I. Boyle élete
II. Boyle dolgozatai a légszivattyúval. – A levegő rugalmassága
III. Boyle fizikai egyéb találmányai
IV. Boyle chemiájaBOYLE
BOYLE, a "nagy experimentator", épen úgy mint TYCHO és HUYGHENS, előkelő származású természettudós volt. Azonban teljes életén át kifejtett munkássága magasabbra emelte mint születése. Áldozatkészséggel párosúlt tevékenysége a természettudományokat számos fölfedezéssel gyarapította s benne feltalálhatjuk mindazokat a vonásokat, melyek a tudományért önzetlenűl lelkesedő férfiút jellemzik. Hogy a jelenkorban ritkábban találkozunk nevével, mint a mennyiszer a tudományra nézve fontos egyéni jelentősége miatt találkoznunk kellene, annak oka egyrészről abban rejlik, hogy fölfedezései nagyrészt elavultak, másrészről pedig abban, hogy az általa felállított tanok, melyeken nagyon is meglátszik a kezdet nehézsége, később általánosabb szempont alá kerültek. Némely író az ő működésének eredményeit nem alaptalanúl hasonlítja össze TYCHO-éival; mind a ketten, persze más-más téren, nagy mértékben készítették elő a haladás és tökéletesedés útját; neveiket nem annyira a tudomány, mint inkább a tudomány története, de ez aztán annál hálásabban, említi föl.
I.
Boyle élete.ROBERT BOYLE 1626 febr. 25-én* Lismoreban, Irlandban, született; hetedik fia volt RICHARD corki grófnak, Irland kor-
* SUARD és CUVIER szerint 1621. ápril 21-én.
mányzójának. RICHARD oly tapintatosan vezette Irland ügyeit, hogy őt a "nagy gróf"-nak nevezték, s CROMWELL azt mondá róla, hogy az irlandi lázadás soha sem tört volna ki, ha mindegyik tartománynak olyan embere lett volna, mint RICHARD.
Mivel ROBERT BOYLE gyenge és beteges anyjának némely testi bajait örökölte, atyja mindenekelőtt arra törekedett, hogy a természet hiányait nevelés által pótolja. Egészséges falusi dajkát fogadott melléje s meghagyta, hogy úgy nevelje fiát, mintha saját gyermeke volna. BOYLE hét éves koráig a dajka fölügyelete alatt maradt; nevelése abban állott, hogy tehetett a mit akart; játszhatott, szaladgálhatott kénye-kedve szerint, nevelője még arra sem törekedett, hogy őt a dadogásról leszoktassa. RICHARD nem akarta fiát városba küldeni, mert "a városban a gyermekeket úgy óvják a naptól és esőtől, mintha vajból és czukorból volnának alkotva."
Midőn BOYLE hét éves volt, nevelését atyja vette át, de nem sokára udvari káplánja vezetésére bízta. Az utóbbinak főtörekvése pedig az volt, hogy a gyermeket az anglikán egyház szelleme szerint vallás-erkölcsös irányban nevelje.
Azonban az ifjú BOYLE már nyolcz éves korában elhagyta a szülői házat, s egyik bátyjával együtt a Windsor melletti Eton-college-be küldetett, hol három évig maradt ugyan, de nem nagyon sokat tanult. A latin nyelvben odáig vitte, hogy Quintus Curtiust, Nagy Sándor történetiróját eredetiben olvashatta; úgy látszik, hogy ez az olvasmány kedveltette meg vele a tudományokat, mert később gyakran mondogatta, hogy Quintus Curtius nekem több hasznot hajtott, mint Nagy Sándornak".
Tizenegy éves korában atyja őt Stalbridge-be, a dorseti grófságba, DAUCH lelkészhez, egyik rokonához küldötte. Ez folytatta a félbeszakított oktatást s fokozta a gyermek vallásos érzületét, melyet egész életén át meg is őrzött.
1637-ben egyik bátyjával és egy franczia nevelővel külföldi
útra indult. Dieppe, Páris és Lyonon át Genfbe mentek, mely városban a nevelőnek családja lakott.
Genfben mintegy négy évig tanult a két testvér; innét Olaszországba mentek, hol különböző városokban tartózkodtak; 1642-ben, tehát GALILEI halálának évében, Flórenczben voltak. A következő évben más országok felé vették útjokat. Azonban Marseilleben levelet kaptak, melyből arról értesültek, hogy Irlandban lázadás tört ki, s atyjuk meghagyta, hogy azonnal térjenek vissza. De mivel pénzük fogyatékán voltak, rögtön nem indulhattak el, s csak 1644-ben tértek vissza, de ekkor atyjuk már halva volt.
