TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
A M. TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL
KIADJA
A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

MEGINDULT 1872-BEN
XX. KÖTET

AZ IV-IK (1881-1883. ÉVI)
CZIKLUS
ELSŐ KÖTETE
A KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT ALÁIRÓI SZÁMÁRA

A FIZIKA TÖRTÉNETE
 ÉLETRAJZOKBAN

IRTA
 CZÓGLER ALAJOS
 A SZEGEDI FŐREÁLISKOLA TANÁRA

ELSŐ KÖTET
TIZENKÉT ARCZKÉP-MELLÉKLETTEL

BUDAPEST, 1882.
KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA

Elektronikus kiadás:
Németh Ferenc, 2006.

Tömörítve: A szövegek (1M), a képek (2,8M).

TARTALOM-MUTATÓ

I. KÖTET

ELŐSZÓ

 V

BEVEZETÉS

 Az ókori népek viszonya a jelenkori ismeretekhez. – A görögök fizikája. Archimedes. – A rómaiak. – A népvándorlás. – A kereszténység. – Az alexandriai iskola. – Az arabok. – A zsidók befolyása. – Az újjászületési korszak előkészítésére közreműködő tényezők. – Alcuin. – Egyetemek. – Albertus Magnus. – Aquinoi Tamás. – Roger Baco. – Mozgalmak Italiában. – Iránytű. – Puskapor. – Vitello. – Szemüvegek és tükrök. – A Polo-k utazásai. – Az olasz humanisták. Dante. Boccaccio. Petrarca. – Theodorich optikája. – A geografiai nagy fölfedezések. – A könyvnyomtatás. – A német humanisták. Huss. Reuchlin. Erasmus. – A reformáczió. – A fizika megalapítása az általános értelmi emelkedés korába esik.

1
LEONARDO (arczképpel) 48

KOPERNIKUS (arczképpel)

 I. Kopernikus élete. (57)
II. Kopernikus világrendszere. (63)

57
PORTA 70

GALILEI (arczképpel)

 I. Galilei ifjúsága. – Tanulmányai. (81)
II. Galilei a pizai egyetemen tanár. (83)
III. Galilei Páduában. (85)
IV. Galilei fölfedezései a messzelátóval. (88)
V. Galilei visszamegy. Pizába. – Asztronómiai újabb fölfedezései. (92)
VI. Galilei elleni viharok előjelei. – Galilei Rómába utazik.– Hidrostatikai műve. (94)
VII. Nyilt támadások Galilei ellen. – Galilei Rómába megy, hol Kopernikus tanát átokkal sújtják. – Vitája Sarsival. (97)
VIII. Galilei kiadja a Dialogo-t és Rómába idéztetik. (102)
IX. Galilei pöre. (104)
X. Galilei fogsága. – Dinamikai munkája. – Szenvedései és halála. (110)
XI. Galilei személyisége; fia. – Iratainak kiadásai. (113)
XII. A dinamika megalapítása . (116)
XIII. Az egyenletesen gyorsuló mozgás. (120)
XIV. Mozgási általános törvények. – Hajítás. – Ingamozgás. (124)
XV. A virtuális sebességek elve. – Ütközés. – Hidrostatika. (128)
XVI. A testek szilárdsága. – A levegő nyomása. – Hőmérés. – Akusztika. (129)
XVII. A fizikai módszer megalapítása. – Verulámi Baco. (134)

80

KEPLER (arczképpel)

 I. Kepler élete. (141)
II. Kepler asztronómiája. (154)
III. Kepler fizikai vizsgálatai. – A messzelátók története. (158)
IV. Kepler világnézlete. (164)

 141

GILBERT

 167

STEVIN

 173
SNELL 179

GASSENDI

 I. Gassendi élete. (183)
II. Gassendi érdemei a fizika körül. (186)

 183

DESCARTES (arczképpel)

