Hogy az áttevők érzékenységét öregbítsék, az érintkezéseket többszörösítették. ADER mikrofonos áttevőjében a szénpálczák száma tizenkettőre rúg; a pálczák kettős-rostély alakjában 24 lyukkal vájt három szénllécz közé vannak illesztve, miként ezt a 453. ábra, mely a készüléket alulról nézve tünteti fel, mutatja. Ez az EE rostély a D fenyűfa-asztalkának (454. ábra), mely egy írópolcznak hajlott födelét képezi, a belső lapjára van erősítve. B-nél látjuk az áttevő gerjesztő tekercsét. C egy akasztó-horog, mely egyúttal a csengetyűk áramkörének kommutátoráúl

---

625

is szolgál; a csengetyűk ébresztő gombja M-nél van. A készülék a végből, hogy az átteendő hangokhoz nem tartozó rezgések vagy lökések visszatarttassanak vagy megsemmisíttessenek, ólomalapzaton nyugszik, a melyet megint kaucsuk-lábak tartanak. Később látni fogjuk, hogy az eme rendszerbeli áttevőket szinházi előadások hallgatására alkalmazzák. Az ily hallgató próbák 1881 őszén az elektromos kiállítás látogatóinak kíváncsiságát a legnagyobb mértékben felkeltették.

PAUL BERT és D'ARSONVAL mikrofonjában a szénpálczák nagylapú csoportban vannak. A következőkben DU MONCEL szerint közöljük e feltalálóktól kigondolt három rendszer leírását. E rendszereket a 455., 456. és 457. ábrák tüntetik elő.

"A 455. ábrabeli rendszer két átlyukasztott lapba függélyesen fűzött szénpálczák sorából áll; a lapok lyukai a pálczák mozgás-irányának vezetői. A pálczák alsó részei a csőben levő higany-fürdőbe merülnek, s a higany, mely mindnyájukat egyenlőképen hajtja fel, igen érzékeny rugót képvisel. Ugyane pálczák felső része gyengén rászorúl egy platinázott vagy nikkelezett fémlemezre, mely a beszéd rezgéseit veszi át. Az áram a

455. ábra. – Bert és d'Arsonval mikrofonja.

---

626

lemezen át lép be, a szeneken ágakra oszolva száll le s a higany-fürdőn át lép ki."

"A szeneknek a lemezekre gyakorolt nyomása könnyen szabályozható: csak a higany szintjét kell a csőben változtatni; sőt mi több, a nyomás mindegyik szénre nézve ugyanakkora, a mi e készülékek helyes szerkezetének egyik lényeges feltételét valósítja meg. Ez a készülék igen jó eredményekre vezetett, de mivel a higany alkalmazása nem valami praktikus, PAUL BERT és D'ARSONVAL-nak azon kellett lenniök, hogy egyszerűbb szerkezetet keressenek, és sikerült is a 456. és 457. ábrákban előtüntetett kombinácziókat, melyek a nehézség hatásain alapulnak, feltalálniok. Mindazonáltal eme minták nem ugyanazokra a viszonyokra vonatkoznak. Az egyik, a 456. ábra mintája, a beszélő szavait, melyeket a szomszédja már nem hall, könnyen viszi át nagy távolságra. Ellenben a másik készülék, a helyett, hogy a külső zajt mellőzné, a szavakat s az éneket a kiindulópontjuktól meglehetős távolságban is felfogja."

"A két rendszer elseje egy platinázott vagy nikkelezett rezgő lemezből áll, a melynek felületére nikkelezett csövekbe fűzött szénpálczák sora merőlegesen támaszkodik; ezek a csövek két átlyukasztott gyűrűben szabadon csúszhatnak s hosszúságaikat a széncsúcsok csak néhány milliméterrel haladják meg, tehát jó vezetők. A csöveket tartó két gyűrűn keresztül nyúlik egy középső cső, mely kívülről hangtölcsérben végződik s a melynek másik C vége a hártya közepe előtt torkollik."

---

627

"A tölcsértől összegyűjtött rezgések a cső közletésével átvivődnek a lemezre, mely ebonit-dobozba van erősítve s a melybe az áram a szorító-gyűrűn át lép be. Az áram ezután a szeneket futja át, innét a gyűrűkbe s azután a készülék lábába fut. Az egészen fémből álló láb el van látva egy csuklóval, melylyel a készüléket többé-kevésbbé hajolt helyzetbe lehet hozni, s ily módon a szeneknek a lemezekre gyakorolt nyomását igen egyszerűen változtathatjuk. Ezt az áttevőt 15–30 ampère erősségű áramok bátran átfuthatják, s a beszéd ¹/₃–¹/₂ ampère-nyi változásokat idéz elő, a melyek elegendők arra, hogy több MORSE-telegráfot

működésbe hozzanak. Ezekben a vezetőkben a beszéd nagy erősséggel tevődik át."

