IV. ÉLETTAN.
HŐGYES ENDRÉ-től.Társulatunk mindjárt megalakulásakor a művelendő természettudományok főágai közé külön osztályaként sorozta az "élettant", a melynek keretébe jutottak természetésen az orvostudományoknak azon ágazatai is, melyek valamelyes kapcsolatban állanak a természettudományokkal.
Ez osztály működése elég élénknek mondható a társulat életének első korszakában (1841–1849.), majdnem semminek a második korszak elején (1850–1859); ismét elevenebbnek a vége felé (1860–1867); állandó és bőséges mederben mozgónak a harmadik időszakban (1868–1891).
Első időszak. Ha az első korszakban ez osztály működéséről képet akarunk magunknak alkotni, át kell lapozgatnunk részint az ülési jegyzőkönyveket, részint az Orvosi tárt, mely mint BUGÁT közlönye, hivatalos lapja volt a társulatnak. Magában a társulati évkönyvek első két kötetében, mely a társulat tudományos működésének nyomtatott emlékeit tartalmazza, élettani értekezést GLÓS és RHÉDEY "A fogas vakony boncz- és élettana" czímű munkájánál egyebet alig találunk. Pedig ez osztály működése egyáltalán nem volt meddő. Az első évek folyamán maga ez osztály külön majdnem minden hónapban tartott egy-egy összejövetelt, melyen egy-két, sőt több tárgy is fordult elő, későbben együtt tartotta üléseit az állattannal, növénytannal, miáltal működése még extensivebbé változott és kiterjedt az állat- és növénybiológiára is. Az előadott tárgyak részint olyanok voltak, melyek önálló észleleteket és megfigyeléseket tartartalmaztak, részint pedig ismertetések vagy egyes tudományos kér-
dések feletti eszmecserék. Nagy része ez előadásoknak és tárgyalásoknak megiratlanul maradt; belső értékökről ennek következtében fogalmat nem alkothatunk, a tárgyalások fennmaradt czímeiből azonban az irányt, melyben elődeink tudományos munkaköre mozgott, megitélhetjük.
Legtöbb tárgya ez előadásoknak morfologiai természetű. Azon időben maga az élettan szoros kapcsolatban volt az anatómiával, és JOHANNES MÜLLER összehasonlító anatómiai iránya uralkodott a német irodalmon táplálkozó hazai tudósok gondolkodásán. A franczia kisérleti élettani iskola iránya, úgy látszik, majdnem teljesen ismeretlen volt. Az első évek élettani szakülésein legtöbbször találkozunk DOLEZSÁLL nevével, ki számos állatboncztani készítményt mutatott be az üléseken ép és beteg állatokból. Későbben LENHOSSÉK JÓZSEF és RHÉDEY ANTAL neve tűnik fél gyakrabban, kik közül az első számos boncztani, szövettani és mikroszkópi demonstrácziós előadást tartott, az utóbbi pedig különösen az összehasonlító anatómia és fiziológia köréből adott elő értekezéseket és mutatott be különböző preparátumokat. E korszak morfologistái közül fel kell említeni még ARÁNYI LAJOS-t, ki kórboncztani készítményekkel kapcsolatos értekezéseket tartott egyes szervek megbetegedése módjáról.
Az élettani kisérletezésnek is akadunk némi nyomaira e korszak ülésjegyzőkönyveiben. Mindjárt az első ülések közül egyiken (1841. XI. 9.) DOLEZSÁLL adta elő kisérleteinek eredményeit, melyeket méreggel és mágnessel lovakon végezett JEDLIK és ZLAMÁL tanárok társaságában. Az 1846-diki febr. 10-diki szakülésen KOVÁCS SEBESTÉNY ENDRE mutatta be kisérletileg az aether sulfuricus hatását négy tagtárson, kik arra önként vállalkoztak, mire BUGÁT indítványozta, hogy ne csak empirice, de élet- és kórtanilag is tétessenek e szerrel kisérletek. Ez indítványnak csakugyan meg is lett a maga hatása, mert már a márczius 4-iki szakülésen RHÉDEY oly kisérletekről referált, melyeket ő aether sulfuricussal tett embereken, kutyákon, békán és halcsíkon; ARÁNYI pedig az aether sulfuricussal megölt kutyák tetemvizsgálásának eredményét adta elő. Az 1847-dik évi deczember 23-diki élet-, állat- s növénytani szakülésen pedig a chloroform-mal
tettek hasonló kisérleteket. A jegyzőkönyv szavai szerint "KOVÁCS SEBESTÉNY E. és RHÉDEY a nagy számmal összesereglett tagok előtt a chloroformmal RHÉTHY MIHÁLY szinészen, ZETTLER JÁNOS, SZTRAKA JÁNOS orvosn9vendékeken, KARAY-n, egy házi nyúlon, kenderike madarakon, két éti békán különféle kisérleteket tesznek s a chloroform hatását magyarázzák. Az 1848 január 20-diki szakülésen pedig RHÉDEY a kisérletek eredményét olvasá fel."
