VI. TERMÉSZETTAN
SZILY KÁLMÁN-tólElső időszak. A természettan körét e történeti vázlatban legtágabb értelme szerint kell vennünk; bele kell t. i. értenünk, a Társulatunkban megállapított csoportosításnál fogva, a csillagászatot és meteorológiát is. Óriási kör ez ma, s óriási volt már századunk negyvenes éveiben is, a mikor Társulatunk életének első korszakát élte; s mindamellett alig találni az első korszakbeli kiadványainkban egyetlen egy dolgozatot, a melyet e nagy körbe be lehetne igtatni.
Históriai tény, hogy a puszta szemléleten alapuló természettudományi disciplinák fejlődése mindenütt megelőzi a kisérletező természettudományok ápolását. Így volt ez minálunk is.
A negyvenes években még csak három hely volt Magyarországon, a hol természettani kutatásokkal, úgy a hogy, mégis foglalkozni lehetett: a pesti egyetem, a budai csillagásztorony és a selmeczi bányász-akadémia.
De ezek közül is csak az első vehető számításba. A budai csillagvizsgáló már akkor erősen aláhanyatlott jó hírében; a selmeczi akadémia pedig minden ízében német volt, a mely, minthogy tisztára Bécstől függött, oda is gravitált minden erejével.
A pesti egyetem akkori derék fizikusa, JEDLIK ÁNYOS volt tehát a természettan egyedüli képviselője széles e hazában; és ő teljes lelkesedéssel föl is karolta a Társulat ügyét: érdekes új tárgyakról kisérleti előadásokat is mutatott be, de azok, mint már más helyütt is megemlítettem, nem jelentek meg soha.
Az egyetlen dolgozat, a melyet a természettan e tág körébe az első korszakból besorozhatunk, DORNER JÓZSEF-é: Buda vidékének
s illetőleg Magyarországnak égalji viszonyairól. (Évk. II. 153.) – E dolgozatra, úgy látszik, az adott okot és alkalmat, hogy mint most FALB, akkor a jólsvai pap bolondította az országot időjárási jóslataival. DORNER, noha fűvész létére nem a metéorológia volt a mestersege, a budai csillagásztoronyban végzett meteorológiai följegyzések alapján meg akarta legalább némi közelítéssel állapítani Buda vidékének meteorológiai elemeit, hogy így odakiálthassa a jolsvai jósnak, mint a dolgozata végén teszi is: "A tudomány számokat követel, üres dictiókkal nem csinálhat semmit".
Második időszak. E szegényes kezdet után kellemesen lep meg bennünket a második korszaknak (1850–1868) nagy – legalább aránylag nagy – gazdagsága természettani dolgozatokban. Ez időszakban emelkedik föl a budai műegyetem a pesti egyetem mellé, s exact képzettségű tanáraiban, majd később tanítványaiban is, éppen a természettan terén szolgáltatja a legbuzgóbb munkatársakat a Társulatnak.
E korból a szorosan vett természettani dolgozatok időrendben a következők:
SZTOCZEK JÓZSEF, A lakhelyekben megkivántató levegő-jutalékról. É3 89. (Németül is megjelent a Társulattól kiadott Original-Abhandlungen czímű gyűjteményben).
KRUSPÉR ISTVÁN, Két új mód az átlátszó testek, kiváltképen az üveg törési viszonyának meghatározására. É3 193 (Orig. Abhandl.).
SZTOCZEK JÓZSEF, A Jedlik-féle galván elemek állandóinak meghatározására vonatkozó vizsgálatok. É3 193. (Orig. Abhandl.).
JEDLIK ÁNYOS, Delejező gép. É4 1.
SZTOCZEK JÓZSEF, A fémbarometerről. (Saját vizsgálatai nyomán). É4 8.
– – A légnyomati észleletek legrövidebb és legpontosabb áttétele. É4 70.
– – A lakok szellőztetésére vonatkozó újabb buvárlatok birálatos megismertetése. É4 96.
– – GROSZMANN légszivattyúja. É4 221.
GROSZMANN IGNÁTZ, Új készülék gőzkisérletekhez. K1 242.
SZILY KÁLMÁN, A hatványlatról. * K3 22.
SZTOCZEK JÓZSEF, A FESSEL-féle készüléken észlelhető forgási tünemények leírása és megfejtése. K4 99.* Isten bocsássa meg ifjúkori bűnömet, a mit a "hatványlat" szó faragásával elkövettem. A potencziált akartam vele megmagyarosítani; szerencsére senki sem követett benne.