"Természetes, hogy ennél a rendszernél is egy gerjesztő-tekercset használnak, átvevő készülékül pedig egy közönséges telefont."

"A második rendszer, melyet a 457. ábra tüntet elő, egészen ugyanarra az elvre van alapítva. Áll pedig egy velezengő-szekrényből, mely hasonló a húros hangszerek velezengő szekrényéhez, vagy pedig egy egyszerű ebonit- vagy fenyűfa-asztalkából, mely az érintkeztetők egész sorával van ellátva. Ezek az érintkeztetők nikkelezett kicsiny szénhengerekből állanak, mely hengerek a szekrény egyik oldalára merőlegesen függő közös fémtengelyre vannak fűzve. Mozgásuk egymástól független, s mindegyikük

---

628

egy keresztben álló elektromos lámpabeli-szénpálczára támaszkodik, mely pálcza gyűjtőül szolgál s átveszi a velezengő-szekrény vagy pedig az asztalka rezgéseit. A szeneknek a gyűjtőre gyakorolt nyomása a szekrény hajlásához képest gyengébb vagy erősebb; a szekrényt vagy egy csuklós lábra lehet erősíteni, vagy pedig a teremben két drótra lehet felfüggeszteni. Ekkor a drótok hozzák-viszik az áramot. Az áram a felső tengelyen lép be, a szenek között megoszlik, s a gyűjtőn át lép ki. Az érintkeztetők száma akkora lehet, a mekkorának akarjuk, épen úgy, mint a szekrény méretei."

"D'ARSONVAL szerint ez a készülék a hangokat s a legcsekélyebb neszt bámulatra méltó könnyűséggel gyűjti össze, s hogy úgy mondjuk, egy igen érzékeny nagy fület képvisel. A készülék igen halk beszélgetést 10 méternél nagyobb távolságból is fel fog, a nélkül, hogy a hang színezete csak a legkevésbbé is megváltoznék". (Le Téléphone).

A párisi BOUDET-nek mikrofonos áttevője (458. ábra) hat retorta széngömbnek egyesítéséből áll; e gömbök egy üvegcsőben vannak, a melynek átmérője valamicskével nagyobb mint a széngömböké. E gömbök tehát

---

629

Idézhetnénk még különböző mikrofonos szénáttevőket, mint például a MAICHE, GOWER-BELL, HERZ, LOCHT-LABY stb. áttevőit. De mivel mindezeknek az elve ugyanaz, a leírtuk készülékektől csakis a többszörös érint-

---

630

keztetők megváltoztatott berendezésében különböznek, mely érintkeztetők majd nagylapú, majd lánczolatos kapcsolatban vannak. Mindazonáltal a legutóbbi, a LOCHT-LABY-féle készülékben csakis egy egyszerű szénlapdacs van, mely gyenge rugókkal egy állványra erősített parafalapra van ragasztva; ezt a lapdacsot egy fém-gát szorítja.

Különben mindezek az áttevő-rendszerek közönséges telefon-átvevőkkel működnek. De hozzá kell tennünk, hogy, habár a dolog a gyakorlatban így áll, mégis konstatálták, hogy a hangokat egyszerű mikrofon-készülékekkel is át lehet venni; ez a rendkívüli tény hathatósan támogatja azt az elméletet, a mely szerint a telefon s a mikrofon tüneményeinél az alkalmazott anyagok molekuláris mozgásának túlsúlya van. Ez arra késztet bennünket, hogy még egyszer felemlítsük, hogy a beszédnek rezgő lapok nélküli telefonok közletésével való átvitele is sikerült, a mint eleintén a zenei hangokat vitték át. *

* A leírt telefon- és mikrofon-rendszerekétől eltérő elveken alapuló rend~ szerek is vannak, a melyek egyike, a kondenzátoros átvevő, a BELL-féle telefonokkal is versenyez. Ezt az eszközt, elméleti szempontból érdekes több más rendszerrel együtt, kimerítően írja le BARTONIEK GÉZA, Az elektromos halló és beszélő készülékekről czímű czikkében (Természettudományi közlöny, 1883, 4091.) Ford.

