IV. FEJEZET.
AZ ELEKTROMOS TELEGRAFIA.
(FOLYTATÁS.)

1. Az írótelegráfok. A Morse- és Morse-Digney-féle telegráfok.

AZ imént leírt tűs telegráfoknak és mutatólapos telegráfoknak meglehetős sok rendszere van; e rendszerek mindegyikének megvan a maga jó és a maga rosz oldala. A tűs telegráfok beérik gyenge áramokkal, de nagyon is alá vannak vetve zavaró okoknak. A mutatólapos telegráfoknak, melyeknek gépezete jóval bonyolódottabb, az a jó oldaluk van, hogy kezelésük könnyű s csak kevés előgyakorlatot kíván meg. De mind a két rendbélieknek megvan az a komoly hibájok, hogy nem hagyják hátra a sürgönynek semmi maradandó nyomát, mely hamis magyarázat, zavar, vagy csalás esetében a sürgöny valódiságának ellenőrzését lehetővé tenné.

A most leírandó készülékeknél nincs meg ez a hiba. A tűvel vagy mutatólappal működő készülékkel szemben az a figyelemre méltó jó oldaluk van, hogy a sürgönyt mind a feladás, mind pedig a megérkezés alkalmával lenyomtatják egy papirszalagra, s ily módon a feladott s az átvett szövegnek nyoma fenmarad.

A MORSE-féle telegráf, melynek feltalálása 1838-ra vihető vissza, az írótelegráfok tipusa. A telegráfvonalak legnagyobb részén való általános elfogadását gépezetének egyszerűsége s jelzéseinek biztossága igazolja. Írjuk le először magát a MORSE-féle készüléket, s terjesszük ezután elő azokat a módosításokat, melyeknek alávetették, s a melyek a jelzéseit figyelemre méltóan tökéletesbítették.

A jeladó készüléket a 372. és 373. ábra tünteti elő. Áll pedig egy fa-alapzatból, melyre két csíptető, b és d, az alapzat közepére pedig egy villás oszlop van erősítve; a villa ágai között az A emeltyű függélyes síkban lenghet. A d csavarba az oszlop pozitív sarkával összekötött P drót van szorítva; b pedig össze van kötve az R dróttal, mely a jelvevőhöz

510

vezet; végre a középső oszlop az L vonaldróttal közlekedik. A emeltyű mindkét vége el van látva az a és c csavarokkal, melyek mindegyike a neki megfelelő, alatta levő b illetve d csiptetőre támaszkodhatik.

372. ábra. – A Morse-féle jeladó.

A nyugalmi vagy váró helyzetben az f rugó elegendő arra, hogy a c csavart d-től távol tartsa, s ekkor az a csavar érinti b-t. Ez az átvevő helyzet; mert amint a vonalba szökkentett áram az állomásra érkezik, ez az áram az L drótból a jeladó készülék emeltyűjébe és a és b-n keresztül a jelvevőbe megy. Ha ellenben sürgönyt, azaz a meg-megszakított áramok sorát kell útnak indítani, a tisztviselőnek csak az emeltyű K markolatát kell lenyomnia, a mivel legyőzi a rugó ellenállását, eltávolítja a-t a b csavartól, s érintkezésbe hozza c-t a d csavarral. Abban a pillanatban, melyben ez az utóbbi érintkezés létrejön, az áram P-ből a jeladóba s innét az L vonaldrótba fut; amint ez az érintkezés meg van szakítva, az áram is meg lesz szakítva. Látni való, hogy mi sem egyszerűbb a MORSE-féle jeladó készüléknél, melynek két mintáját a 372. és 373. ábra tünteti elő.

373. ábra. – A Morse-féle jeladó; más minta.

A jelvevő (374. ábra) sem sokkal komplikáltabb. Az egész egy elektromágnes, melynek mágnesező tekercsei közül az egyik a vonaldrót meghosszabbításának tekinthető, a másik pedig a földdel van összekötve. A felvevő állomásba szökkentett áramok sora az elektromágnes puha vasát a jeladó készülék jeleivel megegyező sorrendben, megegyező váltakozásokkal

511

374. ábra. – A Morse-féle telegráf jelvevője.

s megegyező időtartamokban megmágnesezi s a mágnességét megszünteti. A jelvevő emeltyű-alakú lágyvas-fegyverzetét tehát az elektromágnes vonzza, aztán pedig, midőn az áram megszünik, egy ellenhatású rugó az eredeti helyzetébe billenti s mintegy visszataszítja. Ez az emeltyű vízszintes tengely körül leng; lengéseinek két csavar szab határt. Az elektromágnes sarkaitól távolabb levő vége el van látva egy peczekkel, mely egy papírszalagnak neki fekszik s ebben az áram keringésének időtartamával arányos hosszaságú benyomatot hagy hátra. S ellenkezőleg, mentül hosszabb időközön át van maga az áram megszakítva, annál nagyobbak lesznek ama jegyek közei. Egy órakerékmű, melyet egy ütőrugómű felszabadításával tetszés szerint megindíthatunk, egy hengerre felgombolyított papírszalagot folytonosan legombolyít, mely szalag aztán másik két henger között, a peczektől belényomott s a sürgönyt képező rovások sorával mértéket tartva, tovagombolyodik.

512

A jelvevő emeltyűje eleintén rajzónnal volt ellátva; a rajzón hegye a papiroson vonásokat húzott; azonban a rajzón hegye csakhamar eltompult, minélfogva a feltaláló a rajzónvonások helyett fémcsúcstól előidézett benyomásokat alkalmazott. Persze hogy ez az utóbbi eljárás sokkal nagyobb erőt kíván, mint a mekkorát a vonal elektromos telepének árama általában véve kifejteni képes. Ez oknál fogva az átvevő állomáson egy helybeli telepet s egy jelfogót kell alkalmazni.

Jelfogónak (relais) azt a pótló készüléket nevezzük, mely a vonal áramerejének öregbítésére szolgál; a vonal árama elégséges ugyan arra, hogy a jeleket átvegye, de, miként láttuk, elégtelen arra, hogy a jeleknek anyagias nyomát létrehozza. A jelfogó szerepét könnyen megérthetjuk, ha a 376. ábrában figyelemmel kisérjük a vonaldróton az átvevő állomásra érkező áramnak az útját.

376. ábra. – Morse telegráf-készüléke jelfogóval.

