A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
ÖTVEN ÉVES TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA.
SZILY KÁLMÁN társulati elnöktől.Sohasem volt Magyarország, sem az előtt sem az után, a természettudományok tekintetében oly messze hátramaradva a nyugat tudományossága mögött, mint a jelen század első és második negyedében.
A külföldtől teljesen el voltunk zárva. A tanulni vágyó, magukban tehetséget érző ifjaknak, nehogy veszedelmes politikai eszméket importáljanak, a külföldi útlevél szerfölött meg volt nehezítve, vagy éppen lehetetlenné téve. A külföldön nyomatott könyvek a határszélen a legszigorúbb vizsgálatnak voltak alávetve; BOLYAI-nak tizenkilencz évig kellett várakoznia, míg GAUSS egyik mathematikai művét Göttingából megkaphatta.
Természetes, hogy ily körülmények között egyetlen főiskolánkon, a pesti egyetemen, rohamosan aláhanyatlott az egyetemi oktatás színvonala, s legalacsonyabbra sülyedt éppen a természettudományi szakokban, a melyek leghamarabb megsínylik a szabad levegő és szabad mozgás hiányát. Elavultak az egyetemi intézmények és – kevés kivétellel – maguk a tanárok is.
1832-ben megalakul a m. tud. Akadémia. Mathematikai és természettudományi osztályában hát rendes tagsági helyet biztosít a fővárosban lakó tudósok számára, de még 1840-ben is csak egy helyet bír igazi természettudóssal, a többit, nehogy üresen álljanak, gyakorló mérnökökkel és orvosokkal kénytelen betölteni.
De nemcsak a természettudományokban, – hátra voltunk maradva minden egyébben is. S mindamellett szép korszak volt az
mégis! Nemzetünk már föl volt rázva hosszú tespedéséből. A reform utáni vágy s a szebb jövőbe vetett remény sohasem volt olyan élénk nálunk, mint a negyvenes évek elején. Életrevalóságának, alkalmazkodó képességének meglepő jeleit kezdi a nemzet adni, a tőle eladdig nem művelt mezőkön is. A kormánytól a reformok terén nem remélhetvén semmi támogatást, társadalmi úton létesíti a legsürgősebb alkotásokat. SZÉCHENYI már megkezdte s részben végre is hajtotta nagy alkotásait; FöLDVÁRY fölépítette a nemzeti szinházat; FÁY megalapítja az Első hazai takarék-pénztárat; KOSSUTH az Ipar-egyesületet; BATTHYÁNY a Gazdasági Egyesületet, BENE a m. Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseit, s BUGÁT, az egyszerű professzor, egyetemnek nem is elsőrangú tanára, megalapítja a Természettudományi Társulatot.
BUGÁT nem volt szaktudós. Előbb szemorvosi tanársegéd, azután bakabányai városi orvos, s végre egy encyklopaedikus cursus előadója; nem is volt szónok vagy nagy író. De el volt telve lángoló hazaszeretettel s egy nagy ideál lebegett előtte, melynek megvalósítására hivatást érzett magában: ő lesz a magyar orvosi és természettudományi műnyelv megalapítója. Ő is, miként KAZINCZY, fordításokon gyakorolja magát a nagy feladatra. Fordít anatómiát, fiziológiát, fizikát, sebészeti eszközök leírását; de folyóiratot is szerkeszt és szótárt is ad ki. A könnyen lelkesülő TOLDY, ki akkor még maga is félig orvos, társúl csatlakozik hozzá; TOLDY barátsága révén BUGÁT bejut KISFALUDY KÁROLY körébe, ami viszont nagy nimbuszt kölcsönöz nevének és működésének orvos társai előtt. Meghajolnak előtte; műnyelvi rendszerét elfogadja az egyetem, sőt az Akadémia is.
Nagy reformereink nem érdeklődtek a természettudományok iránt, vagy ha átértették is fontosságukat, mint a hogy SZÉCHENYI átértette, az ő logikai egymásutánjokban még nem látták elérkezettnek a szükséget annak, hogy a m. tud. Akadémia mellett még egy külön előkészítő akadémiát is állítsanak a természettudományok számára. BUGÁT nem így gondolkozott. Az ő lángoló heve, akadályt nem ismerő merészsége, a mit műszavai alkotásában is annyiszor tanúsított, nem latolgatta sem a szükség mekkoraságát, sem a siker valószínűségét; ha egyebet nem, legalább fesztelen találkozó helyet
akart teremteni öregeknek és fiataloknak, egy magasabb önképző kört felnőttek számára. Kétségtelen, hogy ötven évvel ezelőtt egy ilyenféle természettudományi társulat megalakítására nem volt alkalmasabb emberünk, mint BUGÁT PÁL.
1841 április 18-ikán az egyetem orvosi karának elnöke, BENE FERENCZ, a magyarországi orvosokat és természetvizsgálókat a m. kir. Universitas orvosi karának május 29, 30 és 31-ik napján tartandó gyűléseire hívta meg. Május 28-ikán, az üléseket megelőző napon, mint ma mondanók, az ismerkedési estén, BUGÁT PÁL, az ország minden részéről összesereglett társak között, élőszóval tett előterjesztés mellett a következő aláirási ívet indítja meg:
Aláírási ív
A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATRA.Alólirottak a természeti tudományokat mívelni, s azok jótékonyságát a hazában terjeszteni akarva, Részvénytársaságba állunk s becsületünkkel kötelezzük magunkat az Alapszabályok értelmében közredolgozni. Költ Pesten Tavaszutó 28-ikán 1841.
Pár nap alatt 134-en írják alá az ívet. Ők Társulatunk megalapítói. Még ma is ismert nevek köztök: a termeszetbuvárok közül Irinyi János, Petényi Salamon, Frivaldszky Imre, Prof. Sadler, Tarczy Lajos, Hanák János, Nagy Károly, Heutfel János, (s kiket ma is körünkben tisztelhetünk az első alapítók közül), JEDLIK ÁNYOS és NENDTVICH KÁROLY; az orvosok közül: Pólya József, Arányi Lajos, Flór Ferencz, Kovács Sebestény Endre, Bugát Pál, Csausz Márton, Tognio Lajos; gazdasági írók közül: Kacskovics Lajos, Török János, Entz Ferencz, Czilcher Róbert, Zlamál Vilmos; más szakbeli írók közül: Vajda Péter, Fényes Elek, Schedel Ferencz, Gr. Teleki József; s az 1848 előtti közélet nevezetes alakjai, a táblabírák közül: Kubinyi Ágoston, Kubinyi Ferencz, Ghyczy Ignácz és Radvánszky Antal, akkor Zólyommegye viczeispánja.