A 18 éves BOYLE-ra nagy örökség szállott, de azért buzgón folytatta tanulmányait s a kapott vagyon nagy részét kiképzésére fordította.
A tudományok mellett különös buzgalommal foglalkozott a vallással. Mivel a szentirás némely helyeit világosan nem értette, elhatározta magát, bogy a keleti nyelveket, különösen pedig a hébert, meg fogja tanúlni. Ezen kívül kitűnő theologusokkal összeköttetésbe lépett, sőt vallás-filozófiai munkákat is írt.
Tehetségei már első irataiban nyilvánultak; de Cromwell idejében az angol közönség az irodalommal nem igen törődött; így eshetett meg hogy BOYLE iratai sem keltettek figyelmet.
BOYLE még egyszer elment Francziaországba, s innét 1645-ben visszatérve, stalbridgei birtokára vonult vissza, hogy itt, nem törődve a politikai heves mozgalmakkal, minden idejét – s hozzátehetjük, minden vagyonát – a tudományoknak szentelje.
BOYLE nagy terven törte fejét. Ugyanis hazája tudósait, hogy a tudományokat egyesült erővel művelhessék, társaságba akarta összegyűjteni. Jeles férfiak, mint például HOOK, HASTLIEB, GLISSON, WALLIS és WREN, el is mentek Stalbridgebe, s itt hazájuk szomorú viszonyai között a tudományokban kerestek menedéket és vigasztalást.
Ez a kicsiny társaság a hiúzok akadémiájának módjára szervezkedett s furcsa czím tekintetében sem maradt el az olasz akadémiáktól, mert magát a láthatatlanok társaságának nevezte.
BOYLE legbehatóbban a fizikával és a chemiával foglalkozott, azonban a természettudományok egyéb ágaiban sem akart hátramaradni, s mivel még szükségesnek látta, hogy magát az orvosi tudományokban is kiképezze, az oxfordi egyetemre ment, hol a doktori méltóságot meg is kapta, s baráti összeköttetésbe lépett SYDENHAM-mel, a híres orvossal.
Némely iró szerint BOYLE a legbuzgóbb híve volt BACO-nak, s csakis az észleletektől és kísérletektől kért tanácsot, sőt a BACO empirizmusában annyira ment, hogy nemcsak hogy ARISTOTELES-t vetette el, hanem egyáltalában minden elmélettől irtózott. Ez azonban nem áll. Igaz ugyan, hogy BOYLE nem sokat törődött az elméletekkel, de BACO nevét soha még csak nem is említette,* már pedig, ha a híres empiristának buzgó híve lett volna, legalább nevének fölemlítésével tanúsíthatta volna iránta való tiszteletét.
BOYLE-nak a politikai válságok közepette gyakran kellett lakóhelyét változtatna s készülékeit ide-oda czipelnie. Természetes, hogy ilyenkor vizsgálatai megszakítást szenvedtek. A worcesteri csata után három évig irlandi birtokain maradt, s befejezte a már 1635-ben megkezdett tanulmányát a szentirásról.
Mikor a nyugalom mind a három királyságban helyreállott, BOYLE Oxfordba ment, hogy itt a láthatatlanok társaságát újra szervezze. Sikerült is neki új tagokat a maga körébe vonni, s az így restaurált társaságot filozófiai társulatnak nevezte. A társaság CROSS patikárus lakásán tartotta gyűléseit, s mivel tagjai mindannyian tory-k, azaz királypártiak valának, nagyon csöndesen viselte magát, a mi Cromwell protektorátusa idejében nagyon tanácsos is volt.
* BREWSTER, Newton's Leben, Leipzig, 1833, p. 280.
BOYLE Oxfordban rendkívüli tevékenységet fejtett ki. Külön laboratoriumot építtetett, művészeket és iparosokat hívott meg, hogy az általa tervezett eszközöket elkészítenék. Ő maga mondá, hogy örül magas származásának, mert ha közönséges család sarjadéka volna, aligha lett volna elég vagyona tudományszomjának csillapítására. Fájdalom, KEPLER nem beszélhetett így!