A vonal árama c pontnál lép be a jeladóba s a pontnál indul az jelfogó felé, hol is egy elektromágnesen fut át, s ezt polározza. Az elektromágnes magához vonzza a mozgékony emeltyűt, mely most a baloldali csavarral érintkezvén, a helybeli telep zárva van; az utóbbi telep hatása tehát a vonal áramának hatásával egyesülve, az E jelvevő készülék íróemeltyűjét mozgatja. Midőn a vonal árama meg van szakítva, a jelfogó elektromágnesének polározódása megszűnik; a fegyverzetet egy rugó visszahúzza, minélfogva a jobboldali csavarral érintkezik, s a helybeli telep

513

árama meg van szakítva, a mivel egyidejűleg a vonal árama sem futja többé át a jelvevőt. *

Vannak különböző rendszerek szerint készített jelfogók; a 376. ábrában levő s a 375. ábrában külön is lerajzolt jelfogó a FROMENT-féle.

375. ábra. – Froment jelfogója (relais).

A MORSE-féle telegráf jelvevőjét, úgy a mint az a franczia telegráfvonalakon működött, DIGNEY olyaténképen módosította és tökéletesbítette hogy a készülék benyomott rovások helyett tintával húzott vonásokat adott, mely vonások nyomtatása kevesebb erővel is beéri. Tehát a MORSE-DIGNEY-féle rendszer jelfogó nélkül is müködhetik. A 377. és 378. ábra előtünteti az általános berendezést a lényegesebb részletekkel együtt. Nézzük meg e részleteket a 377. ábrán.

377. ábra. – A Morse-Digney-féle rendszer jelvevője.

A K papirkorong szolgáltatja a sürgönyt átvevő ppp papírszalagot; forgását a jelvevő órakerékműve idézi elő. Ugyanez a kerékmű a H hengert az olajfestékbe áztatott L festéklapdával szembe forgatja. Az áramtól

* A 376. ábra a készülékek kapcsolásának azt a módját tünteti elő, melyben a vonal árama a jelfogóból nem megy a jelvevőbe, hanem egyenest a földbe; lehet ugyan olyan kapcsolást is létrehozni, minőt a szerző leir, de ez egyáltalában nem szokásos, mert ha már jelfogót kell használni, a vonal árama annyira gyenge, hogy a helybeli telep áramához való hozzájárulása ezt az áramot alig-alig erősbbíti. Ford.

514

billegtetett BB' emeltyű l csúcsa a papírt a festékes hengerre nyomja. Ennélfogva az a pont vagy vonás, mely a MORSEféle közönséges rendszernél magába a papirba lett nyomva, emitt egyszerűen tintával húzatik meg; a DIGNEY készüléke tehát sokkal feltűnőbb nyomokat hagy hátra, mi mellett, miként már mondottuk, még csekélyebb mozgató erővel is beéri.

DIGNEY készüléke rövid vonalakon jelfogó nélkül is működik. Ha a vonal hosszú, össze kell kapcsolni jelfogókkal, melyek a csengetyűk kalapácsaira is hatnak; hogy a csengetyűk minden telegráfrendszernek közös készülékei, erre alig kell hivatkoznunk. A 378. ábra egy MORSE-DIGNEY-féle telegráfállomást, jelfogó nélkül, tüntet elő. Jobbra látjuk a jeladót, mely a galvanométerrel s a villámhárítóval van összeköttetésben. Középen van a jelvevő, melynek órakerékműve el van látva a felhúzó kulcscsal. Balfelől hátul van elhelyezve az elektromos csengetyű.

378. ábra. – Morse-Digney rendszerű állomás.

Mondottuk már, hogy a MORSE rendszere mind a külföldön, mind pedig Francziországban, sok vonalon el van fogadva; valóban BONTEMPS nagyon találóan mondja, hogy a MORSE-féle telegráf "valamennyi nyomtató készüléknek mindekkoráig a királya; egyszerűség dolgában nincs vetélytársa." A 379. ábra előtünteti eme rendszer jeleit a betűk, számok, írás-

515

379. ábra. – A Morse-féle rendszer jelei.

516

és szolgálati jelek * számára; e jelek általánosan elfogadott közmegegyezés révén ** léptek életbe. A 380. ábra előtünteti egy sürgönynek hasonmását a közönséges betűrendbe való átírásával együtt.

380. ábra. – Egy Morse-féle sürgöny hasonmása.

* A szolgálati jelek elnevezése az 1879-iki londoni konferencziától megállapított szabályzat hivatalos magyar szövege szerint. (Ford).

** Az itt reprodukált MORSE-féle betűrend az, a melyet a Londonban 1879. julius 28-ikán ülésező konferenczia a nemzetközi telegráf-forgalom számára elfogadott. Eme konvenczió 4-ik czikkelye a következőképen fogalmazott paragrafust is tartalmazza: "A MORSE- és HUGHES-féle készülékek, más készülékek behozatalára vonatkozó rendelkezésig, a nemzetközi vonalakon való szolgálatban közösen elfogadtatnak." (A nemzetközi forgalomban általánosan használt betűrendet legelső ízben az 1868-iki bécsi konferenczia állapította meg. Ford).

Könnyű észrevenni, hogy több jel, mely a szolgálatbeli közleményeknek van szánva, nem egyéb, mint a betűrend egy vagy két betűjének reprodukcziója. Például: sürgős magánsürgöny (télégramm privé urgent): D; válasz fizetve (reponse payée): RP; összeolvasandó sürgöny (télégr. collationé): TC; vételjelentés (accusé de réception): GR; utánküldendő sürgöny (télégr. à faire suitre): FS; posta fizetve (poste payée): PP; küldött fizetve (exprès payé): XP; nyitva átadandó sürgöny (télégr. remis ouvert): RO.

Ezenkívül a jelek térbeosztására s hosszúságára nézve a következő szabályok vannak előírva:

1. Minden vonás hosszúsága egyenlő 3 ponttal.
2. Ugyanannak az összetett betűnek egyes jegyei közötti távolság egyenlő egy ponttal.
3. Két betű közötti távolság egyenlő 3 ponttal.
4. Két szó közötti távolság egyenlő 5 ponttal.

