WOLLASTON.

WILLIAM HYDE WOLLASTON 1776 aug. l6-án East-Derehamban (Norfolkshire) született. Atyja, FRANCIS WOLLASTON, először east-derehami, azután chislehursti, végre pedig londoni lelkész, a Royal Society tagja s a tudományokban, különösen pedig az asztronómiában jártas férfiú volt. Asztronómiai művei közül némelyek nagy hírre vergődtek.

FRANCIS WOLLASTON, ki 1815-ben 84 éves korában halt meg, tizenhét gyermekkel volt megáldva; ezek között a mi WOLLASTON-unk a második volt. Legidősebb fia, FRANCIS JOHN HYDE, ki szintén lelkész és a Royal Society tagja volt, meteorológiai észleletei által tűnt ki.

Látjuk, hogy WOLLASTON már gyermekkorában tudományos körbe jutott. Első tanulmányait a cambridge-i Cajus College-n végezte; ezután az orvosi pályára készült. Az orvosi diplomát 1793-ban nyerte el.

WOLLASTON mint gyakorló orvos először Bury St. Edmondban működött; később Londonba ment, de az orvosi praxissal már 1800-ban félbenhagyott, hogy ezentúl mint magánzó kizárólag a tudományoknak éljen. Ez elhatározásának okát némelyek annak tulajdonítják, hogy orvosi működése szerényebb körben mozogván, ambícziójának nem felelt meg, s midőn a londoni Szt. György-kórház főorvosi állomására pályázott, mellőztetett s helyette egyik vetélytársa, PEMBERTON neveztetett ki, a mi annyira bántotta, hogy az orvosi pályáról véglegesen


143

lelépett. Bármi lett légyen is a lemondás oka, az a tudományra nézve mindenesetre haszon volt, mert ez időtől fogva hajtotta végre nagyszámú kísérleteit, melyek a fizikát és chemiát nagyon értékes eredményekkel valának gazdagítandók. A pályaváltoztatás WOLLASTON-ra nézve még tetemes anyagi haszonnal is járt, mivel találmányai gazdag jövedelméből nemcsak hogy kényelmesen megélhetett, hanem még tetemes vagyont is szerezhetett, mi által ismét képes volt nagykiterjedésű vizsgálatainak költségeit fedezni.

WOLLASTON tudományos műveit az eredmények szigorú szabatossága jellemzi. Az eredmények gyakorlatias értékesítésére kiváló gondot fordított, de nem gondolt azok rendszeresítésével vagy elméleti fejtegetésével. Kortársai gyakan panaszkodtak, hogy találmányait elrejti vagy hozzá nem férhetőkké teszi, de e panaszok inkább WOLLASTON tartózkodó modora miatt keletkezhettek, mert vizsgálatainak eredményeit rendszerint nyilvánosságra hozta; magában a Phil. Transacions-ben 38 értekezést tett közzé s egyetlen egy találmányáról sem lehetne elmondani, hogy az utókorra nézve elveszett volna. Azon leszünk, hogy e találmányok legnevezetesebbjeit a következőkben megismertessük.

A platina-kovácsolás WOLLASTON gyakorlati találmányai között a legfontosabb. Az a szívósság, melylyel a platina minden alakításnak ellenállott, e fontos anyag használatát majdnem lehetetlenné tette. WOLLASTON eljárása abban állott, hogy az izzó fémet izzó ezüstlemezhez forrasztotta s ezután a tömegnek a kívánt alakot adta s végre az ezüstöt salétromsavval eltávolította. Emez eljárás szerint hajszálnyi vékonyságú platinadrótokat készíthetett. Mivel e találmány igen sokat jövedelmezett, nem csoda, hogy akadtak olyanok, kik WOLLASTON eljárását egészben vagy részben a magukénak vallották. THOMAS COCK nevű fémgyáros azt állította, hogy WOLLASTON az eljárás elvét tőle tudta meg. WOLLASTON elég szerény volt, hogy megengedje, hogy az eljárás elvét talán mások is fölismerték, de egy-


144

szersmind utalt arra a körülményre – melynek az ilyen esetekben döntő fontossága van – hogy ő volt az első, ki az eszmét megvalósította. A platina-kovácsolásnak eredménye, hogy csak a legfontosabbat említsük, az volt, hogy ez anyagból nagy üstöket lehetett készíteni, a melyekben a kénsav konczentráltatott. Ily nagy üstöket SANDMANN chemiai gyárában használtak először.

