MOLNÁR 1597 óta Heidelbergben volt, † s csak l600-ban tért a hazájába.

Miként a ZEHENTMAIER leveléből kitünik, befolyásos férfiak közbenjárására KEPLER-nek megengedtetett, hogy rövid számüzetése után már 1598 végén visszatérhessen Stájerországba, hol egypár évig hivatalától megfosztva, visszavonultan élt. Ebben az időben különösen a dioptrikával és az ekliptika ferdeségével foglalkozott s a mágneses vonzás törvényeit kutatta. A fizetése kijárt ugyan, de a protestánsok folytonos üldöztetése és a jezsuiták incselkedései helyzetét mindinkább súlyossá tették. A jezsuiták szerették volna őt a katholikus hitre téríteni, s e tervükkel később sem hagytak föl. AQUAVIVA jezsuita generális VIII. Gergely pápánál rendjének azt a jogot eszközölte ki, hogy tekintélyes férfiaknak megengedhesse, hogy magukat nyilvánosan protestánsoknak vallják, de titokban katholikusok legyenek. E jogot KEPLER-rel szemben is föl akarták használni, de KEPLER ezt a kétszínű játékot kereken visszautasította.

Midőn KEPLER protestáns hitsorsaihoz nyilt vigasztaló

* TOLDI, Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez, Akad. értekezések a nyelv és széptudományi osztály köréből, 1870, IX. p. 123.
** PAPP M., Kepler J. emlékezete, Term.-tud. Közlöny, 1872, p. 84.
† TOLDI, I. m. p. 109.


147

leveleket irt, a jezsuiták ingerültsége a tetőpontra hágott: fizetésétől és a visszatérése alkalmával kapott menedéklevelétől megfosztották s meghagyták neki, hogy a neje birtokait 14 nap alatt vagy adja el, vagy pedig adja bérbe. E parancs villámcsapás volt a nejére nézve. KEPLER a bérbeadást választotta, de nagyon csekély árendát kapott, s annak is a tizedrészét a fiskusnak kellett átengednie.

KEPLER-nek az országot mindenkorra el kellett hagynia. Szorult helyzetében hazájában kért állomást, de kérelme visszautasíttatott. Ekkor TYCHO, ki 1599-ben már II. Rudolf császár szolgálalában állott, a KEPLER sorsáról értesülvén, őt magához hívta Prágába.

Mivel a TYCHO közbenjárása KEPLER további sorsára döntő befolyással volt, helyén lesz, hogy itt TYCHO-val is kevéssé megismerkedjünk.

TYCHO BRAHE egy nagyhírű ősnemes svéd család sarjadéka, 1546-ban Kundstorpban, a Dán királysághoz tartozó Schonen tartomány egyik helységében született; Kopenhágában és Lipcsében a jogot tanulta. Az asztronómia iránt különös hajlamot érezvén, hogy magát e szakban kiképezhesse, tanulmányainak befejezte után Németországban maradt, s mikor már hírnévre tett szert, II. Frigyes dán király őt igen kedvező föltételek mellett hazájába visszahívta. Itt a TYCHO vezetése alatt álló Uranienborg nevű csillagvizsgáló intézet csakhamar nagyhirűvé vált. Azonban II. Frigyesnek 1597-ben bekövetkezett halála után TYCHO irigyei IV. Keresztély dán királynál oda vitték a dolgokat, hogy TYCHO jövedelmeitől megfosztatott, minélfogva 21 évi fáradhatatlan tevékenység után csillagvizsgálóját oda kellett hagynia. Ekkor II. Rudolf császárhoz fordult, kivel Regensburgban ismerkedett meg, s aki őt kedvező föltételek mellett szolgálatába fogadta.

TYCHO már előbb megismertette az ő világrendszerét, idevonatkozó főmunkája 1588-ban De mundi aetherei recentioribus phaenomenis czím alatt jelent meg. A TYCHO rendszere


148

szerint a bolygók, miként a KOPERNIKUS rendszerében, a Nap körül keringenek ugyan, de aztán a Nap a bolygókkal együtt a föld körül kering. TYCHO azt hitte, hogy a KOPERNIKUS rendszerét javította, a mennyiben a biblia kivánalmainak is eleget tett.

TYCHO a legpontosabb észlelő volt mindazon csillagászok között, kiknek működése a távcsövek föltalálása előtti időszakba esik. Számos tévedései daczára az asztronomiát igen fontos észleletekkel gazdagította, s ez észleletek nagy része a KEPLER kezei között a legszebb fölfedezések kútforrásává vált.

KEPLER a TYCHO sürgető fölhivásainak engedve, 1600-ban Csehországba utazott. A császár megigérte neki, hogy stájerországi fizetését ismét folyóvá tétetni s évenként még száz forinttal megtoldani fogja. De a császár zilált pénzviszonyai s méginkább a TYCHO uraskodó és gőgös magaviselete a KEPLER helyzetét kellemessé egyáltalában nem tették. Igaz ugyan, hogy a TYCHO közbenjárására császári mathematikussá neveztetett ki, valósággal azonban csak a TYCHO számolója maradt. Igazán bizalmas viszony sohasem fejlődött ki közöttük.

Hogy a császár TYCHO mellett az ennél sokkal tehetségesebb KEPLER-t kevésbbé vette figyelembe, ezt érteni fogjuk, ha tekintetbe veszszük, hogy TYCHO nem csak csillagász, hanem még asztrológus és alchimista is volt, már pedig a császárnak tulajdonképen ezek voltak a kedves tárgyai.

TYCHO már 1601. okt. 24-én meghalt s mint császári csillagász KEPLER lépett a helyébe. KEPLER elég szerény volt, hogy TYCHO-nak 3600 forintnyi fizetése helyett csak 1500 forintot kérjen, de az állami pénztárak teljesen ki voltak merülve, minélfogva ezt a fizetést is csak rendet1enül, és teljesen soha sem kapta meg. "Egész napokon át, írja KEPLER, az udvari kamrában állok, tanulmányokat alig tehetek. De avval a gondolattal vigasztalom magamat, hogy nem csupán a császárnak, hanem az egész emberi nemnek szolgálok; hogy nem csak a jelenlegi generácziónak, hanem az utókornak is dolgozom."


