MALUS.
I. Malus ifjúsága. – Katonai pályafutása.
II. Malus optikai munkái. – Polározódás a visszaverődés és egyszerű törés által.
III. Malus kitüntetései. – Halála. – Jelleme.I.
Malus ifjusága. – Katonai pályafutása.ETIENNE LOUIS MALUS 1775 jul. 23-kán Párisban született; atyja Francziaország kincstárnoka volt. Az ó-klasszikai irodalom már kora ifjúsága óta kedves tanúlmánya volt; még élte alkonyán is Homér, Anakreon, Horatius és Virgilius munkáiból hosszú helyeket tudott idézni. Mondják, hogy minden tehetséges ember ifjú korában van bizonyos időszak, melyben, ha a múzsáknak tényleg nem áldoz is, legalább költői hajlamokkal van eltelve. Ha ezt a nézetet tapasztalati úton akarnók megerősíteni, MALUS-t mint kiváló példát lehetne fölhozni, mert ifjúkori tehetségeit erejét túlhaladó költői produkcziókra pazarolta. ARAGO a MALUS ifjúkori iratai között egy La fondation de la France czímű eposzt s két ó-klasszikai tárgyú teljesen befejezett tragédiát talált. Azonban MALUS-ból még sem lett költő; komoly szelleme mindinkább az exakt tudományok felé hajolt s 18 éves korában, sikeresen letett fölvételi vizsgálat alapján, a mézières-i mérnöki iskolába vétetett föl; ugyanekkor a Bertrand osztályába hadnagynak osztatott be.
A mézières-i iskolában kitört rendetlenségek ez intézet bezárását vonták maguk után, minélfogva MALUS a parisi 15-dik zászlóaljba önkéntesnek lépett be s avval Dünkirchenbe ment, hol a tábor megerősítésében, talicskával s ásóval kezében, mint egyszerű munkás vett részt.
E tábori munkálatokat LEPÈRE mérnök vezette. Egy ízben feltűnt neki, hogy a katonák egy része a földhordásnál s a feltöltésnél sajátszerű, de igen czélszerű eljárást követ. Ez eljárás szellemi szerzője után kérdezősködvén, a párisi önkéntest mutatták be neki. LEPÈRE azonnal átlátta, hogy itt nem közönséges emberrel van dolga s az ifjú MALUS-t az épen akkor alapított politechnikai iskolába küldötte.
MALUS rövid idő alatt megnyerte e híres iskola alapítójának, MONGE-nak barátságát, mely rá nézve kiváló haszonnal volt akkor, midőn a fönálló kormány ellen megindúlt mozgalomban tényleges részt vevén, magát veszélyes eshetőségeknek tette ki. Miután a politechnikai iskolából kilépett, Metzbe ment, hol 1796 febr. 20-án a mérnöki iskolába hadnagynak vétetett föl. Ugyanezen év junius havában genie-kapitánynyá neveztetett ki, a következő évben pedig a Sambre és Maasnál levő hadseregbe osztatott.
MALUS-nak szokása volt, hogy a hadi eseményeket, melyekben közvetetlen részt vett, vagy a melyeknek tanúja volt, naplójába röviden följegyezte. MALUS katonai pályafutásának következő leírásában e naplónak ARAGO-tól közzétett főbb részei * nyomán fogunk haladni.
MALUS, miután a sambre-i hadsereg ütközeteiben vitézűl részt vett, a hadi események folytán a Rajna jobb partjára vetődött; 11 hónapon át a giesseni helyőrségben állomásozott s épen midőn azon volt, hogy az ottani egyetem egyik tanárának, KOCH-nak leányát nőül vegye, rendeletet kapott, hogy haladéktalanúl Toulonba menjen s az egyiptomi hadseregnek CAFFARELLI vezényelte balszárnyához csatlakozzék.
MALUS Toulonba érkezte után azonnal tengerre szállott. 1798 jun. 10-én részt vett Malta ostromában, mely vár védői, "miután sok zajt, de kevés kárt csináltak", magukat megadták.
Máltai rövid tartózkodása után DESAIX divizió-parancs-
* ARAGO, Not. Biogr. III. pp. 116–119.
noknak hajójára szállott s jun. 21-kén Egyiptomba vitorlázott. Jul. 5-kén a hódító sereg előcsapatának mérnökkarába osztatott. A piramisok melletti ütközetben a jobb szárnyon DESAIX tábornok oldala mellett vett részt. Jul. 22-kén Mekiasnál a Nilus jobb partját rekognoszkálta. Augusztus 2-kán a Belbeys mellett táborozó Ibrahim bey ellen küldött hadtest előcsapatához csatlakozott. Később részt vett REGNIER tábornok expedícziójában, a mely Salchieh-nek a tengertől való távolságát volt megállapítandó; visszatérése alkalmával Thamis romjait födözte föl. Ez expedícziója közben értesült a franczia hajóhadra nézve oly gyászos kimenetelű abukir-i ütközetről.