 I. Descartes élete 190
II. Descartes mechanikája és világnézlete. (194)
III. Descartes optikai vizsgálatai. (196)

190

TORRICELLI

 I. Torricelli életrajza. (202)
II. Torricelli fizikai vizsgálatai. (206)

 202

BORELLI

 I. Borelli élete. (208)
II. Borelli fizikai vizsgálatai. (209)

 208

GRIMALDI

 I. Grimaldi élete. – Ricciolival közösen végrehajtott munkái. (215)
II. Grimaldi optikai vizsgálatai. (217)

 215

PASCAL

 223
GUERICKE (arczképpel) 231

BOYLE

 I. Boyle élete. (239)
II. Boyle dolgozatai a légszivattyúval. – A levegő rugalmassága. (246)
III. Boyle fizikai egyéb találmányai. (251)
IV. Boyle chemiája. (252)

 239

MARIOTTE

 256

AMONTONS

 265

HOOKE

 I. Hooke ifjúsága. – Találmányai a gyakorlati mechanika és az időmérés terén. (272)
II. Hooke a Royal Society tagjává és a mechanika tanárává lesz. – Találmányai az optikai s az asztronómiai műszerek terén. (276)
III. Hooke asztronómiai észleletei. – Az állócsillagok évi parallaxisa. (281)
IV. Elméleti optikai vizsgálatok. (282)
V. A gravitáczió elmélete. (284)
VI. Hookenak egyéb fizikai vizsgálatai és találmányai. (286)
VII. Hooke mint építő. – Titkári hivatala a Royal Society-ban. – Jelleme, halála. (288)

 272

HUYGHENS (arczképpel)

 I. Huyghens ifjúsága. – Mathematikai tanulmányai és fölfedezései. (290)
II. Az ingás óra. – Optikai eszközök. – A Saturnus rendszere. (293)
III. Huyghens Párisban. (296)
IV. Huyghens Hollandiában. Találkozása Newtonnal. (298)
V. Az égitestek lakhatóságának kérdése. – A Kosmotheoros s ennek utóhatásai. (300)
VI. Huyghens halála. – Jelleme. (303)
VII. A Horologium oscillatorium. – Az ingás órák. – A mathematikai és fizikai inga elmélete. (305)
VIII. A czentrifugális erő. – A földgömb alakja. (313)
IX. Az ütközés. – Az eleven erő megmaradásának elve. (317)
X. A hullámelméletet elősegítő újabb kísérleti tények. – Huyghens elmélete. – A polározódás. (321)
XI. Meteorológiai optika. – A hullámelmélet további sorsa. – Párhuzam Newton és Huyghens között. (330)

 290

NEWTON (arczképpel)

 I. Newton születése és gyermekkora. (340)
II. Newton Cambridge-ben. – Tanulmányai. (342)
III. Newton mint professzor és a Royal Society tagja. – Viszálya Hooke-kal. – Politikai szereplése. (346)
IV. Newton visszatérése a tudományokhoz. – Szellemi erejének hanyatlása. (348)
V. Newton a pénzverő hivatal igazgatója. – A chemia iránti hajlama. – Kitüntetései. Halála. (353)
VI. Newton jelleme. – Theologiai munkái. (358)
VII. A Philosophia Naturalis. – Az általános gravitáczió. (364)
VIII. A gravitáczió elmélete Newtonnál. (370)
IX. Az ég mechanikájára vonatkozó egyéb problémák. – A Philosophia Naturalis sorsa. – Newton filozófiai felfogása a gravitáczióról. (378)
X. A Philosophia Naturalisban tárgyalt fizikai feladatok. (385)
XI. Abszolut erőmérés. – A mechanikai mértékrendszer. (387)
XII. Newton optikája. – A színszórás. (390)
XIII. Az emisszió-elmélet. – A sugártörés és a szivárvány elmélete. (398)
XIV. A vékony lemezek színei. – A testek természetes színei. – A diffrakczió és a kettős törés. (401)
XV. Newton egyéb fizikai dolgozatai. (406)
XVI. Newton érdemei a mathematikában. – Vitája Leibniz-czel. – Chronologiája. – Összes műveinek kiadásai. (407)

339

HALLEY

 I. Halley élete. – Asztronómiai fölfedezései. (415)
II. Barométeres magasságmérés. – A barométerállás változásai. – A szelek elmélete. (419)
III. Halley optikai vizsgálatai. (420)
IV. A hőmérő. – Fahrenheit. (426)
V. Halley mágnességi vizsgálatai. – Graham – Az északi fény. (429)