Alakító s egyszersmind első közgyűlését 1841 junius 13-án tartotta a társulat Kubinyi Ágoston táblabíró elnöklete alatt. Az alapszabályok, melyeket BUGÁT és VAJDA PÉTER készített és egy
kisebb bizottság már előre meg is vitatott, közmegegyezéssel helyben hagyatnak; elnökké: BUGÁT PÁL, másod-elnökké: KUBINYI AGOSTON, első jegyzővé: VAJDA PÉTER, másodjegyzővé KOVÁCS SEBESTÉNY ENDRE, pénztárnokká: MOKOSSINYI MIHÁLY, könyvtárnokká: PAUER LIPÓT választatnak; a társulat megalakultnak nyilvánítja magát; junius 21-én kilép a nyilvánosság terére s hirlapilag tudatja a két magyar hazával szerkezetét, czélját s alapszabályait.
De alig hogy megalakult a társulat, legott veszély fenyegette fennállhatását. A m. kir. Helytartó-tanács ugyanis, a hozzá intézett folyamodásra kijelentette, hogy a "magyar természettudományi társulatot" magánegyesületnek elismeri és mint ilyen ellen semmi kifogást nem tesz, de nyilvánosnak, országosnak el nem ismerheti s következéskép "oklevél-oszthatási képességet" sem engedélyezhet, míg a társulat szokott renden és módon megerősíttetéseért nem folyamodik felsőbb helyekre.
A királyi engedély és megerősítés elnyerése akkoriban még nagy nehézségekkel járt. Egyesületek alakulását egyáltalában nem nézték jó szemmel, attól tartva, hogy azok előbb-utóbb átcsapnak a politika terére. A M. Természettudományi Társulatnak is jól meg kellett gondolnia, vajjon megkísértse-e a királyi engedély elnyerését, vagy megmaradjon magán-társulatnak. A tagok többsége kívánatosnak találta, hogy a társulat ne magános, hanem a kormánytól elismert legyen. "Hisz' e társaság tagjai nem oly független emberek, mint pl. a gazdasági egyesület tagjai, kik gazdák s a kormánytól igen kevéssé függenek; mi nagy részt egyetemi s más iskolákbeli tanítókból, muzeumi felügyelőkből, gyógyszerészekből stb. állunk, kik nem dicsekedhetnek függetlenséggel s kik mindenesetre a kormány helybenhagyásával bocsátkozhatnak hivatalukon kívüli munkásságba." Ez okokból elhatározták, hogy megerősítés és oklevél-oszthatás végett folyamodás nyújtassék át felsőbb helyekre.
A folyamodást benyújtották tehát, s noha a Helytartó-tanács ajánlólag terjesztette föl, több mint egy évig maradt Bécsben elintézetlenül, s akkor is azzal a hátirattal érkezett le. hegy válasszanak előbb pártfogót s azután terjesszék föl újra az alapszabályokat.
Az 1843 márczius 14-iki nagygyűlés egy szívvel, lélekkel fejezte
ki azon ohajtását, vajha sikerülne ISTVÁN FŐHERCZEG Ő Fenségét, mint a természeti tudományok barátját és művelőjét nyerni meg pártfogóul. Iránta való tekintetből jónak találtatott, hogy a társulat czíméhez a királyi szó toldassék hozzá. Magyarország leendő nádora, a bálványozásig szeretett főherczeg kegyes volt kijelenteni, hogy "a pártfogói czímet szívesen elfogadja s vele járó tisztének teljesítését mindenkor örömei közé számítandja". Ezután már aránylag hamar ment a királyi engedély kieszközlése, s le is érkezett * 1844 október 22-én, tehát mégis több mint három évvel a társulat megalakulása és működésének megkezdése után.
Ha már ennyi bajjal járt a formaszerű megerősítés, még nehezebben ment a tényleges megerősödés. Itt is bebizonyodott, hogy a lelkesedés egymaga elegendő lehet nagy czélok kitűzésére, magasztos elvek hirdetésére, de már nem elegendő sem ezek, sem amazok életerős megvalósítására. Alapítóink szerfölött magas czélt tűztek maguk elé: a természettudományokat művelni, hazánkat természettudományilag vizsgálni, s hazánkfiait minél nagyobb mértékben részeltetni a természettudományok jótékonyságában, sőt még természetrajzi gyűjtemények fölállításáról is gondoskodni, egyszóval vállalkozni mind arra, a mit ma, ötven év után, három nagy nemzeti intézet: a m. tud. Akadémia, a m. Nemzeti Muzeum és a Természettudományi Társulat is csak nagynehezen és igen lassan bír megvalósítani. Bele is fogtak mindenbe, azt remélve, hogy lelkesedéssel, önzetlen jó akarattal, folytonos buzditással és örökös ülések tartásával kipótolhatják az anyagi erő és a munkás kéz hiányát. Szinte elrémül a mai kor gyermeke, pedig bizony ő is hozzá van szoktatva a sok ülés látogatásához, ha a régi jegyzőkönyvekben azt olvassa, hogy a Természettudományi Társulat, első éveiben minden három hónapban egy közgyűlést és minden osztálya hetenként 1, tehát havonként
* Suam Maiestatem Sacratissimam. medio altissimae Resolutionis R. dd. 24 Augusti a. c. clementer editae, Statuta Societatis, qua sub nomine "magyar természettudományi társulat," Pestini coaluit, in conformitate benignae Resolutionis de dd. 2. Decembris 1842 emanatae modificata, penes aprobationem delecti sigilli, nec non benignam concessionem usus tituli "Societatis regiae" benigne ratihabere dignatam esse; relate vero ad Protectoratum per suam Serenitatem Caes. Regiam, Dominum Archiducem Stephanum acceptatum, nullam plane occurrere reflexionem; pro facultate demum scriptum periodicum edendi, distinctum recursum, penes productionem programmatis suo tempore exhibendum venire.
összesen 24 szakülést tartott. Nincs az a gondolat, az az üdvös eszme, a mi azóta alakot öltött s lassanként létesült is, a mit ott abban a sok ülésben meg ne pendítettek, sőt meg is ne vitattak volna.
Az 1841 október 12-iki gyűlésen BUGÁT indítványozza, hogy a jövő novemberi vásárkor a társulat természettudományi mutatványokkal lépjen elő a Nemzeti Casinoban, vagy a megye házánál, hogy a közönség, munkálódásunkat látva, kedvet kapna a természettudományok iránt, s nekünk szerencsénk legyen részvevő s főleg pártoló tagokat kaphatni". – A javaslat czélszerűnek találtatott s előadások tartására FRIVALDSZKY IMRE, FARKAS FERENCZ és JEDLIK ÁNYOS nyomban ajánlkoztak is. Ezen vásári alkalommal tervezett népszerű előadások azonban később, az idő rövidsége s – mint a jegyzőkönyv mondja – más okok miatt is, jobb időkre halasztattak.