Ez időtájban alapította BONAPARTE az egyiptomi intézetet; MALUS ez intézet első tagjainak egyike volt.
MALUS parancsot kapott, hogy DESAIX felső-egyiptomi seregéhez csatlakozzék. Innét Kairóba visszatérve, az e városban (októberben) kitört lázadás elnyomására hathatósan közreműködött. Egy sajátkezűleg elfogott inzurgensnél különféle tárgyakat talált, melyekben főnökének és barátjának, CAFFARELLI tábornoknak tulajdonára ismert. MALUS a tábornokot meggyilkoltnak hitte s csak másnap értesült, hogy a tábornok elhagyta házát, még mielőtt a lázadók azt elpusztították volna.
A lázadás elnyomása után MALUS Kairó mellett a Dupuis-erődöt építtette, s geografiai és archeológiai fölfedezéseket tett. A hadi műveletekben beállott rövid szünetet a kairói kiválóbb épületek tanúlmányozására fordította s KLEBER kíséretében meglátogatta a gizeh-i piramisokat.
MALUS élénk részt vett az egyiptomi hadjárat egyik nevezetes epizódjában, a Sziria elleni expediczióban. Miután részt vett El-Haris ostromában s a lakosságától odahagyott Gazzában a pestis veszedelmeit szerencsésen kikerülte, Jaffa ostromára került a sor. Itt MALUS egy rendkívüli veszedelemnek majdnem áldozatúl esett. A franczia tüzérség az ostromütegeket a várfalakhoz nagyon közel állította föl, mely hibát a várőrség egy éji kirohanásra használta föl. Az ostromütegek mellett levő
katonák mind levágattak; a törökök a katonák fejeit a városba vitték, hol azokat aranynyal fizették. MALUS fejéből csak azért nem lett ilyen véres árúczikk, mert ő a legnagyobb csöndben véghez vitt kirohanás alkalmával az egyik sáncz zúgában aludt.
E véres esemény után a francziák rést lőttek s a várost rohammal bevették. Ez alkalommal MALUS naplójába a következőket jegyezte: "Az ellenség halomra volt döntve s élénk puskatűz után ijedten vonult vissza a város házaiba és erősségeibe, de némely pontokon makacsúl tartotta magát s a tüzelést körülbelül egy óra hosszant folytatta. Ez idő alatt a minden irányban szétszóródott katonák legyilkolták a nőket, férfiakat, gyermekeket, aggastyánokat, keresztényeket és törököket; mindaz, a minek csak emberi ábrázatja volt, dühök áldozatává lett.... Az öldöklés zaja, a bezúzott ajtók, a puskák tüze által megrendített házak, a nők sikoltása, egymásra dobott szülők és gyermekek, az anyjuk holttestére vetett meggyalázott leányok, az égő ruháikban megölt halottak füstje, a vér szaga, a sebesültek nyögése, a haldoklók zsákmánya fölött veszekedő győzők ordítása, a dühöngő katonák, kik a kétségbeesés kiáltásaira a düh kiáltásaival feleltek, végre, vérrel és aranynyal jóllakott emberek, kik a fáradságtól a holttest-rakásokra buktak: ez volt a szerencsétlen város képe, melyet az éj beálltáig nyújtott." *
E leírásból látszik, hogy MALUS még a véresen kivívott győzelem zajában sem titkolta el útálatát a győzők embertelen magaviselete fölött; ez iszonyatosságok láttára a nemzeti érzület nem nyomta el a humanitás érzületét s épen a nemzeti becsület megmentése késztette őt, hogy magát a vérfürdő iszonyatosságainak kitegye.
Midőn a hadsereg, Akko-t ostromlandó, tovább vonúlt, MALUS-nak GRÉZIEUX tábornokkal s csak 150 ép katonával a városban kellett maradnia. A városban 300 sebesült katona s 400 pestises beteg volt; az utóbbiak gondozása volt MALUS föl-
* ARAGO, Not. Biogr. III. p. 120.
adata; tíz nap délelőttjét a betegek bűzös légkörében töltötte. A tizenegyedik napon önmagán is észrevette a járvány szimptómáit. MALUS környezetéből már majdnem mindenki elhullott, midőn testén a pestis-fekélyek először kitörtek. FRANCISQUI volt az egyedüli bajtárs, ki őt nem hagyta el; ennek adta át a tárgyakat, melyek által emlékét barátai és rokonai körében megakarta őrizni.
