TORRICELLI.
I.
Torricelli életrajza.EVANGELISTA TORRICELLI, GALILEI-nek legnagyobb tanítványa, 1608. október 15. Faenzában * született. Nagybátyjának, JACOPO TORRICELLI kamaldulensi szerzetesnek vezetése alatt az első oktatásban a szülővárosában részesült. Később a geométriát részint egyedül, részint a jezsuitáknál tanulmányozta.
TORRICELLI-t nagybátyja BENEDETTO CASTELLI benediktinusnak, a GALILEI egyik híres tanítványának ajánlotta. CASTELLI, kit a GALILEI-t kárhoztató VIII. Orbán pápa a mathematika tanítása végett Rómába hívott, nagy hírre vergődött ama két munkája által, melyekben a viznek a folyók- és csatornákban való mozgását tárgyalta, s a melyeket Della misura dell'acque correnti és Dimostrazioni geometriche della misura dell'acque correnti czímek alatt Rómában 1628-ban adott ki.
CASTELLI az ekkor 18 éves TORRICELLI-t nagyon kedvezően fogadta s élénk felfogása és a legkényesebb feladatok megfejtésében tanusított ügyessége miatt nagyon megkedvelte, minélfogva a tanító és a tanítvány között csakhamar benső barátság fejlődött. Rómában megismerkedett még NICERON-nal s ez
* BONAVENTURI szerint a romagnai Modiglianában, LASTRI szerint pedig Piancaldoliban, az imolai egyházkerületben. Azonban MITTARELLI, ZANNONI és DATI a faenzai születését kétségen kívülivé tették. Annyi bizonyos, hogy TORRICELLI mindig faenzai polgárnak vallotta magát.
által ismét FERMAT-, ROBERVAL-lal és MERSENNE-nel jött érintkezésbe.
Midőn TORRICELLI elolvasta volt GALILEI-nek a testek mozgására vonatkozó iratait, a gyorsuló mozgásról és a hajított testek mozgásáról ő maga is irt egy munkát (Del moto), melyben néhány uj tételt fejtegetett. CASTELLI megküldé e munkát GALILEI-nek s ajánlotta neki, hogy az ifjú TORRICELLI-t hívná magához. Mivel GALILEI-t előrehaladt kora és vaksága megakadályozta, hogy műveit maga dolgozza ki, s CASTELLI TORRICELLI-t igen tehetséges ifjúnak rajzolta, GALILEI a CASTELLI kérelmének nagyon szívesen engedett, s házát TORRICELLI-nek felajánlotta.
Azonban az utóbbi egy ideig habozott, mert reménylette, hogy őt majd a pápa fogja segélyezni, azonkívül NARDI-, MAGALOTTI- és RICCI-től, kikkel belső baráti viszonyban állott, nem akart megválni. Csak 1641-ben határozta el magát, hogy Flórenczbe menjen, hol is GALILEI által atyai szívességgel fogadtatott. De itt TORRICELLI-re inkább az a feladat várt, hogy VIVIANI-val együtt GALILEI hátralevő napjainak kínjait enyhítse, mert GALILEI 1642. jan. 8-án elhunyván, az ő barátságát és vendégszeretetét nem sokáig élvezhette.
A fájdalommal eltelt TORRICELLI vissza akart menni Rómába; azonban II. Ferdinánd nagyherczegnek kitüntető kegye és ANDREA ARRIGHETTI tanácsosnak biztatásai folytán Flórenczben maradt, hol nemsokára a nagyherczeg mathematikusává és a mathematika professzorává neveztetett ki.
TORRICELLI ez időtájban a távcsövek javításával foglalkozott s azokat a tökélynek addig el nem ért fokára emelte. A flórenczi Medici-palotában még most is megvan egy TORRICELLI készítette 18 braccio (34 láb) gyújtótávolságú messzelátó, továbbá megvannak a nagy tárgylencséi is, melyekbe a nevét véste. Egyszerű mikroskópok gyanánt apró üveggömböket használt; ezeket úgy készíté, hogy apró üvegdarabokat a lámpánál egyszerűen megolvasztott.