 415

BRADLEY

 434

BERNOULLI DÁNIEL

 I. A Bernoulliak. – Bernoulli Dániel élete. (439)
II. Az eleven erők megmaradásának elve. (446)
III. A hidrodinamika alaptétele. – A gázelmélet. (448)
IV. Akusztikai vizsgálatok. – Brook Taylor. (451)

 439

WATT (arczképpel)

 I. Watt ifjúsága. – Watt a glasgowi egyetem mechanikusává lesz. (456)
II. A régi gőzgép története. (459)
III. Az újabb gőzgépek története. (467)
IV. Watt gőzgépe. (472)
V. A víz chemiai összetétele. (479)
VI. Watt magánélete. – Kitüntetései. – Halála. (483)

 454
FRANKLIN (arczképpel)

 I. Franklin ifjúsága. (486)
II. Franklin a közügyek terére lép s a tudományokkal foglalkozik. (489)
III. Az elektromos tünemények ismeretének fejlődése Gilbert óta. – Hawksbee. (491)
IV. Gray és Dufay. – Az elektromosság terjedése és kétféle minősége. (493)
V. Az elektromos gép. – A sűrítő palaczk. (498)
VI. Franklin és a sűrítő palaczk. – Az elektromosság elmélete. (502)
VII. A légköri elektromosság és a villámhárító. (508)
VIII. Franklinnak az elektromosságra vonatkozó egyéb vizsgálatai. (514)
IX. Franklin politikai pályafutása. – Jelleme. – Halála. (515)

 485

COULOMB

 I. Coulomb élete a franczia forradalom kitöréseig. (521)
II. Az elektrométerek. – Elektromos sorok. – A megosztás elmélete. – Symmer elmélete. (523)
III. Coulomb vizsgálatai. (529)
IV. Coulomb nézetei a mágnesség mibenlétéről. – Működése a forradalom után. – Jelleme. – Halála. (535)

 521
VOLTA (arczképpel)

 I. Volta ifjúsága. – Első vizsgálatai. – Az elektrofor. (538)
II. Volta chemiai munkái. – Volta Páviában tanár. – A szalmaszál-elektroskop és a kondenzátor. – Az eudiométer s egyéb találmányok. (540)
III. A légköri elektromosság forrásai. (542)
IV. Érintkezésbeli elektromosság. (546)
V. Az elektromos oszlop. (554)
VI. Az elektromos oszlop elmélete. (556)
VII. Volta kísérletei Párisban. – Kitüntetései. – Egyéni és tudományos jelleme. – Halála. (558)

 538

CHLADNI (arczképpel)

 I. Chladni ifjúsága és tanulmányai. – Hangszerei. (565)
II. A fizikai akusztika fejlődése a XVIII-dik században. (569)
III. Chladni Akusztikája. (574)
IV. A pálczák transverzális és longitudinális rezgései; a hangmagasság mérése. – Lapok rezgései. – Forgó rezgések. (576)
V. A hang sebessége és visszaverődése. – Hallócsövek. – Meteorok és üstökösök. (582)
VI. Chladni utazásai. – Jelleme. – Halála. (588)

 565

Arczképek jegyzéke

1. Leonardo da Vinci.

5. Descartes.

9. Watt.

2. Kopernikus.

6. Guericke.

10. Franklin.

3. Galilei.

7. Huyghens.

11. Volta.

4. Kepler.

8. Newton.

12. Chladni.



II. KÖTET
LAVOISIER (arczképpel)

 I. Lavoisier ifjúsága. – Első munkái. – Lavoisier az akadémia tagjává s főhaszonbérlővé lesz. (1)
II. A flogiszton-elmélet. – Lavoisier új elmélete. (3)
III. Az új elmélet következményei. – Az anyagmennyiség állandósága. – Lavoisier viszonya a többi chemikushoz. (8)
IV. A chemiai nomenklatura. – A Chemia Elemei. (11)
V. A rejtett hő és a fajhő története. (13)
VI. A testek hőokozta kitágulása. (19)
VII. A hő mivoltára vonatkozó hipothézisek. (21)
VIII. Lavoisier tevékenysége adminisztratív pályáján. (25)
IX. Lavoisier pöre és kivégeztetése. – Jelleme és családi viszonyai. (28) 		1
LAPLACE (arczképpel)