99
SZTOCZEK JÓZSEF, A MARIOTTE-féle hatványozott képletek egyszerű lehozatala. K5 26.
KRUSPÉR ISTVÁN, A noniusról. K5 63.
SZILY KÁLMÁN, A LAPLACE-féle hangsebességi képlet elemi lehozatala. K3 69.
– – A melegség mechanikai egyenértékének pontos kiszámításáról. K6 24.
KRUSPÉR ISTVÁN, A STAMPFER lejtmérő műszerén tett javításról. K6 39.
– – Láttani (optikai) tanulmányok. K6 43.
AKIN KÁROLY, A calcescentiáról. K6 144.
FÖLSER ISTVÁN, A gyorsulás változásának törvénye a legkisebb négyzetek elmélete szerint. K7 8.
SZTOCZEK JÓZSEF, A légsúlymérővel történő magasságmérés képletéről. K7 43.Ha e névsoron és munkálatjegyzéken vécrig tekintünk, lehetetlen az első pillanatra észre nem vennünk, hogy e korszak természettani munkásságára SZTOCZEK erős egyénisége ütötte rá a maga bélyegét. A legtöbb dolgozat tőle magától, a többi pedig az ő körétől (barátaitól és tanítványaitól) származott. Ő volt az első hazánkban, a ki higienikus szempontból a szobák levegőjén gázelemző méréseket végzett, ő tett nálunk legelőször galvanometrikus vizsgálatokat (s a mi a viszonyokra jellemző, mástól kölcsön kért eszközökkel); ő hozta divatba nálunk azt az autodidakta szokást, a mi azonban már idejét multa, hogy a szerző, mielőtt saját vizsgálatait előadná, előbb elmondja, mintegy a gyöngébbek kedvéért, az illető vizsgálati módszernek vagy kérdésnek egész fejlődési történetét; s az ő példájára keletkezett nálunk az a sok "elemi lehozatal", a differencziál-számítás erőltetett elkerülése végett. SZTOCZEK dolgozatain kivül különös említést érdemelnek e korból még KRUSPÉR önálló módszerei, valamint a GROSZMANN légszivattyúja (1859), a mely a SPRENGEL-ét jóval megelőzte ugyan, de a külföld nem vévén a magyar találmányról tudomást, az e rendszerbe tartozó szivattyúk, az igazság rovására, ma is SPRENGEL nevét viselik.
Az imént elsorolt dolgozatokon kívül, melyek többé-kevésbbé önálló vizsgálatokon vagy legalább önálló fölfogáson alapulnak, még szamos ismertető czikk is jelent meg a természettan köréből, ú. m. BIELEK MIKSÁ-tól 4 czikk a gépészet és technológia köréből, FEHÉR IPOLY-tól 1 czikk, KONDOR GUSZTÁV-tól 7 czikk a csillagászat köreből, KRUSPÉR ISTVÁN -tól 1 czikk, PAPP MÁRTON-tól 2 czikk a tudo-
mánytörténet köréből, SZABÓ JÓZSEF-től 2 és SZILY KÁLMÁN-tól 1 czikk. Ugyan így, csak összesítő kimutatásban említem meg a mathematikai tárgyú dolgozatokat, melyeknek szerzői, más alkalmas organum hiányában a Társulat Közlönyét keresték föl munkálataikkal, ú. m. CORZAN-AVENDANO GÁBOR 1, GROSZMANN IGNÁCZ 3, HUNYADY JENŐ 1, KRUSPÉR ISTVÁN 1, MARTIN LAJOS 1, MAYER JÓZSEF 2, WEISZ JÁNOS ÁRMIN 3, WENINGER VINCZE 2 dolgozattal.
Harmadik időszak. A harmadik időszakot (1869–1890) az ismeretterjesztő irány előtérbe jutása jellemzi. A dolgozatok száma e korszakban már annyira felszaporodik, hogy a most rendelkezésünkre álló helyen lehetetlen valamennyit fölsorolnunk. Csak a nevezetesebbeket, melyek vagy tárgyuknál, vagy feldolgozásuk módjánál fogva jobban kitüntek, fogjuk legalább czímök szerint megemlíteni, kezdve a Természettudományi Közlönyön és Pótfüzeteken, s végezve a Népszerű előadások gyűjteményén s a külön megjelent munkákon:
GREGUSS GYULA, A meteorologia haladásáról. T1 5.
BERECZ ANTAL, A csillagok élete. T1 49.
