FÜGGELÉK A MAGYAR KIADÁSHOZ.
JEGYZETEK A SZÖVEGHEZ.
1. (4-ik és 11-ik laphoz.) Mágnes-vaskő hazánk több vasbányájában is található. MADERSPACH LIVIUS Magyarország vasércz-fekhelyei czimű munkájában, mely a Term. tud. Társulat kiadásában 1880-ban jelent meg, a következő helyek vannak fölsorolva: Moravicza, Dognácska, Pellnicz és Tilfa Zapuluj Krassómegyében, Pareulung Szörénymegyében, Jászó Abaujmegyében, Magura veczi Zarándmegyében, Petrosz Biharm., Licsánka, Csertezo, Bukovecz, Kameni patak, Pruggberger és Roszis Máramarosban, Vaspatak és Lunka cserna Hunyadmegyében, Rozsnyó, Orma és Tiszolcz Gömörmegyében, Baczuh Zólyommegyében és Trohánka Szepességben. – (11. laphoz.) SZENCZI MOLNÁR ALBERT négy nyelvű szótára (Nürnberg 1708) a Maniolae szigeteket így határozza meg: "Seynd Insuln, gegen Indien über, allwo diejenigen Schiffe, welche eiserne Nägel hatten, nicht weiter fortkommen können, sondern vom Herculischen Stein, welcher allda soll gefunden werden, fest gehalten werden".
2. (33-ik laphoz.) A leírt művelet czélja a mágnest akként fölfüggeszteni hogy a fonál – rendesen egy-két század milliméter átmérőjű ezüst- vagy platina-drót – akkor, mikor a mágnes a mágnességi meridiánban van, ne legyen megsodorva, hogy tehát a rugalmassági egyensúlynak megfelelő helyzetet foglalja el. E czélt a szerzőtől előadott úton nem lehet elérni, hanem a következő eljárás követendő: A mágnesezett aczélrudat ideiglenesen csakugyan kicseréljük vele egyenlő súlyú, de nem mágneses rúddal s egy iránytűt úgy állítunk föl az eszköz közelében, hogy egyik vége a fölfüggesztésre szolgáló drótra mutasson. Erre az eszköz üvegházát addig fordítjuk, hogy a födelén levő, a kitérítő mágnes befogadására rendelt nyílás ugyanebbe az irányba kerüljön; ha már most a drótot tartó mikrométert addig forgatjuk, hogy a rúd is ebben az irányban helyezkedjék el, akkor elértük azt, hogy a drót nem fog megsodortatni, ha a mágnest újból visszahelyezzük, s a kitérítő mágnes is abból a helyből fogja taszító erejét gyakorolni, a melytől kezdve a vele ellentétesen működő erőket: a földmágnesség irányító erejét és a drót csavarodása erejét számítani kell. A készüléket ekként beállítván, a kísérlet a szöveg útasításai szerint végrehajtható. Kissé nehéz dolog a beállítást teljes pontossággal véghez vinni, de nem is szükséges; nehány foknyi hiba számításba sem jő s még kisebbíthető is az által, hogy min-
den kísérletet a kitérítő rúd ellenkező oldalán megismételünk. Ha a rúd első ízben pl. jobbra taszította a mágnest, a második kísérletben balra fogjuk kitéríttetni.
3. (35-ik lap.) A kísérlet ilyen tű-párral lehetetlen. Ugyanis az a mágnes-sark, melynek távolra hatását vizsgáljuk, az egymás fölött levő egyenlő erejű, de ellenkező nevű sarkokra ugyancsak egyenlő nagyságú, de ellenkező irányú erővel hat, az eredő erő tehát semmi. S ennélfogva nem is mérhető meg. A módszer némileg hasznavehetővé válnék, ha az egymást irányzatlanító tűk közül az egyik oly távolságban lenne megerősítve, hogy a mágnessarknak reája gyakorolt hatását elenyészőnek lehetne tekinteni. E végből a két tűt jó hosszú, esetleg több decziméteres tartóra kellene erősíteni. De ma már nincs ok, mely arra kényszerítene, hogy ilyen idomtalan tű-párral kisérletezzünk. Sokkal egyszerűbben és jobban érünk czélt, ha egy erős aczélmágnest déli sarkával észak felé, az északi sarkot pedig dél felé fordítva, úgy helyezunk el egy szabadon függő mágnestű közelében, hogy a tű irányzódó képességét elvegye. A tű most már tisztán csak a mágnessark hatása alatt lengethető s az erő-törvény a földmágnességtöl függetlenül megállapítható.