Az 1844 augusztus 24-iki közgyűlésen ugyancsak BUGÁT indítványára elhatároztatott, hogy az alapszabályok első pontja értelmében a társulat feladata lévén "minél nagyobb mértékben részeltetni hazánkfiait a természeti tudományok jótékonyságában", gondoskodni kell népszerű könyvek kiadásáról és terjesztéséről s ennek megfelelóleg a társulat minden tagja fölszólítandó ilyes munkák kidolgozására. – A fölszólításnak előre láthatólag nem lett semmi eredménye.
1844 november 19-én ismét BUGÁT indítványozza, hogy "a társulat helyiségeiben a természettudományok külön ágaiból a társulat szaktudósai fizetéses gyakorlati leczkéket mint ma mondanók: cziklusokat) kezdjenek". Ez az indítvány is elfogadtatott, de eredményre nem vezetett.
1846 deczember 15-én SZŐNYI PÁL indítványozza, hogy a tudományos közlekedés [érintkezés] elérhetésére a társulat közremunkálásával egy folyóiratot kellene megindítani. Az indítvány azon, ma már sajátságosnak tetsző indokolással, hogy a társulat, mint ilyen, maga nevében folyóiratot nem adhat ki s a megjelenendő czikkekért a felelősséget saját neve alatt el nem vállalhatja, oda módosíttatott, hogy a társulat, ha szerkesztők szövetkeznének össze, nekik a közremunkálást szivesen megigérné. – TÖRÖK JÓZSEF és PAUER LIPÓT kijelentik, hogy ők vállalkoznak a szerkesztésre, ha a társulat az engedélyt számukra kieszközli; de a tanácskozások lassan haladnak előre; TÖRÖK JÓZSEF-et
meghivják időközben a debreczeni főiskolához; helyébe GERENDAY JÓZSEF-et választják meg majdani szerkesztőül. "Magyar Isis" lesz a folyóirat czíme és 1848 julius havában kell megindulnia, ha addig legalább is 200 előfizető jelentkezik. Ez úgy látszik, nem következett be, hanem bekövetkeztek oly események, a melyek a tervezett folyóirat megindulását 20 évre vetették vissza.
1844 julius 30-án KUBINYI FERENCZ lelkes beszédben indítványozza, hogy az országgyűléshez folyamodást küldjön a társulat, melyben a törvényekbe leendő iktatását kérje. – Az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadják és három évvel utóbb oda bővítik, hogy a társulat részére országos segély, gyűjteményei számára pedig a Nemzeti Múzeumban alkalmas hely is kéressék. – Ez ügyben ISTVÁN FŐHERCZEG tett is lépéseket fenséges atyjánál, a nádornál, de az országos segély csak egy negyed század multán valosulhatott meg.
1845 április 28-án BUGÁT azt indítványozza, hogy a társulat gyűjtsön a növények és gyümölcsök kifejlődésének idejéről phyto- phaenologiai adatokat. Elfogadtatik; DORNER tervet is dolgoz ki; , egyesek a vidékről, köztük RÓMER FLÓRIS, küldenek is be megfigyeléseket, de ez az ügy is zátonyra került.
BUGÁT azon felül "Hazai kőszén"-bizottságot, "Hazai ásványvíz"-bizottságot, "Budapest és környékének helyiatára" állandó bizottságot indítványoz és létesít is; indítványozza országszerte meteorológiai megfigyelések szervezését, a hazai mértékek és súlyok országos rendezését stb. – Minden indítványát elfogadják, tanácskoznak, üléseznek bennök, de eredményre, minthogy a viszonyok mind ezekre még nem voltak megérve, nem juthatnak. A helyett, hogy kiszemelték volna azokat a feladatokat, a melyek az akkori viszonyok közt is megoldhatók voltak, és reális munkaprogrammot tűztek volna ki s a mit SZÉCHENYI mindig sürgetett, convergens systemát alkottak volna maguknak, elforgácsolták a különben is csekély számú szakerőket, elvonva őket arról a térről, a melyen akár a tudomány művelése, akár az ismeretek terjesztése érdekében hasznosan működhettek volna.
A sikeres működésnek nagy akadálya volt a társulat anyagi gyöngesége is. Semmi oldalról támogatásban nem részesülve, egyes-
egyedül a tagdíjakból befolyó csekély jövedelemre kellett szorítkoznia. 1841 -től 1848-ig az évi tagdíj-bevétel mintegy 1000 frtot tett. Ez volt az az összeg, a mellyel a társulat egy-egy esztendőben szabadon rendelkezett. A jövedelem legnagyobb része a lakbérre ment föl, mert a könyvtár és a gyűjtemények miatt több teremből álló lakást kellett tartani. BUGÁT ideje korán átlátta, hogy a társulat, úgy, a mint háztartását elejétől fogva berendezte, külső támogatás nélkül meg nem élhet. Sokszor hangsúlyozta, hogy a társulatnak mentől több pártoló tagra lenne szüksége. Látta, hogy az ő elnöklete alatt más, mint orvos, gyógyszerész és tanár nem igen lép a társulat tagjai sorába; szerényen visszahúzódott tehát a másod-elnöki tisztségre, s elnökké 1844-ben KUBINYI ÁGOSTON-t választatta meg, azt remélvén, hogy KUBINYI neve és buzgalma a táblabirói körökben szerez majd a társulatnak nagyobb számú pártolókat. KUBINYI eleget buzgólkodott ugyan, de minden feltünőbb eredmény nélkül. Egy év múlva ő is vissza lépett, s helyére 1845-ben SCITOVSZKY JÁNOS pécsi püspököt választották meg elnökül. SCITOVSZKY tekintélye és jó példája szerzett is nehány pártoló tagot, különösen a főpapság köréből; de azért az alapítványok összege még 1848-ban sem haladta meg a 3500 frtot. BUGÁT itt is előljárt az ő 1000 frtos alapítványával, a mit utóbb 2000 frtra emelt föl. 1848-ban SCITOVSZKY is visszalépvén, ismét BUGÁT vette át nemcsak a vezetést, mert hiszen ez KUBINYI és SCITOVSZKY elnöksége alatt is az ő kezében maradt, hanem a czím szerinti elnökséget is. Az utolsó ülést 1848 november 30-án tartották, a mely alkalommal a vakondok szeméről érdekes eszmecserét folytattak. Pár hét mulva BUGÁT-nak s a társulat legtevékenyebb tagjainak menekülni kellett Pestről.
