BORELLI.
I.
Borelli élete.GIOVANNI ALFONZO BORELLI 1608. jan. 28-án Castelnuovoban, a nápolyi tartományban született; fia volt egy katonatisztnek, ki III. Fülöp spanyol király hadseregében szolgált. Mint ifjú Rómába ment, hogy itt a filozófiát és a mathematikát tanulja; tanítója ugyanez a CASTELLI volt, kinek TORRICELLI és CAVALIERI is tanítványai voltak.
Tanulmányainak befejezte után Messinába ment, hol a mathematika professzora volt. Az 1644 és 1648-iki pestisről, mely Sicziliát pusztította, értékes orvosi munkát irt.
Mindamellett hogy Messinában köztiszteletben állott, mégis 1656-ban a várost odahagyta és Pizába ment, hogy itt a neki fölajánlott mathematikai tanszéket elfoglalja.
BORELLI nem sokára megválasztatott az Accademia del Cimento tagjává. Ez a nagyhírű akadémia, mely II. Ferdinand toskanai nagyherczeg tervezete alapján mintegy 15 évvel GALILEI halála után jött létre, az első szövetkezet volt, mely csupán csak a fizika művelését tűzte ki czéljáúl, még pedig mint a neve (a kisérlet akadémiája) is mutatja, a természet törvényeit csak kísérletek által iparkodott megállapítani. A tagok számra nézve kilenczen*, együttesen dolgoztak, s e tekintetben ez az akadémia
* BORELLI, CANDIDO DEL BUONO, PAOLO DEL BUONO, LORENZO MAGALOTTI, ALESSANDRO MARSILI, ANTONIO OLIVA, FRANCESCO REDI, CARLO RENALDINI, VIZENZO [!] VIVIANI.
a jelenlegiektől lényegesen, de egyszersmind előnyösen különbözik. Az akadémiának ez a szervezete úgy hozta magával, hogy a közzétett értekezésekben a szerzők magukat nem nevezték meg; munkálkodásuk eredményét a Saggi di naturali sperienze fatte nell'Accademia del Cimento, Firenze, 1667. czímű egykötetes műben tették közzé. Ezt a művet II. Lipót toskánai nagyherczeg 1841-ben újra kinyomatta; ez a kiadás függelék gyanánt az akadémia naplójának egy részét is tartalmazza, mely naplóból kitűnik, hogy az egyes munkálatokban mely tagoknak volt a legnagyobb részük.
Az akadémia feloszlása után BORELLI visszament Messinába. Azonban nyugtalan és heveskedő természete miatt e várost nemsokára el kellett hagynia. 1674-ben a MASSINI-fél lázadásba keveredvén, menekülnie kellett. Újra Rómába ment, hol egyideig az akkoriban ott tartózkodó Krisztina svéd királynő pártfogása alatt élt, később azonban nagyon ínséges viszonyok közé került.
BORELLI 1679. decz. 31-én a római St. Pantaleone klastromban nagy nyomorúságban halt meg.
II.
Borelli fizikai munkái.BORELLI-ről fönmaradt életrajzi adatok csekély száma miatt nem lehet alaposan megítélni, hogy e jeles férfiú szomorú sorsának egyéni hibái mennyiben lehettek okai. Ha azonban munkáinak nagy számát, eszméinek ujságát és gazdagságát kellőképen figyelembe veszszük, őt korának legjelesebb fizikusai közé kell számítanunk. A Saggi-ban közzé tett dolgozatain kívül még 13 önálló munkát irt, s ezekben a fizikán kívül a mathematikát, az asztronómiát és a fiziológiát tárgyalta. Az accademia del cimento kísérleteinek nagy része, nevezetesen a légnyomásra vonatkozók, tőle erednek. BORELLI nem szívesen egyezett abba, hogy vizsgálatai névtelenül jelenjenek meg, sőt e miatt a többi tagokkal viszályba keveredett.
A következőkben meg fogjuk ismertetni az akadémia ama vizsgálatait, melyekről föltehető, hogy bennük BORELLI-nek van a legnagyobb érdeme. Lesz még alkalmunk, hogy megfelelő helyeken a többiekre is visszatérjünk.