---

631

2. A telefon s a mikrofon különböző alkalmazásai.

Alig egy évtizede, hogy GRAHAM BELL a nyilvánosságra hozta azt a csodálatraméltó műszert, melylyel a beszéd hangjait az elektromosság közletésével távolságban reprodukálni lehet. Az első találmányból eredő száz más találmány, többé-kevésbé változtatott s a feltalálók kitűzte feltételeknek többé-kevésbé megfelelő kombinácziók segítségével, ugyanezt a feladatot oldotta meg, de elmondhatjuk, hogy a nélkül oldotta meg, hogy tökéletességre nézve az első telefont felülmúlná. Nem marad egyéb hátra, mint hogy a telefon-készülékek különböző alkalmazásairól is szóljunk egy szót.

459. ábra. – A telefonok felfüggesztés-módja; Pollard és Garnier rendszere.

Az ember azt várhatta volna, hogy a telefon arra lesz hivatva, hogy az elektromos telegráfot kiszorítsa. A közlekedés eme módjának valóban nagy előnye van a régi fölött: hogy vele éljünk, nincs szükség előzetes oktatásra, holott még a legegyszerűbb telegráf-készülékek is csak olyan tisztviselők kezei között működnek, kik rendszeres, néha elég hosszas és nehéz előzetes tanúlmányokat tettek. De evvel a bizonyára nem megvetni való előnynyel szemben a telefonos közlekedésnek szembetünő hiányai vannak: valamennyi közül az első, melyben a mutatólapos telegráfokkal osztozik, az, hogy az átvitt izenetnek semmi nyomát sem hagyja hátra. Egy másik hiány a közlekedésnek viszonylagos lassúsága. A megelőző fejezetekben láttuk, hogy mennyi s máskülönben szerencsés igyekezettel voltak azon, hogy az elhalmozott vonalakra nézve szükséges gyorsított áttevést javított eszközökkel, automatikus és duplex rendszerekkel, többszörös nyomtató telegráfokkal, stb. elérjék. Ebből a szempontból a telefon nem

---

632

vetélkedhetik a szóban forgó készülékekkel. Végre, a közlekedésnek ez a rendszere alá van vetve zavaroknak, melyekről röviden már megemlékeztünk s a melyek a vonalon való áramszétszóródásból, a szomszédos drótok befolyásából, a szomszédos áramok elágazódásától létrehozott jelek összekeverődéséből erednek.

460. ábra. – A telefonok felfüggesztés-módja; Bréguet éa Roosevelt rendszere: S csengetyű; F és F' felfüggesztő gamók; cab függő kommutátor, mely a csengetyűt, midőn a telefon a felfüggesztő gamóján van, a vonalba igtatja.

Úgy látszik tehát, hogy a telefonos közlekedés sohasem lesz veszélyes vetélytársa az elektromos telegrafiának. Mindazonáltal máris nagy gyakorlati fontosságra tett szert, persze hogy csak egészen különös körülmények között. A nagy administráczióknál, a hadseregnél, a tengerészetnél, a nagy gyárakban, a bányákban, a kereskedelmi kikötőkben stb. a telefon-berendezések a legjobb szolgálatokat tehetik, a minthogy teszik is. Mindenütt, hol sűrűn

---

633

kell az értesítéseket áttenni, ez a rendszer elsőséget érdemel a telegrafia fölött és pedig a fentebb jelzett azon egyszerű oknál fogva, hogy a szóban forgó értesítéseket bárki átteheti vagy átveheti. Az ipar s a kereskedelem fontos középpontjaiban, a városok tömegében a telefon jelenleg már szükségessé vált közlekedő eszköz. Társulatok alakúltak, hogy a magánosok közbenjárói legyenek; az Egyesült Államoknak s Angolországnak minden, valamennyire is nevezetes városában a telefon-hivatalok felhasználóinak száma szemlátomást növekszik s ez a lendület a közel jövőben bizonyára még nyomatékosabb lészen.

461. ábra. – A hivatal közlekedése egy előfizetővel.

Nem terjeszkedhetünk ki mindazokra a részletekre, melyek szükségesek volnának, hogy megértessük, hogy miképen működik az efféle berendezés. Mindazonáltal meg fogjuk kisérteni, hogy róla általános fogalmat nyújtsunk.

Valamely telefon-hivatalnak az a szerepe, hogy ugyanannak a városnak valamennyi előfizetőjét összeköttetésbe hozza. Mindegyik előfizetőnek külön vonala van, mely a középponti hivatalba vezet; midőn a többi előfizető valamelyikével beszélni akar, útnak indít egy jelet, mely a középponti hivatal csengetyűjét szólaltatja meg. Egy elektromágnes, mely az előfizető sorszámának felel meg, működésbe jön, az ébresztő-csengetyű helybeli áramköre záródik s ugyanekkor egy kicsiny lap koppanással lebukva, a szólító előfizető sorszámát tárja fel. Az alatt az ablakocska alatt, mely el

---

634

462. ábra. – A középponti telefon-hivatal-terme Párisban.