 I. Laplace élete. (33)
II. Az asztronómia állapota Laplace föllépése idejében. (40)
III. Az ár és az apály. – A praeczesszió. – A Hold librácziója. A Jupiter és Saturnus egyenletlenségei. – A Jupiter-holdak törvényei. (44)
IV. A naprendszer állandósága. – A nehézségi erő szukczessziv terjedése. – A Földnek a Naptól való távolsága. – A földgömb közép-lapultsága. – A Föld forgás-sebessége. – A Saturnus-gyűrűk. (48)
V. Laplace kozmogóniája. – Az "Exposition dn Système du Monde". (55)
VI. Hajcsövesség. – A hang terjedés-sebessége. – A valószínűségek elmélete. (59) 		32
RUMFORD

 I. Rumford ifjúsága. – Katonai s politikai pályafutása. (68)
II. Rumford Bajorországban. (70)
III. Rumford hőtani vizsgálatai. (73)
IV. Fotométria. (83)
V. Rumford érdemei a tudományok terjesztése körül. – Visszavonulása a nyilvános élettől. – Halála; jelleme. (85) 		68
GAY-LUSSAC (arczképpel)

 I. Gay-Lussac ifjúsága és tanulmányai. – Chemiai első munkái. (89)
II. Gay-Lussac légutazásai. (91)
III. A gázok kiterjedése. (96)
IV. Gay-Lussac és Humboldt. – Utazásuk Olasz- és Németországban. (100)
V. Dalton atómos elmélete. – Gay-Lussac-nak a gázok egyesülésére vonatkozó törvénye. (104)
VI. Gay-Lussac a politechnikai iskolán tanár. – Egyéb chemiai tanulmányai. (111)
VII. Gay-Lussac meteorológiai vizsgálata. – Tevékenysége a gyakorlati téren. (114)
VIII. Gay-Lussac tanári működése. – Magánélete. – Halála. (116) 		89
DAVY

I. Davy ifjúsága. – Chemiai első munkája. (121)
II. A nitrogén-monoxidra vonatkozó vizsgálatok. – Davy a Royal Institution tanárává és a Royal Society tagjává lesz. (123)
III. Davy vizsgálatai az elektromos oszloppal. (125)
IV. Az ammoniak-amalgám. – A chlór. – A gyémánt elégetése. – Biztosító lámpa. (130)
V. Az elektromos oszlop elmélete. – Az elektromos fény. – Hőtani vizsgálatok. (134)
VI. Davy hivatalai és kitüntetései. – Chemiai művei. – Utazásai. – Jelleme; halála. (138) 		121
WOLLASTON 142
DULONG

I. Dulong ifjúsága és tanulmányai. – Chemiai munkái. (148)
II. Dulong és Petit. – A testek kiterjedése és kihülése. (150)
III. A szilárd testek és gázok fajheve. – Dulong és Petit törvénye. – A gázok hirtelen térfogatváltozására vonatkozó törvény. (155)
IV. Mariotte törvénye. – A vízgőzök feszítő ereje. – Sugártörés a gázokban. (161)
V. Dulong és Berzelius. – A gázok sűrítése fémek által. – Égési és állati hő. – Dulong mint tanár. – Halála. (166) 		148
YOUNG (arczképpel)

I. Young ifjúsága. – Tanulmányai, rendkivüli tehetségei. – A látás elmélete (172)
II. Az interferencziák elve. (176)
III. Young különböző művei. – Orvosi pályája és hivatalai. – Jelleme. – Halála. (185) 		172
MALUS

I. Malus ifjúsága. – Katonai pályafutása. (192)
II. Malus optikai munkái. – Polározódás a visszaverődés és egyszerű törés által. (199)
III. Malus kitüntetései. – Halála. – Jelleme. (206) 		192
BIOT (arczképpel)

I. Biot ifjúsága és tanulmányai. – hivatalai. – Fokmérések. (209)
II. Biot fizikai munkái. (218)
III. Biot mint tanár és író. – Kitüntetései. – Halála. (225) 		209
ARAGO (arczképpel)