(A fentebbi hivatalos jelek értelmére nézve a következők jegyzendők meg. Vételjelentés: minden sürgöny feladója kivánhatja, hogy az időt, melyben a sürgöny a czimzett kezéhez adatott, az átadás után telegráf-úton vele azonnal tudassák. Utánküldendő sürgöny: minden sürgöny feladója, feljegyezvén a czímben a szükséges adatokat, kivánhatja, hogy a czímállomás a sürgönyt a czímzettnek, Európa határai között, utána küldje. Összeolvasandó sürgöny: minden feladó kívánhatja, hogy mindazok az állomások, melyek a sürgöny továbbadásában részt vesznek, azt egymásközt szóról szóra összeegyeztessék.

Irógépeinek gyakorlatilag használható első mintáit (melyekben az elektromágnesek 82.5 kilogrammot nyomtak!) MORSE 1837-ben állította össze. Jelenleg majdnem hihetetlennek látszik, hogy a szellemes feltalálónak Európában és Amerikában hat éven át keservesen kellett vergődnie, míg végre az észak-amerikai kongresszus 1843-iki ülésszaka – s ekkor is csak 89 szóval 83 ellenében – neki a Washington és Baltimore közötti vonal kiépítésére 30,000 dollár államsegélyt szavazott meg. Későbben persze bőven kijutott neki a formai kitüntetésekből; ezekről hallgatunk, s csak azt említjük fel, hogy III. Napoleon császár az európai hatalmaknál 400,000 frank jutalmat eszközölt ki a híres feltaláló számára. MORSE 1872. ápr. 2-án, majdnem 81 éves korában halt meg, s így kijutott neki a szerencse, hogy fáradsága gyümölcsét 28 éven át élvezhette. Ford.

517

2. A nyomtató telegráfok. – Hughes rendszere.

Az eddigelé tanulmányozott különböző elektromos telegráfrendszerek mindegyikének, mindamellett hogy nagyon változatos a szerkezetük s különböző a jelek létrehozására használt eljárásuk, megvan a következőleg kifejezhető közös elvök:

A feladó állomás útnak indítja meghatározott sorát az áramoknak s az árammegszakításoknak, melyek az átvevő állomáson a megállapított jeleket alkotó mozgások egész sorát idézik elő. A jeladó s a jelvevő mozgásai lehetnek azonosak vagy különbözők, de lényeges, hogy eme mozgások, ha nem is abszolut együttességgel, de legalább is egyidejűséggel függjenek össze egymással, úgy hogy az útnak indított jel s a reprodukált jel között teljes azonosság legyen. Ez az utóbbi kellék, a jeladó s a jelvevő mozgásainak egyidejűsége, mindenek felett elengedhetetlen HUGHES nyomtató telegráfjánál, melyet azonnal le fogunk írni.

A nyomtatva megérkező sürgöny eszméje nem új. Már az elektromos telegráfia feltalálásának kezdete (1841) idején WHEATSTONE szabadalmat vett egy olyan rendszerre, mely a sürgöny szavait közönséges betűkkel papirosra nyomtatta. Azóta több feltaláló foglalkozott ugyanevvel az eszmével, s ezt több-kevesebb sikerrel oldotta meg: említsük fel a VAÏL-, BAIN-, BRETT-, DU MONCEL-, FREITEL-, THEYLER-, DUJARDIN-, THOMSON-, DIGNEY-féle stb. rendszereket. De mindeme rendszerek közt a legtökéletesebb, különösen pedig az, a melyik a legnagyobb gyorsasággal való átvitel problémáját oldotta meg, HUGHES amerikai tanár nyomtató telegráfja. Ez sokkal komplikáltabb és költségesebb készülék, mint a MORSE-féle, fentartása és kezelése is sokkal nehezebb, és gyakorlottabb tisztviselőket kíván meg, de az élénk forgalmú telegráfvonalakon az utóbbi fölött az a kiváló jó oldala van, hogy az átvitel egyre-másra háromszorta gyorsabb

518

mint a MORSE-féle telegráfnál. Valóban, a HUGHES-féle rendszer minden egyes betű vagy jel számára három vagy négy áram átvitele helyett csak egynek az átvitelét kívánja.

A HUGHES rendszerének az a sajátszerűsége van, hogy a mikor a feladó állomás jeladója működik, ugyanennek az állomásnak jelvevője is ugyanabban az időben s épen oly módon működik, mint az átvevő állomás készüléke; következésképen ez a sürgöny egyszerre kétszer lesz lenyomtatva: a feladásnál is, meg az átvételnél is, miből aztán kettős ellenőrzés származik. Ha tehát sikerülend jól megértetnünk, hogy miképen megy végbe ez a nyomtatás a feladó állomás készülékén, még csak azt kell majd megmutatnunk, hogy miképen lehet az átvevő állomás készüléke mozgásainak egyidejűségét az áramoknak a vonalba való szökkentésével és megszakításával elérni.

A IX. műlap előtünteti a teljes készüléket, melyben a jeladó s a jelvevő részben össze vannak keverve. Az asztalon el van helyezve egy hatalmas óramű, melyet egy legalább is 50 kilogrammnyi súly hajt; az asztal elején látjuk a jeladó billentyűsorát, mely huszonnyolcz billentyűből áll, melyek közül huszonhat a látható lapjaikra feljegyzett betűknek, számoknak s egyéb jeleknek van szánva; a többi kettőnek egyike pedig arra való, hogy vele, ha kell, tetszés szerint lenyomtassuk egyikét azoknak az írásjeleknek, számoknak vagy egyéb jele]mek, melyek mindegyik billentyűn a betűrend betűje fölé vannak jegyezve.

A megindított óramű három tengelyt különböző sebességgel forgat; e tengelyek közül kettő vízszintes, a harmadik függélyes. Eme tengelyek elseje a betű-tengely, melynek külső végéhez erősített T kerék (381. és 382. ábra) karimájára a betűrend betűi, a betűk közé pedig a számjegyek, írás- vagy a sürgöny összeállítására megkivántató egyéb jelek domborművileg vannak vésve. * A betűs-tengely mögött és pedig ugyanazon a tengelyen van a T' igazító kerék, mely arra való, hogy abban az esetben, midőn a két készülék közül az egyik a másikkal szemben siet vagy késik, a mozgások egyidejűségét helyreállítsa. Két másik fogaskerék a mozgásnak más két tengelyre való áttételére szolgál.

A második tengely, a nyomtató- vagy gamó-tengely, sokkal sebesebben forog, mint a betűk tengelye. Ez a tengely el van látva az u, w, x, y, négy gamóval (381. ábra); az egyike eme gamóknak, melyeknek szerepét

* Ez úgy értendő, hogy a karima kiugró 26 mezejének mindegyikén két-két jel van; az összes jelek száma tehát 52. A ki nem ugró két mező (l. az ábrát) a billentyűsor jeltelen két billentyűjének felel meg. Ford.

