A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
FÉLSZÁZADOS MUNKÁLKODÁSÁNAK VÁZLATA.

I. ÁLLATTAN.
Dr. ENTZ GÉZÁ-tól.

Első időszak. 1841–1849. Azok a szerény tudósok, a kik hivatva voltak a természettudományi társulat kebelén belül az állattan terén a munkásságot megindítani, a negyvenes évekre jellemző lázas, hazafiui lelkesedéssel fogtak munkához, s bizonyára nem az ő ügybuzgalmukon múlt, ha kevesebb eredményt értek el, mint a mennyit czélul kitüztek s elérhetni véltek.

Hogy az alapítók vérmes reménységei nem teljesültek s nem teljesülhettek, annak oka főképen abban keresendő, hogy a társulat oly terjedelmes munkakört jelölt ki, a mellyel sem működő tagjainak száma, sem a társulat anyagi ereje nem állott arányban. Csak egy pillantást kell vetnünk azon már egytől-egyig elhalt tagtársaink névsorára,* a kik ezen időszak alatt társulatunknak az állattan terén kifejtett munkásságában részt vettek, hogy meggyőződjünk, hogy közöttök a kor színvonalán álló zoológus voltaképen csak kettő volt: FRIVALDSZKY IMRE és PETÉNYI SALAMON JÁNOS, mindkettő a szisztematikai iskola híve, a kikhez legfeljebb még – mint a jövő reményét – RHÉDEY ANTAL-t, a jeles anatómust és fiziológust lehetne sorolni, a ki azonban, fájdalom, tudományos pályájának úgyszólván kezdetén szállott korai sirba; a többi, részint más tudomány-

* Agnelli Ferencz, Arányi Lajos, Boór Károly, Bugát Pál, Csórey Döme Sandor, Dolezsáll Gábor, Frivaldszky Imre, Gerenday József, Glós Samu, Heuffel János, Hanák János, Kovács János, Kubinyi Ágoston, Lenhossék József, Mandl Lajos, Pauer Lipót, Petényi S. J., Rhédey Antal, Rochosz István, Sadler József, Sztanojovics Lázár, Straka Károly, Vajda Péter, Virnau János, Wagner János.


22

szakot mívelő tudós, a ki csak alkalmilag foglalkozik egy-egy állattani thémával is, részint a társulat gyűjteményeit gazdagító gyűjtő, vagy dilettans. Hogy a szakerők ily kis száma s a társulat szerény anyagi ereje nem engedte meg, hogy a társulat oly gyűjteményt alapítson és tartson fenn, a mely majdan alapúl szolgálhat a hazai fauna kidolgozására; hogy tudományos vizsgálatokra berendezett laboratóriumot tartson fenn, s szaktudósai által fizetéses magán leczkéket tartasson; hogy tudományos kézi s ismeretterjesztő, népszerű könyveket meg önálló vizsgálatokon alapuló szakértekezéseket adjon ki, mint a hogy azt az alapítók tervezték, a kik a tervezgetésbe belemelegedve, programmjokba lassanként az állattannak oly terjedelemben való mívelését vették fel, mint a mely most, ötven év mulva hasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között, a tudományos akadémia, az egyetemek, a nemzeti és egyes vidéki múzeumok meg a mai Természettudományi Társulat együttes munkásságától várható: mindez magától érthető s a sok irányú működés kifejtése legnagyobb részt bizony csak pium desiderium [jámbor óhaj] maradt!

De lássuk a társulatunk ezen időszakbeli zoológusainak működését kissé közelebbről.

A társulat az állattan terén egyik fő feladatának a hazai fauna összegyűjtését tekinté * s ennek megfelelőleg mind a fővárosban levő, mind a vidéki tagok szorgalmasan gyűjtöttek; az előbbiek társas gyűjtő kirándulásokat is rendeztek. A vidékről beküldött állattani

* Azt, hogy a hazai fauna tanulmányozása és összegyűjtése nem lehet az amúgy is sokirányú tevékenységre hivatott természettudományi társulat feladata, kortársai között csak FRIVALDSZKY IMRE látta be, a ki 1842-ben nov. 21-ikén a választmány elé egy külön "honi természetvizsgáló intézetet tárgyazó tervezetet" terjesztett. A jegyzőkönyv szerint a jelenlevők e tervezetet "mint barátságos közlést örőmmel hallgatták, de mint más helyre szánt ügyhöz véleményök kifejezését szükségesnek nem tartották". – Hogy mennyire igaza volt FRIVALDSZKY IMRÉ-nek, mikor a társulatot mindjárt keletkezésekor arra figyelmeztette, hogy a hazai fauna összegyűjtése nem lehet feladata, ezt fényesen igazolta a nagy erőmegfeszítéssel elért csekély eredmény. A társulat állattani gyűjteménye ugyanis, a mely hivatva lett volna a hazai fauna kidolgozásának alapúl szolgálni, mikor hosszú vajudás után végre 1856-ban a nemzeti múzeumnak átadatott, az átadási jegyzőkönyv szerint, a következő darabokból állott: 12 csontváz (egy köztök hasznavehetetlen) 15 kitömött emlős (tíz köztük hasznavehetetlen); 228 kitömött madár (több köztök hibás) 3 madárfészek (hasznavehetetlen); kétféle madártojás; 316 faj csiga és kagyló; 17 faj csúszómászó; 1 faj hal; 2 darab "gyomorkőlabdacs"; 4 darab húgyhólyagkő (ökörből); 10 üveg csodaszülött szeszben; 9 darab belféreg; 30 üveg élősdi állatokkal; 1 száraz anatómiai készítmény.


23

tárgyak között tekintélyes szám esik csodaszülöttekre, a melyek köszönettel fogadtatva, ARÁNYI, LENHOSSÉK és RHÉDEY bonczkése alá kerülnek; szintén nagy számmal küldenek a tagtársak belférgeket, a melyeket RHÉDEY ANTAL s PAUER LIPÓT vizsgálnak meg. Az emberből elűzött élősdiek között szerepel egy Salamandra terrestris (S. maculosa Laur.) is, a mely véletlenül elnyelt petéből egy két éves leányka testében élő állattá fejlődött s abból szerencsésen ki is küszöböltetett. (!)

Az értekezők sorát a társulat ülésein DOLEZSÁLL GÁBOR nyitotta meg (1842, febr. 8.) "a bögöly (Oestrus) rovarnemről" tartott előadásával.

Az előadások és demonstrácziók, a melyeknek nagyobb részt csak a jegyzőkönyvekben van nyomuk, tárgyukat tekintve, rendkívül változatosak: a zoológiának úgyszólván minden ága akadt, ha nem is mindig a kor színvonalán álló mívelőre és értelmezőre, de legalább buzgó szószólóra.

Még az alapalaktannal (promorphologia) is foglalkozni látszott egy tagtárs-elődünk; legalább erre engednek következtetni az 1842 decz. 2 3-ikán tartott élettani szakülés jegyzőkönyvének következő szavai: "KISFFY (valószínűleg KISFFY ZSIGMOND) azon elmélkedése, miszerint a természet lényeit a kör és háromszög alakjára törekszik képezni – írásban kéretik". Nyilván erre az elmélkedésre, meg a hitelöket mindinkább veszítő OKEN-SCHELLING-féle német természetbölcselő iskola merész elmefuttatásaira vonatkoznak ugyanezen jegyzőkönyv következő szavai: "Figyelmeztettünk (valószínűleg az elnöklő BUGÁT által), hogy a természetvizsgálásban igyekezzünk inkább a Frank- és Angolokhoz szítani, hogysem a szomszédokhoz, kiket a képzelet gyakran léghajóra ültet".

A biológiai tudományok terén az időtájt kétség kívül legfontosább mozzanat volt a szövettannak a sejtelmélet megalapítását nyomban követő gyors fellendülése.

Á mikroszkópi vizsgálatok nagy fontosságát a társulatnak a kor színvonalán álló vezérférfiai is belátták s mindjárt a működés megkezdésévei gondot fordítottak az búvárkodás új irányának meghonosodására s mívelésére.


24

ECKSTEIN már az 1842-ik év egyik élettani szakülésén megsürgeti a mikroszkóp beszerzését; a társulat meg is rendeli a műszert Párisban s azt az 1843 szept. 12-ikén tartott kis gyűlésen Párisból jövő hazánkfiától, MANDL LAJOS-tól átveszi s nyugtatvány mellett LENHOSSÉK-nak adja "oly feltétel mellett, hogy annak épségben való föntartásáért kezeskedni s annak miképeni használásában minden hozzá folyamodónak utasítást adni tartozzék s azt a tagoknak térítvény mellett használatul legfeljebb harmadnapra átadja". MANDL, a "Traité pratique du Microscope" s a "Mémoire sur les Rapports qui existent entre le sang, le pus, le mucus et l'épiderme" ünnepelt szerzője s a mikroszkópi búvárkodás terén abban az időben első rangú szaktekintély, a műszer átadása alkalmával meghívja a társulatot mikroszkópi mutatványaira. LENHOSSÉK, ki tudvalevőleg később a középponti idegrendszer mikroszkópi szerkezetének kifürkészésével európai hírnevet vívott ki, a fiatal kor égész tüzével karolta fel a mikroszkópia ügyét s számos mikroszkópi demonstrácziót tartott a a társulat szakülésein, sőt 1843-ban minden szombaton a társulat helyiségében majd szövettani készítményeket, majd a vérkeringést, majd élősdi férgek petéit, majd ázalékállatkákat mutatott az érdeklődőknek.

