XXIII.
AZ ÉLETREND HELYREZÖKKENTÉSE

EZ A SARKKÖRI város az éjféli Nap szakában tulajdonképen nem is követett életrendet, már t. i. abban az értelemben, a mint mi mérsékelt övbeliek, kiket e tekintetben az éj és nap szaka igazgat, értjük és tartjuk.

Az emberek akkor feküdtek le, a mikor elálmosodtak; elmentek látogatóba esti tízkor, reggel háromkor, a napszak déltájában, a hogy éppen jött és nem igen volt óra, a melyben egyik vagy másik formában ne nyilatkozott volna útczai élet. Csak a mi hivatal volt, az tartotta magát a napszakhoz.

Én magam tökéletesen kizökkentem az életrendből. Kizökkentettek az éjjeli vadászatok – a melyek mégis napfénynél folytak – és kizökkentett az a körülmény, hogy én vezettem a naplót, a levelezést, sőt zsurnalistának is kellett lennem; így mindig húztam-halasztottam a lefekvést; dolgoztam.

Végtére akármit csináltam, reggeli 4 óra előtt nem bírtam elaludni; bizonyos bágyadtság vett erőt rajtam. Sokszor bizonyos aggodalom szállott meg, még pedig a napló miatt – vajjon helyesen van-e datálva? hátha ma van tegnap, vagy pláne már holnap? Igaz, hogy ezt naptárammal, órámmal s a városi órával, melyhez a dátum jelzése is járúlt, könnyen


205

H0RGÁSZÁS


helyreütöttem; de az idegrendszer ingerlékennyé vált s valahányszor föl volt izgatva, mindig kétség szállott meg.

Úgy határoztam, hogy egy kis rázkódtatással visszazökkentem magamat és társamat is az életrendbe.

Julius 13-án egy kis, meghívott társasággal átkeltünk a Tromső-sundon Tromsdálba, jól fölszerelve egy kis magyaros életre. Én könnyebb angol horogszerszámot vittem, hogy próbára tegyem a patak halait, a melyekről SPARRE azt állította, hogy ki nem foghatók.

Jól súlyozott fínom horogzsinórra tizenkettes Limerick – előrepedző – Alcock-féle angol horgot használtam, gilisztával gondosan felférgelve, mert a víz igazán kristálytiszta; megpróbáltam a forgókat, a súgó vizet, végre a partfelőli lengéket s ez utóbbiakból – a kezdettől számítva – a tizedik perczben kiröpűlt az első havasi lazaczSalmo alpinus – utána sorban ez a faj, a csöndesebb lengékből pedig igen csínos pisztrángok – Trutta fario. – A halak átlag-véve 18–20 cm. hosszúk; némely lazacznak a hasa szép barnásvörös, pettyezete szép sötétszürke alapon halaványsárgás.

Másfél óra alatt 27 darab volt a kosaramban, siettem tehát vissza, mert főzni kellett. Tisztelendő MONSEN, ki második vesszőmmel járt s pontosan követte az utasítást, 9 pisztrángot dobott ki; volt tehát 36 hal, még pedig 9 lazacz, a többi pisztráng oly vízből, a melyből eddig nem tudtak fogni; – az ok az idétlen horgokban és a fölférgelés rossz voltában rejlett. Később mindig annyit fogtam, a mennyi éppen kellett.

És azután szolgafára kerűlt a kissé idétlen öntöttvas bográcsféle s megfőtt benne a jóféle borjúpörkölt, két kiadásban: jó paprikás nekünk, gyönge a többinek. Volt hal, főve és parázsban sütve, hargittai módon, t. i. a hal hasába jön egy vékony szelet szalonna; megsózzuk; aztán zsíros papi-


206

AZ ÉLETREND HELYREZÖKKENTÉSE


rosba göngyöljük, ismét egy jókora darab beáztatott újságpapirosba tekerjük szorosan s aztán bekaparjuk a parázsba; mikor az áztatott papiros tüzet fog, a hal készen van és valóban páratlan ízű.

A lakoma után megmásztuk a Flöjfjeld-hegyet, hol a nagy széljelező zászló – Flöj – van fölállítva. Itt nagy hómezőkön, ingoványokon haladtunk azokig a köves helyekig, a melyek tele voltak a lemmingek lyukaival, némelyikbe valóságos és friseknek látszó gyalogútacskák vezettek; de állat nem akadt. Mindössze pár réti pityér mutatkozott. A lemming-lakások kövesén akadt a pompás, párnásan növő Armeria sibirica (Turcz.) Boiss.; a nagy palalapok kitöredezett zugaiban pedig az érdekes sarkköri sásfű – Carex nardina –, mely gyönyörűen bizonyítja a növény önvédelmét az időjárás mostohaságával szemben. Számos növény t. i. itt párnásan vagy üstökösen tenyészik, úgy hogy a múlt évi, egyáltalában több évi tenyészet elszáradva, megmarad s védelmet nyújt az új tenyészetnek, mely közte növekedik.

Befejezésül a Flöjfjeld meredekjén mentünk le a tengerhez s elértük, hogy 10 óra 30 perczkor tökéletesen kifáradva otthon voltunk; – kis vártatva elaludtunk s az életrend egy darab időre helyrezökkent.