C

  • CORAS – Marsilius – l. Kárász.
  • CSABAK – T. Sz. H. O. – Aspius rapax AG. Szeged, Körös-Tarcsa.
  • CSABAK – Telestes, 1. Agassiz Csabak.*
  • CSAJKA – Máramaros – a halászladik vagy csónak.
  • CSÁKLYA – Balaton, őshalászat – erős, hosszú, tompavégű villás- v. ágasfa, melylyel a jég alatt való halászatnál az eresztő és ajtólék körül s hálót rakosgatják. Általánosan horgos és lándzsás, hosszúnyelű vasszerszám is. MIKLOSICH szerint a szláv čaklja.
  • CSÁKLYAHÁLÓ – Máramaros – tulajdonképen Ághegyháló; de rúd nélkül való, s szélességénél hosszabb. Zavaros vízben, a vizet meglábolva, evvel fogják az apró halat.
  • CSÁKLYÁS CZIBÉK – a tihanyi.*
  • CSÁKLYÁSLEGÉNY – Bodrogköz – l. Rohonyos, Vezeres.
  • CSALI – Marczal mentén – összessége mind azoknak az apró állatoknsk s egyebeknek, a miket a halász a horogra ráhúz, hogy a halat horogra csalja: "Erigy az iszapba csali szedni"; l. Pélle.
  • CSALITŰ, a székely pisztrángvarsában az a fapeczek, a melyre a csalit felfűzik.*
  • CSALÓ ELEDEL – Janua 1729 – csali (esca).
  • CSALÓKA JEL – Tihany – mikor s hegyenjáró valamely halászbokorral összebeszél s jeladás közben más jeleket is ad, a melyek a többi bokrot megtévesztik, l. Hegyenjáró és Látott-hal.
  • CSANAK – Kis-Majtény – l. Mericskő, Szapoly.
  • CSAPÁS – Velencze – azok az útak, a melyeket a halászok a nádasba vágnak, s s melyekben a varsákat elhelyezik. A jegen a halászok nyoma.
  • CSAPKOLÓDIK – Szeged – a hal, l. Burványlik.
  • CSAPÓHOROG – Komárom – l. Kosztos horog.
  • CSAPÓHUROK – Pinnyéd – koszt végére erősített, lószőrből sodrott hurok, melyet a vízben álló csuka nyakára vetnek.
  • CSAPÓ SÜGÉR, Perca fluviatilis L.*
  • CSAPÓVÉG – több helyen – halász szerszámnál az a vég, a mely a vízbe jár, vagy a víz felé sújt. Igy a horog kosztjának van fogóvége, mely a halász kezében van, – csapóvége, a melyre a horog ina van kötve; a horogínnak az a vége, melyre a pekle vagy patony van kötve, szintén csapóvég.
  • CSÁRDA – általánosan – az állóbárka farán lévő elzárt hely, melyben szerszámot stb. tartanak; Komáromban a vándor – piszkés – halászok gyékénysátra.
  • CSÁRDAKARÓ – Komárom – a halászsátor karózata.
  • CSATTKŐ – Bodrogköz – az öreghálón a berenafa (apacs) felől az első nagyobb kő; arra való, hogy az apacs a víz fenekén egyenletesen járjon.
  • CSATT-KÖTÉL – Bodrogköz – l. Bejáró kötél, t. i. a Laptáros felőli végén van a Csattkő; l. azt.
  • CSECS-CSONT – os mastoideum.
  • CSECSTÓ – XIII. század – "Chechtó", mely azokat a helyeket látta el vízzel (szoptatta), a hol a vejszék fel voltak állítva.
  • CSEGE – XIII-dik század – állítólag halastó l. Czége stb. különben ma helység neve a Tisza mentén.
  • CSEKÉLYE – Miskolczi Gáspár – a patak vizének széle, hol s víz nem mély, l. Szélvíz.
  • CSEL – Máramaros – a selyemből, tollból és disznósertéből készűlt mesterséges légy, a melylyel a pisztrángot és pérhalat fogják.
  • CSELLE – Phoxinus laepis AG. Erdővidék, Olt vize.

    777
  • CSELLE – Phoxinus, l. Fürge Cselle.*
  • CSELLEG – Csongrád – libeg pld. az úszó deszka, az elszabadúlt csónak; akkor mondják, mikor az úszó tárgyat a víz fodra csak ingatja, de nem viszi tova.
  • CSEMPELY – M. Ny. Sz. – l. Pendelyháló.
  • CSENDES VIZ – általánosan – a tó, mikor nem hullámzik; a folyó, a hol lassú folyású.
  • CSEREPCSIK – Szentes, körösi halászok – csiptető fa, a mely a fenékhorgok fölvételére szolgál.
  • CSERES – Ecsedi Láp, északi rész – sáros, gyékényes, és kákás helyek neve; l. Cseret.