Nagy buzgalommal fogott szövettani búvárlatokhoz GLÓS SAMU is, s már 1845-ben értekezést tartott mikroszkópi mutatványok kíséretében a csontálloniány "szövedékéről"; ugyanő a következő évben mikroplastikai mintáit mutatá be, tudniillik öngondolta saját viaszkészítményeit 400-szoros nagyításban, ú. m. a bőr szövetét, hám- és hájrétegét, az ezekben helyezett idegek végeztét, a mirigyek és hajszáledények felosztását; a tüdő-léghólyagocskákat egész nagyságban, kétfelé metszve, az ezek közti állományt, a léghólyagcsák körül levő haj-edények felosztását, a hajtüszőket, az egynemű hájmirigyeket." – Valóban kár, hogy sem ez előbbi értekezésről, sem az utóbbi készítményekről ma már nem tudunk többet, mint a mennyi a jegyzőkönyvben fel van jegyezve.

Az összehasonlító anatómiának is akadt egy-két buzgó és avatott mívelője. LENHOSSÉK és RHÉDEY több alkalommal mutattak be anatómiai, különösen osteologiai készítményeket. Ezeknél fontosabb


25

az a társulat évkönyveiben is megjelent két értekezés, a melyben GLÓS és RHÉDEY a Spalax typhlus (földi kutya, "fogas vakony") egész anatómiáját tárgyalják, önálló vizsgálatok alapján, a tudomány akkori állásának megfelelő tökéletességgel, úgy hogy e dolgozatokra, mint alapmunkákra, mai nap is vissza kell annak térnie, a ki hazánk ezen érdekes állatának anatómiájával foglalkozni akar. Nem habozunk kimondani, hogy ez értekezések, a melyeket PETÉNYI-nek a Spalax typhlus természetrajzát s életmódját tárgyaló dolgozata kiegészít, az Évkönyveknek legbecsesebb állattani közleményei.

PETÉNYI ez időben a Spalax typhlus teljes monografiájának kidolgozását tervezte s GLÓS és RHÉDEY anatómiai vizsgálataikat épen e monografia érdekében s a PETÉNYI buzdítására végezték; ugyancsak PETÉNYI ösztönzésére tett s közölt a társulattal STRAKA KÁROLY a Spalax életmódjára vonatkozó megfigyeléseket. A monografia, melynek az Évkönyvek IV. kötetében kellett volna megjelenni, fájdalom, soha sem látott napvilágot; hogy azonban PETÉNYI a munka számára folytatta és folytattatta a vizsgálatokat, erről a társulat jegyzőkönyvei tesznek bizonyságot. Az 1848 nov. 30-ikán tartott szakülésen SADLER – azon alkalomból, hogy RHÉDEY a Spalax anatómiáját a nov. 16-án tartott szakülés elé terjeszté "feltételes véleményezést", azaz eszmecserét indít meg a Spalax szeméről és működéséről. A szakülés többek hozzászólása után abban állapodott meg, "hogy ez érdekes tárgyra nézve kimerítő s befejező fürkészetek tétessenek, miket legelső alkalommal sikeresíteni RHÉDEY, mint ki ez állatka élet- és boncztanára nézve már eddig is legtöbbet tőn," megigért, mely igéretét a szakgyűlés örömmel fogadja s reá igényt tart". RHÉDEY, a ki 1849-ben elhunyt, e megbízatásnak nem tehetett többé eleget, PETÉNYI azonban az 1851 okt. 30-iki kisgyűlésen ismét felkéri a társulatot, hogy egy több idő óta bajjal tartogatott nőstény Spalax anatómiai tanulmányozásával bízzon meg egy szakférfiút. LENHOSSÉK-ot bízták meg, a ki a következő év nov. 3-ikán tartott kisgyűlésen "felolvassa a fogas vakony hallásszerve és női nemző részének górcső segélyével véghez vitt hosszas és fáradságos bonczolásáról szóló értekezését. Megemlíti, hogy PETÉNYI-nek sokat köszön, ki a bonczolásra szükséges állatokat szolgáltatta s több éven


26

át összeszerzett ritka szép készítmény-példányait a legnagyobb készséggel közölte vele. Felmutatta a HAAN ANTAL festő által igen nagy pontossággal készített ábrákat". Fájdalom, ez értekezés sem látott soha napvilágot!

PETÉNYI a társulat szakülésein a Spalaxon kívül még több más emlősről értekezett: nevezetesen a cziczkányról (Sorex) s annak öt hazai fajáról, a sündisznóról, a társulat gyűjteménye számára szerzett Nasua coatti-ról és Procyon lotor-ról s végre a "borjú ülgéről" (Phoca vitulina). LENHOSSÉK pedig több előadáson értekezett a majomról.

Számos előadást tartott PETÉNYI specziális tárgya, az ornithológia köréből, a melyek közül azonban csak "A honi madártan új gyarapodásáról és annak némely sikeres eszközeiről" czímű értekezés jelent meg az Évkönyvek első kötetében. Ezen értekezésben az 1842-ik évben Túrócz, Bars, Trencsén s Zólyom megyékben tett ornithológiai megfigyeléseit adja elő s a Motacilla, Loxia és Mergus nem fajait ismerteti. Értekezett továbbá a madarak műérzékéről és műügyességéről, a harkályoknak életmódjukkal összhangzásban levő szervezetéről, az Ibis falcinellus-ról s a karmazsinpirókról (Pyrrhula erythrina), a melyet GASPARECZ JÁNOS Gömör-Tiszolczon fedezett fel először hazánkban; továbbá a karmazsin piróknak GRINEUS-tól feltalált fészkéről és két rendellenes szinezetű madárról (Turdus torquatus és Bombycilla garrula). Nyilván ornithológiai tartalma volt PETÉNYI azon előadásának is, a melyen Erdélyben gyűjtött állattani tapasztalatait ismertette. E mellett buzgón fáradozott a társulat ornithológiai gyűjteményének gyarapításán. AGNELLI FERENCZ a Szolnok vidékén előforduló madarakról értekezett, WAGNER JÁNOS pedig a Szumjácz vidékén észlelt madarak jegyzékét közölte a társulattal.

Felemlítendő végre PAUER LIPÓT-nak a madarak repülés-módjáról tartott előadása, a melyben arra az eredményre jut, hogy PRECHTL-nek azon állítása, hogy a madarak nem úsznak a levegőben, hanem ugrándozva haladnak, igen valószínűnek látszik.

A herpetolágidnak és ichthiológiának kevés mívelője akadt a Társulat kebelében. Mindössze annyit jegyezhetünk fel, hogy GERENDAY a mérges és nem mérges kigyókról értekezett; SADLER ENDLICHER S. ENDRE tábori orvosnak észleleteit ismertette, a melyeket Horvát-


27

országban a kurta kigyó életmódjáról tett; SZTANOJOVICS LÁZÁR Coluber flavescenst (Callopeltis Aesculapii), PETÉNYI pedig a Rákosan fogott kurta kigyót (Pelias berus) mutatott be. – AGNELLI Szolnok-vidéki halakról értekezett, PAUER pedig egy pisztrángot mutatott be, a melyet Budafoknál a Dunában fogtak.

Malacologiával [puhatestűekkkel] SADLER és VIRNAU JÁNOS foglalkoztak s mutatták be alkalmilag gyűjtéseik eredményét, BIELZ MIHÁLY pedig az erdélyi molluszkák jegyzékét közölte a társulattal.

Az entomológiának elsőrangú s Európa-szerte nagyrabecsült mívelője FRIVALDSZKY IMRE, az alapítástól kezdve működő tagja a társulatnak. Tőle meg HEUFFEL JÁNOS-tól jelent meg egy entomológiai értekezés az Évkönyvek első két kötetében. FRIVALDSZKY a Török birodalom természettudományi átkutatására saját költségén tett expediczióknak eredményéről értekezett s egyszersmind a Török birodalomban gyűjtött 12 új Coleoptera- és 4 új Lepidoptera-faj leírását adta. HEUFFEL értekezése a kolumbácsi légy (Simulia Kolumbacsensis) monografiáját tartalmazza, mely TÖMÖSVÁRY ÖDÖN újabb tanulmányainak közléseig, a mely 36 év múlva ugyancsak társulatunk egyik szakülésének volt tárgya, ezen rettegett légy legkimerítőbb ismertetése volt. Az entomológia körébe vág DOLEZSÁLL GÁBOR-nak a bögölyöket ismertető s már fentebb említett, valamint CSÓREY DÖME SÁNDOR-nak a méhekről szóló értekezése is. Az élettani szakülések elseinek egyikén (1842 decz. 23) a társaságban élő rovarok életmódja eszmecsere tárgya lehetett; legalább erre lehet következtetni a jegyzőkönyvnek következő – mai nap kissé furcsán hangzó – szavaiból: "Érintetett, hogy jó volna, ha valaki a méheket és hangyákat, valamint más társas állatokat figyelemre méltatva, az anatomia comparata példájára egy respublica comparata szerzésével foglalkoznék". – A hazai rovarok enumerácziójának összeállítása és kiadása ismételten szóba került a szakosztály ülésein; SADLER sürgetésére 1847-ben el is határozták ily jegyzék kiadását, a mely azonban soha sem jelent meg.