Ugyane korszakban az élettani chemia első nyomaival is találkozunk MOLNÁR JÁNOS hugyvizsgálataiban, ki a hugyüledékben található kristályokat mutatta be két ízben a szakülésnek.
Maga BUGÁT, mint éltető lelke az egész társulatnak, az élettani szakosztályban is számos bemutatást tartott, thémákat tűzött ki eszmecserére, indítványokat tett, mi által az egész társulatnak, mint magának az élettani szakosztálynak működését elevenné tette, mely működés ha nem is eredményezett korszakalkotó felfedezéseket, de hatékonyan közreműködött arra, hogy a szakkörökben felébressze a figyelmet és vágyakozást a tudományos vizsgálódások és a tudományos kérdésekkel való foglalkozás iránt.
E korszak élettani érdekű tárgyalásainak sorozatát a következő összeállítás adja:
DOLEZSÁLL, JEDLIK és ZLAMÁL társaságában tett kisérletek lovakon méreggel és delej villamárammal. 1841. XI. 9. szakülés.
ARÁNYI LAJOS, Boncztani táblák bemutatása. 1842. IV. 13. szakülés.
BUGÁT, a) Zacskós daganatban Filaria dracunculus. Bemutatás. b) Női tüdőben csontosodás. 1842. XII. 23. szakülés.
DOLEZSÁLL, Hathónapos tehénvemh fogairól. Bemutatás. 1843. I. 13. szakülés.
– – Borjú- és csikóvemhek bonczolása. Bemutatás. 1843. I. 20. szakülés. Eszmecsere a vérmegalvásról. 1843. II. 3. szakülés.
DOLEZSÁLL, Lócsontváz. Húgykő lóhólyagban. Bemutatás. 1843. II. 10. szakülés.
– – Marhák, lovak, bivalyok fogairól. 1843. II. u. szakülésen.
HORVÁTH, Az ondóról.
LENHOSSÉK, Kőszáli zerge fejcsontváza és szaglókészüléke. 1843. VI. 21. kis-ülés.
PLÓSZ, Magzat vérkeringése.
Dr. MANDL mint vendég Párisból, Górcsői mutatványok. 1843. IX. 12. kis-ülés. LENHOSSÉK, Górcsői mutatványok. 1843. IX. 26. kis-ülés.
– #150; Szombatonként górcsői mutatványok. 1843. X. 10. kis-ülés.LENHOSSÉK, Élettani értekezés. 1843. XII. 26. szakülés.
PETÉNYI, Gümőkóros darú. 1844. I. 25. szakülés.
LENHOSSÉK, Górcsői mutatványok. 1844. II. 8. szakülés.
BUGÁT, A radnói plebanus receptje. 1844. III. 7. szakülés.
BOÓR, Kápri élvezete után hányás.
HORVÁTH, Az ondó élettani jelentősége. 1844. III. 21. szakülés.
LENHOSSÉK, A karlsbadi és franzensbadi vízüledék jegeczeinek bemutatása. 1844. XI. 5. kis-ülés.
ARÁNYI L., Csontokról ép és kóros állapotban. Bemutatás. 1845. I. 4. kis-ülés.
– – Csodaszülött bárány bonczlelete. 1845. II. 28. szakülés.
PAUER, Emberi homloköbölből kivett Filaria medinensis. 1845. II. 26. kis-ülés.
GLÓS, Csontállomány szerkezete górcsői mutatványokkal.
BUGÁT, Ökör epekövek bemutása. 1845. VII. 10. szakülés.
