BRADLEY.
A NAGY FÉRFIÚ, kinek életét és tevékenységét az imént ismertettük, nevét első sorban mint csillagász örökítette meg. A nélkül, hogy az asztronómiához valaha hűtlenné lett volna, idejének s tehetségeinek nagy részét a fizikának szentelte, s eleget tett arra nézve, hogy e tudomány nagynevű művelői között mindenkor tisztelettel említtessék.
Az a férfiú, kiről most fogunk szólani, mint csillagász a HALLEY-énál talán még fényesebb nevet vívott ki, de a fizikával csak egy tárgy által lépett közelebbi viszonyba, s avval is csak közvetve, azaz épen asztronómiai vizsgálatai útján. Azonban ez az egy tárgy, a fény aberrácziója, biztosítja őt, hogy nevét a fizika mindvégig meg fogja őrizni.
JAMES BRADLEY 1692-ben Shirebornban, Gloucestershireben született. Szülei őt a papi pályára szánták. Tanulmányait az oxfordi egyetemen bevégezvén, lelkészszé neveztetett ki s mint ilyen, eleintén Bridstow-ban, később pedig Welfrie-ben működött. Az asztronómia iránti különös hajlama a papi pályán is megmaradt benne; nagybátyja POUND, NEWTON barátja, ezt a hajlamot folytonosan élesztette s őt a mathematikára oktatta.
BRADLEY e tudományokban oly gyorsan haladt, hogy 1721-ben Oxfordban, mint KEILL-nek utódja, az asztronómia tanárává lett.
Értekezései, melyeket 1796-ig a Royal Societynek benyuj-
tott, mindössze is csak észlelő szorgalmáról tanúskodtak, azonban ez évtől fogva kezdődnek azok az észleletei, melyek őt nagyszabású dolgok feltalálására vezették.
Ez időtájban a csillagászok különös szeretettel foglalkoztak az álló csillagok mozgásainak észlelésével. Az első, a ki ilyes észleletet tett, HOOKE volt, ki a Sárkány nevű csillagzatban lévő γ csillag mozgását fedezte föl vagy legalább is fölfedezni vélte. De szabatos eredményekre a többi csillagászok észleletei sem vezettek.
Történt, hogy BRADLEY 1725 végén meglátogatta MOLYNEUX-t, ki mint az asztronómia kedvelője, Kew-ben csillagvizsgálót állított föl, s ezt a többi között egy GRAHAM készítette kitűnő szektorral szerelte föl.
BRADLEY, hogy a műszert kipróbálja, ezt ugyancsak a Sárkány γ-ja felé irányozta. Észleletét MOLYNEUX-nek egy hó előtt tett észleletével összehasonlítván, azt tapasztalta, hogy a csillag dél felé elmozdúlt. A két tudós az elmozdulást eleintén észleleti hibának tartotta, de továbbá megfigyeléseikből kiderűlt, hogy itt szabályszerű mozgással van dolguk. MOLYNEUX halála után BRADLEY egyedül folytatta a munkát; Wansted-ben az essexi grófságban egy GRAHAM-féle új szektort állított föl. Szorgalmas észleletei nem maradtak eredménytelenek: az 1728-ban HALLEY-nek írt levelében a csillag mozgását teljesen megmagyarázta s evvel fölfedezte azt a tüneményt, melyet később a fény aberrácziójának neveztek. *
Lássuk, hogy miben állott BRADLEY fölfedezése.
Valamely álló csillag helyzetének észlelésénél egy különös körülményt kell figyelembe vennünk: messzelátó segítségével a csillagot csak akkor fogjuk a valódi helyén látni, ha a Föld ugyanabban az irányban mozog, melyben a fény a csillagtól hozzánk jön; különben pedig a Földnek napkörűli mozgása
* Account of a new discovered motion of the fixed stars, Phil. Trans. 1727–28.
miatt a messzelátót a Föld mozgásának irányában el kell fordítanunk, hogy a fény iránya ismét összeessék a messzelátó optikai tengelyével; nekünk azonban úgy tetszik, mintha a csillag mozdúlt volna el s nem a messzelátó iránya változott volna meg. Az eset a legegyszerűbb, ha a csillag az ekliptika síkjában van; ekkor azt látjuk, hogy a csillag hat hónapon át nyugattól kelet felé, s a következő hat hónapon át kelettől nyugat felé egyenes vonalban elmozdul. Mivel az elmozdúlás csak 20 másodpercet (a Nap látszólagos átmérőjének 90-dik része) tesz, nem kell csodálkoznunk, hogy az a csillagászok figyelmét oly sokáig kikerülte. Ha a csillag az ekliptika és a sarkok között fekszik, akkor úgy látszik, mintha zárt vonalat írna le, mely vonal annál nyújtottabb, minél közelebb van a csillag az ekliptikához.
A mondottaknak csak akkor van értelmük, ha a Föld sebessége a fény sebességéhez képest nem elenyésző. Azonban BRADLEY idejében RÖMER-nek észleletei alapján a fény véges sebessége már ismeretes volt, minélfogva BRADLEY a csillag elmozdulását úgy tekinté, mint a Föld és a fény mozgásainak kombináczióját.