463. ábra. – A drótok megérkező helyisége a középponti hivatalban.

---

635

van látva az előfizetők rendbe szedett sorszámaival s ezeknek jelző lapocskáival, el vannak rendezve a kommutátorok, melyekkel akár két tetszés szerinti előfizető között, akár pedig a hivatal s egy előfizető között a kapcsolatot helyre lehet állítani. A megértett felhívás után egy tisztviselő a telefonja drótját egy rézrúdra akasztja, mely rúd megfelel az illető külön vonalnak s a beszélgetés megkezdődik. Az előfizető megnevezi ugyanannak a hivatalnak (vagy ugyanabban a városban lévő másik hivatalnak) azt az előfizetőjét, kivel összeköttetésbe kíván lépni. Az első esetben a tisztviselő megnyom egy gombot, mely megindítja a kívánt szám csengetyűjét, ezután a két számot egy dróttal összeköti, s ebben a pillanatban a két előfizető közötti közlekedés helyre van állítva. Midőn az összeköttetésbe hozandó előfizetők nem tartoznak ugyanahhoz a hivatalhoz, a kapcsolat az egyik hivataltól a másik hivatalhoz intézett közlemény alapján jön létre; most egygyel több közbenjáró van, de azért a közlekedés szintén igen könnyű.

A telefon-hivatalok rendszerének (Párisban tíz hivatal van, egy központi hivatallal) berendezése sok elektro-mechanikai körülményes problemák megoldása után vált lehetségessé; ezek a szerfelett szellemes megoldások megérdemelnék, hogy leírjuk; de helylyel nem rendelkezünk s kénytelenek vagyunk, hogy az olvasót különleges munkákra utaljuk.*

3. Színházi előadások meghallgatása.

A telefonia, első föllépése idejében lelkesedésnek, sőt mondhatjuk, rajongásnak volt a tárgya, a mi mindannyiszor, midőn egy fontos s némileg váratlan felfedezés felkerűl, természetszerűleg nyilvánúl. Hirtelenében ezerféle, érdekesnél-érdekesebb alkalmazásnak homályos körvonalai tüntek fel. Néhányat azok közül, melyek jelenleg, legalább is a nagy városokban, mintegy bevett szokássá váltak, már felemlítettünk. Még csak néhány szót kell szólanunk azokról a kisérletekről, melyek egy másik irányban tétettek, hogy az első pillanatban föléledt remények egyikét megvadósítsák. Az ember avval kecsegtette magát, hogy e csodálatraméltó készülékek segítségével nemsokára mindenki a lakásán fog élvezhetni hangversenyeket, színházi előadásokat, hogy részt fog vehetni gyülekezetekben,

* L. különösen DU MONCEL, Le Téléphone czímű kitünő monografiáját, mely munka a Bibliothèque des merveilles egyik része. (L. szintén TH. SCHWARTZE művét: Telephon, Mikrophon und Radiophon, mely a HARTLEBEN-féle Elektrotechnische Bibliothek VI-ik kötete. Ford.)

---

636

tanácskozmányokban, hogy meg fog hallgatni beszédeket, a nélkül, hogy kandallója mellől távoznia kellene. Tétettek is próbák és kísérletek, melyekből csakugyan kitűnt, hogy a telefoniának ilyetén alkalmazásai nem tartoznak a teljes lehetetlenségek közé. De hogy ez alkalmazásokat igazán praktikusoknak tekinthetnők, ettől talán még nagyon messzire vagyunk.

Nem hallgathatjuk el eme kísérletek közül a legnevezetesebbet s a legdöntőbbet: szólani fogunk azokról a telefonos előadásokról, melyeket 1881 őszén a Palais de l'Industrie-ben, az elektromos kiállítás négy termében rendeztek. Számos és türelmetlen közönség a "füleivel" minden este jelen lehetett az opera-színház előadásain, meghallhatta az énekesek hangját, a zenekari kíséretet, sőt még a néző közönség moraját és tapsát is.

Ezen előadásokhoz ADER mikrofonos rendszerének telefonjai fogadtattak el, tnely rendszernek átvevőit s ezután az áttevőit már leírtuk. Az operaház s a halló-termek közötti távolság 2 kilométer lévén, egy áttevő elegendő volt arra, hogy egy alkalmas teleppel 4 dupla-telefont vagyis 8 átvevőt teljes működésbe hozzon.