Az ízeltlábúak többi osztályaival szakszerűen nem igen foglalkoztak abban az időben, csak VIRNAU-ról tudjuk meg a jegyzőkönyvekből, hogy csigákon és gubacsokon kívül pókokat is gyűjtött.


28

RHÉDEY egy alkalommal Trencsén-megyéből beküldött burgonyát pusztító atkát (Tyroglyphus farinae C. L. Koch.?) demonstrált mikroszkóp alatt; PETÉNYI pedig "a héjasok rendébe tartozó állatok több példányát mutatá be, melyeket egy 105 fontos viza kopoltyúi közt talált" (valószínűleg Dichelestium sturionis Herm.), KOVÁCS JÁNOS végre egy alkalommal Biharmegyében a Rézhegyen talált világító Scolopendrát (Geophilus electricus L.) mutatott be.

A férgek közül különösen a belférgek szerepelnek gyakran a szaküléseken; leginkább RHÉDEY és PAUER többször mutattak be belférgeket, vagy tettek jelentést a vidéki tagoktól beküldött belférgekről. Említésre méltó s figyelmet érdemelne, ha biztosak lennénk a meghatározás helyességében, az a féreg, a melyet PAUER mint "sebészi műtétel által élő emberi homloköbölből kivett Filaria medinensis-t" mutatott be. A belférgeken kívül még a nadályok foglalkoztatták alkalmilag a szakülést. PAUER az 1845-ik év egyik szakülésén csíkokon talált Piscicola geometrá-kat mutatott be s egyben előadást tartott "a nadályokról általában, különösen pedig a halcsészeszivolyákról" (Piscicola geometra); BOÓR KÁROLY egyik szakülésen /a nadályok többszörös használatáról értekezett.

Még a Coelenteraták meg a Protozoák is szóba kerültek a szaküléseken, ezeknek is akadt egy-két ismertetője. BUGÁT a Comptes Rendus alapján a "növényköntösű állatokról" értekezett, SADLER pedig "a Hydra viridis habarcz 3 példányát mutatja be, arról röviden értekezvén". – Ázalékállatocskákat LENHOSSÉK mutatott be egy szakülésen, SADLER pedig "a lukancsakról (Foraminifera) értekezett átalában, s különösen a magyarhoni harmadkori képletekben eddig előfordulókról".

Ugyancsak SADLER foglalkozott ez időszak alatt tüzetesebben a palaeontológiával s gyűjtéseinek és tanulmányainak eredményét több szakülésen ismertette.

Hogy a társulat ezen időszakbeli zoológusai működésének képét kiegészítsem, ki kell még emelnem a következőket. A műnyelv kérdése zoológusainkat kezdettől fogva folytonosan és élénken foglalkoztatta. Hogy az ez irányban kifejtett munkásság eredményében nem volt köszönet, – azt mai nap már mindenki belátja. Mun-


29

kásságuk körébe tartozott továbbá a szaküléseken előterjesztett értekezéseknek, valamint egyes beküldött munkáknak megbírálása. A vidéki tagoktól beküldött állatokat a társulat szaktudósaival megvizsgáltatta s meghatároztatta s egy-két esetben a társulathoz folyamodóknak szakvéleményt adott. Mint kuriózumot ide iktatjuk az 1848 febr. 15-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvében foglalt következő szakvéleményt: "SADLER és FRIVALDSZKY véleményei olvastatnak fel azon történet nyomán, mely szerint Buda városának tanácsa egy ottani polgárnak a méhtartást – azon alapon, mert az a virágoknak és embereknek ártalmas – megtiltotta, melyből azok ártatlansága kiderülvén, a vélemény bizonyítvány alakban a kérelmező polgárnak egész kiterjedésében kiadatni határoztatott".

Az Évkönyvek első és második kötetében megjelent állattani értekezések:

1. Dr. FRIVALDSZKY IMRE, Rövid áttekintése egy természetrajzi utazásnak, az európai Törökországban, egyszersmind nehány a közben ujdonat fölfedezett állatnak leirása. I–III táblával. I. köt. 163. l.

2. PETÉNYI SALAMON JÁNOS, A honi madártan új gyarapodásáról és annak némely sikeres eszközeiről. I. köt. 188. l.

3. Dr. RHÉDEY ANTAL, A vakondokokról boncz- és élettani tekintetben. I. köt. 202. l. – Irodalmi adatok alapján adja a vakondok biológiáját, a maga kikészítette csontváz alapján pedig ennek leírását.

4. PETÉNYI SALAMON és Dr. GLÓS SÁMUEL, A fogas vakony. (Természetrajzi tekintetben P. S.-tól, élettani tekintetben Gl. S.-tól), IV. táblával. I. köt. 209. l.

5. HEUFFEL JANOS, orvostudor, Krassó megye főorvosa, A kolumbáczi tipolya. II. köt. 44. l.

6. GLÓS SÁMUEL és RHÉDEY ANTAL orvostudorok, A fogas vakony (közönséges földikutya; – Spalax typhlus, Linn.; Blindmoll, Blindmaus; – Slepec zemni, zemsky psyk.) boncz- és élettani rajza. 3 táblával. II. köt. 177. l.

Második időszak. 1850–1868. Inter arma silent Musae [fegyverek közt hallgatnak a múzsák], 1848 nov. 30-ikán tartotta a társulat utolsó ülését s csak 1850 junius 20-án kezdette meg ismét "felsőbb helyen nyert engedelem mellett" munkálkodását; a szakosztályok működése azonban csak az 1852-iki márcziusban indult ismét meg. A 48 előtti évek nagyratörő, lázas tevékenységét az elnyomatás gyászos éveiben a zoológia terén hatá-


30

rozottan pangás váltotta fel. Az első időszak buzgón munkálkodó tagjai közüla társulat működésének újra való megkezdésekor többen, nevezetesen SADLER s a nagy reményre jogosító RHÉDEY és HANÁK már nem éltek; mások az általános csüggedés közepett a nyilvános működés teréről visszavonúltak s a régiek közűl jóformán csak PETÉNYI folytatta – 1855-ben bekövetkezett haláláig – a megkezdett tevékenységet. Élénkebb élet csak a hatvanas évek körül kezdett pezsdülni, mikor már egy újabb nemzedék (FRIVALDSZKY JÁNOS, CHYZER KORNÉL, TÓTH SÁNDOR, MARGÓ TIVADAR, BALOGH KÁLMÁN, LÁNG GUSZTÁV, később KRIESCH JÁNOS) kezdette meg működését. Csakhogy ebben az időben a társulat már kezdett működésének azon fordulópontjához közeledni, a melyre akkori első titkára, SZABÓ JÓZSEF, már az 1860-iki juniusi közgyűlésen rámutatott, kienielvén, hogy az Akadémia veendi át a természettudományok szakszerű mívelését, a társulat fő feladata pedig a természettudományi ismeretek terjesztése leend. Tényleg úgy is lett, hogy az azon időben irodalmilag működő zoológusok munkálataik túlnyomó részét nem a társulat, hanem az Akadémia kiadványaiban tették közzé, sőt CHYZER-nek és TÓTH-nak még a társulat szakülésein előterjesztett dolgozatait is az Akadémia publikálta.

A társulat egyik fő gondja fennállásának első időszakában – mint már említve volt – a hazai természeti, viszonyok megírására majdan alapul szolgáló gyűjtemények beszerzése és gyarapítása vala. Ezek a gyűjtemények az amúgy is kevés jövedelemmel rendelkező társulatnak lassanként terhére kezdettek válni s már az 1853-ban nov. 12-ikén tartott közgyűlésen felmerült az eszme, hogy a gyűjtemények a nemzeti múzeumnak adassanak át; ez eszme hosszas vajudás után lassanként oda érlelődött, hogy a gyűjtemények átadása elhatároztatott s 186 elején végre foganatosíttatott is. Hogy az átadott gyűjtemény állattani része nagyon csekély becsű volt, ezt alkalmam volt már fentebb kiemelni. Evvel a gyűjteménnyel nem is hasonlítható össze az az értékes gyűjtemény, a melyet XÁNTUS JÁNOS 1860-ban déli Kaliforniából küldött a társulatnak, s a mely szintén a nemzeti múzeumba került. – A társulat gyűjteményeitől megválva, lemondott arról a merész tervéről is, hogy zoológusaival a