4. (74-ik laphoz.) Hazánk földmágnességi viszonyait illetőleg több ízben utaltunk SCHENZL GUIDÓ nagy művére, mely az első útazási följegyzéstől egészen a legújabb időben tudománykövetelte szigorúsággal megejtett mérésekig minden, hazánk mágnességi viszonyaira vonatkozó adatot magában foglal s azokat a mű végéhez csatolt izoklin, izodinám és izogón vonalak térképein igen tanulságos módon föltünteti. E térképeknek csak futólagos megtekintése is meggyőz arról, hogy hazánk, mágnességi viszonyait illetőleg is, földrészünk legérdekesebb foltjai közé tartozik. A legegyenesebb izogón vonal az országnak körülbelül a közepén, a Duna-Tisza közén halad át, s Árva-Váraljától Újvídék felé tartva, az országot mágnességi tekintetben szembetünően különböző két részre oszlja. Ezekben a vonalak többé-kevésbbé görbék s egyes helyeken, u. m. Szombathely, Selmeczbánya, Losoncz, Újvidék–Karlócza, Oravicza, Meggyes-Segesvár vidékén nevezetes szabálytalanságot mutatnak. E helyeken az izogón vonalak aránylag kis területet kerítő körökké válnak. A birodalom keleti részében az izogón vonalak általában kelet felé dudorodnak, míg a nyugati rész vonalai inkább nyugat felé görbülnek ki.
A Guillemintől felhozott adatoknak mintegy kiegészítéseül a következő adatokat közöljük.
A fönmaradt legrégibb följegyzés 1696. évből származik s hazánk 4 helyének mágnesi elhajlását közli. Szövege:
|
"Baya Erlau (Agria) Ofen (Buda) Segedin |
10° 19' 9° 30' 10° 0' 10° 0' |
Rendszeres megfigyelések csak 1781-ben indultak meg, az egyetem budai csillagvizsgáló-meteorologiai observatoriumában. Sajnos, hogy a megfigyelések fonala már 1810-ben megszakadt, s ha Nagy-Bánya bányászati hivatala régi bányatérképeinek újabb fölmérésekkel való összehasonlítása útján – melyeknél a mágnestűnek oly fontos szerepe van – a 40-es évekig terjedő hézagot nem tölti
ki, alig sikerült volna hazánk mágnességi viszonyairól kielégítő táblázatokat készíteni.
Az elhajlás nagyságai egyes főbb időszakokra vonatkozólag a következők:
| Év | Budapest | Nagy-Bánya | Páris |
| 1696 1782 1784 1786 1788 1790 1792 1796 1800 1806 1812 1816 1844 1848 1871 |
10° 0' 15° 31' 15° 39' 15° 53' 16° 4' 16° 3' 16° 6' – 15° 53' – – – – 12° 26' 9° 47' |
– – – – – – – 14° 51,5' – 14° 22,5' 12° 55,5' 12° 49,5' 9° 13,5' 10° 11' 7° 20' |
7° 8' 21° 1' 21° 27' 21° 39' 21° 49' 22° 0' 22° 6' 22° 12' 22° 9' 21° 51' 22° 29' 22° 25' 21° 7' 20° 41' 17° 57' |
A táblázat utolsó adata már azon rendszeres mérések sorából van véve, melyek a budai meteorologiai observatoriumban szünet nélkül folynak s eredményeik kimerítő táblázatban a Term. tud. Közlönyben havonként megjelennek.
A rendelkezésre álló adatokból SCHENZL arra következtet, hogy Budán az elhajlás legnagyobb értékét a mult század közepe táján érte el s mintegy 16° 10'-re becsüli. Ez idő óta az elhajlás fogy s jelenleg 8°-hoz közeledik. Évenkénti apadása mintegy 72 percz.