A súgólyuk mindkét oldalán, a korlát mentén, az operaház színpadával szemben tizenkét áttevő volt elhelyezve, mely áttevők mindegyikének megvolt a maga telepe és gerjesztő tekercse. (464. ábra). Az áttevőket a halló termek átvevőivel földalatti drótok kapcsolták össze; ezekhez az általános megjegyzésekhez mit sem kellene hozzátennünk, ha nem mutatkoznék szükségesnek, hogy kiterjeszkedjünk egynémely részletére azon óvó intézkedéseknek, melyek hivatva valának, hogy eme kivételes körülmények között a hallást a lehető legtökéletesebbé tegyék.

464. ábra. – Telefonos előadások. Az Ader-féle áttevők elhelyezése az operaház szinpadán.

---

637

Mindenek előtt újra felemlítjük, hogy ADER mikrofonos áttevői kaucsuk-lábakon nyugvó ólom-talapzatra vannak erősítve. E berendezés czélja az, hogy a színpad padlójának a színészek mozdulataitól eredő lökéseitől, nevezetesen pedig a balletek alkalmával keletkező, sokkal erősebb rázkódtatásoktól előidézett recsegések mellőztessenek. A különben is kevéssé rugalmas ólomtömegek tehetetlensége hathatósan ellenáll eme háborgatásoknak.

465. ábra. A áttevők s az átvevők berendezése s közlekedése az operaházi előadások meghallgatásánál.

A hallás módján ADER-től tett érdekes újítás abban áll, hogy mindegyik hallgató a színpad két oldalával van összeköttetésbe hozva. Míg az

---

638

egyik telefon, például a jobb fülhöz tartott telefon, a színpadnak az egyik oldalán levő egyik áttevővel van összekötve, addig a másik, a balfülhöz tartott telefon a színpadnak a másik oldalán levő áttevők egyikével van kapcsolatban. E berendezés okát könnyű belátni. Igaz ugyan, hogy ugyanazok a hangok, például az énekes hangjának rezgései, egyszerre hatnak valamennyi áttevőre; mindazonáltal az énekes, a színpadon elfoglalt helyzetéhez képest, nincsen az áttevők mindegyikétől ugyanabban a távolságban, minélfogva az áttevő annál nagyobb erővel fogja az éneket visszaadni, mentül kisebb lészen a hangforrástól való távolsága. A hangérzet, mely teszem a jobb füllel közlődik, erősebb lesz a bal füllel közöltnél. Tegyük fel, hogy a színész odébb megy; ez a viszony is megváltozik s most a bal fül lesz erősebb hatásnak kitéve. Ezen a módosúlásoknak az lesz az eredménye, hogy a hallgatónak fogalma lesz az énekeseknek a színpadon való illető helyzetéről s a mozgásaikról, s hogy ilyeténképen bizonyos illúzió keletkezik, mely illúzió hasonló ahhoz, melyben az a hallgató ringathatná magát, ki az előadáson tényleg jelen volna, de a szemeit behunyná.

---

639

Ezen előadásoknak nagy volt ugyan a sikerök, de a berendezés nagyon költséges volt, * s kételkedünk benne, hogy a kiváncsiságon kívül valaha még más érdeket is fölébresztenének. Bármekkora legyen is az elérendő tökéletesség a hangszerek és az énekesek hangjainak hű átvitele szempontjából, a telefonos hallások még sem fogják sohasem pótolni a színészek játékának, taglejtéseinek s arczkifejezéseinek szemmel való kisérése hiányát s elvégre is sohasem lesz meg az a sajátszerű kellemük, mely valamely zenei vagy drámai előadást képező valamennyi hatás együttességéből ered. Talán csak a hangszeres hangversenyek "vak" és magányos meghallgatása lenne kevésbé unalmas. De a telefonok eme különös alkalmazásának jövőjére vonatkozólag tett kifogásaink semmi tekintetben sem csökkentlietik tökéletességükön való bámulatunkat, a melylyel a hangok átvitele problemáját egy olyan zenekarról s egy olyan színpadról, mint a milyen a nagy opera zenekara s színpada, megoldották.

Szóljunk még néhány szót a mikrofonos eszközöknek a zeneművek reprodukálására való alkalmazásáról. Szólani fogunk pedig egy kombináczióról, melyet ADER az elektromos kiállításon valósított meg s a melynek segítségével a látogatók a Palais de l'Industrie mindegyik pontjában meghallgathattak vadászkar-négyeseket, melyeket négy énekes egy különös alakú áttevő előtt adott elő. A készülékek együttességét ADER trombitájának nevezték.