– – Cranioscopicus értekezés egy 7 éves élő leány koponyájáról. 1845. VII. 24. szakülés.
– – Bouchardat és Sandras értekezése a keményítő és czukoremésztésről. BOÓR, A nadályok többszöri használatmódjáról. 1846. XI. 27. szakülés.
RHÉDEY, A nagy harkály – Picus major – boncztana és élettana. 1846. II. 5. szakülés.
BUGÁT, Kóros csontnövedék bemutatása. 1846. II. 19. szakülés.
– – Csodaszülöttekről szóló tan osztályozása, kapcsolatban egy csodaszülött bárány bemutatásával. 1846. III. 5. szakülés.
RHÉDEY, Kóros állcsont-termény szövettani szerkezete. 1846. III. 19. szakülés.
GLÓS, Mikroplasticus készitmények bemutatása (saját maga készítette viasz-minták, melyek különböző szervek szövetszerkezetének 400-szoros nagyítását tüntetik fel, így pl. a bőr szerkezetét, tüdőléghólyagcsák szerkezetét stb.) 1846. IV. 13. szakülés.
DOLEZSÁLL, Állatmonstrum gyűjtemény bemutatása. 1846. X. 15. szakülés.
BUGÁT, 2 1/4 rőf hosszú hajpamat bemutatása. 1847. I. 21. szakülés.
MOLNÁR, A hugyban talált jegeczek górcsői bemutatással. 1847. II. 4. szakülés.
KOVÁCS SEBESTÉNY ENDRE, Kisérletek a kénégeny (aether sulf.) hatásáról emberekre (négy tagtárs elaltatásával). 1847. II. 18. szakülés.
RHÉDEY, A kénégeny hatására vonatkozólag embereken, állatokon végzett kisérletek eredményeiről.
– – Egy 33 éves Sondershausenból származó vizelet- és nemző szerveinél fogva ritka férfiú bemutatása. 1847. V. 25. kisgyülés.
KOVÁCS S. ENDRE és RHÉDEY, Kisérletek bemutatása a chloroform hatásáról embereken és állatokon. 1847. XII. 30. szakülés.
BUGÁT, A physikai erőknek alkalmazása a gyógyszerek helyett. 1848. I. 6. szakülés.
JEDLIK, Physicai eszközök bemutatása, melyekkel "a Thermoelectrismusnak éselectromagnetismusnak viszonyait az állati hévség és sugárzó meleg irányában ki lehet tapogatni".
BUGÁT, A magyar medicin alkotandó alapjairól. 1848. I. 18. kisgyülés.
RHÉDEY, Chloroformmal tett kisérletek eredményei. 1848. I. 20. szakülés.
RAKITA, A múlt havi kórházi nemtőről. 1843. 3. szakülés.
ECKSTEIN, Betegedési állapotok az országban.
GYŐRFFY, Cholera gyógyításmódja saját tapasztalatok alapján.
RHÉDEY, Egy 18 éves férfi nemző szerveinek rendellenes alkatáról. 1848. II. 2. szakülés.
GYŐRFFY, Egy férfiból hánytató által kihajtott szőrszálhoz hasonló bélféreg bemutatása.
RHÉDEY, Kénégeny hatása a fogas vakonyra. 1848. XI. 16. szakülés. MOLNÁR, Górcsői vizsgálatok a hudsavról. 1848. XI. 28. kisgyülés.
SADLER, A fogas vakony szeméről és annak működéséről. 1848. XI. 30. szakülés.Második időszak. A szépen megindult fejlődés az 1848–49-diki események miatt sok időre félbenszakadt. Midőn a szabadságharcz lezajlása után az ötvenes évek elején a társulat ismét kezdte magát összeszedni, csak az ásvány-, vegy- és természettani szakosztály adott magáról önálló életjelt, a többi osztályok hallgattak s a körükbe tartozó tárgyak, – a mi kevés összekerült – más gyűlések tárgysorozatába jutottak. Így találjuk pl. az 1853-dik évi novemberi kisgyűlés tárgyai között LENHOSSÉK önálló vizsgálódásainak előadását a fogas vakony hallásszerve és női nemzőrészeinek mikroszkópi vizsgálatáról, majd a nov. 13-diki közgyűlés tárgyai között KOVÁCS SEBESTÉNY ENDRE értekezését az alapi keserűforrás gyógyító hatásáról. Éveken át nem találunk azután egyetlen egy élettani tárgyú értekezést sem a szakülések előadásai között. E meddőséget később 1856-ban BATIZFALVY SÁMUEL előadásai szakították meg a gyógytestgyakorlatról, mely négy szakülésen keresztül folyt és az előadónak külföldi utazásában e tárgyban szerzett tapasztalatait tartalmazta. 1857-ben szintén egyedül BATIZFALVY értekezései képviselték a biológiai és orvosi tudományokat. Meg kell említeni még 1856-ból STOCZEK értekezéseit a Károly-kaszárnya szobái levegőjének kisérletileg meghatározott minőségéről és az óránkénti levegő szükségletről, mely értekezések az első szabatos egészségtani vizsgálódások eredményeiül tekinthetők a hazai irodalomban.
