XXXII.
HAMMERFEST ÉS TÁJA
A REGGELI hatodik óra már talpon talált, mert a hajó cselédsége a reggeli miatt megmozdúlt; és megmozdult azért is, mert közeledtünk Hammerfesthez, a Föld lakott részének e nevezetességéhez. A tenger csöndes; a táj sívár. Vége közeledik a nyíresnek. A hegyszakadékok szádját piramis alakban tölti ki a leomló kőtörmelék és ezen küzd a létért a makacs kanalas levelű torma – Cochlearia officinalis – a hajósnépek és a sarkkör lakóinak e nagy jótéteménye, mely hathatós védőjük és gyógyszerük a süly és következményei ellen.
A hajó a Sőrö-sundban halad, már jóval az é. sz. 70-dik fokán túl, a Sőrö és Seiland-szigetek között, mely utóbbi keletre esik s melynek parti képe részben igen nevezetes. Egész sora következik a háromszöget alkotó, a tenger felé meredeken lecsapott hegyhomlokoknak, melyek mintha úgy keletkeztek volna, hogy a kőség bizonyos közökben kiomlott; mert e kiomlások szákszerűen végződnek.
E csodálatos sorozat mögött van az 1075 méter magasan fekvő Jedki-jégár.
Nyolcz órára egy pompás víz-sík nyílt meg a "Sirius" előtt, mely egy sajátságos, vasaló alakú, egyetlen hátat alkotó sziklasziget – a Haajen – mellől nyújtott útasainak módot
254 |
HAMMERFEST ÉS TÁJA |
arra, hogy már messziről pillanthassák meg azt a várost, mely az északi Kvalő-sziget nyugoti partján és a Sadlen-hegyhát közvetetlen védelme alatt megbújva, arról nevezetes, hogy a lakott Föld legészakibb városa, lévén fekvése az é. sz. 70° 40' 11''-e alatt – a keleti hosszúság szerint 20° 25' 16'' Páristól számítva.
Az a kép, a melyet a 34. képen bemutatok e nevezetes városkáról, mely a század elején 77 [!] lakóval birva, a gőzhajózás hatása alatt 2100 lakóig fejlődött, ma már történeti értékű, mert Hammerfest azóta tövig égett le; de az egész művelt világból összegyűlt adományokból újra s mint norvég barátaimtól tudom, sokkal modernebb formában épűlt föl; noha régi alakjában is csinos, hozzá tisztaságos városka volt.
A városka az északi Kvalő-sziget nyugoti oldalán, közvetetlenűl a tengerparton fekszik s a hirhedt északkeleti téli viharok ellen a Sadlen – nyereg – nevű hosszú hegyhát védi, melynek hosszában a főútcza fut és alatta áll a kis templom is. Az orrszerűen kirúgó partrészen vannak a részben lábas hidlásokon nyúgovó tárházak, tele szárított tőkehallal, melyet leginkább Oroszország felé visznek azok a hajók, a melyek Archangelszkből jönnek.
Most is az orosz hajóknak egész sora rakta ki a lisztet, a nyírfakérget, a bőrneműeket s berakta a halat, melyet nyalábokba kötve, a tárház födele alatt függő csigákon bocsátgatnak a hajó nagy gádorán át a rakodó részbe.
A bozontos szakállú, nagy bagaria-csizmában járó, az ú. n. pász-szal – övvel – átkötött kámzsájú és körhajú, csontos arczú muszka hajós alakja mindenütt föltünedezik. Ezek a hajósok iszonyatosan szennyes, rossz szagú emberek, hozzá lassú mozgásúak, szóval a norvég hajósnépnek merő ellentétjei.
A szurtosság és a szag egy igazi orosz manipulácziótól ered, a melyet ezek a hajósok itt végeznek. Ők maguk
255 |
A RÉGI HAMMERFEST |
34. kép.– A régi Hammerfest, északról nézve.
257 |
NYIRFAKÉREG FELHASZNÁLÁSA |
készítik a sóshalat orosz ízlés szerint, mely a következő: a halat fölhasítják, belét kivetik, fejét levágják s a testet földarabolják.
