V. NÖVÉNYTAN.
Dr. STAUB MÓRICZ-tól.Első időszak. 1841–1848. Társulatunk első botanikus tagjai majdnem minden tudományos segédeszköz hiányában, hivatott vezető nélkül iparkodtak a növénytan művelését előmozdítani.
Egyetlen egy ízben látjuk, hogy a legképzettebbek egyike, SADLER JÓZSEF morfologiai kérdést érint; a többi vagy gyönge kisérlet vagy játék vagy a ritkaságok gyüjtéséből állott. Különben ők magok érezték legjobban az erők fogyatékos voltát, és ez okból főtörekvésök arra irányúlt, hogy nagy növénygyűjteményt létesítsenek; és hogy e szándékukat megvalósíthassák, buzdítottak a gyűjtésre és kértek az ismeretes gyűjtőktől növényeket. De a gyűjtött és beküldött növényeket nem igen tanulmányozták, mert hisz az összehasonlításra szükséges alapgyűjteményt és az irodalmat még mindig nélkülözték. Ennek tulajdonítandó, hogy az egész időszakban csak egyetlen egy ízben volt egy úgynevezett "új faj" tárgyalás alatt; ez egy Orobanche volt, a melyet SADLER az ú. n. "váczi temető" * mellett Hedysarum gyökerén talált s közelebbi vizsgálatra GERENDAY-nak adott át. A növény további sorsáról azonban nem tudunk semmit. BOLLA pozsonyi tanítótól szintén kapott a Társulat egy új növényt ajándékba, a melyet BOLLA Urtica radicans-nak nevezett. **
A hazai flórából különös érdeket kelthetett a máramarosi havasok növényzete. ADLER ANDRÁS egri gyógyszerész két ízben értekezett ez érdekes flóráról. HANÁK JÁNOS is hozott onnét szép gyűjte-
* A főváros régi, most már használatlan köztemetője a Váczra vezető országút mentén. Onnét az elnevezés.
** E növény azonban Urtica Kiovensis ROG.-hez tartozik.ményt, és már az 1842 junius 4-én tartott szakűlésen indítványozta MIHÁLKA, hogy GYÖRGY JÓZSEF és HANÁK JÁNOS szólíttassanak föl, hogy a Társulatnak gyűjtött növényekkel kedveskedjenek. ADLER a legbuzgóbb természetvizsgálók egyike lehetett, mert elhunyta után a társulat ERŐS-t, bodoni prépostot, mint ADLER közeli ismerősét kérte föl életleírására; ez azonban, úgy látszik, sohasem készült el.*
A gyűjtésben a társulati tagok némelyike dicséretes buzgalmat tanusított; így LANG FERENCZ. "Már 1848-ban herbariumai 50,000 magyarhoni növénypéldányt foglaltak magokban, nem számítva oda sok külföldi növényeknek ritka szépségű számos gyűjteményeit." **
A cryptogam növények iránt sem viselkedtek elődeink kisebb érdeklődéssel. Igaz, hogy itt sem adtak irodalmunknak maradandó munkát, hanem megelégedtek a gyűjtéssel, kikészítéssel, hébe-hóba a gyűjtött dolgok lerajzolásával.
Érdekes ama tény, hogy a Társulat tudományos működését épen a cryptogamokról szóló előadás nyitotta meg. Ugyanis 1841 október 6-án PINTÉR a "rejtvenőszök" (a cryptogam név hű fordítása) rajzait mutatta be; értekezést is akart e növénycsoportról, különös tekintettel a hazaiakra, deczember 7-én tartani, de e helyett az idézett napon az elnök "a szorgalmatos társ" elhunytát jelentette be. Bemutatott rajzait "igen híveknek és jeleseknek" mondják, és a tehetséges tagtársról még 1843-ban is megemlékezett a Társulat, a mennyiben ez év januárius 17-én OKEN ALAJOS tagtársat bizta meg PINTÉR életrajzának megirásával; de, úgy látszik, ez is elmaradt.
A gárda egy jelesének kidőlte azonban nem bátortalanította el a megmaradottakat. GERENDAY elnöklete alatt elhatározták, hogy a "lopvanőszök" meghatározásával komolyan fognak foglalkozni, de csak SPÁTH neve van megemlítve mint olyané, ki a gombák meghatározását vállalja magára; különbcn megállapodtak abban, hogy a vidéki tagok a "lopvanőszök" gyűjtésére és beküldésére kéressenek föl; de nyomát sem találjuk annak, hogy a növénytani szakűlés eme határozatának különös eredménye lett volna. Ilyen körülmények
* SZINNYEI Bibliotheca Hungarica-jában ADLER neve nem fordúl elő.
** Dr. KNÖPFLER VILMOS emlékbeszéde a m. orvosok és természetvizsgálók XI-ik vándorgyűlésének munkálataiban.között nem föltűnő, hogy ez időszakból a cryptogamokra vonatkozó és számba vehető értekezéssel nem találkozunk. GLÓS bemutat egy óriási gombát (champion-nak mondja), mely egy szoba falának kövei között nőtt ki; SADLER pedig egy Zalamegyéből kapott gomba tönkjét, melyet Boletus miniatus-nak határozott meg és egyszersmind bemutatott egy hozzá hasonlót, de sokkal kisebbet, melyet Hontmegyéből kapott. Pedig hazánkban akkor már két szorgalmatos gombagyűjtő buzgólkodott. Az egyik BOLLA JÁNOS, eleinte pozsonyi, azután sz.-györgyi elemi tanitó; utóbb a pozsonyi összes népiskolák igazgatója, ki már akkor a gombák herbariumba való elkészítésének igazi mestere volt; a társulatnak 1847-ben adott ilyen gyűjteményt ajándékba. A másik SCHULZER ISTVÁN, nyug. cs. kir. kapitány, kit a Társulat akkori elnöke, SCITOVSZKY JÁNOS, pécsi püspök azzal mutatott be az 1846 decz. 1-én tartott űlésen, hogy évek óta vizsgálja és jelesen le is rajzolja a hazai gombákat.
Még kevesebbet mondhatunk a cryptogamok egyéb csoportjairól. BAKODY JÓZSEF 20 db. moszatot ajándékozott; 1846-ban a Társulat 20 forint árán "400 tengeri növénypéldányt" (nyilván moszatokat) vásárolt és e gyűjteményt szaporította PÖSCHL kapitány ajándéka, mely 160 tengeri moszat-példányból állott. Nincs tudomásunk, hogy a társulati tagok közül akkor valaki e növényekkel foglalkozott volna.
Mindazonáltal akadtak a mohoknak is barátai. Már 1842-ben kedveskedett OKEN (Fusz) ALAJOS a társulatnak lombos mohokból álló gyűjteményével és PAUER, a kor szellemének engedvén 1847 deczember 8-án tartott űlésen a mohoknak saját készítésű magyar névsorát kezdé fölolvasni.