149

KEPLER végre oly inséges helyzetbe jutott, hogy bármint gyűlölte is az asztrológiát – prognosztikumokkal ellátott kalendáriumokat kellett írnia! De buzgalmát semmi sem törte meg. Páratlan buzgalommal dolgozott a rudolphini tabellákon; melyeket már TYCHO kezdett meg, s melyek a REINHOLD (1511–1553) hibás tábláit jókkal valának pótolandók. S míg Európa népei a vallási gyűlölet és a lázadás tüzétől hevítve egymást öldökölték, addig KEPLER az éj csendjében a csillagok járását s az ég mechanikáját fürkészte. Ez időtájban födözte föl a róla nevezett törvények elsejét és másodikát, melyeket Astronomia nova αιτιολόγητος * seu physica coelestis tradita commentariis de motibus stellae Martis ex observationibus Tychonis Brahe, Pragae, 1609, czímű művében ismertetett.

II. Rudolf halála (1612) után Mátyás császár KEPLER-t mint udvari csillagászt állomásában megerősítette ugyan, de a fizetés most még rendetlenebbül járt ki mint azelőtt. KEPLER-t családi bajok nem kevésbbé sujtották. Neje a stájerországi protestánsok kemény üldöztetése által összes vagyonát elveszité, rokonai és testvérei elűzettek és segély nélkül idegen országokban bolyongtak. Az e fölött érzett keserv s a mindennapi kenyér gondjai a bőséghez szokott gyengéd nőnek testét és lelkét egyaránt megtörték; mikor Rudolf saját csapatai elmaradt zsoldjukért kárpótlás fejében a városban fosztogattak és gyilkoltak, a gyenge nő nehézkórba esett, mely baj őrültségbe ment át, míg végre 1611-ben a halál őt kínjaitól megszabadítá.

Mivel a KEPLER fizetésének hátralékai már jelentékeny összegre rúgtak, a császár nagyon szívesen beleegyezett, hogy udvari csillagásza az osztrák rendek által fölajánlott tanári állomást a linczi gimnáziumnál elfogadhassa, KEPLER 13 évig maradt Linczben, de itteni tartózkodását is számtalan baj keseríté. Először a papokkal gyűlt meg a baja, mert ezek nem akar-

* Azaz magyarázó, számot adó.


150

ták őt az Úr vacsorájában részesíteni. KEPLER nem akarta a formula concordiae-t és a de omnipraesentia carnis Christi verbo unitae czikkelyt (*) aláírni! Mint udvari csillagász, mely rangját Linczben is megtartotta, folyton sürgette a járandóságainak kifizetését, a mi szintén nem tartozott a kellemes foglalkozások közé.

KEPLER 1613-ban a császárt a regensburgi országgyűlésre kisérte, hogy itt a kalendáriumi ügyek rendezésében közreműködjék. Ugyanis a protestánsok a XIII. Gergely naptárjavítása által a vallásukat veszélyeztetettnek képzelték; KEPLER azon volt, hogy aggodalmaikat eloszlassa, de sok eredményt nem érhetett el, mert a rendek őt előzékenység helyett visszataszító gyűlölettel fogadták, s a zavar tovább tartott. KEPLER a kalendáriumi ügyben egy Dialogus de calendario gregoriano etc. czímü iratot szerkesztett.

Szerencsésebb volt ugyan ebben az évben, midőn a nyájas és szellemes RETTINGER (REUTINGER) Zsuzsánnában, ki házánál gyermekeit előbb mint nevelőné gondozta, második feleségre talált. De családi örömei, melyeket különben hosszasabban sohasem élvezhetett, most sem tartottak sokáig. Ugyanis ebbe az időbe esik anyjának üldöztetése. A babona és fanatizmus által fölizgatott nép anyját boszorkánynak tartotta; KEPLER kétszer mentette meg őt a kínpad és máglya veszedelmétől, de harmadszor is bevádoltatott, míg 1622-ben a halál üldöztetéseinek véget vetett. KEPLER-nek ez időtájban írt levelei történelmi nevezetességre emelkedtek; ezek az első iratok, melyekben a babonaságok s ezek terjesztői észszerűen [észérvekkel] támadtattak meg.

E családi bajokhoz járultak a népfölkelések, az erőszakos államalakulások s a politikai és vallási viszályoknak mindenféle nemei. De KEPLER filozófiai nyugalmát nem veszíté el. Linczben találta fel harmadik nagy törvényét s itt fejezte be s adta ki nagyhírű két munkáját: Epitome astronomiae copernicanae, Lincii, 1618; Harmonices mundi Libri V. Lincii, 1619.

Az utóbbi művét I. Jakab angol királynak ajánlotta, hála

(*) A lutheránus egységiratot, illetve Krisztus testének mindenütt jelenvalóságáról szóló tant. [NF]


151

fejében, a miért őt Londonba hívta. KEPLER e meghívást hazafiságból nem fogadta el.

1619-ben, midőn II. Ferdinánd lépett a császári trónra, KEPLER-re nézve a sanyarúságok új korszaka kezdődött. Protestáns létére [lévén] elvesztette hivatalát, melyet mint császári mathematikus és csillagász viselt; hazájában pedig tudni sem akartak felőle. Neje és gyermekei nyomasztó szükséget szenvedtek, és KEPLER nem segíthetett rajtok! A bizonytalanság kínjait egy álló évig kellett tűrnie, míg végre a császári udvarnál levő jóakaróinak sikerült, hogy állásába visszahelyeztessék.

