A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
VAGYONI ÁLLAPOTÁNAK VÁZLATOS TÖRTÉNETE.
1841–1890.
LENGYEL ISTVÁN-tól.
Társulatunk munkásságának tudományos eredményeiben a szellemi tényezők, a lelkesedés és ügybuzgalom mellett természetesen nagy szerepök jutott az anyagi viszonyoknak is. Ugyanazért nem lesz érdektelen visszapillantanunk a Társulat gazdasági ügyeinek félszázados menetére.
A vagyoni állapot fejlődése szempontjából a Társulat félszázados élettörténetét tulajdonképen két korszakra oszthatjuk: az első korszak huszonhat évre (1841–1867), a második pedig nyolcz trienniumra (1868–1890) terjed.
Az első negyedszázad (1841–1867) mint mindenben, anyagi tekintetben is a kezdet nehézségeivel küzdött. A mint 1841 junius 13-án a Társulat teljesen szervezkedik, MOKOSSINYI MIHÁLY drt. választják meg pénztárnoknak és a befizetések megkezdődnek; 1844 juniusban JURENÁK JÓZSEF, majd 1846 márczius 14-én JÁRMAY GUSZTÁV vette át a pénztári ügyeket.
A Társulat vagyona készpénzbeli bevételekből, a gyűjteményből, a könyvtárból, s ez utóbbiak fölszereléséből állott.
A pénztári bevételek majdnem teljesen a tagdíjakra szorítkoztak, a melyek kezdetben alig mentek évenként 500 forintra; s csak 1846-ban szegődött segítségeül az oklevelek díjaiból befolyó összeg. Igaz, hogy a bevételek emelésén mindenképen fáradoztak, de az igyekezet mégis inkább a tagok jóakaratán nyugodott. A késedelmes tagdíjak befizetését körlevelek és hirlapok útján sürgetik, s Kolozsvárott az erdélyi tagokra való tekintetből segédpénztárnokot nevez-
nek ki; albumot készítenek a tagok lajstromának rendben tartására és a midőn előbb az Orvosegylettel a szállás ügyében megállapodásra nem juthatnak, s azután midőn a múzeumba telepedés reménye 1846-ban meghiusul és később a szállásbért sem birják fizetni: kisebb lakást keresnek s a jövedelem emelésére még azt is elkövetik, hogy az 1846 nov. 14-iki közgyűlés határozatából a meglevő kevés készpénzt 6%-os kamatozással "pupillaris biztosítás mellett" budai polgároknak adják kölcsön a takarékpénztár 5%-os kamatja ellenében.
Ilyen szomorú állapotok közepette bizony nagy szükség volt azokra az adományokra, a melyekkel BUGÁT, PYRKER, SCITOVSZKY, KUBINYI, GRÓF ANDRÁSSY GYÖRGY, GRÓF NÁDASDY FERENCZ, RICHTER, RITTERSTEIN, KOPÁCSI, HÁM JÁNOS, CZINDERY, HAMMERSCHMIDT, ROCHOS, SZANISZLÓ, SZIGLI GÁBOR stb. igyekeztek a jó ügyön segíteni.
A gyűjtemény állapotáról ma már lehetetlen tiszta képet alkotnunk; kisebb-nagyobb ajándékozások szaporítgatták időnként, de a sok hányattatás megapasztotta. A felszerelés könyvtári állványokból, pár készülékből, mikroszkópból állott. Hozzá tartozott a Társulat hivatalos pecsétje is, a melyet KUBINYI elnök az 1844 november 9-iki közgyűlésen a következő szavakkal mutatott be: "Nyilvános igéretet teszek a Mindenható színe előtt, hogy ezen pecsétet, mely a T. Kir. Magyar Természettudományi Társulat alapszabályainál fogva hűségemre bizatott, mindenkor és minden időben, míg az elnöki hivatalt viselendem, csupán a tek. társulat érdekében, javára és hasznára egész tisztességgel kezelni fogom." – Az 1848 január 24-iki választmányi gyűlésen BUGÁT elnök bemutatta a pénztárnoki pecsétnyomót is, s átadta a pénztárnoknak, ki az értékes tárgyak elzárhatása végett egy vas pénzszekrény megszerzését is sürgeti.