1680-ban DENIS PAPIN is fölvétetett a filozófiai társulatba. Ez a sokat hányatott jeles férfiú 1647 aug. 22-én Bloisban protestáns szülőktől született. Párisban az orvosi tudományokat tanulta, de úgy látszik; hogy a doktori czímet az akkori orleansi egyetemen kapta. Azonban a fizika iránti hajlamai szellemét egészen más irányba terelték. Miután megnyerte volt COLBERT nejének kegyeit, az akkoriban Párisban tartózkodó HUYGHENS mellé mint segéd alkalmaztatott, s HUYGHENS-szel a Louvre könyvtárában lakott. PAPIN-nek legtöbb dolga volt avval a géppel, melynél HUYGHENS mozgató erőül a puskaport alkalmazta.
PAPIN 1675-ben Párist ismeretlen okokból odahagyta s Angolországba ment. Hazájába többé nem is tért vissza, mert a nantes-i ediktum érvénytelenítése után még a Francziaországban lakó protestánsoknak is ki kellett vándorolniok. PAPIN, ha vallását megtagadta volna, visszatérhetett volna, sőt a párisi akadémiában hely is volt készítve számára, de inkább az örök számüzetést választá, semhogy magát a kivánt föltételeknek alávesse.
Kevéssel 1675 előtt fejezte Le Nouvelles expériences sur le vuide czímű művét, melyben a légnyomásra vonatkozó kísérletein kívül az általa összeállított légszivattyút írta le. PAPIN beállított BOYLE-hoz, ki őt tárt karokkal fogadta, s kísérletező ügyességét fölismervén, dolgozó társának szegődtette. BOYLE és PAPIN mintegy négy évig a legszebb egyetértéssel munkálkodtak, s BOYLE mindig a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a nálánál sokkal fiatalabb PAPIN-ről.
Midőn II. Károly lépett 1649-ben lefejezett atyjának, I. Károlynak trónjára, a filozófiai társaság áttette székhelyét Londonba. BOYLE is Londonba költözött s nővéréhez, lady Ranelagh-hez ment lakni, s egészen haláláig nála maradt. A ladyben a hű és a házias feleség (BOYLE soha sem volt nős) és a szerető testvér minden erénye megvolt; sőt a lady gondjai fivérének birtokaira is kiterjedtek, minélfogva BOYLE-nak mindenkor csak a készhez kellett nyúlnia, mi által nagyon sok időt nyert. Miután így gond nélkül élhetett, elvetette CLARENDON ajánlatát, a ki őt a papi pályára akarta édesgetni s ezen pályán fényes jövőt és magas állásokat jósolt. A jámbor BOYLE efféle méltóságokról hallani sem akart.
A filozófiai társaság gyujtópontja BOYLE volt; körülötte csoportosúltak a tagok, kiknek munkásságát II. Károly annyira méltatta, hogy a már az előtt is protegált társulatot 1662-ben "királyi társulat" (Royal Society) rangjára emelte.
Ez a társulat tagjai dolgozatait 1665 óta Philosophical Transactions czímen teszi közzé; a konzervatív angolok ezt a czímet napjainkig megtartották.
A Royal Society egyike a legtekintélyesebb tudományos társulatoknak. Tagjai nem húznak fizetést, sőt ellenkezőleg, maguk fizetnek díjakat. Ez által a társaság függetlenségét megőrzi ugyan, de sokszor épen pénzügyi szempontból oly tagokat is be kell választania, kik tudományos qualifikáczióval nem igen dicsekedhetnek.
A társaság működéséről fogalmunk lehet, ha meggondoljuk, hogy 1860-ig 154 negyedrét-kötetet adott ki. E kötetekben mindig találkozunk elsőrangú tudósok értekezéseivel, mert kitűnő férfiakban a Royal Society hiányt soha sem szenvedett.
E rövid kitérés után, melylyel BOYLE-nak, mint a társulat egyik alapítójának, hozzája méltó históriai háttért akartunk festeni, még az ő egyéniségéről fogunk egyet-mást elmondani.
BOYLE csendes természetű ember volt. Szeretett problémákat kitűzni s ez által vitákat előidézni, de ő maga a vitákban
nagyon nyugodtan viselte magát. Modora, miként az egész életmódja, egyszerű volt. Bár többször meghívatott az udvarhoz, hol tanácsát fontos ügyekben kikérték, szerénysége állandó maradt. Politikai maximája ez volt: "minden politikának oda kell törekednie, hogy az embereket jobbakká és boldogabbakká tegye".