KEPLER most új buzgalommal látott a rudolfini tabellákhoz. Az általa feltalált három törvény a KOPERNIKUS tanának érvényességét végleg eldöntötte, minélfogva a tabelláknak a még TYCHO rendszere alapján kidolgozott részeit gyökerestől át kellett alakítania. Ezt a munkát a Németországban épen akkoriban ismeretessé vált logaritmusok segítségével három év alatt hajtotta végre.

Mivel NAPIER, a logaritmusok föltalálója, tábláit közrebocsátotta, a nélkül hogy a logaritmusok elméletét kifejtette volna: KEPLER indíttatva érezte magát, hogy 1624-ben maga is egy kis táblát (Chilias logarithmorum) adjon ki; e táblában kifejtette azt az elméletet is, melyen a logaritmusok kiszámítása alapszik.

1624. okt. havában Bécsbe utazott, hogy a császár által fizetést és nyomtatási költségeket utalványoztasson; azonban csak egy 6000 forintos utalványt kapott. Ez az összeg, mely Nürnberg, Kempten és Memmingen városokra volt kivetve, alig lett volna elég, hogy segédjeinek hátralevő zsoldját kifizethesse, a tabellák kinyomtatására pedig semmi sem maradt volna. De KEPLER még ezt az összeget sem kapta meg, mert a dúsgazdag Nürnberg semmit sem fizetett, Kempten és Memmingen pedig a rájukeső összegnek csak egy részét fizették ki.

Mindazonáltal KEPLER a tabellákat a saját költségeire kezdette kinyomatni, de a Linczben kitört háborgások miatt


152

a nyomtatás csakhamar félbeszakadt. KEPLER a császár engedelmével családostul elment Linczből; mert Ferdinánd uralkodása alatt a protestánsok mindinkább növekedő üldözése miatt magát és családját biztosnak nem érzé. Családját Regensburgban hagyva, a számtipusokkal, melyeket a tabellákhoz öntetett, Ulmba ment.

Végre 1627-ben mégis csak megjelentek a tabellák: Tabulae Rudolphinae totius astronomicae scientiae a Tychone Braheo primum conceptae, continuatae et absolutae, Ulmae, 1627, fol. (ezekhez BARTSCH-tól appendix, Sagan, 1682; új kiadás, Strassburg, 1700.) Ez a nagyszerű mű TYCHO 20 évi észleleteinek és KEPLER 26 évi számításának és vizsgálatainak eredményeit foglalta magában.

KEPLER nem tartotta tanácsosnak, hogy Ausztriába visszatérjen, de mivel a még ki nem fizetett zsoldja 1200 forintra rúgott, a császárt folyton zaklatta. Hogy ez az alkalmatlan hitelezőtől megszabaduljon, a KEPLER folyó fizetését és hátralevő követeléseit a WALLENSTEIN-nak adományozott mecklenburgi herczegségre rótta föl.

WALLENSTEIN, ki az asztronómiának s még inkább az asztrológiának nagy barátja volt, szívesen fogadta a császár rendeletét és KEPLER-t Sziléziába, Saganba hívta. Kezdetben jó viszonyban voltak; WALLENSTEIN a KEPLER számára könyvnyomtatót is rendeztetett be. De mivel KEPLER nem akart a WALLENSTEIN asztrológiai kedvtöltéseinek eleget tenni s járandóságaít erélyesen követelte, az utóbbi úgy akart magszabadulni a rá nézve terhes KEPLER-től, hogy a rostocki akadémiai tanácsra ráparancsolt, hogy KEPLER-t a mathematikai tanszékre hívja meg. A tanács engedelmeskedett, de KEPLER nem akarta jogos követeléseit a keveset jövedelmező tanszékkel fölcserélni, s a diplomáiról híres város elesett attól a dicsőségtől, hogy a nevezetes férfiút valaha falai közé fogadhatta volna.

KEPLER jogainak érvényesítésére más módot nem találván, 1630-ban Regensburgba, a birodalmi gyűlés elé indult. A kilátások bizonytalansága s régibb betegeskedés szomorú


153

hangulatba ejtették a sok megpróbáltatást szenvedett, de máskülönben víg kedélyű férfiút. November 9-én tartotta bevonulását a mozgalmas városba. De a gyűlésnek, mely a császártól azt követelte, hogy WALLENSTEIN-t a császári csapatok fölötti parancsnokságától foszsza meg, a legkisebb gondja is nagyobb volt a KEPLER bajánál. A lóháton megtett 100 mérföldnyi út fáradalmai és a nélkülözések KEPLER-t most testileg is ellankasztották; forró lázba esett s pár nap mulva, nov. 15-én, e bajnak áldozatává lett.

Az a férfiú, kit az emberi nem büszkeségének vallhat, 22 tallért, egy kabátot, két inget, ephemeridáiból 57, s tabelláiból 16 példányt hagyott hátra.

KEPLER a szt. Péter-temetőben, Regensburg falain kívül temettetett el. Sírkövére, melyet barátai emeltettek, az önmaga szerzette következő sírirat volt vésve:

Mensus eram coelos, nunc terrae metior umbras;
Mens coelestis erat, corporis umbra jacet.
(*)

Nyugvó helye nem vala enyhébb mint az élete. Sírját már két év mulva, midőn Bernát szász-weimári herczeg Regensburgot bevette, a fölrobbantott bástyák eltemették, elannyira hogy 1786-ban, midőn OSTERTAG regensburgi tanár emléket akart állíttatni, a sírt alig lehetett föltalálni. Az OSTERTAG terve különben sem valósúlt meg. Csak ujabb időkben emlékeztek meg a meg nem érdemlett sorsban részesült ereklyéről. DALBERG KÁROLY regensburgi érsek 1808-ban a sétatérré változtatott bástyákon méltó emléket állíttatott neki. A nyolcz dóri oszlopon nyugvó csarnok kupolája alatt az állatöv pompázik s KEPLER mellszobra oltárszerű emelvényen áll, "Kepler" aláirással; a szobor alatt basreliefben géniusza levonja Uránia arczáról a fátyolt. Ha KEPLER éltében ama pénz birtokában lett volna, melybe ez az emlék került, a tudomány nagy hasznára talán még néhány évig élhetett volna.