A Saggi-ból látni, hogy TORRICELLI fölfedezésének következményei mily nagy mértékben foglalkoztatták az akkori fizikusokat. A TORRICELLI-féle ür módot, persze hogy még nagyon kényelmetlen módot nyujtott arra, hogy számos tünemény a légnyomástól vagy általában a levegő befolyásától függetlenné tétessék, ami a vizsgálatok hosszú sorozatára adott alkalmat. Igaz ugyan, hogy a tünemények az üres térben nem mutattak oly feltűnő különbségeket, mint a minőket az experimentátorok vártak s a várt nagy eredmények elmaradtak, azonban a nagy gonddal és fáradsággal végrehajtott kisérletek az eszmék tisztázását nagy mértékben mozdították elő.
A Saggi II-ik fejezetében le van írva egy edénybarométer, mely csak külső alakra nézve különbözik az akkori barométerektől, melyek mindannyian edénybarométerek valának. Továbbá le vannak írva azok a kisérletek, melyekkel az akadémikusok kimutatták, hogy már egy 50 rőf (braccio) magas torony tetején a levegő nyomása kisebb, mint a torony lábánál s PASCAL megnevezése nélkül fölemlíttetik, hogy hasonló kisérletek már Francziaországban is tétettek. Le van még írva PASCAL által már 1647-ben végrehajtott ama kisérlet, mely szerint a kéneső [higany-] oszlop magassága állandó marad, ha a barométernek különben függélyes csöve ferde helyzetbe tétetik.
Az akadémikusok a légüres térben végrehajtott kisérleteiknél légszivattyú hiányában a TORRICELLI-féle űrt használták, s hogy nagyobb vacuumot nyerjenek, a barométer csövének felső végét kibővítették. E készülék segítségével megmutatták, hogy gyengén felfujt hólyag a vacuumban kifeszűl; hogy a vízcseppek gömbalakjukat a vacuumban is megtartják, hogy tehát a folyadékok alakjának nem a légnyomás az oka. Hasonlóképen megmutatták azt is, hogy a hajcsöves tünemények
a vacuumban is jelentkeznek, tehát szintén függetlenek a légnyomástól.
Az akadémikusok továbbá azt tapasztalták, hogy a vacuumba tett vízből légbuborékok emelkednek föl, s hogy ez a víz könnyebben forralható, mint a levegőn levő, de ez csak a BOYLE által már végrehajtott kísérlet ismétlése volt. Megpróbálták azt is, vajjon a hang terjed-e a légüres térben. E czélra a vacuumba kicsiny harangot tettek. A harang hangját ekkor is, bár tetemesen meggyöngítve hallották, minek okát egyrészt a harangot felfüggesztő fonál, másrészt pedig a vacuumban még fenmaradt csekély mennyiségű levegő hangvezetésének tulajdonították. Ez az utóbbi körülmény különösen figyelemre méltó, mert az akadémikusok nem tudták kimagyarázni, hogy a barométeri vacuum a melegítés által miért nagyobbodik, és a hütés által miért kisebbedik. A kéneső, melyet használtak, nem volt kifőzve, tehát nem csak levegőt, hanem még nedvességet is tartalmazott. A nedvességnek tulajdonítandó, hogy a borostyánkő a vacuumban nem mutatott elektromos tüneményeket, holott a mágnesek hatályosságukból mit sem veszítettek. Végre a vacuumba helyezett állatokkal is tettek kisérleteket s fölemlítik, hogy ilyen kísérleteket igen apró állatokkal már TORRICELLI is tett, de hogy ő még nem volt tisztában avval, vajjon a levegő hiánya vagy pedig a kéneső öli-e meg az állatokat.
Az imént említett kísérleteket legnagyobb részben BORELLI hajtotta végre. De tevékenysége, mint ezt már említettük, nem szorítkozott csupán az akadémiára. Önálló művei között a legfontosabb a következő: Theoria mediceorum planetorum ex causis physicis deducta, Florentiae, 1666.
E könyvben a Jupiter holdjait tárgyalja. Azt mondja róluk, hogy kétféle mozgó törekvés van bennük. Először is arra a gömbre törekednek esni, mely körül keringenek, s e körmozgásukból ered a második törekvés, hogy a középponttól eltávozzanak. A keringés lehetőségét e két törekvés egyensúlyának
tekinti, s a bolygóknak napkörüli keringését épen így magyarázza meg. BORELLI tehát a gravitáczió törvényének feltalálásához sokkal közelebb járt mint KEPLER, aki a bolygók mozgásának általános okát keresvén, a Nap mágneses erejéhez folyamodott. Figyelemre méltó az is, hogy BORELLI az ő tanát épen abban az időben tette közzé, midőn NEWTON a gravitáczió eszméjével kezdett foglalkozni, hogy mintegy két évtizeddel később a befejezett theoriával lépjen föl.*
A napállítót BORELLI találta fel, mert midőn az akadémia a fény sebességére vonatkozó kisérleteket tett, ő egy tükröt oly gépezettel kötötte össze, mely a tükröt úgy mozgatta, hogy a fénysugarakat mindig ugyanabba az irányba terelje.