519

IX. TÁBLA.

HUGHES NYOMTATÓ TELEGRÁFJA.

520

521

látni fogjuk, főképen arra való, hogy az M nyomtatóhengert a papirhoz, emezt pedig a betűskerékhez szorítsa; ez utóbbinak betűit a K festék-lapda nedvesíti. A második tengely ütőrugóművel egyesített két részre veri osztva, még pedig oly formán, hogy az a rész, melynek mozgása a nyomtatást idézi elő, csak annyira menjen, a mennyire a jeladó készülék billentyűsorának billentyűi leereszkednek, mely eredményt az áram s egy különös gépezetnek az áram előidézte hatása hozza létre.

381. ábra. – A betűs-tengely s a nyomtató tengely közötti összefüggés.

522

Az a függélyesen álló harmadik tengelyt (IX. műlap) egy kúpos kerékkel való áttétellel a betűs-tengely forgatja; vele együtt a G vízszintes korong fölött forog egy kocsi, és pedig oly formán, hogy míg a betűs-tengely egy teljes fordulatot tesz, a kocsi is egyszer egészen körülfordul. A G korongba 28, azaz annyi lyuk van vágva, mint a mennyi billentyű van a billentyűsoron, s mint a mennyi betű van a betűs keréken. A gépezet különböző részeinek mozgása már most úgy van szabályozva, hogy épen abban a pillanatban, a melyben a kocsi egy bizonyos billentyűnek megfelelő lyuk előtt elhalad, az ettől a billentyűtől megjelölt betű a betűs keréken eme kerék legalján, azaz a nyomtatóhenger tetejével szemben van, mely henger a gamótengely működése miatt épen ekkor lett megszorítva. De miképen hozza létre a kocsinak ez a helyzete s a billentyű-sornak játéka a gamótengely működését? Már ezt meg kell magyarázni. A 382. ábra ezt lehetővé teszi. Ez az ábra a készüléknek avval a síkkal való átmetszete, mely átmegy a betűs-tengelyen is, meg a kocsival ellátott a függélyes tengelyen is.

382. ábra. – A billentyűk gépezete a függélyes tengely s a kocsi szerepe Hughes telegráfjában.

A függélyes tengely elefántcsonttal egymástól elszigetelt két fém-részből áll, s ennek a tengelynek a karja, mely a kocsit képezi, maga is két, a V csavarral egymással összekötött részből áll. A v rész a tengely forgása alkalmával épen a korong lyukai fölött halad el, s mig az ábrában

523

előtüntetett lehajlott helyzetében marad, az elektromos áram a tengely alsó részébe ér s a V rugó közletésével a földben vész el (lásd a 383. ábrában az átvevő állomást is). De a mikor a billentyűsor egyik billentyűje le van nyomva, eme billentyű vége felemeli a g peczket, mely ismét a kocsi v részét emeli fel s az a tengely két részét egymástól elszigeteli. Ekkor a telep positív sarkától kiinduló áram a tGBa... pontokon átmenve a nyilakkal jelölt úton (383. ábra) halad, belép az E elektromágnes tekercsébe s innét az L' vonaldrótba; az áram tehát kering s az átvevő állomás készülékére hat. Valamely billentyűnek minden egyes lenyomásánál hasonló hatás jő létre; de amint a billentyű visszaugrik, a hatás megszűnik.

Mindez az áramok keringésére és megszakítására vonatkozik.

383. ábra. – Az áramok keringése a Hughes-féle telegráfban.

Most azt kell megvizsgálnunk, hogy miben áll az áram váltakozó hatása, még pedig mind a feladó, mind pedig az átvevő készülékben, melyeknek különben abszolut egyidejű mozgásaik vannak. Az E elektromágnesnek (383. ábra) különös berendezése van: az A állandó patkómágnes sarkaira két lágyvasdarab van téve; e lágyvasak körül futnak a tekervények. Midőn az áram nem kering, a p emeltyű pálczikája az elektromágnes sarkaitól vonzatik s ezeknek neki támaszkodik, de amint az áram kering – minthogy az állandó mágnességgel ellenkezőleg hat – a lágyvas mágnessége megszünik; a p emeltyű enged az r rugó hatásának s elhagyja a sarkokat. A pálczika a mozgása közben felbillenti az l emeltyűt, mely ismét a gamós tengely mozdulatlan részének ütőrugóművére hat; végre a gamós tengely részt vesz a többi tengely mozgásában; ezután, egy körülfordulás után, a záró rugó kikapcsolódik s a tengely megáll.

Lássuk tehát, hogy ez a tengely miképen hozta létre a lenyomtatását annak a betűnek, a melynek lenyomott billentyűje előidézte az áramkeringést s evvel együtt az imént leírt mechanikai hatásokat.

Az O nyomtató tengely el van látva a p hegyes gamóval (384. ábra), mely minden egyes fordulatnál beleakad az abT emeltyűnek fogába s ezt felemeli; ez az emeltyű ilyeténképen arra kényszeríti az M nyomtatóhengert (381. ábra), hogy a papirszalagot a betűs-tengelynek ebben a

524

384. ábra. – A nyomtató gépezet a Hughes-féle rendszerben.

pillanatban elhaladó megfestékezett betűjére nyomja. De ez a betű, minden egyes áramkeringésnél épen az, a melynek lenyomott billentyűje a peczeknek a G korong lyukába való felemelését és a kocsinak a lyuk fölött elhaladó részének felemelését idézte elő. A betű úgyszólván röptiben lesz lenyomtatva, mert a betűs tengely mozgása nem szűnik meg. A nyomtató tengely másik három gamójának a következő szerepe van: a csiga-alakú második gamó arra való, hogy lenyomja a IU emeltyüt, mely el van látva az r ütőrugóval s az E záró kereket egy foggal tovább ugratja; a harmadik gamó arra való, hogy oly módon hasson az igazító kerék fogaira, hogy ennek félreugrásait, késedelmeit vagy sietéseit kijavítsa s a betűs tengelyt a kocsival tökéletesen összeegyeztesse végre a negyedik gamó visszaállítja a készülékeket a kezdőjelre, azaz a betűkerék hézagjára.