A vallás nagyon érzékeny oldala volt. Ha ellenfelei – s nem ellenségei, mert ilyenek nem voltak – őt tudományos kérdések ügyében megtámadták, nyugodtan és higgadtan felelt. Ha azonban vallásos érzülete ellen intéztek támadást, akkor haragossá és ingerültté vált, pedig épen vallási iratai miatt volt a legtöbb támadásnak kitéve. A híres SWIFT, a Gulliwer szerzője, BOYLE-t külön iratban gúnyolta, s iratának "Vallásos elmélkedések a seprűnyélről, Boyle nemes módja szerint" czímet adott. SWIFT különben nemcsak BOYLE-t, hanem általában az egész filozófiai társaságot akarta nevetségessé tenni. "Az egyik, mondja SWIFT, már 20 vagy 30 év óta törekszik, hogy a napsugarakat palaczkba zárja; hogy nyáron annyi fényt és hőt gyűjtsön, hogy télire ellássa magát; a másik pókhálókon experimentál" stb. Egyébiránt BOYLE-t nem SWIFT, hanem STUBBE, a filozófiai társaság leghevesebb ellensége, bosszantotta legjobban.
BOYLE, rendes életmódja mellett is mindinkább elgyengült; látását majdnem teljesen elvesztette. Élete hű kísérőjének, lady Ranelagh-nek halála oly kínos benyomást tett reá, hogy őt csak nyolcz nappal élte túl.
BOYLE 1691 decz. 31-én halt meg. Eltemettetett az angol pantheonban, a westminsteri apátságban. Mondják, hogy ezt a furcsa sírverset szerkesztették számára:
He was the father of chemistry,
And brother of the earl of Cork. *Mindamellett hogy BOYLE műveinek egy része elpusztult,
* A chemiának apja, a corki grófnak pedig fivére volt.
fenmaradt iratainak száma igen nagy. Munkáit SHAW összegyűjtötte s a következő czím alatt adta ki: The philosophical Works of the honorable R. Boyle, abridged, methodised and disposed by P. Shaw, London, 1738. (8 kötet; Új kiadás BIREL által: London, 1744., 5 kötet).
II.
Boyle dolgozatai a légszivattyúval. – A levegő rugalmassága.Ha BOYLE-t valamelyik föllelkesült honfitársa a chemia atyjának nevezte, evvel nem mondott méltatlan dicséretet. Az, a mit ő a chemia terén hozott létre, az ő korában nagyobb jogot tarthatott az alapvető új találmányok hírére és dicsőségére, mint az, a mivel a fizikát – s hozzá tehetjük, csakis a kísérleti fizikát – gazdagította.
BOYLE az elméleti spekulácziókra nem nagy súlyt fektetett; dolgozatai tisztán az experimentálás körében mozogtak; arra, hogy a kísérleti eredmények szálaiból elméleteket szőjjön, nem törekedett. De működésének ez a korlátozott köre tisztán csak a sajátos szellemi irányzatának, nem pedig valamely külső filozófiai befolyásnak tulajdonítandó.
BOYLE a légszivattyúval SCHOTT würzburgi professzornak Mechanica hydraulico-pneumatica czímű munkája útján ismerkedett meg. SCHOTT (1608–1666), ki GUERICKÉ-vel élénk levelezésben állott, nevezett munkáját 1657-ben adta ki.*
Mivel GUERICKE készüléke még nagyon tökéletlen volt, BOYLE mindenekelőtt azon volt, hogy azt javítsa. A dugót fogas rúddal, s ezt ismét fogas kerékkel kapcsolta össze, miáltal a készülék kezelését tetemesen megkönnyítette. A csapokat na-
* Ugyanez a SCHOTT a Technica curiosa, Herbipoli, 1664, czímű művében először tesz említést a búvárharang használatáról; ugyanis TAISNIER-nek Opusculum de motu celerrimo czímű munkája alapján előadja, hogy 1583-ban két görög Toledoban, V. Károly császár jelenlétében egy megfordított üstben gyertyával a víz alá ment és azután szárazon jött fel. (POGGENDORFF, I. m. p. 438.)
gyobb szabatossággal készítteté el, s gondoskodott arról is, hogy a vacuumba helyezett tárgyak s készülékek fölebb emelhetők vagy lejebb ereszthetők legyenek. A javított szivattyút s az evvel végrehajtott kísérleteket "New experiments physico-mechanicals touching the spring of the air etc. Oxford, 1659. czímű több kiadást ért terjedelmes művében ismertette. Midőn GUERICKE e munkával megismerkedett, ő is azon volt, hogy a készüléket még tovább tökéletesítse, különösen pedig arra törekedett, hogy a légüresítés gyorsabban végrehajtható legyen, s ez oknál fogva a dugó járását emeltyűvel létesítette.