I. Arago ifjúkora. – Belépése a politechnikai iskolába. – Arago az obszervatorium titkárává lesz. (229)
II. A spanyolországi fokmérés. (235)
III. Arago fogsága. – Kalandjai Spanyolországban és Afrikában. – Visszatérése Francziaországba. (237)
IV. Arago az akadémia tagjává, a Bureau des Longitudes adjunktusává és politechnikai iskolai tanárrá lesz. (247)
V. Az aberráczió és a fényhipothézisek. – Aragonak interferencziai kisérletei. (251)
VI. A színes polározódás. (258)
VII. A forgató polározódás. (263)
VIII. A polariskóp. – Fotométeres vizsgálatok. – A poláriméter, czianométer s egyéb alkalmazások. (266)
IX. A fénysebesség kisérleti meghatározása. (270)
X. Elektromágnesség. (273)
XI. A forgás-mágnesség. (278)
XII. Az asztrónomiára, meteorologiára és fizikai geografiára vonatkozó vizsgálatok. (283)
XIII. A hang sebessége. (287)
XIV. Arago biografiai és történelmi művei. (289)
XV. Arago mint akadémikus. – Politikai tevékenysége. – Jelleme. – Halála. (290) 		229
FRESNEL (arczképpel)

I. Fresnel ifjúsága. – Mérnöki pályája. – Első munkái. (300)
II. Fresnel műveinek általános elvi jelentőssége. – A fény interferencziája. (305)
III. A fény polározódása. – A tranzverzális rezgések elve. (314)
IV. A körös polározódás. (322)
V. A fény kettőstörése. (326)
VI. A polározott fény visszaverődése és törése. – Az éterre vonatkozó vizsgálatok. (336)
VII. Világító tornyok. – Fresnel hivatalai s külső életviszonyai. – Halála. (339) 		299
BREWSTER

I. Brewster ifjúsága és tanulmányai. – Első vizsgálatai. – Irodalmi vállalata és optikai munkája. (345)
II. A polározódás szögének törvénye. – Visszaverődés a fémek s a kettőstörő közegek felületéről. (347)
III. Színgyűrűk kristálylemezekben. – Esetleges kettőstörés. – A kristályok optikai rendszere. (350)
IV. A fény abszorpcziója. – A fluoreszkálás. – A kaleidoszkóp és stereoszkóp. – Világító tornyok. (354)
V. Brewster irodalmi tevékenysége. – Kitüntetései, jelleme, halála. (359) 		345
OERSTED

I. Oersted ifjúsága és tanulmányai. – Első munkái. (365)
II. Oersted külföldi első utja. – Oersted és Ritter. (368)
III. Oersted mint tanár. – Különböző vizsgálatai. – Második utazása. – A folyadékok összenyomhatósága. (371)
IV. Az elektromágnesség feltalálása. (374)
V. Oersted egyéb fizikai munkái. – Utazásai. – Irodalmi működése. – Kitüntetései, halála. (381) 		364
AMPÈRE (arczképpel)

I. Ampère ifjúsága és tanulmányai. – Atyjának sorsa s ennek következményei. – Ampère mint magán- s nyilvános tanár. (385)
II. Ampère dolgozata a valószínűség elméletéről. Állomása a politechnikai iskolán mint repetitor, később mint tanár. (389)
III. Ampère-nek az elektrodinamikára vonatkozó fölfedezései s dolgozatai. (391)
IV. Ampère mathematikai munkái. – Tudományos egyénisége. (403)
V. Ampère jelleme. – Halála. (409) 		385
SEEBECK

I. Seebeck ifjúsága. – Optikai munkái. (415)
II. A hőelektromos oszlop. – Seebeck egyéb dolgozatai. (423)
III. Seebeck élete. – August Seebeck. (427) 		415
MELLONI

I. Melloni ifjúsága. – A sugárzó hő története. – Melloni munkái. (429)
II. Melloni élete s iratai. – Jelleme. – Halála. (442) 		429
OHM 446
FARADAY (arczképpel)