A sürgönyözésnél így járnak el:

A feladó állomás tisztviselője, hogy a vonalnak azt az állomását, melyre sürgönyözni akar, a működésre felhívja, felemeli az órakerékmű szélfogójának fékezőjét, a kerékmű tehát megindul; ezután lenyomja az egyik vakbillentyűt, mi megindítja a harangjelzöjét az átvevő állomásnak, mely állomás a figyelmeztetésre megindítja a készülékét, s a két tisztviselő mindegyike a Q markolatot (381. ábra) nyomkodva, a készülékét szabályozza; ezután megpróbálják, vajjon megvan-e az egyidejűség, mi úgy történik, hogy ugyanazt a betűt, például az A-t, egy párszor ismétlik. Ha a sebességek összevágnak, mindig maga ez a betű ismétlődik; ha nem vágnak össze, az A-ra vagy az előtte, vagy az utána való betű következik, s a késést vagy a sietést jelzi. A szabályozás vagy kúpinga-szabályzóval, vagy rezgő lappal történik.

Midőn a készülékek már szabályozva vannak, a feladó állomás a billentyűsoron játszva, egymásután útnak indítja a betűket, melyekből a sürgöny áll; ez utóbbi egyidejűleg nyomtatódik a két állomáson, s az egyenlő hosszú darabokra szétvagdalt s ezután egy papirlapra ragasztott nyomtatott szalagokat, úgy a mint vannak, a közönségnek átadják.

Ebből a leírásból, mely mindamellett, hogy a gépezet bizonyos részleteit mellőznünk kellett, mégis hosszúra nyúlt, kitünik, hogy HUGHES nyomtató telegráfja feltünően bonyolultabb mint az eddig leírt rendszerek. De ezek a bonyodalmak, melyeket a megoldandó feladat nehézsége tesz szükségesekké, az elért eredményt csak még csodálatosabbá teszik; az eredmény igazán bámulatra méltó, ha meggondoljuk, hogy a közlekedés kétszerte vagy háromszorta gyorsabb mint a MORSE-féle készüléknél. Míg az utóbbival óránként egyre-másra 20–25 öt szóból álló sürgönyt nyerünk,

525

addig a HUGHES telegráfjával ugyanaz alatt az idő alatt 55–60 sürgönyt nyomtathatunk. Az európai telegráfhálózatban el is van nagyon terjedve, különösen pedig Francziaországban a sürgönyökkel nagyon elhalmozott vonalakon. *


3. Az autográf-telegráfok. – Caselli, Meyer és Edison rendszere.

Láttuk, hogy a galvántelep vegybontó hatásainak jelek áttételére való hasznosításának eszméje visszavihető a jelen század elejére: az első e nembeli kisérletekhez COXE, SÖMMERING és SCHWEIGSER nevei fűződnek. Eme tudósok másodikának telegráfjában a jeleket a fejlődő hidrogén buborékai adták. 1839-ben DAVY elektrochemiai kémhatásokat használt, hogy a jeleket kellőképen előkészített papir- vagy szövetlapokra nyomtassa. Tizenkét évvel később pedig BAIN szerkesztett egy írótelegráfot, mely az elektromos áramnak arra a tulajdonságára volt alapítva, hogy a cziánkálit megbontja, s egy színes vegyületet, a berlini kéket hozza létre, mely festék az áram keringése alkalmával, még pedig a keringés egész időtartama alatt a jelvevő készülék papirosán kiválik. A jeladó és jelvevő készülékek azonosak lévén a MORSE-félékkel, BAIN egy papirszalagon pontokat és különböző hosszúságú vonalakat nyert, mely jelek kombinácziója megfelelt a sürgöny értelmének. BÁIN eredetileg a jelvevő készülék fémpálczájával közönséges papirosra szoros spirálist iratott le, de az elv ugyanaz vala.

Azóta másféle elektrochemiai telegráfokat is találtak fel, de nem lehet czélunk, hogy ezeket leírjuk. Mi eme rendszereket csak összefüggésbe akarjuk hozni a jelenleg autográf-telegráf vagy pantelegráf nevek alatt ismert eszközökkel, melyeket a tapasztalás igazán gyakorlatiasaknak tüntetett fel.

Ezeknél az újfajta nyomtató telegráfoknál már nem arról van szó, hogy jelek vitessenek át, mely jelek, miként az író telegráfoknál, a sürgöny nyomait hagyják hátra, sőt arról sincs szó, hogy a jelek a sürgönyt reprodukálják és betűrendi betűkkel lenyomtassák. A kitűzött s bámulatra

* A HUGHES-féle telegráfoknál is nemzetközileg megállapított jeleket használnak; csak a török vonalakon használnak eme jelek mellett még arabs betűket is. Az ä, ö és ü helyett az ae, oe és ue összetételeket használják, s a szó végén, előforduló e fölé az ékvonást, ha az értelemre nézve lényeges (pl. béle, belé), az átvevő tisztviselő tollal vagy irónnal jegyzi fel. Erre a feladó tisztviselő akként figyelmezteti, hogy az aláirás után a szót, az e betüt két köz közé téve, ismétli. Ford.

526

méltó szellemességgel megfejtett feladat abban áll, hogy az átvevő állomáson a sürgöny kéziratának, sőt rajzoknak, térképeknek, terveknek és arczképeknek hű előállítását és valóságos hasonmását nyerjük. A sürgönyt átvevő egyén magától a feladótól valóságos autográfot kap, úgy hogy szükség esetén hiteles okmánynyal rendelkezik. Lehetséges-e az első pillanatra valami rendkívülibb, mint az ilyes feladat megfejtése? S mindazonáltal látni fogjuk, hogy tulajdonképen mit sem lehet könnyebben megérteni mint azokat az eszközöket, melyekkel ez a megfejtés meg lett valósítva.

385. ábra. – Caselli autográf-telegráfjának elve.