Midőn BOYLE PAPIN-nel ismerkedett meg s vele közösen munkálkodott, a szivattyú még inkább tökéletesbült. PAPIN az általa javított szivattyút a már említett művében írta le; a BOYLE-al közösen javított eszközt s az evvel végrehajtott kísérleteket pedig A continuation of the new digestion of bones, 1687. czímű művében írta le, mely mű folytatása volt az A new digestor or engine for softing bones czímű már 1681-ben Londonban megjelent munkájának. Ez utóbbiban írta le azt a készüléket, melyet jelenleg is PAPIN-féle fazéknak nevezünk. A new digestor 1682-ben franczia fordításban is megjelent (La manière d'amollir les os et de faire cuire touies sortes de viande eu fort peu de temps etc. czím alatt). PAPIN főző-edénye nagy föltűnést keltett, még pedig nemcsak gyakorlati haszna miatt, hanem azért is, mert azon volt először alkalmazva a biztosító szelep, mely a jelenlegi gőzgépek egyik legfontosabb alkotó része.
Az említett 1687-iki műben leírt szivattyú tetemes haladást tüntet elő; annál már a kicsiny és különben is kényelmetlen ballonok helyett tányérra tett harang használtatott, továbbá csapok helyett szelepek alkalmaztattak.
BOYLE még tovább ment. Hogy a szivattyúzás folytonos legyen, kétköpüs készüléket szerkesztett; a dugókat csigára vetett kötéllel hajtotta. HAWKSBEE ezt a szivattyút fogas rudakkal s megfelelő hajtóval látta el, innét van, hogy a kétköpűs szivattyú feltalálását némelyek HAWKSBEE-nek tulajdonítják.
BOYLE még a légsürítővel is foglalkozott; sürítője lényegében teljesen megegyezik azokkal a kézi légsürítőkkel, melyek a fizikai laboratoriumokban jelenleg is használtatnak. Helyén lesz, ha itt megjegyezzük, hogy WOLFERD SENGUERD leydeni egyetemi tanár (1646–1724) 1697-ben olyan egyköpűs szivattyút szerkesztett, melynek csapja úgy volt fúrva, hogy a készüléket ritkításra és sürítésre egyaránt lehetett használni.
BOYLE-nak a légszivattyúval végrehajtott nagyszámú kísérletei újaknak alig nevezhetők; túlnyomó részük csak az Accademia del cimento tagjainak és a GUERICKE kísérleteinek ismétlése volt. Különben lehetséges, hogy eme kísérletek egy része BOYLE -ra nézve csakugyan új volt; mivel a forrásokat nem szokta vala megnevezni, nem lehet eldönteni, hogy az egyes esetekben mennyiben illeti meg őt a feltalálás érdeme.
Voltak azonban olyan kísérletei is, melyeknek elsőbbsége kétségtelenül őt illeti meg. Így például megmutatta, hogy az egymáshoz dörzsölt testek a légüres térben is megmelegednek; holott az akkori általános felfogás szerint a surlódás előidézte megmelegedésnek a testek között levő levegő lett volna az oka. Ezt a kísérletet újabb időben Sir HUMPHRY DAVY is végrehajtotta, midőn légüres térben két jégdarabot puszta surlódás által ömlesztett meg, a mi által a mechanikai munkának hővé való átváltozását mutatta ki.
Az említettel bizonyos tekintetben analog volt BOYLE-nak az a kísérlete, hogy a mészoltásnál még akkor is keletkezik hő, ha ez a chemiai folyam légüres térben megy végbe.
Egy másik nagyon érdekes fölfedezése az volt, hogy megmutatta a légnyomás befolyását a forrópontra. Egy alkalommal vizet, hogy ezt a benne levő levegőtől megszabadítsa, nagyon sokáig forralt. A vizet még langyos állapotban a harang alá tette, valószínűleg azért, hogy megtudja, vajjon van-e még a vízben levegő. Midőn a levegőt ritkítani kezdé, a vízben parányi buborékok helyett igen nagyok keletkeztek: a víz hirtelenül felforrott.
Továbbá kimutatta, hogy a vacuumban a füst is csak úgy esik le, mint bármely más test, hogy tehát a füst a levegőben csak relatív könnyűsége miatt emelkedik. BOYLE idejében voltak még olyanok, kik a testeket könnyűekre és nehezekre osztották föl; BACO, BOYLE állítólagos mestere, a fizikusoknak direkte ajánlotta, hogy vizsgálják meg, hogy "mely testek mozognak a nehézség, és melyek a könnyűség miatt", és "hogy a levegő a könnyű, vagy pedig a nehéz testekhez tartozik-e?"