Az ötvenes évek utólján beköszöntött a nemzeti ébredés hajnala s vele együtt az egyesületi élet élénkebb lüktetése is. Ettől kezdve elevenebb működést jegyezhetünk fel, valamint az egész társulat, úgy az élettani szakosztály munkálkodásáról is. Ez időszakban BALOGH KÁLMÁN-nak értekezései adják meg a jellemvonást a szakosztály működésének, ki mint CZERMÁK hírneves életbuvár tanítványa, első magyar képviselője az exaktabb irányú élettani kisérletezésnek. BALOGH értekezései mellett foglalnak azután helyet JENDRASSIK, JENŐ-nek, mint CZERMÁK élettani tanszéke utódjának, beható buvárlatai is, melyeket úgy az Akadémiában mint a Természettudományi Társulatban bemutatott. Említésre méltók itten még egy korán elhalt ifjú buvárnak, SZABADFÖLDY MIHÁLY-nak több rendbeli értekezései is, valamint HIRSCHLER IGNÁCZ fővárosi hírneves szemorvos előadása is a szemtükörrel szemlélhető vérkeringési viszonyoktól, úgyszintén LÁNG és KÉTLI, valamint KORÁNYI és BŐKE GYULA előadásai is.
Ez értekezések akkor már teljesen a kor színvonalán állottak és nagyobb részben megütötték az akkori fiziológiai irodalom mértékét.
Az élettani szakosztály itt vázolt működése áttekinthető részint a társulati ülésjegyzőkönyvekből, részint a Társulat évkönyveiből; megjelentek azonkívül a működés irodalmi termékei az 1857-ben megindult és azóta szakadatlanúl megjelenő Orvosi Hetilap-ban.
E korszakból a Társulat szakülésein előadott és megjelent nevezetesebb élettani értekezések sorozata a következő:
STOCZEK JÓZSEF, A lakhelyekben szükséges levegőről.
– – A szabad és szobalevegőről.
– – A Károly kaszárnyábani levegőről. T. T. Évkönyvek III. k. 107-135. l.
BATIZFALVY SÁMUEL, Házi gyógytestgyakorlat. U. o. 159–193. l.
STOCZEK JÓZSEF, A lakások szellőztetéséről. T. T. Évk. IV. k. 96–140. l.
BALOGH KÁLMÁN dr., A bélbolyhok hámja a felszívódás különböző szakában. Közl. I. k. 187–200. l.
– – A juh körömtömlője. U. o. 207–218. l.
– – A mesterséges gyomornedvről. Közl. II. k. 58–69. l.
– – A látatágító idegek ujonnan felfedezett útjáról. U. o. 101–111. l.
JENDRASSIK JENŐ, A borda közötti izmok működése. Közl. III. k. 23. l.BALOGH KÁLMÁN dr., A szilárd testek behatolásáról a bélbolyhok szövetébe. U. o.
SZABADFÖLDY MIHÁLY dr., A tüdőhám feletti vita. Közl. IV. k. 58. l.
– – Ujabb kisérletek a szív, légzés és szívmérgekről. U. o. II. rész 63. l.