A Társulat életének első korszaka befejeződött. Láttuk, mily kedvezőtlen viszonyok közt indult meg társulatunk működése. E viszonyok oly nyomasztók voltak, hogy szinte csodálkoznunk kell, mikép érhette el a Társulat azokat az eredményeket, a melyeket e 8 év történetéből összeállíthatunk.
"A királyi magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei" -ből – így nevezték a Társulat első kiadványát – 1850-ig két kötet jelent meg, az első TÖRÖK JÓZSEF szerkesztésében az 1845-ig, a má-
sodik KOVÁCS-SEBESTÉNY ENDRE szerkesztésében az 1848-ig terjedő munkásság eredményeit foglalván magában. Az első kötet terjedelme 14 1/2, a másodiké 16 ív; egy-egy évre tehát átlagban csak 4 nyomtatott ív esik. Bármily szerény legyen is ez az eredmény, mégis becses az nekünk, nem csak azért, mert első szerzeményünk s ez mindig a legkedvesebb – hanem becses marad a két kötet tartalmánál fogva is. Itt jelentek meg az a) állattan köréből: P-ETÉNYI-től Magyarország ornithologiájának gyarapodása; s ugyancsak Petényitől, RHÉDEY-vel és GLÓS-szal szövetkezve, a földi kutyának (Spalax typhlus), a magyar fauna egyik nevezetességének monografiája; HEUFFEL-től a kolumbácsi légyről írt tanulmány; b) a botanika köréből: SADLER dolgozatai a magyarországi növénytan történetéről, a magyarországi fűnemekről; c) a geológia köréből: SADLER-től és NENDTVICH-től a horvátországi meteorkő-esésről; PETZ és BOOR-tól az árvai meteor-vas leírása; Nendtvichtől az iváni kőesőről, a negyvenes évek eme sokat vitatott, nevezetes jelenségéről; d) a chemia köréből Nendtvichtől a muraközi és hagymádfalvi aszfaltok elemzése, ugyancsak tőle Magyarország nevezetesebb kőszéntelepei, BACHMANN-tól a fakóérczek nedves úton való vizsgálata, SZABÓ-tól és JÁNOSSY-tÓl Magyarország salétrom-termelése stb. Föltünő, hogy az egész korszakban egyetlen egy dolgozat sem jelent meg a fizika köréből; JEDLIK ugyan több rendbeli fizikai vizsgálatát előterjesztette, így például már 1842-ben bemutatta "a daguerreotyp észképet magukban rejtő Moser-féle lappangó fényképeket"; 1844-ben több igen meglepő kisérlettel a hullámzás elméletét adta elő; 1848-ban a thermo-elektromosság- és elektromágnességre vonatkozó fizikai műszereit mutatta be; ARENSTEIN székfoglaló értekezésében a Duna jegéről szólt, mely jeles értekezés – mint a jegyzőkönyv mondja – az Évkönyvek számára azonnal el is fogadtatott; azonban sem ez, sem JEDLIK előterjesztései nem adattak ki. De nemcsak a fizika, hanem a többi szakok köréből is több becses dolgozat maradt örökre kinyomatlanul. Különösen sajnálhatjuk, hogy SADLER és PETÉNYI annyi becses előterjesztése ment így végkép veszendőbe. E két férfiú volt a természetrajzi osztály-ülések éltető lelke. Ha másoktól nem volt előadás bejelentve, egyikök vagy másikuk érdekes rögtönzést terjesztett elő
magyarországi megfigyeléseik és szakbeli tapasztalataik gazdag tárházából. Jegyzőkönyveink csak az előadások czímét és némelykor némi szűkszavú jellemzését tartották fenn, de mégis elegendőt arra, hogy megitélhessük a veszteséget, melyet SADLER, PETÉNYI és még több mások előterjesztéseinek elkallódásával szenvedtünk. BUGÁT az 1847 márczius 13-iki közgyűlésen köszönettel említette föl e férfiak nevét, "kiknek ernyedetlen fáradozása igazi tudományos életet keltett föl a társulat kebelében". Mi pedig mondjunk áldást emlékezetökre!
* * *
Társulatunk életének második korszaka 1850 junius 20-ikával kezdődik. E napra ugyanis az elnök távollétében, a másodelnök, SŐNYI PÁL, közgyűlést hívott egybe, és bejelenté, hogy felsőbb helyen nyert engedelem mellett a társulat gyűléseit és munkálkodását megkezdheti". Megkezdheti, de hogyan? Az 1848/9-ik évi események a társulat élete fonalát ketté szakasztották. A tagok nagy része szétrobbantva; ki elhalt, ki emigrált, az itthon maradtak legtöbbje – mint maga BUGÁT is – hivatalát vesztve, szigorú rendőri felügyelet alatt. A 48 előtti hű gárdából mintegy 50-en maradtak csak meg. Ez a maroknyi kis csapat, SZŐNYI-vel élén, mentette meg a Társulat életét. BUGÁT helyett SZŐNYI lett a Társulat éltető szelleme. Ő és nevelő-intézetének derék tanárai: GÁSPÁR JÁNOS és TAKÁCS JÁNOS, nem kimélve időt és fáradságot, sőt pénzbeli áldozatot sem, bizalmat és új munkakedvet öntöttek az elcsüggedt kis csoportba. A 48 előtti fennhéjázó programmról le kellett mondani s az lett a feladat: megmenteni belőle a megmenthetőt. A Társulat gyűjteményeit, a melyek úgyis többnyire a tagok ajándékából, fiatalkori gyűjtéseik átengedéséből halmozódtak össze s így nem is voltak valami kiváló becsűek, oda ajándékozták a Nemzeti Múzeumnak, megszabadítva a Társulatot egy olyan sallangtól, a mely sohasem volt hasznára, csakis terhére. A Társulat kis könyvtárát egyik buzgó tag s későbbi alelnök – KOVÁCS GYULA – magánlakásán helyezték el; a gyűléseket az Akadémia termében tartották, s így megmenekülve a külön szállás költségeinek terhétől, minden kis bevételöket a tagok munkálatainak díjazására és kiadásárá fordíthatták. Ha az évi jövede-