  • CSERET – Börvely – az Ecsedi lápon azok a helyek, s melyeken állóvíz és nád is van; ellentétje a láp; lásd azt.
  • CSERKÁLÓ HÁLÓ Máramaros, Visk – nyilván egy tőből való a Csorpakkal s azonos a nagy-bocskói Csáklyahálóval, l. azt.
  • CSERKE – Tihany – l. Batony.
  • CSERKELÁNCZ az a gyengébb láncz, a mely a vizahorog deréklánczáról lecsüng s a melyre a vizahorog kötve van.*
  • CSERKÉRE VALÓ – Tihany – l. Csali, Horogra való, Pélle.
  • CSERKÉSZ – T. Sz. – kisegítő a jég alatt való halászatnál; a fogott halak felében a halászokkal osztozik. Balaton; nyilván a cserke függelékes természetére czéloz.
  • CSETRÉS – Tihany – helyettes, a melyet a bokor valamely tagja, ha akadályozva van, maga helyett állít.
  • CSETRI – P. K. – Phoxinus laevis AG. Balaton vidéke, Zala-Tapolcza.
  • CSÉVÉS HAJTOVÁNY, a székely pisztrángvarsa abroncskávája nincsen madzaggal kötve, hanem egy bodzafából való cséve két végébe be van dugva. Igen szép és kitünő egybefoglalási mód.*
  • CSICSIRI – Velencze – a kis vöcsök – Podiceps minor – halászneve.
  • CSIGA – Agárd – egy derékfa végében járó kettős csiga; a háló inának leszorítására való.
  • CSIGANYOMÓ – Agárd – a csiga derékfájába járó husáng, a melylyel a halász a csigát lenyomja.
  • CSIGOLYA – Háromszék – innen csigolyás hely; egy a "rekettyéssel"; leginkább patakok partján álló, fűzbokrokból alkotott üstökök.
  • CSIGOLYACSONT – vertebra*
  • CSÍK – Cobitis, l. Fövényvágó Csík, Kövi Csík, Réti Csík, Vágó Csík.*
  • CSÍK – K. – Cobitis fossilis L. GALGÓCZI-nál (1662) megvan. MIKLOSICH szerint a szláv čik.
  • CSÍK – Ujfalvi-Szikszai XVI. század. – lacertus, lubricus aquaticus, Poecilias. Itt a "lacertus" igen érdekes, mert a csík emlékeztet a gyíkra s e két név is rokon-hangzású.
  • CSÍKÁSZ – Sárrét, Ecsedi láp, Szernye – a csíkhalászatból élő ember.
  • CSIKÁSZ VARSA – Erdővidék, Olt mentén – l. Csíkkas.
  • CSÍKBOGÁR – Szernye mocsár – leginkább a Hydrophilus és Dytiscus bogárfajok.
  • CSÍK DÁMA P. K. – Cobitis fossilis L. (Albinismus). Fehér testű, vörösszemű. Szamos és Maros m. H. O. Börvely.
  • CSÍKFÉLÉK – Acanthopsides, mint család.*
  • CSÍKFÉREG – Grossinger – "Tsíkféreg", l. Csíkbogár.
  • CSÍKFOGÓ – Komádi – fűzvesszőből fonott varsa, csíkfogásra való.
  • CSÍKFOGÓ-KOSÁR – – csíkvarsa.
  • CSÍKGÁT – Börvely – gátszerűen összehordott gaz, melyben bizonyos távolságokban nyilások vannak, a melyeken a csik átkelhet; ezekbe a nyílásokba állítják be s csíkkasokat (varsákat) l. Kashely, Lábú, Rekesztés.
  • CSÍKKAS – Börvely – Csíkvarsa, fűzfavesszőből tömötten kötve, egy bejáratú verseggel, hátúl kasdugóval.
  • CSÍK KIRÁLY – P. K. H. O. – Cobitis fossilis L. (Chlorochroismus). Tiszta sárga. P. K. a Szamos és Maros mentén. H. O. Doroszló Bácsmegyében, Ecsedi láp.
  • CSÍKKOSÁR – Nagy-Bereg – "fertályos és félvékás", fűzvesszőből fonott csikputtony, a fogott csíkok hazaszállítására.
  • CSÍKLÓ, – Komárom – mélyen nyerges kolomp, az evedzőnek beakasztására; félkézzel való evedzésnél, kivált a fenékhorgászoknál, mikor a horgot lerakják I. Csiválni.
  • CSÍKPUTTONY – Börvely – keményfonású

    778

     fedeles, urnaalakú, a háton hordozható puttony; gyékényből való.
  • CSÍKSZŰRŐ – Börvely – kis, ritkafonású, füles vesszőkosár, a melylyel s csíkot s csiktartóból v. hordóból kimerítgetik; egyszersmind mérték, k. b. 1 liter.