KONDOR GUSZTÁV, A merkur átvonulása a nap korongja előtt. T1 115.
GREGUSS GYULA, Apró időközök mérése. T1 155.
– – A meleg mint munkás. T1 303.
PAPP MÁRTON, Megemlékezés HELL MIKSÁ-ról T1 343.
SZILY KÁLMÁN, A HOLTZ-féle villanygép. T1 359.
GREGUSS GYULA, A közlékenységről. T1 401.
ÁBEL KÁROLY, A színkép-elemzés. T2 311.
B. EÖTVÖS LORÁND, DOPPLER elve és annak alkalmazása a hang- és fénytanban. T3 1.
SZILY KÁLMÁN, A physikai világ communistikus irányzata. T3 320, 385.
HELLER ÁGOST, A zenei összhang physikai okáról. T3 362.
THAN KÁROLY, A légnemű testek láthatatlan részecskéinek mozgásáról. T4 1.
PAPP MÁRTON, KEPPLER emlékezete. T4 81.
HELLER AGOST, A Vénus 1874-ik évi átvonulásáról. T4 169.
B. EÖTVÖS LORÁND, A nap physikai alkotásáról. T4 241.
Gróf FORGÁCH SÁNDOR, Az apály és dagály. T4 321.
KÖNIG GYULA, A természettudományok felvirágzásáról a XVII. század elején. T5 41.
GREGUSS GYULA, Észrevételek a természettani műszótár ügyében. (Hátrahagyott kézirat). T5 93.KRUSPÉR ISTVÁN, Thermochronometer. T5 201.
SZTOCZEK JÓZSEF, Újabb nyomozások a színkép-elemzés terén. T5 214.
HELLER ÁGOST, Az üstökösök physikája. T5 297.
SZTOCZEK JÓZSEF, Apró időközök és nagy sebességek mérése. T5 377. SZILY KÁLMÁN, A bécsi világtárlat mágnesei. T5 417.
KOHN GYULA, A hang színezetéről. T6 41, 97.
CSÁSZÁR KÁROLY, Csillagászati fölfedezések a távcső feltalálásának korában. T7 257.
HELLER ÁGOST, A hangszerek természettani viszonyairól. T6 320.
HORVÁTH MIKLÓs, A légáramlásokról. T7 297.
HELLER ÁGOST, A égi háború. T7 312.
– – Az iránytű, T8 137.
ANTOLIK KÁROLY, Tökéletesített méregszivornya. T8 68.
KURLAENDER IGNÁCZ, A hullócsillagok megfigyeléséről. T8 313.
GRUBER LAJOS, Az 1876. julius havi viharról. T8 406.
HOITSY PÁL, A csillagvizsgálás mai feladatai. T9 137.
GRUBER, LAJOS, A csillagrendszerekről. T9 289.
HOITSY PÁL, A meteorok mint az élet hordozói. T10 46.
WEINEK LÁSZLÓ, A német birodalmi Vénus-expeditió Kerguelen szigetén. T10 169.
HELLER ÁGOST, A budai csillagásztorony. T10 249, 289, 329.
MIALOVICH MÓR, J. R. MAYER, a mai hőelmélet egyik megalapítója. T10 264.
HOITSY PÁL, A nap melegének forrásai. T11 140, 181.
HELLER ÁGOST, A májusi hidegekről. T11 225.
STRAUB SÁNDOR, A tudományos légutazásokról. T11 289. DISCHKA Győző, A galvanophon. T11 323.
SZILY KÁLMÁN, A természettudományi műnyelvről a magyar irodalomban. T11 329.
HOITSY PÁL, Meteorologia mint időjóslás. T11 467.
HELLER ÁGOST, Az utolsó tíz év a csillagászat történetében. T12 9, 49.
SZILY KÁLMÁN, Ha majd a kőszén elfogy. T12 24.
WEINEK LÁSZLÓ, A csillagok távolsága és a Vénus-átvonulások. T12 129.
GRUBER LAJOS, Az időjóslásról. T12 346.
HELLER AGOST, A fotofonról. T12 425.
WEINEK LÁSZLÓ, Az üstökösökről. T13 97.
LENGYEL BÉLA, A sugárzó anyagról. T13 113.
BÓD L., A meleg jégről. T13 268.
SCHULLER ALAJOS. A meleg jégről. T13 354.
LENGYEL BÉLA, A "semmi"-ről. T12 281.
HELLER ÁGOST, Az idei nagy üstökösről. T13 331.