31

hazai faunát hamarosan kidolgoztassa. E helyett egy évtizeden át avval a tervvel foglalkozott a társulat, hogy a főváros környékének természeti viszonyait tárgyaló nagyobb szabású munkát dolgoztat és ad ki. Ez eszmét BUGÁT pendítette meg először az 1847 aug. 28-iki közgyűlésen, az 1851 junius 12-ikén tartott közgyűlés pedig elhatározta, hogy a helyiratra 800 frtot fordít. A munka állattani részé, nek kidolgozásával a következő búvárok bizattak meg: PETÉNYI (gerinczesek, a Reptiliák kivételével), GERENDAY (Reptiliák, FRIVALDSZKY IMRE (édesvizi és szárazföldi csigák, Coleopterák és Lepidopterák), FRIVALDSZKY JÁNOS (a többi rovarok), VIRNAU (Molluscák és Arachnidák), ezekhez csatlakozott LENHOSSÉK, a ki az 1851 jul. 17-iki választmányi ülés jegyzőkönyve szerint felajánlja, hogy ha EHRENBERG nagy munkáját megkerítheti, rendszeresen leírja a Budapest vidékén élő ázalékállatkákat. Ez a munka ismételt sürgetések daczára sem készült el soha; az érdekében végzett előmunkálatokról is csak annyit tudunk meg a jegyzőkönyvekből, hogy PETÉNYI a halálát megelőző évben két szakgyűlésen értekezett a megirandó munka irodalmi forrásairól, – s legfeljebb még azt, hogy VIRNAU az 1853 márczius 16-iki kisgyűléscn "jelenti, hogy a Budapest helyiratához puhányokat és pankányokat [pókokat?] gyűjtött volt, s midőn épen leírásokhoz akart fogni, szomorúan tapasztalta, hogy a borszesz puhányairól és pankányairól teljesen elillant s így gyűjteménye tönkre ment", a miről a társulat "szomorúan értesül" s a kárvallottat újabbi gyűjtögetésre kéri fel.

A társulat kiadványaiban 1860-ig egyetlenegy állattani dolgozat sem jelent meg; csak a jegyzőkönyvekben van nyoma nehány állatni előadásnak, s ezek a következők: LENHOSSÉK előterjesztette a Spalax typhlus hallásszervére és női nemzőrészeire vonatkozó vizsgálatait, a melyekről az összefüggés kedveért már fentebb megemlékeztünk; NEY FERENCZ egy állítólagos "gím-tulokról" (azaz szarvastehén és magyar bika korcsáról), PETÉNYI már érintett előadásain kívül a beremendi kőbányában talált ősállatokról, JANCSÓ a Triton vérkeringéséről s a kopoltyúlábú rákokról, NENDTVICH a gorilláról, végre CHYZER és TÓTH a rákokról értekezett.

Az 1860-tól 1868-ig terjedő időközben tartott állattani elő-


32

adások nagy részének szintén csak a jegyzőkönyvekben találjuk nyomát; ezek egy része vagy egyátalában nem, vagy pedig nem társulatunk, hanem az Akadémia kiadásában jelent meg.

Az előadások e sorozatába tartoznak a következők: TÓTH SÁNDOR négy előadása a Rotatoriákról, két előadása a Daphnidákról, egy a Cyprisekről s egy a Rézhegység természetrajzi érdekességéről: FRIVALDSZKY JÁNOS előadása a XÁNTUS JÁNOS-tól déli Kaliforniából küldött állatokról; CHYZER KORNÉL három előadása a Phyllopodákról s közleményei az európai skorpió életmódjáról, a rovarokban talált mészlerakodásokról s az ember külső hangjáratában élősködő légypondrókról; BALOGH KÁLMÁN előadásai, a melyekben ROBIN-nak a Nephelis petéjén tett felfedezését s BROCÁ-nak a kettős sárgájú tojások kikelése módjaira vonatkozó tapasztalatait s PEROCHET-nek az öntermődésre vonatkozó tanulmányait ismertette; NENDTVICH-é az atyja lepke-gyűjteményéről; PATRUBÁNY ANTAL-é a régiek vademberéről s a sziklabarlang-lakó gorilláról; SCHWARCZ GYULÁ-é az állatfajok chronologiai elkövetkezéséről; MARGÓ TIVADAR jelentése a Temes és Fehér megyékben pusztító rovarokról; SZABADFÖLDI MIHÁLY előadása a trichináról; LÁNG GUSZTÁV-é a béka vörös vérsejtjeinek képződéséről; SAY MÓRICZ-é a havat vörösre festő állatokról (Chlamydococcus pluvialis); KRIESCH JÁNOS-é és PFEIFFER GYULÁ-é a Meligethes aenus-ról.

A társulat közlönyében megjelent értekezések közül kétségkívül legbccsesebb BALOGH KÁLMÁN három szövet-élettani és LÁNG GUSZTÁV összehasonlító anatómiai és szövettani értekezése, mint a melyek koruk színvonalán állottak, a tudományt tényleg előbbre vitték s újabb vizsgálatok tételénél mai nap is figyelembe veendők. KRIESCH JÁNOS-nak a nadályok boncz- és élettanát tárgyaló pályadíj-nyertes tanulmányai kevés eredeti vizsgálati eredményt nyújtanak.

LÁZÁR KÁLMÁN sem tárgyalja a madarak vándorlásának okait önálló vizsgálatok alapján. A Közlöny egyéb állattani tárgyú közleményei részint egyszerű ismertetések, részint az ismeretterjesztő értekezések kategóriájába tartoznak.

Az ezen időbeli zoológusok társulatunk kebelén belől kifejtett működésének képét ki kell egészítenem a véleményadásokkal. Ro-


33

varok okozta károk ügyében egyesek és hatóságok ismételten fórdúltak a társulathoz; terjedelmesebb véleményeket MARGÓ TIVADAR és KÁTAI GÁBOR adott. E helyen vélem megemlítendőnek azt is, hogy az 1859 decz. 29-ikén tartott közgyűlés egy még 1846-ban kihirdetett gazdasági állattani pályatétel ügyében határozott. A pálya tétel, melynek kihirdetésére a magy. orvosok és természetvizsgálóknak kassa-eperjesi VII. nagygyűlése kérte volt fel a társulatot, jutalmazására pedig KUBINYI ÁGOSTON és gróf ANDRÁSSY GYÖRGY adták a pályadíjat, így hangzott: "Kell-e, lehet-e és tanácsos-e némely állatokat gazdaság, egészség és kényelmünk tekintetéből kiirtani vagy kevesbíteni, s ha igen, melyek azok s mi módon irthatók ki?" A pályatétel első díját (16 arany) Dr. KÁROLYI SÁMUEL nagykőrösi városi főorvos, második díját (8 arany) pedig "egy magyar természetbúvár", ki magát az 1859 jan. 20-iki választmányi ülésen PÁVAY ELEK néven mutatta be és igazolta, nyerte el.

A magy. kir. Helytartótanács 1865-ben a haltenyésztés előmozdítása, a mesterséges haltenyésztés meghonosítása s a budapesti Városligetben esetleg felállítandó "országos haltenyészde" ügyében rendbeli leiratában véleményadásra szólította fel a társulatot. *

A társulat e fontos ügyben STOCZEK JÓZSEF elnöklete alatt ALMÁSI BALOGH PÁL, FRIVALDSZKY IMRE, MARGÓ TIVADAR, MADARÁSZ EDE, KRIESCH JÁNOS tagokból álló bizottságot küldött ki, a mely magát DORNER JÓZSEF-fel kiegészítve, egy memorandumban véleményt adott a haltenyésztés előmozdítása ügyében, egy másikban pedig kidolgozta a halpusztítás meggátlására szolgáló közigazgatási rendszabályok alapvonalait.

Végül megemlítem, hogy a budapesti állatkert felállításának eszméje szintén társulatunkban pendíttetett meg először. XÁNTUS JÁNOS tette meg az indítványt, melyet RÓMER FLÓRIS 1862. évi jan. 29-ikén terjesztett a közgyűlés elé, a mely a maga részéről XÁNTUS JÁNOS elnöklete alatt GERENDAY JÓZSEF, KUBINYI AGOSTON és FERENCZ,

* Nem érdektden a Helytartótanács egyik leiratából a következő helyet idéznem: "Pest városának vízvezetékkel való ellátása, valamint a Rákos-pataknak a városligeti tóba leendő vezetése iránt a munkálatok épen most (a leirat 1865. évi április 20-ikán kelt) folyamatban vannak".


34

FRIVALDSZKY IMRE, RÓMER FLÓRIS, SZABÓ JÓZSEF, KOVÁCS GYULA és TÓTH SÁNDOR tagokból álló intézkedő bizottságot küldött ki, s főleg a bizottság fáradozásának köszönhető, hogy 1866-ban az állatkerti részvény-társulat megalakult.