A földmágnesség mindhárom eleme hazánk 117 helyén van pontosan meghatározva. Nehány főbb állomásnak 1873. évi elhajlását itt közöljük.
| Arad Árva-Váralja Baja Balassa-Gyarmath Békés-Csaba Besztercze Brassó Breznó-Bánya Bród Budapest Csik-Szereda Debreczen Deés Eger Eperjes Eszék Esztergom Fiume Fogaras Gyula-Fehérvár Hatvan Huszth Kalocsa |
8° 25' 9° 8' 9° 29' 9° 18' 8° 25' 6° 56' 6° 45' 8° 56' 10° 0' 9° 23' 6° 25' 7° 58' 7° 10' 8° 41' 8° 16' 9° 27' 9° 31' 11° 20' 6° 52' 7° 2' 8° 55' 9° 23' 9° 31' |
Kaposvár Károlyváros Kassa Kecskemét Keszthely Kézdi-Vásárhely Kolozsvár Komárom Körmöcz Kőszeg Losoncz Lőcse Máramaros-Sziget Maros-Vásárhely Meggyes Miskolcz Munkács Nagy-Bánya Nagy-Kanizsa Nagy-Kikinda Nagy-Szombat Nagy-Szeben Nagy-Várad |
10° 3' 11° 57' 8° 5' 8° 59' 10° 12' 6° 28' 7° 5' 9° 49' 9° 17' 10° 41' 8° 33' 8° 14' 6° 54' 7° 7' 7° 19' 8° 26' 70° 41' 6° 59' 10° 13' 8° 39' 10° 7' 6° 46' 7° 51' |
|
Nyitra Oravicza I. város " II. nagytó " III. indóház Orsova Pannonhalma Pécs Pozsony Rima-Szombat Rozsnyó Segesvár Selmeczbánya, város " paradicsomhegy Sopron Szabadka Szathmár Szeged Székely-Udvarhely |
9° 54' 7° 41' 9° 8' 7° 39' 7° 36' 9° 53' 9° 43' 10° 16' 8° 37' 8° 20' 7° 30' 9° 44' 10° 6' 10° 30' 9° 5' 7° 33' 8° 53' 6° 37' |
Székes-Fehérvár Szombathely Szolnok Tátra-Füred Temesvár Tihany Tokaj Trencsén Ujvidék Unghvár Vácz Veszprém Versecz Zágráb Zimony Zombor Zsolna |
9° 33' 10° 48' 8° 47' 8° 27' 8° 20' 9° 52' 8° 42' 9° 51' 9° 46' 7° 47' 9° 17' 9° 53' 8° 20' 10° 46' 8° 26' 9° 27' 9° 27' |
A fölsorolt adatok az 1875. év január 1-ére vonatkoznak; ha ezekből az évenkinti apadást – 72 perczet – az 1875 óta elmult évek számával megszorozva levonjuk, az elhajlás nagyságát némi közelítéssel a folyó évre fogjuk megkapni. Pontosabb érték azonban csakis közvetetlen meghatározás útján szerezhető.
5. (208-ik laphoz.) Az elektromos sűrítő palaczkok és telepek töltéséről szólván, szerzőnk az oszlopszerű vagy lánczolatos – cascade – töltésmódról is tesz rövid megjegyzést.
A telepek töltésének eme módja FRANKLIN-tó1 ered, kisérlete lényegében a következőleg van rendezve: A megtöltendő palaczkok üveglábú asztalkákra mondjuk régiesen és helyesen elektromos szigetekre – vannak sorba állítva az elsőnek belső fegyverzete fémlánczocska útján a gép konduktorával, külső fegyverzete pedig a második palaczk belső fegyverzetével van összekötve; ennek külső fegyverzetétől a harmadik palaczk belső fegyverzetéhez ismét láncz vezet, s így végig az utolsó palaczkig, melynek külső fegyverzete a földbe van levezetve. Ha a belső fegyverzet fémvesszeje horogalakúra van görbítve, s talpa fémkampóval ellátva, akkor az első palaczkot egyszerűen a konduktorra (mint az a 134. ábrában látható), a többieket pedig a fémkampókba akasztják; az utolsó palaczk kampója láncz útján a földdel közlekedik. FRANKLIN nem palaczkokkal, hanem mindkét oldalukon stanniollal bevont üveglapokkal tette kísérleteit. A lánczolatos töltésmódnál csakis az első sűrítő kap a gépből elektromosságot; ez ugyanis a géppel közvetetlenül közlekedő fegyverzeten terülvén el, a másik fegyverzet semleges elektromosságára megosztólag hat, az ellenkező nevű elektromosságot a fegyverzeten leköti s az egynevűt a második sűrítőnek első fegyverzetére űzi. Ez hasonló módon hat a vele szemben álló fegyverzetre, s így tovább, egész az utolsó fegyverzetig, melyről a gépével egynevű elektromosság a talajba áramlik. FRANKLIN azt hitte, hogy az ily módon "gyorsabban" megtöltött sűrítőknek egynevű elektromossággal telt fegyverzeteit egymással összekapcsolva s kisütve, ugyanolyan szikrát kaphat, mintha a palaczkokat egyenként, vagy pedig közönséges teleppé egyesítve töltötte volna meg. Várakozásában csalódott. A szikra
