GASSENDI

I. Gassendi élete.
II. Gassendi érdemei a fizika körül.

GASSENDI-nek a természettudományok történetében kiváló szerep jutott, még pedig nem annyira az eredmények miatt, melyekkel a tudományokat tényleg gyarapította, mint inkább ama nagy befolyásánál fogva, melyet kortársaira gyakorolt. GASSENDI egy személyben fizikus, mathematikus, csillagász, historikus, filozófus, anatómus stb. volt, s mivel egyrészről mindegyik szakban több-kevesebb eredményt mutatott fel, másrészről pedig leghíresebb kortársaival szoros érintkezésben volt, a tudományok fejlesztésére és terjesztésére is kiváló befolyással kellett lennie.


I.
Gassendi élete

PIERRE GASSENDI * 1592 jan. 22-én a Digne melletti Chantersierben (Campotercium), Provence-ban született. Szülei középsorsúak valának, s őt a gazdaságra szánták, de mindamellett a digne-i es aix-i iskolákba küldötték. Miután tanulmányait befejezte, visszatért családjához, melyet csakhamar elhagyott, mert a 16 éves ifjú, a retorikát tanítandó, Digne-be ment, hol azonban csak egy évig maradt. Miután Aix-ben még a theológiát,

* A latinosított Gassendus-ból; családi neve tulajdonképen Gassend volt.


184

a görög és héber nyelvet tanulta, Avignonban doktorrá avattatott.

1616-ban Aix-ben a filozófia tanszékét nyerte el. Ez idő-tájban több jeles tudós barátságát nyerte meg, így példáúl PREIRESC-ét és GAUTIER-ét; az előbbeni az anatómiát, az utóbbi pedig az asztronómiát kedveltette meg vele. Hat éven át a skolasztikai filozófiát tanítván, úgy látszik, hogy avval jól is lakott, mert a peripathétikusok elleni támadásra már 1621 óta gyűjtögeté az anyagot, míg végre BACO föllépése által bátorítva, 1624-ben kiadta Exercitationes paradoxicae adversus aristotelaeos etc. czímű támadó iratát. E mű nagy feltűnést keltett és szerzőjének barátokat s ellenségeket egyaránt szerzett. A papok jónak látták, hogy GASSENDI-t a tanszékről eltávolítsák s olyan helyre tegyék, ahol "csendesebben filozofálhatna". GASSENDI ily módon jutott kanonikátushoz és a dignei prépostsághoz!

GASSENDI ugyancsak 1624-ben ment először Párisba, hol több tudóssal megismerkedett s MYDORGE társaságában asztronómiai észleleteket is tett. Innét írt SNELL-nek is, hogy közölné vele az Aix, Grenoble és Digne szélességeire és hosszúságaira vonatkozó észleleteit. Egy évi tartózkodás után visszatért Provence-ba; útközben, Grenoble-ban megismerkedett DIODATI-val, a GALILEI barátjával. Ez alkalommal GALILEI-nek levelet írt s neki művének egy példányát is megküldé.

Digneben csak a tudományokkal s papi teendőivel foglalkozva csendes életet élt; itt kapta meg a GALILEI válaszát is. De már 1628-ban ismét Párisba, innét pedig, tanulmányokat teendő, LUILLIER-vel Hollandiába utazott, mely országban a tudósokkal összeköttetésbe lépett s a könyvtárakat és a tudományos intézeteket megvizsgálta. Olaszországot is meg akarta látogatni, de ezt a tervét soha sem hajthatta végre.

Kilencz havi utazás után Párisba visszatérve, innét több tudós társasága HENRY DE GOURNAY-t, a franczia követet, Konstantinápolyba akarta kisérni, hogy aztán onnét a többi


185

keleti városokba is kiránduljon. De ez a szándéka sem valósúlt meg.

KEPLER figyelmezteté a csillagászokat, hogy a Merkur és a Vénus a Nap korongja elé fognak kerülni. GASSENDI volt az első, ki a KEPLER által meghatározott napon, 1631. nov. 7-ikén a Merkur átvonulását észlelte; de a Vénus átvonulását, melyet KEPLER ugyanazon év decz. 6-ára tűzött ki, nem látta, noha nemcsak a kijelölt időben, hanem egy pár nappal előbb is, később is szorgalmasan figyelte a Napot. Ez észleleteiről Mercurius in Sole visus et Venus invisa, Par. 1631 czímű művet írt.

A Merkur átvonulását GASSENDI-n kívül még az innsbrucki CYSATUS (aki két Saturnus-holdat is fölfedezett), az elsassi QUIETANUS, s egy ingolstadti Névtelen is észlelte, holott a Vénus átmenetelét csupán csak HORROX angol csillagász látta (1639. decz. 4-én).