A felaprított halat bedobják a hajó testébe, a rétegeket megsózzák s azon csizmásan-bagariásan letapossák – azután új réteg következik. Ez az orosz muzsik (paraszt) kedves bőjti eledele.
Az a nyírfakéreg itt igen nevezetes kereskedelmi czikk; nemcsak hogy különböző dobozokká dolgozzák föl, hanem igen fontos a házépítéshen, a mely alkalmazását itt Hammerfestben láttam is. A norvég ház fából épűl, még pedig úgy, hogy a négyszögletesre faragott gerendákat a sarkokban eresztékesen összeróják és egyesítik; a gerendák közeit aztán moholókkal és kalapácscsal mohával gondosan kitöltik és ekkor a háznak e durva vázát gyalult, rovátkákkal ékesített deszkával kívűl-belől beburkolják. A gerenda-váz vízszíntesen van összeróva, a burkolat ezt merőlegesen borítja, így a falazat a moholás közbejöttével s az olajos festéssel valóban kitűnő; mert nemcsak hogy meleget tart, hanem kizárja a légvonatnak minden lehetőségét. Eddig haladva, a szegényebb norvég fölteszi az erős szarufákat és előbb deszkával fedi be házát; erre a deszkára kell azután a zsírtartalmánál fogva nehezen rothadó nyírfakéreg, a mellyel a norvég a deszkákat tökéletesen beborítja, aztán párkányt készít az eszterha [házfedél] szélén, úgy a tető két végén is és kitölti az így keletkező keretet eleven gyeppel, úgy, hogy a ház tulajdonképpen gyeppel van földve. E födél nyári időben vígan zöldel, sőt idővel kivirágzik a röpülő magvakkal bíró virágok telepeitől.
Hammerfest városa végein nem egy ily virágzó fedelű házikó állott akkoron, a mi valóságos nevezetességét alkotja nemcsak Hammerfestnek, hanem számos norvég városkának is, mely még nincsen teljesen átalakítva.
258 |
HAMMERFEST ÉS TÁJA |
De ezek a gyöppel födött házikók azért formásak és tisztaságos szemmel tekintenek az útczára; belülről elég lakályosak, szegényes bútorzat mellett tiszták, tehát nem állanak kirívó ellentétben a telefonnal és telegráffal, mely utóbbinak kettős vezetéke, az előbbinek egész dróthálózata szemlélhető itten.
E városszéli házikók némelyike előtt apróka emberek is állingóznak; de már európai ruházatban, olyanban, a minőt Budapesten a halászbárkák népségén láthatunk. Ezek megtelepedett és mívelődő halászlappok, kik itt "finner" néven járják. A halászlappság úgy keletkezett és úgy szaporodik, hogy a tarándszarvassal bíró és éppen ezért vándor lappok valamely dögvészben elvesztik szarvasnyájaikat s ekkor levonúlnak a tengerhez, hogy halászatból tengessék életöket.
Hammerfestben a halászlappságnak két fokozata van meg, a már házikót szerzett és a földputrinak egy nemében lakó szintén halászlapp.
Ezek a földputrik a föld fölszínére vannak rakva s egy fokkal fejlettebbek, mint a vándorlappok "darfe goattek" földkunyhói, melyekkel majd későbben még meg fogunk ismerkedni.
Hammerfest északi végén és a városhoz oly viszonyban, mint a mi falvainkhoz a czigánytelepek szoktak lenni, pár ilyen lapp "gamme" áll, lakóinak halász voltát elárúlja a rozoga "hjelder", a melyen a hasított tőkehal felei szikkadoznak.