jóval rövidebb s kevésbbé "tömött" volt, mint a mekkorát ugyanaz a telep adott, midőn a sűrítőket egyenként külön, vagy pedig megfelelő fegyverzeteikkel összekötve, egyszerre töltötte. A kedvezetlen eredmény valódi okát később derítették ki. Ugyanis az oszlopszerű kapcsolatban töltött telep jelentékenyen kevesebb elektromosságot képes ugyanabból az elektromos forrásból magába fogadni – tölthetősége (capacitása) csekélyebb – mint abban az esetben, mikor az egyes sűrítők megfelelő fegyverzetei vannak egymás közt összekapcsolva, vagy ha az egyes sűrítők külön töltve egyesíttetnek egy teleppé. Azonkívül a szikra is rövidebb és pedig annál inkább, mentől több tagból volt a sűrítők láncza összetéve. A töltés eme módja csak abban az esetben ajánlatos, ha vékony falú palaczkokat erős elektromos forrásból kell tölteni, s az a veszély fenyeget, hogy a fegyverzeteken meggyült elektromosság a palaczkok üvegét átlyukasztja. Ez esetben a nagy feszültség mintegy több üvegfal között oszlik meg. Azonkívül jutalmasabb a lánczolatos töltés akkor, mikor adott mennyiségű, pl. valamely tartóban fölhalmozott elektromosságot úgy kell kisütni, hogy a kisülés lehetőleg nagy mennyiségű munkát adjon vissza. A most mindenütt elterjedt gépeknél ez az utóbbi eset nem fordul elő, a mennyiben ezek úgyszólván határtalan mennyiségű elektromosságot adnak. S azért – ha csak a sűrítők szigetelő falát nem kell félteni – a közönséges töltésmód alkalmazandó. Az oszlopszerűen töltött telep kisütésének módját számítás dönti el. T. i. az egyes sűrítők vagy közönséges nagy felületű teleppé összekötve süttetnek ki, vagy pedig abban a lánczolatos kapcsolatban, melyben őket megtöltötték. A szikra mind a két esetben legfölebb olyan hosszú mint az, mely közvetetlenül az elektromos forrásból csalható ki.
A magyar tudományosság egyik dísze s társulatunk egyik legrégibb tagja, JEDLIK ÁNYOS, kiérdemesült egyetemi tanár megmutatta, hogyan lehet a leydeni palaczkok különös kapcsolása útján hatalmas szikrákat kapni, melyek hossza jóval nagyobb, mint a palaczkokat töltő gép szikrái.
Módszerének megértetése végett a töltött, vagyis egyik fegyverzetén pozitiv, a másikon pedig negativ elektromosságot tartó leydeni palaczkot VOLTA-féle galván-elemhez hasonlítja. Meggondolva azt, hogy az ilyen elemekből összeállított telep sarkain az elektromos feszültség annál nagyobb, mentől több elem kapcsolatából származik, joggal arra következtet, hogy töltött leydeni palaczkok fegyverzetein levő elektromosság feszültsége is ugyanoly módon fog növekedni, ha galván-elemek módjára, tehát ellenkezően elektromozott fegyverzeteikkel kapcsoltatnak össze. Okoskodása helyességéről a következő, igen egyszerű kisérlettel győz meg. Az elektromozó gép bizonyos számú fordulatával egy leydeni palaczkot tölt meg s kisüti; a szikra 1 1/2 hüvelyk. Most egy második leydeni palaczkot vesz s mind a kettőt a gép ugyanannyi fordulatával, tehát egyenlően megtölti. Az egyik palaczkot elektromos szigetre állítja, a másikat pedig kézben tartva, gombjával – tehát a belső fegyverzetével – az előbbinek külső fegyverzetéhez illeszti; ha most a második palaczk külső fegyverzetéhez támasztott kisütő másik golyóját, az első palaczk belső fegyverzetéhez közelíti, 3 hüvelyknyi hosszaságú, tehát két akkora szikra ugrik át. Több palaczkkal a szikra még hosszabb s bizonyos határig a palsczkok számával közel arányosan növekedik. De ha a töltést és kisütést több, akár csak három palaczkkal kell végezni, a művelet a puszta kéznek meglehetősen kényelmetlen. Ez okból JEDLIK oly szerkezeteket
