XXIV.
VENDÉGSÉGEK
AAGAARD konzul már régen példálódzott egy barátságos vacsorával; ezt július 14-kére tűztük ki, mert a föltétlen rendelkezés jogát reánk ruházta. Volt e napon gyökeres mosakodás; azután búcsúzás a kedves papi családtól, mely vándorútjára, legelőbb is a Lofótok egyik végső szigetére – Verőre – indúlt: az Ebeltoff-féle lapp néprajz-bazár megszemlélése, hol különösen a tarándszarvasbőrből való kamzsák szúrtak szemet, a melyek varrógéppel voltak varrva – naiv turisták gyönyörűségére. De akadt sok hiteles, jó tárgy is, mind drága. E napon beözönlött az egész környék lappsága s az útcza porába letelepedve, varrta a bocskort, szártakarót; szőtte a galandot s több effélét. Angol tűket használtak, a rikító posztódísz is mind angol gyártmány volt. Erről azonban majd későbben.
Este nyolcz óra tájban előállott a konzul fogata; két apróka, csontos, tüzes, nyirott sörényű pej, rúgós kocsiba fogva. Ezek az apróka norvég lovak kitünő futók – ügetők – s rendkívül kitartók, szügyben különösen hatalmasok; a fakók köztök rendkívül érdekesek, a mennyiben a sörény kétszínű, t. i. belől barna, mindkét oldalt szőke, úgy, hogy a barnaság rendes hosszcsíkot alkot s néha még a hát közepén is folytatása van, tehát a szamár jegyével rokon.
208 |
VENDÉGSÉGEK |
Néha a térdek táján, ugyancsak a fakóknál, észrevehetők halavány nyomai oly harántcsíkoknak, a minők a zebránál rendesek. E lovacskák feje szép, száraz; a szem nagy és igen élénk; nagyon kezes, jóindulatú állatok.
A villa a nyíres legszebb helyén van; tágas verandával, szép gyeppel. Előtte zászlóárbocz, ezen tiszteletünkre a lobogó fölhúzva; a villa mögött egy toronyszerű faalkotmány, a "Bellevue", igazán elragadó kilátással a sundra, a Tromstindre és a déli hegységre. A flóra teljes díszben állott, különösen az egyvirágú, sárga árvácska – Viola uniflora – virított nagyvígan. Tromső piaczán a Heracleum panaces, az embermagasságot meghaladva, akkor bontotta ki kalap-nagyságú, fehér virágernyőit.
A szalonban pár kitűnő olajfestésű tájkép; mindez ízlésre és jómódra vallott.
A vacsora jó és mégis takarékos volt; ittunk igen gyenge, savanykás vörös bort, melyet a konzul drága pénzen Francziaországból hozatott. Megjegyezte, hogy egyszer karlóczait hozatott, de csalatkozott. Azt is tudta, hogy a fuchsinnal festett magyar borokat a Zürichi-tóba bocsátották; ebben a tekintetben igazán rossz hírünk volt itt.
Egyik vendég QUIGSTAD, a tanító-szeminárium igazgatója, egy rendkívül kedves, nagy tudományú férfi volt, ki különösen a lappságnak igen alapos ismerője. Vacsora után a nők visszavonúltak, a konzul pedig meggyújtotta a verandán a fényes főzőkészüléket, mely a toddyhoz való vizet forralta. Ez a toddy tulajdonképen grock, – alkatrésze víz, czukor és valamely szesz; többnyire arrak, vagy a kiállhatatlan angol whisky. E mellett fejlődött ki azután az igen élénk eszmecsere. A norvégek megemlékeztek HUNFALVY PÁL-ról, ki sátrat ütött fel egykor a tromsdali lappok szomszédságában és HALÁSZ IGNÁCZ-ról is, kit szintén a nyelvbúvárlat hozott ide. Nagy elismeréssel szólottak a WEY-
209 |
MUZEUM. SZEMINARIUM. |
PRECHT-PAYER féle északsarki expediczióról, mely innen indúlt; ellenben igen kicsinylőleg nyilatkoztak DU-CHAILLU-ről, a gorilla felfedezőjéről, ki igen élénk tollal írta le két vaskos kötetben skandinaviai úti rajzát. Különösen mulatságos volt a nagy kiábrándulás elmesélése, mely a jó tromsőieket érte, kik egy szálig felgyűlekeztek, hogy DU-CHAILLLU-t, a "nagy" útazót láthassák és üdvözölhessék s kik azokhoz a nagy kalandokhoz és viszontagságokhoz, a melyeket leírt, szabták az útazó személyes megjelenését is. Várták a hatalmas óriást s jött egy apróka, vézna emberke, úgy hogy a nép hinni sem akarta, hogy ez legyen DU-CHAILLU. Igaz is, hogy ez eleven emberke iratait olvasva, szükségképpen egy kiválóan hatalmas testű embernek képzeljük.
Azután elővettük a tromsői muzeumot s QUIGSTAD igazat adott nekem az ethnografiai kérdésben, hogy t. i. a közhasználatban levő tárgyakra tartozik a fősúly, mert ezekben nyilatkozik az a konzervativizmus, mely rendesen rokonságok kimutatására alkalmas és különösen azért is becses, mert a messze múltakba vágó összehasonlítást teszi lehetővé; így az ethnografiát sokszorosan kapcsolatba hozza a praehistoriával.
QUIGSTAD azután meghívott, szemlélnők meg holnap a szemináriumot. Ez a nap tökéletesen tiszta, derült volt, hozzá még szélcsend is uralkodott. Déltájban a Nap sugarainak kitett fémfoglalatú hőmérő +26.5° C. mutatott. Ez arra indította Tromső ifjúságát, hogy a tengerben való fürdést megkísértse – igen kurtán tette meg: csak perczekig lubiczkolt és úszott. Hőmérőm azt mutatta, hogy a víz hőmérséke csak +9° C. volt.
A szeminárium, a melyet a következő napon látogattunk meg, egy tágas, szellős és világos épület. A tanítványok internátusban vannak s ezekből válnak azok a vándortanítók, kik megoldják azt a valóban bámulatos feladatot, hogy Finmar-
210 |
VENDÉGSÉGEK |
ken, vagyis a sarkkör hallatlanúl szétszórt lakosságának gyermekeit az elemi oktatásban sikerrel részesítik.
Az intézet kitünően van fölszerelve könyvtárral, műhelyekkel, mindennemű gyűjteményekkel s a tanítást igazi tudósok végzik. Különösen pompásak némely természetrajzi atlaszok, így a halakéi, melyek Helsingforsban készültek. QUIGSTAD megmutatta nekem a Finn-Ugor-Társaság kiadványait, a melyekben a magyarság működése kiválóan és tüzetesen méltatva van; ki vannak emelve HUNFALVY PÁL, SZARVAS GÁBOR, BUDENZ, SIMONYI, HALÁSZ, BALASSA és különösen MUNKÁCSI BERNÁT. Megmutatta a tőle magától összegyűjtött lapp mondák kiadványát.
Az udvaron egy gondosan óvott jávorfa – Acer platanoides – látható. Silány bokorrá törpítette a sarkkör időjárása s igen kevés, de feltűnően nagy levelet fakasztott; a fa és levele beteges, a nyomorúságos tengődés képe.
A szemle alatt fölgyűlekezett számos hölgy, kik magyarokat akartak látni; az igazgató megvendégelt kitünő norvég tojásos punchcsal és "portvin"-nel. Nekem azóta is jó emberem.
Ez a nap ismét ragyogóan tiszta volt.