E korbeli fölfedezések, melyeket a növénytudomány a mikroszkópnak köszön, és melyek a jövőre nézve irányadók voltak, úgy látszik, honfitársaink előtt nem igen voltak ismeretesek; talán ama föltünésről sem volt tudomásuk, melyet SCHLEIDEN ismeretes és korszakot alkotó tankönyve a botanikusok közt okozott.*
A vádat azonban nagy fokban enyhíti lelkesedésök, mihelyt a
* Grundzüge der wissenschaftlichen Botanik.
tudomány új vívmányának fölkarolásáról volt szó; igazi kegyelettel kell pl. megemlékeznünk ama serény iparkodásról, mit a mikroszkóp beszerzésében tanusítottak. Már az 1843 április 11-én tartott közgyűlésen közölték azok névsorát, kik a beszerzendő mikroszkópra adakoztak. Összejött 31 frt 60 kr., mely összeg azonban nem volt elegendő és azért a még szükséges 9 forinttal kiegészítették. A 40 frt 60 kr. értékű (!) mikroszkópot dr. MANDL hozta magával Párisból és adta át a Társulatnak 1843 szeptember 12-én. E mikroszkópot LENHOSSÉK-nek adták ki. LENHOSSÉK szorgalmatosan foglalkozott a mikroszkóppal, miről számos, a Társulat űlésein az "állati histologiából" bemutatott készítménye tanuskodik. STURM, MANDL és GLÓS is járatos volt a mikroszkóp technikájában, de botanikus nem akadt, ki vele foglalkozott volna.
Az 1847 november 13-án tartott űlés még két Zeiss-féle mikroszkóp meghozatalát határozta el és BOOR közbenjárásával WACKENRODER jenai tanár meg is kükldötte azokat. A Társulat 1848 május 4-én vette át; BOOR-nak köszönetet szavazott, WACKENRODER-t pedig szíves közbenjárásáért levelező tagnak választotta. E mikroszkópok további sorsáról nyolcz évvel későbben veszünk hírt. Midőn ugyanis a Társulat gyűjteményeinek föloszlatását elhatározta s a nemzeti múzeumnak átadta, a mikroszkóp is ide került; a múzeum részéről nem használható tárgyak azonban 1857 februárius 26-án tartott árverésen eladattak és az erről fölvett leltár 15-ik pontjában azt olvassuk, hogy, a többi között, "két ócska mikroszkop 6 forinton" kelt el.
Tagtársaink nagy hévvel foglalkoztak mindama jelenségekkel, melyeket mi mai nap a biológia körébe valóknak mondunk. E tekintetben már az a pályakérdés rendkivül érdekes, melyet KUBINYI ÁGOSTON, a társulat fáradhatatlan másodelnöke, az 1842 november 17-efl tartott közgyűlésen fölolvasott és azután a magyar orvosok és természetvizsgálok Beszterczebányán tartott vándorgyűlésén kitűzött, 6 arannyal kívánván azt megjutalmazni.
A pályakérdés ekkép szólt: "A nagy rengeteg erdőket járó természetvizsgálók figyelmét ki nem kerülheti az, hogy gyakran mérföldekre, kivált a száz meg száz éves, nagyon sűrű fenyves-, bükkes
vagy tölgyesekben élő fánál egyéb növényt nem lát az emberi szem. Mi az oka tehát, ha az ilyen erdők vágásokra osztatnak, a kivágott helyen már az első évben számtalan növények találtatnak, melyek csak gyökérből nőhettek, és mások, melyek magból nőttek; pár év múlva pedig az efféle vágások rendesen a legszebb florával ékeskednek?"*
E kérdésre 13 pályamunka felelt; és a bírálók (Nendtvich, Sadler, Gerenday) az 1843 julius í8-án tartott kis gyűlésen a "Haec studio etc." jeligéjű pályakérdésnek ítélték oda a jutalmat, melynek szerzőjéűl ALMÁSI BALOGH PÁL vallotta magát. Volt még egy másik pályamunka, melynek jeligéje így kezdődött: "Sokan mennek az erdőbe fát lopni stb." Ezt a bírálók szintén dícséretre méltónak és kinyomatandónak nyilvánították.
A. BALOGH PÁL értekezését a Társulat 1844 november 26-án tartott űlésén olvasta föl, de az évkönyvekben nem jelent meg, a mi fölötte sajnálandó, mert mindenesetre érdekes lenne tudni, hogy a tudományosságáról híres orvos miként fejtette meg eme fontos és érdekes biológiai kérdést, mely a növényi földrajzzal is szoros kapcsolatban van.
Talán biológiai tartalmúak voltak azok az előadások is, melyeket AGNELLY 1845 decz. 9-én "A növények működéseinek ismertető jeleiről" és 1846 febr. 5-én "A tiszavidéki halak, madarak és növények tulajdonairól" ezím alatt tartott, és kíváncsivá tesz FRANZ FERENCZ-nek 1844 decz. 10-én a Társulatnak beküldött "Gagea és Lloydia" czímű "növényélettani" röpirata is.
Rendkivül érdekes ama mozgalom, melyet a Társulat tagjai a növény-fenológia érdekében fejtettek ki. Az 1846 márczius 19-én tartott növény-, állat- és élettani szakűlésen az elnöklő GERENDAY figyelmeztette a jelenlevőket a tavasz korai beköszöntésére, "mit a szunyadó bogarak észrevehető frissesége s a tavaszi növényeken már is észlelhető virágzás mutatnak." E figyelmeztetésnek ama pillanatban épen más következménye nem volt, mint hogy a jelenlevők "a legyek téli álmáról, alkotásukról és hangműszerökről élénk eszmecserébe
* Ez időben vágták Zólyommegye őserdőit.
bocsátkoztak", melynek eredménye megint az volt, hogy az ide vonatkozó kutatásokkal valaki megbízassék, mire PAUER vállalkozott.
Az április 28-án tartott kis gyűlésén BUGÁT PÁL újra felvetette a fenológia kérdését. Czélszerűnek találta, hogy a közelgő május elsején a növénytani szak képviselői adatokat szerezzenek a különféle növények és gyümölcsök kifejlődési fokozatáról, "hogy évek múltával, ha ez ezentúl minden évben megtörténendik, a kifejlődési fokozatokat diametralis számítás szerint meg lehessen határozni".
KUBINY1 a BUGÁT indítványát azzal bővítette ki, hogy "az egész országban lakozó természetvizsgálók is szólíttassanak föl hasonló adatoknak május 15-én teendő gyűjtésére", és SZTANOJOVICH azt kívánta, hogy ama növényekre vonatkozólag olyan észleleteket is igyekezzenek gyűjteni, a milyenek Prágában FRITSCH KÁROLY vezérlete alatt történnek.
Mindhárom indítvány köztetszéssel fogadtatott és SZTANOJOVICH azonnal megbizatott az útasítás szerkesztésével. Az egy időben végzendő meteorológiai megfigyelésekkel persze még nem igen törődtek.
SZTANOJOVICH a megbízásnak hamar megfelelt, mert már a május 19-én tartott rendkivüli közgyűlésen fölolvasta "jeles értekezését a növényzet körül teendő vízsgálatról, mely köztetszéssel fogadtatott s egyszersmind elhatároztatott, hogy a gazdasági egyesület szólittassék föl a végett, hogy ezen vizsgálatok tételében segédkezet nyújtani szíveskedjék ".
DORNER az április 22-én tartott szakűlésen "climatologiai tervet közölt, mely a növényélet-fejlődés különféle viszonyain alapúl". Úgy látszik, ez volt DORNER-nek első szereplése a társulatban. Az április 28-iki űlés határozata értelmében a vidéki tagtársakhoz is intéztek fölszóllítást a közös munkára való csatlakozást illetőleg, és ennek annyiban volt foganatja, hogy már a junius 18-án tartott űlésen bemutathatták HAAS MIHÁLY "a társulat buzgó pécsi ügyvivőjének" és WAGNER JÁNOS-nak Sumjácz vidékén tett fenológiai följegyzéseit. Már előbb, május 6-án előterjesztették a budapesti botanikusok május 1-én tett kirándulásaik eredményét. Ezeket követték máshonnan beküldött megfigyelések.
