XIII.
AZ ÉJFÉLI NAP
A MÉRSÉKELT ÉGÖV legműveltebb lakója az idő s beosztás tekintetében nem különbözik az egyenlítő lakójától, ki szellemi tulajdonok dolgában oly messze áll alatta; sőt a kinek sokszorosan alsóbbrendű volta – nem tekintve a bőr színét – szervezetileg is ki van fejezve.
Az időbeosztásnak ez a legtermészetesebb alapja: a nappalnak az éjszakával való folytonos váltakozása.
Az egyenlítő tájainak lakója számára a nappal és az éj meglehetősen felezi a fordulót: tizenkét órai napra következik tizenkét órai éjszaka. A mérsékelt égöv emberének a tél rövid napot és hosszú éjszakát, a nyár – megfordítva – hosszú napot és rövid éjszakát nyújt; és noha ebben az övben az átmenet lassú, az évszakok mégis sajátos jelleget öltenek, ez pedig határozott hatással van az emberre, különösen az ő legsajátabb alkotására, a társadalomra; legkiválóbban pedig az északi félgömb közép-övében.
Azok a viszonyok, a melyek a nap és éj váltakozásából, az évszakok alakulásából keletkeznek, nemcsak megszámlálhatatlanok, hanem a mérsékelt övi ember egész létébe mélyen be is vágók.
Rendes viszonyok között a nap a cselekvésé, a foglal-
110 |
AZ ÉJFÉLI NAP |
kozásé, az éj a nyugalomé; vagy az éj a nyugalomnak, a nap a munkának van szentelve; és még másképen kifejezve: a napon át kifejtett munka fogyasztja a test állományát, az éj nyugalma helyrepótolja a veszteséget. A viszony így határozottan élettani értékű.
Ezen az alapon áll az egyén és a társadalom – ha szabad e kifejezést használni – vegetative; és ugyanez a viszony van kifejezve sokszorosan az állatvilág egész sorozatain; sőt a növények életében is.
A szerves élet mind a két nagy körében – nem véve számba az embert s nem vizsgálva az átmeneteket – nagy, igen határozott jellegű csoportokra akadunk, a melyek a napszak fordulóin megosztoznak, a mennyiben némely csoportoknak működése nappali, másoké éjjeli.
A legelemibb természetrajz sem kerűlheti ki e két csoport föltüntetését, ha csak úgy is, hogy szembeállítja a remek berber lovat a hiénával; a Napba néző királyi sast az éj baglyával; a zöld gyíkot a földi békával, a rét nappali bogárvilágát a nyári éj bolyongó szikrájával: a szentjánosbogárral; a verőfényes virágernyőn feszítő, aranyszárnyú pillét, a hosszú szíppal [!] éji violák kelyhét kémlelő, suhogó röptű esti pillével.
A növények nemkülönben. A csillagvirág – Convolvulus – reggelre kelve kinyitja, estve bezárja kelyhét; az éji vadszegfű – Lychnis vespertina – ellenben nappal nyugszik, este nyílik s éjjen át tárja ki illatos kelyhét.
És hogy ez mily mélyen gyökerezik a szervezetekben, ennek legmeglepőbb bizonyítékát nyújtja a teljes napfogyatkozás, mely a tyúkot a pántra [alvóhelyre], nem egy virág kelyhét bezáródásra bírja.
Ám ez csak a hatás, a melyet az éj és a nap a szervezetek amaz állapotára kifejt, a melyet ébrenlétnek és álomnak nevezünk s magunkon is tapasztalunk.
111 |
A NAPPAL ÉS AZ ÉJJEL |
A cselekvés szempontjából tekintve, az anyagcsere képében kifejezett munkának roppant nagy, végletei szerint ma még beláthatatlan terén téved el szemünk, a melyet talán úgy lehet jellemezni, hogy a létért való küzdelem az egész soron éj és nap között felosztva, éjjel-nappal szünet nélkül foly, alak és alak, rész és rész között, vagy egymás ellenében.