Különben megjegyzendő, hogy BOYLE előtt már az Acc. del cimento tagjai is megczáfolták a testek pozitív könnyűségéről szóló tant, mert kísérletekkel bebizonyították, hogy a testek emelkedése csak az azokat környező sűrűbb közegek alulról fölfelé irányzott nyomásából ered, miként ezt már GALILEI is mondotta.
BOYLE a nyomások mérésére manométert szerkesztett. Készüléke lényegében véve teljesen megegyezett a GUERICKE-ével, csakhogy emennél sokkal kisebb és pontosabb volt.
A levegő sürűségét úgy határozta meg, mint GALILEI, de a kéneső sürűségének meghatározására szolgáló módszere egészen új volt. BOYLE a közlekedő edényeknek azt a törvényét alkalmazta, mely szerint a folyadékoszlopoknak az érintkező lapjuktól számított magasságaik fordított viszonyban vannak a sürűségeikkel. A vízoszlopot a kénesőoszlopnál 13.75-szor magasabbnak találta.
A fizikában szerzett érdemei között legnagyobbak a levegő rugalmasságára vonatkozó kísérletei. BOYLE találta föl először a fizikának azt az egyik alaptörvényét, mely szerint a levegő nyomása fordított viszonyban van térfogatával. Hogy e törvénynél a mérsékletet állandónak kell föltételezni, arra BOYLE figyelme még nem terjedt ki.
Azonban meg kell jegyeznünk, hogy BOYLE-nak, mikor ezt a törvényt feltalálta, esze-ágában sem volt, hogy a térfogat és
* FISCHER, Gesch. d. Phys. I. pp. 36, 40.
nyomás között valami összefüggést keressen. Ő csak FRANCISCUS LINUS lüttichi jezsuita professzort (1595–1676) akarta megczáfolni. LINUS kétségbe vonta a légnyomás létezését, s a kénesőnek a barométercsőben való megmaradását egyszerűen így magyarázta: a kéneső láthatatlan szálakon függ. *
BOYLE, LINUS-t megczáfolandó, először is azt akarta megmutatni, hogy egy magas kéneső-oszlop egyensúlyozására aránylag kicsiny légtömeg is elegendő. E czélra olyan készüléket használt, a minőt nevezett törvényének kísérleti bebizonyitására az előadásoknál még jelenleg is használnak. Hosszú üvegcsőnek egyik végét beforrasztotta s közel a beforrasztott végéhez U-alakúlag meggörbítette. A függélyesen fölállított csőnek hosszabb nyilt szárába kénesőt öntött. A mit várt, az be is következett, a csőnek zárt szárában maradt kevés levegő a kénesőt egyensúlyozta, de még azt is tapasztalta, hogy mentül több kénesőt öntött a nyílt szárba, annál kisebb térre szorult a levegő. A berekesztett levegő s a kéneső-oszlop megfelelő magasságait megmérvén, azt találta, hogy "a levegő a szorító erővel egyenes arányban sűrűsödik össze." Hogy itt a térfogatok vannak a nyomásokkal fordított viszonyban, ezt nem is BOYLE, hanem egyik tanítványa fejezte ki, a mi szintén mutatja, hogy BOYLE-nál a spekuláczió mily csekély szerepet játszott.
BOYLE ezután a légköri nyomásnál kisebb nyomásokra is bebizonyította a törvényét, s most is olyan készüléket használt, a minőt jelenleg is alkalmazunk, ha a törvényt kisebb nyomásokra akarjuk kimutatni.
* Hogy a BOYLE korában találkoztak [akadtak] "tudósok", kik a légnyomást nem akarták elhinni, azon nem kell csodálkoznunk. Még 1843-ban is akadt ember, ki 2000 aranyat tűzött ki díjul annak, ki őt a légnyomás létezéséről meggyőzi. DRIEBERG lovag volt ez a fölvilágosodott férfiú, ki eme nagylelkű ajánlattal nem irigylendő hírét a fizika történetében megőrizte. A legtöbben a légnyomás rendkívüli nagyságától ijedtek meg, pedig az aggodalom egyik részét már GUERICKE oszlatta el, mondván, hogy a levegő minden oldalról egyforma erősen hat és testünket áthatja, tehát mindenütt egyensulyban van". (FISCHER, i. m. I. p. 416.)
Az utókor a BOYLE fontos fölfedezését nevével nem forrasztá össze. Tudva van, hogy az említett törvényt inkább MARIOTTE-ról nevezzük el. MARIOTTE e törvényt 16 évvel később, de mindenesetre BOYLE-tól függetlenül találta föl.