KEPLER élettörténetének leggazdagabb forrása az ő nagy kiterjedésű levelezése. Ide tartozik az Epistolae J. Kepleri et

(*) Megmértem az egeket, s most a föld [alatt]i árnyakat mérem / Lelkem égből való volt, testem árnya pihen. [NF]


154

M. Berneggeri mutuae, Argentorati, 1672. czimű gyűjtemény, mely KEPLER-nek 40 levelét tartalmazza. BERNEGGER (BERNECKER) MÁTYÁS a strassburgi egyetemen a történelem tanára, a mint a levelek mutatják, KEPLER-nek benső barátja volt. A HANSCH által kiadott Epistolae mutuae J. Kepleri aliorumque, 1718. czimű gyüjtemény 484 levélből áll, melyek közül 77 KEPLER-től való. Kepler örökösei a hátrahagyott kéziratokat HEVEL danzigi csillagásznak adták el: később HANSCH e kéziratokat 100 forintért megvette s ki akarta adni, mely czélra a bécsi udvartól 4000 forintot kapott. Azonban a HANSCH vállalata pártfogás hiánya miatt nem sikerülhetett s csak az említett Epistolae mutuae jelentek meg. HANSCH, ki 1748-ban nagyon szorult körülmények között mult ki, a KEPLER hagyatékát egy frankfurti kereskedőnél 828 forintért zálogba tette. A kéziratokat MURR fedezte föl, de azokat kiváltani még a berlini akadémia és a göttingai egyetem sem akarta. 1774-ben Katalin orosz czárnő megvette azokat és a szentpétervári akadémiának ajándékozta. A müncheni archivumban s a WALLENSTEIN iratai között is találtak néhány levelet, s BREITSCHWERT KEPLER-nek MÄSTLIN-hez intézett 31 levelét találta föl.

KEPLER összes munkáit leveleivel együtt FRISCH adta ki: J. Kepleri Opera omnia, Francof. 1858–1871, 8 vol., 8o.


II.
Kepler asztronómiája

KEPLER nem keresett hipothéziseket, melyekkel a tünemények kimagyarázhatók volnának, hanem valóságos törvényeket. Innét van, hogy a KEPLER művei mathematikai jelleműek; az antik mathematika gyümölcseit ő aratta először. A kúpszeletek, miután évszázadok hosszú során át csak a mathematikusban kelthettek érdeket, a KEPLER fölfedezései folytán a világegyetemben kezdettek szerepelni. KEPLER által az ókori tudományosság is diadalt ült, mert a KEPLER művei a tudományos


155

igazságoknak azt a szoros lánczolatát tüntetik föl, melyet egy angol tudós a következő, NEWTON-ra nézve persze kissé hizelgő szavakban fejezett ki: "kúpszeletek nélkül nem lett volna KEPLER, KEPLER nélkül nem volna NEWTON és NEWTON nélkül nem volna modern tudomány." *

A KEPLER asztronómiai tudománya kinematikai jellemű. Az ég kinematikájának ő a megalapítója. De a mozgások okainak kifürkészése – bármily közel járt légyen a dolog velejéhez – neki még nem sikerült; az ő kora még nem volt szokva ahhoz, hogy a mechanikai tüneményekben ezek magvát, a tömeget és az erőt, számításba hozza. Mikor KEPLER az ő törvényeit föltalálta, a GALILEI tanai Németországban még ismeretlenek valának. Ha KEPLER azokat ismerte volna, a gravitáczió törvényének dicsőségét NEWTON elől bizonyára elragadta volna.

MÄSTLIN megnyerte KEPLER-t a KOPERNIKUS tanának, melynek szellemében első munkáját, a már említett Prodromust irta. E művében arra törekedett, hogy mindazt, a mit KOPERNIKUS a bolygók távolságairól és mozgásairól mondott, szabályszerű törvényekkel összefüggésbe hozza. KEPLER, támaszkodva ama plátói gondolatra, hogy az isten a világot geométriai törvények szerint alkotta, az ilyen törvények lételéről meg volt győződve.

Hosszas fáradozás után végre a következő tételt állította fel: Képzeljünk hat egymásba zárt konczentrikus gömböt; a gömbök között levő terekbe írjuk az öt szabályos testet a következő sorrendben: oktaéder, ikozaéder, dodekaéder, tetraéder, hexaéder; még pedig oly formán, hogy ezek csúcsaikkal és határlapjaikkal két-két szomszédos gömböt kívül és belül érintsenek. A gömböknek átmérői képviselik az akkor ismert bolygóknak a Naptól való viszonylagos távolságait.

E törvényből, melynek felállítására KEPLER bizonyára a bolygók száma által vezéreltetett, s mely törvény, ha állana, bizonyára egyike volna a legcsodálatosabbaknak, kitűnik, hogy

* Természettudományi Közlöny. 1873, p. 420.


156

meg volt benne az a pythagoréusi hajlam, mely a testek világában előforduló tüneményeket a szám- és térviszonyokkal rejtélyes összefüggésbe hozta. A távolság-viszonyok megállapítását azóta többen kisérlették meg, * a nélkül, hogy kielégítő eredményre jutottak volna. KEPLER-é az érdem, hogy e feladat megfejtésére az első kísérletet tette, s bár az ő törvénye a valóságnak épen nem felel meg, szabatos meghatározásokra való törekvését s egyszersmind fogalmainak eszthetikai szépségét fényesen feltüntette.