I. Faraday ifjúsága. – Alkalmazása a Royal Institution-ben. – Első kísérletei. (463)
II. A mágnesek és az áramok forgása. – A gázok megsűrítése. – Egyéb dolgozatok. – Faraday kitüntetései. (468)
III. Az indukált áramok. (473)
IV. Faraday elektrochemiai fölfedezései. – Az elektromos áram, a vezetés és az indukczió elmélete. (480)
V. A mágnesség hatása a polározott fényre. (492)
VI. A diamágnesség. – A kristályok, a lángok és a gázok mágnessége. – A légköri mágnesség. (496)
VII. Faraday egyéb művei. – Tudományos jelleme. (505)
VIII. Faraday magánélete, jelleme. – Halála. (512) 		463
ROBERT MAYER (arczképpel)

 I. Mayer ifjúsága. – Tanulmányai s ezek irányzata. – Orvosi pályája. – Utazása Jáva szigetére. (519)
II. A hő mechanikai egyenértéke. (524)
III. Mayer elveinek bővebb kifejtése és alkalmazása a természet tudományok különféle ágaira. (530)
IV. Az ég dinamikája. (542)
V. Mayer elvének történelmi előzményei. (549)
VI. Mayer életviszonyai. – Tudományos jogaiért vivott küzdelme s ennek közvetlen eredményei. (553)
VII. Családi és társadalmi intrigák, melyek miatt Mayer az őrültek házába kerül. – Mayernek ez ügygyel kapcsolatos magatartása s nyilatkozatai. – További tevékenysége. – Jogainak elismerése. – Halála. (560) 		517

Arczképek jegyzéke

1. Lavoisier.

5. Biot.

9. Ampère.

2. Laplace.

6. Gauss.

10. Faraday.

3. Gay-Lussac.

7. Arago.

11. Mayer.

4. Young.

8. Fresnel.



Betűrendes név- és tárgymutató
mind a két kötethez.

I. Névmutató. (575)
II. Tárgymutató. (588)



ELŐSZÓ

VALAMELY tudomány története szorosan összefügg az azt művelő kiváló férfiak életével. S mégis ritkán tapasztaljuk, hogy ez az összefüggés kellő méltatásra találna. A különböző tan- és kézikönyvek első sorban a tudomány rendszerét tartják szem előtt, vagy azt legalább is szem előtt tartani akarják s a tanok fejlődésének története bennök csak annyiban szerepel, a mennyiben a neveket, könyvczímeket s évszámokat tartalmazó odavetett rövid jegyzetek az olvasót chronológiai tekintetben némileg tájékozandók volnának. A búvárok életviszonyai, melyek a tudományos eredmények létrehozatalára mindig kiváló, de a legtöbb esetben döntő befolyással vannak, az efféle művek programmjába nem vonhatók. Az oly művek pedig, melyek a tanok fejlődése történetét kritikai szempontból tárgyalják, tehát a tudomány kész rendszerének törvényei által kevésbbé korlátoztatnak, a tudományos eredményeket intellektuális kész tényeknek tekintik, s a mellett, hogy az eredmények fejlődését azok első forrásától kezdve végső kifejlődésökig kritikai szemmel kísérik, mindig csak a már bizonyos fokra érlelődött szellem tevékenységére vannak tekintettel, de figyelmökön kívül hagyják azokat a külső tényezőket, melyek a szellem ébredésére és fejlődésére hatottak. A kritikai történelemben csak a szó szoros értelmében vett tudományos tanoknak van gyermekkoruk, de a tanokat fejlesztő egyének értelmök férfikorában állanak, hogy értelmi tehetségeikkel szellemi külö-

VI

nös irányzatuk szerint a tudomány javára, esetleg kárára, befolyjanak. Ott, a hol pusztán a kritikai szempont az irányadó, egyéb körülményekre nem is kell figyelemmel lenni. Azonban a tudomány általános története, különösen akkor, ha a tudomány a tapasztalati tények és törvények alapján fejlődött, bizonyára figyelemmel fogja kísérni a búvároknak nem csak szellemi, benső, hanem külső életviszonyait is, mivel ez utóbbiak az empirikus búvárlatnak gyakran még a lehetőségét is föltételezhetik. A szellem spekulatív működése itt nélkülözhetetlen, de egymagában véve, elégtelen tényező. Ha VOLTA – hogy a számtalan példa közül csak egyet említsünk – a róla elnevezett oszlopot föl nem találja, OHM és AMPÈRE elméleti, és FARADAY experimentátori összes elméssége mind hiába való lett volna; a dinamikai elektromosság tudománya VOLTA fölfedezése nélkül nem léteznék.