III.
Boyle fizikai egyéb találmányai.Ezeknek száma igen nagy; csak a fontosabbakat fogjuk előterjeszteni.
BOYLE azt tapasztalta, hogy valamely megdörzsölt pálczának elektromos vonzó hatásai nagyobbak voltak, ha a pálczát sokáig dörzsölte. Mivel a pálcza a hosszas dörzsölés által egyrészről megmelegedett, másrészről pedig simább lett, BOYLE azt következtette, hogy az előzetesen megmelegített és megtisztított pálczák hathatósabbak.
A légszivattyúval sokat foglalkozván, nem mulaszthatta el, hogy konstatálja, miszerint a vonzás tüneményei a vacuumban is csak úgy mutatkoznak, mint a levegőben. Továbbá tapasztalta, hogy az elektromos testek vonzotta pelyhek a nem elektromos kézhez tapadnak, ha ezt a pelyhekhez közelítjük, de e tünemény okát nem ismerte. Megmutatta még, hogy a gyémánt dörzsölés által nem csak hogy elektromossá válik, hanem azután sötétben még hosszabb ideig világít is.
BOYLE megpróbálta, vajjon az elektromozott testek más testek által úgy vonzatnak-e, mint a miképen az előbbeniek az utóbbiakat vonzzák. A kísérlet igazolta ezt a föltevését. "Csodálkozni lehetne azon, hogy emez eredményre senki sem jött a priori .... miután a hatás és az ellenhatás egymással egyenlők. De meg kell fontolnunk, hogy ezt a következtetést BOYLE idejében világosnak még nem tartották, csak NEWTON tette azt teljesen világossá." *
* PRIESTLEY, Geschichte und gegenwartiger Zustand der Elektricität, übers. v. KRÄNITZ, Berlin u. Stralsund, 1772, 4o, p. 5.
Miként GALILEI és az Acc. del cimento tagjai, úgy BOYLE is azt tapasztalta, hogy a víz a fagyásnál kiterjed. De uj találmány volt a mesterséges fagyás, melyet hónak és különféle sóknak keverése által idézett elő. Elvi szempontból nagyon figyelemre méltó az a megjegyzése, mely szerint a nagyobb hideg az által jő létre, hogy a jég vagy hó a sókat megolvasztja.
BOYLE továbbá azt találta, hogy a megolvasztott ólom levegőt nyel el. De hogy aztán az ólom nehezebbé lett, azt nem az oxidácziónak, mert ez az ő korában teljesen ismeretlen volt, hanem a tűz súlyának tulajdonította.
BOYLE a hőmérő-skála állandó pontjául a szilárd ánizsolaj olvadó pontját ajánlotta, mivel a jég olvadó pontjának állandóságában nem bízott. A skálát az ánizsolaj kiterjedése szerint akarta megállapítani.
Végre megemlítendő még, hogy BOYLE az optikával is foglalkozott. A színekről már 1663-ban írt egy munkát, Experimenta et considerationes de coloribus czímen. E műben a többi között leírja a szappanbuborékok színeit is; e szerint BOYLE volt az első, ki a vékony lemezek színeivel tudományosan foglalkozott.*
BOYLE a fény súlyát is meg akarta mérni, mert megvizsgálta, vajjon a napsugarak nem gyakorolnak-e valami lökést az érzékeny mérleg serpenyőjére. A várt hatás elmaradt ugyan, de azért BOYLE után még mások is ismételték ezt a kísérletet.
IV.
Boyle chemiája.Említettük, hogy BOYLE a chemiában alapvető munkásságot fejtett ki. Nem tekintve azt, hogy e tudományt számos valóban uj fölfedezéssel gazdagította, a chemia alapelveire És feladatára vonatkozó nézeteivel uj korszakot alkotott.
* WILDE, i. m. p. 334.
A régi chemikusok két csoportra oszoltak: a peripatétikusokra, kik négy elemet (tűz, víz, föld, levegő) vettek föl, és az alchimistákra, kik már a ként, a kénesőt és a sót is az elemek közé sorozták. A VIII-ik századbeli arab GEBER, ki a XVI-ik századig a legjelesebb chemikus volt, a fémeket kén és kénesőből képzelte összetetteknek.
BOYLE mindenek előtt a peripatétikusokat támadta meg, mondván, hogy a tűz, víz stb. semmi esetre sem lehetnek elemek, mert az elemek száma mindenesetre nagyobb, s el fog jönni az az idő, melyben az elemek száma már igen nagy lesz.