Tegyük fel, hogy mind a feladó, mind pedig az átvevő állomáson egy-egy rézlemez M és R (385. ábra), van elhelyezve, s hogy eme lemezek T-nél a földdel közlekednek. A feladó állomás M lemezére egy fémezett papiroslap van téve: erre a lapra írja a föladó, még pedig sajátkezűleg, szigetelő olajfestékkel a sürgönyt. A másik állomáson az E lemezre olyan papírlapot tesznek, mely megelőzőleg sárga vérlúgsóval lett beitatva. Két vasnyél, s és s' * össze van kötve a teleppel s a vonaldróttal; e nyelek mozgékonyak s a két papiroslapon egymáshoz igen közel álló párhuzamos vonalakat ugyanavval a sebességgel egyidejűleg írnak le. Később látni fogjuk, hogy miképen mozgattatnak ezek a nyelek, s hogy mozgásukat miként szabályozza két inga, melyek a két állomás mindegyikén egyidejűleg lengenek. Egy másik mozgás lehetővé teszi, hogy a papiroslapok abban a mértékben mozduljanak el, a melyben a szóban forgó vonalak meghúzatnak, úgy hogy ha az s nyél a jeladó készülék lemezén a felületét annak a papirosnak, melyre a sürgöny írva van, teljesen befutotta, az s' nyél is épen ugyanaz alatt az idő alatt az átvevő állomás lemezének chemiai papirosán ugyanakkora felületet fut be.

* E nyelek az ábrában nincsenek megbetűzve; az M és R lapok fölött hajlott vonnalakkal vannak jelölve. Ford.

527

Az ábrában előtüntetett elektromos közlekedés ím ezt eredményezi: valahányszor az S nyél a sürgönynek fémies vagyis vezető részén van, a telep árama az ABCD körben kering, mert eme körnek sokkal kisebb elektromos ellenállása van mint a vonaldrótnak, melynek hosszasága aránylag jelentős; az áram az induló állomáson a földben vész el. A jelvevőkészülék nincs befolyásolva, mivelhogy az áram nem éri.

De amint a jeladókészülék nyele a szigetelő részt érinti, azaz a sürgöny kéziratának vagy rajzának vonásain csúszik tova, az áram az ABCD körben meg van szakítva, de a vonalon zárva van, s a jelvevő s' nyelét áram futja át. Ennek az áramnak a hatása miatt a vérlúgsó-papirosnak az a pontja, melyen az áram átlép, hogy aztán a földbe fusson, chemiai hatásnak lesz kitéve; a vérlúgsó ott szétbontatik s berlini kék keletkezik, s a papiroson nyomtatvány áll elő. Valahányszor a jeladó nyele a szigetelő tintával beírt részekkel találkozik, ez a nyomtatvány újra meg újra létrejön, s a vonások száma, úgy szintén a hosszasága, melyet a két nyél mind a két vonal mentén egyidejűleg húz meg, az induló s az érkező állomáson azonos lesz. A sürgöny tehát a vérlúgsó papiroson kék vonásokkal azonosan lesz reprodukálva, s a reprodukált sürgöny az eredetitől csak abban fog különbözni, hogy nem fog egészen folytonos vonásokból állani, mert a nyelek egymásra következő vonalai nincsenek egymással egészen szoros érintkezésben. Az eredmény hasonlítani fog ahhoz, melyet egy domború fametszeten a párhuzamosan metszett nagyon finom vonások idéznének elő, ha a metsző a fán domborúra hagyott egész felületet kivágná. A 386. abra egészen tiszta fogalmat nyujt az említettük különbségről; azonban látjuk, hogy az eredeti sürgöny általános alakja semmiképen sincs megmásítva, s hogy ezt a rendszerbeli telegráfot méltán nevezhetjük autográf-telegráfnak.

386. ábra. – Caselli-féle pantelegráftól reprodukált rajznak hasonmása.

528

Az a telegráf, melynek alapelvét az imént írtuk le, a CASELLI-é. Minthogy mi sem akadályoz meg abban, hogy ily módon mindenféle írást, rajzot, egyszóval bármiféle jelet reprodukáljunk, föltéve, hogy e jelek az alkalmazott fémes papirosra vannak írva: be lehet látni az okát, hogy miért nevezték el az efféle rendszerű készülékeket pantelegráfoknak.

Vizsgáljuk meg már most némi részletességgel az előre bocsátott elvek megvalósításának módját és a jelvevő és jeladó gépezetét.

A CASELLI-féle pantelegráf mótora egy inga, melynek 2 méter hosszú fémrúdja szilárd öntöttvas-állványra van felfüggesztve, s a melynek len-

387. ábra. – Caselli pantelegráfja.

529

cséje 8 kilogramm súlyú négyszögletes lágyvas-tömegből áll. A rúd középső részébe bekönyököl két hajtórúd, melyek arra valók, hogy az inga lengő mozgását az egyik oldalon a jeladó, a másik oldalon pedig a jelvevő készülékkel közöljék. Minthogy ez a két készülék külön-külön működik, a hajtó rudak egyike ki van kapcsolva, mikor a másik az ide-oda mozgást kapja. Ez az a hajtórúd, mely az áttévő készülék felületén, melyre a sürgöny van rátéve, a nyél mozgását létrehozza, és pedig a következő módon:

388. ábra. – Caselli pantelegráfjának jeladó s jelvevő készüléke.

A hajtórúd maga is bekönyöklik abba az emeltyűbe, mely a nyéllel van ellátva. A hajtórúd egymásra következő lengései alkalmával ez az emeltyű, a vonásokat húzó csúcscsal együtt, köríveket kénytelen leírni, mely körívek mind egymással, mind pedig avval a hengeres fémlappal, melyre a sürgöny fémes papirosa téve van, párhuzamosak (387. ábra). Midőn az inga egy teljes lengést tesz, * a futónyél balról jobbra mozog, s a sürgönyt egész szélességében átfutja. A mozgás végeztével a futónyél neki megy egy ütköző élnek; az ütközés megforgatja azt a pálczát, mely a nyelet hordja, még pedig úgy, hogy az utóbbi a következő lengés egész időtartama alatt föl van emelve, s a papirostól el van távolítva. A készülék tehát csak egy fél ingamozgás ideje alatt működik. E berendezés oka onnét ered, mivelhogy a tapasztalásból kitűnt, hogy az ellenkező irányú lengések előidézte hatások nem azonosak; hogy azonban ezeket a lengéseket kihasz-

* Teljes lengés alatt itt az ingának csak egy teljes ide-, vagy csak egy teljes odamenete értendő. Ford.

530

nálni lehessen, az áttevő eszköz dupla: csak a gepezetek vannak megfordítva, s épen így áll a dolog a jelvevőkkel is. Miből következik, hogy semmi idő sincsen elveszítve, s hogy egyidejűleg egy sürgönyt elküldeni, egy másikat pedig átvenni lehet.