XVIII. TÁBLA.
1. Jedlik lánczolatos leydeni telepe.
2. A palaczkok tartóit mozgató szerkezet.
gondolt ki, melyek a palaczkok töltését és lánczolatos kisütését nagyon megkönnyítik. A legelső mintát fogjuk itt megismertetni, a melyet már 1863-ban a magyar orvosok és természetvizsgálók IX. nagygyűlésén, Pesten bemutatott. (L. a m. orvosok és természetvizsgálók IX. nagygyűlésének munkálatai Pest.)
Az eszköz (XVIII. Tábla 1.) 4 leydeni palaczkra van berendezve. Ezek E1 E2 E3 E4 szigeteken állanak s belső fegyverzetük a szokásos módon N1 N2 N3 N4 fémgolyókkal van fölszerelve. Az 1., 2. és 3. palaczkok külső fegyverzete a G1 G2 G3 üvegcsövekbe zárt s fémgolyókhoz forrasztott drótokkal érintkezik, a 4. palaczké pedig a K golyóval van fémes közlekedésben. Az 1., 2. és 3. palaczk szigetelő tartói F1 F2 F3 fatalpakba vannak beillesztve, mely utóbbiak az eszköz alapjául szolgáló vastag ABCD tölgyfa-deszka kivágásában könnyen ide-oda csusznak. A talpak a 2. ábrában látható, eléggé ismert toló-szerkezethez vannak erősítve, mely úgy van összeállítva, hogy az egyes palaczkok külső fegyverzetének golyója a rákövetkező palaczk belső fegyverzetének golyójával egyszerre lépjen érintkezésbe, ha a szerkezet C-nél betolatik. A palaczkok előtt STUV betűkkel megjelölt ráma áll, mely S és V mellett látható fagolyókon átfutó üvegrúd körül, mint tengely körül forgatható; a golyókat Y1 és Y2 erős üveg-lábak tartják. A rámának ST és UV üvegszáraihoz XW fémdrót van erősítve, felső szára pedig UT fémből van s a ráma síkjára merőleges 4 fémkart visel melyek végein Z1 Z2 Z3 Z4 fémgolyók vannak. Ez a ráma a palaczkok töltésében szerepel; ugyanis, midőn az ábrában lerajzolt állást foglalja el, az UT fémszerkezet a palaczkok belső fegyverzeteit egymással összeköti, az XW drót pedig a külső fegyverzeteket. Ha tehát a fémvezetők közül az egyik egy működésben levő elektromozó gép konduktorával, a másik pedig a földdel közlekedik, a palaczkok egyidejűleg és egyenlően töltődnek meg. Erre a rámát előre – mintegy a rajzból kifelé – lehajlítva, a palaczkok egymástól elszigetelődnek. Már most csak C-nél be kell tolni a tolószerkezetet s a palaczkok mind megindulnak a 4-ik felé, a külső fegyverzetek golyóival érintkezésbe lépnek, s így a palaczkok lánczolatos összekapcsolása el van érve. Az eszköz még kisütő szerkezettel is el van látva. Ez IH vastag üvegdróthoz erősített ILM fémrúd, melyen OP kisütő golyó előre-hátra csúszik s azonkívül föl- és letolható. IH rúdra még a 4-ik palaczk külső fegyverzetének K golyója is rá van erősítve; I fagömbből QR golyóban végződő fémvessző függ, melynek az a föladata, hogy K golyót O-val összekösse. PO fémvessző úgy állítandó, hogy O golyó épen 1 palaczknak N golyója fölé essék, midőn a palaczkok lánczolatosan vannak összekapcsolva. Ekként KQILO úton az 1. palaozk belső fegyverzetének golyója a 4. palaczk külső fegyverzetével kerül szembe s ha a távolság O és N golyók között nem nagyobb az egyes palaczk szikrahosszának négyszeresénél, a palaczkok összetolásának pillanatában a kisülés megtörténik. Egy ilyen eszközzel, mely 8 leydeni palaczkból állott, 80 centiméternél hosszabb szikrákat sikerült átcsapatni.