HIRSCHLER IGNÁCZ dr., A szemtükörrel szemlélhető vérkeringési tüneményekről. Közlöny VI. k. 212. l.Harmadik időszak. Talán az éppen vázolt eleven működés okozta, hogy a Társulat életében 1867-ben felmerült korszakalkotó változásnak a Társulat tagjai közül BALOGH KÁLMÁN-nal élükön azok voltak leginkább ellenzői, kik élettani tudományokkal foglalkoztak, kik az elért eredmények alapján remélték, hogy a Társulat exakt tudományos irányának fenntartásával a hazai kisérleti élettani buvárkodásnak a Társulat szabad szerkezete mellett könnyebben szerezhetnek az ifjú nemzedékből munkásokat, és attól tartottak, hogy ha a Társulat a tudomány népszerűsítésének zászlaját fogja kitűzni, kevesebb vonzóerővel fog hatni az exaktabb irányban búvárkodni szeretőkre. A népszerűsítés iránya győzött. A tapasztalat bebizonyította, hogy az aggodalom alaptalan volt. Az élettani szakosztály működése az új korszakban nemcsak nem csökkent, hanem fokozódva fokozódott.
1868 óta ott találjuk a Társulat munkásai között majdnem kivétel nélkül mindazokat, kik a hazai élettani irodalomban önálló búvárlataikkal valamelyes számot tesznek, résztvéve a működés akkor megállapított programmjának minden részleteiben. Előadásokat látunk tőlük a szaküléseken, népszerűsítő nagyobb és apróbb közleményeket a Természettudományi Közlöny hasábjain. Az azóta tartott nagyszámú népszerű estélyek tárgyainak jó részét élettani tárgyú előadások teszik. A füzetes vállalat kiadványai között is elegendő számban szerepel az élettani munka. Egy szóval a működés új iránya jónak bizonyult valamint a többi természettudományi ágakra, úgy az élettani tudományokra is. Meggyőződhetünk erről, ha áttekintjük a Természettudományi Közlönyben és a Társulat kiadásában megjelent élettani dolgozatok sorát, melyek közül a nagyobbak és önállóbbak a következő kimutatásban vannak összeállítva:
a) A Természettudományi Közlönyben megjelent munkálatok.
HECKER E. után P. K., Az álom és alvásról. T. T. Közl. 1870. II. k. 334. l.
BALOGH KÁLMÁN, A talaj és az éghajlat befolyása az ember művelődésére. U. o. 1871. III. k. 1. l.
– – Miért táplálkozunk? U. o. 1872. IV. k. 201. l.
– – A zsír szerepe a táplálkozásban. U. o. IV. k. 404. l.
– – A kolera keletkezése és terjedése. U. o. IV. k. 447. l.
HIRSCHLER IGNACZ, Néhány élet-láttani törvény. U. o. 121. l.
HŐGYES ENDRE, A vese szereplése az anyagforgalomban. U. o. IV. k. 361. l.
KLEIN GYULA, A legkisebb lények életéből. U. o. IV. k. 162. l.
BALOGH KÁLMÁN, A heterogenesisről. U. o. 1873. V. k. 10. l.
HIRSCHLER ICNACZ, A rövidlátásról. U. o. V. k. 121. l.
HŐGYES ENDRE, A felbontott vér hatásáról az állati szervezetben. U. o. V. k. 223. l.
NAVRATIL IMRE, A gégetükör története és jelentősége. U. o. V. k. 263. l.
KLUG NÁNDOR, A szinérzésről. U. o. 1874. VI. k. 297. l.
PILLITZ VILMOS dr., Egy új fertőztelenítő anyag (Salicylsav). U. o. 1875. VII. k. 159. l.
THANHOFFER LAJOS, A vérröl és vérkeringésről. U. o. VII. k. 177. l.
FODOR JÓZSEF, Kisérleti tanulmány a talaj és talajlégről. U. o. VIII. k. 337. l.
BALOGH KÁLMÁN, Az élő fehérnyéről. U. o. VII. k. 377. l.
NAVRATIL IMRE, Trichinák a gégében. U. o. 1876. VIII. k. 337. l.
BALOGH KÁLMÁN, Az agy életéről. U. o. VIII. k. 377. l.
PLÓSZ PÁL, A fehérje szerepe és sorsa a szervezetben. U. o. 1878. X. k. 89. l.
KLEIN GYULA, Az alsóbb rendű gombákról. U. o. X. k. 179. l.
SCHEIBER HENRIK, Az orvosi tudomány haladása és népszerűsítése. U. o. 1879. XI. k. 145. l.
THAN KÁROLY, Adatok a fertőztelenítő szerek ismeretéhez. U. o. XI. k. 220. l.