BOYLE tett először különbséget a keverék (mixture) és a vegyület (compound mass) között, s a különbséget élesen körvonalozta.
Szerinte két testnek chemiai egyesülése abban áll, hogy a legkisebb részecskéik szorosan érintkeznek; a vegyület szetbontása pedig akkor áll elő, ha valamely másik test a vegyület egyik elemét erősebben vonzza, mint a vegyület másik eleme. Mindamellett, hogy a vegyületek tulajdonságai az alkotó részekéitől teljesen eltérnek, mégis két vagy több egyszerű testből (elemből) kell állaniok. Azonban a vizet, mint vegyületet sajátságosan fogta föl; azt hitte, hogy a víz földes alkatórészeket is tartalmaz, mert különben honnét vették volna az általa a vízben tenyésztett növények a tápszert? BOYLE kétszázszor egymásután desztillálta a vizet s mivel a retortában mégis maradtak földes részek, nézetét megerősítettnek vélte. Bizonyos, hogy a földes részek csakis a készülékek tisztátalanságából eredhettek.
BOYLE számos vegyületet talált föl, de tulajdonságaikat föl nem ismervén, őt tulajdonképeni föltalálónak alig tekinthetjük. Így például előállította a hidrogént is, a nélkül, hogy tudta volna, hogy mivel van dolga; vasdarabokra higított kénsavat öntött, s mivel az egész tömeg pezsgett, azt mondá, hogy a levegő mesterséges úton is előállítható. A szénsavat eczetből és osztrigakagylókból készítette, de ez a kísérlete is csak arra való volt, hogy mesterséges levegőt készítsen; mert hogy a szén-
savat, mint ilyent, nem ismerhette, ez kitűnik onnét, hogy azt a lélekzésre nézve gyógyító erejünek mondotta. Előállított még egy kénammonium tartalmú folyadékot (liquor fumans Boylii), továbbá faszeszt és faeczetet s rektifikálta a borszeszt. Végre az akkori általános fölfogás ellenére kimutatta, hogy a tenger vize mindenütt ugyanabban az arányban tartalmazza a sót.
BRAND hamburgi kereskedő 1669-ben föltalálta a foszfort. Később BOYLE is előállította ezt az anyagot, minélfogva ő is a föltaláló hírébe esett. A dolog így áll: Abban az időben, midőn BRAND a foszfort készíté, KUNCKEL alchimista Hamburgban tartózkodott s miután a BRAND találmányáról értesült, azonnal BRAND-hoz fordult, hogy megtudja a foszfor készítésének titkát. De BRAND találmányát a drezdai KRAFT-nak 200 tallérért eladván, titkolódzott s KUNCKEL csak annyit tudhatott meg, hogy BRAND sokat experimentált a vizelettel, s ez neki elég volt, mert aztán ő is előállította a foszfort. KRAFT pedig a pénzen megvásárolt titkot BOYLE-lal közölte, minélfogva az utóbbinak már könnyű volt foszfort készítenie. BOYLE eljárása csak 1692-ben jelent meg a Philosophical Transactions-ben, mivel BOYLE úgy intézkedett, hogy eljárása csak halála után közöltessék.*
A vegyületek és az elemek közötti különbség helyes megállapításánál és chemiai fölfedezéseinél sokkal fontosabbak BOYLE nézetei a chemia czéljáról. Ő mondotta ki először, hogy a chemia, mint a természettudományok egyik ága, tehát mint önálló tudomány, önmagáért művelendő, s hogy a chemiának igazán tudományos jelleme csak akkor lesz, ha megszűnik az alchimia és az orvosi tudományoknak, vagy pedig az iparnak és a művészeteknek szolgája lenni.
BOYLE tevékenységének eme rövid előterjesztéséből is kitűnik, hogy mily sokoldalúak voltak az ő vizsgálatai. Talán épen ebben a sokoldalúságban, melyet az ő tisztelői annyira
* POGGENDORFF, i. m. p. 456.
csodálnak, rejlik egyik oka annak, hogy aránylag csak kevés esetben bírt a dolog magváig hatolni s az elért eredményeket a fizikai törvény szigorúságára emelni. BOYLE csakis a kísérlet és az észlelet embere volt; példája világosan tanúskodik arról, hogy az egyoldalú empirizmus az igazi tudományosságnak sok kárt tehet.
Irodalom.
CHALMERS, The general Biographical Dictionary, London, 1812–17.
FIGUIER, Vies des savants illustres du XVIIme siècle, Paris, 1869.