Az egyik gammát a 35. kép ábrázolja s első pillanatra is kivehető, hogy itt nagyon praehisztorikus ízű építési kísérlettel van dolgunk. Mindenekelőtt kisebb-nagyobb kövekből igen kezdetleges száraz fal van rakva s az sem embermagasságig; azután lapos kövekből és dorongokból boltozatféle van összemesterkélve s az egész földdel van majdnem boglya-
259 |
LAPP KUNYHÓ |
szerűen fölhányva. Ajtófélfa nincsen, ezt szárazon egymásra rakott s kissé válogatott kövek pótolják, melyek közel embermagasságra fölépítve tartják a szemöldökfa helyett berakott deszkát; a tulajdonképeni ajtó rozoga, deszkából tákolt; e szerint a módszer szerint van építve az ablakféle is, mely azonban már üveget ismer.
35. kép. – Halászlapp kunyhó – gamma – Hammerfestben.
A belső egy szobafélét alkot, mely a tisztogatás legkezdetlegesebb nemeinek még nyomait som árulja el; az egyik sarokban áll a kőből szárazon rakott tűzhely, fölötte ott van a kürtő, de füstfogó nélkül, a másik sarokban egy rekesz, valószinűleg az ágy.
E halászó lapp telep mellett elmenve, a jó út a tengerparton elvezet a "Fuglnaes" – madárorr – nevű keskeny, messze a tengerbe kifutó földnyelvhez, mely mintegy természetes mólója Hammerfest kikötőjének. A földnyelvnek legvégén áll a világító ház és egy pár halászház, derekán pedig a meridián-oszlop, miként a 36-ik képen látni, mely Hammerfest lapp telepe tájáról van fölvéve,
260 |
HAMMERFEST ÉS TÁJA |
s melyen a meridián-oszlop nagyítva van előtüntetve. A föld-nyelv legcsúcsa látható a 34. képen is, mely a régi Hammerfest városát ábrázolja s ezen látható a Haajen-sziklasziget vasaló alakja is.
A "Fuglnaes"-földnyelv tudományos tekintetben igen nevezetes pont. Legelőször is itt végezte EDWARD SABINE 1823-ban híres ingakísérleteit, melyek a Földnek a sarkok irányában való, némileg lapított alakjára derítettek fényes világot – a mennyiben t. i. itt a sark táján egy adott hosszúságú inga több lengést végez, mint végez az egyenlitőn, a miből következik, hogy a Föld vonzó középpontja közelébb esik a Föld sarkaihoz, mint az egyenlítőhöz; ebből azután világos, hogy a Föld nem tökéletes golyó-, hanem némileg alma-alakú.
Másodszor itt áll a meridián-oszlop, jelezve a 25° 20' délkör végső pontját, a melyet az a nagy fokmérés kijelölt, a melyet I. OSZKÁR svéd-norvég király kezdeményezésére I. SÁNDOR és I. MIKLÓS orosz czárok támogatásával, svéd, norvég és orosz mérnökök a Jeges-tengertől a Dunáig kimértek, 1816-tól 1852-ig tartó folytonos munkával. Maga az oszlop szép szürke gránitkő, melyet a kissé dűlt földgömb koronáz; ez a gömb vörösrézből való (lehet bronz is) és borítva van a képzelhető legszebb zöld patinával. A rajta levő latin felirat így szól:
"Terminus septentrionalis arcus meridiani 25° 20' quem inde ab Oceano arctico ad fluvium Danubium usque per Norvegiam, Sveciam et Rossiam jussu et auspiciis Regis Augustissimi Oscar I. et Imperatorum Augustissimorum Alexandri I. atque Nicolai I. annis MDCCCXVI ad MDCCCLII continuo labore emensi sunt trium gentium geometrae. Latitudo 70° 40' 11'', 3''".
Siettem a Sadlen tetejére s hogy legalább valamit vigyek, forgattam a köveket, melyek alatt bogárság tanyázott.
261 |
HAMMERFEST KIKÖTŐJÉBŐL |
36. kép. – Hammerfest kikötőjéből:
A Hajeu-sziget és Fuglnaes-félsziget, a meridián oszlopai.