RÓZSAHEGYI ALADÁR, Az asztrakhani pestisről. U. o. XI. k. 249. l.
IMRE JÓZSEF, A hibás szinlátásról. U. o. XI. k. 369–419. l.
BALOGH KÁLMÁN, Az állati magnetismusról. U. o. 1880. XII. k. 103. l.
BŐKE GYULA, A hallásról és halló készülékről. U. o. XII. k. 146. l.
RÓZSAHEGYI ALADÁR, A kerepesi temetőről. U. o. XII. k. 180. l.
THAN KÁROLY, A városligeti artézi kút vizéről. U. o. XII. k. 209. l.
FODOR JÓZSEF, A hideglelős vidékek esti levegője. U. o. XII. k. 215. l.
RÓZSAHEGYI ALADÁR, A járványos idegbetegségekről. U. o. XII. k. 223. l.
FUCHS DÁVID, A tisztátalan tejről. A kútvíz felismerése a tejben. U. o. XII. k. 226. l. és 315. l.
BABES VICT., A betegségokozó bakteriumokról. U. o. 1881. XIII. k. 233. l.
RÓZSAHEGYI ALADÁR, A váltóláz okáról. U. o. XIII. k. 441. l.RÓZSAHEGYI ALADÁR, A Pasteur-féle védőoltás a lépfene ellen. U. o. 1882. XIV. k. 1. l.
FODOR JÓZSEF, A légfűtésről. U. o. XIV. k. 112. l.
– – A szegedi magyarház. U. o. XIV. k. 148. l.
BABES VICT., A betegségokozó penészgombák. U. o. XIV. k. 192. l.
SZILI ADOLF dr., A színvakságról. U. o. XIV. k. 213. l.
LAUFENAUER KÁROLY, A szaglásról és szerveiről. U. o. XIV. k. 313. l.
MÜLLER KÁLMÁN, A tuberkulózisról. U. o. 1883. XV. k. 1. l.
SZILI ADOLF dr., A szem sérülése munkásoknál. U. o. 1884. XVI. k. 61. l.
MIHÁLKOVICS GÉZA, A mikrotom és használata. U. o. 1883. XV. k. 112. l.
FRANK ÖDÖN, A lakások fertőztelenítése. U. o. XV. k. 117. l.
LECHNER KÁROLY, Az álomról. U. o. 1884. XVI. k. 199. l.
LAUFENAUER KÁROLY, A hipnotizmus és ideges tünetei. U. o. XVI. k. 233. l.
FRANK ÖDÖN, Gyermektelepek. U. o. XVI. k. 255. l.
TÖRÖK AURÉL, A föld népei közt a betegségek uralma. U. o. XVI. k. 313. l.
MARCZALI PÁL, Testünk melege és hőkormányzatunk. U. o. XVI. k. 369. l.
OLÁH GUSZTÁV, Koponya- és lélektan. U. o. 1885. XVII. k. 313. l.
VÁLI ERNŐ dr., A betegség és halál adója Magyarországon. U. o. XVII. k. 491. l.
FODOR JÓZSEF, A fojtó levegőről. U. o. 1886. XVIII. k. 1. l.
ÓNODI ADOLF, A szimpatikus idegrendszerről. U. o. XVIII. k. 145. l.
BIKFALVY KÁROLY, Hogyan aludjunk? U. o. XVIII. k. 259. l.
– – Az élvezeti szerek hatása a szervezetré. U. o. XVIII. k. 386. l.
HŐGYES ENDRE, A veszettségre vonatkozó vizsgálataim jelen állásáról. U. o. 1887. XIX. k. 29. l.
FRANK ÖDÖN, A vakságról Magyarországon. U. o. XIX. k. 67. l.
WEISZBERGER ZSIGMOND dr., A legújabb divatu méreg (Kokain). U. o. XIX. k. 76. lap.
CSAPODI ISTVÁN dr., Az egyiptomi szemgyuladás. U. o. XIX. k. 193. l.
– – Az ideges betegekről. U. o. 1888. XX. k. 20. l.
ÓNODI ADOLF, A gégetükrészetről. U. o. XX. k. 48. l.
HŐGYES ENDRE, A veszettség elleni védőoltás újabb eredményei. U. o. XX. k. 420. l.
