III.
SAJNOVICS JÁNOS

TORDASI SAJNOVICS JÁNOS annyiban volt szerencsésebb mesterénél, HELL-nél, hogy első és egyetlen művét, mely a magyar és a lapp nyelvet összehasonlító alapon tárgyalja, legalább a külföld méltatta; hazája visszautasította. Pedig nem is lehetetlen, hogy ő teljesen ártatlan benne s hogy a nyelvrokonság kifejtésének eszméje nem is tőle, hanem mesterétől HELL-től való, már azért is, mert a mily hű és ragaszkodó SAJNOVICS a maga mesteréhez, épp oly mértékben szűkölködik minden önállóságban. Hogy a maga esze után indúljon, önálló meggyőződést követve vágná fejszéjét valami fába, arra az ő lelkületében – a mennyiben az leveleiből és a naplóból kisugárzik – még csak csirája sincsen meg. Az egész munka határozottan rávall az oly fürkésző és egyszersmind elmélkedő észjárásra, a minő a Páter HELL-é volt.

A mi szegény SAJNOVICS-ot itthon bajba keverte, az szorosan véve egy szó volt, az "idem", ebben a mondatban: "Idioma Ungarorum et Lapponum [A magyarok és a lappok nyelve] idem esse". Ezt a szót támadói az "ugyanaz" értelmében vették, holott az a hasonlóságot, a rokont is fejezi ki. *

* Igen helyesen jegyzi erre meg dr. MUNKÁCSY B. a Nyelvőrben: verba valent usu. [A szavak jelentése a használatban nyilvánul meg.] SAJNOVICS és támadói mást mást érthettek az idem alatt.


512

SAJNOVICS JÁNOS


Hogy ő ez utóbbi felé hajlott, ezt naplójának következő helye bizonyítja: "E napokban egy hamburgi lapból a következőkről értesülünk: "Nem kerűlhetjük ki annak a körűlménynek a felemlítését, hogy P. SAJNOVICS, ki a múlt évben P. HELL-t Wardoehusba kísérte, hol a Vénus bolygónak a Nap előtt való elvonúlását figyelték, néhány finnel – ez alatt lappokat kell érteni, kiket a benszülöttek mindig finneknek neveznek – magyarúl beszélt, kik jórészt meg is értették, a mi javára válik annak a véleménynek, mely a finneket és hunnokat egy törzsből származtatja." "Ez hamis hír – teszi hozzá SAJNOVICS – és, a mint hamar megtudtuk, egy katonatiszttől eredt."

Nyilvánvaló hogyaz "idem" alatt nem az "ugyanazt" érti.

Egyben azonban tökéletes igaza van a SAJNOVICS irányának s ez az, hogy a nyelveket összehasonlító alapon kell méltatni; azt is tudja, hogy egymástól elszakadó néprészek, nyelvileg más-más irányban fejlődnek, idővel tehát elvész a teljes azonosság.

Abból a szóanyagból azonban, a melyre ő alapította a rokonságot, a kritika nem hagyott meg semmit, mert ez az anyag az ő föltevéséhez hozzá volt idomítva.

Nem is annyira élő szavak, élő kiejtés, hanem inkább LEEM művei után indúlt, kinek füle máskép fogta föl, nyelve máskép adta vissza a lapp szót és kiejtését. De a finn-ugor rokonságot elvitatni ma sem lehet.

És most hadd álljon itt legalább pár példa SAJNOVICS műve alapján, eljárásának kimutatására. * Ő előbb a betűket veszi és LEEM-ből példáúl kimutatja, hogy a lapp nyelvben

* Joannis SAJNOVICS S. J. Ungari Tordasiensi e Comitatu Alba Regalensi, Regiae Scientiarum Societatis Haffniensis et Nidrosiensis socii Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Regiae Scientiarium societati Danicae prealecta Haffniae, mense Januario anno MDCCLXX. Hafniae, typis Orphanotrophii Regii, excudit Gerhard Giese Salicath.


513

ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZET


nem kevesebb mint harminczkilencz diphtongus volna, a minek révén azután ilyen hangzása van a szavaknak: "Zhioaarve" vagy "Vuoigi" vagy "Niaalom" végre "Vuoshinoie".

Okoskodik azután a liquescentiáról, [folyékonnyá válásról] a gy, ly, ny, ty-ről, továbbá a z, zs, s, sz stb. hangokról, ezeket a sh, zhi, dzhi lapp hangokhoz viszonyítva.