Itt az oroszlán, a mint egyenlítői tájon, csillagos éjszakán ráveti magát a nyúgovó gazellára; amott a Napot ostromló sas, a mint ráveti magát az éji barangolástól halálrafáradt, pihenő nyúlra; itt a test, melyben éji alvás közben a felújító rész a nappal felhasznált helyét foglalja el.
A nap és éj között fennálló viszony azonban még más jelenségekben is ki van fejezve, a melyek az ember társadalmi együttlétének igen jellemző kifolyásai s annál élesebben vannak kifejlődve, minél műveltebb a társadalom.
A társadalomnak egy tetemes része önmagára nézve megváltoztatja a természet rendét s oly munkának szenteli magát, melynek végzését a társadalom érdeke az éjjelre tenni követeli; ezek a foglalkozási körök éjjel vannak ébren, ekkor dolgoznak, a napot pedig átalusszák. Itt egy fajra, a "species homo"-ra egymagára alkalmazhatjuk a természetrajz ama megkülönböztetését, mely "nappaliakról" és "éjjeliekről" szól; szorosabban véve: az emberi társadalom mint egynemű lények alkotta egység, önként feloszlik éjjelire és nappalira s a természet közepett tulajdonképen státust alkot a státusban.
Az éj és a nap váltakozása, az ebben kifejezett viszony az ember alkotta társadalomban a legfönségesebb megnyilatkozást a mérsékelt övben és abban nyeri, a mi az ember belső életének legfönségesebb virága: a szellemi élet fejlesztésében.
A tavaszi alkonyat, majd a nyáré, a mindkettőt követő éj sajátos jelenségeinek egész sorozataival, melyek oly mélységes hatást bírnak kifejteni a mérsékelt övi ember lelki-
112 |
AZ ÉJFÉLI NAP |
világára: mily fölséges költői alkotást szültek már ezek! A festő ecsetének, de sőt a szobrász vésőjének is hány örökszép remekét!
És mi mérsékelt övi lakók nem tagadhatjuk, mert érezzük, hogy az alkony, az est bizonyos hangulatot kelt bennünk; hogy bizonyos hatások számára csak ekkor bírunk kellő fogékonysággal. – Ennek pedig megmérhetetlen nagy a hatása nemcsak társadalmi, hanem különösen művelődési viszonyainkra nézve is.
Már képzelni sem bírjuk másképen, hogy azok az alkalmak, a midőn t. i. a szellemi fínomodásnak nagyobb arányok szerint való terjesztéséről van szó, máskorra, mint a nap végére, az estére tűzessenek ki: az ismeretet megállapító és fejlesztő, az azt terjesztő éppen úgy mint a zene-, a színi előadás az estékre, helyesebben az éj első felére van téve.
Az igaz, hogy ebbe érezhetően játszik bele a szerző munka és az élvezet közötti nagyon természetes és hatalmas viszony is; hogy a nap közben szerzett kenyér megadja azt a megnyugovást, mely a nemes élvezetek fölvételére, átértésére és átérzésére oly nélkülözhetetlen; de éppen mert ez igaz, s mert a hatás erős és bizonyos értelemben folytonos is, mi mérsékelt övbeliek, nemcsak reá vagyunk hangolva, hanem már élettanilag is reá vagyunk formálva arra a váltakozásra, mely a nappal és éjjel között van s bizonyos rövid időközökben ismétlődve, folytonos egymásutánt teremt, a melynek általános jellemén az évszakok sem változtatnak lényegesen; mert hiszen a mérsékelt öv legrövidebb téli napja is nap, s a legrövidebb nyáréj is valóságos éjszaka.