lemből nem tellett, kénytelenségből hozzányúltak az alaptőkéhez is, bízván benne, hogy majd eljön még az idő, a mikor a "sanyarú évek" terheit bőségesen törleszthetik. Mikor már nagyon meg voltak szorulva, báró SINA SIMON bőkezűségéhez fordultak, s az ő költségén nyomatták ki az Évkönyvek harmadik kötetét. Lehetetlen, hogy a meghatottság érzése erőt ne vegyen rajtunk, ha a régi jegyzőkönyveket forgatva, s az akkori állapotokról magunknak képet alkotva, előttünk látjuk azt a kis csoportot, mely a legszegényesebb viszonyok közepett, csendesen, szerényen, de mégis jó kedvvel, a szebb jövőbe vetett bizalommal végzi serény munkáját. A kidőlt régi jó öregek helyét új erők foglalják el: FRIVALDSZKY JÁNOS, HUNFALVY JÁNOS, KRUSPÉR, PREYSZ, SAY, STOCZEK ekkor kezdik meg működésüket. Az Akadémia kapui be vannak zárva; új tagok beválasztásával nem frissítheti föl magát: vendégeket nem bocsáthat az előadói asztal mellé. A kinek valami dolgozata vagy előterjeszteni valója van, a Társulatot keresi föl, hol tárt karokkal fogadják az új munkásokat. Az a szerep, a melyet más viszonyok közt az Akadémiának kellene betölteni, lassanként átszáll a Társulatra, melynek ülésein a 48 előtti gyakori dilettantizmus mindinkább háttérbe szorul s helyét a mind jobban és jobban kifejlődő igazi tudományos szellem foglalja el. Jó hatással van a Társulat tudományos szellemére az is, hogy SZABÓ-nak, kit 1855-ben titkárrá választottak, sikerült az akkoriban itt működő német tanárokat: KERNER-t, KRIST-et, LANGER-t, PETERS-t, SCHENZL-t, SEIDL-t s még több másokat a belépésre bírni. Igaz, hogy ez szükségképen maga után vonta azt, hogy az évkönyvet német nyelven is ki kellett adni, "Original-Abhandlungen aus dem III. Bande der Jahrbücher des ung. naturwissenschaftlichen Vereins zu Pest in deutscher Übersetzung" czím alatt. De ennek is csak jó hatása volt. Munkás tagjaink látván, hogy dolgozataikat a külső tudományos világ is idézi és méltányolja, gyarapodtak önbizalomban és munkakedvben. Az egyetemen működő német tanárok, nagyobb részt kiváló tudósok, egyébként is jó hatással voltak társulatunk tudományos színvonalának emelésére. Új erőket neveltek számunkra: egy BALOGH KÁLMÁN-t, CHYZER KORNÉL-t, TÓTH SÁNDOR-t s még több másokat. Az Évkönyvek III. és IV. kötete, mely az ötvenes évek munkásságát
öleli fel, terjedelmére nézve teljesen megegyez az előbbi évtizedével, de tartalmának jellemére nézve lényeges változást tüntet föl. Amaz, mint láttuk, majdnem kivétel nélkül, természetrajz; emez túlnyomóan fizika és chemia, s amellett geológia, amarra NENDTVICH, PETÉNYI, SADLER, erre JEDLIK, MOLNÁR, SZABÓ és STOCZEK egyénisége süti rá bélyegét.
A folytonos erősödés és fejlődés örvendetes jelein kívül ez időben egy kellemetlen meglepetés is előadta magát. Az 1858 decz. 29-iki közgyűlés, a résztvevő tagok többségének titkos összebeszélése mellétt a szavazáskor a nagyérdemű SZŐNYI PÁL-t, ki a Társulatot az enyészettől mentette meg, kisebbségben hagyta és helyére KORIZMICS LÁSZLÓ-t az akkoriban nagynevű közgazdasági írót ültette az elnöki székbe. De Korizmics e légkörben nem érezhette magát jól; társulatunkban ekkor már a tudományos szellem oly mély gyökeret vert, hogy Korizmicsnak, kinek a természettudományok művelése iránt igen volt érzéke, lehetetlen volt azt a hangot eltalálnia, melyen e társaságban hatást kelthetett volna. Két évi kénytelen-kelletlen elnökösködés után, be sem várva a triennium végét, lemondott tehát az elnökségről s egészen vissza is vonult a társulattól.
E lemondás kedvező alkalom volt arra, hogy a Társulat még egyszer kifejezhesse háláját és kegyeletét Bugát Pál, az első alapító iránt. Az 1860 deczember 29-iki közgyűlés majdnem egyhangúlag ültette Bugátot a tizenkét év előtt elhagyott elnöki székbe. Meghatottan foglalta el helyét, s azt hitte, hogy működése fonalát ott fűzheti tovább, a hol az 1848-ban megszakadt. De a régi kedves alakok helyett többnyire új arczokat látott maga körül; új modor, új szokások léptek a régiek helyébe. Csakhamar tapasztalni kezdte, hogy ezek az új emberek már nem lelkesülnek oly könnyen, mint a 48 előttiek; a legmagasabb röptű indítvány sem ragadja el őket; nyugodtan, higgadtan fontolóra vesznek mindent, és nem akarnak addig kísérletekbe bocsátkozni, míg a siker biztosítékait nem látják maguk előtt. Egy negyed évre elnökké választása után rendkívüli gyűlést hirdet s régi szokása szerint egy csomó indítvánnyal áll elő, többek közt egy javaslattal is, a tudományos nevek magyarítása iránt. Nyilt ellenzésre talált, sőt mi több, a Társulat első titkára, SZABÓ JÓZSEF, a m. tud. Akadémiában támadó harczot is indít az ő legkedvesebb
13
műve, a rója elnevezett tudományos műnyelv ellen, s az Akadémia nemhogy elhallgattatná a pártütőt, de még helyesléssel is fogadja Szabó javaslatát. Rémülettel veszi Bugát észre, hogy az a mesterséges építmény, a melyet ő oly bizton-bátran épített fel s a melyet nemcsak ő, hanem TOLDY is örök időkre szólónak vélt, mily hamar kezd roskadozni. Érzi is talán, hogy életének legszebb reménye füstbe fog menni. Testben, lélekben megtörve, 1865 elején megvál az elnökségtől és alig fél év múlva életétől is. Senki sem szerethette jobban e Társulatot, mint ő szerette: "megindítója, három ízben elnöke, kétszer alelnöke, bőkezű jóltevője és folytonos pártfogója". – Áldás legyen emlékén!