Az 1642. évnek a fizika történetében kiváló fontossága van: ebben az évben találta fel TORRICELLI a barométert, ezt az ép oly egyszerű mint nagyon fontos eszközt, melyet akkoriban méltán TORRICELLI-féle csőnek neveztek; a barométer kénesőoszlopa [higanyoszlopa] fölött levő űrt még jelenleg is ő róla nevezzük el.
GALILEI, ki tudta, hogy a levegőnek súlya van, sőt ezt meg is mérte, azt, hogy a víz a kútnak csövében 32 lábnál magasabbra miért nem emelkedik, helyesen megmagyarázni nem tudta. TORRICELLI-nek jutott eszébe, hogy a vízoszlopot talán a levegő nyomása ellensúlyozza, s úgy okoskodott, hogy ha ez a föltevés helyes, akkor a levegő nyomása víznél sűrűbb folyadékból csak olyan oszlopot lesz képes egyensúlyozni, mely 32 lábnál alacsonyabb. Eszméjét VIVIANI-val közölte, ki a kísérletet végre is hajtotta.
VIVIANI az egyik végén jól elzárt 3 lábnyi csövet kénesővel tele töltött s ezután a cső nyílt végét az ujjával betartva, azt kéneső alá merítette. Amit előre várt, az be is következett: a víznél 15-szörte sűrűbb kéneső a csőben annyira esett le, hogy a légnyomás egyensúlyozta kénesőoszlop is a vízoszlopnál 15-szörte alacsonyabb volt.
Míg némely föltaláló találmánya fölötti örömében nem tud hová lenni, addig a túlszerény TORRICELLI találmánya fölött szomorkodott; mert oly nagy volt a GALILEI iránti tisztelete és szeretete, hogy nagyon sajnálta, hogy miért nem inkább a mestere találta fel a barométert, miután a föltaláláshoz már amúgy is nagyon közel járt!
TORRICELLI a fölfedezést Lezzioni accademiche czímű művében írta le; de ez a mű csak 1715-ben jelent meg (Flórenczben). MERSENNE az új dolgot PETIT-vel, a roueni vár parancsnokával, s ez ismét PASCAL-lal közölte. PASCAL a TORRICELLI kísérletét többféleképen módosítván, a légnyomás törvényét általános érvényre emelte.
TORRICELLI a föntebb említett franczia tudósokkal érintkezésben maradt, ami azonban végtére kellemetlen vitára adott
alkalmat. Az akkori szokás szerint a tudósok egymásnak feladatokat tűztek ki, így péld. MERSENNE 1639-ben feladta GALILEI-nek a cycloist. TORRICELLI kiszámította e vonal területét, VIVIANI pedig meghatározta az érintőket. TORRICELLI a megfejtést Opera geometrica Flor. 1644. czímű művében tette közzé, mely mű a GALILEI-vel közölt mozgástani értekezéseit is tartalmazza.
Azonban ROBERVAL, ki ép oly jeles tudós, mint szenvedélyes ember volt, ugyanazt a feladatot már 1637-ben fejté meg s nem is késett, hogy TORRICELLI-t egy éles hangú levélben plagiatummal [bitorlással] vádolja. TORRICELLI szelíden válaszolt, s kijelenté, hogy nem törődik vele, akár hiszik, hogy ő a megfejtő, akár nem; hogy neki elég, ha kijelenti, hogy a feloldást senkitől át nem vette, mert megnyugszik a lelkiismerete tanuságában; végre, hogy átengedi a feltalálás dicsőségét bárkinek, csak ily erőszakos módon ne akarják azt tőle elvenni.
A vita tovább folyt, de TORRICELLI azt nem élte túl, mert 1647. okt. 25-én 39 éves korában Flórenzben elhunyt.