A CASELLI-féle pantelegráf szabatos működésének lényeges feltétele, hogy az induló s az érkező állomás ingájának mozgásai tökéletesen egyidejűek legyenek. A lengések időtartamainak nem csupán egyidejűeknek, hanem még tökéletesen egyenlő tágasságúaknak is kell lenniök, hogy a nyelek a két állomáson együttesen, s egy és ugyanabban a pillanatban egyenlő sebességekkel is mozogjanak. Ezt az eredményt a következő berendezéssel lehet elérni. Az inga vaslencséjétől leírt ívnek a végein, és pedig ennek az ívnek az irányában, el van helyezve egy elektromágnes, melynek tekercsei a vastömeggel, midőn emez a jobb- vagy a baloldalon minden egyes lengés végére ér, épen szemközt vannak. Ebben a pillanatban egy chronométer-regulátor – az, a melyik a 387. ábrában fönt balra látható – az elektromágnes tekercsébe áramot szökkent, az illető sark az inga tömegét magához vonzza s egy pillanatra megállítja, s következésképen minden egyes kitérés alkalmával ugyanarra a kitérésre kényszeríti. Az áram megszakítását maga a chronométeringa mozgása idézi elő; az inga minden kettős lengés után egy kicsiny rugót szorít meg, s evvel megszakítja az áramot. Az áramzárásra és megszakításra szolgáló kommutátor mozgását egy pálczától kapja, mely az inga rúdjába érdes surlódással könyöklik.

E szerint a két inga szabályozása az induló s az érkező állomásokon, ezeknek az ingáknak a mozgását kísérő chronométer-ingák mozgásának egybevágásától függ. Ezek a chronométer-regulátorok, melyeknek ingái kétszer akkora sebességgel lengenek mint a pantelegráf ingái, a megkivántató legnagyobb szabatossággal vannak szabályozva, mely szabatosságot az óramű-gépezetekkel, a melyekből állanak, könnyen el lehet érni.

A vérlúgsó-papirost, a melyre a sürgönyök nyomtatódnak, gondosan kell preparálni s a megkivántató nedvességi fokon kell megtartani. Magának a papirosnak a minősége is fontos. A mi a fémes lapokat illeti, a melyekre a sürgönyt egy különös tintával írják, ezek fehér papiroslapok, melyek préssel gondosan meg vannak ezüstözve s a melyeken széles szélek vannak hagyva. Ezen felül el vannak látva három sújtással: az egyik a futónyél megindulására nézve kezdőjelül szolgál, a másik kettő a sürgöny határait jelöli meg.

Elvégre is mi sem egyszerűbb a pantelegráf működésénél. A megírt sürgönyt az áttevő készülék hengerének felületére illesztik. Az állomás tisztviselője megadja a figyelmeztető jeleket (csengetyüvel vagy más

531

módon), ezután megindítja az ingát. A sürgöny áttevése önműködő módon történik a nélkül, hogy a tisztviselőnek akármiféle beavatkozására szüksége volna, következésképen a nélkül is, hogy valami különös ismereteket kellene megszereznie. Minthogy egyszerre két sürgönyt lehet elküldeni, s ezen felül mi sem akadályozza meg valamelyes rövidített írásmódnak, például a gyorsírásnak az alkalmazását, az áttevés jelentékeny gyorsasággal mehet végbe. "CASELLI telegráfjának hosszú ingái, mondja QUET, rendszerint negyven lengést tesznek perczenként, s a nyelek egymástól 1/3 milliméternyire elálló negyven vonalat metszenek. Tehát egy percz alatt a nyelektől befutott vonalas szélső metszetek egymástól 13 milliméternyire vannak, 20 percz alatt pedig 260 milliméternyire. Minthogy a vonalas metszeteket 11 czentiméter hosszúra szabják, következik, hogy a CASELLI-féle készülék 20 percz alatt a fémes lapra írt kéziratoknak, arczképeknek vagy rajzoknak 11 czentiméter széles és 26 czentiméter magas hasonmását adja. Hogy a reprodukálás tiszta legyen, kell hogy az eredeti írás nagy betűkkel s nagyon olvashatóan legyen írva." (Rapport sur les progrès de l'électricité et du magnetisme.)

1865-ben a páris-lyoni s a páris-marseille-i vonalat megnyitották a közönség számára eme valóban csodálatos, de jelenleg nem használt rendszer sürgönyeinek áttételére. *

MEYER, franczia telegráf-tisztviselő egy autográf-telegráfot gondolt ki s állított össze, a melynek elve különbözik a CASELLI-féle pantelegráf elvétől, de a feladott sürgönyök hasonmását reprodukálva, szintén figyelemre méltó szabatossággal és gyorsasággal dolgozik.

* "Hogy a használata nagyobb elterjedést nem nyert, mondja CH. BONTEMPS egészen helyesen, ennek oka abban rejlik, hogy bizonyos tekintetben túlhaladja a közönséges igényeket; úgy látszik, hogy a közönség az írás autográfos reprodukálása iránt csak középszerű érdeklődéssel viseltetik. Ami pedig a rajzoknak vagy bármiféle ábráknak telegráfos tovaszállítását illeti, ezt csak egészen kivételes esetnek lehet tekinteni. CASELLI készüléke nagyon sok kombináczióra alkalmas; mint sajátságos kisérletet csak egy többszínű rajznak telegráfos reprodukálását említjük fel. Az áram átfutotta vascsúcs cziánkálival kék szint ad. Ha réz-csúcscsal helyettesítjük, vörös színt nyerünk. Más fémekkel s más oldatokkal különböző színek keletkeznek. Ha tehát a feladó állomáson a rajzot szétosztjuk több lapra, melyek mindegyike a rajznak az egy bizonyos színnek megfelelő részével van ellátva és ha az érkező állomáson ugyanazon a papiroson vesszük át az egymásra következő áttételeket, gondoskodva persze arról, hogy a mindegyik áttételnek megfelelő csúcsot és oldatot használjuk: többszínű rajzot fogunk reprodukálni." (Les systèmes télégraphiques, Paris, 1876.)

532

389. ábra. – Meyer autográf-telegráfja.

