B
BÁBA-CSÍK, Cobitis elongata, HECK. BABAJKÓ – Balaton – ifjú ponty, Cyprinus Carpio L. BAGÓKESZEG – H. O. – Abramnis sapa PALL. Kis példányok. Azért mondjuk bagónak, mer, csak olyan semmi hal." Nem becsülik. Komárom. Némely halász Bagolykeszegnek mondja s ez a helyes, mert a nagyszeműségre van alapítva. BAGOLY KESZEG, Abramis sapa PALL.* BAGOLYKESZEG – T. Sz. – l. Bagókeszeg. BÁGYADT HALAK REKESZE, ispita helyett.* BAING – Leucaspius, l. Kurta Baing.* BAING – P. K. – Aspius rapax AG. Szatmár. BAJUSZ – Szeged – könyökös deszka; az állóbárka orrának erősítésére való; a harcsa, ponty, márnahal, menyhal bajusz-szerű nyúlványai. BAJUSZOS ORSÓFARK – P. K. – Cobitis barbatula L. Eredet nélkül. BAK – Nagy-Dobrony. – az Örösháló rúdjának végén az a kampó, a melyre a háló akasztva van. BAK – Máramaros – l. Halászszék. BAK – általánosan – vastag fejfaforma, a melynél fogva az állóbárkát kikötik. BAKACS – Saród – a háromélű sás. BAKCSÓ – Szeged – Ardea nycticorax, mashol vakvarjú; halászómadár. BAKSA – P. K. 11. O. – Aspius rapax L. Tisza m. BÁL – Körös-Tarcsa – megmért és rendberakott szárított halak tömege (német: Ballen), l. Mázsa. BALATONI HERING – P. K. – Pelecus cultratus L. BÁLAZÓ – Szeged – Ez a kunyhó, melyben a bálokba kötött szárazhal el van téve. BALIN – Blicca, l. Ezüstös Balin.* BALIN – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – balena; itt nyilván a bálna értelmében. BALIN – Grossinger szerint a német "Waller", "Wallen"-től származnék, melyből LINNÉ a "Ballerust" csinálta volna; ám a német "Wallen" a harcsa, holott a LINNÉ "Ballerusa" keszeg s a magyar Balin is következetesen "Fehérhal" t. i. Aspius rapax AG., Cyprinus aspius LIN. Egyedül a Drávafokon Blicca argyroleuca L. Balin; l. Baing, Boin, Bálind stb.
772
BALÍN – H. O. – l. Balin keszeg. GALGÓCZI-nál (1622) megvan. BÁLIND – szerzőknél H. O. – Duna és Tisza mentén Aspius rapax L.; l. Balin keszeg. BALÍNHÁLÓ – Komárom – hetven méteres húzóháló, három soros, t. i. a finom léhés két tükörháló közé van fogva. Az Őn – Aspius rapax – fogásra használják. BALIN KESZEG – H. O. – változataival együtt legtöbbnyire Aspius rapax AG., jelesen a Dunamentén: Balin, Bálint, Bálind; a Bodrogközön: Boin, Bolyin; Szatmárban: Baing; az Ipoly mellet Pólind. Synonymjei: Baksa, Csabak, Fenekeszeg, Nyílkeszeg s főleg Őn a Balatonnál stb. csak a Drávafokon Blicca argyroleuca H.; a Bódvánál ellenben Squalius dobula L., l. Ezüstös Balin, erre alkalmazva Mohácson, Battinán és Bellyén. BÁLINT – P. K. – Aspius rapax L., l. Balin keszeg. BÁLKONY – Latorcza mentén – l. Bókony. BALLING – H. O. – Aspius rapax AG. Nagy-Dobrony. BALSZÁRNY – Bodrogköz – a nagy gyalmon a kátától balra eső hálófél. BÁLVÁNY – Szeged – az állóbárka oldalait alkotó vastag borítódeszkák. BANDÁR – H. O. – Lucioperca Volgensis CUV. Budapesten. Baján némely német eredetű halász csak az ifjú kősüllőt nevezi igy szalagos tarkaságáról (Band). BARANGOL – Balaton – a hal, mikor minden ponton, de csak kevés kerül a hálóba, tehát szerte jár. BARÁTF.SZ – K. – Aspro Zingel L. Tisza, Duna m. Velenczei tó. Körös m. BÁRD – Szeged – a halak föltagolására való vágószerszám. BÁRDKESZEG – H. O. – Abramis Brama L. a nagyja; a bárd a szélességre czéloz. Balaton-Füred. BÁRKA – általánosan – lyukasztott láda, a halaknak eleven állapotban való tartására. Alakja vidékek szerint változik. JERNEY 1198-ból följegyezte: "De quolibet vivario parvorum piscium vel maiorum, qui in vivaria, vulgariter Barka vocatis soliti sunt portari ad forum, duos meliores Pisces vivarii solvuntur." – FEJÉR Cod. Dipl. VII., 2, 590. "viuaria piscium quae vulgariter Barka vocantur." 1288-ból. BÁRKABABA – Komárom – l. Bőggő. BÁRKARAKODÓ – Csanád, Baja – a halász bárkák kikötőhelye. BÁRKÁS – Agárd – az a legény, a ki a bárkát a kikötőhöz hozza; a partra való halászatkor laptáros. BÁRKÁSOK – A XVI. század okirataiban; minden bizonynyal halkereskedők, l. Fisér. BÁRKASÜTŐ – Szolnok – fanyélbe erősített vas, a melylyel a bárka haltartó részének lyukait kisütögetik. BARNA CSÍK – P. K. – Cobitis fossilis L. (normalis). Szamos és Maros m. BAROKHÁLÓ – Budapest, Győr – l. Ághegyháló. BARSÓKA – T. Sz. Horváth Zsigmond – Balaton vidéke. Talán egy a Varsintával = Acerina cernua L. BARTAFIÚ – Heckel – Barbus Petényii; eredet nélkűl; nyilván Szatmármegye. BASZÁRKESZEG – H. O. – Abramis ballerus L. juv. Komárom. BATONY – Szeged – a horog inán az a vékonyabb rész, a melyre a horog reá van kötve; a német "Vorfach"; – l. Cserke, Horogmadzag, Patony, Pékle, Talpalló. BEADÁS – Szeged – a hálóvetés elkezdése. BEAKASZTANI – általánosan – Ez evezőt a húzóvánkus kolonczába, vagy a gúzsba. BÉCZE – Velencze – az a fácska, a melyre a háló szemeit kötik, l. Bércze, Börcz, Börcze, Börczfa, Gyalomdeszka, Hálókötőfa, Lapoczka. BEDAGAD – általánosan – a repedés, pld.: a hajón, ha vízbe teszik. BEDÖNTŐ – Balaton-Füred – a jégalatti halászatnál az a nagy lék, a melyen át a hálót a jég alá eresztik; l. Beeresztő lék, Betevés, Betevővék, Eresztőlék. BEDÖNTŐ LÉKSOR, a bedöntő és belső saroklék közötti léksor.* BEERESZTŐ LÉK – Tószeg – l. Bedöntő stb. BEÉRKEZIK – Keszthely – a feleháló, t. i. mikor kihúzáskor az öregháló szárnyának felehossza ki van húzva.
773
BEFALNI – Szeged – a hal befalja a horgot; tudta vagy nem tudta befalni. BEFELÉ HALÁSZNI – Balaton – a part felől a tó közepe felé halászni. BEHALÁSZNI – Balaton – a tilosba. BELIT KIVETNI – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – venterare, exenterare. BEJÁRÓKÖTÉL – Komárom – ha az öreghálóval úgy halásznak, hogy partra húzzák ki, akkor a bejáró kötelet a parton haladó laptáros a farhámmal tartja. BÉKAHAL – szerzőknél – Cottus gobio L. halászemberektől nem hallottam. BEKAPJA – általánosan – a hal a prédáját. BEKAPÓ – Egyházas-Oláhfalu – a tollashorgon a tollal fölszerelt horog maga. BÉKATŐR – Szoboszló, M. Nyelvőr – s keskenylevelű gyékény, Typha angustifolia L. jobb halászszatyrok kötésére való. BEKESZEGEL – Szeged – a halászó czigány a faluba; de csak akkor így, ha fogott is keszeget. BEKOPPANTJA – Miskolczi Gáspár – a hal a prédát s csak azután nyeli le. BELSŐ CSAPÓ – Balaton, tihanyi őshalászat – az evedző szárának az a fele, mely a húzópánt és a toll között van. BELSŐ FEDELÉK – praeoperculum.