A Prodromus-ban előfordul a következő nevezetes hely, melyet KEPLER a KOPERNIKUS ellenfeleire alkalmazott: "A legélesebb bárd is alkalmatlanná válik a favágásra, ha vasra ütünk vele". **

A Prodromus csak előfutója volt ama nagyszerű fölfedezéseknek, melyek Kepler három törvényé-nek neveztetnek. E törvények az égi testek mozgásának alaptörvényei.

KEPLER az első törvényt, mely azt mondja, hogy a bolygók ellipszisekben mozognak, melyeknek egyik gyujtópontjában a Nap áll, a Mars bolygón tett megfigyeléseiből vezette le. Arra a gondolatra jött, hogy az eme bolygó körmozgásában levő rendetlenségek talán épen onnét erednek, hogy KOPERNIKUS-nak az a föltevése, mely szerint a bolygók körökben mozognak, helytelen. Megpróbálta tehát, hogy mi jönne ki, ba a pályát ellipszisnek venné, s a Napot annak egyik gyujtópontjába helyezné. Az eredmény az volt, hogy a rendetlenségek egyszerre eltűntek, s helyüket a legszebb harmónia foglalta el.

A második törvény, mely szerint "a Naptól a Marsig húzott egyenes vonal eme bolygó mozgása közben egyenlő időkben mindig egyenlő téreket fut meg", most már csakhamar fel volt találva. KEPLER az Astronomia nova-ban a Marsról, mozgása látszólagos rendetlenségeire czélozva, úgy beszél, mint egy

* L. POGGENDORFF, i. m. p. 160.
** J. KEPLERI Opera, (ed. Frisch). I. p. 118.


157

ellenségről, melyet a csillagászok sokáig nem értettek, de most a győzőnek hűséges alattvalójává lett.

A harmadik, a legszebb, s elvi következményeiben a legfontosabb törvény, melyet KEPLER a Harmonices mundi-ban tett közzé, azt mondja, hogy "egészen bizonyos és igaz, miszerint a bolygók keringései időinek négyzetei úgy viszonylanak egymáshoz, miként pályáiknak vagy pályáik középtávolságainak köbei" * Az első törvényt a Marsnak köszönhetjük, mert az akkoriban még kevéssé megfigyelt Merkur után Marsnak van a legnagyobb exczentriczitása. Az első törvény pedig a másik kettőnek feltalálását vonta maga után. E rendkívüli szorgalommal és fáradsággal levezetett három törvény az ércznél és kőnél hangosabban hirdeti KEPLER szellemének nagyságát.

A bolygók napkörüli keringésének okait KEPLER nem ismerte ugyan, de a nehézségi erőről tisztább fogalmai voltak, mint bárkinek ő előtte. Az apály és dagály tüneményeit a Hold vonzó erejének tulajdonította. Továbbá azt állította, hogy a vonzó erő, épen úgy mint a fény, a távolság növekedtével fogyatkozik; végre azt mondotta, hogy ha a világűrben valahol két kő volna, ezek egymásra esnének, s oly pontban találkoznának, melynek a kövek kezdeti helyzeteitől való távolságai a kövek tömegeivel fordított viszonyban volnának. Látjuk tehát, hogy mily közel járt a gravitáczió törvényéhez. Hogy a Föld a Napra esni törekszik, ezt KEPLER belátta, hanem hogy a Föld a Nap körül keringjen is, ehhez persze a Nap vonzó erején kívül még érintői erő is kell, s ez erőnek fölvétele a tehetetlenség teljes törvényét nem ismerő KEPLER-nek oly nehézségeket okozott, hogy ő az Epitome astronomiae- és a Harmonices mundi-ban helyesebb nézetei mellőzésével a Nap mágneses erejéről beszél. Ez az erő, a Napnak saját tengelye körüli forgásával kombinálva, a bolygók napkörüli keringését eredményezi. KEPLER tehát a Nap tengelykörüli forgását föltételezte, még

* J. KEPLERI Opera, id. kiad. V. p. 279.


158

mielőtt e forgás a napfoltok feltalálása által konstatáltatott volna. A dologban a legkülönösebb az, hogy KEPLER a Nap forgását tudtán kívül feltalálta, mert még a távcsövek ismerete előtt, 1607. május 28-án a Napon egy mozgó foltot vett észre, de ezt a Nap előtt haladó Merkurnak tartotta.

KEPLER-nek a tehetetlenség törvényéről, legalább részben, tiszta fogalmai voltak, mert tudta, hogy a nyugvó test magától el nem indulhat; de a törvénynek második része, mely azt mondja, hogy a mozgó test magától megállani és irányát megváltoztatni nem képes, előtte ismeretlen volt. A törvénynek ezt a kiegészítését, mint tudjuk, GALILEI-nek köszönhetjük. A tehetetlenség teljes törvényének nem ismerése miatt KEPLER nem volt képes felfogni, hogy a bolygók miért tartják meg sebességüket, minélfogva a helyett, hogy azt kereste volna, hogy mily okból keringenek a bolygók a Nap körül, inkább azt fürkészte, hogy egyáltalában miért mozognak. Ez pedig olyan feladat, melynek megfejtését még jelenleg is várjuk.

KEPLER-nek asztronómiai legfontosabb fölfedezéseit elmondván, lássuk fizikai vizsgálatait.


III.
Kepler fizikai vizsgálatai. – A messzelátók története.

KEPLER-nek fizikai vizsgálatai, bár kevésbbé fontosak, teljesen elegendők arra, hogy szerzőjüket a kiváló fizikusok sorába helyezzék.

KEPLER a dioptrikában úttörő volt. Vizsgálataival az egész optikának nagy impulzust adott, s munkái a távcsövek tökéletesítésére igen nagy befolyással voltak.

1604-ben jelent meg KEPLER-nek optikai első munkája: Ad Vitellionem paralipomena, quibus astronomiae pars optica traditur. Ez a munka a sugártöréssel általában, s annak többrendbeli tüneményeivel foglalkozik.