Az Évkönyvek folytatásául kiadott Közlöny (A királyi magyar természettudományi társulat Közlönye") I–VII. kötetében megjelent állattani értekezések.*

I. BALOGH KÁLMÁN, A bélbolyhok a felszivódás különböző szakában. 16 ábrával. I. köt. 187. l.
2. BALOGH KÁLMÁN. A juh körömtömlője. Szövettani dolgozat. I. köt. 207. lap.
3. BALOGH KÁLMÁN, Kivonat a "Juh Jacobson-szerve" czímű értekezésből (a mely az Akadémia kiadványaiban jelent meg). I. köt. 272. l.
4. TÓTH SÁNDOR, Az állat és növény közti határ. III. köt. 101. l. GEGENBAUR összehasonlító anatómiai kézikönyve ugyanazon czímű fejezetének ismertetése.
5. TÓTH SÁNDOR, STEIN "Der Organismus der Infusionsthiere" czímű munkájának bemutatása és ismertetése. III. köt. 168. l.
6. TÓTH SÁNDOR, Az afrikai nyarga európai költése. III. köt. 177. l. – A marseillei állatkert igazgatójának megfigyeléseit ismerteti.
7. TÓTH SÁNDOR, A hidegvérű gerinczesek életpontjáról. III. köt. 179. l. FLOURENT azon vizsgálatait ismerteti, a melyekben kimutatja, hogy a hidegvérű gerinczesek nyultagyának melyik része felel meg a lélekzőszervek fő mozgató pontjának ("életpont").
8. LÁNG GUSZTÁV, A pontyfélék (Cyprinoidei) hallásszerve, fő tekintettel az abban előforduló idegvégződésekre. I–II. táblával. IV. köt. 32. l.
9. KRIESCH JÁNOS, A méhek életéből. IV. köt. 19. l. – Irodalmi adatok alapján ismerteti a méhállam életét.
10. LÁZÁR KÁLMÁN, BREHM LAJOS emlékézete. V. köt. 140. l.
11. Vélemény a haltenyésztés előmozdítása ügyében. V. köt. 197. – A Helytartótanácshoz terjesztett emlékiratot MARGÓ TIVADAR, ALMÁSI BALOGH, PÁL, FRIVALDSZKY IMRE és KRIESCH JÁNOS dolgozták ki.
12. A halpusztítás meggátlására szolgáló közigazgatási rendszabályok alapvonalai. V. köt. 211. l. – Kidolgozták STOCZEK JÓZSEF, ALMÁSI BALOGH PÁL, DORNER JÓZSEF, MARGÓ TIVADAR és KRIESCH JÁNOS.
13. KÁTAI GÁBOR, Véleménye az Alföldet pusztító földi hernyó (Agrotis segetum Hübn.) kiirtása ügyében. V. köt. 211. l.

* Az Évkönyvek III. és IV. kötetei nem foglalnak magokban állattani dolgozatokat.


35

14. KRIESCH JÁNOS, Boncz- és élettani tanulmányok a nadályokról. (A k. m. természettudományi társulat által a Bugát-féle alapítványból 100 forinttal jutalmazott pályamunka.) I–III. táblával. VI. köt. 161. l.
15. MARGÓ TIVADAR és JENDRASSIK JENŐ bírálatai a fentebbi pályaműről. VI. köt. 192 és 194. l.
16. LÁZÁR KÁLMÁN, A madarak vándorlásának okairól. VI. köt. 58. l.
17. KRIESCH JÁNOS, A méheken élődő állatokról. Egy tábla rajzzal. VI. köt. 66. l. – Irodalmi adatok alapján ismerteti a Phora incrassatá-t, Braula coecá-t, Gordius subbifurcatus-t és Mermis albicans-t, mint a méhek élősdijeit s a Trichodes apiarius-t meg a Meloé-t, mint a méhek ellenségeit.
18. KRIESCH JÁNOS, Az ősállatok (Protozoa) s jelesen az ázalagok (Infusoria) körül tett újabb tanulmányozások eredményei. VII. köt. 152. l. – STEIN "Der Organismus der Infusionsthiere" czímű munkája második részének ismertetése.
19. XÁNTUS JÁNOS, Utasítás a természetrajzi tárgyak gyűjtésére, elkészítésére, megtartására és tovaszállítására. Legújabb, általánosan elfogadott elvek alapján. Több ábrával. 1862. – A társulat külön kiadványa.

Harmadik időszak. 1869–1890. Az 1869-iki év, valamint a társulat egész működésében, úgy az állattan terén kifejtett munkásságban is új érát inaugurál. Az ez évben megindult havi folyóirat a társulat eddigi kiadványaival szemben, a melyekben szaktudósok csak szaktudósok számára írtak az egész nemzetnek érthetetlen s őt hidegen hagyó akadémiai értekezéseket, a természettudományi ismeretek terjesztését, a népszerűsítést tűzte ki feladatául.

A társulat munkásságát vezető új irányelvnek megfelelőleg a "Természettudományi Közlöny" köteteiben, a "Népszerű természettudományi előadások gyűjteményében" s a Könyvkiadó vállalat kiadványaiban megjelent állattani dolgozatok az összes tudománykedvelő, mívelt közönségnek szólnak. Ha végig tekintünk a társulati kiadványok 22 évfolyamában foglalt állattani dolgozatokon, azon a mintegy 200 kisebb-nagyobb értekezésen s mintegy 300 apróbb ismertetésen, úgy annyi mindenesetre konstatálható, hogy a társulatban működő zoológusok, a kiadványok terjedelmének korlátain belől, lehetőleg arra törekedtek, hogy a széleskörű tudomány mindazon tételeit és kérdéseit megvilágítsák, a melyek iránt minden mívelt ember érdeklődhetik, de ne tévedjenek oly területekre, a hol csupán a szoros értelemben vett szaktudós érdeklődése kezdődik.


36

A nagyobb értekezések jó része a mindig nagy közönségtől látogatott természettudományi estélyeknek volt a tárgya. A szaküléseken tartott előadások, melyeknek túlnyomó része szintén a Közlöny hasábjain látott napvilágot, ha nem is oly akadémiai jelleműek többé, mint az előző időszakokban tartottak, de azért nem nélkülözik a tudományos értéket, s több közülök önálló kutatásokon alapuló adattal gyarapította a tudományt.

A Közlöny ismeretterjesztő czikkei mellett nem hagyhatjuk említés nélkül a "Kérdések" és "Feleletek" rovatát, melyekben élénk tudományos érintkezés fejlődött ki a társulat tagjai között s a melyekben számos érdekes kérdés nyert elintézést és megvilágítást.

A Könyvkiadó Vállalat állattani kiadványai között elsőrangú külföldi tudások munkái szerepelnek s ezek között különösen kiemelendő DARWIN a fajok eredetét s az ember származását tárgyaló korszakot alkotó munkáinak fordítása.

A tudomány népszerűsítésén kívül azonban a társulat a tudománynak szakszerű mívelését sem tévesztette szem elől, alkalmat nyújtva szakmunkák kidolgozására s megjelenésére. A társulat kiadásában megjelent állattani monografiák s egyéb tisztán tudományos munkák oly dolgozatokkal gazdagították irodalmunkat, a melyek a tudományt előbbre vitték, s a mennyiben a hazai faunára vonatkoznak, úttörő alapmunkák értékével bírnak.

Ime ez a társulatunk kebelén belűl az állattan terén az utolsó 22 év alatt kifejtett munkásságnak röviden összevont történeti képe, a melynek kiegészítéseül ideiktatom az állattani dolgozatoknak az előző időszakokéhoz képest összehasonlíthatatlanúl gazdagabb jegyzékét. – E jegyzékre, a mely sok szónál beszédesebben fejezi ki ez időszak munkásságát, meg kell jegyeznem, hogy a Közlönyből csak önálló feldolgozású, meg az idegen nyelvekből fordított nagyobb értekezéseket és czikkeket szemeltem ki, az igen nagyszámú apróbb közleményt, valamint a Feleletek rovatában foglalt gyakran igen érdekes megbeszéléseket ellenben figyelmen kívül hagytam. Megjegyzem továbbá, hogy a czikkek tartalmát csak azon esetben írtam körűl nehány szóval, ha az magának a közleménynek czíméből, vagy pedig a tartalmak szerint csoportosított czikkek közös czíméből nem vehető ki.


37

A. A Természettudományi Közlönyben (I–XXII. köt.) megjelent dolgozatok:

a) Történelem, irodalom, emlékbeszéd.

1. CHERNEL ISTVÁN, A honi madártan történetéből. I. A madártan fejlődése a XVIII. század végéig. 19. köt. 415. l. II. E század elejétől a kir. magy. természettudományi társulat megalapításáig. 19. 456. III. A kir. magy. természettudományi társulat alapításától a mai napig, azaz 1841-től 1888-ig. 20. 55.
2. ENTZ GÉZA, A zoológia haladása Magyarországon az utolsó 20 év alatt. 21. 521.
3. GÖNCZY PÁL, Kovács Gyula életrajza. 6. 161.
4. MARGÓ TIVADAR, Agassiz Lajos emlékezete. 6. 420.
5. PASZLAVSZKY JÓZSEF, Rudolf trónörökös emlékezete. 21. 87.
6. Ugyanaz, Charles Darwin (Emléklap). 14. 366.
7. SZINNYEY JÓZSEF, Természettudományi és mathematikai irodalom 1778–1873-ig. 7. 192.
8. Állat- és növénytani irodalmunk 1873–74-ig. 7. 436 és 468.

b) Aquariumok, muzeumok, kiállítások, zoológiai stáczió.