ALEXANDER BERNÁT, KANT, mint természettudós. T13 336.RÁTH ARNOLD, A szénsav és szerepe a természet háztartásában. T13 368.
SZILY KÁLMÁN, Magyarországi mágnességi viszonyai. T14 11.
ANTOLIK KÁROLY, Az elektromos szikra rajzairól és sikamlásáról. T14 177.
SIMONYI JENŐ, A hegységek befolyása az éghajlati viszonyokra. T14 236.
RÁTH ARNOLD, A tűzpróba iránti érzéketlenség. T14 332.
HELLER ÁGOST, LEONARDO DA VINCI és a természettudományok. T15 18.
– – A Venus 1882-iki átvonulásáról. T15 39.
LAKITS FERENCZ, Az ó-gyallai csillagvizsgáló uj refraktora. T15 73.
– – Az elektromos vasutakról. T15 158.
RÁTH ARNOLD, A forgó viharokról. T15 193.
ANTOLIK KÁROLY, A HOLTZ-féle gép kezeléséről és a hozzávaló szárító lámpáról. T15 221.
HEGYFOKY KABOS, A hőmérséklet naponkénti változékonysága Budapesten. T15 307.
BARTONIEK GÉZA, Az elektromos halló és beszélő készülékekről. T15 369. 409.
– – Az ég szokatlan pirossága. T16 49.
KERPELY ANTAL, Az első vaskötélpálya Magyarországon. T16 251.
BARTONIEK GÉZA, A radiofonia. T16 331.
WEINEK LÁSZLÓ, A csillagok fotografiai megfigyelése. T16 410.
SZILY KÁLMÁN, Adatok BOLYAI FARKAS életrajzához. T16 433.
HELLER ÁGOST, C. F. GAUSS. T16 496.
HEGYFOKY KABOS, A légáramlatok és a csapadék. T17 67.
– – A zivatarokról. T17 145.
KALECSINSZKY SÁNDOR, Az elektromosság a chemiai elemzésekben. T17 481.
KURLAENDER IGNÁCZ, A lefolyt tél Budapesten. T18 163.
SZTOCZEK JÓZSEF, A tatai forrásvízek lehüléséről a csatornafalakkal való érintkezés következtében. T18 168.
HEGYFOKY KABOS, A hőfok sülyedése a tavaszi éjjeleken. T18 227.
BÁRTFAY JÓZSEF, A csillagködök és változó csillagok. T18 466.
LAKITS FERENCZ, A változó csillagok jelenségének magyarázatáról. T18 507.
SZILY KÁLMÁN, A nehézség Budapesen. T19 34.
HELLER AGOST, Philosophiae naturalis principia mathematica. T19 49.
SCHMIDT FERENCZ, PETZVAL JÓZSEF jubileumára. T19 62.
WEINEK LÁSZLÓ, Kerguelen szigetén. T19 138, 167.
RÁTH ARNOLD, A felrobbanás mechanikai hatásának magyarázata. T19 220.
ERDŐDY IMRE, Ujdonságok a fizika köréből. T19 255.
LAKITS FERENCZ, 1887-iki teljes napfogyatkozás. T19 296.
– – A kettős csillagokról. T19 335.
BRAUN KÁROLY, Az 1883/4-ik évi esthajnali tüneményről. T19 408.
KLUPATHY JENŐ, Az elektromos vasutakról. T20 14.
SZILY KÁLMÁN, A balatoni rianás. T20 29.
WARTHA VINCZE, A puskalövés erélyéről. T20 89.
WEINEK LÁSZLÓ, Az 1888. januári teljes holdfogyatkozás. T20 94.
KURLAENDER IGNÁCZ, Az 1887/88-iki tél. T20 104.
SZILY KÁLMÁN, Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt. T20 169.
RÁTH ARNOLD, A villámhárító kellékei és fölszerelése. T20 226.
HELLER AGOST, A XIX. század fizikai kutatásának mozgató eszméiről. T20 257.
WEINEK LÁSZLÓ, A csillagászati időmeghatározásról. T20 289.
HEGYFOKY KABOS, Honnan kapjuk az esőt. T20 400.
WEINEK LÁSZLÓ, A holdleírás története. T21 108, 143.
KÖVESLIGETHY RADÓ, A kis-kartali csillagvizsgáló toronyról. T21 187.
SPÁNYIK JÓZSEF, Az elektromos csengetyűk berendezése lakásunkban. T21 268.