Akko ostroma nagyon hosszúra nyúlt; a betegek mindannyian Jaffába sereglettek. Ekkor már minden házban pestis volt; a kapuczinusok a klastromjuk körül vont kordon daczára mindannyian odavesztek, MALUS e borzasztó körülmények között ismerősök és barátok nélkül volt s franczia szolgájával egyedül maradt, csakhogy ez is a járvány áldozatává lett. A pestis már egészen megtörte volt MALUS erejét; a két sapeur [utász], kik ápolására vállalkoztak, egymásután odaveszett. MALUS menthetetlenül odaveszett volna, ha az Egyiptomba indúló "Etoile" nevű hajó kapitánya őt a hajójára nem veszi. A kapitány a megérkezés napján Damiette-ben pestisben meghalt; de MALUS-ra a tengeri levegő a legjobb hatással volt. Már az útazás első napján javúlást érzett, s hat nap múlva, midőn hajója a Nilusba evezett, már majdnem teljesen fölépült. Azonban a veszteglés, melynek magát alá kellett vetnie, új veszélyekkel fenyegette. MALUS-t a lesbiehi tábori kórházba vitték. E kórház meg volt tömve a Damiette-ből és Szíriából érkező betegekkel. A betegek a nyomorúlt bánásmód miatt majdnem mindannyian odavesztek. MALUS borzasztó színekkel festi a a betegápolók s a sírásók gyalázatos és embertelen magaviseletét. Egy egész hónapot kellett a haldoklók körében töltenie, míg végre külön lakást kapott, melyben annyira fölépült, hogy junius közepén szabadságát visszanyerte.
Miután a csaták és a döghalál veszedelmét egyelőre kiállotta, MALUS a kapott parancs folytán LECLERC tábornokhoz csatlakozott. Állomása Cathieh-ben volt, s itt a kiállt bajok után egyideig kedvező viszonyok között élt. Az ellenségtől
oly kevéssé háboríttatott, hogy elég ideje maradt egy optikai értekezés szerzésére. Csak egyszer volt egy kisebb összeütközése, midőn egyízben egy dromedáros csapattal kémszemlére indúlván, ellenséges karavánra bukkant. Ezt szétugrasztotta s egy csapat tevét s jelentékeny mennyiségű municziót ejtett zsákmányúl.
MALUS Cathiehből Kairóba ment, hol becsületesen megérdemlett kitüntetés várt reá: 1799 okt. 21-kén megkapta a pátenst, melylyel zászlóalj-parancsnok rangjára emeltetett.
Kairóban értésére esett MALUS-nak, hogy egy török csapat Damiette-nél kikötött. Mire oda ért, az ellenség már elsánczolta magát. A következő napon mint gyalogos csatlakozott a csapathoz, mely a törököket szuronynyal megtámadta s a tengerbe űzte.
Deczember 11-kén a megerősített Lesbieh parancsnokságát vette át. Két nap múlva a pestis hat házban tört ki, azonban MALUS-nak, az e téren szerzett tapasztalatai segítségével, sikerült a baj tovaterjedését megakadályoznia.
A következő év február 17-kén az el-harisi konvenczió [egyezmény] folytán helyét át kellett engednie a törököknek. MALUS márcz. 14-kén érkezett meg Kairóba, hol pár nap múlva arról értesült, hogy lord KEITH az el-harisi konvencziót megszegte s DESAIX-t s az elindúlni készülő francziákat elfogta. KLEBER, a főparancsnok, a mint a szerződés-szegésnek hírét vette, arra a merész tervre határozta el magát, hogy Egyiptomot újra meghódítja.
A heliopolisi fényes diadal (1800 márcz. 20.) volt ez elhatározásnak első következménye, MALUS, ki FRIANT tábornok diviziójába volt beosztva, személyesen vett részt e híres csatában.
A győzelem utáni napon reggeli 2 órakor FRIANT diviziója Belbeys felé vonúlt, hogy itt a török sereget megtámadja. A franczia sereg a pusztában, MALUS óvó figyelmeztetéseinek mellőzése miatt, eltévedt s előre helyett hátrafelé vonúlt. MALUS-ra csak akkor hallgattak, midőn végre a sarkcsillag helyzetére utalva, a tévedést kézzelfoghatóvá tette. A késedelem
folytán a FRIANT-ra várakozó többi divizió az ellenséget nem támadhatta meg.
MALUS később REGNIER tábornok diviziójában részt vett abban az expediczióban, mely több kemény ütközet után a törököket a pusztán túl űzte. Ezután visszatért Kairóba. A mamelukok, kik a heliopolisi csata után ide futottak, a várost föllázították. MALUS, ki már annyi ostromban és ütközetben vett részt, most a barrikádok elleni harczot vezette. A fölkelés leverése után Gizehbe ment, hol azt a szomorú hírt vette, hogy KLEBER meggyilkoltatott (1800 jun. 14).