Ezzel az eszközzel egy időben még egy másikat is bemutatott JEDLIK, melyen a palaczkok csak egy forgatyúnak egyszeri körül forgatásával tetszés szerint nagy felületű teleppé, vagy pedig lánczolatossá kapcsolhatók össze. Ez a szerkezet talán czélszerűbb, s kivált akkor, ha a lánczolat még több palaczkból állítandó össze.
A kisütés e módja, mint említők, azt hozza magával, hogy a szikra hossza
a palaczkok számával közel arányosan növekedik; de a kisülésben résztvevő elektromosság mennyisége nem oly nagy, mint abban az esetben, ha ugyanazok palaczkok nagy felületű teleppé összekötve töltetnek és süttetnek ki. Az elektromosság mennyiségét növelendő, JEDLIK a leydeni palaczkokat később egészen különös, eredeti alakban készítette. Mivel minden sűrítőben a felhalmozott elektromosság mennyisége az egymással szemben fekvő vezető lapok: a fegyverzetek felületével arányos, a legegyszerűbb megoldás az volna, hogy lehetőleg nagy palaczkokat kell sűrítőknek venni. De ez meglehetős költséges s azonkívül kényelmetlen eszközök készítésére utalna. Ez okból oly sűrítők összeállítására törekedett, melyek lehetőleg nagy felület mellett a legkisebb tért foglalják el. E czélját úgy érte el, hogy 10–12 milliméter átmérőjű és 66 centiméter hosszaságú és egyik végén beforrasztott üvegcsöveket körülbelül 39 cm. magasságig finom vasreszelékkel megtöltött s külső falukat ugyanoly magasságig stanniol-lemezzel bevonta.
Ez a cső most már valóságos leydeni palaczk volt – JEDLIK csöves villámszedőnek nevezte – (L. A m. orvosok és természetvizsgálók XII. nagygyűlésének munkálatai. Pest, 1868. 338. lap és CARL's Repertorium der Experimentalphysik XVIII. köt. 33. l.), melynek belső fegyverzetét a vasreszelék, a külsőt pedig a stanniol-bevonat alkotta. A vasreszelékbe vörösréz drót vezetett. Ilyen csövekből 29-et kötvén össze, olyan sűrítőt kapott, mely 4,57-szer annyi elektromosságot volt képes befogadni, mint ugyanoly térfogatú hengeres leydeni palaczk. Ezeket a csöveket egy szélesebb üveghengerbe zárta s ennek végeire üres réztekéket tolt; ezek közől az egyik a csövek külső, – a másik pedig belső fegyverzetével volt összekötve s a közönséges módon összekapcsolt nagy felületű leydeni telepnek felelt meg. Elsőbbsége nem csak az, hogy ugyan akkora sűrítő felület mellett jóval kisebb tért foglal el, hanem az is, hogy sokkal olcsóbb s a töltése kevesebb koczkázattal jár. Ugyanis, megeshetik, hogy valamivel erősebb töltésnél a szikra a palaczk falán áttör, s ezzel a palaczkot teljesen megsemmisíti; ha pedig az ilyen csöves telepnél egy-két cső áldozatúl esik, a veszteség nem nagy, a cső eltávolítható s könnyen pótolható újjal. De még ennek a kellemetlenségnek is elejét lehet venni, ha JEDLIK eljárása szerint a telepet töltő gép szivójához egy LANE féle szikramérő palaczk belső fegyverzetét kötjük, a külső fegyverzetet pedig levezetjük. Néhány előzetes kisérletben a külső fegyverzet golyójának azt a távolságot kell megkeresni, melynél az kisüt, mielőtt a csöves szedő fala áttöretnék; ebben a kisérletezésben természetesen néhány csövet fel kell áldozni, de ez egyúttal a jövőre teljes biztosságot nyújt. Amint a csöves szedők töltésök határát elérték, a szikrák, melyek a telepet különben megkárosítanák, most minden baj nélkül a szikramérő palaczk golyói között átpattogva, arra figyelmeztetnek, hogy a töltés be van fejezve. Ezért a szolgálatáért JEDLIK monitornak nevezte el.