A fizikára nézve érdekes még a De vi repercussionis et motionibus naturalibus a gravitate pendentibus czímű munkája, mely 1670-ben Reggióban jelent meg (2-ik kiadás: Leyden, 1686.). Ebben az ütközés törvényeit fejtegeti, de eredményei a valóságnak épen [egyáltalán] nem felelnek meg. Sokkal érdekesebb a hajcsövekre vonatkozó vizsgálatok leírása. BORELLI a hajcsövekkel már 1655-ben foglalkozott s mint már említettük, egy kísérletet az accademia del cimento tagjaival közösen hajtott végre. BORELLI előtt csak LEONARDO és AGGIUNTI (pízai tanár, megh. 1635) tettek idevonatkozó észleleteket, melyek azonban a BORELLI-éi mellett számba alig vehetők.
BORELLI először is azt tapasztalta, hogy a folyadékok nedves csövekben gyorsabban és nagyobb magasságra emelkednek föl mint a szárazakban. Továbbá, a folyadékok a hajcsövekben még akkor is megmaradnak, ha a csöveket a folyadékból kiveszszük; a hajcsőben maradó oszlop most is olyan magas, mint amikor a folyadékba volt mártva. Végre [végül] ugyanannál a folyadéknál, de különböző átmérőjű csöveknél a fölemelt
* Mindamellett, hogy NEWTON és HUYGHENS a BORELLI elméletére nagy súlyt fektettek, DELAMBRE mégis azt állította, hogy az nem egyéb, mint a KEPLER elméletének modifikácziója! (BREWSTER, Newton's Leben. Leipzig, 1813, p. 115).
oszlopok magasságai az átmérőkkel fordított viszonyban vannak.
BORELLI még a vizen úszó könnyű testek között föllépő vonzás és taszítás tüneményeire vonatkozó számos kísérletet hajtott végre. E kísérleteket II. Ferdinánd nagyherczegnek és Lipót fejedelemnek is bemutatta. Az utóbbi azt óhajtotta, hogy BORELLI észleleteit a Saggi-ban tegye közzé, mire azonban BORELLI-t rábírni nem lehetett, minélfogva közötte és Lipót között meghasonlás tört ki.
Bármily érdekesek lettek legyen a BORELLI észleletei, a dolog elméleti részét egy lépéssel sem tolták előre; egyedüli érdeme e tekintetben az, hogy kimutatta, miszerint eme tünemények a levegő nyomásától függetlenek.
Különben ezen a téren a BORELLI kortársai sem tettek haladást, sőt PASCAL a hajcsövek tüneményeit jóformán nem is ismerte.
BORELLI és BELLINI voltak a fejei az iatromathematikusok-nak, annak a tudományos felekezetnek, mely elcsábíttatva a mathematikának a természettudományokra való alkalmazásában elért sikertől, a mathematikát az orvosi tudományokra is akarta alkalmazni.
BORELLI ebben az irányban írta De motu animalium czímű híres művét, melyet 1679-ben, kevéssel a halála előtt, Krisztina svéd királynőnek ajánlott, a ki a nyomtatási költségeket magára vállalta. A mű azonban csak 1680-ban jelent meg Rómában (2-ik kiadás: Leyden 1685). Ez iratból kitűnik, hogy BORELLI egészségesebb alapon állott mint a többi elvtársai. A mathematikát az állatok életére alkalmazta ugyan, de csak annyiban, a mennyiben az állatok mozgása mechanikai szempontból jő tekintetbe s ez által a mechanikai elvek alkalmazásának új mezejét nyitotta meg. Az állati test részeit gépekhez hasonlította s arra törekedett, hogy kimutassa e gépek szerepét az életben. Ez pedig olyan théma, mely fölött a természethistorikusok még napjainkban is elmélkednek.
Irodalom.
Életrajza a De motu animalium elején.
NICERON, Memoires pour servir à l'histoire des hommes illustres, Par. 172545, XVIII.
HAGEN, Memoriae philosophorum etc. Francof. 1710.
FABRONI, Vitae Ital.
MAZZUCHELLI, Gli scrittori d'Italia, ecc. Brescia, 175363.
VIGNEUL-MARWILLE, Mélanges, II.
TIRABOSCHI, Storia della lett. Ital.