A hadsereg főparancsnokságát MENOU tábornok vette át. Az új főparancsnok jellemzésére elegendők MALUS eme szavai: "KLEBER prairial 25-kén gyilkoltatott meg; néhány nap múlva MENOU tábornok másodszor gyilkolta meg, mert a holt KLEBER-nek becsületét támadta meg."
Miután MENOU tábornok az ellenséges hadvezérekkel a konvencziót megkötötte, a francziáknak Egyiptomban már nem volt mit keresniök. MALUS a "Castor" nevű angol transzporthajón Marseillebe vitorlázott. E pillanattól kezdve MALUS katonai pályafutása már csendesebb volt s inkább tudományos mederben folyt. Hogy ezután csak a fizikussal kelljen foglalkoznunk, MALUS-nak további katonai működését a következőkben mondjuk el.
MALUS, miután a marseilli veszteglő intézetből kiszabadúlt, Párisba, s innét szülei meglátogatására ment. A katona, kit a piramisok alatti, a jaffai és a heliopolisi ütközetek heve szíve régi vonzalmától nem tántorított el, Giessen-be sietett, hol négy év óta nem látott menyasszonyát föltalálta és nőül vette. Állandó boldogság volt hűsége jutalma.
MALUS nősűlése után két éven át Lille-ben, 1804-ben pedig Antwerpen-ben, az ottani hadi kikötő építésével volt elfoglalva. 1805-ben az északi hadsereghez osztatott be; a következő három évben pedig mint a strassburgi erődítések aligazgatója működött s újra fölépítette a kehli erősséget. Végre 1810-ben a
műszaki csapatokban őrnagyi rangra emeltetett. Valamennyi katonai munkájában, melyeket az utolsó 9 év alatt végrehajtott, új eszméket pendített meg; tekintélye annyira emelkedett, hogy a főinspektorok a rájuk bízott kényesebb föladatokban MALUS tanácsát gyakran kikérték.
II.
Malus optikai munkái. – Polározódás a visszaverődés és egyszerű törés által.Ha MALUS dicsősége csupán csak katonai érdemeire szorítkoznék, akkor rettenthetetlen bátorsága, önfeláldozó hazaszeretete és a hazájának tett kitűnő szolgálatai daczára nevét előbb-utóbb homály burkolta volna. Katonai tevékenységének súlypontja abba az időbe esik, midőn Francziaországban ezrével termettek a csaták hősei, kik közül a közönséges mértéken fölül csak azok emelkedhettek, kiket a sors kiváló tehetséggel s kiváló szerencsével egyaránt megáldott. MALUS is meg volt áldva mind a kettővel, azonban tudományos hajlamai oly irányba terelték, melyben, a nélkül hogy megszűnt volna jó katona lenni, a tudományok leghíresebb művelőinek rangjára emelkedett.
A forradalom szelleme nemcsak a politikai, hanem a tudományos téren is magas hullámokat vert. Hódításra indúló seregek tudományos apparátussal látták el magukat, hogy a kiontott vér ne csak a gyakran hiú hadi dicsőséggel, hanem az emberi magasabb érdekek sugallta dicsőséggel is kárpótoltassék. A tudományos szellem magában a franczia hadseregben is kiváló képviselőkre talált: MALUS-nak az előörsi szolgálat üres óráiban elég türelme és szellemi nyugalma volt, hogy egy optikai értekezést írjon.
Hogy MALUS-nak az optikában elfoglalt tudományos álláspontja felől előre is tájékozva legyünk, előre kell bocsátanunk, hogy az emissziós elméletnek mindvégig híve volt. Ez elmélet szempontjából tárgyalta az egyiptomi Institut-nek szánt első értekezésében a fény szerkezetét. Be akarta bizonyítani, hogy a fény nem egyszerű test, hanem hőből és oxigénből
valami sajátságos módon van összetéve. E nézetét chemiai analógiákra alapította, s bár a czáfolat az optika jelenlegi állása mellett még csak szóba sem jöhet [nincs rá szükség], MALUS értekezése mégis több mint történelmi kuriózum. Így például egy fontos igazságnak volt nyomában, midőn azt állította, hogy a különböző színű sugarak csak a magukba zárt hőmennyiség nagysága által különböznek, hogy a vörös fény a legmelegebb, az ibolya pedig a leghidegebb. MALUS ugyancsak Egyiptomban a meteorológiának egy fontos kérdésével, a hőnek a különféle övek szerinti szétoszlódásával foglalkozott, de vizsgálatait nem fejezte be.
