SNELL
WILLEBRORD SNELL (SNELLIUS) VAN ROIJEN, egy holland mathematikusnak a fia, 1591-ben Leydenben született. Rövid életéről kevés adatunk van. Már kora ifjuságában oly buzgalommal tanulta a geométriát, hogy 17 éves korában megkisérlette az APOLLONIUS elveszett művének (De sectione determinata) kipótlását. Ez a kisérlet, melyet Apollonius Batavus név alatt tett közé, nagyon feltűnt a tudósoknak. 19 éves korában a PTOLEMAEUS Almagest-jét nem csak hogy megértette, hanem magyarázni is tudta.
SNELL a tanítói pályára szánta magát, de a tanítással csak akkor akart foglalkozni, midőn magát már teljesen kiképezte. E végből Franczia- és Németországba utazott; három éven át a KEPLER és TYCHO BRAHE tanítványa volt. E híres csillagászok tehetségeit fölismervén, őt nagyra becsülték, s vele sűrűn leveleztek.
Leydenbe visszatérve, az atyja lemondásával megürült mathematikai tanszéket foglalta el, s ez állásában nagy buzgalmat fejtett ki. Tanítványai számára több művet akart összeállítani, de kora halála megakadályozta terve kivitelét.
SNELL 1626. okt. 31-én 35 éves korában, hosszas betegeskedés után húnyt el. Neje őt csak 11 nappal élte túl. Közös sírjukat gyermekeik szép emlékkel díszítették.
SNELL-nek a legfontosabb találmányáról, a törés törvényéről írt munkája nem nyomatott ki soha, minélfogva még kételkedni
is lehet a felől, hogy valóban ő volna-e a föltaláló. S valóban akadt is egy második föltaláló DESCARTES személyében, kiről még szólani fogunk. Azonban VOSS IZSÁK kanonok (VOSSIUS, sz. 1618. Leydenben, megh. 1689. Windsorban) és HUYGHENS, a híres fizikus, azt állítják, hogy a törési törvényt tárgyaló kéziratot látták. Már pedig ha a VOSS állításának igazságához kétség férhetne is, HUYGHENS-ben teljesen megbízhatunk.
A SNELL sugártörési törvénye szerint a törési szög cosecansa osztva a beesési szög cosecansával ugyanarra a törő közegre nézve állandó, a beesési szög nagyságától független mennyiség. Ha a cosecansok helyett a visszás sinusokat vezetjük be, a törési törvénynek jelenleg használt alakját kapjuk. Hogy milyen elméleti elvek alapján vezette le SNELL a helyes törvényt, azt, miután az idevonatkozó irat elveszett, nem tudhatjuk; ismereteink mindössze is a HUYGHENS által a SNELL-nek tulajdonított geometriai eljárásra szorítkoznak. Hogy azonban a dolgot helyesebben, vagy legalább is oly helyesen fogta föl mint DESCARTES, ezt nem csak az eredmény helyessége, hanem még DESCARTES-nak a fény lényegére vonatkozó föltevései is bizonyítják.
A sugártörés törvénye a dioptrika alaptörvénye, s bár a dioptrika más helyen előterjesztett okokból e törvény nélkül is boldogúlt, ez a törvény a fényelmélet további fejlődésére kiváló befolyást volt gyakorlandó. Ebben, s nem a tulajdonképeni dioptrikának tett szolgálataiban rejlik a törvény elméleti jelentőssége.
SNELL-nek második nagy érdeme, hogy ő volt az első, ki a földgömb méreteit a trianguláczió segítségével meghatározta.
Már az ókoriak iparkodtak, hogy a Föld méreteiről maguknak számot adjanak. ERATOSTHENES (K. e. 270 körül) alexandriai könyvtárnok volt az első, aki a Föld nagyságát csillagászati elvek alapján határozta meg. Ő előtte a Föld nagyságát csak becsülték. Mintegy 200 évvel ERATOSTHENES után a szyriai POSIDONIUS hasonló méréseket tett. Eme mérések tényleges eredmé-
nyeit nem ismerjük, mert nem tudjuk, hogy mekkora volt a stadium, az ókoriak hosszegysége.
Ép oly kevéssé ismerjük az Al Mamum kalifa által 827-ben elrendelt arab fokmérés tényleges eredményét. Az arabok az alapvonalat tényleg megmérték, holott ERATOSTHENES és POSIDONIUS csak becsülték. Az arabok a triangulácziót nem ismervén, az Arab tenger melletti Singár pusztában egy foknak hosszúságát direkte mérték meg, s azt 56 arab mérföldnek találták. Az arab mérföld állítólag 1000 arab rőföt foglalt magában; a rőf ismét kétféle volt: királyi rőf és fekete rőf, az utóbbi egyenlő volt egy nagy néger rabszolga karjának hosszúságával. A királyi rőf állítólag 24, a fekete rőf pedig 27 hüvelykre osztatott fel; egy hüvelyk pedig hat egymás mellé rakott árpaszem hosszúságával bírt. Tehát a Földet árpaszemekkel mérték!
A SNELL számításai szerint 89 árpaszem egyenlő 1 rajnai lábbal (0.161 toise) minélfogva az arab mérés szerint 1° = 38710 toise-al.
Mintegy 90 évvel SNELL előtt JEAN FERNEL párizsi orvos hajtott végre egy mérést. FERNEL meghatározta Páris és Amiens szélességeit; a két helynek egymástól való távolságát kocsija kerekeinek forgási számából határozta meg. A hibák véletlen kompenzácziója folytán e nagyon is tökéletlen módszer segítségével tűrhető eredményt talált, mert FERNEL szerint 1° = 57070 toise.
SNELL az ő méréseit 1615-ben Alkmar és Bergen-op-Zoom között, még pedig a trianguláczió segítségével hajtotta végre s 1°-nak hosszúságát 55021 toisenak találta. E munkálatára vonatkozik Eratosthenes Batavus, Lugd. Batav. 1617. cz. műve.
SNELL-nek többi művei a következők:
De re nummaria liber singularis, Antwerp. 1616; ez a régiek pénzeivel foglalkozik;
Descriptio cometae qui ann. 1618. mense novembri primum effulsit, Lugd. Bat. 1619;Cyclometria sive de circuli dimensione, Lugd. Bat. 1621. E különben is érdekes műben a kör kerületét rövidebb úton számította ki mint LUDOLPH. *
Tiphys Batavus sive de cursu navium et re navali, Lugd. Bat. 1624; inkább tudományos mint gyakorlati mű.
Halála után jelent meg: Doctrinae triangulorum canonicae etc. libri IV. Lugd. Bat. 1627.A sugártörés törvényeinek feltalálása és a Föld méreteinek tudományos módszereken alapuló első meghatározása egyéb érdemeitől eltekintve elegendők arra, hogy SNELL-t a kiváló fizikusok sorába helyezzük.
* MONTUCLA, Hist. d. math. II. p. 7.
Irodalom
FOPPENS, Bibliotheca belgica, Brux. 1739.
MONTUCLA, Hist. d. math., II.
DELAMBRE, Hist. de l'Astronomie moderne. II.
SIEGENBECK, Gesch. der Leid'sche Hooge-school, Leyd. 1832.