Már KORIZMICS, de még inkább BUGÁT elnöksége idejében mind több és több jel tünedezett fel, melyek azt hirdették, hogy a társulat életében is új idők közelednek. Szerencsénkre ekkor már STOCZEK, SZABÓ voltak társulatunk vezérférfiai és kívülök még egy fiatal egyetemi tanár, ki akkoriban jött haza külföldről és üiéseinken a kísérletekkel illusztrált előadásokat meghonosította: THAN KÁROLY. SZABÓ a Társulatnak sok éven át titkára és szerkesztője és 1861 óta a m. tud. Akadémia Mathematikai és Természettudományi Bizottságának előadója is; THAN 1862 januárius óta a Társulat másodelnöke; STOCZEK pedig, BUGÁT visszalépése után, a Társulat elnöke. A fiatalabb tagok közül mind többen és többen utaznak ki külföldre, tanulmányaik kiegészítése végett, és térnek azután haza, telve nemes becses ideálokkal. SZABÓ az első, a ki az új zászlót már ekkor szeretné bontani. Az 1860 junius 23-iki közgyűlésen figyelmezteti a Társulatot, "hogy a m. Tud. Akadémiában mind nagyobb munkásság fejlődik ki a mathematikai és természettudományi osztályban is. Ennek természetes és kívánatos következménye az lesz, hogy az e téren dolgozók, munkáik súlyával oda fognak nehezülni, által sok, mi most társulatunkban történik, át fog háramlani az Akadémiára: a nyomozás, kutatás, adatgyűjtés és közlés a Társulattól át fog, ha nem is egészen, de java részében az Akadémiára szállni. Azért azonban koránt sem kell gondolni, hogy társulatunknak nem lesz már teendője. A Társulat lesz a mathematikai és természeti tudományok azon organuma, mely a nyert eredményeket népszerűen
adja elő, s elterjesztésükön, megkedveltetésükön dolgozik. Ez egy olyan feladat, mely a Társulat alapszabályaiban egyik czélul van kitűzve, de a melyre eddig nem voltunk elég figyelemmel." Ugyanazon év deczemberi közgyűlésén ismét előhozza SZABÓ a dolgot, és újra sürgeti, hogy a társulati működés népszerűsítése és a természettudományok terjedése érdekében kellene már valamit tennünk. Ő e czél elérésére jó eszköznék tartaná, "ha az eddigi szaküléseken, kívül előadási cyklusokat is rendeznénk népszerű modorban a nagy közönség számára." Bugát 1861 márczius 28-án, kiegészítve Szabó indítványait, fölvetette a kérdést: "nem indíthatna-e meg társulatunk egy népszerű természettudományi folyóiratot?"
A Társulat választmánya, noha elvileg mindezen indítványokat helyeselte, még nem látta elérkezettnek az időt foganatosításukra. A fő ok, mely a választmányt tartózkodásra késztette, az volt, hogy a Társulat akkoriban nem bírt olyan titkárt találni, a ki hosszabb időre megmaradhatott volna. 1861 -től 1868-ig nem kevesebben mint öten váltották fel egymást a titkári hivatalban. SZABÓ után jött TÓTH SÁNDOR, ennek elhunytával BALOGH KÁLMÁN, s azután csakhamar VÉSZ JÁNOS ÁRMIN, a kit végre KÁTAI GÁBOR követett, de előre kijelentvén, hogy 1 868 elején meg fog válni a Társulattól. Természetes, hogy ilyen átmeneti viszonyok közepett, átmeneti titkárokkal és szerkesztőkkel nem lett volna tanácsos határozott programmal a közönség elé lépni. Várni kellett az állapotok meghiggadására. Addig is egy-egy próbát nagy óvatosan megkoczkáztatnak, de a folytatás kötelezettsége nélkül. 1860-ban átalakították az addigi Évkönyveket egy időhöz nem kötött, füzetekben megjelenő folyóirattá, mely "A Természettudományi Társulat Közlönye" czímet viselte, s megengedték, hogy a szorosan szakszerű czikkek közé hellyel-közzel egy-egy népszerű czikkecske is becsúszhassék. A "harmad- és negyedfokú egyenletek új megoldási módja" után következett egy populáris ismertetés az aluminiumról vagy a hypnotismusról. Világos, hogy így nem lehetett szélesebb körökben is érdeklődést kelteni a Társulat közlönye iránt. De hisz, mint mondám, ez csak próba akart lenni. Így jelent meg a Társulat folyóirata 1867-ig, összesen hét kötetben 138 nyomtatott íven. Itt lépett föl először BALOGH, HUNYADY, JURÁNYI, KONDOR,
KRENNER, KRIESCH, LENGYEL, SZILY, THAN, TÓTH SÁNDOR, WARTHA, WENINGER és még sok más. Jól mondotta Bugát, hogy e társulat az Akadémia mathematikai és természettudományi osztályának előkertje, seminariuma.
Egy másik próba, melyet a Társulat 25 éves jubileuma alkalmából, 1866 tavaszán kísértett meg, már sokkal inkább biztató sikerrel járt. Az 1865 október 25-iki választmányi ülésen STOCZEK elnök előadta, hogy most már ő is elérkezettnek hiszi azt az időt, melyben czélszerű lesz a népszerű természettudományi előadások rég óta pengetett eszméjét megvalósítani. Ő a népszerű előadásokat olyformán gondolná rendezendőknek, hogy azok, a társulat pénzerejének gyarapítására, mérsékelt belépti díjjal volnának összekötendők, s előadások tartására a társulat tagjainak szívességből kellene vállalkozni. A választmány elfogadta STOCZEK indítványát s THAN elnöklete alatt bizottságot küldött ki népszerű előadások rendezésére, melyek 1866 februárius és márczius havában, az ágostai evang. egyházközség dísztermében, a művelt közönség élénk részvéte mellett, három estén meg is tartattak. Az első estén STOCZEK és PARRAGH, a másodikon SZABÓ, és NENDTVICH, a harmadikon VÁMBÉRY és THAN tartottak alőadásokat. Kár, hogy a nagy tetszéssel fogadott előadások nyomtatásban nem jelenhettek meg; a Társulatnak azonban nemcsak hanem erkölcsileg is nagy hasznára voltak, a mennyiben megérlelték azt a meggyőződést, hogy a közönségben meg van már az érdeklődés, csak a Társulat vállalkozni merjen. Magát a jubiláris ünnepet, melynek alkalmából ezen első természettudományi estélyeket rendezték, nem tarthatták meg a porosz háború miatt 1866 nyarán, hanem elhalasztották 1868 februárius 1-jére, a mikor is STOCZEK elnöki megnyitóján és KÁTAI-nak Bugátról írt emlékbeszédén kívül THAN tartott populáris előadást "Az égi testek alkatrészeiről." Fájdalom, ez az előadás sem jelent meg nyomtatásban.