466. ábra. – Ader trombitája.

Miként a 467. ábra mutatja, az áttevő egy telefonos hangtölcsérből áll, a mely fel van szerelve egy erős lemezzel, a melynek közepére egy platinakorong van erősítve. Egy platinacsúcscsal tetszés szerint szabályozhatjuk a rezgő lemezzel való érintkezést.

A négy átvevő, melyek, miként a 466. ábrából kitűnik, körívben vannak sorjába rakva, mindegyike egy trombitából áll, melynek szája egy szekrényből indúl ki. E szekrény belsejében, a trombita tölcsérének nyilásával szemben, az LL igen vékony fenyőfa-lemez van. A lemez mogött az AA patkó-mágnes el van látva két lágyvas-lemezkével, melyek

467. ábra. – Ader trombitájának áttevője.

* E berendezés költségei állitólag 160,000 frankra rúgtak.

---

640

* A mikrofonos készülékek érdekes alkalmazásai közül felemlítendők még EDISON mikro-tasimétere, HUGHES audiométere és gerjesztős mérlege, MC EVOY tenger alatti fémtárgy-keresője, mely készülékek SCHWARTZE idézett művében is le vannak írva. A telefonnak a sebészetre való alkalmazására nézve l. BARTONIEK idézett czikkét. Ford.

---

641

4. A radiofonia. Graham Bell fotofonja.

GRAHAM BELL szép találmányáért, a telefonért, alig nyerte vala el a franczia Institut-től a nagy Volta-díjat, Francziaországnak legnagyobb tudományos jutalmát, s a tudományt máris egy új, az előbbeninél, hogy úgy mondjuk, még meglepőbb felfedezéssel gazdagította.

Nem kevesebbről van itt szó, mint a zenei vagy beszédi hangoknak fénysugárral való átviteléről: ez oknál fogva kapta BELL-töl az ezen átvitel megvalósítására kigondolt eszköz a fotofon nevet. A telefon áttevője s átvevője között, bármiféle legyen is a rendszer, egy közlető, egy anyagias vezető van, mely a hanghullámok rezgéseit változó vagyis hullámzó elektromos áramok alakjában szállítja tova; a fotofon áttevője s átvevője között ez a fémdrót eltűnik s fénysugárral helyettesíttetik, úgy, hogy a hang üres (azaz súlyos anyagot nem tartalmazó) téren tevődik át, mivelhogy a fénysugarak maguk az üres térben is terjedhetnek. Egyébiránt ama nehány év óta, hogy a fotofon felkerűlt, az elv, a melyen alapszik, kibővült ; jelenleg be van t. i. bizonyítva, amiként ezt különben már kezdetben a feltaláló is gondolta, hogy a hősugaraknak és a fotografiai vagyis chemiai sugaraknak ugyanaz a hatásuk van, mint a fénysugaraknak; ez oknál fogva azon tünemények összességét, melyekben ez a hatás nyilvánul, közmegegyezéssel radiofoniának nevezték el.*

A fotofon feltalálására BELL-t egy egyszerű testnek, a szelémiek, ennek a BERZELIUS-tól hetven évvel ezelőtt feltalált metalloidnak, sajátszerű tulajdonságai vezették. Ez a test az elektromosságot vezeti, és pedig mind megömlesztett állapotában (210°-nál olvad), miként ezt KNOX 1837-ben kimutatta, mind pedig közönséges mérsékletnél, a mikor is különös allotróp állapotával tűnik ki, mely állapotát 1852-ben HITTORF írta le. A szelén, melynek színe sötétbarna, szétszórt fényben majdnem fekete, üvegnemű állapotában pedig igen fényes; vékony pikkelyek alakjában vörös és átlátszó. Ha a megolvasztás után lassan ki hagyjuk hűlni, szemcsés-kristályos szerkezete és fémes külseje lesz. Ez az a változata a szelénnek, mely az elektromosságot a léghőmérsékletnél vezeti. De vezetőképessége igen

* A tulajdonképeni radiofonia abban áll, hogy a fénysugaraknak a különböző anyagokra való hatása – az elektromosság közbejötte nélkül is – hangokban nyilatkozik. A radiofoniára nézve, rnelylyel, mint az elektromossághoz szorosan nem tartozó tágygyal, szerzőnk csak mellékesen foglalkozik, l. még BARTONIEK GÉZA közleményét a Természettudományi Közlönyben, XVI. K. 331. l. Ford.