9. ILOSVAY LAJOS, A külföldi múzeumokról és kiállításokról. 18. 64. és 116.
10. KRIESCH JÁNOS, A külföldi aquariumok, különös tekintettel a Pesten felállítandóra.
11. – – Az állattan a bécsi világtárlaton. 6. 373.
12. ÓNODI ADOLF, A nápolyi zoológiai állomás magyar asztaláról, 18. 497.
13. ŐRLEY LÁSZLÓ, A zoológiai állomások és az állattani kutatások ujabb módszerei. 15. 145.

c) Módszerek és segédeszközök.

14. APÁTHY ISTVÁN, A szövettani módszerekről. 22. Pótf. 19.
15. ENTZ GÉZA, A véglények kikészítésének és állandó eltartásának módja. 13, 381.
16. HERMAN OTTÓ, Természet-művészet. (Számos ábrával.) 20. 1. – Müller J. W., hazánkban 1838-ban utazó zoológus jellemzetes állat-vázlatainak ismertetése kapcsán a természethű rajzok kellékeit fejtegeti.
17. MHELY LAJOS, Az anatómiai készítmények szárazon való eltartásának módja. 14. 201. – Saját tapasztalatai alapján ismerteti a Semper-féle módszert.
18. LENHOSSÉK MIHÁLY, Tanulságos anatómiai készítmények. 21. Pótf.
36. – Fagyasztás utján készített metszetek festésének s eltartásának módját ismerteti.
19. MIHÁLKOVICS GÉZA, A mikrotom éa használata. 15. 112. L. ŐRLEY L. 13. sz. a.


38

d) Nomenklatura, műszavak, népies elnevezések.

20. A szerves lények tudományos elnevezésének szabályai. 22. Pótf. 180. – A párisi nemzetközi zoológiai kongresszus munkálataiból. Közli E. G.
21. A rovartani műszavakról. 21. pótf. 88. – Daday, Frivaldszky János, Herman, Horváth G., Mocsáry, Paszlavszky és Szily tagokból álló bizottság munkálata.
22. CHERNEL ISTVÁN, Adatok honi madaraink népies elnevezéséhez. 20. 303.
23. LOVASSY SÁNDOR, A ragadozó madarak magyar elnevezései. 19. 283. és 327.

e) Általános állat- és rendszertan.

24. KRIESCH JANOS, A jelenlegi zoológia szempontjai és czéljai. 15. 215.
25. – – A zoológia terjedelme, köre és feladata. 20. 129.
26. MARGÓ TIVADAR, Az állatország rendszeres osztályozása, különös tekintettel az újabb állattani rendszerekre. 15. 329.

f) Anatómia, fiziológia, biológia.

27. BALOGH KÁLMÁN, A heterogenezisről. 5. 10. és 49. Az öntermődés (generatio aequivoca) kérdésének tárgyalása.
28. BENEDEN, VAN J. P., Az alsóbbrendű állatok társadalmi élete. 6. 273. Közli HORVÁTH GÉZA.
29. BURDON SANDERSON, Alapelvek és kérdések a fiziológiában. Közli SZÉKELY ÁGOSTON. 22. 417.
30. DARWIN, A földi giliszta szerepe a húmusz képződésénél. Közli ŐRLEY L. 14. 20.
31. ENTZ GÉZA, A fejcsigolya-elmélet régebbi és mai állása. 20. Pótf. 86.
32. GAUSS VIKTOR, A tenger éjjéli fénylése. 17. 165.
33. HERMAN OTTÓ, Az állatélet mint munka, kifejtve főkép a madárvilág munkás rajaiból (7 képpel). 11. 1, 41 és 89.
34. HORVÁTH GÉZA, A rovarvilág szerepe a növények termékenyítésében (ábrákkal). 5. 436.
35. Ifj. JANKÓ JÁNOS, Az állatok szerepe a televény képződésében. 20. 395.
36. KLEIN GYULA, Őstermődés. 21. 451. NÄGELI nézeteit ismerteti.
37. KRIESCH JÁNOS, A korcsképződés törvényei. 1. 422.
38. – – Az állatok szaporodása (számos ábrával). 3. 305 és 353.
39. – – Barátság az állatok között. 16. 293. – Vércse és macska között fejlődött baráti viszonyt ismerteti.
40. LENDL ADOLF, A virágok és rovarok (számos rajzzal.) 19. 273 és 312.
41. LENHOSSÉK MIHÁLY, A pajzsmirigyről. 22. pótf. 87.
42. MÉHELY LAJOS, Az állatok és növények egymással társulása. 21. 135. 43. MIHÁLKOVITS GÉZA, A hermafroditaságról (Számos ábrával). 17. 49. és 97.


39

44. ÓNODI ADOLF, A szimpatikus idegrendszerről (ábrákkal). 28. 145.


45. ŐRLEY LÁSZLÓ, A tenger mélységének életéből (számos ábrával). 19. 105.
46. PASZLAVSZKY JÓZSEF, Az állatok gondoskodása ivadékaikról (9 ábrával). 8. 217 és 257.
47. – – Az állatok fény- és színérzékéről. 16. 207.
48. PFLÜGER E. F. W., Az élet általános jelenségei. Közli E. G. 22. 581.
49. TELLYESNICZKY KÁLMÁN, A fény hatása az állatokra. 22. 370. – LOEB vizsgálatainak ismertetése.
50. THANHOFFER LAJOS, A vérről (ábrákkal). 7. 177.
51. – – A vérkeringésről (ábrákkal). 7. 217. 52. WALDEYER, A szervezetek legegyszerűbb életjelenségei. Közli THANHOFFER L. 9. 149 és 183.

g) Állat-fenológia.

53. HORVÁTH GÉZA, Nehány szó az állat-phaenologia érdekében. 5. 432.
4. – – Az állatvilágban felmerülő időszakos tüneményekről. (Felhivás rendes phaenologiai megfigyelésekre.) 12. 108.
55. STAUB MÓR, Még nehány szó az állat-phlenologia érdekében. 6. 32. h) Származási elmélet.

56. DARWIN legujabb művének ("The Descent of Man") utolsó fejezete. Közli DAPSY LÁSZLÓ. 3. 372.

57. DEZSŐ BÉLA, A keletkezés történetéből (ábrákkal). 13. 321 és 361.
58. KRIESCH JÁNOS, Darwin legujabb könyvéről ("The Descent of Man"). 3. 330.
59. – – A gerinczesek származásáról. 7. 441.
60. MARGÓ TIVADAR, Darwin és az állatvilág (I–III. tábl., és több ábrával. 1. 193 és 241.
61. PASZLAVSZKY JÓZSEF, Az Archaeopteryx macrura mint igazi átmeneti alak (5 ábrával). 12. 260.
62. VIRCHOW, Az átidomulásról (transformismus). Közli DADAY JENŐ. 19. 460 és 494.

i) Rajzok az állatok életéből.

63. BREHM A., Előadásai Budapesten I. Az északi madarakról (3 képpel). 11. 129. – II. Vándormadarainkról. 11. 169. – III. A majmokról. 11. 209. – Közli PASZLAVSZKY J.
64. – – A sivatag és a karavánok (1 képpel). 13. 19.
65. – Az afrikai őserdők életéből (4 képpel). 13. 65.
66. – – Szibéria vadja, vadonja és vadászata. 15. 106.
67. – – A madarak szerelme és házas élete. 15. 235.
68. – – Az emlősök vándorlása. 15. 252.
69. DADAY JENŐ, A vizek apró lakói (ábrával). 21. 311;


40

70. HERMAN OTTÓ, A kánya, varju és a mezei egér. 8. 457.
71. – – Egy kép hazánk madárvilágából. 12. 1.
72. – – Két alakoskodóm (2 ábrával). 14. 353. – Fogságban tartott Chelydra serpentinán és Vipera cerastes-en tett megfigyeléseit tárgyalja.
73. – – A szarvas vipera élete a fogságban. 19. 418.
74. – – Az északi sarköv madáréletéből (két képpel). 21. Pótf. 1.
75. HORVÁTH GÉZA, Az északi sarkvidék állatvilága. 6. 459.
76. PASZLAVSZKY JÓZSEF, A magas hegyek életéről (több ábrával). 21. Pótf. 97.
77. RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS, "Tizenöt nap a Dunán" czímű munkájából. 21. 91.

j) Állatvédelem.

78. HERMAN OTTÓ, Apró madarak hagymával. 10. 41.
79. – – Madárvédelem a párisi nemzetközi gazdasági kongresszuson. 21. 259.
80. LOVASSY SÁNDOR, Apró madaraink érdekében (3 ábrával). 11. 384.
81. PASZLAVSZKY JÓZSEF, A hasznos állatok oltalmazásáról. 20. 113. – A földmivelési miniszteriumhoz intézett emlékirat.

k) Véglények.