Ezekkel a csöves telepekkel JEDLIK úgy bánt el, mint előbb a leydeni palaczkokkal: a töltésnél az összes belső fegyverzetek pl. a gép konduktorávál közlekedtek, s a külsők le voltak vezetve, vagy pedig megfordítva. A töltés után egy alkalmas gépezet lánczolatos kapcsolatot állított elő s a kisülés megtörténhetett. Ilyen telepeket nagy méretekben készíttetett, mindegyiket más-más szerkezettel, melyek leírásába azonban e helyütt nem bocsátkozhatunk. Három ilyen nagy telep a budapesti tudományos egyetem fizikai intézetében látható, melyek az 1873. bécsi nemzetközi kiállításon kitüntetésben részesültek. A 4–4 palaczkból
álló telepek egyenként 30–34 cm. hosszúságú, igen tömött szikrákat adnak; egymásután kapcsolva, midőn tehát 12 palaczkból álló egyetlen nagy telepet alkotnak, a szikra hossza 1 métert is elérhet. Ezek a leghatalmasabb szikrák közé tartoznak, melyeket leydeni telepekkel valaha előidéztek.
A szikra ezen rendkívüli hosszaságát JEDLIK még azzal is növelte, hogy a szikra útjába több égő gyertyát állított, vagy még oly módon is, hogy a kisütő két golyója közé üvegcsövet állított, melynek belsejébe drót volt beforrasztva. Így sikerült neki olyan szikrát, mely különben csak 18 cmnyi távolságon lett volna képes átcsapni, 90 cmnyire meghosszabbítania.
Nem csak érdekességök miatt, hanem különösen abból az okból véltük szükségesnek ezeket az eszközöket ismertetni, mivel újabban többen, nem régiben pl. MACH, hasonló szerkezeteket írt le, melyekkel szemben JEDLIK prioritási jogát határozottan fenn kell tartanunk.
6. (167-ik laphoz.) Az elektromos kisüléssel előidézhető legszebb szikra-rajzok közé tartoznak kétségtelenül azok, melyeket társulatunk tagja, ANTOLIK KÁROLY aradi tanár ismertetett meg. Rajzai az utóbbi évek kiállításainak állandó vendégei s mindenütt megérdemlett kitüntetésben részesülnek.
A rajzokat aránylag igen egyszerű úton és szerény eszközökkel léteslti. Mindössze egy elektromozó gép, egy közönséges nagyságú leydeni palaczk, néhány üvegtábla kell, ha kísérleteit ismételni akarjuk. E helyütt csak a legszebb alakokat ismertetjük s a többire nézve ANTOLIK értekezésére (Term. tud. Közlöny, 1882. évfolyam 177. l.) utalunk.
Kisérletét a szerzővel mondatjuk el:
"Czéljaimra ezelőtt 50–60 C°-nyi vízzel megtöltött lombikokat használtam; Jelenleg kissé czélszerűbben, körülbelül 0.36 ◘ méternyi nagyságú üveglemezeket alkalmazok.
Mindkét alak a középponttól számított 10–12, és csak ritka esetekben egygyel több vagy egygyel kevesebb ágra, illetőleg csíkra oszlik.
A (+) alaknak 1–2 centiméternyi széles és czafrangos ágai mindegyikében egy milliméter széles és a közepén áthasított főér húzódik az alak széléhez (578–579. ábra). Ezen főerek azonban két vagy három mellékérre s ez utóbbiak ismét, az alak szélsőbb határain, számtalan kisebb fonalkákra bomlanak. Az egyes ágak közötti hézagokat szakadozott nemleges és közömbös (pormentes) foltok töltik ki; az egész alakot pedig nemleges elektromosságú árnyalat veszi körül.
A (–) alak első tekintetre nagyon is eltérőnek tetszik, mindazonáltal a (+) alakhoz sokban hasonlít. Egész felülete miniummal van befedve, a csíkok száma annyi, mint a(+) alaknál az ágak száma volt. A csíkok 2–3 centiméternyi szélesek s félkör alakú ivekben bizonyos szabályossággal jobbra-balra hajolnak. Minden csík belsejében van egy a közepén többszörösen áthasított főér, mely azonban nem zegzugos, mint a (+) alakoké, hanem inkább sima körív.