E korszaknak első hét évi összes bevétele alapítványokból és tagdíjakból mintegy 14 ezer pengő forintra ment. A begyűlt összeget a kiadások fel is emésztették, úgy hogy a szabadságharcz, a mely alatt tudvalevőleg Társulatunk munkálkodásának fonala megszakadt, mindössze 664 frt 23 krt talált a pénztárban. A szabadságharcz alatt a Társulat vagyona az akkori tisztviselők felügyelete alatt maradt.
A mint a csaták zaja elnémúlt, s gyűlés tartására az engedelem
megadatott, a Társulat tagjainak töredéke SZŐNYI PÁL másodelnök vezérlete alatt 1850 junius 20-án közgyűlést tartott felsőbb helyről küldött biztos jelenlétében, s a Társulat ügyeit újra rendezgetni kezdik. A tagok névjegyzékét revideálják, a hátralékos tagdíjakat összeírják; a pénztár állapotáról az augusztusi űlésen jelentik, hogy a társulatnak 11,640 pfrt kinn levő követelése van. Egyúttal JÁRMAY, TAKÁTS és GÁSPÁR JÁNOS javaslatokat terjesztenek elő, hogy miként lehetne e kellemetlen ügyből kigázolni. A hátralékos díjakat aztán elengedik, s ámbár egész erejökkel törekszenek megmenteni a mit lehet, mégis az 1851 jun. 7-iki közgyűlésen a pénzkészlet mindössze 175 frt 36 kr., a takarékpénztári összeg 650 frt, melyből még 450 frt a SCHUSTER-alapítvány kamatja.
Ilyen szomorú gazdasági viszonyok közt indúlt meg újra a Társulat munkássága. Hanem azért az ügyvivők nem vesztették el reménységöket: 800 frtot tűznek ki Pest-Buda vidéke monografiájának megírására; új alapszabályokat készítenek, melyben a helybeli és vidéki tagok évdíját méltányosabban szabják meg, s ismét lelkesülten látnak munkához.
Azonban az a lidércznyomás, mely az ötvenes évek elején egész hazánkra reánehezedett, ott ült Társulatunk kebelén is és nem engedte őt szabadabban lélekzeni, megbénította tevékenységét. Az érdeklődés lanyhult, alapítványtevők vajmi gyéren jelentkeztek, s 1853-ban a pénztár roskadozott a kiadások terhétől. 1855-ben az egész év folytán mindössze 336 frtot vették be s még 1861-ben is csak 468 frt volt az évi bevétel.
Két teljes évi tanácskozás után az 1856. évi junius 7-iki közgyűlés az egész gyűjteményt a muzeumnak ajándékozza, a fölszerelést, a bútorokat elárverezteti, a melyeknek árából – levonván a kikiáltónak járó 2 frtot, – 135 frt 20 krt igtat bevételei közé.
A Társulat bevétele, első negyedszázados életében nem ment fel többre 40 ezer forintnál, úgy hogy egy évre átlag nem jut kétezer forint sem. E bevételeket elköltötték ugyan, de az elért eredményekre mégis tisztelettel kell visszatekintenünk.
A hatvanas évek közepe felé elevenebb mozgalom kezd megindulni; lassanként a bevételek is fokozódnak ugyan, hanem azért a
Társulat pénzügyei a legziláltabb és legkétségbeejtőbb állapotban vannak, s az 1868-ik év 3600 frt adósságot örökölt elődétől.
E korszak SZILY KÁLMÁN első titkárnak ama szomorú jelentésével fejeződött be, hogy a pénztár teljesen üres, a takarékpénztárban elhelyezve volt tőke már kivétetett, pedig a múltból még több jelentékeny kiadás vár a Társulatra.