WOLLASTON vizsgálta meg először a platinának a többi fémhez való rokonságát, minek kapcsolatában két új fémet, a palládiumot és rhodiumot, fedezte föl. Különben e fémeket vele majdnem egyidejűleg (1804 vagy 1805-ben) TENNANT is fölismerte. WOLLASTON 1809-ben kimutatta, hogy a tantálium, a melyet új fémnek tartottak, azonos a HATCHETT által nem rég feltalált kolumbiummal. A chemiában még kiváló érdemeket szerzett a határozott súlyviszonyok és a többszörös arányok elméletének fejlesztése által.*

WOLLASTON a fény visszaverődésének egyszerű törvényére egy szögmérő műszert (goniométer) alapított.** E műszer segítségével a testek síma lapjainak hajlás-szögei ép oly egyszerűen mint a milyen pontosan meghatározhatók, minélfogva e műszer a krisztallografia fejlődésére a leghathatósabb befolyással volt. Különben megjegyzendő, hogy WOLLASTON e műszerrel csak a LAMBERT eszméjét valósítá meg.

A fény teljes visszaverődésének szintén egyszerű elve alapján WOLLASTON a róla elnevezett világos kamarát (camera lucida) szerkeszté. E rendkívül egyszerű eszköz segítségével a tárgyakat a kevésbbé gyakorolt rajzoló is a legnagyobb szabatossággal lerajzolhatja; ugyancsak evvel a készülékkel a mikroskópban látott képeket papirra vethetjük.

WOLLASTON a fény teljes visszaverődését még egy másik szempontból is értékesítette. A teljes visszaverődés egy és ugyan

*On super-acid and sub-acid salts, Phil. Trans. 1809.
** Description of a reflective goniometer, Phil. Trans. 1809.


145

azon anyagra nézve állandó beesés-szög, az úgynevezett határszög alatt következik be, s e szög és az illető anyag törés-mutatója között igen egyszerű összefüggés van. Ez összefüggés alapján WOLLASTON meghatározta a különböző anyagok törés-mutatóját. A fénysugarakat egy derékszögű és egyenszárú prizma egyik befogós lapjára vettette; a megtört sugarak az átfogós lapon teljes visszaverődést szenvedtek s a másik befogós lapon át újra megtörettek. E berendezésnél csak a prizmára eső sugarak beesés-szögét kell megmérni, és e szögből a törés-mutató számítás útján meghatározható.

E módszer termékenysége azonnal szembe tűnik, ha meggondoljuk, hogy a határszög megváltozik, ha a prizma átfogós lapja nem levegővel, hanem a prizmánál kisebb, de a levegőnél nagyobb törékenységű más anyaggal érintkezik. Ha tehát a prizma törés-mutatója már meg van határozva, akkor a jelzett eljárás segítségével más anyagok törés-mutatója is meghatározható. S valóban, WOLLASTON ugyanavval a prizmával számos anyag törés-mutatóját határozta meg. Sőt azt tapasztalta, hogy a határszög akkor is megváltozik, ha a prizma átfogós lapja átlátszatlan anyagokkal érintkezik, a mi módot nyújtott arra, hogy az átlátszatlan anyagok törés-mutatóját is meghatározza. Ez paradoxnak látszik ugyan, de épen a határszög megváltozása jogosít föl bennünket arra, hogy az átlátszatlan anyagoknak is tulajdonítsunk bizonyos törést, annyival is inkább, mivel elegendő vékonyságú lemezek alakjában az átlátszatlan testek is átlátszók.

WOLLASTON a kettős törésnek a fizikusok által rég elhanyagolt tüneményeit is tanulmányozta s a teljes visszaverődésen alapuló módszerével a HUYGHENS-féle alaptörvényeket kísérletileg bebizonyította * s vizsgálatai közben a mészpátban látható szingyűrűket találta föl.**

Egy másik nevezetes tünemény is WOLLASTON szemei előtt

* On the oblique refraction of the Iceland crystal, Phil. Trans. 1802.
** On fairy rings, Phil. Trans. 1807.


146

tárult föl először. A nap színképét vizsgálgatván, észrevette, hogy az nem folytonos, hanem néhány sötét csíkkal át van hasgatva (Phil. Trans. 1802). Azonban e tüneménynek, valamint a mészpát gyűrűinek pontosabb megfigyelése másoknak volt fentartva.