WEINEK LÁSZLÓ, Újabb rajzok a Hold-kráterekről és tájékról. T21 297.
RÁTH ARNOLD, Az eső keletkezéséről. T21 318.
HEGYFOKY KABOS, Budapest évi hőfoka. T21 327.
BARTONIEK GÉZA, Az elektromosság és fény jelenségeinek rokonsága. T21 353.
KÖVESLIGETHY RADÓ, A napórákról. T21 374.
LAKITS FERFNCZ, Természettudományi vállalkozások a külföldön. T21 409.
SZILY KÁLMÁN, APÁCZAI Encyclopaediája mathematikai és fizikai szempontból. T21 465.
KONDOR GUSZTÁV, A nap távolsága a földtől. T21 477.
RÁTH ARNOLD, A galvanoplasztika feltalálása. T21 535.
KÖVESLIGETHY RADÓ, A csillagászati távcsövek nagyításáról és a nagy lencsékről. T21 558.
KORDA DEZSŐ, A fonograf. T21 586.
EDVI ILLÉS ALADÁR, Erőátvitel sűrített levegővel. T22 17.
HELLER ÁGOST, JAMES PRESCOTT JOULE. T22 81.
HEGYFOKY KABOS, Az idő változékonysága Budapesten. T22 189.
RÁTH ARNOLD, Újabb nézetek a nap fizikai alkatáról. T22 282.
HEGYFOKY KABOS, Jön a zivatar. T22 300.
KROPF LAJOS, Egy magyarországi geometra a XVI. században. T22 316.
HEGYFOKY KABOS, Az idő változékonysága és a halandóság Budapesten. T22 429.
LAKITS FERENCZ, A kritikus napok. T22 463.
– – A magyarok honfoglalásának ideje és a csillagászat. T22 561.
EDELMANN SEBŐ, Az elektromos akkumulátorok. T22 617.
HELLER ÁGOST, SCHENZL GUIDO. T22 633. – – Megemlékezés KIRCHHOFF-ról. P1 23.
KLUPATHY JENŐ, Fizikai kisérletek hajdan és most. P1 14.
SCHMIDT ÁGOSTON, Az elektromosság újabb mérték-egységei. P1 35.
HELLER ÁGOST, A fizikai kutatás mai iránya. P2 76.
PARRAGH GEDEON, Fizikai készülékek. P2 78.
– – A százados pertubácziók kisérleti utánzása. P3 137.
BARTONIEK GÉZA, A KÖNIG- és a KUNDT-féle manométer módosítása. P3 140.HELLER AGOST, A folyadékok belső áramlásáról. P4 171.
THANHOFFER LAJOS, Az ABBE-féle világító készülékről és az apochromatikus lencsékről. P4 174.
RIEGLER SÁNDOR, A lövedéktől a levegőben előidézett tünemények lefotografálása. P5 29.
MOLNÁR NÁNDOR, A kinntartás időhosszának meghatározása a pillanatnyi fotografiában. P6 94.
KLUPATHY JENŐ, A léghajózásról. P8 145.
HELLER ÁGOST, Újabb vizsgálatok a hangtan köréből. P10 65.
KLUPATHY JENŐ, Az elektromosság távolba hatásáról. P10 92.
ANTOLIK KÁROLY, Fizikai kisérletek. P11 123; P12 164.
KÖVESLIGETHY RADÓ, A színkép-elemzésről. P12 145.E jegyzékben 52 szerzőtől 144 dolgozat foglaltatik, és pedig 68 a fizika, 35 a csillagászat, 21 a meteorológia és 20 a tudomány története köréből. Nincsenek beleszámítva sem a fordítások, sem a puszta kivonatozások. Ezek száma bizonyára meghaladja a 300-at.
Most áttérünk az önállóan, külön kötetben vagy füzetben megjelent természettani tárgyú munkák és értekezések időrendes elsorolására.
HELMHOLTZ H., Népszerű tudományos előadások. Ford. B. EÖTVÖS LORÁND és JENDRÁSSIK JENŐ. (KKV. VI.) 1874.
STAHLBERGER EMIL, Az árapály a fiumei öbölben. (Magyar és német nyelven). 1874.
TYNDALL J., A hő mint a mozgás egyik neme. Ford. JEZSOVICS KÁROLY. Revideálta és függeléket írt hozzá SZILY KÁLMÁN. (KKV. V.) 1874.
PROCTOR R., Más világok mint a mienk. Ford. CSÁSZÁR KÁROLY. Revideálta SZILY KÁLMÁN. (KKV. VIII.) 1875.