Miként GALILEI és VIVIANI, úgy ő is tagja volt a római accademia della crusca-nak. Ez akadémiában a többi között egy előadást tartott, melyben azt a thémát fejtegette, hogy nem érdemes a halál után való dicsőségre törekedni, a halál után minden ember egyformán híres!
Ez akadémiának különben a nyelv művelése volt a főczélja; a czíme is azt jelenté (crusca = korpa), hogy arra törekedett hogy az olasz nyelvet a hibáktól, a korpától megtisztítsa. A Lezzioni accademiche említett kiadását is ez az akadémia rendezte sajtó alá, s az akadémiai czenzorok kötelességüknek ismerték, hogy a czímlapra kitegyék, miszerint e műben grammatikai hibák nincsenek!
A TORRICELLI iratain meglátszik, hogy szerzőjük a GALILEI tanítványa volt, mert mindenütt világosan, érthetően és csínnal fejezte ki magát. Iratait CAVALIERI akarta rendezni és kiadni, de ez őt csak egy hónappal élte túl. A nagyherczeg ezután e mun-
kával VIVIANI-t bízta meg, de ez, amint látszik, nem sokat törődött vele, mert a teljes kiadás elmaradt. A TORRICELLI kéziratai jelenleg Flórenczben, a Medici-palotában őriztetnek.
II.
Torricelli fizikai vizsgálatai.TORRICELLI legnagyobb érdeméről, a barométer feltalálásáról már szólottunk, azonban hozzá kell még tennünk, hogy a barométerrel együtt a légnyomást is feltalálta. Igaz ugyan, hogy végső elemzésben a kút csövét is barométernek tekinthetjük, de mindazok, kik a kút csövével experimentáltak, nem mondották ki törvényképen azt, hogy a vízoszlopot a légnyomás tartja fen [!], holott TORRICELLI ezt határozottan kijelenté. Ő továbbá azt is észrevette, hogy huzamosabb idő folytán a kénesőoszlop magassága változik, minek okát egészen helyesen a légnyomás változásainak tulajdonította, sőt a barométert a légnyomás változásainak mérésére ajánlotta.
A többi vizsgálatai a hajításra és a folyadékok kifolyására vonatkoznak. A GALILEI hajítási törvényeit újra levezette s azokat még a következő érdekes tétellel toldotta meg: Ha valamely testet ugyanavval a sebességgel különböző szögek alatt hajítunk el, a parabolás pályákat ismét egy parabola burkolja.
Egészen újak voltak a viz kifolyására vonatkozó törvényei; a legfontosabbak a következők:
A víz, mely valamely edény oldalfalán folyik ki, a hajítás törvényeit követi; a vízsugárnak parabolás alakja van;
a vizsugárnak akkor van a legnagyobb ívnyilása, ha az edény nyílása a vizoszlop magasságának közepén van; továbbá, azok a vízsugarak, melyek a középső nyilástól fölfelé vagy lefelé egyenlő távolságokban levő nyilásokból szöknek ki, kisebb, de egyenlő ívnyilásokkal bírnak;
a kifolyó víz követi a szabad esés törvényeit, azaz a sebessége akkora, mintha a vízoszlop magasságán át szabadon esettvolna; tehát egyenlő magasság mellett a kifolyási sebesség független a folyadék sűrűségétől. Ez az a tétel, melyet a tankönyvek különösen a TORRICELLI tételének neveznek. TORRICELLI ezt a tételt a hidrostatikai szökőkutakra is alkalmazta, mondván, hogy a felszökő víznek, ha akadályok nem volnának, az edényben levő vízoszlop magasságára kellene fölemelkednie.
Mindezek a tételek s a belőlük vont következtetések a fizikának egészen új terét nyitották meg s a későbbi hydrodynamikai beható vizsgálatoknak az első impulzust adták.
Irodalom
FABRONI, Vitae Ital. I.
MONTUCLA, Hist. d. math.
TIRABOSCHI, Storia della letteratura italiana.
Elogi degli homini illustri Toscani, Lucca, 1771–74.