---

642

változékony, miként ezt MAY és WILLOUGHBY SMITT, midőn a szelénnek a tengeralatti kábelekre való alkalmazására nézve kísérleteket tettek, felismerték. E tudósok megmutatták, hogy ez a változékonyság a fény hatásától függ s eme tulajdonságnak felfedezése sok tudós vizsgálatainak lőn kiindúló pontjává. Addig a tudósok a szelén vezető képességét a galvanométerrel tanúlmányozták. Ekkor eszébe jutott BELL-nek, hogy ezen eszköz helyett a telefont használja, a melynek érzékenysége sokkal nagyobb. "A kérdést tanúlmányozva, mondja BELL, láttam, hogy másként kell eljárnom, mint a hogy eleintén eljártak, és pedig azért, mert a telefonnal való hallás okai hasonlók lévén azokhoz, a melyek az elektromos gerjesztést létrehozzák, csak annyiban lehet hatást elérni, a mennyiben az alkalmazott elektromos áram erősebb állapotból gyengébbe megy át, és megfordítva; második sorban pedig azért, mert az összes hatás arányos az áram intenzitás-különbségeinek összegével. Előttem tehát nyilvánvaló volt, hogy a telefon a szelénben létesített hatást csak abban a pillanatban foghatja fel, a melyben a szelén a világosságból a sötétségbe jut és megfordítva, továbbá hogy észrevevésre alkalmasabb hatásokat csak úgy lehet kapni, ha ezek a fényerősség-változások elég szaporák arra nézve, hogy hangrezgések létrejöttét lehetővé tegyék, szóval a fényhatásoknak időszakosaknak kell lenniök. Valóban, már régóta észrevettem, hogy elszigetelt hangok a telefonban észrevehetetlenek maradtak, holott midőn az áttevő áram megszakításaitól megsokszoroztattak és egymáshoz közelíttettek, észrevehetőkké váltak."

"Ekkor az a gondolat villant fel bennem, hogy a fény behatásaival hangokat idézzek elő, s a kérdést alaposabban tanúlmányozván, azt gondolám, hogy az elektromos behatás létesítette összes halló-hatásokat a szelénre vetített fénysugár intenzitás-változásaival is el lehetne érni s hogy eme hatások határa csak ott volna, a hol a fénynek ezen anyagra való hatása is megszűnik; de mivel ezt a határt az érzékeny lapra parabolás tükörrel vetített párhuzamos sugarakkal elég messzire lehet terjeszteni, azt gondolám, hogy ily módon lehetséges volna valamely ponttól egy másik pontig, minden vezető drót nélkül az áttevő s az átvevő között, telefonos közlekedést létesíteni. Nyilván való, hogy eszmémnek gyakorlatiassá tételére szükséges volt, hogy olyan készüléket szerkesszek, mely alkalmas arra, hogy a fényt a beszédnek behatása alatt hatásossá tegye s ily módon találtam rá arra a rendszerre, melyről jelenleg beszélek."

Az imént idézett hely mutatja, hogy milyen eszme-lánczolat vezette BELL-t a fotofon feltalálására. Lássuk most, miképen valósítá meg eszméjét. Kisérletei nagyszámúak valának s a készülékeket sokféleképen változtatta. Mi csak arra fogunk szorítkozni, hogy a fotofonnak azt a két

---

643

alakját írjuk le, a melyeket a zenélő fotofon és a beszélő fotofon elnevezésekkel lehet jellemezni.

A 469. ábrában M egy síktükör, melynek felületére párhuzamos fénysugárnyalábot, mint a milyenek a napsugarak, vetünk. A nyalábot, miután visszavetődött, az L'' lencse fogja fel s gyujtó-pontjába, D-be gyűjti össze. A fénysugarak, miután ebben a pontban egymást keresztezték, egy ugyanakkorra gyujtótávolságú második lencsére esnek s újra párhuzamosakká lesznek. Egy harmadik lencse, L, a sugarakat a P telep telefonos áramkörébe igtatott S szelénlapra veti.

469. ábra. – Bell zenélő fotofonja.