Ugyanezen időtájt – 1867 februárius 13-án – valósította meg a választmány KUBINYI FERENCZ ama régi indítványát, hogya Társulat írna fel az Országgyűléshez, kérvén: "méltóztassék őt azon közintézetek sorába beigtatni, melyekről már eddig s kimondatik, hogy országos gondoskodá~sban és segélyezésben részesülnek". E kérvény
kiadatott a Közoktatási Miniszternek s a feledhetetlen báró EÖTVÖS JÓZSEF javaslatára és CSENGERY ANTAL hathatós támogatása mellett az országgyűlés, három évvel később, az 1870-iki költségvetésbe 5000 frtot vett föl a Társulat segélyezésére, s ez összeget utóbb 4000 frtra szállítva, azóta is folyvást megszavazza.
1867 februárius 19-én, távol a hazától, melyet oly hőn szeretett, hunyt el ISTVÁN FŐHERCZEG, Magyarország utolsó nádora. Társulatunk első pártfogóját vesztette el benne. Kit választhatott volna méltóbbat helyére, mint fenséges öcscsét, JÓZSEF FŐHERCZEG ő cs. és kir. Fenségét, kire a nemzet is átruházta azt az osztatlan tiszteletet és szeretetet, mellyel hajdan István főherczeg iránt viseltetett, s valóban az 1867 julius 17-én tartott közgyűlés, a választmány egyhangú ajánlatára, JÓZSEF FŐHERCZEG Ő cs. és kir. Fenségét választotta meg általános és élénk lelkesedéssel a Társulat pártfogójává. Ő Fensége 1867 augusztus 11-én kelt levelében kijelentette, hogy e megtiszteltetést legőszintébb örömmél veszi s legmelegebb hálával elfogadja. *
Az 1867-dik évvel záródik be Társulatunk életének második korszaka, az a korszak, melyet egyik megnyitó beszédében STOCZEK találóan "a csendes magába vonulás és felüdülés" korszakának nevezett.
* * *
Az 1868-ik évi téli közgyűléssel kezdődik a harmadik korszak, t. i. az, melyben jelenleg is élünk. E korszak eseményeiről, ép ezen oknál fogva, fölösleges lenne bővebben szólanom; elegendő lesz, ha a főbb statisztikai adatokat nehány észrevétellel megvilágítom.
* Ő cs. és kir. Fensége levele így hangzik:
Tisztelt Társulat!
A királyi magyar természettudományi társulat múlt hó 17-ikéről kelt leveléből legőszintébb örömmel tapasztalám közmegegyezéssel történt megválasztatásomat ezen hazánkra oly fontos és nagy horderejű vállalat pártfogójának, kedves és felejthetlen boldogult István bátyám helyébe.
Legmelegebb hálával a társulat és annak minden egyes tagja irányában fogadom el ezen, boldogult testvérem érdemeit személyemre átruházott megtiszteltetést; annál is inkább, mivel szabad óráim kedvencz tudományait csekély erőmmel mívelni mindig igyekeztem, ezeknek kiterjedt és jótékony hatásait hazánk anyagi fejlődésére élénken szem előtt tartván.
Legyen a tisztelt társulat meggyőződve legőszintébb ragaszkodásomról, melylyel váltig maradok
őszinte tisztelője
József.Lajta-Brucki tábor 1867 augusztus 11-én.
A Társulat tisztikara és választmánya sohasem volt az előtt oly homogén elemekből összeállítva, mint az 1868-iki közgyűlés óta. Előbb a tudományművelő szakférfiak sorában nem ritkán táblabiráskodó dilettánsok is ültek, a kik mindenhez értő bőbeszédűségökkel csak zavarták az összhangot. Most csupa egygondolkozású, egyműveltségű férfiak kerültek össze, kik saját tapasztalataikból ismerték a természettudományok művelésének szükségleteit. Legfölebb abban tértek el nézeteik, hogy az öregebbek, kik átszenvedték "a sanyarú éveket", óvakodóbbak, tartózkodóbbak szerettek volna lenni, minta fiatalabbak, kik ifjú tűzzel, merész idealizmussal eltelve fogtak bele az átszervezés munkájába. Az akkori politikai és társadalmi viszonyok különben is szerfölött kedvezők voltak kulturális kezdeményezésekre. Nemzet és kormány egyaránt érezték az időveszteség okozta sokféle hátramaradásunkat. B. EÖTVÖS JÓZSEF a természettudományi tanszékek számát megkétszerezte az egyetemen és műegyetemen, PAULER fölállította a kolozsvári egyetemet, TREFORT fölépítette a budapesti természettudományi intézeteket. Mindezek és a közoktatásügyi kormánynak sok más intézkedései – hálásan jegyezzük föl – lényegesen megkönnyítették a Társulat átszervezésének munkáját.
A Társulat első ténye, mellyel az új rendszert inaugurálta, a 25 év óta tervezett népszerű természettudományi folyóirat megindítása volt. A Természettudományi Közlöny első füzete 1869 januárius 1-jén jelent meg, nem külön előfizetés mellett, mint hajdanta tervezték, hanem mint a tagoknak évdíjok fejében járó illetmény. A hatásnak, melyet a Társulat a Természettudományi Közlönnyel a közönség körében elért, biztos fokmérője tehát a tagok számának statisztikája. 1867 végén a Társulat tagjainak száma 577; 1869 végén, tehát egy évre a Közlöny megindulása után, 1658; 1871 végén 2737; 1873 végén 3808; t875 végén 4432; 1879 végén 5150; 1885 végén 5780 és ma, midőn e sorokat írom, 7524. E számok, melyek a velünk nem épen rokonszenvező s bennünket rendszeresen ignoráló külföldi kritikusokat is bámulatba ejtik, mutatják, hogy a Természettudományi Közlöny hatása tartós és állandó. A közönség Társulatunk igéretét bírja, hogy a mint a rendes tagok száma eléri a 8000, a Közlöny havi folyóiratból kéthetivé alakul át. Úgy látszik,
hogy ez idő már nem messze van; sőt valószinű, hogy a jelen közgyűléssel kezdődő triennium végeig el ig fog éretni. Tény az, hogy a Közlöny a Társulat erejét, 23 év alatt, megtizenháromszorozta. A Természettudományi Közlöny megindításával majdnem egyidejűleg lépett életbe az eladdig csak szórványosan tartott népszerű természettudományi előadások rendszeresítése is. Ezen előadások eleinte itt az Akadémiában tartattak, utóbb, mikor már ez a kis terem is, melyben most ülésünket tartjuk, szűknek bizonyult, az egyetemi és műegyetemi intézetek valamelyikének legnagyobb előadó termében. Népszerű előadást, vagy a mint utóbb a közönséges gyűlésektől való megkülönböztetés végett elneveztük: természettudományi estélyt a lefolyt 23 év alatt közel 200-at rendezett a Társulat, kiterjeszkedvén a természettudományok minden ágára, sőt a rokon tudományok egynémelyikére is. Az előadások száma örvendetes tanúságot tesz a mellett is, mennyire meggyaraporodtunk természettudományi szakerőkben is az utolsó 25 év alatt.