82. DEMETER KÁROLY, Véres tó Maros-Szt.-Györgyön. 19. 406. – A tónak Euglena sanguinea okozta megvörösödését ismerteti.
83. DEMETZKY GYULA, A Véres esőről (rajzzal). 15. 241. A vizeknek Chlamydococcus pluvialis okozta megvörösödését ismerteti.
84. ENTZ GÉZA, Az állati véglényekről (ábrákkal). 18. 191 és 241.
85. HUXLEY, Az állat- és növényország határöve. Közli HORVÁTH GÉZA. 9. 16. és 66.
86. KLEIN GYULA, Az állat- és növényország határterületéről (ábrákkal). 14. 107. A Vampyrellákon végzett tanulmányait adja elő.
87. KRIESCH JÁNOS, A Protisták országa. 3. 146.

l) Szivacsok és korallok.

88. DEZSŐ BÉLA, A szivacsok világa a magyar tengerben (ábrákkal). 12. 169.
89. KRIESCH JÁNOS, Egy ritka kovaszivacs (Euplectella aspergillum) és a szivacsok rövid természetrajza. 2. 432.
90. – – A korallokról (ábrákkal). 5. 161.
91. PASZLAVSZKY JÓZSEF, A "vizi gyöngy" 13. 28. – Vizi gyöngynek nevezi a nép az édesvizi szivacsot.
92. SZÁSZ ISTVÁN, Gyászpirító halálszégyenítő. 15. 502. – E néven a székely nép édesvizi szivacsból készült kenőcsöt ért.

m) Férgek.

93. NAVRATIL IMRE, Trichinák a gégében (ábrákkal). 8. 337.
94. ŐRLEY LÁSZLÓ, Az emberi belférgekről (ábrákkal). 14. 137 és 225.


41

95. PACHINGER ALAJOS, A Bothriocephalus latus ideiglenes gazdája. 20. pótf. 184.
96. PASZLAVSZKY JÓZSEF, A hólyagférgekről (ábrákkal). 10. 210.

n) Rákok.

97. KRIESCH JÁNOS, A rákok dögvészéről. 16. 294.
98. ŐRLEY LÁSZLÓ, Dualizmus a tengeri rákok életében (Számos ábrával). 18. 449. – Dualizmus alatt a sz. az együttélésnek azon módját érti, a melyben a két állat megélhetése végett egymásra van utalva.

o) Protracheaták.

99. ENTZ GÉZA, Az izeltlábuak Protracheata osztálya. 20. Pótf. 186.

p) Pókok.

100. HERMAN OTTÓ, A pókokról, a szövés-fonásról és szerepéről a természet háztartásában (20 ábrával). 8. 236.
101. LENDL ADOLF, A pókok érzékszerveiről. 17. 30.
102. – – A keresztes pók élelmessége. 17. 505. – A hálószövésre vonatkozó észlelet.
103. – – A pókok szervezete és a hálókötés (13 rajzzal). 22. Pótf. 105.

q) Százlábúak.

104. DADAY JENŐ, Magyarország százlábúi. 21. 503. – Ilyen czímű munkájának ismertetése.
105. PASZLAVSZKY JÓZSEF, A százlábúak milliói. 10. 210. – A vasuti közlekedést akadályozó töménytelen mennyiségű százlábúak (Julus unilineatus) ismertetése.
106. TÖMÖSVÁRY ÖDÖN, Világító százlábúak. 14. 23.
107. – – Sajátságos érzőkészülékek a százlábuaknál (ábrákkal). 15. 568.

r) Rovarok.

108. DUDICH ENDRE, A művészrovarokról (ábrákkal). i6. 418. – Tokokat, fészkeket stb. készítő rovarok ismertetése.
109. FRIVALDSZKY JÁNOS, Észrevételek Török Péter "Bogárhatározó" czímű munkájára. 22. pótf. 32.
110. HERMAN OTTÓ, A rét zenevilágából (ábrákkal). 8. 297. – A zenélő egyenes-szárnyúakat s ezek zenéjét tárgyalja.
111. HORVÁTH GÉZA, A régi görögök "phtheir" nevű rovaráról. 14. 116. – A "phtheir" nem Phylloxera, hanem Dactylopius vitis nevű paizstetű.
112. – – Papirosból építő hangyák (ábrákkal). 21. 151.
113. LÁZÁR KÁLMÁN gróf (hátrahagyott irataiból), A halál hirnöke. 9. 455. – Az Anobium pertinaxot tárgyalja.
114. MOCSÁRY SÁNDOR, A hangyákról. 7. 229.
115. – – Harcsaférgek Győr mellett. 7. 409. – A harcsaféreg valamely Palingenia-faj lárvája.
116. – – A dongóméhek életéből (ábrákkal). 15. 505.


42

117. U. a., A fürkész-darazsak életéből (ábrákkal). 17. 16.
118. PASZLAVSZKY JÓZSEF, A rovarok szájrészei (ábrákkal). 4. 44 és 92.
119. – – A gubacsokról (ábrákkal). 13. 401. – A gubacsokat, képződésöket s a gubacsdarázsokat tárgyalja.
120. PUNGUR GYULA A tücskök tartózkodása és lakása. 22. 628. – Mutatvány a szerzőnek "Magyarország tücsök-féléinek természetrajza" czimű munkájából.
121. SAJÓ KÁROLY, A hímek és nőstények számaránya a rovarok között. 18. 22.
122. SŐTÉR KÁLMÁN, A méhek mérge. 22. 375. – Mutatvány a szerzőnek "A méh és világa" czímű munkájából.
123. SZMOLAY VILMOS, A rovarbáb. 3. 238.

s) Kártékony rovarok és irtásuk.

124. DUDINSZKY EMIL, A lótetű életéből. 17. 31.
125. HERMAN OTTÓ, Sáskajárás 1875-ben. 7. 405.
126. – – A Phylloxera-kérdéshez. 7. 431.
127. – – Az élősdiség kérdéséhez a phylloxera-ügyben. 8. 14 és 97.
128. – – A kolumbácsi légyről (ábrákkal). 8. 236.
129. – – Egy kártékony rovarról (Anisoplia lata, ábrákkal). 8. 348.
130. – – A fillokszéra-ügyben (szines táblával és ábrákkal). 11. 449.
131. – – Javaslat a fillokszéra elterjedése ellen és az általa ellepett területeken teendő szőlőmívelési kísérletek ügyében. 11. 467.
132. – – A fillokszéra Magyarországon. Egy kis történelem a jövő hasznára. 12. 249.
133. – – Szervezkedjünk a fillokszéra ellen (két ábrával). 12. 329.
134. HORVÁTH GÉZA, A phylloxéra-kérdéshez. 8. 148.
135. – – Védekezés a fillokszéra ellen és az amerikai szőlőfajok (4 ábrával). 13. 140 és 193.
136. – – A pirregő tücsökről (Oecanthus pollucens). 16. 29.
137. – – Paprikában élő rovarok (Anobium paniceum, Gibbium psylloides, Ephestia elutella és Tineola biseliella). 20. 111.
138. – – A rovarok okozta károk a gazdaságban. 21. 264.
39. – – A permetező készülék a kertészet szolgálatában (ábrákkal). 22. 73.
140. KRIESCH JÁNOS, A Phylloxera vastatrix és az általa okozott szőlőbetegség (ábrákkal). 4. 287.
141. – – Ki fedezte fel a Phylloxerát Magyarországon? 9. 166. GREGER EDE távirótiszt fedezte fel 1875. évi augusztusban Temesvárott.
142. MOCSÁRY SÁNDOR, Az idei sáskajárásról (képpel). 20. 329.
143. PASZLAVSZKY JÓZSEF, Egy ritka bogár (Coraebus bifasciatus) kártétele hazánkban. 18. 263.


43

144. SAJÓ KÁROLY, A péczel-maglódi sáska irtása. 21. 206.
145. – – A marokkói sáska Magyarországon (ábrákkal). 22. 223.
146. TÉGLÁS GÁBOR, A kolumbácsi légy Hunyadmegyében. 12. 438.
147. THAN, WARTHA, HERMAN, Felirat a fillokszéra-ügyben a földmivelési miniszteriumhoz. 12. 229.
148. TÖMÖSVÁRY ÖDÖN, A kolumbácsi légy (egy táblával). 16. 1.

t) Halak.

149. KRIESCH JÁNOS, A mesterséges haltenyésztés. 1. 409.
150. – – Magyarországi új halfaj. 4. 226. – Gobius rubromaculatus Kriesch (= G. marmoratus Pallas.)
151. HERMAN OTTÓ, A magyar halászéletből (képekkel). 19. 1. – Mutatvány "A magyar halászat könyvéből".
152. – – Az okszerű halgazdaság lényeges feltételeiről. 19. 436.

u) Kétéltűek és csúszómászók.

153. ENTZ GÉZA, Adalék Erdély herpetologiájához. 20. 108. – Pelias berus, Lacerta vivipara, L. muralis, Anguis fragilis, Rana temporaria.
154. KRIESCH JÁNOS, A homoki vipera földrajzi elterjedése. 12. 232.
155. LENDL ADOLF, A béka nászruhájáról. 18. 28.
156. MÉHELY LAJOS, A Lacerta vivipara Jacqu. hazánkban való előfordulása. 20. 204.
157. STILL NÁNDOR, Adatok a homoki vipera életmódjához. 18. 267.
158. TÖMÖSVÁRY ÖDÖN, Nagymennyiségű vipera. 12. 80. Déva mellett egy kőbányában talált homoki viperákról értekezik.

v) Madarak.