A dolog közelebbi megvizsgálásánál azt veszszük észre, hogy egyes kiváló búvárok működése, vagy az által, hogy új vizsgálatoknak tágas mezejét nyitja meg, vagy pedig azáltal, hogy régóta kutatott igazságok teljes kifejlődését eredményezi, a tudományos tanok történetében vagy kiinduló, vagy pedig nyugvó pontot képez. E működés körül kisebb korszakok tudományos eseményeit csoportosíthatjuk, s ekkor azt tapasztaljuk, hogy egyes kiváló búvárok tevékenységében egész korszakok tudományos képe visszatükröződik. Így a kiváló tudósok biografiái a tudománytörténelem egyes fejezeteivé válnak, mely fejezeteket az általános tudományos érdek mellett az illetőknek életviszonyai, lélektani és neveléstani, meg általános emberi szempontból kiválóan érdekessé teszik.

Ez volt a meggyőződésem, midőn a jelen műnek, mely a jelzett értelemben a kiváló fizikusok életrajzait tárgyalja, a megírásához fogtam; ez a meggyőződés vezérelt annak kidolgozásában. Ezeket megmondva, úgy hiszem, a szíves olvasó legkevésbbé sem fog megütközni, ha e munkában a fizika történetében is szokásos korszakokra való felosztásokat

VII

megtalálni nem fogja; az általános felosztások jellege vagy inkább az általános kulturatörténelem főbb mozzanataival – és nem a tulajdonképeni fizika-történelem egyes fázisaival – áll szorosabb összefüggésben, vagy pedig a fizikának csak egyes ágaira vonatkozik, mert a fizikai tanok nagy része egymástól függetlenűl indult fejlődésnek. A fizika történetére vonatkozó eddig írt csekély számú művek mindannyian inkább a tisztán tárgy szerinti fölosztást, mint a különböző tárgyakat egyaránt felölelő korszakfölosztást követik. Magától értetődik, hogy az olyan mű, mely a tudomány fejlődését az alapítók biografiáiban akarja visszatükröztetni, mindkétirányú fölosztási rendszer kötelékei alól annál is inkább föloldhatja magát, mivel a tudományos biografiákból mind az egyes korszakok, mind pedig az egyes tudományszakok fejlődési fázisának amúgy is elő kell tűnnie. Az ilyen földolgozás részletei közötti egyedüli kapcsot a szellem ama félre nem ismerhető törekvésének kell képeznie, mely azt tűzte ki czéljáúl, hogy az egyes tünemény-csoportok tanainak egymáshoz való közelítését s kölcsönös kapcsolatát mindinkább nyilván valóvá tegye.

Ezt a fölfogást, úgy hiszem, maga a fizika története igazolja. Különféle tanok évszázadokon át tartalmilag egymástól függetlenül fejlődtek. A közös kapocs a tudománynak mint egésznek módszerén kívül a természeti erők kölcsönösségének és a különnemű tüneményeknek okozatos összefüggése volt. De épen ebben a tekintetben a kitűzött czél a legkésőbben éretett el: a fizikai ismereteknek magas fokra kellett fejlődniök, míg a XIX-ik század közepén az általános kapocs az erő megmaradása elvében, mint a legáltalánosabb fizikai törvényben, föltaláltatott.