E műből kitűnik, hogy KEPLER a fényt a világító testből


159

kiinduló olyan anyagias áramlásnak tartotta, mely a sűrű testeket nehezebben járja át mint az üres tért; a testek anyagi részecskéi között levő hézagok rendetlen elhelyezkedése az átlátszatlanságot okozza. A hő maga nem anyag, hanem csak a fénynek bizonyos tulajdonsága.

A VITELLO törési tábláit gondosan megvizsgálván, azt találta, hogy a törés a beesési szögekkel erősebb arányban növekszik, de a törés valódi törvényét nem találta föl. Észleletei alapján továbbá megmutatta, hogy miként töretnek a sugarak, midőn az üres térből a földi légkörbe hatolnak, s arra az eredményre jutott, hogy a sugártörés csak a zenithben, s nem 45° magasságban, mint ezt TYCHO föltette, enyészik el.

KEPLER a látás elméletét igen helyes elvekkel gazdagította. Az által hogy megmutatta, hogy a látásnak tulajdonképeni szerve az ideghártya s a szem többi részei csak mintegy a szem mechanizmusához tartoznak, sok helyes következtetésre jutott.

MAUROLYCUS azért nem merte az ideghártyát a látás szervének tekinteni, mert arra fordított kép esik, tehát a tárgyakat is fordítva kellene látni!

MAUROLYCUS és PORTA föltették, hogy a látott testek minden egyes pontjából csak egy-egy fénysugár indul ki; ellenben KEPLER szerint minden egyes pontból egy fénykúp indúl ki, mely kúpnak az alapja a pupilla. Ez a fénykúp a szemlencse által egy az ideghártyára eső pontba gyüjtetik össze, s a tárgyból kiinduló valamennyi fénykúp egyidejű megtörése által fordított kép keletkezik. Azonban az egyenes látásról kielégítő magyarázatot nem adott.

A rövid- és messzelátás okait, s e bajoknak lencsékkel való orvoslását KEPLER egészen helyesen magyarázta, holott ez a tárgy MAUROLYCUS előtt még homályos volt. A rövidlátó szemnél, mondja KEPLER, a tárgy minden egyes pontjához tartozó sugarak az üvegnedven belül metszik egymást, s a metszési pontjaikon túl kúpalakúlag ismét szétterülnek, s ennélfogva az ideghártyán fénypont helyett fénykört adnak. Ugyanez történik


160

a messzelátó szemnél, mely nem töri a sugarakat eléggé erősen, minélfogva a csúcsaik az ideghártya mögé esnek.*

A szem alkalmazkodó képességét, melynél fogva a közel és messzefekvő tárgyakat egyaránt tisztán látjuk, helyesen fogta fel, s magyarázatai fizikai, azaz elvi szempontból helyesek, csakhogy a valóságnak nem felelnek meg. Ugyanis KEPLER szerint két eset lehetséges: először az ideghártya kitágúl vagy összehúzódik s ez által a kristálylencséhez közeledik vagy ettől távolodik, vagy pedig másodszor, maga a kristálylencse közeledik az ideghártyához, vagy pedig ettől távolodik. KEPLER mind a két esetet egyaránt lehetségesnek tartotta.

A kristálylencse hatásait elméletileg megállapítandó, megvizsgálta az üveg- és vízgömbök okozta sugártörést, azonban gyújtó pontok helyett gyujtó vonalakat talált, miből azt következtette, hogy a kristálylencse gömbi felületek által határolva nem lehet, s ebből ismét azt a tanúlságot merítette, hogy a lencsék lapjait a gömbi eltérés miatt, melyet a gömbtükröknél már ROGER BACO, a lencséknél pedig MAUROLYCUS vett észre, nem gömbi felületeknek kell venni, hanem másképen kell megválasztani. KEPLER a hyperbolás felületet ajánlotta.

A Paralipomena asztronómiai optikai részében kifejtette, hogy a Holdnak a Nap által megvilágított sarlóját azért látjuk nagyobbnak, mint a holdkorong hamvas részét, mert az előbbinek erősebb fénye az ideghártyán szétterül. Ha a holdkorong elé, mondja KEPLER, sötét vonalzót tartunk, akkor a vonalzónak a korongra eső részét keskenyebbnek látjuk.

KEPLER továbbá azt állította, hogy a légkör okozta sugártörés folytán a Napnak függélyes átmérője megrövidíttetik, s ebből azt a következtetést vonta, hogy a napkorong látszólagos alakja ellipszis. A Holdnak azt a vörös fényét, melylyel fogyatkozásai alkalmával bir, a földi légkör által megtört napsugaraknak tulajdonította, mert e sugarak a Föld árnyékkúpját

* J. KEPLERI Opera, II. p. 256.


161

megrövidítik. Ez a magyarázat ARAGO szerint annyira szembetünő és elégséges, hogy ahhoz KEPLER óta nem sokat lehetett hozzátenni.

KEPLER egyéb számos megfigyelései a holdkorong fényerősségére, a csillagok rezgő fényére, a testek színére, a fotométriára stb. vonatkoznak.

Optikai második munkája Dioptrice, Augustae Vind. 1611., czímet visel. Ez a kicsiny (79 negyedrét old.) mű rendkívül tartalmas, mert magában foglalja a lencsék és távcsövek elméletét. A mű a sugártörés kísérleti meghatározásával kezdődik, KEPLER az általa föltalált anaklasztikus eszköz * segítségével a törési törvényt arra az esetre iparkodik lehozni, midőn a fény levegőből üvegbe megy át, de mindamellett hogy a használt eszköz nagyon egyszerű és czélszerű volt, a meghatározás csak közelítő volt. Ugyanis a törési együtthatót, mely a beesési és törési szögek viszonyát jelenté, ha a beesési szög 30°-nál nem nagyobb, 3/2-nek találta. Azonban e törvény a lencsék és távcsövek elméletében, hol a beesési szög 30°-nál úgy sem nagyobb, eléggé használható.