Hogy a szelén elektromos ellenállását megváltoztassuk, D pontba egy korongot teszünk, mely korong kerületén, miként a fenakisztikóp korongjain, bizonyos számú lyuk van vágva. A korong a lencsék tengelyére merőlegesen s úgy van állítva, hogy gyujtópontjuk a lyukak egyikével összeessék. Ha már most a korongot a tengelye körül többé-kevésbbé gyorsan forgatjuk, a fénynyaláb, valahányszor egy lyukra akad, tova fog terjedni, de midőn a korongnak két-két lyuka közötti teli közökre talál, melyek az útjába esnek, vissza lesz tartóztatva. Nyilvánvaló, hogy mentül nagyobb a lyukak száma s mentül nagyobb a koronggal közölt forgó mozgás sebessége, annál nagyobb lesz a fénynyaláb meg-megszakításainak száma is. Tegyük fel, hogy a lyukak száma 40 s a sebesség 25 fordulat másodperczenként: a fénynyaláb meg-megszakításainak száma ugyanebben az időközben 1000 lészen. A miből az következik, hogy a szelénlap vezetőképességében, s következőképen a telefonos áramkörben keringő áram erősségében is ugyanennyi változás jön létre, s már most a készülék rezgő lemeze is ugyanennyi rezgést fog tenni. Valóban az A hallgató zenei hangot fog hallani, mely hang magassága arányos lesz a korong forgás-sebességével.

Az imént leírt fotofon, az igazat megvallva, nem hangrezgéseket visz ama rezgéseket tulajdonképen a fény idézi elő, a fény teremti meg a megszakgatásaival s ezeknek a szelén vezetőképességére gyakorolt hatásával. Azonban BELL megmutatta, hogy miként lehet a zenélő telefont, ebben az alakjában, jel-áttevőként használni. E végből a forgó korong

---

644

---

645

Nem fogunk hosszasabban foglalkozni ez utóbbi fotofonos kísérletekkel, melyek tudományos szempontból igen érdekesek ugyan, de mivel az elektromossághoz már nincsen közük, tárgyunk körén kívül esnek.

472. ábra. – G. Bell fotofonos kisérletei.

Eljutottunk a beszélő fotofonhoz.

473. ábra. – Beszélő fotofon. Az áttevő első berendezése.

Ennél a készüléknél az áttevő szükségképen módosítva van, mert a szavak rezgéseit, nem pedig egyszerű megszakgatott fénysugarakat kell áttenni. A 473. ábrában a feltalálótól először alkalmazott rendszert látjuk. Ez egy egyszerű telefonos tok, mely az E hangtölcsérrel s az ll rezgő lemezzel van felszerelve. Eme lemezhez a PP mozgékony lap, melybe rések vannak vágva, van erősítve. Egy ehhez hasonló második lap úgy van mögéje téve, hogy a rések, midőn a készülék nem működik, pontosan összevágjanak. Ekkor tehát a fénynyaláb mind a két lapon merőlegesen hatolhat át. De midőn a beszéd rezgései a lemezre hatnak, emennek mozgásai a reá erősített mozgó lap mozgásait hozzák létre. Ebből következik, hogy a fénynyaláb időszakonként ki lesz oltva s kisebb-nagyobb módosulásokat szenved, a melyek ismét az átvevő szelénjére, a telefonos áramkör áramára hatnak. Ez az áramkör különben úgy van berendezve, miként azt fentebb láttuk.

---

646

Mindazonáltal ezt az első berendezést abbahagyták; sokkal jobbnak bizonyult a következő berendezés.

474. ábra. – A beszélő fotofon áttevője.

Az áttevő alakja ugyanaz mint a megelőzőé; de a lemez (474. ábra) egy megezüstözött vékony üveg vagy csillámlap, mely tehát egy tükröt képvisel, a melyre egy hatalmas fényforrásnak, az elektromos fénynek, vagy még jobb a napfénynek sugarai esnek. A lemez visszaverte fénynyaláb, miután egy lencsén, mely a sugarakat párhuzamosakká teszi, áthaladt, az átvevőre esik. A fotofonnak ez a második része (475. ábra) ezüstözött rézből készült M parabolás reflektorból áll, melynek átmérője körülbelül 70 centiméter s a melynek gyujtópontjában a telefonos áramkörrel közlekedő szelén van megerősítve. Az átvevő eme fontos részének mely a fotofonnál ugyanazt a szerepet játszsza, a melyet a szén a mikrofonos készülékeknél játszik, a következő szerkezete van. A sárgaréz-korongoknak egy egész sorában e korongok valamivel kisebb átmérőjű csillámkorongokkal vannak egymástól elkülönítve: az egész hasonlít egy hengerhez, melynek külső palástja párhuzamos körös rovátkákkal van barázdálva. Ezeket a térközöket tölti ki a szelén, melynek felülete kicsiny tömegéhez képest ily módon jelentékeny. A páros sorszámú sárgarézkorongok

475. ábra. – A fénysugarak útja a beszélő fotofonban.