Nyilván való, hogy a fizikai tanok egynémelyikének fejlődése a többiét nagy mértékben előmozdította, s hogy bizonyos helyes irányok kijelölése által a fizikai összes kutatások új mederbe szoríttattak. Az ilyen befolyásokat a fizika történelmét tárgyaló bármiféle szempontból kiinduló műnek gondosan

VIII

figyelembe kell vennie. Némely esetben a földolgozandó tárgyak okozatos összefüggése megkívánta, hogy egyes fizikusok érdemeit a megillető mértékben egy másik fizikusnál tárgyaljam, kinek tevékenységében az illető tárgyak a fejlődés szempontából bizonyos megállapodásra jutottak. Ilyenkor beértem azzal, hogy az illető érdemeire a figyelmet fölhívjam. Lehet, hogy ez által az egyes biografiák kerekdedsége csorbát szenvedett, de kikerültem a fölösleges ismétléséket s a műben, mint egészben hézagok még sem támadtak.

Arra törekedtem, hogy azoknak a fizikusoknak a biografiái, kiknek tevékenysége a fizikai tanok fejlődésének kulmináczióját eredményezte, a többiekéivel tudomány-történelmi egészszé olvadjanak. Általában az egész mű, mindamellett hogy külső berendezése szerint csak biografiai gyüjtemény, a fizikai tanok fejlődéséről nem egyes részeiben, hanem egészében fog kellő tájékozhatást [!] nyújtani. Mégis, hogy azok az olvasók, kik e műből csak bizonyos szak fejlődésének jelentősebb fázisaival akarnak megismerkedni, e műnek jó hasznát vehessék, az egészhez rendszeres tárgymutatót csatolok a II-ik kötet végén.

Azok után, miket a Bevezetésben elmondandó leszek, fölösleges volna itt különösen indokolnom, hogy munkámat a tudományok újjászületési korszakának fizikusaival nyitottam meg.

Az volt a szándékom, hogy munkámat, a mennyire csak lehet, az eredeti kútfők alapján dolgozzam ki. Csak a hol az eredeti forrásokat egyáltalában nem szerezhettem meg, ott használtam a legjobb és legmegbízhatóhb másodforrásokat. Mindezeket, mindenütt, gondosan megjelöltem s minden egyes biografia után a mennyire csak lehetett, teljes irodalmi jegyzéket csatoltam.

Mivel a fizikai tudományok a művelődés legbefolyásosabb tényezői közé tartoznak, s mivel az értelem ereje s a szellem hatalma kevés más szakban nyilatkozik oly közvetetlenűl s oly nagy vonásokban, mint a fizikai tanokhan, nyilván való, hogy

IX

azoknak életrajzai, kik e tudományokat művelték s e tanokat fejlesztették, nagyon méltók és alkalmasak arra, hogy azoktól általában a nevelésre, az oktatásra, a tanulmánvi rendszerekre, különösen pedig a természetvizsgálásra hasznos vagy káros külső és belső tényezőkre vonatkozó általános következtetéseket és irányelveket vezessünk le. Az olvasó figyelmén áll, hogy a jelen munkából efféle következtetéseket vonjon; az egyes esetek világosan kijelölik a tanulságokat. Itt megelégedhetünk avval, hogy a fizikusok életviszonyaiból meríthető általános tanulságra hívjuk fel az olvasó figyelmét.

A kiváló fizikusok nagy és általános többsége (mert csak ez lehet az irányadó) szellemi nagyságát nem formailag meghatározott nevelési és iskoláztatási rendszernek köszönhette. Szellemüknek már gyermekkoruk óta szabad játéka volt. A kiváló fizikusok, a szónak vagy egészen szoros, vagy pedig az iskoláztatás által csak kevéssé tágított értelmében, autodidakták voltak. Értelmük fejlődése, tudásuk s nagy műveik a megelőző híres mesterek műveihez közvetetlenül csatlakoznak. Ha nagy dolgokat hoztak létre, ezt annak köszönhették, hogy forrásaik nagy mesterek élő példája s művei valának. Végre mindannyian szabad emberek voltak, kik a szellem szabadságát és a tudományos meggyőződést sem egyházi, sem politikai, sem pedig társadalmi kényszernek alá nem vetették; tudásukat külső és alárendelt érdekek szolgálatába nem szegődtették s az értelem szabadságának védelmére keltek még akkor is, midőn előre láthatták, hogy a küzdelemben föl kell áldozni mindazt, amit közönségesen az élet boldogságának nevezünk s hogy a kivívandó diadal csak a martírság ideális diadala lehet.

Szeged, 1880. október végén.

CZÓGLER ALAJOS