KEPLER továbbá azt a megjegyzést tette, hogy akkor, mikor a fény sűrűbb közegből ritkábba megy át, a törés átváltozhatik visszaverődéssé. Abból a föltevésből indult ki, hogy a fénysugarak előre és hátra ugyanazon az úton haladnak; mivel pedig, mint ezt már a Paralipomená-ban megmutatta, az üveg által megtört sugár a beesési függélyestől legfeljebb 42°-nyira térhet el, következik, hogy azok az üvegből kimenő sugarak, melyeknek beesési szöge 42°-nál nagyobb, a törő felület által befelé visszaveretnek, KEPLER tehát a teljes visszaverődés feltalálója.

A munka legfontosabb része a lencsék és távcsövek elmélete. KEPLER egy eddig meg nem fejthetőnek látszó feladatot oldott meg. A lencsék okozta sugártörés meghatározására olyan

* Dioptrice, J. KEPLERI Opera, II. p. 528; l. p. VERDET, Cours de physique, II. p. 151.


162

jól átgondolt módszert követett, hogy okvetetlenül czélhoz kellett jutnia. Először is a domború-domború lencse gyujtó-pontját határozta meg, még pedig oly formán, hogy először az előlap, azután pedig a hátlap által törött párhuzamos sugarak gyujtópontjait külön-külön kereste meg, s a nyert eredményeket kombinálta. Ezután a síkdomború lencse gyujtópontját határozta meg, de a különböző oldalú domború-domború lencsénél csak ama határokat tűzte ki, melyek között a gyujtópontnak feküdnie kell.

A távcsövek történetében a gyakorlat megelőzte az elméletet. Majdnem bizonyos, hogy a távcső feltalálói a találmányukra nem elméleti, hanem gyakorlati kombinácziók által vezéreltettek, bár GALILEI azt állította, hogy első távcsövét elméleti elvek alapján állította össze. Azonban a távcső már GALILEI előtt találtatott fel.

KEPLER megállapította a hollandi távcső elméletét, de ennél jóval fontosabb eredeti találmánya a csillagászati, vagy pedig a róla elnevezett távcső. Ennek mind a szem-, mind pedig a tárgylencséje domború-domború lencse, s a hollandi távcső fölött, mindamellett hogy fordított képeket ad, különösen az asztronómiai megfigyeléseknél, tetemes előnyei vannak. E távcsőnek sokkal nagyobb látómezeje van, mint a hollandinak, s mivel a tárgylencse valódi képet ad, e kép helyén kifeszíthetünk egy fonálkeresztet, melyet a szemlencse segítségével a tárgy képével egyszerre látunk, s ez által képesek vagyunk a látott tárgyak egyes pontjait fikszálni. [!]

E távcső feltalálására – mint ezt már az előzményekből tudjuk – az út már régóta elő volt készítve. Hogy ki a távcső tulajdonképeni feltalálója, ezt eldönteni alig lehet; a távcsövekkel is úgy vagyunk; mint sok más gyakorlatilag fontos találmánynyal; az eszköz primitív alkatórészeinek kombinácziójával sokan foglalkoztak, míg végre a tökéletes eszköz jött létre.


163

Ha a távcsövekre vonatkozó történelmi adatokat * kellőképen egybevetjük, kiderül, hogy a távcsövek legrégibb hazájául Hollandiát kell tekintenünk. Nevezetesen LIPPERSHEY (meghalt 1619.) middelburgi szemüveg-csináló 1608-ban készité az első (hollandi) távcsövet, melynek lencséi hegyi kristályból valának csiszolva. ADRIAANSZOON JAKAB (máskép METIUS) a távcsövet LIPPERSHEY-vel egyidejűleg találta ugyan fel, de a kivitelben elkésett. Némely adatok szerint JANSZOON JÁNOS s ennek fia, ZAKARIÁS, szintén részesek e találmányban, azonban valószínűbb, hogy ők inkább az összetett mikroskópot, ha nem találták is fel, de annak legalább az útját készitették elő.

Nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a csillagászati távcsövet KEPLER-től függetlenül az antikopernikánus SCHEINER KRISTÓF jezsuita, a napfoltok egyik felfedezője (született 1575-ben Waldában, Würtembergben) szintén feltalálta.

SCHEINER az optika történetében különben is nevezetes szerepet játszik. Ő volt az, ki a többi között a szemet lencsés sötét kamarának tekintette, a szem alkalmazkodó képességét a kristálylencse alakváltozásai által magyarázta s a távcsöveknél először alkalmazott fénytompítókat (színes üvegeket).

KEPLER volt az első, ki szem- és tárgylencsék helyütt lencsekombinácziókat használt s ez által a távcsövek tökéletesítését nagyban előmozdította. KEPLER három különféle távcsövet írt le; gyakorlati fontosságuk nem volt ugyan, de arról tanúskodnak, hogy KEPLER a lehető lencse-kombinácziókat nagyon alaposan vizsgálta meg.

A mondottakból eléggé kitűnik, hogy KEPLER-t – bár a dioptrika alaptörvényét teljes szigorúsággal fölfedeznie nem sikerült – a dioptrika megalapítójának méltán tekinthetjük.

* L. FISCHER, Geschichte der Physik, 1801–1808, I. p. 179–187; WILDE, Geschichte der Optik, Berlin, 1838, p. 139–173; POGGENDORFF, i. m. pp. 75, 197.


164


IV.
Kepler világnézlete.

KEPLER nagyszámú eredeti művei munkás életéről és ernyedetlen szorgalmáról a legfényesebben tanúskodnak. Az eddig említetteket beleértve, összesen 29 munkát írt; ezek mindegyikében indukcziós szigorú módszere, mathematikai elméssége, kitűnő észlelő tehetsége, szellemének élénksége s a képzelet szülte kombinácziók iránti hajlamai tárulnak elénk.