HANKÓ VILMOS dr., A titkos szerek chemiájából. U. o. XX. k. 457. l.
LAUFENAUER KÁROLY, Az orvosságok távolba hatásáról. U. o. 1889. XXI. k. 129. l.
PAVLICSEK SÁNDOR, Az élelmi szerek hamisításának megállapítása. U. o. XXI. k. 79. lap.
LENHOSSÉK MIHÁLY, Az agyvelőről, mint a lélek műhelyéről. Pótfüzet a XXI. k. 49. l.
CSAPODI ISTVÁN dr., A szemüvegről. U. o. 1890. XXII. k. 337. l.
CHYZER KORNÉL dr., Fürdőinkről. U. o. XXII. k. 572. l.
ÓNODI ADOLF dr., Szagló érzésünkről. U. o. XX1I. k. Pf. 97. l.b) A Természettudományi Könyvkiadó-vállalatban megjelent munkálatok az élettan köréből:
HUXLEY Th. H., Előadások az elemi élettan köréből, fordította MAGYAR SÁNDOR. I. k. 1873.
HELMHOLTZ H., Népszerű tudományos előadások. I. k. 1874. (A zenei összhang élettani okairól, fordította br. EÖTVÖS LORÁND. – Ujabb haladások a látás elméletében, ford. JENDRASSIK JENŐ.)
TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉRTEKEZÉSEK. I. k. 1875. LIEBIG, Az ételek tápláló értékéről, ford. RICK GUSZTÁV. VIRCHOW, A lázról. Ford. MAGYAR SÁNDOR.
SMITH E., A tápszerekről. I. k. 1876. Ford. HŐGYES ENDRE.
TERMÉSZETTUDOMÁNYI ELŐADÁSOK. I. k. 1878. PETTENKOFER, A lég viszonyáról a ruházat, lakás és talajhoz. Ford. DÉRI MIKSA.
ERISMANN, Népszerű egészségtan. I. k. 1880D. Ford. IMRE JÓZSEF.c) A Népszerű természettudományi Előadások Gyűjteményében megjelent élettani előadások:
FODOR JÓZSEF, Az egészséges házról és lakásról. 14 rajzzal.
THANHOFFER LAJOS, A táplálkozásról. 21 rajzzal.
KLUG NÁNDOR, A látásról. 13 rajzzal.
KELETI KÁROLY. Magyarország népesedési mozgalma 1876-ban, 4 rajzzal, 1 térképpel.
BALOGH KÁLMÁN, A vér szétosztásáról az emberi testben. 6 rajzzal.
KORÁNYI FRIGYES, Az újabbkori kór- és gyógytan módszereiről. 12 rajzzal.
JANNY GYULA, Az újabbkori sebkezelésről. 4 rajzzal.
SCHULEK VILMOS, A nézésről munkálkodás közben. 6 rajzzal.
KÉTLI KÁROLY, Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről 7 rajzzal.
MÜLLER KÁLMÁN, A tüdőről és lélekzésről. 7 rajzzal.
THANHOFFER LAJOS, A nagyítókról és a mikroszkópról. 18 rajzzal.
ANTAL GÉZA, Az elvérzésről. 6 rajzzal.
RÉCZEY IMRE, Hogyan mozgunk? 12 rajzzal.
LAUFENAUER K., Az emlékező tehetségről. 2 ábrával.
OLÁH GUSZTÁV, A lángész és az elmekór. rajzzal.
CHYZER KORNÉL, A magyar fürdőkről. 6 rajzzal és egy műlappal.
LAUFENAUER KÁROLY, Az idegességről. 13 rajzzal.
DOLLINGER GYULA, Az emberi test elferdüléseiről. 17 rajzzal.
KLUG NÁNDOR, Az emberi hang és a beszéd. 15 rajzzal.
RÓZSAHEGYI ALADÁR, A baktériumokról. 45 rajzzal.Áttekintve Társulatunk 50 éves működését az élettani tudományok mezején, arra az eredményre jutunk, hogy azt, számba véve az időszerinti körülményeket, kielégítőnek mondhatjuk.