A népszerű természettudományi előadások eleinte a Természettudományi Közlönyben jelentek meg s később, mikor már ide nem fértek be, külön Gyűjteményben, legutóbb pedig, összesíteni akarván az egynemű munkásság termékeit, a Közlöny Pótfüzeteiben, külön előfizetési díj mellett. A Pótfüzetek előfizetőinek száma kerek számban 3500, vagyis minden második tag egyszersmind előfizető a népszerű előadásokra is.
Láttuk föntebb, hogy előadási cziklusok tartását SZABÓ JÓZSEF már 1860-ban indítványozta. Az eszme megvalósulását két dolognak meg kellett előznie: a Társulat anyagi megerősödésének s az egyetemi intézetek fölépülésének. A mint ez megtörtént, a Választmány FODOR JÓZSEF titkár indítványára, azonnal megvalósította a régi tervet. 1887 óta már 6 ilyen cziklusos előadás tartatott, a közönség rendkívüli érdeklődése mellett. Szerencsés körülménynek nevezhetjük minden tekintetben, hogy ez idén éppen az a nagyérdemű férfiú fogja az előadási cziklust megtartani, a ki ezen intézmény életbeléptetését már 32 év előtt oly erélyesen sürgette.
De társulatunk nemcsak népszerű előadások és cziklusok tartásáról gondoskodik, hanem havonként egyszer alkalmat nyújt szak-
szerű előadásokra, előterjesztések, bejelentések megtételére s ezekkel kapcsolatosan tudományos eszmecserékre is. Ezeket, t. i. társulatunk szakgyűléseit nevezte Bugát igen találóan a m. tud. Akadémia seminariumának, s valóban azok is voltak e gyűlések még egy évtizeddel ezelőtt is. Itt léptek föl először, mint föntebb láttuk, jóformán mindazok a férfiak, kik most a m. tud. Akadémiának a természettudományok terén legtevékenyebb munkásai. Fájdalom, ma már nincs így.
Ma már a fiatal, kezdő tudósok nagy része nem elégszik meg azzal, hogy kezdetleges buvárkodásának, vagy némi önállóságról is tanúskodó vizsgálódásának első zsengéit itt e szerény kis Társulatban személyesen bemutathatja, s ezzel önmagát, valamint előadó tehetségét is megismertetheti: ehelyett, a minden áron kapaszkodni akarás ambicziójával arra törekszik, hogy valamelyik jószívű akadémiai tag magában a M. Tud. Akadémiában jelentse be a dolgozatot, mely rend szerint nem is üti még meg az akadémiai mértéket, s magának az illető fiatal tudósnak sem teszi meg azt a szolgálatot, a melyet tőle remél. Az előterjesztő akadémiai tag egyénisége mellett a fiatal tudós neve annyira háttérbe szorul, hogy gyakran már az ülés végén nem emlékezünk rá, hogy kitől is van voltaképen az előterjesztett dolgozat. Bizonyára beteges állapot ez, melyen azonban, kölcsönös jóakarattal, könnyen lehet és kell is mielőbb segítenünk.
Pár évvel később a Természettudományi Közlöny megalapítása után, 1872-ben – tehát éppen most 20 éve – indult meg a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat, melyet eleinte önerejéből, később pedig a M. Tud. Akadémia támogatásával olcsóbb áron adott ki a Társulat, s ad ki ma is. Nagy haladást jelez e vállalat a magyar tudományos irodalom fejlődésében, nem csak tárgyánál és nyelvénél, hanem elterjedésénél fogva is. Eddigelé 43 kötet jelent meg belőle, kiterjeszkedvén a természettudományok minden ágára. A 43 kötetből 13 eredeti magyar, 13 angolból, 8 németből, 7 francziából és 2 több nyelvből van fordítva. Az aláírók száma 1300–1800 között ingadozik, s a mi nem csekély jelentőségű, most már 20 év óta. oly tekintélyes szám ez, melynél nagyobbat és huzamosabbat egy tudományos vállalat sem mutathat fel irodalmunkban.
Az országos segélyből, melyben, mint már föntebb említettem,
1870 óta részesül a Társulat, hazai tudósoktól egyenes megbizás útján készített természettudományi monografiák adatnak ki, hazánk természeti viszonyainak megismertetésére. Eddigelé 26 kötet jelent meg belőlök, nagy részök nemcsak magyar, hanem valamely más nyelven is. Ezeknek köszönhetjük jórészt, hogy most már 159 külföldi tudományos társulattal állunk csereviszonyban, a mi viszont könyvtárunknak van tetemes hasznára. E szerény kis könyvtárunkra, mely annak előtte jóformán csak ajándékokból gyarapodott, az utóbbi években társulatunk több mint 40.000 frtot adott ki, ezen az úton is szolgálni akarván a természettudományi ismeretek elterjesztésének.
Társulatunk már több év óta nem változtat, nem bővít működése programmján semmit. Nem a megállapodás, nem a veszteglés, hanem a jó úton való következetes haladás jele ez. Már évek előtt belezökkent a helyes kerékvágásba, melyet számára a hazai viszonyok kijelöltek; vétek volna őt abból kitéríteni akarni. Valószínű, hogy a közel jövőben sem kell működésünk programmját megbővíteni. Legfölebb akkor válhatik ez szükségessé, ha a magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései arra a meggyőződésre találnak jönni, hogy a mi viszonyaink között czélszerűbb lenne, mind ezek, mind amazok érdekében, az Orvosi vándorgyűléseknek a természetvizsgálókétól különválni, mondom, ha ez bekövetkezik, akkor erkölcsi kötelességünk lesz a Természetvizsgálók vándorgyűléseit fölkarolni s azokat a mi magunk módja szerint reformálni. De még ez esetben sem kell mostani programmunkon változtatni, hanem csak annyit bővíteni, hogy azontúl nem csupán Budapesten, hanem a vidék valamely nagyobb városában is tarthatunk majd szakgyűléseket, népszerű természettudományi előadásokat stb. Ismétlem, nem a mostani módok szerint, hanem a Társulat szellemében és az ő módjai szerint.
Akármi következzék is be, maradjunk hívek jelszavunkhoz: Lassanként, észrevétlenül foglaljuk el a tért; lassanként, észrevétlenül kedveltessük meg a természettudományokat, s neveljünk a kulturának, az európai czivilizácziónak egy új életrevaló, őserőtől és eredetiségtől duzzadó népet, hazánk és fajunk dicsőségére!