A junius 17-iki ülésen bemutatták SZILNICZKY MIHÁLY értekezését, melynek czíme "A losonczi virág fejledezése 1844–1846. évek első felében. 1847." Ezt követték még ROMER FLÓRIS Pozsony környékén 1847 julius 1-én tett fenológiai megfigyelései és julius 6-án SCHEVITS mutatott be a növénykifejlődés előhaladására vonatkozó gyümölcspéldányokat.
Nagy érdeklődést tanusítottak elődeink a növénygeografia iránt. Mar az 1842 februárius 2-án tartott szakülésen, midőn a munkafelosztást végezték, vállalkozott FRIVALDSZKY a növénygeografia mívelésére.
SADLER "Magyarország növénygeografiáját" írta, csakhogy e kézirat nem került a nemzeti muzeumba; legalább hiányzik abban a jegyzékben, melyet KÁNITZ ÁGOSTON SADLER-nek a nemzeti muzeumnak átengedett kéziratairól készített.* A növénygeografiai mozzanat vezérelte SADLER-t még akkor is, midőn becses értekezését "A növénytan története honunkban a XVI. században" írta, mert első sorban kutatta azt, hogy mennyit tudtak már e kor irói hazánk flóráját illetőleg.
Java annak, a mit a Társulat ez első korszakában tett, szorosan véve, a növénygeografiát szolgálta.
Fossziliákat eleinte általában ritkaságok gyanánt gyűjtöttek. Érdeklődtek a fosszil növények iránt nálunk is, de az összehasonlításra szükséges anyag hiánya a leiró természettudományokban még olyan jártas férfiút is, mint a minőnek SADLER JÓZSEF-et tartjuk, elriasztotta a kezdeményezéstől. Nagyon problematikus lehet e szerint ama tárgy is, a mely úgy szólván első izben hozta nálunk szóba a fosszil növényeket, a melyet FARKAS FERENCZ a társulat 1842 decz. 6-án tartott ülésén adott ajándékba: a "farkas fűtej (Euphorbia) kövült gyökere". Mindazonáltal e téren is szorgalmatosan gyüjtöttek. VIRNAU 1847 november ii-én a soproni kőszénbányában és a radoboji kénbányában talált növényeket ajándékozott; ez utóbbi nevezetes lelethelyről MIHÁLKA ANTAL is szép gyüjtemény birtokában volt és ezt SADLER 1848 februárius 10-én mutatta be. SADLER az ezt meg-
* Versuch einer Geschichte d. ungar. Botanik.
előző szakülésen – jan. 13-án – két megkövesült Chara-gyümölcsöt is bemutatott, melyek egyike a budai Mátyáshegy harmadkori fövényében, a másik pedig a Fertőben találtatott.
Buzgólkodtak a scientia amabilis gyakorlati értékesítésében is, miként az orvosi, gazdasági és technikai botanika körébe vágó előadásokból kiderül. Említést érdemel ama heves harcz, melyet REISINGER professzor a khinai thea ivásának hazánkban való elterjedése ellen indított. "De ha nem is volna berlini kékkel megvesztegetve" mondja szó szerint, "különben is igen káros ital, mert erős forrázata az idegrendszert bántja, gyenge forrázata pedig tápcső-petyhedséget (atonia) idéz elő". Ha már az ember a kultura egy új vivmányához szokni akar, pótolja ezt legalább egy ártalmatlan, egészséges, olcsó hazai termékkel, a "szőlővirág" forrázatával. Hiszen annyi bor terem a hazában és olyan alacsony az ára, hogy már nemzetgazdasági tekintetben is a szőlővirágnak ily módon való értékesítése csak ajánlatos volna.*
1848 november 30-án tartotta a Társulat utolsó összejövetelét és ez üléssel lezáródott e korszak is, melyet gyümölcshozónak nem mondhatunk. Az irodalmi munkálkodás lajstroma, ide nem értve a szaküléseken előterjesztett dolgokat, ím ez:
SADLER JÓZSEF, A bóbita – pappus – növényélettani jelentősége; ez szerinte nem egyéb, mint a leendő csésze váza, melynek szálai között a sejtszövet hiányzik. – (1844. jan. 25. szakülés.)
– – A kétszikü növények évrétegeiről. – Leír két bükkfadarabot, melyek széthasíttatván, betüket tüntettek föl. Az egyik Pozsonyban a Pálffy grófok kertjében; a második pedig Krassó-Szörénymegyéből került a nemzeti muzeum birtokába. – (TTÉ. I. 118–123. l. egy ábrával. Az előadást tartotta SADLER 1843. febr. 21-én.)
FRIVALDSZKY IMRE, Rövid áttekintése egy természetrajzi utazásnak az európai Török birodalomban, egyszersmind nehány aközben ujdonnat fölfedezett állatnak leírása. Ez értekezésben leginkább új rovarfajok vannak leírva és a gyűjtött növények közül csak a nevezetesebbek vannak névleg fölemlítve. (TTE. I. 163–187. l. 3 színes táblával.)
* Kevesen fogják tudni, hogy REISINGER professzor a pestmegyei Csömör helység határában nagy szőlők birtokosa volt.
83
SADLER JÓZSEF, A magyarországi fűneműek családja s földrajzi elterjedése. (TTÉ. I. 141–162. l.) Összeállítja a magyar királyságban vadon termő és művelt fűneműeket, (gramineák) egybeveti elterjedésöket a királyság különböző területein és Német-, Franczia-, Angol- és Olaszországban.
REISINGER JÁNOS, A chinai theáról, annak ártalmáról és honi pótlékáról. (TTÉ. I. 124–138. l.)
SADLER JÓZSEF, A növénytan történetei honunkban a 16-ik században (TTÉ. I. 78–118. l. – Fölolvasta 1845. ápril 29-én és máj. 12-én.) SADLER e tanulmányában érdekesen vázolja a XVI. században Magyarországban élő növénytudósok működését. Értekezésének végén összeállítja a CLUSIUS-tól hazánkból leirt növényeket, számra nézve 352 fajt; közli továbbá BEJTHE ISTVÁN "Nomenclator botanicus" czímű munkájában fölhozott magyar növények, valamint a többi említett magyar szerzők munkáiban előforduló növények névjegyzékét.
SADLER JÓZSEF, Haberle életrajza. (TTE. I. 220–232. l.) Haberle született 1764-ben Erfurtban; 1813-ban a franczia háború Magyarországba hozta pártfogójához, b. PODMANICZKY KÁROLY-hoz Aszódra; 1817-ben KITAIBEL helyébe az egyetemre a növénytan tanárává neveztetett ki. SADLER segéde volt. Meggyilkoltatott 1832-ben.
Második időszak. 1849–1868. A megelőző korszak régibb gárdája részint sírba szállt, részint elhallgatott; csak a bátrabbak egyike-másika vett részt e korszak munkálkodásában is. Itt első sorban említjük KOVÁTS GYULÁ-t, ki e korszakban hazánknak határozottan legjobb növényismerője volt; neki köszöni a hazai irodalom az első fosszil növényekre vonatkozó dolgozatokat, melyeket azonban az időközben alakult Magyarhoni Földtani társulat kiadványaiban bocsátott közre.* HAZSLINSZKY FRIGYES, botanikus nesztorunk, e korszakban társulatunkban ugyan még nem szerepelt, de lakóhelyén nagy tevékenységet fejtett ki. E korszak harmadik jelese DORNER JÓZSEF volt. Ő volt az első, ki hazánkban a növényi szövettant, fejlődés- és élettant művelte, ki összes ide vonatkozó vizsgálatait Társulatunknak bemutatta és csak sajnálni lehet, hogy azok egyszersmind nem jelentek meg Társulatunk közlönyében is. LÁNG GUSZTÁV-nak a kukoriczaszem csirázására vonatkozó vizsgálata figyelemreméltó, noha nem tagadható, hogy mikroszkópja nem lehetett kifogástalan.