  • CSÍKTÖK – Börvely, Kis-Majtény – s Cucurbita lagenaria L. körtve alakú fajtája; kitünő csíkszállító edény, kasornyába foglalva.
  • CSÍKVARSA – Doroszló, Bácsmegye, l. Csíkkas.
  • CSÍKVEREM – Tyukod, Ecsedi láp – ölnyi hosszú verem az udvaron, melyet vízzel megtöltenek s s melyben a fogott csikot felgyűjtik.
  • CSILLAGOS TOK – P. K. – Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs.
  • CSILLAGTOKOK – Helopes, mint csoport.*
  • CSIVÁLNI – Komárom – egy evedzővel kormányozva evedzeni, l. Csikló.
  • CSOMBÓK – Bodrogköz – l. Halászcsatt.
  • CSÓNAK – K. – kisebb vizijárómű. MIKLOSICH szerint a szláv člunu
  • CSONTOS HALAK – Teleostei, mint rend.*
  • CSÓNYIK – Szeged – egy szálfából vájt lélekvesztő.
  • CSÓNYIKBÁRKA – Budapest – kisebb haltartóbárka.
  • CSÓNYIKKARÓ – Szeged – s píczésektől használt lélekvesztő kikötésére szolgáló karó, mely a lélekvesztőben van elhelyezve, hogy a halász akárhol beverhesse.
  • CSORBA PART – Sajó mentén – a hol régi omlások miatt a part nagy darabon beszakadt, tehát könyökösen beszökik.
  • CSORGÓ – Bódva – s Bódva sok helyen igen lassú folyású, szinte tószerűen álló; a hol esése van, siet s ha ilyen helyen a víz csak térdig érő, akkor csorgó. Itt űzik a szigonyozást.
  • CSORPÁK – Máramaros, Visk – aprószemű Ághegyháló. Szláv eredetű szó: ઁerpak = merítő.
  • CSÓVA egy marok szalma, a melyet a Bódva menti szigonyos meggyújt, hogy világítson.*
  • CSÖBÖHAL – Tata – az az apróbb hal, melyet nem darabonként számlálnak, hanem csak csöbörben mérnek.
  • CSÖK – Tápé – a keczézésnél a csökbe akasztja a halász a keczetartó kötelet; a csök s csónak belső oldalába illesztett kurta czövek; l. Csőszszög, Czibak. Ugyan ebbe akasztják a billegháló (villik, villing) tőkéjét is.
  • CSÖNTÖRGÉS PART – Székelyföld – gyökeres, gazos, málló part. Halas víz.
  • CSŐSZÍVŰEK – Leptocardii.*
  • CSŐSZSZÖG – Szolnok – l. Csök, Czibak.
  • CSÚCS – Kopácsi – az egyszárnyű, öt hagyású varsának a második vörcsöke.
  • CSUHÉ – Baja – l. Ághegyháló.
  • CSUHI – Alduna – l. Ághegyháló.
  • CSUHI – Saród – l. Sisák.
  • CSUKA – Esox, l. Köz-Csuka. *
  • CSUKA – K. – Esox lucius L. GALGÓCZI-nál (1622) megvan; közös tőből a tót "Štuka"-val. MIKLOSICH-nál is.
  • CSUKA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – lucius, lupus. Megvan az Orbis pictus 1708-dik kiadásában is.
  • CSUKA – Janua 1729 – Esox lucius L.
  • CSUKAFÉLÉK – Esocini, mint család.*
  • CSUKAHOROG – Keszthely – nagyobb fajta; s horog ina 30–40 öles. A velenczei tavon egyes a horog, patonyja rézdrótból való, hogy a csuka el ne rághassa.
  • CSUKAVARSA, – Doroszló (Bácska) – fűzfavesszőből, két tölcsérszerű bejáróval, mely kivehető.
  • CSUKLÓCSONT – os srticulare.*
  • CSUPASZPONTY – P. K. – Cyprinus Carpio L. Teljesen pénzek nélkül való, az Agassiz Cyprinus carpio nudus seu alepidotus fajtája. Tatai tó.
  • CSUTAK – Balaton – czirokból kötve, a felhasgatott halak mosására való, l. Tucsak.
  • CSÜGGESZTŐ – Hegykő – az övön két rövid, a végén csombókos kötéldarab, a melylyel a háló kötelét fogják; az öv tüszőszerű, bőrből való, rendeltetés szerint hám, mely a húzást könnyíti.
  • CZÉDULAKESZEG – Balaton – Blicca argyroleuca HECK. juv. a test laposságáról így.
  • CZEGE – az erdélyi Mezőségen falu, a hasonló tó fejénél; nyilván egy a czége, zeege stb. szóval; l. Czége.
  • CZÉG (Kis) – falu az erdélyi Mezőségen – l. Czége.