Társulatunk életének első negyedszázados emlékünnepére az akkori pénztárnok, JÁRMAY GUSZTÁV összeállította az 1841–1866. évi bevételek és kiadások lajstromát s hozzá csatolta KÁTAI "A K. M. Természettudámányi Társulat története" czímű munkához. Ez a kimutatás számokban is bizonysága annak; hogy Társulatunk első negyedszázados élete nem volt egyéb, mint küzdelem a létért, de telve vágyakkal, telve reményekkel.
A felvirágzás kora (1868–1890). Az 1868-ik év nemcsak új határköve, hanem forduló pontja is Társulatunk életének. Az új tisztikar és új választmány, élén SZILY KÁLMÁN első titkárral, lelkesedéssel lát neki a reformtörekvéseknek, s küzd a töretlen út akadályaival, a kezdet nehézségeivel. A könyvtárnokkal kiszemelgetik a külföldi irodalom legjelesebb termékeit; olvasótermet rendeznek be a Mérnökegylettel együttesen; – neki állanak a poros akták jegyzeteinek, rendet csinálnak a tagok lajstromában, tagkönyvet, postakönyvet, mozgó katalógust készítenek, kimutatják a hátralékosokat, a kétséges követeléseket törültetik, rendezik az alapítványok kimutatását s a Természettudományi Közlönnyel megalkotják azt a lánczszemet, a mely a Társulat tagjait nemes törekvésökben egységes, eleven egésszé fűzi.
Ennek az lett az eredménye, hogy egy év leforgása alatt a tagok száma 606-ról 804-re, a következő évben 1658-ra emelkedett; – a bevétel az addigi évi 2000 frt átlagról 4468 forintra szökken, s míg az előbbi triennium alatt a tagdíjat az év folytán csak 57% fizette be, 43% pedig adós maradt, már 1868-ban a tagok számának 86%-ka szerepel mint fizető a közgyűlésen.
Ilyen kecsegtető jelekkel indult meg az új korszak. Az adósság nagy részét már az első pár évben kifizetik, s a második év már 7800 forintnyi tényleges bevételt mutat ki, a melyből az adósságok
részletének törlesztésén kívül elköltenek 3000 forintot a Közlönyre, 1030 frtot a könyvtárra, s a számadást 2170 frt maradékkal zárják le.
JÁRMAY GUSZTÁV 21 évi pénztárnokoskodása után 1870-ben leköszönvén, helyette EGRESSY REZSŐ választatott meg, ki három évi buzgó működése után szintén lemondott. Az 1873-ik évi közgyűlés aztán LEUTNER KÁROLY-ra bízta a pénztári ügyeket. A Társulat munkaköre is mindinkább szélesedvén, már 1869-ben a választmány PETHŐ (PETROVITS) GYULÁ-t titkársegédül nevezi ki, ki akkor is, de főleg később, mint másodtitkár, fáradhatatlan buzgalommal, egész odaadással és – talán szabad hozzá tenni – jó sikerrel is szolgálta a Társulat minden ügyeit. Bátran mondhatjuk, hogy Társulatunk belső kezelésének berendezése alapelveiben még most is ugyanaz, a melyet az akkori titkárság szervezett.
Az erkölcsi sikernek és a megerősödött bizodalomnak egyik legszebb jele volt, hogy a törvényhozás 1870-ben évi 5000 frt országos segélyt szavazott meg, a melyet tudományos kutatásokra és közleményekre, 4000 frtra szállítva, mai napig élvez Társulatunk. Ezzel meg volt adva a mód arra, hogy a Társulat nagyobbszabású munkálatokba kezdhessen, a mint erről a megjelent monografiák eléggé tanúskodnak.