159. CHERNEL ISTVÁN, A pusztai talpas-tyúk ez idei megjelenése hazánkban. 20. 449.
160. HANUSZ ISTVÁN, A varjuk gazdasági fontosságáról. 21. 168.
161. HERMAN OTTÓ, A magyar madárvilág ez idei (1875.) vendége, a Pastor roseus. 7. 263.
162. – – A saskeselyű és keselyű (3 rajzzal). 9. 177.
163. – – Szárnyas vendégünk. Syrrhaptes paradoxus Pall. (képpel). 20. 269.
164. – – A pusztai talpas-tyúk és a madárvonulás. 21. 18.
165. – – Madártani elemek szépirodalmunk főbb forrásaiban. 21. 54.
166. – – A madarak megfigyeléséről. 21. 197.
167. LAKATOS KÁROLY, A magyarországi örvös ölyvekről. 10. 155.
168. – – A méhész ölyvről. 14. 25.
169. LÁZÁR KÁLMÁN gróf (hátrahagyott irataiból). Egy boldog király. 9. 345. Troglodytes parvulus.
170. LOVASSY SÁNDOR, A kánya és ölyv költési viszonyai. 7. 111.
171. – – A magyarországi sólyomfélék fészkelési módjáról. 8. 103.


44

172. U. a., A magyarországi keselyük fészkeléséről. 8. 437.

x) Emlősök.

173. HANUSZ ISTVÁN. A vándorpatkány elterjedése. 20. 190.
174. KRENNER JÓZSEF, A mammuth (ábrákkal). 6. 361 és 401.
175. LOVASSY SÁNDOR, A hiúz Magyarországon. 9. 383.
176. PASZLAVSZKY JÓZSEF, Tojó emlősök. 26. 517.
177. TESCHLER GYÖRGY, Körmöczi hiúz. 13. 30.
178. – – A vakandok éléstára 20. 112.

y) Anthropológia.

1. BRUHL C. B., A siami ikrek (ábrával). 1. 431. – Közli E. G.
2. ECKER, Az emberi kézről (ábrákkal). 7. 400.
3. ISZLAY JÓZSEF, Fogazatbeli különbség az emberi nem fő tipusainál. 13. 159.
4. LENHOSSÉK MIHÁLY, Az agyvelőről mint az élet műhelyéről. 21. Pótf. 49 és 97.
5. LESZNER REZSŐ, A vérrokonok házasságának következményeiről. 8. 432 és 461.
6. ÖREG JÁNOS, Az őstörténelmi és embertani nemzetközi kongresszus Budapesten tartott VIII. gyüléséről. 8. 389.
7. RECLUS E., A föld és az ember. 12. 432.
8. SCHEIBER S. HENRIK, Magyarország lakóinak középtermetéről. 13. 244.
9. TÖRÖK AURÉL, A milói Vénus szobra. 12. 188.
10. – – A rokniai dolmenek leleteiről. 14. 49.
11. – – Az anthropometriáról. 14. 195.
12. – – A betegségek uralma a föld népei között. 16. 313, 353 és 393.
13. – – Az ember harmadik tomporáról (ábrákkal). 17. 233.
14. – – A férfi és nő anthropologiája. 19. 70.
15. – – A koponya mesterséges eltorzulásáról. 19. 261.
16. – – Az emberek taglejtése és arczjátéka. 22. 23.
17. VIRCHOW R., Darwin és az anthropológia. 14. 454. – Közli TÖRÖK AURÉL.
18. VOGT K., Ujabb vizsgálatok eredményei az őstörténelem körében. 1. 364. – Közli E. G.
19. VOGT KÁROLY előadásai Pesten az ember őstörténelméből. 2. 29, 70. 163. – Közli M. B.

B. Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. (I–X. kötet.)

1. DEZSŐ BÉLA, A fiumei tengeröböl állatvilágáról (4 ábrával). III. köt., 25. füzet.


45

2. HERMAN OTTÓ, A nagy út. (A madárvilág tavaszi mozgalma alkalmából) két rajzzal és egy térképpel. III. 15.
3. – – Az átalakulások világából (68 ábrával). III. 26.
4. KRIESCH JÁNOS, Az állatok társadalmi viszonyairól (két táblával). III. 16.
5. – – A rovarok világa, különösen az ipar és kereskedelem szempontjából. (16 ábrával). VIII. 49.
6. MIHÁLKOVICS GÉZA, Az állatok fejlődésének köréből (7 tábla rajzzal). I. 14.
7. ŐRLEY LÁSZLÓ, Az állatok színéről (7 rajzzal). IX. 52.
8. PASZLAVSZKY JÓZSEF, Az állatok rokonságáról (28 ábrával). II. 11.
9. – – Az ausztráliai szigetvilág életéből (15 képpel). V. 33.
10. PETHŐ GYULA, A kagylókról és gyöngyökről (42 ábrával). II. 12.
11. THANHOFFER LAJOS, A nagyítókról és a mikroszkópról (18 ábrával). V. 34.

C. A könyvkiadó-vállalat kiadványai.

1. DARWIN CHARLES, A fajok eredete. I–II. köt. Fordította DAPSY LÁSZLÓ, revideálta MARGÓ TIVADAR. 1873–74.
2. – – Az ember származása (számos ábrával) I–II. köt. Fordították TÖRÖK AURÉL és ENTZ GÉZA, az eredetivel összehasonlította s Darwin életrajzát írta hozzá MARGÓ TIVADAR. 1884.
3. HAECKEL E., Munkafelosztás a természetben. Czímképpel és 18 ábrával. Fordította GYÖRGY ALADÁR, az eredetivel összehasonlította KRIESCH JÁNOS. A "Természettudományi értekezések" czímű kötet egyik czikke. 1875, 79. l.
4. HARTMANN RÓBERT, Az emberszabású majmok és szervezetök, 57 rajzzal. Fordította THIRRING GUSZTÁV. Az eredetivel összehasonlította PASZLAVSZKY JÓZSEF. 1888.
5. HUXLEY TH. H., Előadások az elemi élettan köréből (számos ábrával). Fordította MAGYAR SÁNDOR, átvizsg. BALOGH KÁLMÁN. 1873.
6. TOPINARD, Anthropológia. Fordították PETHŐ GYULA és TÖRÖK AURÉL. 1881.
7. HERMAN OTTÓ, A magyar halászat könyve. I–II. köt. (290 eredeti rajzzal és 12 műlappal). 1887.
8. – – A halgazdaság rövid foglalatja. 43 képpel. 1888.
9. RUDOLF trónörökös, Tizenöt nap a Dunán. Fordította PASZLAVSZKY JÓZSEF. 1890.
10. Kirándulók zsebkönyve. 1888. – Az állattani gyüjtésekre vonatkozó részt KRIESCH JÁNOS írta.

D. Monografiák és egyéb kiadványok.

1. BARTSCH SAMU, A sodró-állatkák és Magyarországban megfigyelt fajaik (Rotatoria Hungariae). Négy kőnyomatú táblával. 1877.


46

2. DADAY JENŐ, A magyar állattani irodalom ismertetése 1870-től 1888-ig bezárólag. 1882.
3. – – A Hexarthra polyptera Schm. boncz-, szövet- és élettani viszonyai. Két táblával. A Bugát-díjjal (1885. január) jutalmazott pályamű. – E munka a természettudományi társulat költségén magyar szövegen kívül német kivonattal a Természetrajzi füzetekben (1886. X. köt. II–III. füz.) jelent meg.
4. – – A magyarországi Cladocerák magánrajza. Crustacea Cladocera Faunae Hungariae. Négy tábla rajzzal. 1888.
5. – – A magyarországi Myriopodák magánrajza. Myriopoda regni Hungariae. Három tábla rajzzal. 1889.
6. ENTZ GÉZA, Tanulmányok a véglények köréből. I. rész. A véglények ismeretének fejlődése. – Történeti és kritikai átpillantás. – Studien über Protisten. I. Theil. Entwickelung der Kenntniss der Protisten. – Ein historischkritischer Ueberblick. Uebersetzt von ALADÁR RÓZSAHEGYI. 1888.
7. HERMAN OTTÓ, Magyarország Pók-faunája. I–III. köt. Tíz kőnyomatú táblával. – Ungarns Spinnen-Fauna. – I.–III. Band. Mit zehn lithogr. Tafeln. 1876, 1878, 1879.
8. – – A magyar halászat könyve. L. könyvkiadó vállalat.
9. HORVÁTH GÉZA, Magyarország Bodobács-féléinek magánrajza. Egy színes nyomású táblával. – Monographia Lygaeidarum Hungariae. 1875.
10. ŐRLEY LÁSZLÓ, Az Angvillulidák magánrajza. Hét kőnyomatú táblával. A Bugát-díjjal (1879. január) jutalmazott pályamű. E munka a természettudományi társulat költségén magyar szövegen kívül német kivonattal a Természetrajzi füzetekben (1880. IV. köt. I–II. füz.) jelent meg.
11. SZINNYEI JÓZSEF és dr. SZINNYEI JÓZSEF, Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete 1472-től 1875-ig. 1878.