MESTERSZÓTÁR

A

769
  • ABRONCSKÁVA, a hálóból való varsa abroncsai.
  • ÁG – Kis-Majtény – a hármas szigonynak minden egyes ága. Általánosan villás fáknál – nyeleknél – a villát képező részek; l. Ágas. A jegesvonó egyik oldala, l. Áglik.
  • ÁGAS – Komárom – a száknak nyelén a villás rész.
  • ÁGASKARÓ – a kullogó három főkarója.*
  • AGASSIZ CSABAK, Telestes Agassizi HECK.*
  • ÁGHEGY, az ághegy- és örvösháló keresztabroncsa.*
  • ÁGHEGYHÁLÓ – Turahát – két keresztbe összekötött abroncsnak a négy végére, tehát négy ág közé kifeszitett négyszögletes háló, hosszú rúdra alkalmazva, l. Barokháló, Bustyálló, Csuhi, Dobbantó, Emelgető, Emelő, Keresztháló, Komherháló, Lesi, Marokháló, Mentő, Négykávás M., Pók, Rengő, Suhé, Tápli, Taupli, Tesziveszi, Umbella, Vaal.
  • ÁG-LIK – Balaton – a jégalatti halászatnál a kétoldalt futó, soros, apró lékek, a melyeken át a háló vezérrúdját a jég alatt hajtják; l. Hajtólék, Hajtólyuk, Sorlék, Sorosvék.
  • AGYAGOS PART – általánosan – az, a mely sima felszínű s megrepedezve koczkásan morzsolódik.
  • AJTÓLÉK – Balaton – a jég alatt való halászatnál az a nagy lék, a melyen a hálót kihúzzák, l. Anyalék, Kihúzóvék, Kiszedőlék, Kivétel, Kivonó, Kivonyóvék, Költőlék, Tanyavék, Vék.
  • AKADBA MENNI – Komárom – akadóba menni a hálóval, azaz oly helyre, a hol a háló tőkébe, keleviszbe akad.
  • AKADÓ – Körös mentén – földdel töltött fűzfakosarak, a melyeket a halasviz örvényes helyein – a hol a hal tartózkodni szeret – hosszú galyaknál fogva május elején elsülyesztenek, hogy ott hálóval halászni ne lehessen, l. Akadótörés.
  • AKADÓTÖRÉS – Körös mentén – a május elején elsülyesztett akadókat október elején fölszedik, előbb azonban az akadón felül és alúl 150 ölnyire a vizet őrhálókkal "elkötik", hogy a hal ne menekülhessen. A két őrháló közt keczével halásznak. Az akadók felszedését törésnek mondják.
  • AKARMI KESZEG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – albula, in genere ; a mai fehérhal.
  • ALÁKÉSZÍTÉS – Szeged – "alá van készítve a csónyak", azaz helyén van; itt a laptár értendő, melyen a fattyúlaptáros igazgatja a tartókötelet.
  • ALATTSÁG – Komárom – hosszú kötél, melylyel a halászhajót az őrfánál fogva víz ellenében vontatják. Általánosan így.
  • ALI – Kis Majtény – a keczén az alsó in; itt súlyok nélkül való, feszitett.
  • ALÍN – Balaton – az öregháló alsó, kettős, ólmos és pősös kötele; a Bodrogközön galacséros, máshol köves.
  • ALINAS – Bodrogköz – az a halászlegény, a ki a galacséros inat húzza; l. Alin.
  • ÁLL – Keszthely – a horog szakája (viszhorga).
  • ÁLLAS Küsz, Alburnus mento AG.*
  • ÁLLASZÁRNYA – Szeged – a hal hónaljúszó szárnya (p. pectoralis).
  • ÁLLATMAG – Zoospermium; azelőtt "Magállat" Spermatozoon.
  • ÁLLÍTÁS – Csongrád – az öreghálónak minden tizedrésze egy "állítás"; ez a hálón ki is vehető; a munkafelosztás jegye; egy