* Erdőbényei ásatag virány. – A m. Földtani társulat munkálatai. I. 1856. – Tályai ásatag virány. Ugyanott.
Társulatunk kitűzött pályakérdéseivel e korban szép sikert ért el.
Az 1865 januárius 11-én tartott közgyűlés a következő pályakérdést tűzte ki: "Adassanak elő a lopvanőszök (cryptogamok) nemző szerveinek boncz- és élettani viszonyai, vonatkozva tetszés szerint megválasztandó egyes fajokra." A pályadijat 1866 januárius 3-án dr. JURÁNYI LAJOS-nak, egy fiatal, eddig a növénytani irodalomban nem igen ismeretes tudósnak itélték oda.
E pályakérdéshez csatlakozik még kettő, melyek ugyan a chemia körébe tartoznak, de szoros kapcsolatban állanak a mi szaktudományunkkal. A Schuster-féle alapítványra, mely az alapító akarata szerint mindenkor chemiai kérdések dijazására fordítandó, a társulatnak 1866 januárius 3-án tartott közgyűlésén a következő "nemcsak tudományilag, de gazdászatilag is fontos pályakérdés" tüzetett ki: "Határoztassék meg nehány jelesebb magyarországi buzafajnak a táplálkozásra kiváló befolyást gyakorló alkatrésze, ú. m. az összes légenytartalom, a nedvesség, a hamu és a vilanysav, összehasonlítva más egyéb buzaelemzések eredményeivel és tüzetesen irassék le az elemzésnél követett eljárás, hogy az adatok helyességét bizton meg lehessen itélni".
Egy évvel ezután két pályamunka érkezett be, melyek a birálókat nem kis zavarba hozták, mert mind a kettőt jeles dolgozatnak kellett nyilvánítani. A nyertes dr. SAY MÓRICZ volt; a második dicsérettel kitüntetett munka LENGYEL BÉLÁ-t, Társulatunk jelenlegi főtitkárát vallotta szerzőjének.
A szaküléseken számos és érdekes növénytani előterjesztés volt DORNER, LANG, KODOLÁNYI, KÁTAI, SZŐNYI PÁL, VIRNAU, JANCSÓ JÓZSEF, KOVÁCS GYULA, MAYER ANTAL, NENDTVICH KÁROLY, WARTHA V., GERENDAY részéről. A Társulat kiadványaiban megjelentek a következők:-
ANG GUSZTÁV, Adatok a tengeri mag (Zea Mays L.) csirázása történetéhez. – (TTK. III. 64–78. l.4 táblával; előadta az 1862. április 23-án tartott ülésen.) Szövettani tanulmány. Kutatja a mag szöveti alkotását, tanulmányozza a csirázás fiziológiai folyamatát is. Nem a víz és nem a meleg indítja a magvat csírázásra, hanem a talajban rejlő tényezők. Tapasztalta továbbá, hogy a peri-
85
spermtől, azaz "a felső szík részétől" megfosztott mag nagyon későn és lassan kezdett csirázni.
KRIESCH JÁNOS, A Runge-féle növénytáplálkozási elmélet. (TTK. VII. 147–151. l.)
MOLNÁR JÁNOS, A Lukácsfürdő Budán természettudományi tekintetben. (TTÉ. IV. 147. l.) Vizsgálja a Lukácsfürdö vizében talált és rhizodonium-nak nevezett moszatot. A sziklafalakat, melyek a tó vizét körülveszik, sűrüen borítja, sötétzöld, hosszu, felületén durva tapintatú és arról nevezetes, hogy 100 részben (szárazon) 0,0023 rész jódot tartalmaz.
TÓTH SÁNDOR, Az állat és növény közti határ. – (TTK. III. 161–167. l.) GEGENBAUER: "Grundzüge der vergleichenden Anatomie" (Leipzig 1859) nyomán készült értekezés.
JURÁNYI LAJOS: A Vaucheria geminata ivarszervei s a nemzési folyamat e moszatnál. – A Bugát-féle alapítványból 100 forinttal jutalmazott pályamunka. (TTK. V. 17. l. 1 táblával.) PRINGSHEIM 1855-ben tette közé fölfedezését, mely a moszatok ivarkérdését illetőleg korszakot alkotott. JURÁNYI a kérdést a Vaucheria geminatá-n újra vizsgálat tárgyává tette. Az eredmény, egy-két csekély eltérés kivételével, ugyanaz s teljesen megegyező avval, mit PRINGSHEIM a Vaucheria sessilis-ről tett közzé. JURÁNYI behatóan tanulmányozta a V. geminata nemző szerveinek fejlődését, megfigyelte a nemzés folyamatát, végre a spóra fejlődését is.
SAY MÓRICZ, Tizenöt jelesebb magyar buzafaj vegyelemzése. – A Schuster-féle alapítványból 130 forinttal jutalmazott pályamunka.(TTK. VI. 81–101. l.) A magyar búza víztartalma, mely 10.75% és 13.38% között ingadozik, csekély; e tekintetben csak az orosz búza múlja fölül. A nitrogéntartalom is kedvezően nagy a magyar buzafajokban: 2.31 és 3.34% között ingadozik; de ebben is fölülmulja az orosz búza. A magyar búzák hamutartalma 1,47–2,14%; a phosphorsavtartalom 0.86%. Csirázási kisérletekből kitünt, hogy a hajtás erőssége a szem nitrogéntartalmától nem függ.
LENGYEL BÉLA, Öt jelesebb magyar búzafaj vegyelemzése. – (TTK. VI. 102–118. l.) – Dicséretre méltatott pályamunka. Eredményében megegyező SAY-éval.
LUCICH GÉZA, Egy neméről a pótkávénak. (TTK. V. 183–184. l.) Az Astragalus boëticus L. már 1820-ban pótkávának ajánlott magvait vizsgálja; ezek coffeint nem tartalmaznak.
KODOLÁNYI ANTAL, Az okszerű növénytermelés elmélete. (TTK. VI. 124–134. l.)GIROKÚTI P. FERENCZ, A magyar dinnyetermelés jelen állapotáról. (TTK. VII. 142–146. l.) Dinnyetenyésztés már régen van az országban. Már a "Pozsonyi kert"-ben (1664) olvassuk, hogy a dinnye közönséges Magyarországon és utasítást ad, hogy lehet "felette jó dinnyére szert tenni". Szerző tovább kutatja az ide vonatkozó irodalmat egészen a legujabb időig.
Harmadik időszak. 1869–1890. A Természettudományi társulat új vezetői minden izében helyes munkatervet készítettek. Népszerű értekezésekkel és előadásokkal iparkodtak a tudomány körén kívül állókra hatni. Mintegy varázsütésre ébredt föl természetkedvelőinkben és természetbuvárainkban a szunyadozó munkakedv és munkaerő, úgy hogy a megelőző két időszak semmiben sem állja ki az újjal való összehasonlítást. A ki megtekinti az e sorokhoz csatolt irodalmi függeléket, az e sorok irójával együtt hazafiúi köszönettel fogja elismerni, hogy ez üdvös mozgalom megindítója egyesegyedül a kir. Természettudományi társulat.