MEYER autográf-telegráfiának áttevő-készüléke (389. ábra) fémhenger, e körül van tekerve a sürgöny, melyet úgy kell megírni mint a CASELLI-féle rendszernél. Ezt a hengert egy rezgő lemeztől szabályozott órakerékmű egyenletesen forgatja. Egy fémvesszőcske, mely egy kicsiny vaspályára van erősítve, a henger alkotói mentén csúszik, tehát a hengeren egy nagyon szoros menetű spirálist ír le. Ez a vesszőcske össze van kötve a galvánteleppel s a vonaldróttal, következésképen a megfelelő két állomás áramkörét hol megszakítja, hol bezárja a szerint, a mint a sürgöny fémes papirosán vagy vezető vagy szigetelő részekkel találkozik, azaz a szerint, a mint vagy a papiros ezüstrétegét vagy magának a sürgönynek tintavonásait érinti. Mindeddig az áttétel elve, nem tekintve a mozgás-módok közötti különbséget, megegyezik a föntebb leírt pantelegráf elvével.

A jelvevő-készülék egy hengerből áll, a melynek forgó mozgása tökéletesen azonos az áttevö henger forgó mozgásával. Míg az egyik egyet fordúl, a másik is ugyanavval az egyenletes sebességgel szintén egy egész fordulatot tesz. Most azonban az átvevő henger felületére egy kiugró spirális van erősítve, mely spirális a henger felületének egész hosszán körül tekerődzik s a melynek menete egészen pontosan egyenlő az áttevő henger kerületének hosszával. Gondoljuk most, hogy egy papiroslap a jelvevő-henger legalsó alkotójával párhuzamosan van fektetve s hogy a készülék dolgozik. Valahányszor a vonalat áram futja át, azaz valahányszor az áttevő-készülék vesszőcskéje a sürgöny vonásait vagyis a szigetelő részeit érinti, egy pálczának a mozgása a papirost mindannyiszor fölemeli s a kiugró spirálisnak arra a pontjára nyomja, mely ebben a pillanatban az alant levő henger-alkotón van.

Ez az érintkezés a mind a két készüléktől egyidejűleg megtett teljes körülforgás folyamatában annyiszor jön létre s annyiszor szünik meg, a hányszor a vesszőcske a sürgöny vonásaival találkozik s a hányszor ezeket ismét elhagyja. De mivel egy festéklapda a kiugró spirálist olajfestékkel folyvást impregnálja, következik, hogy egy a papiros egész szélességét befoglaló egyenes vonal mentén egész sora keletkezik a fekete pontoknak és vonásoknak, melyek azonosan reprodukálják az alakját annak a vonalnak, melyet a vesszőcske a sürgöny egy körülfordulása alkalmával meghúzott. Minthogy a papiros a henger alatt oly módon mozdúl el, hogy mmden egyes körülforgásnál a vesszőcske spirálisának közeivel egyenlő úton át előre megy, a jelvevő lapján végtére is az egymásra következő vonások egész sorát fogjuk kapni, mely vonások összesége a sürgöny hasonmását fogja alkotni.

Miként a CASELLI-féle telegráfnál, úgy a MEYER-félénél is az induló

533

s az érkező állomásokon levő készülékek mozgásának tökéletes egyidejűsége kivántatik meg. Az egész feladat tehát oda irányúl, hogy az óramű mozgása, mely mótorúl szolgál, szabályoztassék. Látni való, hogy ha a CASELLI-féle telegráf nem egyéb, mint BAIN elektro-chemiai telegráfjának egy olyan különös gépezettel való kombinácziója, a melynek egyidejűségét az elektromosság szabályozza: a MEYER-féle készüléket a CASELLI-féle telegráfnak a MORSE- és HUGHES-féle rendszerek bizonyos részeivel való kombinácziójának tekinthetjük.

MEYER és CASELLI autográf-telegráfjai az 1881-ki elektromos kiállításon szerepeltek. * Ugyanott még egy harmadik rendszer, a LENOIR-é, valamint EDISON autográf-telegráfja is látható volt. A LENOIR-féle készüléknél a sürgönyt szintén fémpapirosra szigetelő tintával írják; az átvevő

* Az 1883-iki bécsi elektromos kiállításon is ki voltak állítva. Ford.

534

állomáson a sürgönyt gliczerin-tintával megtöltött irídium-hajcső nyomtatja le; valahányszor az áttevő készülék vesszője szigelt részen, azaz a sürgöny valamelyes vonásán megy át, az átvevő állomás elektromágnesének fegyverzete a hajcső csúcsát mindannyiszor a papiroshoz nyomja s hasonló vonást nyomtat. Az áttevő s az átvevő készülékek mozgásainak egyidejűsége miatt az ily módon húzott vonások összesége a sürgöny hasonmását adja.

EDISON amerikai feltaláló szintén állított ki egy autográf-telegráfot. Eme rendszer áttevő- s átvevő készülékei azonosak. A mozgást egy elektromos mótor hozza létre s egy kúpinga szabályozza; ez a gépezet mindegyik állomáson egy-egy hengert forgat; a feladó állomás hengerére a sürgönyt, a másik hengerre pedig az átvevő papirost tekerik. Az útnak indítandó sürgönyt lágyas papirosra írják, és pedig nem szigetelő tintával, hanem egy kissé kemény közönséges czeruzával, minélfogva a papiroson benyomódások keletkeznek; az így kezelt írás minden vonásának a papiroson gödrös nyoma van. Az áttevő henger forgása egy, a felületén levő keskeny lemeznek spirális-vonalú mozgását hozza létre; eme lemez végébe egy lyuk van vájva s ebbe a lyukba ismét egy kicsiny s mozgékony aczélcsúcs van illesztve, mely csúcs a sürgöny papirosának nekifekszik. Míg a lemez a papiros sima részeivel találkozik, mindaddig a csúcs a lemez síkjában marad; de ha egy gödörrel vagyis egy írott részszel jő szembe, a csúcs lebillen. Ez a mozgás alkalmas érintkezés segítségével az áramot a vonalra szökkenti. Az átvevő hengernek ettől az áramtól működésbe hozott iróvesszeje ugyanabban a pillanatban a hengert burkoló papiroson kék vonást húz, s ez így van mindannyiszor, midőn az útnak indítandó sürgöny benyomódásai a csúcsot lebillentik. Az ily módon nyert vonások összesége tehát a sürgöny írásának autográfiai hasonmását adja.

Az imént leírt készülékek valamennyien mind igen szellemesek; de miként már a CASELLI-féle pantelegráfról szólva mondottuk, inkább elméleti érdekkel, semmint valódi gyakorlati fontossággal bírnak, mert magánosoknak csak nagy ritkán van szükségük irataiknak autográfiai áttételére.