Ezután a geométriai optika terére lépett. 1807 ápr. 20-kán nyújtotta be az Institut-nek analizises optikáját. * MALUS oly kérdéseket fejtegetett, minőkkel ő előtte csak TSCHIRNHAUSEN, DE LA HIRE és BERNOULLI JÁNOS és JAKAB foglalkoztak. Törekvése az volt, hogy levezesse a térben levő súgárrendszerek viszszaverődésének és törésének törvényeit tetszés szerinti fölületek által határolt közegekre, és sikerült is a gyújtóvonalak elméletét általánosítania. A geométriai optikának az a tétele, mely jelenleg MALUS nevét viseli, így hangzik: Az egy pontból kiindúló sugarak, miután tetszésszerinti fölületeken akárhányszor verettek vissza és különböző törékenységű s tetszésszerinti fölűletek által határolt akárhány közegen mentek át, mindig függélyesek [merőlegesek] egy bizonyos fölületre. MALUS-nál e tétel (számítási hibából) csak egyedüli törésre vagy visszaverődésre szorítkozott; a tétel föntebbi általánosítása s általában MALUS számításainak egyszerűsítése GERGONNE-tól ered.
MALUS munkájának megbírálásával LAPLACE, LAGRANGE, MONGE és LACROIX bízattak meg. A bírálat eredménye az volt, hogy az akadémia, teljes elismerése jeléül, elhatározta, hogy MALUS dolgozata a Recueil des Savans étrangers-ben kinyomassék.
HUYGHENS a mészpáton föltalálta a kettős törés törvényeit
* Traité d'optique analytique, Mém. des Savans étrangers, II. 1811.
és a polározódást. Ez utóbbit az akkori hullámelmélettel még nem magyarázhatta meg, minél fogva NEWTON jónak látta, hogy még a kettős törésnek HUYGHENS-féle törvényei helyébe is más törvényeket állítson. A jelen század elejéig senki sem bolygatta a kettős törés problémáját. WOLLASTON volt az első, ki HUYGHENS törvényeit kísérleti úton bizonyítgatta, de úgy látszik, hogy a franczia akadémia e bizonyítékokat nem találta elegendőknek, mert 1808 jan. 4-kén pályadíjat tűzött ki a következő kérdésre: Fölállítandó a kettős törésnek a tapasztalással megegyező mathematikai elmélete. A pályázat határideje 1810-ben járt le.
MALUS a kérdés kihirdetése után azonnal a munkához fogott. Vizsgálatai közben oly nevezetes és váratlan eredményekre bukkant, hogy a prioritás elvesztése fölötti aggodalmában munkájának leglényegesebb részeit 1808 decz. 12-kén az akadémiával közölte. MALUS értekezése, mely "Az átlátszó testek által visszavert fény egyik tulajdonságáról" czímet viselt, * megbírálás végett LAGRANGE, HAÜY, BIOT és GAY-LUSSAC-nak adatott ki, s róla jelentést LAPLACE tett.
E híres értekezésben írta le MALUS legszebb találmányát, a visszaverődés előidézte polározódást. Minthogy e nevezetes tüneményre a kettőstörésre vonatkozó vizsgálatai által vezettetett, először az utóbbiakról fogunk szólani.
HUYGHENS azt tapasztalta, hogy a mészpát egy természetes fénysugarat egyenlő intenzitású két súgárra oszt, továbbá hogy ha ez a két súgár egy második mészpáton vezettetik át, rendes, illetve rendkívüli természetét megtartja vagy ellenkezőre változtatja a szerint, a mint a kristályok főmetszetei egymással párhúzamosak, illetve egymásra függélyesek. Minden közbeeső helyzetben a két súgár mindegyike ismét két súgárra oszlik; az utóbbiak intenzitásai egymástól nagyon különböznek, kivéve azt az esetet, midőn a főmetszetek 45° szög alatt hajolnak egymáshoz.
* Sur une propriété d la lumière refléchie par les corps diaphanes, Mém. d'Arcueil, II, 1809.
Ezek valának a polározódásnak MALUS idejéig ismert tüneményei. Míg a természetes fény, mely az első mészpátra esik, mindig két egyenlő intenzitású súgárra oszlik, tehát mindenféle irányban ugyanavval a tulajdonsággal bír, addig ama két súgár már nem minden körülmény között oszlik ismét két súgárra, tehát különböző irányok szerint különböző tulajdonságokkal bír, azaz polározva van. A sugarak eme megjelölési módjának eredete az emissziós elméletben van. MALUS föltette, hogy a természetes fényben a molekulák minden tetszés szerinti irányban, de a polározott fényben csak egy bizonyos irányban helyezkedhetnek el. Valamint a mágnesezésnél az egyes mágneses molekulák pólusai, melyek azelőtt mindenféle helyzetet foglaltak el, ugyanabba az irányba helyezkednek, úgy a kettős törésnél a fénymolekulák pólusai is bizonyos állandó irányokba helyezkednek.