GASSENDI később, a természet tüneményeit gondosan észlelve s EPIKUR apológiáján dolgozva, déli Francziaországot járta be. 1636-ban Marseilleben tartózkodott. E városban a PYTHEAS * észleleteit (melyeket később CASSINI is ismételt) igazolta, s annak STRABO és POLYBIUS ellenében igazat adott; továbbá a Földközi tenger hidrografiai térképét javította. E tengernek azt a hosszúságát, mely PTOLEMAEUS óta a mappákon szerepelt, 200 lieu-vel rövidítette meg.

Louis de Valois angoulême-i herczeg 1638-ban Provence-ba érkezvén, GASSENDI-vel megismerkedett s őt benső bizalmával tüntette ki és tudományos vizsgálatainak folytatására és kiterjesztésére biztatta. Ugyanez a herczeg 1641-ben GASSENDI-t ajánlotta a klerus általános ügynökévé, de GASSENDI, ki a politikai üzelmek közepette csendes nyugalmát jövedelmező hivatalnál és vagyonnál többre becsülte, ezt az állomást HUGUES apátnak, a vetélytársának, engedé át. Arról is volt szó, hogy GASSENDI legyen XIV. Lajosnak nevelője.

* Massiliai híres tengerész a Kr. e. 4-dik században.


186

GASSENDI a lyoni érseknek, a RICHELIEU bibornok fivérének ajánlatára a Collége de France mathematikai lektorává neveztetett ki. Mondják, hogy GASSENDI ezt az állást hosszas vonakodás után csak akkor fogadta el, midőn RICHELIEU őt megnyugtatta az iránt, hogy az isten kétféleképen nyilatkoztatta ki magát: a szentírás és a természet által.

GASSENDI-nek igen sok hallgatója volt s előadásai nagy mértékben emelték az asztronómia tekintélyét. Krisztina svéd királynővel levelezésben állott, s korának legjelesebb férfiai, ezek között III. Frigyes dán király, két pápa, több franczia herczeg, többször fejezték ki iránta való tiszteletüket.

GASSENDI-t az előadások nagyon kifárasztották s a mellét meggyöngítették; 1655. okt. 14. rövid szenvedés után, a tudományos világ legőszintébb sajnálatára elhúnyt. GASSENDI áldozatúl esett az akkori általános gyógyító módnak, mely mindent az érvágással akart meggyógyítani, s a melyet GASSENDI tudományos szempontból többször nyíltan kárhoztatott, LESAGE és MOLIÈRE pedig kevésbbé tudományos módon nevetségessé iparkodtak tenni.

GASSENDI-nek broncz emlékszobra Digne-ben 1852-ben lepleztetett le. A tudományoknak majdnem mindegyik ágát tárgyaló nagyszámú műveit MONTMOR és SORBIÈRE gyűjtötték össze s 1658-ban Lyonban kiadták (új kiadás: Flórencz, 1728). A csillagászat történetére nézve különösen fontos a Tychonis Brahaei, Copernici, Purbachii et Regiomontani vitae, Par. 1654. cz. műve.


II.
Gassendi érdemei a fizika körül

Már említettük, hogy GASSENDI nagy ellensége volt ARISTOTELES-nek, de aztán annál nagyobb híve volt EPIKUR-nak. GASSENDI nem ment ugyan annyira, hogy az EPIKUR módjára még az istent és a lelket is atómokból tegye össze, de azért nagyon buzgó atomista volt, mert szerinte nemcsak a négy elem,


187

hanem még a fény és a melegség és hidegség is atómokból áll, s külön-külön atómokat vett föl az izlésre, a szaglásra és a hallásra! De mindez még nem jogosít fel bennünket arra, hogy GASSENDI természet-nézletét föltétlenül elitéljük. Hiszen a tünemények könnyebb kimagyarázása végett még napjainkban is, bizonyos, igaz, hogy már nagyon csekély számú hatót egyes esetekben anyagnak tekintünk, s abban az időben, midőn ez a felfogás majdnem általános volt, mert az erők mindegyik fajára kiterjesztetett, közel volt az a gondolat, hogy a különféle hatók által előidézett tünemények a hatók atómos szerkezetéből magyaráztassanak ki.

Hogy GASSENDI a korának tudományos színvonalán állott, ez kitűnik már abból is, hogy nemcsak hogy ő maga a KOPERNIKUS tanát vallotta, hanem azt támadások ellenében sikeresen védelmezte is. Különösen élénk vitája volt kollégájával, JEAN BAPTISTE MORIN-nel, ki a párisi egyetemen a a mathematikát és asztronómiát tanította. MORIN nyiltan föllépett a KOPERNIKUS rendszere ellen, s az ő befolyásának tulajdonítandó, hogy kevésbe mult, miszerint a mindenható RICHELIEU a római szentszéknek eme tanra kimondott átkát egész Francziaországra nézve érvényre nem emelte.