Ha KEPLER-nek mindezen tehetségeit és hajlamait egybevetjük, szellemi életének csodálatos vonásai érthetőkké válnak. Pozitív ismereteit metafizikai okokkal, mathematikai szigorú gondolkozását gazdag fantáziájának szüleményeivel kombinálta.

Az ilyen szellemi irányzatnak eredményei világnézletében nagyon jellemző formákban tárulnak fel. KEPLER-nek a Harmonices mundi-ban előterjesztett nézetei szerint a véges világ gömbalakú, mely alak a legegyszerűbb és legtökéletesebb. A Nap a czentrumban van, az álló csillagok a felületen, s a bolygók az éteres levegővel megtöltött köztérben vannak. A világ tökéletessége négy dologban rejlik: fényben, hőben, mozgásban és a mozgások harmoniájában. A Nap a világ fényforrása és gyujtópontja meg a bolygók mozgásának oka; az álló csillagok szférája a mozgás bázisa, mert eme szférára vonatkoztatjuk a bolygók helyzeteit, s ez által jutunk az égi mozgások ismeretére. A Nap a mozgások harmoniájának középpontja, mert csak a Napon állva lehetne a bolygók harmonikus mozgásait egy pillanattal áttekinteni. A szférák zenéjében "Saturnus és Jupiter a bassust, Mars a tenort, a Föld és Venus az altot és Merkur a diskantot képviseli." *

KEPLER gyűlölte az asztrológiát, de az asztrológiai ábrándoktól még sem tudott egészen megszabadulni. Így például

* Opera, V. p. 300.


165

nem röstelte, hogy a Harmonices mundi-ban, harmadik híres törvénye mellett azt az állítást is közzé tegye, hogy a levegő zavaros, midőn a bolygók konjunkczióban vannak, s eső esik, ha egymástól hatvan fokra állanak el. E mellett voltak merész sejtelmei, melyeket az utókor részben teljesen igazolt; így például felállította a következő tétekket: a Nap, valamennyi bolygó és az álló csillagok tengelyeik körül forognak; a Mars és Jupiter között levő nagy térben (melyben jelenleg 200-nál több aszteroidát ismerünk) kicsinységük miatt láthatatlan bolygók keringenek; a Saturnus és Mars körül holdak fognak fölfedeztetni. KEPLER is osztozott abban a nézetben, hogy az álló csillagok mindmegannyi Napok, melyeket bolygórendszerek öveznek körül.

Azok a szabad szemmel látható üstökösök, melyek 1577 és 1607 között feltüntek (számra nézve nyolcz), továbbá új és erős fényű csillagok feltünése és elenyészése, nemcsak a bámészkodó néptömegekben, hanem még az oly fenkölt szellemű csillagászokban is, mint a milyen KEPLER volt, merész kombinácziókra adtak alkalmat. KEPLER az üstökösöket az égi levegő termékeinek tartotta. "Valamint minden vízben, különösen a nagy tengerben, halak nőnek és uszkálnak, hogy az oczeán üresen ne maradjon, így van ez az égi levegővel is, mely magától szüli az üstökösöket." * Az ég épen úgy van tele üstökösökkel, mint az oczeán halakkal.

KEPLER azt hitte, hogy csak azoknak az égi testeknek van zárt vonalú pályájuk, melyeknek egyszersmind periodusos visszatérésük van. Azonban az üstökösök periodusos visszatérését, mindamellett hogy az 1607-iki üstökös azelőtt már háromszor s azután még kétszer tért vissza, KEPLER nem ismerte, minélfogva azt állította, hogy emez égi testek egyenes vonalakban mozognak.

A Földnek a többi bolygókhoz képest valami kiváltságos

* De Cometis libelli III., Opera, VII. p. 109.


166

állapotot nem tulajdonított, sőt csatlakozott GALILEI ama nézetéhez, hogy valószínűleg a Jupiteren is laknak emberek, s e felfogását a Jupiter holdjainak feltalálása nagyban megerősítette. Mert ha a Jupiteren nem volnának eszes lények, mire valók volnának a holdak? KEPLER még tovább ment, mert még azt is reménylette, hogy az "égi levegőhöz illő hajókkal" majdan lehetséges lesz a Jupiternek és a Holdunknak lakóit meglátogatni. "Ki hitte volna azelőtt, mondja KEPLER, hogy a nagy oczeánon épen oly biztosan lehet majd járni, mint az Ádriai-tengeren? Teremtsetek csak hajókat és vitorlákat, melyek az égi levegőhöz illenek: emberekben, kik a világóczeánra szállani mernek, hiány nem fog lenni." *

Az elősorolt kozmikus nézetek, sőt még azok is, melyek mint az imént említett, nem észleletekre, hanem csak nagyon gyenge analógiákra támaszkodtak, akkoriban nagyobb feltűnést keltettek, mint azok a szigorú törvények, melyeket KEPLER fáradságos, de biztos számítások útján vezetett le. A KEPLER kortársai, még GALILEI-t sem véve ki, a számító asztronómiának e nagy eredményeivel még nem tudtak élni. KEPLER fáradozásainak gyümölcseit csak a későbbi kor arathatta.

* Dissertatio cum Nuncio Sidereo, Opera, II. p. 502.

Irodalom

Vita J. Kepleri, Opera, (ed. Frisch), VIII. 2.
HANSCH, Oper. J. Kepleri, Francof. 1718.
KÄSTNER , I. m. IV.
BREITSCHWERT, Kepler's Leben und Wirken nach neuerlich aufgefundenen Manuskripten, Stuttgart, 1831.
BREWSTER, The Martyrs of science or the lives of Galileo, Tycho Brahe and Kepler, Lond., 1846.
BIRNBAUM, Männer des Volks, Frankfurt, 1848.
FIGUIER, Vie des savants illustres du XVIIme siècle, Paris, 1869.
ARAGO, Not. biogr. III.
OETTINGER, Bibliographie biographique, Leipz., 1850.