A növénykutatás legnehezebb terén, a legalsóbbrendű növények tanulmányozásában, a tudomány bámulatos eredményt ért el.
Társulatunk a tudomány eme bámulatos vivmányait lépésről lépésre követte és fölötte örvendetes, hogy e téren önálló buváraink is támadtak, talán nagyobb számmal, mint a növénytan egyéb ágaiban. Utalok itt BABES VIKTOR-nak a betegség okozó bakteriumokról és a vörös verejtékről, valamint a betegségokozó penész gombákról; továbbá RÓZSAHEGYI ALADÁR-nak a váltóláz okairól szóló, végre ISTVÁNFFI (Schaarschmidt) GYULÁ-nak az ércz- és papirpénzeken élő alsórendű növényekről szóló értekezésére.
Mindig szem előtt tartva gazdasági viszonyainkat, még több általános érdekkel biró gomba megismertetését találjuk Közlönyünkben. Midőn a 70-es években a gabonarozsda ijesztő mértékben pusztított földeinken, KLEIN GYULA sietett e veszedelmes gomba érdekes biológiáját közölni; és nemcsak a gyakorlat, hanem a tudomány követelményeinek is meg fog ama munka felelni, mellyel ISTVÁNFFI GYULÁ-t a mult évben bizta meg a Társulat. (A magyarországi üszökfélék monografiája.)
Becses megűgyelés volt, a mit HORVÁTH GÉZA a Peronospora viticola-t illetőleg tett és kettős tekintetben dicsérni való, midőn a Társulat egyrészt HAZSLINSZKY FRIGYES-t a magyarhoni sphaeriák vagy sphaeria-félék, másrészt ISTVÁNFFI GYULÁ-t a magyarhoni jóféle, gyanús és mérges gombák (népszerű) leirásával bizta meg.
A zuzmók érdekes növénycsoportjának egészen az utolso évekig nem jutott hazánkban művelője; egy fiatalabb erő, mely azonban idő
előtt sirba szállott, LOJKA HUGÓ, éveken át fáradozott az anyag összehordozásában; mindazonáltal hazánk zuzmóflóráját összességében nem ismertük. Rendkívüli vivmánynak tekinthetjük tehát, hogy Társulatunk HAZSLINSZKY FRIGYES-t megbizta volt hazánk zuzmóflórájának megirásával. A könyv meg is jelent 1884-ben és biztos alapjául szolgálhat a jövő kutatásoknak.
KLEIN GYULA érdekes tanulmánya a Vampyrella nevű alsórendű szervezetről igen tanulságos és ama kevés dolgozat, mely Közlönyünkben a moszatokról értekezik, figyelmeztet arra, hogy a moszatokban olyan növénycsoportot ismerünk, melynek tanulmányozása igazi szellemi élvezetet nyujthat. A "véres eső" és a "véres tó"-ről szólók bizonyítják, hogy a mikroszkóp már sokat szorított a babona lomtárába. Hazai növénytani irodalmunkban érezhető hiány, hogy nem akadt szakember, ki kizárólag ez érdekes növénycsoporttal foglalkozott volna; de itt is csakhamar örvendetes fordulat várható, minthogy Társulatunk még a mult évben két szakembert bizott meg ilyen általános munkák megirásával. Dr. FILARSZKY NÁNDOR-tól megkapjuk "A magas Tátra és Budapest környékének moszatflóráját" és remélhetőleg dr. PANTOCSEK JÓZSEF sem fog késni a "Magyarországon és Társországaiban élő bacillariák" leirásával.
A mohokra megtette ezt már – szintén Társulatunk megbizásából – HAZSLINSZKY FRIGYES, "A magyar birodalom mohflórája" czímű könyvével.
Az edényes virágtalan növényeknek nálunk még nem igen akadt művelőjök; ami e tekintetben eddig Társulatunk keretén belül történt, inkább csak növénygeografiai jelentőségű.
Az anatómia és morfológia terén kifejtett általános munkásságban Társulatunk is kiveheti a maga részét. A Bugát-alapítványra kiírt pályázatban oly kérdést tűzött ki, mely megfejtőjétől a morfológiai és szisztematikai jelenkori kutatások színvonalán való állást követelt. A pályakérdésnek akadt is szerencsés megoldója: MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR, ki sikerét még avval fokozta, hogy dolgozatával egy kiváló külföldi botanikust előzött meg.
A növényélettan-nak még ez időszakban is alig akadt igazi művelője.
Az újabb időben ismét felmerült avval a kérdéssel, a mely az elemi nitrogénnek a chlorophyllel biró növények részéről való felvétele módjára vonatkozik, ILOSVAY LAJOS is foglalkozott, s kisérletei és eredményei figyelemre méltók.
SCHILBERSZKY KÁROLY, a kukoricza heterogamiájának és a luczerna több csirájúságának átöröklődésére vonatkozó tenyésztési kisérletei ugyancsak figyelmet érdemelnek.
A növénybiológiát, különösen a növények és rovarok közötti viszonyt Társulatunk elejétől kezdve mostanáig élénk figyelemben részesítette. E tekintetben elég, ha fölemlítem HORVÁTH GÉZA és LENDL ADOLF általános ismertetéseit; továbbá KLEIN GYULA több rendbeli előadásait; MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR biológiai megflgyeléseit, végre PÁTER BÉLA és MÉHELY LAJOS kisebb közleményeit. Reméljük, hogy LUBBOCK "A virág, a termés és a levél" czímű könyvének magyar fordítása, melyet Társulatunk kiadott, nagy olvasó-körre fog találni.
A biológia és a növényföldrajz közé állítjuk a paleontológiát. KOVÁCS GYULA halála után hazánkban nem akadt a botanikusok között egy sem, ki e tanulmányokat ismét fölkarolta volna; azonban HAZSLINSZKY FRIGYES e téren is igen becses anyagot hozott össze, * de több mint egy negyedévszázad múlt el, míg hazai növénytani irodalmunk a fosszil növényekre vonatkozó ismertetést hozott. STAUB MÓRICZ-nak megadta Társulatunk az alkalmat, hogy egy népszerű estélyen tájékozást nyujthatott e tudomány jelentőségéről és mibenlétéről és egy másik közleményében útalhatott ama gazdagságra, melyben hazánk ősvilági növényekre nézve bővelkedik.
STAUB már 1872-ben adott annak a nézetnek kifejezést, hogy a növényfenológiai megfigyelések, ha egyszersmind pontos meteorológiai megfigyelésekkel karöltve járnak, a növénygeografiának is használható anyagot szolgáltathatnának. STAUB egyrészt kimutathatta azt a szoros kapcsolatot, mely a növényzet fejlődése és az időjárás között van, és azt is, hogy ennek az összefüggésnek az úgynevezett hőmérséki összegekben kifejezés adható.
* Ez anyag most a M. kir. földtani intézet növénypaleontológiai gyűjteményében van letéve.
Kár, hogy MARC F., kinek több érdekes, a növényhonosításra vonatkozó közleményt köszönünk, kisérleteit nem köthette össze a kisérletezés területén tett meteorológiai megfigyelésekkel.