A polározódás helyes fölismerésére e fölfogásnál nagyobb haszonnal voltak MALUS ama törvényei, melyeket a sugarak intenzitására vonatkozólag állított föl. MALUS először is fotométeres direkt kísérletekkel kimutatta, hogy a természetes fény a kettős törés által valóban egyenlő intenzitású két nyalábra oszlik. Másodszor pedig a polározott sugaraknak kettős törése által keletkezett képek intenzitásai között nagyon egyszerű összefüggést talált: a rendkívülileg törött sugár intenzitása egyenlő a beeső sugár intenzitásával szorozva a főmetszetek képezte szög cosinusának négyzetével, ellenben a rendesen törött sugár intenzitása egyenlő a beesőével, szorozva a mondott szög sinusának négyzetével. MALUS-nak e törvényei világosan mutatták, hogy a polározódás által a beeső fénynek legkisebb része sem enyészik el, hanem csak különböző irányokban különböző tulajdonságokkal bíró nyalábokra oszlik.
A nélkül hogy e törvények fontosságát, mely különösen a rezgés-összetételnek FRESNEL-féle konczepcziójára gyakorolt befolyásban nyilvánúlt, kétségbe vonni akarnók, bátran mondhatjuk, hogy a fényelmélet fejlődésére aligha lettek volna
valami különös befolyással, ha MALUS be nem bizonyítja, hogy a polározódás tüneményei a kettős törésen kívül még más úton is előállíthatók. MALUS egy ízben a Rue d'Enfer-ben levő lakásából a Luxembourg-palota ablakai által visszavert sugarakat egy mészpát-kristálylyal vizsgálgatván, azt vette észre, hogy e sugarak mindazokkal a tulajdonságokkal bírnak, melyeket eddig csak a mészpáton áthaladt sugarakon vett észre. Ugyanis, midőn az ablaktól jövő sugarak a mészpáton átmentek, különböző intenzitású két nyalábra oszoltak. Az intenzitások szoros összefüggésben valának a visszaverődés síkja és a kristály főmetszete által bezárt szöggel; ha a főmetszet síkja a visszaverődés síkjával összeesett, akkor a mészpátból csak a rendes sugár lépett ki; midőn ezután MALUS a kristályt forgatta, a rendkívüli sugár is előtünt s intenzitása folyton növekedett, ellenben a rendes sugár intenzitása folyton csökkent, s midőn a főmetszet a visszaverődés síkjára függélyesen állott, csakis a rendkívüli sugarat látta. MALUS ez észleletből azonnal fölismerte, hogy a visszavert sugarak épen úgy viselik magukat, mint a mészpáton áthaladt rendes sugarak, de eleintén azt hitte, hogy a visszaverődés okozta polározódás, mert ez volt a fölfedezett tünemény, az atmoszférának a napsugarakra gyakorolt hatásából ered, minélfogva, midőn az est beállott, a kísérletet gyertyafénynyel ismételte. Midőn a gyertya fénye 36° szög alatt vízre vagy 35° szög alatt üvegtűkörre esett, ugyanazokát a tüneményeket észlelte s evvel ki volt mutatva, hogy az átlátszó testek okozta visszaverődés, ez a mindennapi tünemény, ugyanazokat a hatásokat szüli, mint a kettős törés.
MALUS ezután azokat a sugarakat verette vissza, melyek kettős törés által már polározva voltak. A visszaverő fölületre egyidejűleg egy rendes és egy rendkívüli sugarat ejtett s ekkor azt tapasztalta, hogy a főmetszet és a visszaverődés síkjának egy bizonyos állásánál a rendes sugár részben visszaveretik ugyan, de ugyanekkor a rendkívüli sugár nem veretik vissza; hanem vízen vagy üvegen átmegy; ellenben a két sík egy másik hely-
zeténél a rendkívüli sugár veretik vissza és a rendes sugár megy át. Evvel MALUS egyszerű módot nyújtott a különböző értelemben polározott sugarak megkülönböztetésére.
Hasonló eljárást követett két tükörrel s kimutatta, hogy ha a visszaverődés polározta fényt egy második üvegfelülettel veretjük vissza, a kétszer visszavert sugár intenzitásában ép oly változások fordulnak elő, mint a minők a mészpáton átmenő s ezután visszavert fénynek rendes nyalábján észlelhetők.