  • CZÉG (Nagy), falu az erdélyi Mezőségen,

    779

     mesterséges tó mellett – nyilván a czége szótól ered ; l. Czége.
  • CZÉGE – Nagy-Bereg – erős husángokból való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót átfogják, közepén van egy nyílás, a "kapu", s melybe a gamzsahálót beállítják. Ez magyarázza meg s következő régi szavakat: Czege, Seyge, Szégye, Zeege, Zegye és Zeyge; lásd azokat.
  • CZIFRA KÖLÖNTE, Cottus poecilopus HECK."
  • CZIGÁNYHAL – P. K. – H. O. – Tinca vulgaris CUV. Nem annyira a szín sötétségéről, mint inkább onnan, hogy húsa nem épen jó: "czigánynak való; töri magát utána."
  • CZÉGÉNY – falu Szatmárban – l. Czége.
  • CZÉKLE – Janus 1729 – tendicula, madárfogó, l. Czége.
  • CZEKLE – Sz. Molnár Albert – l. Czége.
  • CZÉKORSÓ – Tihany – minden bokornak megvan a ládája, bötsülevele és czékorsója ; itt 9 itczés, Keszthelyen 14 itczés. A korsók feliratosak.
  • CZÉLA – Balaton, őshalászat – a gyékény és öregháló húzókötelén, a bötökön innen és túl befűzött posztódarabkák jelek a húzás egyenletességének biztosítására; l. Bötök.
  • CZÉMESTER – Keszthely – a halásztársulat feje.
  • CZÉRNAVARSA – Székelyföld – l. Szárnyasvarsa.
  • CZET HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – cetus, cete; az akkori értelemben még hal.
  • CZET HAL ÁROS – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – cetarius l. Czet hal.
  • CZIBAK – Szeged – l. Csök.
  • CZIBÉK – Balaton – villás bot, nyele végén lánczczal és hámmal. Kötélhúzó szerszám de arra is használják, hogy büntessenek; l. Czibékvágás. Duna és Tisza mentén csak heveder, peczekkel, melyet a kötélre csavarnak.
  • CZIBÉKVÁGÁS – Tihany – büntetés ; a halászt, ki az articulus ellen vét, lefogják s a czibék villájával 3–6-szor rávágnak az ülepére. Tihanyban most is dívik.
  • CZIGONY – Grossinger – "Tzigon" l. Szigony. Doroszlón – Bácsmegye – még ma is "Czigony".
  • CZIKLEND – Körös-Tarcsa – az evedző beakasztására való peczkes szíjhurok; keczézéskor használják, l. Cziklendeni.
  • CZIKLENDENI – Körös- Tarcsa – kavarva, tartóztatva evedzeni, kivált keczézéskor; Szegeden: l. iklandani; Komáromban: l. csiválni.
  • CZIKLON – Komárom – l. Cziklend.
  • CZIKLONY – Csongrád – l. Cziklon, Cziklend.
  • CZIKLONYOZNI – Csongrád – l. Cziklendeni, iklandani.
  • CZIMBORASÁG – Bodrogköz – l. Bokor, Felekezet, Kötés.
  • CZIMÉR – Tihany – nagyobb nádüstök.
  • CZINGLI – H. O. – Aspro Zingel CUV. L. Szeged és Duna m. a Buczótól pontosan megkülönböztetve.
  • CZOMPÓ – Tinca, l. Nyálkás Czompó.*
  • CZOMPÓ – K. – Tinca vulgaris CUV. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
  • CZOMPÓ – Janua 1729 – Tinca vulgaris.
  • CZOMPÓ – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Tenca, teucha, tincha. Az Orbis pictus (1708.) is így adja.
  • CZOMPÓKHAL – H. O. Scardinius erythrophthalmus BON. Bódva mentén; tavakból való rezes példányok.
  • CZÖTKÉNY – Tápé, őshalászat – a parának egy neme; l. Czötkényszár.
  • CZÖTKÉNYPARA – cz. póta helyett.*
  • CZÖTKÉNYSZÁR – Tápé, őshalászat – a miből a marázsa-, mét- és eresztőháló úszója készül; különben az Euphorbia palustris L., farkasfű, mely a tápéi mocsaras helyeken erős botvastagság mellett 2 méter magasságra, sőt azon túl is növekszik. Meghatározta JANKA VICTOR.
  • CZUCZA – Komárom – vastag, hosszú dorong, egyik végén hegyesen vasalva, a hajónak a parthoz való hirtelen rögzítésére szolgaI; rendesen órfának is használják.
  • CZÜŐKÖR – Hegykő – halászszatyor.
  • CZÜŐKÖRFA – Hegykő – lőcsalakú és erejű fa, s melyen a halakkal megtöltött halász-szatyrot a vállukon viszik.