263 |
ELÁZOTT LAPPOK |
Innen nyaktörő kecskejárón lementem a templomhoz és tovább a főtérre, hol a szesztárházból – Samlag – vagy húsz, ünneplőbe öltözött lapp férfi és asszony, részben tökéletesen elázott állapotban tántorgott kifelé, körűlfogva egy már a földön űlő, tökéletesen kész atyafit, a ki siránkozó hangon panaszkodott, fenyegetve a szesztárházat, a honnan talán nem egészen önkéntesen távozott. Volt ezek között pár józan lapp suhancz és leány is, kék posztóba öltözve; elég tisztaságosak és élénken mozgók, meg lehetett őket nézni.
Vasárnap lévén, a boltok mind zárva voltak s a jó hammerfesti nép különben sem nagyon törte magát a minden terv nélkül szaladgáló turisták miatt, kik között egynehány – a lappok óriási gaudiumára [derültségére] – magastetejű kalappal tisztelte meg a Sadlen alját.
A Sadlen legmagasabb pontjáról áttekinthető Hammerfest öble; jól láthatók úgy a Seiland, mint a Sőrő hegyei és csillogó jégárai, melyek között a Seiland szigetén lévő legnagyobb, mintha borító volna.
A híres Tyven-hegy megmászására, mely négy órát fogyaszt el, gondolni sem lehetett, mert a "Sirius" már 11 órakor, tehát tartózkodásának harmadik órájában, sütötte el ágyúját jeléül annak, hogy az indúlás ideje elérkezett.
A "Sirius" előbb északi irányban indúlt; de a Kvalő-sziget északi – Mylingen – fokát érve el, északkeleti irányban a Rolfső-sundba vágott; majd a kis Havő-sziget magasságával együtt érintette az északi szélesség 71-ik fokát, hol aztán élesen keletfelé [!] fordúlt.
A Bred-sundon és Maső-sundon áthaladva, végre bement a keskeny Magerő-szorosba, mely a földség és Magerő sajátságosan szakgatott szigete között nyílik.
A Magerő-sziget legészakibb vége, mely az é. sz. 71° 10'-ébe esik, alkotja az Északi-fokot, a "Nord-Cap"-ot,
264 |
HAMMERFEST ÉS TÁJA |
Európa földségének legészakibb fokát; de a "Sirius" egyelőre kikerülte, hogy a Magerő-szoroson át egyenesen a Svaerholtra tarthasson. Csak visszafelé tért, mint már tudjuk, magára a fokra is.
Azon a tájon, a melyen a hajó most haladt, az emberi létre nézve a Föld már nem döntő, mert nem nyújtja többé a megélhetés föltételeit.
A tenger és hala adja meg itt a táplálékot s mind azt, a nélkül az emberi társadalom legkisebb egységei sem alakúlhatnak: a fölösleget, melyre kereskedést alapíthatni.
37. kép. – Kjelvik (Honningsvaag), Magerő-sund. – Dr. MOHN eredeti vázlata.
Itt a Föld már sziklahomlokkal fordúl a Jeges-tenger ködpadja felé. Kezdődnek azok a hosszú, megszakadás nélkül való sziklahátak, melyeknek sívársága alkotja az "arktikus" színtáj jellegét.
De az a dajkáló gőzhajó azért itt is teremtett az embernek kedves hazát. Egy mélyebben bevágó öblöcske, a sziklavilág oly alakúlása, hogy egy darabka föld védve van az északi és északkeleti téli vihar dermesztő hatásától, már telep-alkotásra bírja az embert s e telepek képének igen szép példája a Magerő-sund legdélkeletibb fokához közel fekvő
265 |
LEOPOLD BUCH A NORMANNOKRÓL |
Kjelvik (Honningsvaag) (37. kép), mely egyesíti a sarkköri telep háromságát: a templomot, a paplakot, a kereskedő házát és tárházait.
* * *
Igen érdekes, a mit LEOPOLD VON BUCH híres úti rajzában a Maső és Magerő szigetek normann lakosainak állapotáról ír, a mint azok századunk első éveiben fennállottak. E leirások, melyek közvetetlen tapasztaláson nyúgosznak, kimutatják egyszersmind a haladást is, a mely az akkor és a ma között fejlődött.