* BELSŐKŐ (kű) – Szeged – a fenékhorognál a folyóba szolgáló véghez kötött nagyobb kő. BELSŐ SZÁRNYCSONT – os pterygoideum internum. * BELSŐ SZEGLIK – Balaton, őshalászat – az a két szeglik, mely a Bedöntőhöz legközelebb esik; l. Szeglik, Fordítóvék. BEMONDANI – Komárom, Keszthely – a gyűlést; czéhszó: a mestereket meghívni. BÉRCZE – Komárom – l. Bécze stb. BEREK – P. K. – a Balaton körül előfordúló mocsaras helyek is, mint az Umbra canina termőhelyei. BERENAFA – Bodrogköz, Petrahó – l. Apacs. BERENYEFA – Bodrogköz – l. Apacs. BERIASZTANI – Kuthy – a szökő halat a hálóba visszariasztani, vagy rudakkal a háló felé terelni. BETAKARÍTANI – Balaton – a hálót szánkón v. ladikon hazavinni. BETEVÉS – Agárd – l. Bedöntő. BETEVŐVÉK – Latorcza mentén – l. Bedöntő. BEVENNI – Tápé – a halat a szákkal a hálóból, pld.: "akkora harcsát fogtam, hogy be nem vehettem a szákkal, vágó horog köllött hozzá." BEVETŐ – Zenta – l. Pendelyháló. BEVONÚL – Agárd – a csuka és a ponty a nád közé, azaz: a sík vizekből oda megyen. BIKKELY – P. K. – "sárgásfehér hal, mely – AGNELLI szerint – kárász és keszeg közt áll." Szerintem Scardinius erythrophthalmus BON. mocsaras vízből, hol a kárászt jellemző színt fölveszi. H. O. BICZKE – Szentes – hegyes vasalású, néha csak kihegyezett erős, karószerű bot, s melyre a laptáros hálóhúzáskor támaszkodik; l. Biszke, Szolgabot, Szolgapálcza. BIKA – Saród – l. Apacs. BIKATUTAJ – Balaton – gyékényből kötött nagy úsztató, az öregháló nehéz részeinek úsztatására. BILLEGHÁLÓ – Záhony – hosszú hegybe kifutó, kanálszerű merítő háló, a melyet billegetve alámerítenek és felhúznak; l. Villik, Villing. BÍRÓ – Tihany – a halászarticulusban annyi mint kormányos. BISZKE – Szeged – l. Biczke. BLINCZKE – Velencze – az a fácska, melyre a horgot használat után reátekerik. BOBÁLIK – Grossinger – nyilván a Bihar vidéki "Bobály", Umbra canina Mars; l. Bobály, Pótz és Peczehal. BOBÁLY – Károli J. – Umnbra canina Mars. Komádi Sárrét, Bihar, KOVÁCS JÁNOS, debreczeni tanár gyűjtése. Oláhos. BOCSKORVARSA – Erdővidék, Olt mentén – vékony vesszőből kötött halfogó, hasonló a régi egérfogókhoz. A kövekkel elrekesztett folyórészekben a hagyott közökbe állítják; a czége tartozéka. BÓDÉ – Kopácsi – az evedző mankója; l. Bódva, Bókony, Gomb, Kacs, Kamat [nem szerepel! – NF], Mankó. BÓDORKESZEG – P. K. – H. O. Scardinius erythrophthalmus BON. Duna m.; biztosan Komárom. BODORHINÁR – Szolnok – Utricularia vulgaris; a tanyahelyeken tisztogatják. BÓDVA – Petrahó – az evedző mankója, így: "letörött az evedző bódvája" l. Bódé.
774
BOGNÁR – Szeged – a ponty és márna sörényének elsó, fűrészes csontsugara. A nagyobb halat a bognárnál fogva vetik ihanyra. BOGYÓ – Ipoly-Nyitra – a kosztos horog inán az a fácska, dugó, gyékény stb., mely a vízen úszik s megmozdúl, mikor a hal a horgot rángatja; l. Pallóka, Pedző, Pícze, Tutaj [nem szerepel! – NF], Úszó. BOÍN – Aspius rapax AG. Bodrogköz. BÓKONY – Komárom – könyökfa a ladik belsejében, l. Burgony; nyilván a német "Bogen"; a Fertő mellékén az