Természettudományi értekezések. ARAGO, BESSEL, DOVE, HERSCHEL, KIRCHHOFF, MELLONI [és mások] népszerű munkáiból fordították többen. (KKV. VII.) 1875.
GREGUSS GYULA, Összegyűjtött értekezései. (KKV. XI.) 1876.
THAN KÁROLY, A GRAMME-féle dynamo-elektrikus gépről. (N. T. E. Gy. I. 7.) 1877.
SZINNYEI JÓZSEF, Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete 1472–1875. Budapest 1878.
Természettudományi előadások. FARADAY, HELMHOLTZ és PETTENKOFER népszerű munkáiból; fordították többen. (KKV. XIV.) 1878.
KÖNIG GYULA, A természettudományok kezdetei. (N. T. E. Gy. III. 3.) 1879.
SCHULLER ALAJOS, A levegőről és folyóssá tételéről. (N. T. E. Gy. III. 6.) 1880.SCHENZL GUIDO, Adalékok a magyar koronához tartozó országok földmágnességi viszonyainak ismeretéhez. (Magyar és német nyelven). 1881.
CZÓGLER ALAJOS, A fizika története életrajzokban. Két kötet. (KKV. XX. és XXI.) 1882.
THANHOFFER LAJOS, A nagyítókról és a mikroszkópról. (N. T. E. Gy. V. 3.) 1882.
GRUBER LAJOS, Utmutatás földrajzi helymeghatározásokra. 1883.
SCHENZL GUIDO, Útmutatás földmágnességi helymeghatározásokra. 1884.
HOITSY PÁL, Mikor lesz eső. (N. T. E. Gy. VII. 4.) 1884.
RING ARMIN, A fotografozásról. (N. T. E. Gy. VII. 3.) 1884.
GUILLEMIN, A mágnesség elektromosság. Ford. BARTONIEK GÉZA és CZÓGLER ALAJOS. Revideálta SZILY KÁLMÁN. (KKV. XXV.) 1885.
HEGYFOKY KABOS, A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon. (Magyar és német nyelven). 1886.
GOTHARD JENŐ, Az újabbkori csillagászat módszerei és megfigyelés módjai. (N. T. E. Gy. IX. 2.) 1886.
KONKOLY MIKLÓS, Az égi testek fizikai alkotásáról. (N. T. E. Gy. IX. 3.) 1886.
KONT GYULA, A levegő nyomásáról. (N. T. E. Gy. XI.) 1887.
DARVAI MÓRICZ, Üstökösök és meteorok. Revideálta HELLER ÁGOST. (KKV. XXXV.) 1888.
HELLER ÁGOST, Az időjárás. (KKV. XXXIII.) 1888.
CSOPEY LÁSZLÓ és KUPPIS JÓZSEF, A világforgalom. (KKV. XXXVI.) 1889.
HOUZEAU J. C., A csillagászat történelmi jellemvonásai. Ford. CZÓGLER ALAJOS. (KKV. XXXVIII.) 1889.
GOTHARD JENŐ, A fotografia gyakorlata és alkalmazása tudományos czélokra. (KKV. XLIII.) 1890.Az önállóan megjelent természettani tárgyú munkák száma 28, s köztük a fizika köréből 17, csillagászati 5, tudománytörténeti 3, meteorológiai 3.
E munkák tartalmának behatóbb méltatását szűkre szabott terünk meg nem engedi. De már a dolgozatok czíme és száma is meggyőzhet mindenkit azon sokoldalú és nagyterjedelmü munkásságról, melyet Társulatunk az utolsó 20 és alatt a természettan terén is kifejtett. Egyik-másik munka, mely Társulatunk ösztönzésére vagy egyenes megbizásából készült, az egész tudományos világ figyelmét is magára vonta. 1879-ben pályázatot hirdetett a Társulat a következő feladatra: "Kivántatik kiváló fizikusok életrajzának gyűjteménye oly módon összeállítva, hogy az a legfontosabb fizikai korok fejlődé-
sének történetét magába foglalja." A pályadíjat HELLER ÁGOST nyerte el azon művével, melynek német átdolgozása (Geschichte der Physik von Aristoteles bis auf die neueste Zeit. Zwei Bände. Stuttgart 1882), eddigelé a legjobb munka a fizika történetéről. Nem mi mondjuk ezt, hanem a külföldi tudományos kritika, a mely pedig nem igen szokta elfogult kedvezésben részesíteni a magyar termékeket.