Kevés kutatásunk van, mely a talajnak a növényekre való hatására vonatkozik; de hazánk növénygeografiája érdekében, a mennyiben ez a fajok elterjedését illeti, igen sok adatot gyűjtött különösen BORBÁS VINCZE és csak sajnálni lehet, hogy anyaországunkra nézve még nem birunk olyan összefoglaló munkát, mint a minőt Társulatunknak köszönünk Erdélyre nézve SIMONKAI LAJOS "Erdély edényes flórájának helyesbített foglalatja" czímű könyvében. Szép eredményt várhatunk a Társulat megbizásából a legközelebbi időben megjelenendő munkáktól is: "A magyarországi fészkes virágúak rendszeres leírása" BORBÁS VINCZÉ-től; és "Hazánk fás növényeink kézikönyve" SIMONKAI LAJOS-tól.
A biológiai jelenségek közé tartoznak még a növénybetegségek. Társulatunk e téren különösen a filloxéra-ügyben tett sokat. Kezdettől fogva kisérte szőlőink e legnagyobb ellenségét figyelemmel, és minden úton-módon iparkodott a veszélyre figyelmeztetni, elhárítására, csökkentésére tanáccsal szolgálni. Különösen két tagtársunk tette magát e tekintetben érdemessé: HERMANN [!] OTTÓ és HORVÁTH GÉZA. Üdvös dolgot művelt a Társulat, midőn 1879-ben a Bugát-féle alapítványból BUZA JÁNOS "Kultivált növényeink betegségei különös tekintettel az élősdi növények által okozottakra" czímű munkát pályadíjjal jutalmazta és kiadta.
Meg kell emlékezni még egyéb ide tartozó önálló kutatásokról, melyekről szintén a Társulat útján vettünk tudomást. A gubacsok tanulmányozásával PASZLAVSZKY JÓZSEF foglalkozott. HORVÁTH GÉZA a gubacsképző levéltetvekre vonatkozó önálló vizsgálatait mutatta be Társulatunknak.
Társulatunk a gazdaság érdekében kétjeles kézikönyvnek nyelvünkre való fordításával működött. Ezek JOHNSON "Hogy nő a vetés?" és "Miből lesz a termés?" czímű könyvei; de magyar szakemberek önálló kisérletezéseinek eredményét is hozta Társulatunk Közlönye nyilvánosságra. SCHILBERSZKY KÁROLY figyelmeztetett a gazdára nézve fontossággal biró magvizsgálásra és módszereire; a
tudomány és a gyakorlati gazdaság tekintetében nagy érdemet szerzett magának a társulat, midőn KOSUTÁNY TAMÁS-t "Magyarország jellemzőbb dohányainak chemiai és növényélettani vizsgálatával" bizta meg.
PAVLICSEK SÁNDOR különösen a hamisított élelmi Szerek vizsgálatával foglalkozott.
Társulatunk feladatának, hogy a természettudományoknak minél több barátot szerezzen, egyébként is iparkodott megfelelni. Mindenekelőtt megemlítjük EMERY H. franczia nyelven irt "A növények élete" czímű nagy és élvezettel olvasható díszes munkájának magyar nyelvre való fordítását; ezt követte 1888-ban a "Kirándulók zsebkönyve", mely a természettudományi megfigyelésekre, gyűjtésekre és kutatásokra mintaszerű utasításokat tartalmaz. A növénytani részt CZAKÓ KÁLMÁN írta.
És e könyv fölemlítésével bezárjuk ismertetésünket, ide csatolva e korszak gazdag irodalmi munkálataiból a kiválóbbakat:
A. Virágtalan növények.
a) Gombák.
KLEIN GYULA, A legkisebb lények életéből. (TK. IV. 161–163. l.)
– – Az alsó-rendű gombákról. – (TK. X. 130–145. l. 5 ábrával.)
– – Az alsóbb-rendü gombák tekintettel a ragályos betegségekre és a közegészségügyre. – (TK. X. 129–194. l. 6 képpel.)
BABES VIKTOR, A betegség okozó baktériumokról. – (TK. XIII. 233–244. l. 8 ábrával.)
RÓZSAHEGYI ALADÁR, Adatok a talaj-bacillusok élettanához. – (TK. XII. 138. 1. Szakülés. – A váltóláz okairól. – (TK. XIII. 441–443. l. 1 ábrával.
– – A Pasteur-féle védőoltás lépfene ellen. – (TK. XIV. 1–10 l.)
BABES VIKTOR, A vörös verejtékről. (TK. XIV. 36–38. l.) B. Úgynevezett "Vörös verejtéket" talált három egyénen. A betegséget a Monas prodigiosa-val minden sajátságaiban megegyező baktériumok idézték elő, csak színre nézve különböztek és abban, hogy alacsony hőmérséken nem voltak kultiválhatók.
SCHAARSCHMIDT GYULA, Az ércz- és papirpénzeken élő alsórendű növényekről. – (TK. XVI. 262–264. l.) Érczpénzeinken gyakran fordul elő a Bacterium termo; a papirpénzeken ís állandóan ott van.
HORVÁTH GÉZA, A dohány mozaik betegsége. (TK. XXI. 117–119. l.)
RÓZSAHEGYI ALADÁR, A baktériumokról. – (NTE. IV. 185–252. l. 45 rajzzal.)HUTYRA FERENCZ, A baktériumokról. – (TK. XXII. 1–16., 57–72. l. 10 ábrával.)
SZONTAGH MIKLÓS, Az erjedés és az új gombaelmélet. – (TK. II. 204–213, 251–266. l.)
HORVÁTH GÉZA, Új szőlőbetegség hazánkban. – (TK. XIV. 420–422. l.)
A Peronospora viticola de Bary Magyarországban való elterjedéséről.
KLEIN GYULA A gabona rozsda (Puccinia graminis). – (TK. V. 272–277 l. 3 ábrával.)
KEMÉNY M., Az ennivaló gombákról. (TK. XX. 138m143. l.) A Nagy-Kanizsán piaczra hozott gombák jegyzékét és népies neveit közli.b) Zuzmók.
HAZSLINSZKY FRIGYES, A Magyar birodalom zuzmó-florája. Budapest, 1884. 304. l.
c) Moszatok.
KLEIN GYULA, Az állat- és növényország határterületéről. (TK. XIV. 107–112 l. Kivonat a szerzőnek "A Vampyrella fejlődése és rendszertani állásáról" czímű a m. tud. Akadémia 1882. febr. 13-iki ülésén előterjesztett értekezéséből).
DEMETZKY GYULA, A véres esőről. – (TK. XV. 241–251. l. egy ábrával). Lakásának (Budapesten) erkélyén álló négy vízurnában találta a Chlamydococcus pluvialis-t és tanulmányozta e moszat fejlődését.d) Mohok.
HAZSLINSZKY FRIGYES, A Magyar birodalom moh-florája. Budapest, 1885. 280. l.
e) Élettan.
MÁGÓCSY DIETZ SÁNDOR, A növények chemotaktikai helyváltoztató mozgása. (P. 1888. II. 89–95. l.)
B. Virágos növények.
a) A virágos növények alak-, élet- és rendszertana.
M. DIETZ SÁNDOR, A Sparganium Tourn. és Typha Tourn. virág- és termés fejlődése.* (A Bugát-alapból díjazott pályanyertes munka 1886.) D. részben megerősíti ROHRBACH fejlődési tanulmányainak eredményét, részint kiegészíti.
* Az értekezés egész terjedelemben megjelent 1887-ben "A Sparganium Tourn. és Typha Tourn. virág,- és termésfejlődése" czim alatt a m. tud. Akadémia kiadványaiban (Természettud. Értekezések XVII. köt. 2. szám. 887. l. 8 táblával és a Bibliotheca botanica 5-ik füzetében a következő czím alatt: Über die Entwickelung der Blüthe und Frucht von Sparganium Tourn. und Typha Tourn. (40. 59. l. 3 tábla).