evedző mankója; Simontornyán ezenkívül az ághegyháló rúdján levő mankó is, melynek a halász nekiveti a lábát (ez s háló itt Umbella). BOKOR – Balaton – az egy szerszámhoz tartozó halászok szövetkezete; a régi "Mansio"; l. Czimboraság, Felekezet, Hálóbokor, Kötés. BOKORHAL – Balaton-Füred – seregesen járó hal. BOKORHÁLÓ – Bodrogköz – rúdra alkalmazott, félkörösszájú zsákháló, mely víz ellenében a patakokba, kivált bokros helyeken beállíttatik, s a melybe a halak a zurboló fákkal bekergettetnek. BOKORSZÁK – Nyelvőr – l. Bokorháló. BOKROS PART – általánosan – s hol a parton bokrok növekednek. Alatta halas a víz. BOLÉN – l. Balinkeszeg; Göcsej; szláv hal-név s a magyar Balin stb. innen ered. BOLYIN – H. O. – l. Balinkeszeg; Bodrog mentén. Innen: Boin, Bain, Balin és Baing. BÓNÉ – Szentes. – A Hosszúkecze vasas ina; Körös-Tarcsán ez turbuk-in; sok helyen a keczehálót egyszerűen bónénak nevezik; l. Bónéfa, Kakasülő. BÓNÉFA – Körös-Tarcsa – a Hosszúkecze fakerete; ugyanígy a kuszakecze fája is; l. Kakasülő. BÓNÉKŐ az, a mely a hosszú- és kuszakecze fájának az aljára a bónépánttal van megerősítve.* BÓNÉPÁNT, az a vas, a mely a bónékövet tartja.* BÓNÉS – Szolnok – a hosszúkeczével és fenékhoroggal járó kishalász. BORDÁK – costae. BORDÉLY – B. Szabó Dávid – Blicca argyroleuca HECK . BORHOLY – H. O. – Acerina cernua L. Nagy-Dobrony. BORÍT – Szeged – a háló, pld.: jól, – rosszúl borít, azaz: jól, – rosszúl fogódzik meg benne a hal. Tiszaföldváron az áradás után álló vizekben megborítják a halat, az az vesszős hálót (milyen csibék, libák borítója) csapnak rá. H. O. BOTI – Cottus gobio L. Erdővidék, Olt menti vizek, l. Botos Kölönte. BOTLÓ – Bódva mentén – rúd, s végén talpszerűen reászegezett bőrdarabokkal, a halaknak a kövek közül és alól való kiűzésére szolgáló szerszám, l. Gűbű, Zurbolófa; a bokor, varsa, vagy botlóháló tartozéka, úgy a farszáké, farkashálóé is. BOTLÓHÁLÓ – Kopácsi – l. Bokorszák és Botló. BOTLÓLNI – Bódva mentén – a botlóval a halat a bokor- v. varsahálóba kergetni. BOTOS – Kopácsi – a halászbokor főembere, általánosan kormányos. BOTOS – H. O. – l. Botos Kölönte. BOTOSÁSZNI – Egyh.-Oláhfalu – Botos Kölöntét szigonyozni. Nem dönthetem el, vajjon, a hal neve: Botos Kölönte, a szerszámtól, mely botra járó, vagy s fejtől, mely nagy = buta, ered-e. L. Butikó. BOTOSÁSZÓ – Egyh.-Oláhfalu – az a szigony, a melylyel a botos kölöntét szúrják; de az a halászember is, s ki evvel a szerszámmal jár. BOTOSHOROG – Kis-Majtény – l. Kosztoshorog. BOTOS KÖLÖNTE hal, Cottus gobio CUV.* BOTOS KÖLÖNTE – Cottus gobio L. Erdővidék, Olt menti vizek, l. Botos, Butikóhal. BŐCSCSŐHÁLÓ – Héjjasfalva, Ujszékely – kávás, kanálhoz hasonló változata a farkashálónak. BÖDÖN – Balaton – az egy fatörzsből vájt lélekvesztő ladik. BŐGGŐ – Szeged – az állóbárka orrán az a faragott rész, mely egy bőgő fejéhez hasonlít. BŐKE – P. K. – Leuciscus rutilus L. Balaton l. Büke; nyilván a Bökle kopása s e fajra való hibás alkalmazása.
775
BÖKLE – H. O. P. K. – Alburnus lucidus HECK. Duna m., Komárom; az utóbbi helyen minden halász következetesen rámondta.