GASSENDI, indíttatva a MORIN támadásai által, De motu impressu a motore translato, Parisiis, 1649. czímű munkáját adta ki. MORIN a többi között szigorúan ragaszkodott ahhoz a már TYCHO által felhozott ellenvetéshez, mely szerint valamely toronynak nyugati oldaláról leejtett kőnek a KOPERNIKUS tana szerint nem volna szabad a torony lábához esnie, mert az esés közben a torony kelet felé haladt, tehát a kőnek nyugatra el kellene maradnia. GASSENDI erre az ellenvetésre azt jegyezte meg, hogy a mozgó test a rajta levő testeknek is átadja a sebességét, s ezt az utóbbiak akkor is megtartják, ha a mozgó testről leejtetnek, földobatnak vagy elhajíttatnak s ez oknál fogva az a kő ís, melyet sebesen haladó kocsiban vagy pedig lovon ülő egyén fölhajít, a kezébe esik vissza. Különben a leejtett kőre


188

vonatkozó ellenvetést direkt kisérlettel is megdöntötte: a marseillei kikötőben egy sebesen haladó gálya egyik árboczáról követ ejtett le, s a kő az árboczczal párhuzamosan, tehát ennek lábához esett.

Sajnos, hogy GASSENDI bátorsága nem volt oly nagy, mint meggyőződése, mert a RICHELIEU-nek ajánlott Institutio astronomica Parisiis, 1645. czímű művében a bolygók mozgását PTOLEMAEUS, TYCHO és KOPERNIKUS szerint egyaránt magyarázta s bár a KOPERNIKUS tanát ítélte a leghelyesebbnek, a kérdés eldöntését a római bibornokra bízta!

A GASSENDI kisérletei által bosszantott MORIN, ámbár GASSENDI művében őt nem is említette, most még hevesebben lépett föl, sőt gyűlöletével annyira ment, hogy GASSENDI halálát 1650-re előre megjósolta, ami azonban GASSENDI-t nem akadályozta meg abban, hogy e jóslat után még öt évig éljen.

GASSENDI nem kevesebb érdemet szerzett magának avval, hogy GALILEI esési törvényeit a különböző oldalról jött támadások ellen alaposan védelmezte.

Miként említettük, a fény hatásait atómok segítségével magyarázta. Szerinte a fénylő test minden lehető irányban egyenes vonalakban haladó atómokat lövel ki, s e föltétel alapján a fény erőssége fordított viszonyban van a távolság négyzetével. GSSENDI-nek ez a hipotézise, mely a NEWTON-éval egészen rokon, az ókori felfogással szemben haladást jelez, amennyiben az ókori filozófusoknak az a felfogása, mely szerint a látás a szemből kimenő sugarak segítségével történik, s a melyhez ARISTOTELES csak annyit tehetett, hogy a szem és látott test közé valami médiumot helyezett, a GASSENDI idejében nagyon el volt terjedve.

GASSENDI a hallást is az atómok segítségével magyarázta ugyan, de azért az ő felfogása ezen a téren is haladást jelez, mert szerinte a hangok magassága a fülünkre bizonyos időben gyakorolt impulzusok számától függ, holott a peripathétikus tanok szerint a hang magassága a hang terjedési sebességétől


189

függ; a lassan terjedő hangok mélyek, a sebesen terjedők pedig magasak. Ezt az utóbbi magyarázatot kisérleti úton czáfolta meg: nagyobb távolságban egy ágyut és egy puskát süttetett el, s megmérte a puskapor fölvillanása és a durranás meghallása között eltelt időt, melyet mind a két esetben ugyanakkorának talált. Ebből azt következtette, hogy a magas és mély hangok egyenlő sebességgel terjednek.

Ez volt az első kisérlet a hang sebességének meghatározásara, de a tökéletlen időmérés miatt valami pontos eredményt (1473 láb = 478 m/s) nem adhatott. A második meghatározást MERSENNE, DESCARTES iskolatársa hajtotta végre s Harmonicorum libri XX., Parisiis, 1636. czímű művének tanusága szerint a sebességet 1380 lábnak találta.

GASSENDI sokat foglalkozott még a gömbi asztronómiával és a mathematikával is; korának nagyhírű csillagászaival, mint GALILEI-, KEPLER- és HEVEL-lel folytonosan levelezett; kiterjedt levelezése az asztronómia történetére nézve fontos adatokat tartalmaz.

Irodalom

De vita et moribus P. Gassendi, SORBIÈRE előszava a GASSENDI összes műveihez.
BOUGERET, Vie de Gassendi, Paris, 1737.
LE P. MENC, Éloge de Gassendi, Marseille, 1767.
CAMBURAT, Vie de Gassendi, Bouillon, 1770.
DELAVARDE, Lettre critique et historique l'auteur de la vie de Gassendi, Paris, 1737.
Filozófiai lexikonok.