92
BORBÁS V1NCZE, A szerb tövis (Xanthium spinosum L.) töviseinek morfologiai értéke. – (P. VIII. 1889. 191–192 l.) 13. a Xanthium spinosum tövjsét átalakult leveles ágacskáknak vagy termő ágaknak mondja, melyek alatt a levélke, a melynek tövéből az ág eredni szokott, rendszerint elsatnyúl.
SCHILBERSZKY KÁROLY, A hüvelyes növények gyökércsomóiról. – (P. IV. 189–191. l.)
PÁTER BÉLA, A lombhullásról. – (TK. XIX. 449–456. l. 5 ábrával).
FÖLDVÁRY TIBOR, Az örökzöld növények téli szinezete. – (TK. XV. 64–72. l. 6 ábrával.)
ILOSVAY LAJOS, Észrevételek ama kisérletekre hogy a talaj és a növények nitrogéntartalmokat a levegőben foglalt nitrogén közvetetlen áthasonlítása folytán szaporítják. – (P. VIII. 1889. 175–177. l.)
SCHILBERSZKY KÁROLY, Növényi rendellenességek átöröklődéséről – (TK. XXIII. 37. l.)
– – A többcsirájú magvakról. – (P. X. 177–185. l. ábrákkal.)b) Biologia.
HORVÁTH GÉZA, A rovarvilág szerepe a növények termékenyítésében – (TK. V. 463–472. l. ábrákkal.)
MASSÁNYI MIHÁLY, A növények termékenyítéséhez – (TK. V. 104–105. l.) Saját megfigyelései alapján ellent mond DARWIN azon tételének, hogy a természet az öntermékenyítést kerülni akarja.
LENDL ADOLF, A virágok és a rovarok. – (TK. XIX. 273–283, 313–327. l. 41 ábrával.)
KLEIN GYULA, A virágok szinéről. (NTÉ. III. 1880. 279–303. l.)
HORVÁTH GÉZA, Rovarokokozta hybridképződés egy esete – (TK. XIII. 353–354. l.) H. saját megfigyelése alapján konstatálhatta, hogy Budapest mellett kerti ágyakon kultivált Phaseolus-fajokból (barna vajbab, fekete viaszbab, tarka czukorbab stb.) rovarok közbenjárásával hybridek keletkeztek.
MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR, A növénybiológia köréből. – (TK. XXII. 169–188. l. ábrákkal.) 1. Oenothera biennis L. 2. Gladiolus Gandavensis HORT. 3. Daucus Carota L. 4. Convolvulus arvensis L. 5. Epilobium angustifolium L.
LUBBOCK I., A virág, a termés és a levél. Fordította MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR 1889. 178. l. 122 képpel.
MÉHELY LAJOS, Állatok és növények egymással társulása. – (TK. XXI. 135–143. l.)
KLEIN GYULA, A Pinguicula alpina mint rovarevő növény. – (TK. XI. 115–118. l. Kivonat a szerző nagyobb akadémiai dolgozatából.)
– – A rovarevő növényekről – (NTE. I. 1877. 28–63. l. 6 ábrával.
– – A Magyarországban előforduló rovarevő növényekről. – (TK. IX. 38–40. l.)
93
MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR, A növénybiológia köréből. – (TK. XXII. 169–188. l. ábrákkal.) Domatiumokat (Lundström) talált szerző Corylus avellana, Alnus glutinosa, A. barbata C. A. MEY., tölgyek, bikkfák, Cornus mas levelein.
c) Ősvilági flóra.
STAUB MÓRICZ, A megkövesült növényekről. – (NTÉ. 46. füz. 54 l. 10 ábrával.)
– – Magyarország kövesült fatörzsei. – (P. VIII. 182–191. l.)d) Általános növénygeografia, honosítás.
STAUB MÓRICZ, Növényfejlődési megfigyelések Buda környékén az 1872-ik évben. – (TK. V. 229–234. l.)
STAUB MÓRICZ, Növényfejlődési megfigyelések Buda környékén az 1874- és 1875-ik években. (TK. VI. 39, 175, 327. l. – VII. 225–256, 295–296. l. kivonatosan.)
HANUSZ ISTVÁN, Alföldünk "magyar fá"-ja. – (TK. XIII. 376–381. l.) Népszerű leirása a Robinia Pseudacacia L.-nak.
BORBÁS VINCZE, A fás növényzet mint a klima képmása Vasmegyében. – (TK. XVI. 34–35. l.)
MARC F., Növényhonosító kisérletek a budapesti állatkertben. – (TK. IX. 279–283. l.)
– – Az indiai sója-bab (Soja hispida Mönch.) – (TK. X. 32–33. l.)
– – Növényhonosítás a budapesti állatkertben 1877-ik évben. – (TK. X. 116. 278. l.) – 1878-ik évben. (TK. XI. 66–68. l:) – 1879-ik évben. (TK. XII. 324. l.)
FÁY B., Tapasztalatok a növényhonosítás terén. – (TK. XXI. 154–159. l.)
KLEIN GYULA, Mire volna máris alkalmas a városligeti artézi kút vize? – (TK. X. 219–240. l.) Ajánlja, hogy a budapesti artézi kút 73°C meleg vize az állatkertben vizi növények, nevezetesen Victoria regia, Nymphaea thermalis stb. tenyésztésére használtassék föl.
BORBÁS VINCZE, A növények alkalmazkodása a vízhez vidékünkön. – (TK. XI. 282–283. l.)
– – A magyar homokpuszták növényzete vonatkozással a homokkötésre. – (TK. XVI. 145–167. l.)
– – Az alföldi zsombék. – (TK. XVII. 273–280. l.)
BORBÁS VINCZE, Az örökzöld növények övének megszakadása a Fiumei öbölben. – (TK. XV. 130–132. l.)
– – Az örökzöld és kitelelő lomb. – (TK. XXII 123–129. l.)
– – A physiognomiai rendszer mint magyar növénytani elnevezések forrása. (TK. IX. 113–116. l.)
94
BORBÁS VINCZE, A növények fiziognomiai vonásai és a növények ős hazája. – (P. – VI. 90–92. l.)
BODOLA L., A rizstermelésről Magyarországon. (TK. XX. 178–183. l.). MARC F., A növények vándorlása. – (TK. VIII. 195–200 l.)
STAUB MÓRICZ, Négy vándorló növény. – (TK. XIII. 206–213. l. 3 ábrával). Ismerteti a Xanthium strumarium, X. spinosum L., Puccinia Malvacearum MENT. és Elodea canadensis CASP. vándorlását.e) Magyarország növénygeografiája.
SZONTAGH MIKLÓS, Kárpáti Képek. – (TK. I. 62–70, 330–342. l.). Jellemzi a Virágoskert, a Lengyelnyereg és a Nagy Kriván flóráját.
BORBÁS VINCZE, Adalékok Közép-Magyarország flórájához. – (TK. VII. 131–133. l.). Nógrádmegyéből közöl növénytani adatokat.
– – A magyar flóra nehány új szülöttjéről. (TK. VIII. 36–37. l.)
MARC F., Egy kivesző félben levő tápnövény. Trapa natans L. – (TK. IX. 471–472. l.)
BORBÁS VINCZE, Az összekötő vasút és Budapest flórája. – (TK. X. 400–401. l.).
KLEIN GYULA, Hazánk orgonafájának (Syringa Jósikaea) új termőhelye. – (TK. XIII. 314–315 l.)