És éppen abban, hogy a nap és éj közötti váltakozásra már társadalmilag, sőt élettanilag is reá vagyunk formálva, rejlik az, hogy bajos átértenünk és fölfognunk azokat a viszonyokat, a melyek a sarkkörben fennállanak, különösen az északi szélesség ama tájain, a melyekre hónapokon át löveli
113 |
A NAPPALOK ÉS ÉJJELEK TARTAMA |
sugarait az "éjféli Nap"; hogy azután hónapokon át reájok borúljon a sarkköri éj fátyola; a melyek hónapokon át nem tudják azt, hogy mi az éjszaka, hogy ismét hónapokon át ne tudhassák: mi a nap?!
Nem arra vonatkozik az, hogy a jelenségnek akár létezésére, akár okaira nézve kétség támadhatna. A Föld alakjánál, mozgásánál, tengelyének pályájához és viszont ennek a Naphoz való viszonyánál fogva szükségképen oly helyzetbe jön, hogy északi és déli sarka a pólus felváltva a teljes félévre terjedő napszaka s a teljes félévre terjedő éjszaka tüneményét mutatja; hogy a napszaka az északi és illetőleg déli szélesség apadásával rövidül s ehhez képest az éjszaka hosszabbodik.
És természetes az is, hogy a Föld tengelyének a Naphoz való állásánál fogva a jelenségek ellentétesek, azaz a midőn az északi sarkon fél évi napszaka akkor a déli sarkon fél évi éjszaka és megfordítva vagyon.
A napszaknak az egyenlítő felé való rövidülése akkor, a mikor az északi sarkon van a félévi napszak, így fejezhető ki. A leghosszabb napszaka tart az északi szélesség
90 |
fokán |
vagyis az Egyenlítőn |
|
Szorosan útam sarkköri állomásaihoz kötve:
Bodőben |
67° 17' |
40 napig 66 " 76 " 81 " 69 " |
Jun. |
1. |
jul. |
19-ig. |
uralkodik a napszaka.
114 |
AZ ÉJFÉLI NAP |
A Föld megvilágításának egyes szakait, különös tekintettel az északi sarkkörre, úgy az úti rajz idejére is, a következő egyszerű rajzhoz és magyarázathoz óhajtom kötni.
A Föld tekéjének a Naptól való megvilágítása három főmozzanattól függ, ú. m. a Föld pályájától, a melyen a Nap körűl halad, a Földnek saját tengelye körűl való forgásától és a Föld tengelyének pályájához való hajlásától. A sarkköri megvilágításra nézve az utóbbi mozzanat a leglényegesebb, mert az a körűlmény, hogy a Föld tengelye nem áll függőlegesen, hanem 23° 28'-nyire dűlt irányban a Nap körűli pályáján, ez a sarkkör megvilágítási viszonyainak főeszközlője.
13. kép. – A Föld pályája a Nap körűl
E mozzanatok együttvéve a megvilágításnak négy fő szakát, illetőleg állását adják, melyek a 13. képen I., II., III., IV. római számjegyekkel vannak megjelölve s együttesen egy évi fordúlót tesznek.
Az I. állás a tavaszi, a mikor a Föld fele úgy van megvilágítva, hogy mind a két sarkát is éri a világosság, ekkor huszonnégy órában a napszak 12 óra és az éjszaka is ugyanannyi. Ebből az állásból a Föld a nyíl irányában a II-dik állás felé halad.
Ez útjában a napszak az éjszaki félteke javára hosszabbo-
115 |
A FÖLD MEGVILÁGÍTÁSA |
dik s a nyári delelőn – solstitium – junius 21-kén éri el legmagasabb fokot, vagyis a II-dik állást – A –, a melyben világosan látható, hogy az északi sark – É – körűli tér, melynek határa a sarkkör – P – meg van világítva; ekkor a P határponton 24 órán átlátható a Nap egész korongja, a sarkkörön belől mind több napon át, magán a sarkon hat hónapig, t. i. a tavaszi aequinoctiumtól az őszi aequinoctiumig.
Ugyane nyári delelőn – II A – a déli sarkkör – D – éjbe van borúlva s e kör határán – p – 24 órán át a Nap nem látható, befelé még kevésbbé.