MALUS később kimutatta, hogy nem csupán a víz és üveg, hanem valamennyi átlátszó anyag módosítja a fényt a visszaverődésnél s hogy a sugaraknak a különböző anyagokra más-más szög alatt kell beesniök, hogy teljesen polározva legyenek. MALUS ezt a szöget a polározódás szögének nevezte s mint már említettük, a víznél 36°, s az üvegnél 35°-nak találta. Ha a sugarak a polározódás szögénél nagyobb vagy kisebb hajlással esnek a visszaverő fölületre, akkor a visszavert sugarak csak részben polároztatnak, azaz a természetes fény tulajdonságaival is bírnak, a mennyiben a mészpátban mindig két nyalábra oszlanak, de a polározott fény tulajdonságaival is bírnak, a mennyiben a két nyalábnak a főmetszet és a visszaverődés síkja által képezett szöggel változó intenzitása van. MALUS azon volt, hogy a polározódás szöge s az illető anyagnak optikai egyéb tulajdonságái között bizonyos összefüggést találjon föl, de e föladat megfejtése BREWSTER-nek volt föntartva.
MALUS figyelme nemcsak az átlátszó, hanem az átlátszatlan testekre, nevezetesen a fémekre is kiterjedt s azt tapasztalta, hogy a fémek a rájuk eső fényt máskép módosítják, mint az átlátszó testek. Ide vonatkozó első kísérleteiből azt következtette, hogy a fény a fémek által nem is polározható, de később, midőn a részletes [részleges] polározódással tüzetesebben megismerkedett, e nézetét megváltoztatta.
1809 végén MALUS addigi találmányait egy újabb észlelettel gazdagította s ez által a polározódás általánosságát bizo-
nyította be. Ugyanis az egyszerűen törött fényt megvizsgálván, azt tapasztalta, hogy a sugarak kellő hajlása mellett részben ez is polározva van és hogy e fény ismételt törés által teljesen polározható. MALUS, hogy a fényt teljesen polározza, vékony üveglapokból összeállított oszlopon vezette át. Továbbá nem kerülte ki figyelmét, hogy az egyszerű törés polározta fény az ugyanazon körülmények között a visszaverődés által polározottal ellenkező tulajdonságokkal bír, azaz, ha ez az utóbbi a mészpátból kilépő rendes sugárhoz hasonlít, akkor az előbbeninek tulajdonságai a mészpátból kilépő rendkívüli sugáréival egyeznek meg.
MALUS az imént előterjesztett találmányaival és vizsgálataival két nagyszerű eredménynek vetette alapkövét. Az első, a közvetetlen eredmény az volt, hogy a fizikusok a polározódásnak HUYGHENS óta mellőzött tüneményeit kiterjedt vizsgálatok tárgyává tették s ez által az optikai tünemények csoportját rendkívüli terjedelművé tették. A második, az elsőből folyó közvetett eredmény, mely elméleti jelentősségével az újabb fizikát a legszebb vívmányokkal volt gyarapítandó, a szintén HUYGHENS óta elfeledett hullámelméletnek teljes kifejlődése volt. MALUS tehát oly eredményt készített elő, melyet tudományos meggyőződése miatt legkevésbbé sem pártolt. MALUS az emissziós elméletnek mindvégig rendűletlen híve maradt az új tüneményekben, melyek épen e kedves elméletének megdöntését eredményezték, nézeteinek megerősítését látta. Mint a fényelmélet történetében sajátságos körülményt kell még fölemlítenünk, hogy épen a hullámelmélet megújítója, a híres YOUNG, MALUS-t nemcsak hogy nem tántorította meg, hanem nézeteit még inkább megerősítette. YOUNG 1811 márcz. 22-kén levelet írt MALUS-nak, a melyben értesíté, hogy a Royal Society őt a Rumford-éremmel tüntette ki. E levélben a következő hely fordúl elő: "Az ön kísérletei az általam fölállított elméletnek (t. i. az interferencziák elméletének) hiányosságáról tanúskodnak ugyan, de helytelenségét nem bizonyítják
be." * Ez a hely MALUS-nak nagy örömöt szerzett, s mindig különös nyomatékkal említette azok előtt, kik őt a hullámelmélet elfogúlatlan megbírálására akarták késztetni. "Azt nem vette észre, mondja ARAGO, hogy YOUNG, midőn 1811-ben elméletének hiányosságát elismerte, elég óvatos volt, hogy hozzá tegye, hogy akkoráig, még a polározódás föltalálása után sem, semmi sem bizonyította annak helytelenségét."
Különben YOUNG nagyon óvatosan fogadta az új dolgokat, s az említettük levélben különösen megkérte MALUS-t, hogy alaposan győződjék meg arról, vajjon az első tűkörtől polározott fény valóban nem veretik-e vissza a bizonyos irányban fölállított második tükörtől.
Miután MALUS a visszaverődés okozta polározódás törvényeit az akadémiával előzetesen megismertette, benyújtotta a kettős törés elméletét, ** melyre a kitűzött díjat 1810-ben el is nyerte.