Bökle, Ökle egy tőből fakadt a német Uklei és Ückelei; továbbá tót Oklajka- és cseh Auklei nevekkel.BÖKŐ SZIGONY az, a melylyel csak oldalt fölfelé lehet szúrni.* BÖNCSŐ – Szeged – a fenékhorog hosszában, minden tizedik horog után kötött, kisebb sülyesztőkő. BŐR – cutis. BÖRCZ – Tihany – l. Bécze. BÖRCZE – Szeged – l. Bécze. BÖRCZFA – Agárd – l. Bécze. BÖTÖK – Balaton, őshalászat – az öregháló mind a két húzókötelének hossza-közepén kötik a bötököt, hogy a húzás egyenletességét biztosítsák; ha az egyik kötél már annyira van kihúzva, hogy a bötke látszik, a másikon ellenben még nem, akkor csak emezt húzzák; l. Összevárni. BRÁNA – H. O. – Barbus fluviatilis AG. Bánfi-Hunyad; czigány halásztól való; nyilván a márna változata. BÚB – Agárd – több nádszálat összefoglalva, bogot kötni. BUCZÓ – Aspro, l. Magyar Buczó, Német Buczó.* BUCZÓ – K. – Aspro vulgaris C. V.; hibásan: Aspius rapax AG. Csongrádon P. K. hibásan Tinca vulgaris CUV. Tiszaföldváron. BUCZOK – P. K. – Aspro vulgaris C. V. Zala-Tapolcza. BUCZÓKESZEG – H. O. – Aspius rapax L. Körös-Tarcsa. BUFFOGATÓ – Kenesse – furkó alakú, kivájt fejű szerszám, a halak beriasztására; l. Bukló, Bufoló, Bufonó. BUFOLÓ – Tihany – l. Buffogató, Bufonó. BÚFONÓ – Tihany – l. Buffogató. BUGYGYANÓ VÍZ általánosan – a folyók nagy mélységeiből egyes pontokon felvetődő víz, mely a víz színén forrongó mozgású. BUGYKA – B. Szabó D. – helyesen halhajtó rúdnak magyarázva, l. Botló, Gübü, Zurbolófa. BUGYKÁZÓ – B. Szabó Dávid – l. Bugyka. BUJTÓHÁLÓ – Kopácsi – l. Borító [nem szerepel! – NF], Tapacs, Tapogató. BUKÁLÓ – Balaton, Boglár táján – l. Körmösrúd. BUKÁLÓHÁLÓ – Göcsej – l. Borító [nem szerepel! – NF] és Púposháló [nem szerepel! – NF]. BUKKOL – Szeged – a hálóba került tok, felbukva vergődik. BUKLÓ – Balaton – somogyi part – l. Buffogató, Búfoló, Búfonó. BUKLÓ LÉK a jeges vonón az ajtólék előtt – a vonón belől – álló lék, a melyen buffogatnak.* BUKLÓLÉK – Keszthely – a jég alatt való halászatnál az ajtólék előtt áll a buklólék, mely arra való, hogy kihúzáskor a Buklóval (Bufonó, Buffogató) belé csapdossanak, tehát a halat a zsákba riaszszák. BUKOR – Agárd – sűrű nádüstök. BUKORSZÁK – Szolnok – l. Bokorháló, Bokorszák. BUKROZÓ – Varbó, Ipoly mentén – l. Bokorháló, Bokorszák, Varsaháló (palócz). BULES – Heckel – Perca fluviatilis L. Dráva-fok, Béllye; de Sügér néven is ismerik. BUNKÓS FOGAK – dentes clavati.* BURÉTTÓ – Keszthely – l. Borító [Nem szerepel! – NF], Tapacs, Tapogató. BURGONY – Szeged – l. Bókony. BURROG – Komárom – a hajó, mikor s hullámzó víz a fenekét üti. BURVÁNYLIK – Komárom – a hal, mikor vergődve hullámot vet. BUSTYÁLLÓ – Kopácsi – l. Ághegyháló stb. BUTA – Mátyus – a harcsa elkerekített orráról. BUTIKÓ – Cottus gobio L., Udvarhely megye vizei (székely), talán nagy (buta) fejéről ; különben egy tőből való a Boti, Botos, Botos Kölöntével. BÚTOLÓFA – Ipoly mentén – l. Botló. BUTTYKAHOROG – Baja – a Buttyogató tartozéka; l. azt; különben erős inon függő kettős harcsahorog. BUTTYKÁZÓ LYUK – Miskolcz – nagy lék, a melyen az örvöshálót leeresztik, de a melyen át a B. rúddal a halat is kergetik; l. ezt. BUTTYKÁZÓ RÚD – Miskolcz – az a rúd, a melylyel téli halászatkor a B. lyukon át s halat az Örvösháló felé hajtják.
776
BUTTYOGATÓ – Szeged, Csongrád, Szolnok, Kopácsi, Komárom – talpas fácska, a melylyel a vízbe vágnak s "buty", "kuty" vagy "futty" hangot csalnak ki, azaz a béka hangját utánozzak s evvel a harcsát a horogra csalják. Komáromban kis bádog-pohárral kuttyogatnak; l. Futtyogató, Kuttyogató, Puttyogató. BUZASZEMŰ KÁRÁSZ – P. K. – Scardinius erythrophthalmus BON. Győr körül. BUZASZEMŰ KESZEG – P. K. – Scardinius erythrophthalmus BON. Duna m. BÜKE – H. O. – Leuciscus rutilus L. Balaton. BŰZLIK – a hal (a fejétől), mikor rothadásnak indúl.