A nyári delelőről a III-dik állásba indúl a Föld s eléri az őszi aequinoctiumot, t. i. a 12 órai napot és 12 órai éjszakát; végre innen tovább halad a IV-dik állásba – N – vagyis a téli térítő – solstitium – felé. Itt a megvilágítás a II A állásnak merő ellenkezője, t. i. a déli sark köre – D-p* – az, a mely meg van világítva, az északi – ÉP* ellenben éjbe borúlt.
Nagyon természetes, hogy magában a sarkkörben s a hozzá közelebb eső tájakon az északi szélesség és domborzati viszonyok szerint – már a Nap fényárasztó természeténél fogva is – megszámlálhatatlan a fokozat s az átmenet.
A sarkkör közelében pld. a tenger színéről nem pillanthatjuk meg az éjféli Napot, de középmagas hegyre hágva látjuk; a sarkkör valamelyik adott pontján, mikor már a Napnak el kellett tűnnie, még látjuk a szemhatár fölött, t. i. a légköri sugártörés következtében még akkor is, mikor a Nap maga már 30 ívpercznyire a szemhatár alá szállott.
De aránylag messze a sarkkörön kívül is érezzük a tüneményt. Így Bergenben – 60° 24' é. sz. – az éjszaka nekünk, a középöv lakóinak csak hosszabb alkony számba megyen; Throndhjemben még inkább, – 63° 25' 30'' é. sz. – mert itt a nyári napforduló idejében az alkony is csak igen rövidke,
116 |
AZ ÉJFÉLI NAP |
a Nap csak a szemhatár alá merűl, hogy az elmerülés pontjához képest közel ismét fölkeljen. A leáldozás és fölkelés már nem is nyugaton, illetőleg keleten, hanem mind a két mozzanat északon esik meg, vagyis a Nap nem halad el többé fölöttünk egy keletről nyugatra átfogó ívben, hanem kört ír le fölöttünk és körűlöttünk, a pálya legmélyebb pontja északon – nyugovó – a legmagasabb délen – delelő – s nem a zeniten vagy annak közelében van.
Magában a sarkkörben, útam főbb pontjaihoz alkalmazva, az éjféli Nap tüneményének ilyen a lefolyása, a mennyiben t. i. a Napnak előbb csak pereme, majd félkorongja s csak azután egész korongja látható, még pedig a tünemény fejlődését és visszafejlődését értve.
Bodő. – Felszállás: felső pereme május 30; félkorong junius 1; egész korong junius 3-kától julius 8-kig. Leszállás: félkorong julius 10; felső perem julius 12-én; az ezentúl következő napon már perczekre leáldozik stb.
Tromső. – Felszállás: felső perem május 18-kán; félkorong május 19; egész korong május 20-kától – julius 11. Leszállás: félkorong julius 24; felső perem julius 25; az ezentúl következő napon már perczekre leáldozik stb.
Hammerfest. – Felszállás: felső perem május 13 – félkorong május 14; egész korong május 16 – julius 27. Leszállás: félkorong julius 28; felső perem julius 29; az ezentúl következő napon már perczekre leáldozik stb.
Északi-fok. – Felszállás: felső perem május 11; félkorong május 12 – egész korong május 13 – julius 30. Leszállás: félkorong julius 31; felső perem augusztus 1; a következő napon már perczekre eltűnik stb.
E kis táblázat tanúsága még az is, hogy mennél északibb a sarkkörben való fekvés, annál korábban következik be, annál későbben szűnik meg az éjféli Napnak valóban fönséges tünete.
A tünemény e felszálló és leszálló természetéhez és különösen ahhoz képest, hogy az éjféli Nap egyszersmind a legmélyebb állást is jelenti s hogy ez utóbbiban a Nap a szemhatár gőzkörét megközelíti vagy belé is merűl, nagyon érthetővé teszi
117 |
AZ ÉJFÉLI NAP |