E korszak első trienniuma oly eredményeket mutat fel, mely páratlan a közművelődési egyesületek életében. A tagok száma 600-ról 2228-ra szökkent föl, a mi 400 perczentre rúg, s ennek megfelelően a bevételek emelkedése is szembeszökő, mert
|
1867-ben a bevétel 1868-ban " 1869-ben " 1870-ben " |
3231 frt 4468 " 7819 " 9838 " volt. |
A második triennium (1871–1873) folytatta az elsőnek reformmozgalmait, s a gazdasági ügyek terén a következő főbb mozzanatokkal találkozunk:
Mindjárt 1871-ben az 1870-ik évi bevételnek 10%-át, 1312 frt 50 krt tőkésítettek, hogy vele az ötvenes évek szomorú viszonyai közepette elköltött tíz alapítványt az alaptőkének visszafizessék. Szabályzatot dolgoznak ki az országos segélyből teendő kutatásokra és díjazásokra. stb.
Az érdeklődés mind több vállalkozásra buzdítja a Társulatot, s 1872-ben megindítja a könyvkiadó-vállalatot, mely új működési ág a Társulat erkölcsi tekintélyének s közvetve vagyoni állapotának is emelkedésére szolgált, s a melyet a M. Tud. Akadémia 1875-től évi 2000 frttal segélyez az évi díjak alábbszállításának föltétele alatt.
Az alaptőke pénzeit 1873-tól kezdve jóhitelű állampapirokba fektetik, állományát teljesen rendezik, úgy hogy a triennium végén minden múltból maradt ügy rendezve van. A bevételek évi emelkedése 10–12%-kal növekszik, s a fizető tagok száma 86–88% közt váltakozik; a bevételeknek 65–70 százalékát fordítják tisztán tudományos czélokra, s az 1874–1876-ik évi trienniumban maga az alaptőke 48%-kal növekszik, a trienniumnak átlagos bevétele pedig a megelőzőhöz képest 30%-kal emelkedik. 1877-ben még a Sina- és Csausz-féle alapitványokat is megtérítik s ezzel a multak szomorú éveiből felmaradt utolsó terhet is leveszik a Társulat vállairól. Ez az új korszak nem kevesebb mint 6487 frt 68 krt áldozott fel, hogy az 1868 előtti korszakból származó pénzügyi differencziákat tisztázza, s a Társulat gazdasági ügyeit rendbe hozza.
Ily örvendetes fejlődés és haladás mutatkozik az utóbbi négy triennium gazdasági viszonyaiban is, s ennek kifolyása volt ama fontos és megnyugtató intézkedés, hogy a Társulat alaptőkéjének értékpapirjait 1887-től kezdve a választmány a Magyar Földhitelintézet kezelésére bízta, a mely Társulátunk részére folyószámlát nyitott.
E fejlődés eredménye volt az is, hogy Társulatunk időnként számot tevő ajándékozásokkal is áldozhatott a természettudományi ismeretek terjesztésének. Igy nevezetesen a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a HERMAN-féle nagy pókgyűjteményt, a melynek duplikátumaiból több hazai iskolát is ellátott kisebb gyűjteménnyel; ugyancsak a Múzeum birtokába adta a TÖMÖSVÁRY-féle myriopodagyűjteményt is; továbbá az érettebb tanuló ifjúság közt jutalmi könyvekül kiosztott
|
1877-ben 55 1886-ban 81 1891-ben 117 |
" " |
220 kötetet 405 " 606 " |
a mely 1231 kötet jutalomkönyvnek az értéke 2500 frtra megy.