Az üveglemez egyik oldalát ónlemezzel vonom be s azt a világító gáz csöveivel kötöm össze; az üveglemez befedetlen s jól megtisztított oldalára pedig két elszigetelt fémcsúcsot, vagyis a HENLEY kisütőjének két elektródját egymástól elég nagy távolságban (25 cm.) állítom fel merőlegesen és ezekbe a leydeni palaczkot kisütöm. A palaczk elektromossága nagy részben az üvegtáblára ömlik, mialatt két hatalmas csillag villan fel az üvegtáblán. Ekkor azután eltávolítom a két
fémcsúcsot, nehogy a visszaható áramoktól származó és ide nem tartozó mellék-tünemények az alakokat megzavarják s beporozom s két csillag helyét s VILLARSY-féle (kén-minium) porkeverékkel. Ez egymás mellett keletkezett két alak már az első pillanatra meglepő sajátságokat tüntet fel. (Megjegyzendő, hogy e kisérleteknél csak egy kis, kézi leydeni palaczkot használtam, melynek belső ónlemezes felülete 620 ◘ cm.-t tesz ki.)
578, 579. ábra. – Antolik-féle elektromos rajzok.
A két alak nagysága nem egészen egyenlő, átmérőjük 20–25 cm. közt változik, de a (–) alak rendesen valamivel kisebb. S legszélesebb az alak közép-
pontja közelében. A (–) elektromosságnak ama körívekben való sikamlása igen jellemző. Az egyes csíkokon lerakódott miniumréteg legvastagabb középső részükön. A csíkok szélei pormentesek és finoman vannak szegélyezve; azok között, valamint az egész (–) alak körül (+) elektromosságú árnyalatok foglalnak helyet. Ha ez esetben is s fémcsúcsot több ideig ott hagyjuk az üveg felületén s a szikra nyomát későbben porozzuk be, akkor az íves csíkokban a főerek erősen kitágulnak s bennök számtalan apró kén-fonalka lép fel."
Ebben a kísérletben a kisütő csúcsai oly távolságban voltak egymástól, hogy a szikra a két csúcs között nem csaphatott át. A két elektródot néhány centiméterrel közelebb hozván egymáshoz, a szikra az üveg felületén végig sikamlik; az üvegtáblát a kén-miniom-keverékkel behintvén, az 579. ábrában látható rajz tünik elő.
Mindezen alakok szépségét valóban nehéz leírni, sőt csaknem lehetetlen, a mennyiben a szinek hatását semmiféle leírás sem pótolhatja.
A (+) alak túlnyomóan a sárga kénnel, a (–) alak pedig a piros miniommal van megrajzolva; de mindkét alakot ezenkívül számos, bámulatos fínomságú miniom, s illetőleg kén-erecske tarkítja, közben pedig szines sávok és portól mentes részek hasítják. A két szín átszövódésének hatását ANTOLIK még avval az ügyes fogással is emeli, hogy s rajz elkészülte után az ónlemezt eltávolítja s fekete papirt tesz helyébe. Ábráink, finom kivitelük daczára, mégis legfölebb csak homályos fogalmat adnak az eredeti alakok szépségéról, mint a hű, de szinezetlen rajz a szinekben pompázó festményről.
7. (469-ik laphoz.) Budán, az egyetem odaköltözése évében, 1780-ban a királyi palotán már voltak villámhárítók s valószinűen már 1777 előtt is. Ez években énekelte b. ORCZY LŐRINCZ:
|
Elég, hogy Budán már mennykőtől nem félnek Ha az ég háborog s zörög, csak nevetnek, Hét aczélos póznán fellegek repdesnek, Ég csattanásának süveget nem vesznek... Látok már hegyeken aczélos nyársakat, Hogy mennykő ne érjen bádogos tornyokat, Tűzi pára hajtja a terhes hajókat, Sodrott szél gyógyítja a romlott tagokat... |
Az utolsó sorokban a jó ORCZY a gőz és elektromosság hatásán gúnyolódik. Bezzeg, ha most élne!
A gúnyolódásra az egyetem akkori physices professorának: JOSEPHUS FRANCISCUS DOMIN-nak mutatványai indíthatták, ki ez idő tájt űzte elektromossággal, a sodrott széllel ártatlan kuruzslásait, mindenféle betegséget – köszvényt, epilepsiát, főfájást fogfájást stb. – elektromozó gépével gyógyítgatván. Az egyes esetekben alkalmazandó fogások természetesen jóval terjedelmesebben vannak leírva, mint a kúra eredménye.