A mikor azután mindezt elrendezte, neki áll és oly táblázatot szerkeszt, a melyben a LEEM-féle lapp írásmódot a magyar írásmódra teszi át; lesz pedig ennek révén a lapp ae-ből magyar é, a lapp oaa-ból a magyar ó, a lapp ni-ből magyar ny, a lapp zhi-bő1 magyar ty és ugyanabból magyar ts – mai cs – is, a lapp dzhi-ből magyar zs stb. Egy másik táblán az összevonásokról értekezik ezután; szóval mindent elkövet, hogy az anyagát hajlékonnyá tegye s a mikor evvel készen van, előáll százötven szóval, mely szerinte a magyar és lapp nyelvben egyezik. Így lesz azután a lapp aelam-ból a magyar élem, a lapp nielatam-ból a magyar nyeletem, a lapp shiālom-ból a magyar csalom, a lapp zhioaarve-ből a magyar szarv, a zhiorra-ból csorda, a vuosshiatam-ból főzetem, a vuoigi-ből vaj stb. stb.

De nem lehet tagadni, hogy ez a nevezetes értekezés ahhoz a korhoz képest, a melyben szerzője írta, nagy eruditióval [felkészültséggel] készűlt és SAJNOVICS azt is elismeri, hogy előtte már mások is vitatták [képviselték] különösen a finn-magyar nyelvrokonságot, a mit számos összehasonlító sorozattal műve végén bizonyít is.

A régi lapp nyelvészekkel és ethnografusokkal szemben különben az átírás az egész soron megtörtént s igen közel jár a SAJNOVICS fölfogásához. Ennek bizonyítására hadd álljanak itt azok az állatnevek, a melyeket én LEEM-ből szedtem ki, úgy a mint eredetileg írattak s most átírattak.


514

SAJNOVICS JÁNOS


LEEM írásmódja:

Godde, vad tarándszarvas
Njaamel, nyúl
Guouzhia, medve
Albos, sarki róka

Mai írásmód

Godde
Njoammel
Guovčča
Albas

A farkas melléknevei:

Kumpi
Stalpe
Seibek
Gaine
Olgobutzh

Gumpe
Stalppe
Säibek
Gaidne
Olgobuš

Ruopsok, vörös róka

Njål
Vjelgok

 }  Sarki róka

Godde-Sapan, lemming
Naette, nyest
Majeg, hód

Ruopsok
Njalle
Vielgok
Godde-zapan
Nätte
Majeg

A vidra fejlődés szerint:

Zhievres, vidra
Goaige, öreg kanvidra
Farro-goaigge, éves kankölyök
Snaka, meglett anyavidra
Farro-Snaka, éves nősténykölyök
Varlagges, vidrakölyök

Čavres
Goaigge
Farro-goaigge
Snåkka
Farro-snåkka
Varlagges

Daevok, szakállasfóka hím
Aine, ugyanaz, nőstény
Daelja, grönlandi fóka
Orre, mókus
Fakan, vágó-orka [kardszárnyú delfin]
Hang, csuka
Njak, menyhal
Rando, havasi lazacz
Vuskon, sügér
Haerre, pérhal
Damok, tavi lazacz
Guuvzhia, pisztráng
Njäl, vejsze [halfogó nádkerítés]

Dävok
Aine
Dällja
Oarre
Fakan
Havgga
Njakka
Ravddo
Vuosko
Harre
Dabmok
Guvčča
Njiella


515

SAJNOVICS LEVELEI


Ennyit még is csak el kellett mondanom már azok kedvéért is, a kik SAJNOVICS-ot elítélik a nélkül, hogy tudnák miért.

A mire itt, e kis könyv végén, különösen súlyt akarok helyezni, az SAJNOVICS-nak eddig ismeretlen levelezése, a melyet Vardő felé és onnan visszaútaztában rendtársaival, a nagyszombati társházban élő barátjához intézve folytatott. Úgy látszik, hogy a rendtársak ezeket a leveleket magoknak lemásolgatták. Egy másolatnak teljes darabja azután a magyar Tudományos Akadémia irattárába került. * Ez a levelezés azért fontos, mert bizonyos mértékben ellenőrző megerősítése annak, a mit a SAJNOVICS-tól való és Bécsben őrzött hivatalos úti napló mond, a mellett kiválóan korfestő is. Hogy az a másolat csakugyan a SAJNOVICS leveleit foglalja magában, ahhoz kétség nem férhet.

* A figyelmeztetést JAKAB ELEK régi jóemberemnek köszönöm.