    770

     állítás 10 öl; de az öreg és egyéb hálóknak összeállítása, teljes felszerelése is; l. Hálóállítás.
  • ÁLLÍTÓ FA – Komárom – egy másfél méter magasságú erős czölöp, a melyhez hálóállításkor a háló inát odakötik; l. Állítás, Hálóállítás.
  • ÁLLÍTÓ HALÁSZ, a marázsa-, mét- és eresztőhálóval halászó.*
  • ÁLLÍTÓ HALÁSZAT, az, a mely hálózatokat a vízbe állítva, a halak bebonyolódására számít. *
  • ÁLLÍTÓ TŰ – Szolnok – nagy hálótű, hasonló az islingtűhöz, melyet a hálódarabok összefűzésénél használnak; l. Állítás, Hálóállítás.
  • ÁLLÓBÁRKA – Budapest – három rekeszes, bőgős és csárdás nagy haltartó bárka, mely állandóan ki van kötve.
  • ÁLLÓ TÓ – (álló tó) Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. stagnum.
  • ÁLLÓ VÍZ – általánosan – mely egyáltalában nem mozog sem tova, sem helyben.
  • ÁLLOTT HAL – Máttyusnál – büzhödt hal értelmében.
  • ALÓZA – Alausa, l. Vándor Alóza.*
  • ALSÓ ÁLLKAPOCS – os maxillare inferius.*
  • ALSÓ ÉS FELSŐ CSIGOLYANYÚLVÁNYOK – Epophysis spinosa inf. et sup.*
  • ALSÓ FEDELÉKCSONT – suboperculum.*
  • ALSÓ ÍN, az eresztőháló alján, a melyre a kövellők vannak kötve.*
  • ALSÓ SERTE – Komárom – a ponty alsó sörényének elsó, fogas sertéje.
  • ALSÓ SÖRÉNY – Szeged – l. Kormánysörény.
  • ALSÓ SÖRÉNYÚSZÓ – pinna analis.*
  • ALSÓ SZEMCSONT – os infraorbitale.*
  • ALSZIK – Bódva – a hal, mikor éjnek idején egy helyen veszteg áll.
  • ÁNGOLNA – Anguilla, l. Síkos Angolna."
  • ANGOLNA – közkeletű – Anguilla fluviatilis AG. Népies magyar neve nincs, mert csak elvétve akad magyarok lakta vidékeken. GALGÓCZI-nál (1662) megvan; l. Ingola.
  • ANGOLNA – Ujfalvi-Szikszai XVI. Sz. – anguilla.
  • ANGOLNAFÉLÉK – Muraenidae, mint család.*
  • ANGVILLA – H. O. l. Ángolna. Mint nagy ritkaságot, helyesen leirva, így mondják a komáromi halászok. Komárom.
  • ANYALÉK – Szeged – l. Ajtólék.
  • ANYAMEDER – Székelyföld – E patak eredeti medre, a melytől a dugát ássák.
  • ANYAPONTY – Tata – öreg pontyok, a melyeket tenyésztésre használnak.
  • APACS, vezérfa az öregháló két végén; tavakban egyszerű, folyókban alsó végén súlyokkal ellátva; l. Apacsfa, Apacsó, Apatsó, Apatsú, Apattyú, Berenafa, Berenyefa, Bika, Hámfa, Jankó, Káfa, Kócza, Oldalrúd.
  • APACSFA – Körös-Tarcsa – l. Apacs.
  • APACSIN – M. Ny. Sz. – Szatmár m. – evező; nem biztos, vagy egészen kivételes.
  • APACSHOROG – Karád – horgas fa, a melylyel az apacsot kifogják.
  • APACSKŐ – Bodrogköz – az Apacs vagy Berenyefa súlyozója; a Latorcza mentén a Gyalom Kátaköve.
  • APACSÓ – M. Ny; Sz. – l. Apacs, néha Apacsin is. MIKLOSICH szerint szláv eredetű: opačina, kormányevedző.
  • APACSOS – Karád – a jég alatt való halászatnál az Apacsot tartó ember.
  • APACSÚROS – Körös mentén – a Laptáros, lásd azt.
  • APACSÚR – Komárom – az Apacs villája, mely a súlyozó téglát körülfogja.
  • APÁCZAFÚRÓ – H. O. – Aspro vulgaris CUV. Szentes, körösi halászok; de Barátf.sz, és Orsóhal néven is szólítják ugyanitt.
  • APADÓ VÍZ – általánosan – fogyás következtében folytonosan alászálló víz.
  • APATSÓ – B. Szabó Dávid – l. Apacs. SZABÓ-nál helyesen magyarázva: "az öreg háló végére kötött dorong".
  • APATSÚ – B. Szabó Dávid – l. Apatsó.
  • APATTYÚ – Budapest – l. Apacs.
  • APRÓ KESZEG, KÁRÁSZ – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – melanderinos; nyilván a halivadék értelmében.
  • APRÓ SZEMŰ – általánosan – a kisszemű háló; sohasem mondják, hogy "sűrű".
  • ÁRADÁSON – Körös mentén – halászni, kivált szemre szigonynyal: a vizek kiáradott részében, sekély vízben; l. Szemre halászni.
  • ÁRADÓ VÍZ – általánosan – megszaporodás folytán növekedő víz.
  • ARANYHAL – H. O. – Scardinius enthrophthalmus BON. Bódva mentén, Komjátiban.