Társulatunk vagyoni állapotának fejlődését és e fejlődés mérlegét az alaptőke állása és a forgótőke évi bevétele mutatja meg legigazabban, az egyes évek gazdálkodásának eredménye pedig az alaptőke és a forgótőke évi maradékából származó tiszta vagyon összegében tükröződik vissza. Az első 25 év alatt, JÁRMAY-nak fönntebb említett összeállítása szerint, a Társulat bevétele tagdíjakból, oklevelekből, alapítványokból 40,603 frt 35 kr. volt, tehát az évi átlagos bevétel 1626 frtra tehető. A következő táblázatban mintegy folytatásképen közöljük 1867-től kezdve 1890 végéig évenként az alaptőke állását, a forgótőke évi bevételét, a tiszta vagyon összegét és mindezekkel kapcsolatban a tagok számát.
|
Év |
Az alaptőke |
A forgótőke |
A tiszta vagyon |
A tagok |
|||
|
|
|
|
|
|
|
||
|
1867 végén 1868 " 1869 " 1870 " 1871 " 1872 " 1873 " 1874 " 1875 " 1876 " 1877 " 1878 " 1879 " 1880 " 1881 " 1882 " 1883 " 1884 " 1885 " 1886 " 1887 " 1888 " 1889 " 1890 " |
6736 6868 6973 10216 11528 13070 15693 18555 21330 23309 26086 27877 32618 38846 44234 49541 56026 63745 69286 73859 68713 68669 75351 87131 |
02 64 64 15 65 25 59 36 28 32 25 46 75 61 15 74 12 94 79 23 01 20 98 85 |
3231 4468 7819 9838 9909 15340 14419 15792 17585 18063 19927 23107 23247 23024 23027 23109 22907 23710 23768 26015 25606 25933 33522 32183 |
08 33 98 91 60 07 30 00 03 75 34 48 98 90 28 63 01 71 86 37 74 03 55 89 |
7623 8759 9104 9137 9335 14492 17273 19872 22566 24845 28178 31487 36966 42568 46737 53600 59892 67505 72161 78386 73171 73945 82751 92790 |
71 67 20 29 82 70 30 82 06 68 68 53 01 44 89 66 67 92 28 32 51 66 28 22 |
659 804 1658 2228 2737 3477 3808 4038 4432 4651 4867 5021 5255 5380 5506 5614 5733 5756 5780 5797 5287 5332 6989 7173 |
E kimutatásból a következőket látjuk:
1. Az alaptőke és forgótőke most egyetlenegy év alatt többet vesz be, mint az első 25 év alatt együttesen. Az alaptőke, melynek csak kamatjai költhetők el, midőn e sorokat írom, túl van a 90 ezer forinton, úgy hogy a tiszta vagyon összege ez év végén közel lesz a százezerhez, bele nem számítva a könyvtár, felszerelés és a könyv-készlet raktárának értékét.
2. Társulatunknak minden egyes új vállalkozása lényeges hatással volt a tagok számának, valamint a bevételeknek emelkedésére is, habár ama vállalat külön számlára ment is.
3. Bevételeinkben az utolsó trienniumban feltűnő emelkedés mutatkozik, a mióta a Természettudományi Közlöny (SZILY elnök indítványára) tetemesen bővíttetett.
4. A forgótőke összes bevétele 1867-től 1890 végéig 465,760 frt 82 kr.; összes kiadása, beleértve az alapítványul írt összegeket is, 460,102 frt 45 krt tészen. A bevételekkel emelkednek a kiadások is. Ambátor ily nagy forgalomhoz viszonyítva a megtakarítás nem mondható tetemesnek, s nem is lehet tetemes, midőn 3 forint évi díjért 45 nagy nyomtatott ívnyi illusztrált szöveget szolgáltat ki Társulatunk: mindamellett az anyagi állapot teljesen megnyugtató; – hiszen a forgótőke az 1878–1890-ik évi maradékából 38 ezer forinttal növelte az alaptőkét, s ha tekintetbe vesszük a régebben visszatérített összegeket is, úgy találjuk, hogy a forgótőke 1870-től 1890 végéig közel 45 ezer forintot takarított meg, s az alaptőkét mostani állományának 50%-ával növelte.
A Társulat két tulajdonán: az alaptőkén és a forgótőkén kívül emlékezzünk meg röviden a másik két külön számláról, az országos segélyről és, a könyvkiadó vállalatról is.