BORBÁS VINCZE, Az alföldi mocsarak egy új növénye. (TK. XIII. 315–316. l.) Elatine campylosperma és E. alsinastrum.
– – Uj gyékényfaj Budapest környékéről. – (TK. XIV. 216–217. l.). Typha Shuttleworthii (Koch et Sonder).
– – A keleti szarkaláb hazánkban, mint vetéseink követője. – (TK. XIV. 472–474. l.). Delphinium orientale GAY.
SIMKOVICS LAJOS, Egy teljesen magyarföldi növényről, a Nymphaea thermalisról. (TK. XV. 340–345. l. egy rajzzal).
STAUB MÓRICZ, Az átok-hinár (Elodea Canadensis CASP.) bevonul hazánkba. – (TK. XVI. 135. l.).
BORBÁS VINCZE, A hazai gyékényfélék földrajzi elterjedéséhez. – (TK. XVII. 226–228. l.).
– – Typha minima (Funk) Budapest határában. – TK. XVIII. 200–201. l.
HANUSZ ISTVÁN, A nagy magyar alföld sós flórája és talaja. – (TK. XX. 184–194. l.).
SCHILBERSZKY KÁROLY, A hévvizi tündérrózsa budai termőhelye. – TK. XXI. 370–374. l. egy ábrával).
WAISBECKER A., Új növény-nem hazánk flórájában. – (P. XI. 142–143. l.). Willemetia apargioides LESS.
BORBÁS VINCZE, Soldanella Transsilvanica (S. montana×pusilla). – (P. XI. 142. l.).
SIMONKAI LAJOS, Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Enumeratio florae Transsilvanicae vasculosae critica. 1886. 80. [8o?] 678 l.
95
f) Növénybetegségek.
PASZLAVSZKY JÓZSEF, A gubacsokról. – (TK. XIII. 401–416. l. 27 ábrával.)
KRIESCH JÁNOS, A phylloxera vastatrix és az általa okozott szőlőbetegség. – (TK. IV. 287. l. 8 ábrával.) (TK. V. 150. l.)
MÁDAY IZIDOR, A phylloxera ügyében. – (TK. VI. 397. l.)
HERMAN OTTÓ, A phylloxera kérdéshez. – (TK. VII. 431–435. l.)
MASSÁNYI MIHÁLY, Az élősdiség kérdéséhez (a phylloxera ügyben). – (TK. VII. 479–480. l.)
HORVÁTH GÉZA, A phylloxera kérdéshez. (I. h. 148–160. l.)
HERMAN OTTÓ, A fillokszéra ügyében. – (TK. XI. 449–460. l. egy rajzzal és egy színes táblával.) – – Javaslat a fillokszéra elterjedése ellen és az általa ellepett területeken termelő szőlőmívelési kisérletek ügyében. – (TK. XI. 464–467. l.)
DAPSY LÁSZLÓ, A szőlőnek magról való tenyésztése. – (TK. XII. 97–103. l.)
HERMAN OTTÓ, Felirat a fillokszéra ügyében. – (TK. XII. 229–231. l.)
– – A fillokszéra Magyarországon. Egy kis történelem a jövő hasznára. (I. h. 249–260. l.)
– – Szervezkedjünk, küzdjünk a fillokszéra ellen. (I. h. 329–339. l. 2 ábrával.) – – – A Göthe-féle "ellenálló" szőlőfajok. (I. h. 359–362. l. 3 ábrával.)
HORVÁTH GÉZA, Védekezés a fillokszéra ellen és az amerikai szőlőfajok. – (TK. XIII. 140–159, 193–205. l. 4 ábrával.)
– – A fillokszéra elterjedése hazánkban. – (TK. XIV. 71–72. l.)
– – Az amérikai szőlők kérdése. – (TK. XIX. 129–138. l. ábrákkal.)
BUZA JÁNOS, Kultivált növényeink betegségei. Különös tekintettel az élősdi növények által okozottakra. (A Bugát-féle alapból pályadíjjal koszorúzott mű.) 132 l. 1879.
HORVÁTH GÉZA, Amerikai kártékony rovarok Európában. – (TK. XIV. 72. l.)
KLEIN GYULA, Az elzöldült virágok keletkezésének kérdéséhez. (TK. XIV. 214–215. l.)
HORVÁTH GÉZA, A rozskalászokat károsító levéltetvek. (TK. XIV. 383. l.) Siphonophora granaria KIRBY (Aphis cerealis Kaltb.)g) Gazdasági és technikai növénytan.
KLEIN GYULA, A növényélettan szerepe a gazdasági kisérleti állomásokon. – (TK. II. 241–250. l.)
KOSUTÁNY TAMÁS, Lehet-e segíteni a roszúl égő magyar dohányokon? – (TK. VIII. 417–423. l.)
– – A magyarországi dohányok jelenje és jövője. (TK. IX. 401–410. l.)
– – A dohány-növény nehány eddig nem ismert alkotó részéről. (TK. XII. 118–119. l.)
96
KOSUTÁNY TAMÁS, Magyarország jellemzőbb dohányainak chemiai és növényélettani vizsgálata. (Készült a kir. m. természettud. társulat megbizásából. I. rész Budapest 1877; 40, 32 l.; II. és III. rész 1881. 701.)
ÓNODY BERTALAN, Khiva gazdasági növényeiről és a velök hazánkban megkezdett honosító kisérletekről. – (TK. IX. 100–112. l.)
DAPSY LÁÁSZLÓ, Különböző buzafajokkal tett termelési kisérletek eredményei. – (TK. XI. 51-59. 112 ábrával.)
SKOFF FERENCZ, A szőlötő zöld részeinek czukortermelő képességéről. – (TK. XV. 320-321. 1.) Kisérletek útján ama tény fölismerésére jutott, hogy a szőlő bogyóinak czukortermelő képessége a szőlötö zöld részeinek jelenlététől függ.
SCHILBERSZKY KÁROLY, A magvizsgálásról. – (TK. XX. 385–395. l.)
CSERHÁTI S., A talajjavító növények. – (TK. XXI. 314. l.) Az ujabb fölfedezések alapján a nitrogén szerzésének módját ismerteti.
JOHNSON W. S., Hogy nő a vetés? Eredetiből fordította DUKA MARCZELL. 374. l. 71 a szöveg közé nyom. fam. ábrával.
– – Miből lesz a termés? Eredetiből fordították BALÁS ÁRPÁD és MENDLIK ALAJOS. 360 l. 9 a szöveg közé nyom. fam. ábrával. Budapest 1878. PAVLICSEK SÁNDOR, Az élelmiszerek hamisításáról. – (P. IV. 145–156. l.)
– – Az élelmi szerek hamisításának megállapításáról. – (P. VI. 79–88. l. 4 ábrával.)l) Történelmi növénytan, életrajzok, kézikönyvek.
BORBÁS VINCZE, A mocsárfa s nevezetesebb tölgyeinek magyar nevei. – (TK. XVIII. 346–394. .)
– – A hazai fenyvek magyar nevei. (TK. XX. 23–29. l.)
SZONTAGH MIKLÓS, Neilreich Ágoston emlékezete. (TK. III. 391–394. l.)
EMERY H., A növények élete. A növényvilág leirása. A nagy közönség használatára fordították MENDLIK ALAJOS és KIRÁLY PÁL. Az eredetivel összehasonlította és jegyzetekkel kisérte KLEIN GYULA. 783 l. 432 ábrával és műlappal. Budapest 1883.