Az eddig mondottakhoz teljesség kedvéért még hozzá kell tennünk, hogy midőn ARAGO a polározott fény interferencziájában a kettős törés fölismerésére új módszert talált föl, MALUS figyelme a vizsgálatok eme csoportjára is kiterjedt. † Végre a WOLLASTON-féle goniométeren lényeges javítást vitt végbe, mert úgy rendezte be, hogy ismételt leolvasások által az egymásra következő észleleteknek s a körbeosztásnak hibája kiküszöbölhető volt. ††
III.
Malus kitüntetései. – Halála. – Jelleme.MALUS érdemei közelismerésre találtak. A külföldi legtekintélyesebb akadémiák tagjukká választották, mi világosan tanús-
* ARAGO, Not. Biogr. III. p. 146.
** Théorie de la double réfraction, Mém. d. Sav. étr. II, 1811.
† Sur l'axe de refraction des cristaux et des substances organisées, Journ. de Phys. LXXIII, 1811.
†† Description et usage d'un goniomètre répétiteur, Mém. d'Arcueil, III, 1817.kodik a külföld elismeréséről. Természetes, hogy az e fajta kitűntetések saját hazájában sem maradtak el; először az arcueili társaság tagjává, 1810-ben pedig az Institut fizikai osztályának tagjává választatott. MALUS az utóbbi kitűntetésre, mint a legnagyobbra, melyet franczia tudós nyerhet, nagy súlyt fektetett. A választás eredményét a legnagyobb izgatottsággal várta; egyik barátja, ki őt az eredményről értesítendő vala, közbejött akadályok miatt a kitűzött időben nála meg nem jelenhetett; MALUS e néhány órai késedelmet a választás rá nézve kedvezőtlen kimenetelének tulajdonítván, a legnagyobb levertség vett rajta erőt. MALUS, ki mint katona a csaták és döghalál veszedelmeitől egy pillanatra sem rettent vissza, mint tudós majdnem kétségbe esett a kedvezőtlen kimenetelűnek képzelt akadémiai választás eredménye fölött!
A kormány megbízta MALUS-t, hogy a metzi iskolából kilépő tüzér- és genie-tiszteket érdemeik szerint osztályozza. Később a politechnikai iskolánál az ábrázoló mértan és a rokon szakokban a növendékek examinátora lett, 1811-ben pedig ugyanez intézetnél a tanulmányok igazgatójának tisztjét ideiglenesen vezette.
Az oktatás ügye sok szép eredményt várhatott MALUS-tól, de fájdalom, a kiváló férfiú további tevékenységéhez kötött remények korán meghiúsultak. MALUS-on már 1811 közepe táján mutatkoztak a tüdősorvadás előjelei, s bár ő maga állapotát veszélyesnek legkevésbbé sem tartotta, a baj mindinkább erőt vett rajta, s rövid, de fényes eredményekben gazdag életének 1812 febr. 23-án véget vetett.
MALUS visszahúzódó természetű és külső magaviseletében hideg modorú, de annál szeretetreméltóbb kedélyű volt. A fölösleges beszédnek, épen úgy mint DULONG, nagy ellensége volt. Hallgatagsága annyira ment, hogy ha a politechnikai iskola növendékeinek rajzaiban hibákat vett észre, a vizsgálandókhoz intézett kérdései csak annyiban állottak, hogy a hibás helyekre az ujjával rámutatott. Higgadt természete daczára a prioritás
kérdéseiben nagyon ingerlékeny volt; ha valaki oly elméletet állított föl, melynek eszméje, bár kevésbbé határozott körvonalakban, a dolgozat közzététele előtt ő benne is megfogamzott, a dolog érdemére vonatkozó jogait, bármily csekélyesek lettek légyen is azok, hevesen védte.
MALUS-t ifjúságának viharos napjai után az élet viszontagságai nem üldözték. Mint tudós elég szerencsés volt, hogy fényes fölfedezéseinek messzeható következményeit előre lássa; nyilvános életében köztiszteletnek örvendett; családi élete pedig a boldogságnak írigylendő mintaképe volt. Ha élte utolsó napjait valamely földi ír megnyújthatta, úgy bizonyára a neje szeretete lett volna az. Súlyos bajában neje volt leghívebb és legfáradhatatlanabb ápolója, ki nem törődve a ragályozás veszélyes eshetőségeivel, nem gondolt egyébre, mint megmentésére a szeretett férjnek, kit súlyos fájdalmában csak néhány hónappal élt túl.
Irodalom.
QUÉRARD, La France littéraire.
Biogr. universelle.
Mémoires de l'Institut. XIII.
ARAGO, Not. Biogr. III.
Nouv. Biogr. gén.