A harminczas és negyvenes évek lelkesültsége teremtette a Társulatot úgy mint az Orvosegyesületet és az Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlését. Bármily nagy volt is azonban a buzgalom, mely azokat létrehozta, működésöknek jól kigondolt keretei csak gyéren bírtak benépesülni. Hiányzottak a közreműködők a részletes és folytonos munkához. Ha végig nézzük Társulatunk jegyzőkönyveit a negyvenes évek folyamán, hat–hét éven keresztül az üléseken megjelentek névsorában majdnem mindig ugyanavval a 8–1O egyénnel találkozunk, a kik évenként több közgyűlést, kis gyűlést, számtalan választmányi és szakülést tartottak és ugyanazon egyének ha kellett zoológusok, ha kellett mineralógusok, chemikusok, botanikusok, ha kellett életbúvárok voltak. Igyekeztek nagy buzgalommal és odaadással kitölteni a keretet. Hogy e sokféle munka magasabb tudományos szempontból maradandóbb értékű búvárlatokat nem hozhatott létre, igen természetes. Tisztán magyar szempontból azonban a Társulat működésének akkori korszaka úgy a többi tudomány-ágakra, valamint az élettani tudományszakokra is kulturális jelentőségű, mert Társulatunk volt úgyszólva az egyetlen tér, hol akkori tagtársaink a természeti és élettani tudományok önálló művelésének legalább módjával megpróbálkoztak. Egyetemi intézetek nem voltak. Az Akadémia majdnem kizárólag nyelvtudományi búvárkodásokban volt elmerűlve, az orvosegyesületi üléseken is inkább csak a gyakorlati orvostan művelésének nyilatkozatai mutatkoztak. E kezdetleges tudományművelés azonban a negyvenes évek vége felé már izmosodni kezdett és kétségen kívül hamarabb jutott volna érettséghez, ha a bekövetkezett gyászos események összes nemzeti kulturánk fejlődésmenetét meg nem akasztják.
Az ötvenes évek elejének meddőségeért az élettani tudományok terén ki vádolhatná a Társulatot? – Örülni lehet, hogy csak megmaradtak a körvonalak egy szebb jövő számára, a mely az ötvenes évek végén és a hatvanasok elején csakugyan be is következett, midőn a hazai művelődésnek németül elvetett magvai magyarul keltek ki és a
magyar élettani tudományoknak hoztak és termettek virágokat. Az élettani szakosztály működése legszakszerűbb és tisztán tudományos szempontból legértékesebb volt a második korszak második felében, a hatvanas évek elején.
De a hazai kulturára legkihatóbb és legtartalmasabb volt az a harmadik korszakban 1868 óta, mióta összes természettudományi kulturánk nagyobb lendületnek indult azáltal, hogy egyetemeinken, műegyetemünkön a természet- és élettudományok mivelésére számos jól felszerelt tudományos intézet létesült, a melyekben az ifjabb nemzedék számos tudományért lelkesülő tagja nyert alkalmazást. Habára Társulat működésének jelleme népszerűsítővé változott, szaküléseinken elég számos maradandó becsű szakszerű értekezés is került napvilágra, az élettani ismeretek népszerűsítésének munkájában pedig az idősebb és ifjabb orvosi nemzedék tagjai vállvetve működtek közre.
És közre fognak működni a jövőben is. A Társulat jelen szervezete nagyon alkalmas arra, hogy az élettani tudományokkal foglalkozó fiatalabb búváraink első szárnypróbálgatásaikat a nyilvánosság terén szaküléseinken tegyék meg és magukat szaktudományuk népszerűsítő munkájában Közlönyünk hasábjain mutassák be. E körülmény bizonyára sok munkást fog vonzani a társulat ebbeli működéséhez jövőre is. De a Társulat jelen szervezete talán alkalmas lehet majd arra is, hogy keretében – a mire bizonyára szükség volna – egy kisebb biológiai szakosztály létesüljön, nem egyes nyilvános előadások tartására, hanem szűkebb körű eszmecserékre, melyeken elmondaná a résztvevők közül kiki, hogy mily buvárlatokkal foglalkozik, a nélkül, hogy azt még hivatalosan a nyilvánosság elé bocsátaná, melyeken megbeszéltetnének a tudományban időnként felmerülő fontosabb élettani kérdések, szóval vissza lehetne térni a negyvenes évek gyakori és barátságos jellemű összejöveteleire, mely berendezésnek kétségen kívül ma több résztvevője akadna mint akkor és talán működését is nagyobb siker koronázná.