A Maső-szigeten a templom akkoron egy deszkabódé volt, a pap és a kereskedő házfélében, a tanító és a "Lensmand", – a kormány embere – ellenben putriban lakott. A midőn a normannok átszállították a Magerő-sundon a Magerő-szigetre, hogy annak partján a jó áramot kivárják, benézett a normannok lakásaiba, melyeket így ír le:
"A normannok itt begyepesedett földkunyhókban laktak, melyek kicsiny, gyepes halmokhoz hasonlítottak, olyanok mint a tungúzlakok vagy a finnek (értsd lappok) gammái."
"A belső azonban mégis inkább házhoz hasonlít. Ha az ember a három lábnyi ajtón betuszkolódott, mely mindig önmagától záródik, egy sötét folyosóban találja magát, mely a kunyhó különböző részeibe vezet. Egy másik, hasonló ajtó a nappaliba vezet, mely nem nagyon különbözik a bergeni parasztokétól. A nappali négyszögletes, fölér a tetőig, mely piramis alakú; az egész gerendából van összeróva. A mennyezet közepén nagy lyuk van, melyen át a világosság bejön, a füst pedig kimegyen s a melyet éjszakára halhólyaggal zárnak el. A falak mellett egy pad, egy asztal, a gazda ágya és szekrények. A gyermekek és a cselédség künn vagy a marhánál hál. A konyha egy nagy kandalló, mely a szoba egyik sarkát foglalja el."
266 |
HAMMERFEST ÉS TÁJA |
Ezekhez BUCH a következő megjegyzéseket fűzi:
"Igazán a legczélszerűbb építési mód ilyen éghajlat alatt s oly szigeteken, a melyeken tüzelésre egy silány ágacska sem található. A vastag földréteg a kunyhót pinczévé alakítja, a melynek hőmérséklete csak hetek múlva érintkezik a külsővel. A vihart, a havazást, a nyarat és a telet az ily földkunyhóban nem érzi meg az ember; holott a közönséges északi faházban a hőmérsék változása már órák múlva is érezhetővé válik; ennek ablakain és ajtaján beáramlik a levegő s átjárja az egész házat. "
Ezeknek a putriknak annyira pártját fogja BUCH, hogy csodálkozik rajta, miért nem használnak ilyeneket az u. n. "conditionáltak" vagyis vagyonosak, a kik télen-nyáron faházakban laknak; mert elvégre is – mondja BUCH – a gazdag a putri belsejét is ízléséhez és tehetségéhez képest díszítheti föl; a mi pedig azt illeti, hogy nincs kilátás, arra a négy hónapig tartó téli éjszakában úgy sem szamíthat.
Nagyban és egészben tehát a normannok akkori házai körűlbelől a hammerfesti lappok gammáihoz hasonlítottak.
Ma jól moholt és burkolt házak intenek felénk, a melyekben nem fűtenek és nem világítanak többé oly kövér alkamadárral, a melybe belet fűztek, hanem a kőszén és a nagy-fényű petroleum lámpa enyhíti jótékonyan a hosszú-hosszú éjszakát s biztosítja a lakónak az égő zsiradék bűzétől tiszta levegőt.
Igy veszett ki innen a süly – skorbut, – mely BUCH idejében még valósággal gyilkolt.
* * *
A Hammerfest–Magerő-sund darabon a "Sirius" födélzetén a hőmérséklet így alakúlt:
267 |
A PORSANGER-FJORD ELŐTT |
| Délután 2 órakor: | Verőfény, széltől védett helyen Ugyanaz, szél járta helyen Árnyék, szél járta helyen |
+13° C. + 9° C. + 8° C. |
| Délután 5 órakor: | Verőfény | +8° C. |
Rendkívűl gazdag és fényesen fölszolgált ebéd után készülődni kezdtem. Kerestem a hajó első tisztjét, hogy jegyemet kiváltsam; a kapitány avval állotta útamat, hogy az ő hajóján minden természetvizsgáló mindenkor szívesen látott vendég, a magyar különösen. Egy sziléziai úr leolvasta a naplómról nevemet s avval állott elő, nem írtam-e én a halászatról egy könyvet, a melyet a lipcsei képes lap ismertetett? Bevallottam bűnömet, a m az örökös változatosság után sovárgó turistáknál esemény számba ment; ekkor egy másik avval állott elő, hogy ő ismeri parlamenti működésemet stb. Ezekre csakugyan nem számítottam az Északi-fok közelében.