Az országos segélyt tisztán tudományos kutatásokra és közleményekre fordítja Társulatunk,s vele évenként beszámol a ministériumnak.
| Összes bevétele volt Összes kiadása |
" " |
88,000.00 frt 84,425.19 " |
E szerint 1891-ben 3574 frt 81 kr. maradékkal rendelkezik. – Ez alapból megjelenő monográfiák, mint forrásmunkák tekintélyt szereztek Társulatunknak hazánk határain túl, a külföldön is.
Ehhez az alaphoz ily tudományos kutatások tétele czéljából Társulatunk tiszteleti tagja, SEMSEY ANDOR úr gyakran hozzájárult
segítségével, a melynek számára "magán segély" czímén külön rovatot nyitottunk.
A könyvkiadó vállalat letűnt hat cziklusának anyagi eredményeit röviden a következőkben összegezhetjük:
Az első, 1872–1874. évi cziklust Társulatunk a saját erejéből indította meg és fejezte be, és pedig anyagi tekintetben is a legkedvezőbb eredménnyel, mert e cziklus 6271 frt 9 kr. tiszta hasznot hajtott.
Az 1875-ik évtől a vállalat a M. Tud. Akadémiától 2000 frt évi segélyt kap; de ennek arányában az évi díjat le kellett szállítania, s a nagyobbszabású kiadványok oly tetemes költségbe kerültek, hogy a későbbi cziklusok inkább csak erkölcsi haszonnal jártak. Az 1890. év végéig e réven megtakarított 9516 frt 16 kr. alapítványhoz az egyes cziklusok a következő összeggel járultak:
| I-ső cziklus II-ik " III-ik " IV-ik " VI-ik " |
1872–1874 1875–1877 1878–1880 1881–1883 1887–1889 |
6271 frt 3034 " 2741 " 2768 " 3160 " |
09 kr. tiszta haszonnal, 53 " " " 68 " " " 32 " " " 50 " " " |
|
|
911 " | 30 " " " | |
| Az V-ik cziklus | 1884–1886 | 9371 " | 26 " deficzittel járt. |
|
összes bevétele 242,044.18 frt, |
|||
volt, a melynek fejében 75,800 kötet munkát terjesztett el hazánk olvasó közönsége körében.
Ez a két utóbbi számla teljesen különállónak tekintendő, s ámbár kétségtelen, hogy egymásra kisebb-nagyobb hatással vannak, Társulatunk vagyoni viszonyainak mérlegelésénél mégis az alaptőke állása és a forgótőke játszsza a főszerepet.
Miként a közölt adatokból kitűnik, Társulatunk vagyoni történetének a képe hegyes-völgyes vidékhez hasonlít, a melyet le is rajzoltam. A vízszintes irányban alul az évek sorát találjuk, a függőleges vonal hossza pedig a forgótőke évi bevételeinek összegét jelzi aránylagosan. Látjuk rajta, hogy a kezdetben sokáig lapályos tájék lassanként halmossá, majd dombossá válik; a 70-es évektől kezdve az oszlopok mind magasabbra nőnek itt-ott kisebb völgyszakadékkal, hogy aztán annál hatalmasabban emelkedjenek ki a legutóbbi évek pompás csúcsai, a honnan olyan szép most visszatekinteni a megfutott küzdelmes, félszázados útra.
Az alaptőke állásának képét a föntebb közölt táblázat adja; folytonos emelkedése megfelel a tagok számának.
1. A forgótőke bevételei 1852-től 1890-ig.
Azok az erők, azok a tényezők, melyek eme hegységek képződésére közreműködtek, Társulatunk szellemi, tudományos életével szoros kapcsolatban voltak mindig: a tudományos munkálkodás és a vagyoni gyarapodás egymást kölcsönösen támogatták, elannyira, hogy a lerajzolt hegység minden kimagasló csúcsa Társulatunknak egy-egy újabb tudományos vagy ismeretterjesztő vállalkozásával áll kapcsolatban.