Ebben áll BRADLEY-nek méltán csodált fölfedezése, mely által a Földnek napkörűli mozgása be volt bizonyítva, mely bizonyítás annyival is inkább figyelemre méltó, mivel az, hogy úgy mondjuk, tisztán kinematikai, azaz nem szorúl arra, hogy figyelembe vegyük a Föld mozgását létesítő erőket. Sőt e fölfedezés alapján a fény sebességéből s a Föld keringési idejéből a Föld sebessége is ki vala számítható.
BRADLEY fölfedezését kétféle szempontból tekinthetjük. Asztronómiai szempontból a Föld keringését bizonyítja, s BRADLEY a dolgot ebből a szempontból tekinté. Fizikai szempontból, ha a Föld mozgását már bebizonyítottnak tekintjük, a fény véges terjedési sebességét bizonyítja. Magától értetődik, hogy az utóbbi esetben viszont a fény sebessége számítható ki a Föld sebességéből.
Napjainkban mind a fénynek, mind pedig a Földnek mozgása mint egyaránt szigorúan bebizonyított tények állanak előttünk, minélfogva nincs szükségünk arra, hogy BRADLEY fölfedezését inkább fizikainak, vagy inkább asztronómiainak tartsuk: két nemes tudománynak tiszta összhangja nyilvánul benne.
BRADLEY 1741-ben a greenwichi csillagvizsgálón HALLEY utódává, az intézet igazgatójává lett.
1748-ban tette közzé értekezését a nutáczióról.
Ez a második fölfedezés méltó párja az elsőnek. BRADLEY gondos észleletek hosszú sora által arra az eredményre jutott, hogy a Föld forgástengelye a napkörüli keringés alkalmával nem marad önmagával párhuzamos, hanem az ekliptika tengelyéhez majd közeledik, majd pedig ettől eltávozik. Az éjnapegyenlőség-pontok hátrálása miatt a világsark az ekliptika sark-pontja körül mintegy 26,000 év alatt egy kört írna le, de a Föld tengelyének mondott ingadozásai miatt a világsark nem tiszta kört, hanem hullámos vonalat ír le. Hogy a világsark eme mozgását elképzelhessük, gondoljuk, hogy a világsark igen kis ellipszisben mozog, mely ellipszis középpontja ismét az ekliptika sarkpontja körül egyenletes sebességgel mozog. Minthogy ez ellipszisnek nagytengelye csak 9.6 másodpercz, tehát az aberrácziónak mintegy a fele, elképzelhetjük, hogy BRADLEY észleletei mily pontosak valának. Azonban BRADLEY nemcsak hogy fölfedezte a nutácziót, hanem egyszersmind okait is feltalálta, mert kimutatta annak összefüggését a holdpálya csomópontjának 18 év és 8 hónapos periódusával. * BRADLEY-nek asztronómiai egyéb vizsgálatai, bármily értékesek is máskülönben, az aberráczió és a nutáczió mellett kicsinyeseknek látszanak.
BRADLEY a greenwichi csillagvizsgálót 22 éven át, egészen haláláig, igazgatta, s abban üdvös működésének számtalan nyomát hagyta hátra. Ugyancsak az ő tekintélyének köszön-
* On the apparent motion of the fixed stars, Phil. Trans. 1748.
hető, hogy a gregoriánus naptár 1752-ben Angolországban behozatott.
A párisi akadémia őt 1748-ban külső tagjává választotta, ellenben a Royal Societybe csak 1752-ben vétetett föl. ARAGO e körülményre vonatkozólag a következő megjegyzést teszi: "A franczia biografusok emé két dátum összehasonlításából azt következtették, hogy az ünnepelt csillagász kitünő érdemeit nálunk előbb ismerték el, mint a saját hazájában. Csakhogy e mellett elfelejtették, hogy valaki az akadémia külső tagjává lehet a nélkül, hogy szükségképen mint pályázó lépne föl, holott senki sem lehet a Royal Society öt-hatszáz tagjának egyikévé, ha csak ezt határozottan nem óhajtja s nem kötelezi magát arra, hogy évenként bizonyos járulékot fizet. E szerint nem kell súlyt fektetnünk arra, hogy BRADLEY a Royal Society tagjává később neveztetett ki. *
BRADLEY 1762. jul. 13-án Chalfordban, Gloucestershireben halt meg.
Önzetlenségét egyik biografusának sem kell jellemeznie. Ő maga megtette ezt. Midőn a királyné egy ízben Greenwichet meglátogatta, arról értesült, hogy az igazgatónak nagyon csekély a fizetése, minélfogva ezt föl akarta emelni. BRADLEY a királyné szándékáról értesülvén, a következő szavakra fakadt: "Óhajtanám, hogy ő felsége végre ne hajtsa szándékát; attól a naptól kezdve, melyben az igazgatói hivatal valamit jövedelmezne, többé nem csillagászok volnának azok, kik azt elnyernék." **
* Not. Biogr. III. p. 372.
** Not. Biogr. III. p. 371.
Irodalom.
CHALMERS, Gen. Biogr. Dictionary.
THOMSON, Hist. of the Roy. Soc.
Biogr. universelle.