Pár percz alatt át voltam öltözve; kis podgyászom a lábom mellett, a fegyver a vállamon.
Kibontakoztunk már a Magerő-szorosból s odakerűltünk a Porsanger-fjord torkolata elé.
Északnak kitekintve, a Jeges-tenger nehéz, álló köde fogja el a szemhatár peremét s csak e ködpad fölött kezdődik az égbolt halavány kéksége. A tenger gyönyörű sötét aczélkék, hullámvetése könnyedén fehértarajos.
A hajóállást véve, délfelől egy nagy, föltünően lassúröptű sirály tart északnak s alig két méternyi magasan a tenger színe fölött röpűlve. A mikor a hajó hosszúsági tengelyének vonalába esett, már tartottam az órát, hogy számláljam a másodperczeket, a melyek szükségesek, hogy a madár el-
268 |
HAMMERFEST ÉS TÁJA |
tűnjön az emberi szem számára. A kilenczedik másodperczben a madár mozgása és a hullámmozgás már egybe kezdett vágni, a tizedikben már nem tudtam biztosan a madarat vagy a hullámot látom-e, a tizenegyedikben a hullámzás elnyelte a madarat.
Ez adja magyarázatát annak a jelenségnek, hogy a madarak helyváltoztató röptük alkalmával lehető legközelebbre tartják magukat a tenger színéhez, melynek hullámmozgása és villogása 8-11 másodpercz alatt eltünteti a legrikítóbb fehérségű madarat is.
Ez is az alakoskodásnak egyik érdekes, de figyelemre alig méltatott jelensége.
A merre a szem tekint, már nem hegyalakulatot, hanem inkább sívár, repedezett, helyen-közön omló kőpartot lát, melyet a tenger hulláma szünet nélkül ostromol. Az omlások törmelékén csak itt-ott s leginkább az aljban mutatkozik szakadozott halaványzöld lehellet.
Ekkor keleti irányt tartva, alkák suhantak a hullámok fölött, hogy nyolcz másodpercz múlva eltűnjenek s köszöntött az első heringsirály, a háromújjú Rissa tridactyla: a Svaerholt-klubben madara.
Merőben keleten egy hegyhát szökött ki a tengerbe egy fok, melynek homlokzata össze volt törve; omladék, melynek kiszakadt szirtjei kiemelkedtek a tenger színe fölé.
Az e fokra reászegzett messzelátón át valami méhrajzásszerű mozgás folyt az omladék előtt s a födélzeten vagy hatféle nyelven hangzott föl a szó: a madárhegy!
Úti naplóm ezt mondja:
"Fölmentem a hajóhídra, oda állottam a kapitány elé s körűlbelől ezeket mondtam: Kapitány úr! Fogadja szívből fakadó köszönetemet, nem a pénzért, mely a zsebemben maradt – az arra való, hogy kiadjam s van annyi, hogy helyt állhatok: hanem azért a szóért, hogy a természetvizsgáló
269 |
ELBÚCSÚZÁS A HAJÓTÓL |
és különösen a magyar szívesen látott vendége. Elmondom hazámban is, a hol van szavam."
A kapitány kezét nyújtotta s azt mondta, hogy megtiszteltem hajóját, mely mindig szívesen fogadja be azokat, a kik a természet tüneményeit fáradozások árán vizsgálják.
A turisták nagy hurrát kiáltottak.
Ezalatt a hajó gyorsan közeledett a madárhegyhez, melynek homloka merőben északra nézett, holott mi nyugotról közeledve, a hegy ugyanez oldalát láttuk (38. kép). A "méhrajzás" átalakúlt "hóförgeteggé", a mint t. i. a sirályok serege a szakadék előtt kavargott s színük is kitetszett.
38. kép. – A Svaerholt keletről.