    771

     Tavakból való rezes példányok; mint közkeletű a honosított Cyprinus auratus auct. l. Jövevény ponty.
  • ARANYPOTYKA – Grossinger – Cyprinus auratus auct.
  • ÁRBOTZ – B. Szabó Dávid – helyesen magyarázva mint Őrfa, l. azt.
  • ARBOTZFA – B. Szabó Dávid – l. Árbotz.
  • ÁRBUTZ – B. Szabó Dávid – l. Árbotz.
  • ARSÓHAL – H. O. – Aspro vulgaris CUV. Nagy-Dobrony, itt az orsó is arsó. A Latorcza mentén is így.
  • ÁSOTT HAL – Miskolczi Gáspár – az árvizek apadása után lyukakba szorúlt halak, leginkább csíkok, a melyeket a csíkász ki szokott ásni; a Sárrét, Ecsedi láp, Szennye némely pontján ma is dívik.
  • ÁSOVÁNY HAL – Mátyusnál – a csíkról, l. Ásott hal.
  • ASZALT HALACSKA – Orbis pictus 1708.
  • ASZSZU HERENG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. –. Hering.
  • ASZTAL – Erdélyi Mezőség – a jéghalászatnál az a □ nagy lék, a melyen a hálót beeresztik; l. Bedöntő, Beeresztőlék, Betevés, Betevő-vék, Eresztőlék.
  • ASZU HAL – Fay-féle szakácskönyv, XVII. század – szárított hal.
  • ATKÁS FENÉK Komárom – a hol a víz fenekén sok az akadékos gyökér stb.
  • ÁTKÖTNI A VIZET – Körös mentén – l. Elkötik a v.
  • ÁTOLJA – Balaton – az egymás mellett bevetett eresztőhálóknál a póta és a kő feszítésétól eredő átbúvók, a melyekben a hal megnyaklik.
  • ÁTUGORJA – Balaton-Füred – "a ponty átugorja a hálót" átveti magát, elszökik; l. Kilép a ponty.
  • ÁTVETI – magát a hal a háló fölén (Felín, Parásín); – l. Háló föle.
  • AVÉT – Tihany – kötélneműekről mondják, a sok használatban való kopás értelmében pld.: avét fágyó = régi, megkopott fágyókötél.
  • AZ HALNAK HATA BORDAJA – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – vertebra.