WOLLASTON jégtartó (kryofor) nevű készülékével megmutatta, hogy a párolgáshoz megkívántató hő elvonása által a vizet meg lehet fagyasztani a nélkül hogy közvetetlenűl hűtenők.*

WOLLASTON észrevette, hogy a VOLTA oszlopa úgy eredeti alakjában mint edényes elemekből összeállított telep alakjában az áram keringése ellen nagy ellenállást fejt ki. E bajt elhárítandó, az egyes elemekhez sík czinklapokat vett, s ezeket kétszer akkora rézlapokkal oly formán vette körül, hogy a rézlapokat a közepükön visszahajtotta, tehát a czinklap két párhuzamos rézlap között függött. Ez az átalakítás számos módosításra adott alkalmat, mi által e nevezetes készülék mindinkább hatásossá vált. WOLLASTON is elvetette az érintkezéselméletet, sőt még a dörzsölésbeli elektromosságot is tisztán chemiai hatásoknak tulajdonította.

WOLLASTON kiváló gondot fordítván a pontos meghatározásokra, a chemiai elemzés módszereit is tökéletesbítette. A fizikát eleintén csak mint experimentátor művelte s mint ilyen a fizikai vizsgálatokban ép oly finom érzéket tanusított mint a chemiaiakban. Optikai vizsgálataira később tett mathematikai tanulmányai képesítették. Azonban az egyes kísérleti tények elméleti összefűzésében mindig nagyon óvatos volt s az általános következtetéseket, a mennyire csak lehetett, kerülte. A tudomány fejlesztése érdekében igen sokat tett ugyan, de arra a tudományos magaslatra, melyen nagyhírű kortársai állottak, nem bírt fölemelkedni. A mi azonban tudományos működésének anyagi sikerét illeti, e tekintetben kortársait jóval túlhaladta. A platina-kovácsolásból évenként 30,000 font sterling jövedelme volt.

* On a methode of freezing at a distance, Phil. Trans. 1813; TYNDALL, A hő mint mozgás, p. 146.


147

Idejével nagyon gazdálkodott s minden pillanatot felhasznált, hogy a kísérleti módszereket tökéletesbítse. Szelleme még halálos ágyán is, a legnagyobb szenvedések közepette tevékeny volt: akkor diktálta le az addig ki nem adott találmányainak egy részét. Említettük már, hogy WOLLASTON találmányait nem titkolta; azonban annál nagyobb féltékenységgel őrizte kísérleti módszereit és laboratóriumát. Ez utóbbi házának legfélreesőbb részében volt elhelyezve s abba senkit sem eresztett be. Történt egyszer, hogy egyik látogatója a laboratórium őrizetével megbízott szolga távollétében e tudományos szent helybe tévedett. A mint WOLLASTON őt megpillantotta először hallgatott, azután pedig egész komolyan ezt a kérdést intézte hozzá: "Látja-e ön azt az üstöt?" – "Igen," felelé a látogató. – "Akkor üdvözölje alázatosan, mert legyen meggyőződve, hogy most először és utoljára látta."

Bármennyire féltette is tudományát és laboratóriumát, más tekintetben annál bőkezűbb volt. Munkái igen sokat jövedelmeztek, de még sem annyit, hogy fösvénynyé lett volna. Egyik barátja anyagilag tönkre menvén, egy közigazgatási hivatal elnyeréseért folyamodott s nagyobb siker érdekében pártfogását kérte ki. WOLLASTON a kérelmét megtagadta ugyan, de e helyett barátjának 10,000 font sterlinget küldött, mely összeg jóval meghaladta a kért hivatal értékét.

WOLLASTON már 1798-ban a Royal Society tagjává választatott. Később e társaság titkárává s erre egy pár év mulva (1820-ban) elnökévé választatott. Ezen kívül tagja volt az Astronomical Societynek és a Board of Longitudenek.

WOLLASTON 1828 decz. 22-én halt meg. Utolsó kívánságához képest minden pompa nélkül temettetett el a chislehursti temetőben. Halála előtt a Royal Society-n 10,000 font sterling alapítványt tett olyanok segélyezésére, kik fizikai vizsgálataikban anyagi segélyre szorúlnak.

Irodalom.

Memoirs of the Royal Astronomical Society, London, 1822–62.
Biogr. universelle.